inkabb halt volna meg. csaj, kolok.. eh.

A csalódás alatt Dexter jellemében való hirtelen visszaesést értem. Kialakítottak (jó lassan) egy olyan érzést a nézőben, hogy van lehetősége elszakadni az állati ösztöneitől. Az egész karakterre jellemző kettősségben (barátságos, profi de mégis sorozatgyilkos, csak bűnösöket öl meg, de mégis hazudik és meghalnak miatta ártatlanok is, stb.) úgy tűnt, hogy végül a "jó énje" kerekedik felül, aztán egy viszonylag értelmetlen haláleset után (továbbra sem látom értelmét ennek a jobban van -> szinte halott fordulatnak a néző átverésén kívül) visszaesik teljesen.

Happy end lezárás nem illett volna a sorozathoz, sőt, én azt vártam, hogy meghal Dexter, de a jellemfejlődése megmarad. Egy olyan lezárás, ahol az utolsó ellenség elől csak az élete feláldozásával tudja megmenteni a családját nem lett volna csalódás.

Így viszont egy picit negatív üzenetet sugároz az egész Dexter sorozat, kb. "az ösztöneidtől nem tudsz szabadulni".

Az nem lett volna csalódás, ha az a válasz, hogy IGEN? Nem illett volna szvsz a sorozathoz. Én úgy élem meg ezt a csalódást(mert bennem is ilyesmi érzés motoszkált), hogy egyrészt csalódás hogy vége a sorozatnak, másrészt saját magamra kivetítve újraéltem a saját korlátaim által okozott sebeket. Mert ilyen korlátok a legtöbb emberben vannak. A sorozat vége felvázolta az egyik(talán rosszabb) megoldást, hogy elengeded a korláton túl nyúló vágyaidat, és élsz tovább a beszűkített életteredben. Ez egy dráma, abból is a jobbik fajta. Nyilván lehetett volna jobb is a megvalósítás, logikai bukfenceket, és szerencsétlen megoldásokat(Deb halála sunyi volt, de kétségkívül hatásvadász, ráadásul nem lehet azt mondani hogy ilyen nem történhet az életben, mégis csak egy lőtt sebről beszélünk) egy ilyen hosszú sorozatban mindig lehet találni, de a formátumhoz képest én elégedett vagyok.

8 év alatt picit több jellemfejlődésre számítottam volna, illetve egy jobban átgondolt, évadokon átívelő és a cselekményre jobban kiható történeti szálra. A látott 8 évadban a játékidő nagy része jelentéktelen szappanoperás szálakra és a kötelező évadonkénti/epizódikus ellenségek utáni nyomozással telt el. Ez 2-3 évadig még szolgálhat izgalommal, de a készítők nagyjából ~6 évig ugyanazt mutatták nekünk.

Szerintem a sorozat két legfontosabb témája a dark passengerrel vívott belső harc, illetve Dexter és Deb kapcsolata. Hannah előremozdította az előbbit, a 8. évadban már azt lehetett hinni, hogy Dexter felül tud kerekedni a sötét énjén, hiszen mint ahogy mondta is már nem érzi a vágyat, hogy öljön. Szintén a hetedik évadig kellett várni Deb és Dexter kapcsolatában változásra. A (túl) hosszú agonizálás után az utolsó részekben úgy tűnt, hogy Deb is el tudja fogadni Dextert és önmagát, többé nem menekült a régi élete elől.

Aztán Debet váratlanul (és picit sunyi módon) megölték az írók, Dexter pedig ennek hatására meghátrált és eldobta a családos életet, az egyedüli dolgot, ami kiutat jelenthetett volna számára. Vagyis ami fejlődés következett be az utolsó két évadban, az szinte mind le lett nullázva. Értem, hogy Debet a saját áldozatának tekintette és azért dobta őt is a vízbe. Az is világos, hogy a szerettei érdekében vonult el, mert mindenki meghalt körülötte, akit fontosnak tartott..

Viszont a sorozat alapkérdésére, amit 8 évig mindenféle perspektívából körüljártak, avagy képes-e függetlenedni az állati ösztöneitől az lett a válasz, hogy NEM. Ilyen szempontból csalódás a vége.