Robot segíti az evolúciókutatást

Az evolucionisták körülbelül 140 éve kutatnak a maradványokat tartalmazó kõzetrétegekben, hogy ezeket a feltételezett átmeneti alakokat megtalálják. Több millió gerinctelen maradványát találták meg, és több millió halét – semmit sem találtak azonban, ami a kettõ között lett volna.
Egy evolucionista kutató, Gerald T. Todd elismeri ezt a tényt A csontoshalak eredete és a tüdõ evolúciója címû cikkében:
A csontoshalak mindhárom családja /* körülbelül egy idõben jelent meg a régészeti leletek tanúsága szerint. Megjelenésükkor már rendkívül változatos a morfológiájuk, és rendkívül erõs páncéljuk vannak. Vajon honnan származhatnak? Mi tette lehetõvé, hogy annyi változatuk alakuljon ki? Hogyan jött létre az erõs páncél? És miért nincs nyoma a korábbi, átmeneti alakoknak?
Az evolúció elmélete még egy lépéssel tovább megy, és azt állítja, hogy ezek a halak, amelyek a gerinctelenekbõl alakultak ki, tovább fejlõdtek, és belõlük lettek a kétéltûek. De ehhez a feltételezéshez is hiányoznak a bizonyítékok. Egyetlen egy lelet sincs, amely bizonyítaná, hogy valaha is létezett egy félig hal, félig kétéltû teremtmény. Ezt a tényt bár vonakodva, de elismeri a jól ismert evolúciós szaktekintély, Robert L. Carroll, A gerincesek paleontológiája és evolúciója címû könyvében: „nincsenek átmeneti maradványok a rhipidistian halak (amelyek kedvenc elképzelése szerint a négy végtaggal rendelkezõ gerincesek õsei) és a korai kétéltûek között”. Két evolucionista régész, Colbert és Morales, így ír a kétéltûek három alapvetõ osztályáról (vagyis a békák, szalamandrák és gõték):
Nincs bizonyíték arra, hogy a paleozoikum kétéltûinek olyan tulajdonságai lettek volna, amelyek közös õsre utalnak. A legrégibb békák, gõték és szalamandrák nagyon hasonlóak voltak ma élõ leszármazottaikhoz.

Az evolucionisták feltételezik, hogy azok a tengeri gerinctelenek, amelyek a kambrium korban jelentek meg, valahogy halakká alakultak az évtízmilliók során. Azonban csakúgy, ahogy a gerincteleneknek nem voltak õseik, ugyanúgy az átmeneti formák is hiányoznak, amelyek azt igazolnák, hogy valóban ezek alakultak át halakká. Meg kell jegyeznünk, hogy a halak és a puhatestûek között óriási szerkezeti különbségek vannak. A gerinctelenek kemény váza a testükön kívül helyezkedik el, a halaké, amelyek ráadásul gerincesek is, a testükön belül. Ilyen hatalmas mértékû „evolúcióhoz” több millió lépésre lett volna szükség, és az átmeneti alakok millióira kellene bukkannunk, amelyek ezt bizonyítják.

Ez a robot elmehetne a jövõ házikedvencének is.