309
-
Deus Ex #149 Üdv.
Továbbra is azt szeretném kérdezni, milyen vastag a jelen.
További kellemest. -
Emmegki #148 Ja, és mi van akkor, ha az idő kétdimenziós, és végtelen sok idősík van (ráadásul újat kezdünk, ha időutazunk) -
Emmegki #147 "A legnépszerűbb időutazási módszernél, a féregjáratoknál" Népszerű? Nem találkoztam még olyannal, aki utazott volna rajta :) -
#146
sgbug. Meg gondolom, te 200 post-ot állítottál be, én 100-at -
Dinosaur #145 Ezen a cikken el lehet gondolkozni napokat, de Én inkább nem gondolnék bele mert még a végén meghülyülök. 
-
BiroAndras #144 "a lufi "univerzumában" élők a tágulást nem érzékelnék, mert ha a tér szőrörstül-bőröstül tágul, akkor a távolság mértékegysége is azonos arányban nő, nem?"
A részecskékre ható erők összetartják az anyagcsomókat. -
Kazak #143 A példában az univerzumot és a teret a lufi héja jelenti, igaz? Ha viszont így lenne, akkor a lufi "univerzumában" élők a tágulást nem érzékelnék, mert ha a tér szőrörstül-bőröstül tágul, akkor a távolság mértékegysége is azonos arányban nő, nem? A tágulást ebben az esetben csak a lufin kívüli dimenzióban élő lények lennének képesek érzékelni. -
Inquisitor #142 Douglas Adams féle bizonyíték, hogy létezik időutazás, sőt! már alkalmazzák is:
A biztosításod CSAK arra a káreseményre nem érvényes, ami történni fog :) -
robocop #141 Értem: szóval a lufi felszínén levő pöttyök nem egy ponttól távolodnak, hanem csak úgy össze-vissza, semmi ésszerű magyarázattal nem tudod összefüggésbe hozni a lufi geometriai közepével. És természetesen ki tucc választani közülük egyet, amelyikhez akár egy is közeledik a többi közül (normál léggömböt feltételezve, nem pedig a nyuszi formájút), a többi pedig nem a tőle levő távolság arányában távolodik.
" Ahol nincs anyag ott nincs értelme térről beszélni."
Tehát ha nincs benne ital, akkor a borosüvegről nem érdemes beszélni (iszákosok kíméljenek a helyeselő válaszoktól :) ).
A fényes égbolt elméletről meg annyit, hogy én egy szóval sem mondtam, hogy a világegyetemben az anyag végtelen. Pont ellenkezőleg: mint írtam, anyag+energia=állandó, ergo kib* nagy mennyiség, de VÉGES. -
plamex #140 Miért negyvenkettő ?
Kb ugyanolyan értelmes a kérdés :) -
#139
negyvenkettő -
BiroAndras #138 Arra a kérdésre, hogy miért nem találkozunk időutazókkal:
A legnépszerűbb időutazási módszernél, a féregjáratoknál csak akkor tudsz menni, ha ott már van egy "vevő készülék". Ez egyben megoldja azt a problémát is, hogy térben hova érkezel. -
#137
A sötét részek azért vannak az égen, mert végtelen messziről mégnem ért ide a fénye az ott lévő csillagnak. Majd végtelen idő múlva ér ide :))). -
BiroAndras #136 "Arra a kérdésre viszont, hogy miért nő meg a mozgó test tömege, csak annyit írtál, hogy érthetőbb legyen, még mindig „rejtély”."
Az összes relativisztikus jelenség lényegében ugyanannak a dolognak a különböző megnyílvánulásai. Ha kívülről figyeljük a gyorsuló testet, azt látjuk, hogy egyre nehezebb gyorsítani, vagyis nagyobb a tömege. Ezzel szemben, mit érzékel a testen csücsülő megfigyelő? Az ő szempontjából a tömeg nem változik, viszont az idő igen. A külső gyorsító hatást ő egyre rövidebb ideig tartónak érzékeli, következésképp egyre kevésbbé gyorsul fel tőle. -
plamex #135 "de a fizikusok mind a mai napig adósak, egy kérdéssel, amire már Einstein se tudott válaszolni, mert az egész rel. elm csak jelenség szintjén fogalmazza meg a dolgokat.
Ez a kérdés pedig: MIÉRT?"
Jah ...
Kérdés: Miért ???
Válasz: Miért ne ???
-
#134
Látod, nem láttam a linket, pedig nem is sötét. -
Ironka #133 Olvasd el a linket, mielőtt hülyeséget mondasz:
"Egy kísérlet a magarázatra abból indul ki, hogy a Világegyetem nem átlátszó, és a távoli csillagok fényét leárnyékolják porok, gázok és sötétebb égitestek, emiatt nagy távolságból nem ér el hozzánk a fényük. Valójában ez nem oldja meg a paradoxont, ugyanis a termodinamika első főtétele szerint az energiának meg kell maradnia, ezért a közbenső anyagnak fel kell forrósodnia, ekkor pedig világítania kell (hőmérsékleti sugárzás). Ez ismét egyenletes sugárzást eredményez minden irányban." -
BiroAndras #132 ""A kvantumfizika viszont arról szól, hogy magába a részecskébe van beépítve bizonytalanság a külső körülményektől függetlenül."
Ez lenne a valasz arra is, hogy miert nem determinalt* a vilag?"
Ez azt jelenti, hogy valóban nem determinált a szó fizikai értelmében. A filozófia kicsit más tészta.
Egyébként a kvantumfizikai is tökéletesen determinisztikus, ha a világegyetem állapotfüggvényével dolgozunk, és nem az általunk érzékelhető hagyományos állapotával. A bizonytalanság a két szemléletmód közti váltásban van, és egyelőre még nem teljesen tiszta a fizikusok számára se, hogy ez pontosan miért van így, és mit jelent. -
BiroAndras #131 "A lényeg a lényeg, a kvantumechanika ideje egyfajta univerzális idő. Lehetséges olyan, hogy valaminek a hatása azonnal fényévekre levő eseményeket befolyásol."
Ez nem egészen így működik. Elvileg ugyan igaz amit mondassz, csak épp a bizonytalansági relációval együtt úgy jön ki a dolog, hogy információt küldeni nem lehetséges ezzel a módszerrel. Tehát a rel.elm. nem sérül.
"Ez a rel elméletben nem így van, ott a hatás mindenképpen max fénysebességgel terjed. A rel elmélet által megjósolt furcsa jelenségek, tömegnövekedés, feketelyukak, miegymás, mind azt a célt szolgálják, hogy az előbb említett szabály biztosítva legyen."
A rel. elm. két alapvető gyakorlati megfigyelésből indul ki:
1. Az egymáshoz képest állandó sebességgel mozgó viszonyítási rendszerek egyenértékűek, vagyis nincs abszolút hely és sebesség.
2. A fény sebességet viszont állandónak mérjük, bármilyen sebességgel is mozgunk éppen.
Ebből a két axiomából képletekkel levezethető az összes érdekes jelenség. És hogy ez nem csak a probléma szőnyeg alá söprése, az épp abból derült ki, hogy az kivétel nélkül az összes jelenséget számszerűleg pontosan igazolták a későbbi mérések.
"de a fizikusok mind a mai napig adósak, egy kérdéssel, amire már Einstein se tudott válaszolni, mert az egész rel. elm csak jelenség szintjén fogalmazza meg a dolgokat.
Ez a kérdés pedig: MIÉRT?"
Milyen választ fogadnál el erre a kérdésre? Az jó válasz, hogy "azért, mert ez Isten akarata" ? Vagy, hogy "így van, és kész" ? Egyébként kicsit elvontabb, de konstruktívabb magyarázat, amit Einstein az általános relativitás elmélettel vezetett be : a görbült téridő. Ez elfogadható ? -
#130
Ne tényleg? Éjszaka sötét van? 
Ezzel a logikával az is lehetséges, hogy a végtelen univerzumban csak azért van éjszaka sötétség, mert a halványabb csillag eltakarja a végtelen világosabbat. -
Ironka #129 Viszont igen, lehet olyan pont, ahol semmi sem látszik. -
Ironka #128 Nem csak kevesebb/halványabb. Már miért ne lennének arra is? Egyszer néz fel egy távcsővel az általad sötétnek látott égboltra. Tele van csillaggal, viszont nem egyenletesen oszlanak el.
Itt remélem érthetőbb: Olbers-paradoxon -
Ironka #127 "tér tágul, benne az anyaggal, ami az ősrobbanással keletkezett"
Ha nem lenne egyértelmű, a tér is az ősrobbanással keletkezett az anyaggal együtt. Előttéről nincs értelme beszélni, nem volt se idő, se tér. -
#126
Tehát ott ahol sötét az égbolt, arrafele nincsenek csillagok. -
Ironka #125 De vannak csak az eloszlásuk nem egyenletes. Ha az univerzum végtelen lenne, akármerre néznénk, statisztikailag ugyanannyi csillagot látnánk, amelyek így egyenletesen világítanák meg az égboltot, az egész homogén massza lenne.
Ez a példa egyébként a Olbers-paradoxon:
"zavarba ejtően ellentmondani látszott a valóságnak az az 1826-ban megfogalmazott ún. Olbers-paradoxon is, mely szerint ha a világmindenség végtelen és statikus, és egyenletesen töltik ki a csillagok (ahogyan akkoriban a newtoni modell alapján feltételezték), akkor „a csillagok összesített fényerejének éjjel is világossá kellene tennie a teljes égboltot" -
#124
csak 8 perc... -
Ironka #123 "az univerzum végtelen és tágul. Ez a kijelentés nekem bűzlik. Sztem a helyes megfogalmazás: az univerzum végtelen, és a benne elhelyezkedő anyag távolodik egymástól. Egyébként a probléma ott kezdődik, hogy az ember nem tudja elképzelni a végtelen fogalmát.
Ha valaki kötözködni akar, állok elébe(nem állítom, hogy mindenre tudok válaszolni, de megpróbálom)."
Na majd én kötözködöm, ugyanis hülyeséget mondasz. :P
Elmagyarázom: A legtöbb ember - tévesen - így képzeli el a világegyetem tágulását, ahogy te is. Ott követi el a hibát, hogy konstans térben gondolkozik. Ha neked lenne igazad, akkor a világegyetemnek lenne középpontja, amitől minden anyag távolodik. És mivel a csillagászati megfigyelések alapján minden, gravitáció által nem befolyásolt objektum (pl távoli galaxisok) a távolságukkal egyenesen arányos sebességgel távolodnak tőlünk, ezért a Föld lenne a világegyetem középpontja. Az igazság viszont az, hogy a tér tágul, benne az anyaggal, ami az ősrobbanással keletkezett, tehát nem egy pont volt az űrben, hanem egy nuldimenzió, szingularitás idő nélkül. Klasszikus példa a lufi felszíne. A rá rajzolt pöttyök felfújáskor egyenletesen távolodnak egymástól, mégsincs középpontjuk. (Tehát minden pontból szemlélve olyan, mintha az lenne a középpont) És ebből látszik, hogy az univerzum igenis véges, ahogy a lufi felülete is, viszont visszagörbül önmagába, tehát nincs határa. Ha elindulnál egy irányba a Földről 'jó nagy' sebességgel, egy idő után visszaérnél a másik oldalon. Persze ehhez a tágulásnál nagyobb sebességgel kéne utaznod...
Remélem érthető voltam. :) -
#122
Te most azt mondod, hogy éjjel fölnézel az égre, akkor a sötét terület felé nincsenek csillagok. -
jozzee #121 Érdekes dolog ez az időutazás.
Ugyanis mindenki elképzeli valahogy ezért mindenkinek másképp jelenik meg az hogy milyen is lehet.
Egy pár gondolatot azért leírok amik ha nem is szolgálhatnak tényként, de legalább az ember képzelőerejét javíthatják.
Tulajdonképpen a bennünket felépítő elemi részek is folyamatos időutazásban vannak;létrejönnek, mint egy villanás majd rögtön visszatérnek keltkezésük helyére, idejére(ill. ők kilógnak a tér-idő hálóból).
Vagy itt van pl. a foton.Ha a hullámtermészetét vizsgáljuk úgy gyakorlatilag nem telik el idő számára:ha fotont, mint részecskét mérjük ugyebár kb.10 perc szükséges számára, hogy a napunktól a földhöz érkezzen(a földi óráink szerint), de ha nem "számoltatjuk" el és kvantumjelenségként kezeljük a "fotonhullám" szempontjából nem telik el egy pillanat sem.
Tehát be kell látni, hogy a mi mérési skálánkhoz kvantáljuk hozzá és azonosítjuk, mint részecskét a fotont, az "ő" szempontjából a Nap - Föld távolsági útvonal csak egy valószínűségi tényező.
Az is elképzelhető, hogy két mérés között sem telik el idő a számára(csak annak aki a mérést végzi); akár végtelenszámú mérést végezhetünk a Nap és a Földünk között, mindig csupán az általunk elképzelt "slálázottságot" kapjuk eredményül és nem árul el semmit a fotonról mivel mi a saját elképzeléseinket vetítjük oda lehet hogy nincs is?-amit meg megfigyelünk az megintcsak a saját inerciáink létezését bizonyítja - pl. a fény.
Az időutazás viszont a mi makroszkópikus rendszereinkben nem hiszem, hogy összegyeztethető lenne a kvantumvilág történéseivel.Mert ott végülis egy folyamatos "újramintavételezés" zajlik, tehát a múlt/jelen/jövő ugyanaz.
Ettől függetlenül lehetséges a téridő - ugrás, bár tartok tőle, hogy egy zavarodott alternatívába kerülnénk...
-
plamex #120 de idő csak ott számít ahol nincs egyensúlyi helyzet...és számít a történelem
pl egy lufiban lévő gázmolekuláknál egyáltalán nem fontos hogy éppen melyik molekula hol van.
Teljes egyensúly van és nincs értelme időről beszélni.
De mondjuk egy hókristálynál ahol fraktálok alakulnak ki már számít a történelem
változik a hőmérséklet és kristályosodik ki az anyag de nincs két egyforma hópehely fraktál forma... -
#119
amúgy fogalmam sincs mi az az idő valójában, csak spekuláltam egy kicsit... -
#118
sztem az idő csak egy fogalom amit mi találtunk ki annak magyarázatára, hogy leírhassuk a változást...
láttam discoveryn vagy vmi hasonló csatornán ilyen témákkal foglalkozó műsort, ahol olyan dolgokat boncolgattak, hogy az ősrobbanáskor keletkezett az idő és a tér...én már ezt se tudom elképzelni, nemhogy az időutazás mikéntjét...??? -
plamex #117 Egyáltalán mi az idő ? -
DcsabaS #116 Kedves © LowEnd!
Írod:
"...Eredmény 2 b: Egyetlen stabil állapot létrejöttéig folytatódik a ciklikus változássorozat: amikor az időutazás nem kitalált / nem megvalósított / lehetetlen.
Nem következik-e ebből, hogy az időutazás megvalósítása egyúttal lehetetlenné is teszi azt?"
Nagyon jó felé kaparászol! A kvantumfizika szerint valójában lehetséges időutazás, de csak a jelennek nevezett időtartományon belül, vagyis akkor, amikor a fizikai állapot tranziens és folyamatosan alakulóban van. Ez a fajta időutazás abból áll, hogy a végállapot is képes befolyásolni a kezdőállapotot, nemcsak fordítva (mint megszokott). Ugyanakkor ez a visszahatás csak addig effektív, amíg a rendszer nem éri el valamelyik ún. stacionárius állapotát (energia sajátállapotát, vagyis a szavaiddal élve "stabil állapotát").
A "stabil" (stacionárius, azaz időben állandónak tekinthető) állapotok meglehetősen sokáig megmaradhatnak. A belső folyamatok periódusidejének néhányszorosától akár 10-nek az 50. hatványáig is. Legtöbbször mindenesetre az ember létezési idejéhez összemérhető idők alatt a stacionárius állapotok is megváltoznak, pontosabban átmennek más stacionárius állapotokba. A stacionárius állapotok közötti átmenetek jórészt véletlenszerűek, és a sok ilyen állapotból álló rendszerek jellemzően a legvalószínűbb (azaz legtöbb féle képpen létrejöhető) átalakulási irányba tartanak. A "valószínűbb felé tartás" egyúttal aszimmetriát, irreverzibilitást ad az időnek. (Míg az elemi fizikai kölcsönhatások többnyire időben megfordíthatók, az összetettek általában nem.)
Ha meg tudjuk változtatni úgymond a múltat, akkor az nem jelent mást, minthogy az valójában még nem valódi múlt, hanem a jelen része. A változtatás csak addig lehetséges, amíg benne vagyunk egy tranziens átmenetben, vagyis amíg el nem értük annak végállapotát (egy stacionárius állapotot). Bár a kialakult stacionárius állapottot ezután is át tudjuk vinni egy másikba, nem tudjuk meg nem történtté tenni azt, hogy egyszer már kialakult. Visszacsinálhatatlan, irreverzibilis következményei lesznek.
Hasonlat:
Amikor egy pisztollyal rálövünk valakire, és repül felé a golyó, még utoljára tehetünk azért, hogy eltalálja, vagy sem (pl. egy lézerrel), de ha már eltalálta, akkor befejezetté, megváltoztathatatlanná, visszacsinálhatatlanná válik a dolog.
Ha lehetséges volna a múltba olyan visszanyúlás, amelyik képes mintegy átívelni a stacionárius állapotok fölött, és ez időnként meg is valósulna, minket (és jövőnket) ez még mindig nem befolyásolna, mert a mi létezésünket csak a most létező stacionárius állapotok, és a közöttük most zajló tranziens átmenetek befolyásolják, vagyis a távolabbi múlt közvetlenül nem.
Ha még azt is feltesszük, hogy a távolabbi múlt közvetlenül is hat a jelenünkre ("időbeli távolhatás") akkor persze már láthatnánk különös dolgokat (pl. valakibe behatol egy ki nem lőtt pisztolygolyó), de ilyen bizarr dolgok létezésére utaló jelenségekről nem tudok.
A megfigyelhető fizikai jelenségekre a térbeli és időbeli (sőt, téridőbeli) lokalitás a jellemző, vagyis az eseményeket kiváltó és befolyásolni képes okok mindig a közvetlen közelben vannak, nagyobb távolságok áthiadálsa csak közvetítés útján lehetséges.
-
savior #115 azert van a vilagon jopar ember aki azt allitja magarol hogy a jovobol jott... leginkabb a dilihazba kuldik oket vagy nem hisz nekik senki
masreszrol elkepzelheti hogy a jovobol visszaterok olyan formaban jonnek amiket mi nem erzekelunk, tehat nem mint emberi test ternek visza hanem energia formajaban vagy ilyesmi?
de az is lehet hogy egyszeruen azert nem talalkozunk ilyenekkel mert valamivel blokkoltak az idoutazast(ezen nem lepodnek meg)... ha barki visszatudna jonni mindenki azon volna hogy meggazdagodjon, megtudjon valamit stb... az egesz elet abbol allna hogy visszautazni a multba es modositani
es ha tegyuk fel valaki visszautazna mondjuk 2005.07.01-re es talalkoznank vele akkor mi most emlekeznenk arra, tehat a multban levo valtozas kihatassal lenne egyaltalan a mi jelenunkre?
meg irtak sokan hogy ha valakinek meghal az apja a multban akkor az mar nem szulethet meg. nos sok olyan no van aki azt allitja hogy nem fekudt le senkivel es megis terhes (akar a bibiliaban maria is lehetne pelda), elkepzelheto hogy azert mert az okat a ferfiakat megoltek viszont egy masik eletere ez nincs kihatassal. igaz ennek legfeljebb akkor van ertelme hogy ha letezik a lelek egyebkent nem hiszem.
persze ezeknek a nagy reszet en se gondolom komolyan, de azert konnyelmuseg kijelenteni hogy azert nincs idoutazas mert meg nem lattam olyat... ennyi erovel atomok sincsenek mert ki latott mar atomot? na jo, nehany tudost nem szamitva... -
plamex #114 Ez igen szellemes 
-
plamex #113 "A világegyetem végtelen"
Ha végtelen akkor miért fekete az égbolt ? :)
Ha mindenütt vannak csillagok és annak a fénye vegtelen idő alatt biztos elér mindket akkok az egész égboltot be kellene hogy terítse ... Magyarul fényesnek kell lennie minden pillanatban.
Konklúzió : Az csillagok előfordulás nem végtelelen (magyarul véges) Ahol nincs anyag ott nincs értelme térről beszélni. -
robocop #112 A múltba való visszatérést én is csak anyagi síkon nem létező megfigyelőként tudom elképzelni, bár akkor megint felvetődik a kérdés: ott hogy létezik, elvégre a mai fizika szerint csak anyag és energia van, a szellem (lélek, kinek hogy teccik) mint megmagyarázhatatlan jelenséget tartják számon, de ugyanakkor nem lehet szemet húnyni a létezése felett. Tehát a múltba való utazásnál ott lenne a probléma, hogy ugyanaz a szellem van 2x jelen. Tfh.:
1. a szellem energia
az anyag + energia összege állandó, jött egy plussz energia, felborult az egyensúly.
2. a szellem valamilyen általunk még nem ismert anyag
az anyag átalakítható energiává -> 1.
Így utána gondolva: ezek szerint csak a hibernáció műxik, elvégre ha kiveszem-visszarakom magam, akkor az energia+anyag összege megváltozik a köztes időre.
Állapodjunk meg annyiban: az emberi tudomány nem gyerekcipőben jár, hanem még csak pajzán gondolat sincs... -
robocop #111 Nos, nem értem, mi a probléma a jövőbe utazással, elvégre ahogy valaki már írta, a hibernáció is az, és ebben az esetben nincs probléma az anyaggal sem, mert ugye végig létezik. Ha nem hibernációs a megoldás, akkor már kicsit meredekebb, de végül is kiveszel egy adott anyagmennyiséget valahonnan, és máshova lerakod, közben senki és semmi nem használja, mert kivetted az adott pillanatban, tehát nem döglik meg egy tyúk, mert a kisujjad részecskéi épp az ő agyába került az idők során.
A kvantumfizikai tömegről + annyit, hogy ha jól emléxem olvastam, ha két atommagot ütköztetsz nagy sebességgel (fénysebességgel), akkor az ütközés hatására egy nagyobb tömegű mag jön létre, mint a két eredeti mag tömege együttesen. Minnél közelebb vagy a fénysebességhez, annál nagyobb tömegű mag jön létre. Eccerűbben: a mozgási energia átalakul tömeggé. Még mielőtt belekötnétek:
1. kb 5 éve olvastam ezt, nem bulvárlapban, hanem kvantumfizikával foglalkozó könyvben.
2. az ellenkező irányba már régóta felhasználjuk a dolgot. Elvégre eszel valamit, megemészted, a lábadban levő izmok megmozdulnak, és mész.
A kvantummechanika törvényei alapján a tömeg és az energia átalakítható egymásba, és ezek összege állandó az univerzumban.
Ha már rátértem az univerzumra, kicsit offolok is:
az univerzum végtelen és tágul. Ez a kijelentés nekem bűzlik. Sztem a helyes megfogalmazás: az univerzum végtelen, és a benne elhelyezkedő anyag távolodik egymástól. Egyébként a probléma ott kezdődik, hogy az ember nem tudja elképzelni a végtelen fogalmát.
Ha valaki kötözködni akar, állok elébe(nem állítom, hogy mindenre tudok válaszolni, de megpróbálom). -
nenad #110 szerintem a tudosok, ott bakiznak nagyot (bocs a kifejezesert, nem mintha tobbre tartanam magam) hogy azt gondoljak majd az illeto a testevel fog idoben/terben utazni. Nem igazan szeretek metafizikus dolgokat belekeverni a temaba, mivel a tudomany ezen teruleten tenyleg gyerekcipoben jar, de amit ertettem azt a tudatra ertetettem, azaz nem igen hiszem hogy a test - bar a tudat kivetulese - erre kepes lenne - a tudat igen, s esetleg mas idoben, multban, jovoben, kivetulhet ismet... De ez lenyegesen kulonbozik attol hogy az adott test mit tesz. Szoval szvsz itt lehet az attorest elkovetni majdan.