Egyrészt nem erről volt szó amit irsz, hanem konkrét dolgokról.
Én éltem benne, te meg nem, úgyhogy: ssss.

Azon mosolyogsz amin akarsz, a szokásos arcoskodásoddal, te olvastál róla, én meg láttam.
A 80 as években már a jobb gimikben itt Miskolc környékén sokkal kevesebb volt azok aránya, akik a munkásosztályból jöttek.
Általában értelmiségi szülők gyerekeit vették fel már oda is.
Egy szóval nem mondom, hogy ez mind valamiféle értelmiségi mutyi volt, valószinűleg ennek a szociális, kulturális háttér volt az oka.
Állitom, hogy a 80 as években semmilyen hátrány nem ért senkit amiatt, hogy milyen háttérrel rendelkezett, legalábbis akkor, ha volt elég esze. Persze, a szokásos baráti kapcsolatokról most ne beszéljünk.
Nyilván aki sötét volt mint az alagút, az egyből erre kente később a dolgot.
Egymillió partizán országa voltunk, később meg egymillió űzött értelmiségié.

Olyan szakokon, mint a jog vagy az orvosi szakok, vagy bölcsész, történész vagy a tanárképző intézetek már szinte generációk óta,
többségen vannak orvos, jogász, értelmiségi szülők gyerekei.
A haverom jogra járt a 80 as évek végén, kilencvenes évek elején, az ELTE-re esélye nem volt igy bekerülni, az apja bányász volt,
MIskolcra vették fel és ott is fehér hollónak számitott. Másik srác ugyanez, ugyanott közgazdászként, bár ott más volt az arány, az prolibb szak volt, ugyan a szobatársainak is apja anyja tanár volt, de nem a környék jogászkrémjének kölkei voltak, hanem általános iskolai, nmeh középiskolai tanárok.
Unokahúgom 4 éve végzett Debrecenben mint orvos, szinte az egyetemen fehér holló volt, az ált. orvos szakon mindenképpen, minden barátnője orvos familiából jött, sokaknak a nagyapja is az volt. Azok hol kapták a diplomákjukat ? Maguknak rajzolták.

És mégegyszer,a 80 as évekről beszélek, nem a rákosi éráról.

Részemről befejeztem, marhára nem érdekel már a téma sem, csak felidegesit mikor te, meg a másik srác faszságokat irkáltok olyan dolgokról, amikről lövésetek sincs.
Ráadásul akkora önbizalommal, hogy egy kocsmában bármelyik irányba eldobott random sörösüveg téged találna képen.

Cifutól és a többiektől meg elnézést, ha a "faszság" szó beleesik a jelzős szerkezetes tilalomba.

Az utobbi par hozzaszolas is megerositett abban hogy ez a nagy gyulolkodes mind otthonrol hozott zsigeri belenevelt ellenszenv. Amivel nem lehet mit kezdeni.

"A Kádár rendszer sógor koma rendszer volt" Most meg uram bátyám világ van mint anno a horthy korszakban :) Lásd Móricz : Rokonok. Volt egy "nagy dolog" ami már soha nem lesz, és most hiányzik a "zembereknek" a létbiztonság.

Ma ha kidobnak meghalhatsz szépen az utcán aztán szeva. Amikor meghalt édesapám, éppen minimálbérért dolgoztam. Gondoltam kérek némi segítséget az önkormitól. Ahol megtudtam hogy túl sokat keresek, és vannak nálam szegényebbek is és ennyi pénzből dőzsölhetek. Szóval sok minden változott és sok minden nem.
Nekem mint 72-ben születettnek nincsenek rossz emlékeim erről a korszakról. De ne keverjük össze a rákosi féle uralommal. Nem véletlenül pattant ki 56.
Sok minden úgy volt ahogy írod, pl a középsuliban már kemény rokkerek voltunk, és igen lenéztünk az egyéb vonulatokat :)

Lehet hogy egyetemre nehéz volt bekerülni, viszont volt a kétkezi munkának becsülete. Nem lenézték a cipészt meg a többit, és vicces módon meg is lehetett élni szakmákból. Viszont a szakember képzésünket faszán gajra vágta a nagy szabadság. Most kiváló pizzafutárokat és mosogatókat képzünk az egyetemeken angliának.

Hogy egy kis haditechnikai rész is legyen benne ( :D), apám mellől spec. egymás után két szovjet katonát lőttek ki marha messziről a németek 44ben úgy, hogy neki semmi baja nem lett- thx -, pedig éppen a lábukat fogta (4 éves volt), de azért inkább ők is elmentek otthonról, biztos ami biztos, miután eltemették a két arcot. :) Végül persze semmi sem lett. Amikor hazamentek, jöttek az illetékesek, kihantolták a szerencsétleneket, és minden ment tovább ahogy addig. Ráadásul még mindig áll a ház is. :)

Szovjetekkel kapcsolatos élmény az is, hogy nagyanyáméknál a románok vitték volna az utolsó tehenet, de a mama - rögtönzött - és papírt mutatott fel Mihály király aláírásával - természetesen tök másról szólt -, de mivel a románok nem tudtak olvasni, de a nevet felismerték, a tehén maradt. :) (A velük lévő szovjet tisztes meg tudta mi a helyzet, de csak mosolygott, nem szólt. (Thx utólag is!) Nagyapámék - apámék - spec. emiatt nem haltak éhen a télen ...)

Kitelepítésről és tripla államosításról is tudnék - baromi közeli hozzátartozós (nagyszüleim) családi példákat, de leszarom, rég volt.

Sőt, nekem személyesen inkább olyan élményeim vannak, mint amit Wampa írt. Csak ilyenek vannak. A gyerekeim nőnek fel, nos, sokkal szarabb helyzetben vannak sok tekintetben bölcsiben, oviban, mint én voltam, de ez nem ide tartozik.

Szovjetek? Laktanya? Amikor "adtak", a közelükben szar volt a TV adás. Ennyi az emlékem. :) Meg a copfos kis egyen szovjet gyerekek, meg a rohadt sok katonai teherautó az utakon. (Mondjuk ugyanezt megéltem amerikaiakkal is az NSZKban, és csak a márka volt az egyetlen különbség az teherautóknál: ugyanúgy sok fehér ember között sok ferde szemű integetett nekünk, mint a ruszkiknál, de ahol több fekete is volt a platón, ott páran még ki is röhögték a Ladánkat előzés közben, amit a ruszkik nem találtak nevetségesnek 87ben. :)

Amúgy meg tény. Sok kapcsolatunk/kapcsolatom nem volt velük. 1x mondjuk komolyabban fociztam szovjet gyerekekkel, és még nyertünk is, ők meg elfogadták, nem volt dühöngés. Az NSZKban már ugyanez hatalmas verekedésbe torkollott helyi németek és szerbek ellen, mondjuk török srácokkal voltam együtt egy csapatban... :D

Személyes élménykém viszont kiemelném, hogy a "szovjetek idejében" legalább nem lőttek soha felém és a családom felé még gumilövedékkel sem, amikor hazafelé mentünk egy kulturális programról, nem mint demokratáék alatt később, egy bizonyos napon októberi napon, akik ugye semmit sem hitelből fedeztek ...

Az egyetemre való bekerülésnél a valutalapos időkig nézték, hogy ki kinek a fia-borja (pl. anyámat amiatt nem engedték be, mert nagyapám - "szegény" - az USAban született, ami a hatvanas években még nem volt túl nyerő, de érdekes módon pl. anyám testvére már simán bekerült az orvosira, szóval franc se érti ezt), utána már csak nagyon kirívó esetben kádereztek. De tény, hogy létezett ilyen, viszont még mindig jobb volt a helyzet, mint hatalmas csöcsökkel szóbelizni, bekerülni, majd lediplomázni valami büfé szakon, majd kiállni valamelyik szépségversenyen, és benyögni, hogy az illető bizony diplomás. (Kötelező film a korszakból: Fűre lépni szabad)

A lopás viszont tény, mindent vittek meg átmentettek, használták az állami szektor javait. De most a helyzet ugyanolyan, ha nem rosszabb. (Kötelező film a korszakból: Kár a benzinért)

Hogy honnan ez az oroszbarátság? Azt nem a történelemben kell keresni, hanem a jelen események miatt vannak ügyek, ahol lehetnek közös nevezőink

A Coordinated Revision of Eastern Europe

Hungary’s approach is different. After WWII the Hungarians became a divided nation: ethnic Hungarians live in Slovakia, Ukraine, Romania and Serbia. As early as 1991, Prime Minister József Antall voiced the idea of uniting Greater Hungary. As a result, Budapest has taken a very soft position on Russia’s actions. The government of Viktor Orban sees Ukraine as a useful precedent for gaining recognition of fully-fledged Hungarian autonomies in Transylvania, Transcarpathia and probably southern Slovakia.

Nem beszélve arról, hogy "mindenki" lopott. Konkrétan, amit lehetett a munkahelyéről mozdítani és nem hiányzott azt vitte haza. Fusizás népsport volt. Mégis, hogy volt olyan alacsony a munkanélküliség... áhhh felesleges is beszélni róla. NDK NSZK mégis hol lett volna jobb élni? Két kirakat "szektor". Nyilván a sok jóság miatt nem maradtak itt és inkább szöktek át.

Nem értem honnan ez a fene nagy Orosz barátság egyes embereknél, biztos annyi jót tettek velünk.