Új idõutazás-elmélet

Amit írsz (utolsó 2 mondat az elsõ bekezdésben), erõsen emlékeztet arra, amit én itt hasonló témában írtam pár hónapja. (Bár ez a folyós hasonlat jobb a változás terjedésének korlátozott sebességére, ami nem éri utól az eredeti jelent, mint amit én írtam. Az én hasonlatom erre ez volt: egy vízcsepp visszamegy, és elzárja a csapot, de ettõl õ még nem szûnik meg létezni. Az elágazások végtelen világát is akkor írtam.) És úgy emlékszem, te is ott voltál. :)

Csak mert azt írod, logikád. Lehet, hogy olvastad, és elfelejtetted, hogy olvastad? OK, persze az is lehet, hogy tényleg magad is kitaláltad, tõlem függetlenül, bár ez kicsit meglepõ lenne a számomra, mert még sosem tapasztaltam, hogy erre más is gondolt volna (csak állandóan jönnek azzal a buta idõparadoxonnal).

"Az õ szempontjából a tömeg is változik, a hozzá képest állóké, amelyet õ nagy sebességgel mozogni érzékel."

A saját tömegére gondoltam.

"Az idõ fizikailag semilyen módon nem létezik, viszont mi egy fizikailag létezõ filágban élünk. Akkor, hogy is lennék képesek befolyásolni eszközökkel olyan dolgot ami voltakéépen nincs is ?"

Mivel a relativitás elmélet téridõvel dolgozik, egyben feltételezi azt is, hogy az idõ legalább annyira létezõ dolog, mint a tér. És pontosan ezért engedi meg elméletben az idõutazást is.

"Továbbra is azt szeretném kérdezni, milyen vastag a jelen."

Lokálisan a vastagsága kb. a Planck-idõ (5.4*10^-44 s) lehet, de ez csak találgatás.

A fizikai alapegységeink önkényesek. Ez már teljesen filozófia. Amit mi idõnek nevezünk az az általunk felállított mértékegység a periódikus jelenségekre. Viszont kellenek az elméleteinkbe :)

Ezzel szemben, mit érzékel a testen csücsülõ megfigyelõ? Az õ szempontjából a tömeg nem változik, viszont az idõ igen. A külsõ gyorsító hatást õ egyre rövidebb ideig tartónak érzékeli, következésképp egyre kevésbbé gyorsul fel tõle.

Az õ szempontjából a tömeg is változik, a hozzá képest állóké, amelyet õ nagy sebességgel mozogni érzékel.
Amúgy köszönöm válaszod, értem már e dolgot.

Szerintem fizikailag is van idõ, legalábbis a hozzászólásokból valami ilyemit hámoztam ki.
Én nemes egyszerûséggel és józan paraszti eszemmel bizonyítom be az idõ fizikai létét -> megdoblak egy órával :)

Az idõ fizikailag semilyen módon nem létezik, viszont mi egy fizikailag létezõ filágban élünk. Akkor, hogy is lennék képesek befolyásolni eszközökkel olyan dolgot ami voltakéépen nincs is ? <#alien2>

Grusi: kösz, éppen ezt akartam üzenni én is.

Deus Ex, Palmex: Uraim, tessék gondolkodni bátran, lehet felállítani saját elméleteket. Tessék mások elméleteit ízekre szedni, cáfolni saját érvekkel. Ez még mindig jobb útja a szkepticizmusnak vagy az általam is kedvelt és mûvelt cinizmusnak, mint ez a mesterkélt gúny.
Ha mindig csak kérdeznénk és nem állnánk elõ saját ötletekkel, akkor a fákon és a barlagonkban laknánk a mai napig, és azt ennénk meg, aki a legtöbbet kérdez :)

Kicsit kapcsolodik a temahoz az utolso 3 perc c. iras ha keresitek itt megtalaljatok.

Üdv.

Továbbra is azt szeretném kérdezni, milyen vastag a jelen.

További kellemest.

Ja, és mi van akkor, ha az idõ kétdimenziós, és végtelen sok idõsík van (ráadásul újat kezdünk, ha idõutazunk)

"A legnépszerûbb idõutazási módszernél, a féregjáratoknál" Népszerû? Nem találkoztam még olyannal, aki utazott volna rajta :)

sgbug. Meg gondolom, te 200 post-ot állítottál be, én 100-at

Ezen a cikken el lehet gondolkozni napokat, de Én inkább nem gondolnék bele mert még a végén meghülyülök.<#guluszem1><#lookaround><#nyes>

"a lufi "univerzumában" élõk a tágulást nem érzékelnék, mert ha a tér szõrörstül-bõröstül tágul, akkor a távolság mértékegysége is azonos arányban nõ, nem?"

A részecskékre ható erõk összetartják az anyagcsomókat.

A példában az univerzumot és a teret a lufi héja jelenti, igaz? Ha viszont így lenne, akkor a lufi "univerzumában" élõk a tágulást nem érzékelnék, mert ha a tér szõrörstül-bõröstül tágul, akkor a távolság mértékegysége is azonos arányban nõ, nem? A tágulást ebben az esetben csak a lufin kívüli dimenzióban élõ lények lennének képesek érzékelni.

Douglas Adams féle bizonyíték, hogy létezik idõutazás, sõt! már alkalmazzák is:
A biztosításod CSAK arra a káreseményre nem érvényes, ami történni fog :)

Értem: szóval a lufi felszínén levõ pöttyök nem egy ponttól távolodnak, hanem csak úgy össze-vissza, semmi ésszerû magyarázattal nem tudod összefüggésbe hozni a lufi geometriai közepével. És természetesen ki tucc választani közülük egyet, amelyikhez akár egy is közeledik a többi közül (normál léggömböt feltételezve, nem pedig a nyuszi formájút), a többi pedig nem a tõle levõ távolság arányában távolodik.

" Ahol nincs anyag ott nincs értelme térrõl beszélni."
Tehát ha nincs benne ital, akkor a borosüvegrõl nem érdemes beszélni (iszákosok kíméljenek a helyeselõ válaszoktól :) ).

A fényes égbolt elméletrõl meg annyit, hogy én egy szóval sem mondtam, hogy a világegyetemben az anyag végtelen. Pont ellenkezõleg: mint írtam, anyag+energia=állandó, ergo kib* nagy mennyiség, de VÉGES.

Miért negyvenkettõ ?
Kb ugyanolyan értelmes a kérdés :)

negyvenkettõ

Arra a kérdésre, hogy miért nem találkozunk idõutazókkal:
A legnépszerûbb idõutazási módszernél, a féregjáratoknál csak akkor tudsz menni, ha ott már van egy "vevõ készülék". Ez egyben megoldja azt a problémát is, hogy térben hova érkezel.

A sötét részek azért vannak az égen, mert végtelen messzirõl mégnem ért ide a fénye az ott lévõ csillagnak. Majd végtelen idõ múlva ér ide :))).

"Arra a kérdésre viszont, hogy miért nõ meg a mozgó test tömege, csak annyit írtál, hogy érthetõbb legyen, még mindig „rejtély”."

Az összes relativisztikus jelenség lényegében ugyanannak a dolognak a különbözõ megnyílvánulásai. Ha kívülrõl figyeljük a gyorsuló testet, azt látjuk, hogy egyre nehezebb gyorsítani, vagyis nagyobb a tömege. Ezzel szemben, mit érzékel a testen csücsülõ megfigyelõ? Az õ szempontjából a tömeg nem változik, viszont az idõ igen. A külsõ gyorsító hatást õ egyre rövidebb ideig tartónak érzékeli, következésképp egyre kevésbbé gyorsul fel tõle.

"de a fizikusok mind a mai napig adósak, egy kérdéssel, amire már Einstein se tudott válaszolni, mert az egész rel. elm csak jelenség szintjén fogalmazza meg a dolgokat.
Ez a kérdés pedig: MIÉRT?"

Jah ...
Kérdés: Miért ???
Válasz: Miért ne ???
<#hehe>

Látod, nem láttam a linket, pedig nem is sötét.

Olvasd el a linket, mielõtt hülyeséget mondasz:
"Egy kísérlet a magarázatra abból indul ki, hogy a Világegyetem nem átlátszó, és a távoli csillagok fényét leárnyékolják porok, gázok és sötétebb égitestek, emiatt nagy távolságból nem ér el hozzánk a fényük. Valójában ez nem oldja meg a paradoxont, ugyanis a termodinamika elsõ fõtétele szerint az energiának meg kell maradnia, ezért a közbensõ anyagnak fel kell forrósodnia, ekkor pedig világítania kell (hõmérsékleti sugárzás). Ez ismét egyenletes sugárzást eredményez minden irányban."

""A kvantumfizika viszont arról szól, hogy magába a részecskébe van beépítve bizonytalanság a külsõ körülményektõl függetlenül."
Ez lenne a valasz arra is, hogy miert nem determinalt* a vilag?"

Ez azt jelenti, hogy valóban nem determinált a szó fizikai értelmében. A filozófia kicsit más tészta.
Egyébként a kvantumfizikai is tökéletesen determinisztikus, ha a világegyetem állapotfüggvényével dolgozunk, és nem az általunk érzékelhetõ hagyományos állapotával. A bizonytalanság a két szemléletmód közti váltásban van, és egyelõre még nem teljesen tiszta a fizikusok számára se, hogy ez pontosan miért van így, és mit jelent.

"A lényeg a lényeg, a kvantumechanika ideje egyfajta univerzális idõ. Lehetséges olyan, hogy valaminek a hatása azonnal fényévekre levõ eseményeket befolyásol."

Ez nem egészen így mûködik. Elvileg ugyan igaz amit mondassz, csak épp a bizonytalansági relációval együtt úgy jön ki a dolog, hogy információt küldeni nem lehetséges ezzel a módszerrel. Tehát a rel.elm. nem sérül.

"Ez a rel elméletben nem így van, ott a hatás mindenképpen max fénysebességgel terjed. A rel elmélet által megjósolt furcsa jelenségek, tömegnövekedés, feketelyukak, miegymás, mind azt a célt szolgálják, hogy az elõbb említett szabály biztosítva legyen."

A rel. elm. két alapvetõ gyakorlati megfigyelésbõl indul ki:
1. Az egymáshoz képest állandó sebességgel mozgó viszonyítási rendszerek egyenértékûek, vagyis nincs abszolút hely és sebesség.
2. A fény sebességet viszont állandónak mérjük, bármilyen sebességgel is mozgunk éppen.
Ebbõl a két axiomából képletekkel levezethetõ az összes érdekes jelenség. És hogy ez nem csak a probléma szõnyeg alá söprése, az épp abból derült ki, hogy az kivétel nélkül az összes jelenséget számszerûleg pontosan igazolták a késõbbi mérések.

"de a fizikusok mind a mai napig adósak, egy kérdéssel, amire már Einstein se tudott válaszolni, mert az egész rel. elm csak jelenség szintjén fogalmazza meg a dolgokat.
Ez a kérdés pedig: MIÉRT?"

Milyen választ fogadnál el erre a kérdésre? Az jó válasz, hogy "azért, mert ez Isten akarata" ? Vagy, hogy "így van, és kész" ? Egyébként kicsit elvontabb, de konstruktívabb magyarázat, amit Einstein az általános relativitás elmélettel vezetett be : a görbült téridõ. Ez elfogadható ?

Ne tényleg? Éjszaka sötét van? <#wilting>

Ezzel a logikával az is lehetséges, hogy a végtelen univerzumban csak azért van éjszaka sötétség, mert a halványabb csillag eltakarja a végtelen világosabbat.

Viszont igen, lehet olyan pont, ahol semmi sem látszik.

Nem csak kevesebb/halványabb. Már miért ne lennének arra is? Egyszer néz fel egy távcsõvel az általad sötétnek látott égboltra. Tele van csillaggal, viszont nem egyenletesen oszlanak el.
Itt remélem érthetõbb: Olbers-paradoxon

"tér tágul, benne az anyaggal, ami az õsrobbanással keletkezett"
Ha nem lenne egyértelmû, a tér is az õsrobbanással keletkezett az anyaggal együtt. Elõttérõl nincs értelme beszélni, nem volt se idõ, se tér.

Tehát ott ahol sötét az égbolt, arrafele nincsenek csillagok.

De vannak csak az eloszlásuk nem egyenletes. Ha az univerzum végtelen lenne, akármerre néznénk, statisztikailag ugyanannyi csillagot látnánk, amelyek így egyenletesen világítanák meg az égboltot, az egész homogén massza lenne.
Ez a példa egyébként a Olbers-paradoxon:

"zavarba ejtõen ellentmondani látszott a valóságnak az az 1826-ban megfogalmazott ún. Olbers-paradoxon is, mely szerint ha a világmindenség végtelen és statikus, és egyenletesen töltik ki a csillagok (ahogyan akkoriban a newtoni modell alapján feltételezték), akkor „a csillagok összesített fényerejének éjjel is világossá kellene tennie a teljes égboltot"

csak 8 perc...

"az univerzum végtelen és tágul. Ez a kijelentés nekem bûzlik. Sztem a helyes megfogalmazás: az univerzum végtelen, és a benne elhelyezkedõ anyag távolodik egymástól. Egyébként a probléma ott kezdõdik, hogy az ember nem tudja elképzelni a végtelen fogalmát.
Ha valaki kötözködni akar, állok elébe(nem állítom, hogy mindenre tudok válaszolni, de megpróbálom)."

Na majd én kötözködöm, ugyanis hülyeséget mondasz. :P
Elmagyarázom: A legtöbb ember - tévesen - így képzeli el a világegyetem tágulását, ahogy te is. Ott követi el a hibát, hogy konstans térben gondolkozik. Ha neked lenne igazad, akkor a világegyetemnek lenne középpontja, amitõl minden anyag távolodik. És mivel a csillagászati megfigyelések alapján minden, gravitáció által nem befolyásolt objektum (pl távoli galaxisok) a távolságukkal egyenesen arányos sebességgel távolodnak tõlünk, ezért a Föld lenne a világegyetem középpontja. Az igazság viszont az, hogy a tér tágul, benne az anyaggal, ami az õsrobbanással keletkezett, tehát nem egy pont volt az ûrben, hanem egy nuldimenzió, szingularitás idõ nélkül. Klasszikus példa a lufi felszíne. A rá rajzolt pöttyök felfújáskor egyenletesen távolodnak egymástól, mégsincs középpontjuk. (Tehát minden pontból szemlélve olyan, mintha az lenne a középpont) És ebbõl látszik, hogy az univerzum igenis véges, ahogy a lufi felülete is, viszont visszagörbül önmagába, tehát nincs határa. Ha elindulnál egy irányba a Földrõl 'jó nagy' sebességgel, egy idõ után visszaérnél a másik oldalon. Persze ehhez a tágulásnál nagyobb sebességgel kéne utaznod...
Remélem érthetõ voltam. :)

Te most azt mondod, hogy éjjel fölnézel az égre, akkor a sötét terület felé nincsenek csillagok.

Érdekes dolog ez az idõutazás.
Ugyanis mindenki elképzeli valahogy ezért mindenkinek másképp jelenik meg az hogy milyen is lehet.
Egy pár gondolatot azért leírok amik ha nem is szolgálhatnak tényként, de legalább az ember képzelõerejét javíthatják.

Tulajdonképpen a bennünket felépítõ elemi részek is folyamatos idõutazásban vannak;létrejönnek, mint egy villanás majd rögtön visszatérnek keltkezésük helyére, idejére(ill. õk kilógnak a tér-idõ hálóból).
Vagy itt van pl. a foton.Ha a hullámtermészetét vizsgáljuk úgy gyakorlatilag nem telik el idõ számára:ha fotont, mint részecskét mérjük ugyebár kb.10 perc szükséges számára, hogy a napunktól a földhöz érkezzen(a földi óráink szerint), de ha nem "számoltatjuk" el és kvantumjelenségként kezeljük a "fotonhullám" szempontjából nem telik el egy pillanat sem.
Tehát be kell látni, hogy a mi mérési skálánkhoz kvantáljuk hozzá és azonosítjuk, mint részecskét a fotont, az "õ" szempontjából a Nap - Föld távolsági útvonal csak egy valószínûségi tényezõ.

Az is elképzelhetõ, hogy két mérés között sem telik el idõ a számára(csak annak aki a mérést végzi); akár végtelenszámú mérést végezhetünk a Nap és a Földünk között, mindig csupán az általunk elképzelt "slálázottságot" kapjuk eredményül és nem árul el semmit a fotonról mivel mi a saját elképzeléseinket vetítjük oda lehet hogy nincs is?-amit meg megfigyelünk az megintcsak a saját inerciáink létezését bizonyítja - pl. a fény.

Az idõutazás viszont a mi makroszkópikus rendszereinkben nem hiszem, hogy összegyeztethetõ lenne a kvantumvilág történéseivel.Mert ott végülis egy folyamatos "újramintavételezés" zajlik, tehát a múlt/jelen/jövõ ugyanaz.

Ettõl függetlenül lehetséges a téridõ - ugrás, bár tartok tõle, hogy egy zavarodott alternatívába kerülnénk...<#wilting>

de idõ csak ott számít ahol nincs egyensúlyi helyzet...és számít a történelem
pl egy lufiban lévõ gázmolekuláknál egyáltalán nem fontos hogy éppen melyik molekula hol van.
Teljes egyensúly van és nincs értelme idõrõl beszélni.

De mondjuk egy hókristálynál ahol fraktálok alakulnak ki már számít a történelem
változik a hõmérséklet és kristályosodik ki az anyag de nincs két egyforma hópehely fraktál forma...

amúgy fogalmam sincs mi az az idõ valójában, csak spekuláltam egy kicsit...

sztem az idõ csak egy fogalom amit mi találtunk ki annak magyarázatára, hogy leírhassuk a változást...
láttam discoveryn vagy vmi hasonló csatornán ilyen témákkal foglalkozó mûsort, ahol olyan dolgokat boncolgattak, hogy az õsrobbanáskor keletkezett az idõ és a tér...én már ezt se tudom elképzelni, nemhogy az idõutazás mikéntjét...???

Egyáltalán mi az idõ ?

Kedves © LowEnd!

Írod:
"...Eredmény 2 b: Egyetlen stabil állapot létrejöttéig folytatódik a ciklikus változássorozat: amikor az idõutazás nem kitalált / nem megvalósított / lehetetlen.

Nem következik-e ebbõl, hogy az idõutazás megvalósítása egyúttal lehetetlenné is teszi azt?"

Nagyon jó felé kaparászol! A kvantumfizika szerint valójában lehetséges idõutazás, de csak a jelennek nevezett idõtartományon belül, vagyis akkor, amikor a fizikai állapot tranziens és folyamatosan alakulóban van. Ez a fajta idõutazás abból áll, hogy a végállapot is képes befolyásolni a kezdõállapotot, nemcsak fordítva (mint megszokott). Ugyanakkor ez a visszahatás csak addig effektív, amíg a rendszer nem éri el valamelyik ún. stacionárius állapotát (energia sajátállapotát, vagyis a szavaiddal élve "stabil állapotát").

A "stabil" (stacionárius, azaz idõben állandónak tekinthetõ) állapotok meglehetõsen sokáig megmaradhatnak. A belsõ folyamatok periódusidejének néhányszorosától akár 10-nek az 50. hatványáig is. Legtöbbször mindenesetre az ember létezési idejéhez összemérhetõ idõk alatt a stacionárius állapotok is megváltoznak, pontosabban átmennek más stacionárius állapotokba. A stacionárius állapotok közötti átmenetek jórészt véletlenszerûek, és a sok ilyen állapotból álló rendszerek jellemzõen a legvalószínûbb (azaz legtöbb féle képpen létrejöhetõ) átalakulási irányba tartanak. A "valószínûbb felé tartás" egyúttal aszimmetriát, irreverzibilitást ad az idõnek. (Míg az elemi fizikai kölcsönhatások többnyire idõben megfordíthatók, az összetettek általában nem.)

Ha meg tudjuk változtatni úgymond a múltat, akkor az nem jelent mást, minthogy az valójában még nem valódi múlt, hanem a jelen része. A változtatás csak addig lehetséges, amíg benne vagyunk egy tranziens átmenetben, vagyis amíg el nem értük annak végállapotát (egy stacionárius állapotot). Bár a kialakult stacionárius állapottot ezután is át tudjuk vinni egy másikba, nem tudjuk meg nem történtté tenni azt, hogy egyszer már kialakult. Visszacsinálhatatlan, irreverzibilis következményei lesznek.

Hasonlat:
Amikor egy pisztollyal rálövünk valakire, és repül felé a golyó, még utoljára tehetünk azért, hogy eltalálja, vagy sem (pl. egy lézerrel), de ha már eltalálta, akkor befejezetté, megváltoztathatatlanná, visszacsinálhatatlanná válik a dolog.

Ha lehetséges volna a múltba olyan visszanyúlás, amelyik képes mintegy átívelni a stacionárius állapotok fölött, és ez idõnként meg is valósulna, minket (és jövõnket) ez még mindig nem befolyásolna, mert a mi létezésünket csak a most létezõ stacionárius állapotok, és a közöttük most zajló tranziens átmenetek befolyásolják, vagyis a távolabbi múlt közvetlenül nem.

Ha még azt is feltesszük, hogy a távolabbi múlt közvetlenül is hat a jelenünkre ("idõbeli távolhatás") akkor persze már láthatnánk különös dolgokat (pl. valakibe behatol egy ki nem lõtt pisztolygolyó), de ilyen bizarr dolgok létezésére utaló jelenségekrõl nem tudok.

A megfigyelhetõ fizikai jelenségekre a térbeli és idõbeli (sõt, téridõbeli) lokalitás a jellemzõ, vagyis az eseményeket kiváltó és befolyásolni képes okok mindig a közvetlen közelben vannak, nagyobb távolságok áthiadálsa csak közvetítés útján lehetséges.

azert van a vilagon jopar ember aki azt allitja magarol hogy a jovobol jott... leginkabb a dilihazba kuldik oket vagy nem hisz nekik senki
masreszrol elkepzelheti hogy a jovobol visszaterok olyan formaban jonnek amiket mi nem erzekelunk, tehat nem mint emberi test ternek visza hanem energia formajaban vagy ilyesmi?
de az is lehet hogy egyszeruen azert nem talalkozunk ilyenekkel mert valamivel blokkoltak az idoutazast(ezen nem lepodnek meg)... ha barki visszatudna jonni mindenki azon volna hogy meggazdagodjon, megtudjon valamit stb... az egesz elet abbol allna hogy visszautazni a multba es modositani
es ha tegyuk fel valaki visszautazna mondjuk 2005.07.01-re es talalkoznank vele akkor mi most emlekeznenk arra, tehat a multban levo valtozas kihatassal lenne egyaltalan a mi jelenunkre?
meg irtak sokan hogy ha valakinek meghal az apja a multban akkor az mar nem szulethet meg. nos sok olyan no van aki azt allitja hogy nem fekudt le senkivel es megis terhes (akar a bibiliaban maria is lehetne pelda), elkepzelheto hogy azert mert az okat a ferfiakat megoltek viszont egy masik eletere ez nincs kihatassal. igaz ennek legfeljebb akkor van ertelme hogy ha letezik a lelek egyebkent nem hiszem.
persze ezeknek a nagy reszet en se gondolom komolyan, de azert konnyelmuseg kijelenteni hogy azert nincs idoutazas mert meg nem lattam olyat... ennyi erovel atomok sincsenek mert ki latott mar atomot? na jo, nehany tudost nem szamitva...

Ez igen szellemes <#vigyor1>

"A világegyetem végtelen"
Ha végtelen akkor miért fekete az égbolt ? :)
Ha mindenütt vannak csillagok és annak a fénye vegtelen idõ alatt biztos elér mindket akkok az egész égboltot be kellene hogy terítse ... Magyarul fényesnek kell lennie minden pillanatban.

Konklúzió : Az csillagok elõfordulás nem végtelelen (magyarul véges) Ahol nincs anyag ott nincs értelme térrõl beszélni.

A múltba való visszatérést én is csak anyagi síkon nem létezõ megfigyelõként tudom elképzelni, bár akkor megint felvetõdik a kérdés: ott hogy létezik, elvégre a mai fizika szerint csak anyag és energia van, a szellem (lélek, kinek hogy teccik) mint megmagyarázhatatlan jelenséget tartják számon, de ugyanakkor nem lehet szemet húnyni a létezése felett. Tehát a múltba való utazásnál ott lenne a probléma, hogy ugyanaz a szellem van 2x jelen. Tfh.:
1. a szellem energia
az anyag + energia összege állandó, jött egy plussz energia, felborult az egyensúly.
2. a szellem valamilyen általunk még nem ismert anyag
az anyag átalakítható energiává -> 1.
Így utána gondolva: ezek szerint csak a hibernáció mûxik, elvégre ha kiveszem-visszarakom magam, akkor az energia+anyag összege megváltozik a köztes idõre.
Állapodjunk meg annyiban: az emberi tudomány nem gyerekcipõben jár, hanem még csak pajzán gondolat sincs...

Nos, nem értem, mi a probléma a jövõbe utazással, elvégre ahogy valaki már írta, a hibernáció is az, és ebben az esetben nincs probléma az anyaggal sem, mert ugye végig létezik. Ha nem hibernációs a megoldás, akkor már kicsit meredekebb, de végül is kiveszel egy adott anyagmennyiséget valahonnan, és máshova lerakod, közben senki és semmi nem használja, mert kivetted az adott pillanatban, tehát nem döglik meg egy tyúk, mert a kisujjad részecskéi épp az õ agyába került az idõk során.
A kvantumfizikai tömegrõl + annyit, hogy ha jól emléxem olvastam, ha két atommagot ütköztetsz nagy sebességgel (fénysebességgel), akkor az ütközés hatására egy nagyobb tömegû mag jön létre, mint a két eredeti mag tömege együttesen. Minnél közelebb vagy a fénysebességhez, annál nagyobb tömegû mag jön létre. Eccerûbben: a mozgási energia átalakul tömeggé. Még mielõtt belekötnétek:
1. kb 5 éve olvastam ezt, nem bulvárlapban, hanem kvantumfizikával foglalkozó könyvben.
2. az ellenkezõ irányba már régóta felhasználjuk a dolgot. Elvégre eszel valamit, megemészted, a lábadban levõ izmok megmozdulnak, és mész.

A kvantummechanika törvényei alapján a tömeg és az energia átalakítható egymásba, és ezek összege állandó az univerzumban.
Ha már rátértem az univerzumra, kicsit offolok is:
az univerzum végtelen és tágul. Ez a kijelentés nekem bûzlik. Sztem a helyes megfogalmazás: az univerzum végtelen, és a benne elhelyezkedõ anyag távolodik egymástól. Egyébként a probléma ott kezdõdik, hogy az ember nem tudja elképzelni a végtelen fogalmát.
Ha valaki kötözködni akar, állok elébe(nem állítom, hogy mindenre tudok válaszolni, de megpróbálom).

szerintem a tudosok, ott bakiznak nagyot (bocs a kifejezesert, nem mintha tobbre tartanam magam) hogy azt gondoljak majd az illeto a testevel fog idoben/terben utazni. Nem igazan szeretek metafizikus dolgokat belekeverni a temaba, mivel a tudomany ezen teruleten tenyleg gyerekcipoben jar, de amit ertettem azt a tudatra ertetettem, azaz nem igen hiszem hogy a test - bar a tudat kivetulese - erre kepes lenne - a tudat igen, s esetleg mas idoben, multban, jovoben, kivetulhet ismet... De ez lenyegesen kulonbozik attol hogy az adott test mit tesz. Szoval szvsz itt lehet az attorest elkovetni majdan.