James Cameron - Avatar

Kezdjük magával a film mondandójával. Miután alaposan végiggondoltam az egészet, nekem nem az jött le, hogy védd a fákat vagy megb* a greenpeace.

Ha arra gondolunk hogy nem csak egy-egy faj esik át evolúciós fejlõdésen, hanem akár egy egész ökoszisztéma, ahol a legegyszerûbb életformákból folyamatosan egyre összetettebb életformák alakulnak ki, akkor Pandora élõvilágára mintegy az evolúció következõ lépcsõjeként tekinthetünk a földi élõvilághoz képest. A növények az állatok sokkal erõsebb szimbiózisban élnek és az egymás közti intenzív kommunikációnak és összekapcsolódásnak köszönhetõen mindannyian egy egész szerves része, mely létrehoz egy magasabb létformát, ahol Pandora teljes élõvilága gyakorlatilag egy nagy közös tudatban egyesül (Eova). Az áramló energia mellett Neytiri beszél Jake-nek a vadászat közben állatok szellemeirõl, és a temetésnél hogy az élet nem más mint egy lüktetõ energia amelyet kölcsön kapnak és halálukkor vissza kell adják. Így tehát az állatok és a na'vik bár Eova részei, mégsem a bábjai, mert rendelkeznek saját öntudattal és intelligenciával.

Pandorára tehát akár úgy is lehetne tekinteni mint a bolygónk élõvilágának egy következõ lehetséges evolúciós lépcsõfoka annak minden elõnyével és hátrányával együtt (és ez így ebben a kontextusban elég izgalmas elképzelés, vérbeli scifi). Persze lehetne mondani hogy Pandora más fejlõdési utat járt be, de amikor Jake Eova-val beszél és azt taglalja hogy az emberiség odahaza elpusztította a Földanyát, mintha csak Cameron mondaná a nézõnek hogy de bizony ugyanilyen irányba indult itt is a fejlõdés csak az ember visszafordíthatatlanul közbeavatkozott. Az emberiség a 22. századra teljesen lelakja a bolygót, a természetet teljesen kipusztítja, az erõforrásokat kimeríti, haldoklik. Mivel a közeljövõben játszódik a történet (és lássuk be ez a jövõkép nem is annyira elképzelhetetlen) gyakorlatilag túl késõ lenne már most is bármit tenni ellene.

Környezetvédõ propaganda lenne a film? Nem az, ahhoz a távoli jövõben kellett volna játszódnia, hogy még legyen esélyünk változtatni a dolgok alakulásán.

Ami a történetvezetést illeti:
Szinte semmi sem történik véletlenül.

Miután a diplomáciai csapat útjára indul és összefutnak a böhömnagy hatlábú csúcsragadozóval, nem a tudósokat szemeli ki prédaként, hogy lesbõl támadva könnyedén elejtse õket, hanem a felfegyverzett "na'vi-nak" esik neki (holott a késõbbiekben többször is bizonyította hogy nem szereti ha gépfegyverrel lövöldöznek rá) aki még a területét védõ kalapácsfejû behemóttól sem riad vissza. Sebaj, még mindig könnyedén elejthetné hátulról, ellenben elijeszti a kalapácsfejût, mintha csak megvédené õt, majd akkor veszi csak üldözõbe mikor már futásnak ered Jake. Persze a fákat is kettéharapó böhömnagy ragadozó még csak karcolást sem ejt a még az új testével és annak lehetõségeivel ismerkedõ Jake-en, pedig mikor Neytiri szembetalálkozott vele a késõbbiekben, láthatóan majd összesz*rta magát ijedtében. Mikor sikerül végre elkapnia, akkor is csak a hátizsákját marcangolja szét holott akár keresztbe is lenyelhetné. Mintha az egész játék csak arra ment volna ki hogy elszakadjon a csapattól. Csak nem Eova keze lenne a dologban? Persze rá lehet fogni hogy belemagyarázás de már itt az elején is túl sok a véletlen egybeesés, hát még a további eseményekben.

Jake elveszetten kóborol az erdõben. Az arra járó na'vi lány épp kilyuggatná hátulról mikor a lelkek fájáról ráhullik a nyílvesszõre egy spóra vagy mifene, és meggondolja magát. Késõbb Jake bajba kerül, Neytiri megmenti, majd mikor le akarja vakarni magáról, Jakere ráhullik megint egy rakás szent rosseb jelzésül, hogy "te, vigyed már magaddal". Ez is Eova tervének része hogy a táborba kerülve Jake-t befogadják, Jake ott "táncosokkal farkaljon". Meg Pocahontassal.

Sokan a szerelmi szálra és az identitás-váltás folyamatára úgy tekintenek, mint a film fõ szála (és hogy mekkora lopás, meg egyszerû mint a bot), holott ez inkább tûnik nekem átívelõ (bár vitathatatlanul jó hosszúra nyújtott de annál kellemesebb) szálnak a tényleges kerettörténeten belül.

Jake repülni tanul: A zöld "papírsárkányt" nem a vadász választja ki hanem közösen választják ki egymást. A papírsárkány részérõl ez abban nyilvánul meg hogy megpróbálja megölni.
Következõ jelenetsor: Neytiri-vel vígan repkednek vadászgatva, erre a magasból lecsap a nagy piros papírsárkány, és bár ketten vannak ott, egyértelmûen Jake-re moccan rá. Ez jól látható. Meg akarja ölni. Kiválasztotta (hiába, Eova nyughatatlan). Következõ jelenetekben el is magyarázzák, hogy a nagy piros akkor választ ki magának vkit, ha szükség van a klánok egyesítésére valamilyen okból kifolyólag. Itt még nem sejti Jake hogy erre szükség lesz, így eszébe sem jut a nagy piros megzabolázása. Ehhez események késõbbi láncolatához van szükség, mégpedig hogy az otthonfa kidöntése miatt Jake kegyvesztetté váljon, illetve hogy kitörjön ténylegesen is a háború (persze ez is Jake-nek köszönhetõ a leszállított infókkal). Jake ekkor határozza el hogy elkapja a nagy pirost. Egyrészt hogy visszanyerje a navik bizalmát, másrészt hogy egyesíthesse a navi klánokat az emberek ellen. Nem ám arról van szó hogy Jake beállít az új verdával és máris õ a Jani. Az egész nagyon ügyesen fel lett vezetve.

Eova addig manipulálta az eseményeket Jake-t dróton ráncigálva míg végül kiprovokálta a háborút az emberi haderõ legjavát hazai pályára csalva, hogy aztán szétverje azt az élõvilág csúcsragadozóival megtámogatott egyesült navi sereggel. Elõre látta az egészet.
Aki meg azon akad fenn hogy íjakkal a gépfegyverek ellen, az gondolja át még egyszer. Egy elõadóteremnyi zsoldoskatona állt szemben magáncégbõl pénzelt fegyverekkel, összezavarodott mûszerekkel, és majdnem vak érzékelõkkel többezer bevadult, és bár íjakkal hadonászó, de fizikai fölényben lévõ, hazai pályán játszó na'vi-val, és így is majdnem felülkerekedtek rajtuk, mire Eova a segítségükre sietett.

Már csak az az egy kérdés maradt, hogy miért volt mindez Eova célja. Ha nem menti meg Jake-t többször is, az emberek nem támadták volna meg az otthonfát Jake infói alapján, nem egyesültek volna a na'vi klánok az emberek kiûzése érdekében, és az egész nem sodródott volna egy mindent eldöntõ csata irányába. Továbbra is fennmaradhatott volna az a törékeny béke ami eddig is fennállt. Az indítékaira talán a tudósok korábbi szerepvállalása adhat némi magyarázatot. A na'vi-k eleinte primitív, babonás, természeti népként lettek bemutatva, és az emberek többsége meg is maradt ebben a hitben, míg a film végére kiderül, hogy sokkal többek annál, elvégre nem õk azok akik a kihalás szélén állnak (hehe), és nem õk tanulhatnának az emberektõl, hanem fordítva. A tudósok (köztük persze Jake) mutattak némi fogékonyságot a kultúrájuk befogadására, így õk megkapták a lehetõséget, hogy beilleszkedjenek. A többi begyöpösödöttnek akik képtelenek voltak megismerni és megérteni kultúrájuk mibenlétét, és ezért veszélyesek voltak Pandorára, pedig ajtót mutattak.

Sokan a motivációk hiányát róják fel, de hogy is lehetett volna erõteljesebben érzékeltetni Jake motivációit, ha a film végére maga a nézõ is legszívesebben belebújt volna Jake bõrébe hogy elmerüljön Pandora spirituális, mégis teljesen kézzelfogható világában annak ellenére, hogy a na'vik agresszív, primitív, és babonás népnek, Pandora elõvilága meg veszélyesnek és idegennek lett eleinte bemutatva. Akik nem érezték így magukat a film végére, talán õk azok akiknek ez a film nem való.

Mások a felejthetetlen jelenetek hiányát emlegetik amelyek minden klasszikussá váló film sajátjai. Már elsõ megtekintés után is rengeteg jelenet beleégett az agyamba kezdve Jake ügyetlenkedésével a laborban, majd ahogy a szabadba kiszabadulva futásnak eredt. Rendesen libabõrössé váltam ott, persze fõleg a zenének köszönhetõen. Vagy ott van Jake elsõ repülése. Ott is hatalmasat dobott a zene az egészen. Quaritch egyes jeleneteinél is rendesen kiakadt a badass-mérõ. Az dzsungel éjszakai megelevenedése, Grace és a cigi, Michelle Rodrigez mártírhalálos beszólása, és még tudnám sorolni...

A legvége is nagyon tetszett, ahogy várnánk a legutolsó jelenetnél, hogy Jake az új, végleges testében kinyissa a szemét, hogy kezdetét vegye a nagy film végi klisés hepiendes egymás karjába borulós giccsparádé, helyette Cameron már-már pofátlanul félbevágta a jelenetet és az arcunkba tolta a fõcímet, ezzel is jelezve, hogy még korántsem fejezte be azt, amit el akart mesélni nekünk. 😄

Hogy én miért tartom a filmet zseniálisnak? Míg a szemünket a látványvilág, fülünket a fülbemászó zene taglózza le, az érzelmeinket a szerelmi szál mozgatja meg, addig az agyunknak a történések mozgatórugója, Eova ténykedései a háttérbõl agyják fel a leckét mely elsõre sokaknak tán le sem esik a szájbarágás hiánya miatt, meg hogy a film ezen része inkább visszafele építkezik, és korábbi események utólag nyernek értelmet. Mindezt nyakonöntve a film mondandójával amelyet nem egy zárójelenetbe zsúfoltak bele, hanem magában az egész mûben keresendõ. Ezt jelentette nekem ez a film, és ezért kapja meg tõlem a nagy betûs 10/10-et.