Ritka rendes lányt találni

Tök érdekesek a jellemzések 😊 De azt honnan szedted h nem hisz istenben? Volt már róla szó, vagy csak megérezted?
Amúgy ti már elég régóta fórumozhattok, asszem elég jól ismeritek egymást, de én kb semmit sem tudok rólatok. Megkérdezhetem legalább a korotokat?
Csak mert Bigapó, nálad olvastam, h túl vagy egy házasságon, szóval hány éves vagy?
Nálad meg IXEMGabeo folyton azzal jöttök, h milyen fiatal vagy, meg gyerekesen nézel ki. (ezt nem rosszból mondom, te magad írtad) Szóval hány éves vagy? Nálam nem hiszem, h fiatalabb lehetsz...

Nem haragszok 😊 Azért is jó ez a fórum, mert már egy csomószor leszúrtak, és így legalább gyakorlom, h ne sértõdjek meg mindenen 😊
De egyébként emberbõl vagyok, van véleményem, és azt meg is változtathatom, ha akarom, meg lehet gyõzni érvekkel, stb. Az egyéniség nem abból áll sztem, h mindig mindenre egyformán reagálok. Néha egyetértek velük, néha nem, ennyi az egész.

"Viszont sokkal jobban szeretem, ha valaki megmondja a szemembe a baját, minthogy hátulról tudjam meg, mástól."

Evvel szinte mindenki így van...

"Nem hiszel Istenben. Ez nem tudom mit jelent, csak eszembe jutott😊
Hétköznapi életben nyílt vagy és õszinte, de akit elõször ismersz meg azzal még zárkózott vagy, késõbb viszont rendkívüli módon meg tudnak szeretni az emberek ezen tulajdonságaid miatt.
Tudsz titkot tartani, sok embernek nyújtasz lelki támaszt, még ha ezzel ki is használnak néha. No nem nagyon, de nem viszonozzák úgy, ahogy az illõ vagy elvárható lenne, de ez nem a Te hibád."

Ez itt nagyon igaz, azért emelted ki...utolsó sorral annyiban nem értek egyet, hogy kihasználtak volna. Nem használtak ki, csak megpróbálták, de olyankor mindig visszaléptem és onnantól, hogy ezt felfedeztem nagyívben kerültem azt a személyt...erre rohadtul rá lehet érezni, én még idõben vissza tudok ilyenkor lépni, nem nehéz nem szólsz hozzá az illetõhöz többet, vagy pedig csak érzéketlenül...
Kihasználni a keresztapám próbált, de neki meg azért nem sikerült mer anyám védett meg...ez kicsit szégyen, de így volt. Nem részletezem...még mielõtt Sal elõjönne, hogy gyámoltalan vagyok és nem vagyok képes megvédeni magam, nos ez változott, mert, ha nagyon muszáj meg tudom magam védeni, ha nem is az átlagos módon nagypofával, de kúltúrált módon képes vagyok megvédeni magam...ehhez higgadtság kell, de az adott hangulattól függ mennyire nem pánikolok be, tudod minden az agyban dõl el, amit néha marha nehéz kezelni...

jaja nagyrészt jól jellemeztél...Nem érzem magam konoknak, lehet leírva kicsit túlságosan annak tûntem, de sok mindenbe beleegyezek, természetesen abba nem, amirõl abszolút nem látom, hogy az úgy lenne...ezt írtad is, ami nálam biztos azt az érvet fogadom el...naivitással azért nem értek egyet, mert mostmár semmit nem hiszek el a mai világban, ha az naivitásnak számít, hogy néha bízom abban, hogy egy jobb élet jön, meghogy mindent széppé lehet tenni, ha akarjuk akkor úgy érzem az az egészséges naivítás, amiben akadnak realitások is...az igaz részben, hogy gyerek lennék bizonyos dolgokhoz lehetséges nem nõttem fel, de pl amikrõl véleményeim voltak témákról, legyen az a túlzott felelõsségvállalás, munka, házasság, önbizalom téma azoknál én csak a saját elveim írtam le, melyben nem éreztem gyerekességet, pusztán csak saját elv, saját életmód, saját, egyéni elgondolásaim ezek, melybe nem engedtem gyerekkoromba beleavatkozást, hanem én magam láttam mások által tapasztalva olyan dolgokat amikrõl eldöntöttem, hogy az jó-e vagy sem...Ez az, amit nem érzek gyerekességnek. Amiért engem te gyereknek nevezhetsz az max a kinézetem, mert még mindig elkérik néhol, néhány helyzetben a személyim, maximum, hogy az írásom is gyerekes, és, mert ragaszkodom 1-2 régi dologhoz, amit nem engedek kidobni már, ha ez is gyerekességnek számít. Talán emlékszem, te biztos arra érted ezt, hogy mivel te is abban a helyzetben voltál, hogy icipicit el lettél kényesztetve az egyik szülõd által mindenben, nálam is efféle történt emiatt hiszed azt, hogy az élet nehézségeirõl nincs fogalmam. Holott ez nem igaz, mert lelkileg a legtöbb ember totál összeomlott volna a helyemben, de tudod nálam kompenzálta ezt az érzelem elfojtás, monotonság és az egyszerû-ésszerû-logikus megoldások sora....semmit nem bonyolítok túl nem hallgatok az érzelmeimre én inkább a ratio-t választottam nem fogok szarakodni a bonyolult érzelmekkel...ha emiatt gyerekes lennék akkor úgy jártam, de én ezt úgy nevezném, hogy inkább gondolkozom elõször, mint cselekszem. Amit clio is mondott túlságosan beszari lennék, az meg abból adódik pontosan, hogy túlságosan körülményes, elõvigyázatos vagyok ez van...Nálam nehezen oldódnak fel a dolgok, de, ha igen akkor oké minden, mármint fellélegzek, ha nehogy isten túlvagyok egy akadályon.
Humorizálni fõként inkább csak írásban tudok, élõben hamar elfogynak a poénjaim mivel eleve komoly embernek számítok. Nekem marha nagy megerõltetés vigyorogni, humorizálni manapság. Mikor igazi gyerek voltam ez sokkal könnyebben ment, mára picit érzéketlen pókerarc vagyok ezt is mondtam már neked....

Ja és végezetül nem PANASZképp írom le, de a csajoknál nem volt túl sok szerencsém, próbálkoztam is, meg nem is, határozatlan is voltam régebben, ami szintén megszûnt, bár még néha gondot okoz a szórakoztatás, de nálam inkább elõtérbe van helyezve a komoly lelki beszélgetés a csajokkal, mintsem a humor...Sajnos a környezetembe, aki jófej srác, aki jóképû, meg izmos nálunk ez volt mindig is a menõ...most ahova járok itt pedig mindenki foglalt. Egyébként is ez a része eleve nehéz, hogy érzéketlen emberként engem megszeressenek. a Jó oldalam valóban igyekszem kimutatni, de pont abból adódoan amit mondtál, hogy nem értékelnek így vajnyi nehéz. Meg tudom én csinálni, ha hiszek benne minden megy, de ehhez kell a másik ember is. A legtöbb helyzetben, ahhoz kell egy csapatmunka, hogy a nagy répát kiemeljük a földbõl, ahogy a mesében is volt... Mint mondtam önzõség nálam ritka vagy nem tudom, hogy létezik én az önzetlenséget próbálom szem elõtt tartani...tudom h ez saját magamnál nem vezet eredményre, de erre neveltek rá, nem mondom h ki, mi, kik...

kicsit hosszúra sikeredett, bocsi, hogy koptattam a billentyûzetet, de kiegészítésképp, ahogy te is leírtál még dolgokat magadról én még õszintén leírtam azt, amit esetleg nem láthattál, vagy nem tudtál...

Ja, nagyrészt ez vagyok, jól jellemeztél. Természetesen ez abból jön amit itt írok magamról vagy a hsz-ekbõl ez vonható le. Az önzõség talán kicsit több bennem, mint ahogy gondolnád, de ez több dologból tevõdik össze 😊
Hangulatváltozásaim megvannak, hogyne, néha túl erõsen is csapódik egyikbõl a másik végletbe. Viszont sokkal jobban szeretem, ha valaki megmondja a szemembe a baját, minthogy hátulról tudjam meg, mástól. Ha ez fájó dolog, hát istenem, ez van, az igazság fájhat is.
Igen, depresszióra hajlamos vagyok, ez talán jön a szélsõséges hangulatváltozásokból. Szerencsére orvos még nem látott emiatt, de ha szükségesnek látják a hozzáértõk, akkor minden további nélkül meglátogatnám a megfelelõ személyt, addig meg barátaimmal, rokonaimmal beszélem meg amit tudok.

Most Én jönnék Rólad gondolom, de így nem tudom összefoglalni, bár elképzelésem szerint hasonlókat tudnék írni én is 😊 mindegy, írok egy valamit, aztán majd lesz belõle kisülés.

Amint már azt említettem korábban nekem túl hamar kapod fel a vizet vagy ha úgy tetszik megsértõdsz. Ez nálam nem éppen jellemhiba, inkább a lelki dolgokkal hoznám összefüggésbe, érzékeny, lelkis srác vagy meglátásom szerint. Ezt viszont sokszor túlzásba viszed, néha olyan dolgokat is belelátsz valamibe ami nincsen meg benne. Késõbb lenyugodva már másként látod az adott szituációt..vagy nem. Szóval alapvetõen nyugodt típus vagy, de hamar ki is borulsz.
Véleményeid mellett körömszakadtáig kitartasz, ez határozottságot sugall, de konokságot is, mert nem biztos, hogy nálad van az igazság. Ugyanakkor kompromisszumra is hajlamos vagy, ha azt megfelelõ érvekkel alátámasztják vagy bebizonyítják neked.
Sok mindenrõl van véleményed, de látszik az is, hogy honnan, milyen álláspontról hozod õket. Sokszor gyerekként viselkedsz - mint akinek elvették a játékát😊 -, valamint egészséges naivitás is megvan, ami ebben a korban még elnézhetõ 😊
A humornak az egészséges oldalát képviseled, mármint itt nem szoktál morbid vagy hasonló lenni - bár ugye van akinek ez is tetszik - Amit Én néha fegyverként is használok és nem mindig sül el jól, de aztán már késõ visszavonni.
Nem hiszel Istenben. Ez nem tudom mit jelent, csak eszembe jutott😊
Hétköznapi életben nyílt vagy és õszinte, de akit elõször ismersz meg azzal még zárkózott vagy, késõbb viszont rendkívüli módon meg tudnak szeretni az emberek ezen tulajdonságaid miatt.
Tudsz titkot tartani, sok embernek nyújtasz lelki támaszt, még ha ezzel ki is használnak néha. No nem nagyon, de nem viszonozzák úgy, ahogy az illõ vagy elvárható lenne, de ez nem a Te hibád.

Biztos van még pár dolog amit megtudtam, de most elfelejtettem leírni, utólag visszamentem és még szerkesztettem párat bele 😊
Ennél sokkal több vagy, még számomra is, de most ennyire futotta.

milyen szerinted? asszem itt megint vita lesz😄

Mert szerintem te szorgalmas ember vagy, aki próbál két lábbal a föld felett élni, racionális vagy és szereted te is, ha veled értenek egyet ugyanakkor elismered, ha valakinek igaza van, de mégis, ha nem tetszik megmondod neki. Viszont sztem te néha szeretsz arrafele hajolni amerre a napraforgó is legtöbbször, vagy néha beállni a birkák mögé a sorba. Lehetséges, hogy ezt néha szeretnéd elkerülni, tehát nem akarsz teljesen megfelelni mások elvárásainak. Öntörvényû lehetsz, mint a legtöbb ember. Viszont azt is tudom érzelmileg egy átlag vagy, a megbántások neked is fájnak, amit írtál a volt feleségedrõl te is nehezen tetted túl magad a dolgokon magyarán lelkis vagy valamilyen szinten, de most nem részletezem, de legalább mindig keresel megoldást a problémára, igen ám, de valószínû te is néha szeretsz magadba roskadni és elgondolkodni a dolgokon, ami nem gáz, mert az kell néha. Szereted, ha figyelnek rád, a célokért megküzdesz, és én nem érezlek önzõnek sem. Ezt onnan tudom, hogy te sem tudnád más csaját elszedni, nem vagy az a típus, de ez csak 1 pl volt. Lehet, hogy oltárian bebuktam a jellemzésed, de a Fórumon keresztül nagyon nehéz, ád 1, ád 2 a legtöbb ember, még, ha igazat is mondanak róla látatlanba simán le tudja tagadni a dolgokat...

most te jössz, hogy értetted h nem lehet 2 személyiségem?

Lehet, hogy élõben nem ilyen vagy, de nagyrészt akkor is, ennyire nem lehet két személyiséged 😊

össze kéne ülni és megbeszélni ezt az egészet, hogy nem úgy van az, ahogy elképzeli...csak félõ mivel én élõben igen lassú észjárású vagyok nem jönnének a nyelvemre úgy a szavak, mint a kezemre, inkább csendben üldögélnék egy vad idegen ember elõtt fõleg miután tudom, hogy nem könnyû szót érteni vele...ettõl függetlenül, ha beindulnánk lenne téma és vita is rendesen. A vitát mindenesetre én nagy ívben kerülném, de a realitás szerint úgyis vita lenne, az egész életünk körül ott van a vita, és az egyet nem értés...ja, és szándékosan én lennék leugatva, h nekem nincs így meg úgy igazam, hajj de megszoktam ezt már😄 azért kíváncsi lennék egyszer a képetekre akármilyenek is vagytok

fuh, ezt most én sem értem 😄

Én is meg szoktam dicsérni ugyanakkor bírálom is, ha olyat ír ami szerintem nem úgy van 😊 ettõl még egyéniség vagyok vagy mifene 😊

"fõleg akkor mikor panaszkodsz és elégedetlenkedsz, vagy már csak egykedvûen legyintesz ..."

szándékosan nem panaszkodom, minek hisz a jelenbe itt vagyok...valamit nagyon félreérthettél

kezdem unni h örökké minden hszed-ben, ha burkoltan is, de bírálsz...eddig tûrtem, mostmár elérted azt a határt amikor idegesítesz...

csak racionalizálj nyugodtan, egyszer majd talán megunod, belefáradsz ...
és akkor majd azt mondod: miért nem jutottam el ide korábban?

a lottón lenne így ötösöm, mint ahogy ez így fog történni ...


tudod ha ez így tényleg frankó, akkor örülj és bonts pezsgõt ...
és közben jusson eszedbe, hogy a fõztödet mindenestül kell megenned ...
fõleg akkor mikor panaszkodsz és elégedetlenkedsz, vagy már csak egykedvûen legyintesz ...

és szted az miért baj, ha senki nem igazol engem? pont ettõl egyéni az ember nem kell mindennel egyetérteni, nem kell mindenkit szeretni, mert vannak olyan emberek akik introvertáltak és nem érdeklik a mások véleménye, mely szintén nem oly biztos, hogy helyes...egyébként is önfelmentõ elképzelés, én nem mentegetem magam nekem is megvan a magam stílusa csak más, mint a legtöbb emberé...az való igaz nem nagyon találtam meg azt amiben a legjobb vagyok, de ettõl függetlenül tudom ki vagyok és meg van a véleményem a dolgokról, mely nem hibás.

Mellesleg, ha úgy is lenne, amit mondasz, hogy, szeretném, ha az én véleményem nyerne az, azért lehet, mivel nem sok egyetértést és igazságot kaptam az életben természetes, ha szeretném, hogy igazam legyen. Nekem az gyõzelem és elégtétel, az intelligencia csúcsa lenne. Bár egy intelligens ember ilyenekkel nem foglalkozik, de nekem minden apróság számít...

Neked az a stílus nem jön be amelyik nem ért egyet veled és helyzeteddel, ami nem igazol téged/õket, és az önfelmentõ elképzeléseket. ...

bocs MX18 ezt ne vedd hsz-nek...azt hittem megdícsérted érte

helyes <#eljen>

múltkor arról volt szó, h nem fogod el amiket ír...most hirtelen tetszik neked az elmélkedése hogy is van ez? hol az a fene nagy egyéniség😉

megint nem rólam van szó. én csak annyit mondtam nekem nem jön be ez a fajta stílus...agresszív segítségnyújtás, kioktatás, szidás a jobb eredmény érdekében nem jó. Elég megnézni a Fehér tenyér c filmet, Feri bácsi jut az eszembe, aki embert akarna faragni a gyerek tornászokból...brutál kegyetlen volt, az egyik gyerek akirõl a film is szólt, az pedig egyszer mikor edzetett egy gyereket (már felnõtt ez a gyerek) akkor hirtelen pofán vágta és mintha, amit a régi edzõje sújkolt belé ugyanazt a módszert kezdte volna alkalmazni, holott nem ezt akarta, hogy õ is egy agresszív edzõvé válljon. Dehát, amit rád kényszerítenek törvényszerûen, amiket átélsz nagyrészt ugyanazokat fogod akarva akaratlanul, ha nehogy isten lesz gyereked rajta is alkalmazni...érdekes dolgok ezek...

A nézzem magam kívülrõlre?
Ajánl6sz, aztán meglátom 😊

Nyugodtan akadj ki, ha éppen az az érzés kerít hatalmába, de figyeld is meg, hogy milyen folyamatok zajlanak le benned. Ez amolyan nézd magad kívülrõl módszer lenne. Meglepõ dolgokat fogsz tapasztalni 😊
Ehhez Én kevés vagyok hogy bõvebben és fõként jól tudjak róla beszélni, de ha érdekel a dolog, akkor tudok mit ajánlani a figyelmedbe😊

Az igazi nagy Gondolkodók, zsenik és egyéb jópofa emberek akik valami újat tudtak hozni ebbe a világba mind szembe úsztak az akkori árral. Sose ijedj meg, ha olyanon agyalsz ami látszólag ellentmond az éppen aktuális trendek, divatnak, eszméknek. A lényeg, hogy érezd jól magad a bõrödben és nagyjából tartsd be a társadalmi és etikai szabályokat.

Ne haragudj, h ezt mondom, de ez megint mi, ha nem nyávogás?
Igen, tény, h kemény szokott lenni, de asszem õ ilyen, és ahogy már kifejtettem, talán jó is, h ilyen. Így legalább lehet vele vitatkozni 😊
Fogd föl építõ jellegû kritikaként, és ha nem akarod, ne vedd magadra, amiket ír.

Gondoltál már rál, h költõ legyél? Vagy filozófus?
Mellesleg már nem akadok ki tõle 😊

😊 Tudod mit, Bigapó, igazad van! Kit érdekel, h ki mit gondol az elmélkedésemrõl. Nem jó ha az ember mindig azon aggódik, h mások mit gondolnak róla... Akkor lassan elveszik az egyéniség.

Ha figyelmesen olvasol már rájöhettél volna, hogy mit tett érte, hiszen egyfolytában ezt írja le és ezek szerint mûködik is, nem? 😊

Nem az út a lényeg, hanem ahogy eljutsz oda, Te is nagyon jól látod, hogy nem azt kell elmondani Neked, hogy mit csinálj, hanem hogy hogyan, ez egy lényeges különbség. Nem biztos, hogy Neked az a módszer be is fog válni amit itt elmondunk, de egy próbát azért megérdemel. És ha már elindulsz az úton, akkor egy idõ után magad is tudod azt a saját ízlésed szerint alakítani, hogy az kényelmes és szórakoztató is legyen. De elindulni el kell...

Szerintem az is egy jó megoldás amit itt elkezdtél, de aztán abba is hagytál azzal a mondattal, hogy biztos csak hülyeségeket beszélek...nem, egyáltalán nem biztos. Lehet egy valaki vagy még egy valaki azt gondolja, hogy az, de kit érdekel, hogy ha Te közben jó irányban változol majd és ezt a környezeted is elismeri?
Ha megláttál egyfajta igazságot abban amit Sal vagy bárki más már leírt korábban és az Neked szimpatikus volt, valahol belül érezted, hogy ez így van, igazat beszélt, akkor Neked az az út járható lesz.

vannak olyanok, akik nem nyávognak mégis kemény szokott azokkal is lenni...

Tisztában vagyok azzal, hogy ettõl ki lehet akadni.
Jövök, és rövidre zárok mindent. És minden szikrázik, füstöl és stb.

Nincs több mellébeszélés, nincs több szabadkozás, nincs több kerülgetés.

Vagy az van, hogy változtatni akarsz, és most masszívan hozzá is látsz, vagy nem akarsz, és nem is látsz most hozzá.

És innentõl egyik esetben sincs mirõl tovább beszélni.


És elsõ kézbõl jól ismerem azt bénító ideges gyomorösszehúzó félelmet is, ami akkor fut át az emberen mikor elõször pillantja meg teljes valóságában a legkiválóbb élet lehetõségét, amiért csak utána kell nyúlnia ... Igen, ez kemény, de a folyamat része.

Gyakorlatilag öngyilkosságot követsz el.
Régi énedet ölöd meg ezzel, és jogosan van halálfélelme.
Újjászületés.

Sztem kár is ezen vitázni, mert mindenkinek magának kell átesni az 5 fázison, magának kell rájönni, h változtatni kell.
Nekem az 5-bõl csak a depresszió volt, és az elfogadás, és most tartok a változtatásnál.

Amúgy én sem hittem volna Sal., hogy valaha is nyavajogtál sg-n. Te hogy változtál meg, mit tettél? Habár ne is írd meg, erre is mindenkinek magának kell rájönnie.

Amúgy néha tök ki vagyok akadva, h milyen keményen leosztod az embereket, meg a változtass MOST dumádtól, de asszem igazad van. Semmit sem ér a finomkodás, ha együtt sajnálkozol, és csak adod a nyávogók alá a lovat, akkor csak mégjobban elmerülnek az önsajnálatban.
Na, de mindegy, csak elmélkedek, és valószínûleg egy csomó hülyeséget összehordok, abba is hagyom 😊

"Volt idõ, mikor az ágyba peseltem; most meg már nem teszem." /Szinópéi Diogenész/

ez semmit nem kell kezdeni, és semmit nem is lehet kezdeni

oda érni lehet, és mikor egyszer odaér valaki, akkor belát, és megért, és rájön ...

Ide is maximálisan áll a történet:
1. Tagadás 2. Düh 3. Alkudozás 4. Depresszió 5. Elfogadás

Az 5. fázis után lehet munkához látni ...

És evvel az 5 fázissal mit kellene kezdenie? ki találta ezt ki egyáltalán?

"ha visszaolvasol, jó sokat (pár év), én is itt sírtam sg-n anno
hogy szegény önbizalomhiányos én, mindenki csak eltipor, le se tojnak, fõleg a lányok, õk csak cikiznek, és mind ribanc és stb"

<#merges2><#merges2><#merges2> nem semmi, el nem tudtam volna képzelni

„A pénzügyi és egyéb válságok azt üzenik, hogy az egyetlen kiút a dolgok bátor átalakítása” – mondta.

Ezt is át lehet vinni emberi belsõ viszonylatokra: az önbizalmi, önértékelési válságok azt üzenik, hogy az egyetlen kiút a dolgok bátor átalakítása. ... "most nem szabad megijedni és elbizonytalanodni". Az egyén egy új életrendben "elsõként fürkészhet ki új ösvényeket".


(félre értés ne essék, nem érdekel a politika, nem is látok bele mélyebben, a cikkre is véletlen akadtam, de az alap elgondolások jók, és az élet minden területére átvihetõk)

Jó ilyeneket is olvasni végre. Faszom a finomkodásba 😊 Már a hsz-ed elején eszembe jutott amit a végén bele is irtál, az 5 pont 😊
Teljességgel egyet értek ezekkel az elvekkel amiket leírtál.

OV is kezd megvilágosodni:
3:29-tõl | a hamis realisták álláspontja ...

Át lehet vinni a saját sors kérdésére, az önbizalom kérdésére is.
A tõzsdék, gazprom csapjai helyére mindenki tudja mit kell betenni ...

"Nincs mit tenni, mert a saját sorsunk az önmagunkon kívül dõl el. ... Semmi képen nem önmagunkon belül. Ez a hamis realitás, illetve a hamis realisták hangja. És ezzel szakítanunk kell. Ez ugyan nagyon logikusan hangzik gyakran, szépen ki is fejtik. Önfelmentõ(!) is. DE AZ A HELYZET, HOGY EBBEN NINCSEN JÖVÕ. Ezért nekünk egy tárgyilagos és realista sorsvezetésre van szükségünk, aminek a kiinduló pontja az az, hogy egy percre sem felejtjük el, hogy egységes egyenes teljes emberként létezünk."

Elfogadni, hogy:
- önbizalomhiányos vagy, és az önbizalomhiány benned van
- hogy errõl csak te tehetsz, és te vagy érte a felelõs
(mert 18 éves korod óta x éven át nem változtattál rajta semmit pozitív irányba)
- és hogy mindezt csak te hozhatod helyre magadban, hogy az önbizalmad 100%-osan csak rajtad áll (vagy bukik)

én nem mondtam, hogy nekem nincsenek problémáim
vannak problémáim

amennyiben az én helyzetem más az az, hogy én teszek azért, hogy helyzetem változzék, és sosem holnap, majd a jövõ héten, majd a jövõ évben, hanem most


ha visszaolvasol, jó sokat (pár év), én is itt sírtam sg-n anno
hogy szegény önbizalomhiányos én, mindenki csak eltipor, le se tojnak, fõleg a lányok, õk csak cikiznek, és mind ribanc és stb

de ettõl nem oldódott meg a helyzetem, és egyszer csak erre rá is jöttem

úgyhogy változtatni kezdtem a dolgokon


Nem értem miért kell állandóan mások letiprásával jönnöd, illetve ezt a számba adnod, hogy ezt csinálom. Errõl szó sincs. Ezt állandó jelleggel te akasztod a nyakamba.

Egy önbizalom-hiányos ember mindig úgy fogj érezni, hogy le van tiporva. Mert magát lentebbi szinten élõnek teszi meg, a társait pedig fentebbi szinten élõnek és ezáltal eltiporva érzi magát - maga teszi magát a másik talpa alá, és maga tiportatja el magát. De errõl a társai semmit sem tehetnek. A társai nagy ívben kerülni kezdik, mert úton útfélen mindenkit azzal vádol, hogy "letiporsz", holott senki nem tipor senkit valójában. Fel kell állni, fel kell egyenesedni. A biológiai oldalt a természet elintézte, a szellemi oldalt neked magadnak kell elintézned.

Persze az önbizalom-hiányos nagyon ritkán, nagyon végsõ stádiumban fogja csak beismerni, hogy bizony a hiba saját magában van és nem a világban, környezetben. És innentõl tud kigyógyulni és teljes értékû emberré válni. Nem a mások szemében, hanem a sajátjában, és ezáltal mások szemébe is azt fogja belelátni, hogy "õ is teljes értékû embernek lát". Nem pedig elégtelennek, kevésnek stb.


Mindegy fölöslegesen rizsálok.
Ezt az egészet csak azok értik meg, akik már a végsõ, gyógyulásba átbillenõ stádiumban vannak. A többiek még tagadnak, magyarázkodnak és sírnak, és kerülgetnek, és kifogásokat keresnek jó ideig.

Ide is maximálisan áll a történet:
1. Tagadás 2. Düh 3. Alkudozás 4. Depresszió 5. Elfogadás

Az 5. fázis után lehet munkához látni ...

<#awink> egyébként hazudnál, ha azt mondanád neked nincsenek problémáid, csak marha jól titkolod és nem kötöd senki orrára...vagy pedig avval jössz, hogy neked mindened megvan már az önmegvalósító piramis csúcson állsz, és lazán letiporsz másokat, ha úgy akarod...

t_e__t_u_d_o_d___n_e_k_e_m__m_i_n_d_e_g_y

köszi nem szenvedek önbizalomhiányban...nálam hangulat váltások vannak, valamikor van kedvem az emberekhez valamikor nincs. Szeretek egyedül lenni sokat, nekem az a szabadság, de mára már nincs gondom lemenni a közértbe, vagy pedig hozzászólni az emberekhez, az az én dolgom kivel akarok barátkozni kivel nem. Nos mivel jól ráérzek, jól ki tudom az embereket ismerni 1-2 cselekedet, elszólás, mimika, gesztus alapján, ennek okán meg is válogatom azokat akikkel jóba szeretnék lenni.

A csajozás más tészta mivel ott eddig nem volt szerencsém erre utaltam, hogy játszottam én már meg számokat, csak nem jött még össze...Meg elég sajátos elveim vannak, amik nem könnyûek sõt nehezítik a helyzetemet...Mellesleg nem úszkálok a szarban, ha meg korábban panaszkodtam volna azt nem azért tettem mert sajnáltatom magam...majd még írok sztem most megyek

az nem is jó, már hogy lenne jobb ... egyáltalán fõnyeremény hogy lenne ...

a kényelem nagy úr
még ha ez a meleg sz**-ban való úszkálást jelenti is ...

ha ez ember kimászik: brrr, hideg van ...

azért mert nincs fõnyeremény😊 hiába játszom meg a számokat nem nyerek, de megjátszom végülis...amúgy nem lottózom, mert felesleges pénz pocsékolás...

nézzük a te esetedet - te miért nem nyúltál a fõnyeremény után?

bocs a hibákért belassultam

jaaa hát ha odateszed akkor az ember miért ne válassza az önbizalmat?, de ha nem teszed oda annak az illetõnek nincs mit választania és marad a hiányában....nem oylan könnyû dolog ez...saját magának nagyn nehéz odatennie

ez megint csak kerülõút és kifogás keresés

onnantól kezdve, hogy valaki elé ezt nyíltan odatettem már önszántából választ, csakis rajta múlik

hogy a fõnyereményért nyúl vagy a fõbukásért

hanem arról, hogy valaki elé odateszed az önbizalmat és az önbizalomhiányt, és mit választ?
Na mit?
Az önbizalomhiányt.

Na. Ez az idióta dolog. Errõl beszéltem idióta dolog.
"

hmm. részben igaz, de sztem nem mindenki önszántából választja az önbizalmat...ez nincs mindig így nem törvényszerû amit mondasz teljes mértékben...

én viszont nem a segítésrõl beszéltem

hanem arról, hogy valaki elé odateszed az önbizalmat és az önbizalomhiányt, és mit választ?
Na mit?
Az önbizalomhiányt.

Na. Ez az idióta dolog. Errõl beszéltem idióta dolog.


Másik emberen pedig nem lehet segíteni, csak egy esetben:
> ha segítséget kér - mindenre elszántan <

És ebben az esetben is pár kérdés a segítség:
- mi a probléma?
- mit szeretne ?
- hajlandó ezért mindenre elszántan masszív cselkevésbe kezdeni most(!)?

igenleges válasz esetén: a probléma megoldva
nemleges válasz esetén: nincs is probléma, max csak rinya

"idióta dolog ez?
igen, az"

sztem nem idióta dolog segíteni az ilyen embereken