Haditechnikai Topic

Igen, igazatok van. Elõbb azt kellene megadni, hogy hol lesz a konfliktus ki milyen szövetségeseket hoz mert olyan nincs, hogy egy nagyhatalom egyedül megy csatába. Bár szerintem egy nagy kiterjedésû nehéz tereppel rendelkezõ országban azért elhúzódhat egy háború. Vietnamba is beletört a foga az amcsiknak, franciáknak bár az már egy teljesen más tészta.

Molni leírta. Orosz o. nem véletlenül költött a legrosszabb idõszakában is az atom triádra. Kit érdekel hány mig 21-e van Kínának, ha üveghegyet csinálnak az anyaországból. :-)

Na, ez a másik fele... A kínai haderõ is nagy, de az ereje határaitól néhány szák km, kb 0. A légierõnek van még hosszabb lába és kb. ennyi.

Ott kezdõdik a probléma, hogy milyen háborúról beszélünk. Mert hiába erõs egy hadsereg, ha a légi/tengeri szállítás terén kihívásokkal küszködik, akkor nehéz lesz a világ másik oldalán katonai erõt kifejtenie.

Az akkori háború tempója egészen más volt, mint ma. A fegyverek is "picit" gyorsabban készültek és nagyobb számban. Ma egy háborút azzal vívsz meg, ami az elején rendelkezésre áll. Ez alól csak lényegtelen kivételek vannak, a nagy összképet nézve lepkefing súlyúk van. (Lásd GBU-28)

Nézd meg Irakot, 6 hét alatt nullázták le 1991-ben. A totálisan elabaszott AF is csak ~80 napig tartott. Grúzia 2008? Falkland...? Csak pancserek vívnak egy nyílt hagyományos hadviseléssel járó háborút évekig, mint Irán és Irak, de ebben nagyon hosszú nyugis idõszakok is vannak. Ha, ma két komolyabb haderõ egymásnak esne és nem fogják vissza magukat, akkor igen gyorsan ledarálnák egymást.

Ezért is elég nagy marhaság, amit az az oldal kihoz. Igazság szerint az az oldal a én szememben egy vicc. A minõség sehol nem jelenik meg, légierõnél a legszarabb 50+ éves vadász is pont olyan súllyal jelenik meg, mint egy F-22...

Az inkább egy elhúzódó háborúban fontos. 2vh-ról sokat lehetne vitatkozni miért "bírták ki" a ruszkik de a nagy földrajzi terület+rossz útrendszer az idõjárás és a sok nyersanyag biztosan fontos szerepet játszott hiszen volt hova áttelepíteni a gyárakat és onnan tonnaszámra gyártani a fegyvereket amihez ugye nyersanyag kellett.

Én nem látom a logikát benne. Nem vagyok egy stratéga, de a nyersanyagok nem értem hogy függnek össze a háborúval. Pl mi a fenét számít orosz ország nyersanyag készlete? Mert hogy pl mennyi üzemanyagod van az egy dolog, de a többi?

Én nem állítottam, hogy amit leírtak az igaz csak azt mondtam jó kis gondolatébresztõ, meg persze több faktor is hiányzik a számításból.

Szerintem meg Molninak van igaza. Eleve úgy hülyeség ahogy van. Pl akkor Kína lenyomná az oroszokat? Ha nem veszed számításba az atomot, akkor kb mi is lehetnénk a legerõsebbek, mert nekünk van a legtöbb tábornokunk. :-)

Sajnoz az átlag olvasóban ez nem gondolatot ébreszt, hanem megkajálja és elvan a megszerzett "tudással"...

Meg hiányzik egy fontos faktor: a képzettség, ami a fejlett haderõvel rendelkezõ országok között szinte lemérhetetlen (egymáshoz viszonyítva ki van elõrébb)de egyébként is nagyon nehezen értelmezhetõ. Mindenesetre ilyen gondolatébresztõ cikknek szerintem tökéletesen megfelel még ha bugyuta is az összehasonlítás.

MiG-21-mél az íves mutatós eszköz a távolságmérésre szolgál. Gépágyúhoz szükséges, lokátor szerint távolságot mér és úgy helyezi a célkört, hogy az ideális ballisztikai pályát adjon. Ha befuccsolt az automata, még mindig volt lehetõsége a pilótának maga beállítani a távolságot, és ezzel az ideális ballisztikai pályát (elé tartást) úgy, hogy az ellenfél gépének ismerete alapján ráállította a kört a fesztávjára, így kalkulálható volt a távolság és ezzel az elé tartás mértéke is. Más kérdés, hogy manuálban eléggé korlátozott lehetõséget ad a pontos tüzelésre.
Most, hogy ez mennyire kapcsolódik össze a Szu-24-el azt nem tudom.

Inkább bugyuta. A GFP oldal is elég vicces a szememben. A TOP országok közül a saját országa körül értelmezve pl. Törökország csípõbõl lenyom több tagot a listán...

Érdekes kis cikk LINK Tudom szokásos indexes stílus de azért érdekes.

Erre van az anyag (amúgy trükkös, mert az F-4 és az F-14 NFO dolgait hasonlítja össze. 😊)

Akkor mehetnek a szájtról is a dolgok a referencia-könyvtárba. <#hehe>

Nekem csak F-14 performance envelope görbéim vannak, de azokat simán meg lehetett venni, de én ajándékba kaptam egy kedves usertõl. 😉

Köszönöm a választ.

@#61241
Talán NATOPS kézikönyvbõl?
Mondjuk ennek a weapons system része cenzúrázva van, az ember görgetné a szaftosabb dolgokhoz (i.e.: radar) és hirtelen 6 fejezettel késõbbi a számozás...
(meg fordítva vannak a linkek; ha valaki le akarja tölteni, natops link helyett a checklistet kezdi tölteni és vice versa)
Mondjuk az oldal jó, érdemes végigpörgetni milyen típusokhoz vannak doksik.

Én is erre gondoltam, hogy az adott gép helyzetét megmodja, de a track képezésére a nem túl sûrû pásztázás miatt nem nagyon képes fõleg, ha zsúfolt a légtér és a célok egymáshoz közel vannak.

A radarüzzemmódok pontos elnevezéseit hol találtad meg?

Távolságot természetesen (viszonylagos pontossággal) képes meghatározni, és a géphez viszonyított irányát is. Amit nem képes megmondani, hogy a cél mekkora sebességgel halad és melyik irányban. A követés (track) az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy tudod, hogy merre halad a cél, és mekkora sebességgel.

Ahhoz, hogy egy cél sebességét megmond, meglehetõs gyakorisággal kell ellenõrizni a távolságát és irányát. Ebbõl lehet kiszámolni az elmozdulást, de ehhez természetesen számításba kell venni a saját mozgásodat is. Az 1960-as években ez már egy cél esetében sem volt egyszerû, de az AN/AWG-9 képes volt rá, sõt, arra is, hogy hat célpontot kvázi "kövessen", és idõrõl idõre meghatározza azok sebességét. Azonban mindezt lineárisan, egymást követõ sorrendben tette, és nem szimultán.

A digitális technika tette lehetõvé azt, hogy egy-egy cél adatait eltárolják, és a számítógép képes legyen követni a cél mozgását. Ez a követés (track). Sajnos nincs betonba fektetve, hogy mi mit takar. Az AN/AWG-9 esetében is mindenhol "track" van említve a 24-es szám kapcsán, de aztán azt is hozzáteszik a radarmódoknál, hogy sebesség meghatározást csak az egy célpont követésére képes Pulse Dopplier Single Target Track (PD STT) radarmódban.

Oké, vegyük végig:

AN/AWG-9 radar módok:

Keresés (Search):

*Air-to-Air Pulse Search
*Range-While-Search (RWS)
*Pulse Doppler Search (PD SEARCH)

A másodiknál látható, hogy távolságot is megad, tehát feltehetõen a Pulse Search módban nem képest pontos távolságot megadni. A Doppler megjegyzés a harmadikban arra utal, hogy a célpont hozzánk viszonyított sebességét képes meghatározni hozzávetõleg a doppler-effektus kihasználásával.

Több célpont követése (Multiple Target Track):

*Track-While-Scan (TWS)

Ez lenne az a radarmód, ahol max. 6 célpont adatait követi a fedélzeti rendszer. Figyelembe kell venni, hogy Scan és nem Search van említve, vagyis feltehetõen a radarképernyõn így csak a követett célok adatai frissülnek. Ez az a mód, ami például az F-4 nem tudott.

Egy célpont befogása (Single Target Aqusition):

*MCO Rapid Lock-On (MRL)
*Vertical Scan Lock-On (VSL)
*Pilot Lock-On (PLM)
*Optical Acquisition
*Manual Pulse Lock-On
*Computer Asisted TWS-Pulse Lock-On
*Computer Asisted Pulse Doppler Track-Pulse Lock-On
*IR/TV Assisted Pulse Lock-On
*Manual Pulse Doppler Lock-On
*Computer Assistd TWS-Pulse Doppler Lock-On
*Computer Assisted Pulse Track-Pulse Doppler Lock-On
*IR/TV Assisted Pulse Doppler Lock-On

Ezek jelentõs része ugyebár arra vonatkozik, hogy a radar és a TV/IR érzékelõt szinkronizálja, vagyis a cél radar-adatai alapján optikai (vagy fordított) elven fogják be a célpontot.

Egy célpont követése: (Sinlge Target Track):

*Pulse Single Target Track (PULSE STT)
-Range Track
-Jam-Angle-Track (JAT)
*Pulse Doppler Single Target Track (PD STT)
-Velocity Track
-Jam-Angle-Track (JAT)

Itt látható az egyetlen olyan mód (PD SST - Velocity Track), ahol a célpont sebességét (és haladási irányát) követni képes a rendszer. Az is érdekes, hogy van külön Range Track, ez feltehetõen a pontos távolságot adja meg. Az amúgy érdekesség csak, hogy a zavarás alapján is képes a célpontot követni (JAT üzemmódok), de csak irány (Angle) adat alapján - vagyis távolság itt már nincs!

Amikor azt mondod, hogy nem mér sebességet, akkor lényegében csak frissíti a pilóta számára a szkópon a képet, de csak távolság adatot jelenít meg?

Az AN/AWG-9 képessége nem teljesen azonos a mai radaroknál meghatározott X célt követni képes és Y célra rakétát rávezeti képes képességével.

Elõször is a 24 követett cél valójában egy szûk szögtartományban volt lehetséges csak. A tûzvezetõ rendszer maximum 170°-os szögben "lát", ekkor 13 másodperc kell egy teljes pásztázáshoz. A 24 cél követésénél max. 40°-on belül kell lennie a célpontoknak, így 2 másodpercenként frissíti a távolság és irány adatokat. Sebességet meghatározni ebben a módban nem képes a radar (csak egy cél követés módban).

Az F-14 tûzvezetõ rendszere mid-course guidance-ra (gyakorlatilag cél közelébe vezetést) képes, ezt "idõmegosztás" elven valósítja meg. Tehát 1. számú célpontot követi a radar, meghatározva a sebességet, távolságot és irányt, majd ezt továbbítja a tûzvezetõ rendszer az 1. számú rakétának. Aztán ön a 2. számú célpont és 2. rakéta, majd a 3. cél és 3. rakéta, és így tovább. Ez nem szimultán rávezetés, amit a mai modern PESA/AESA radarok tudnak, de a "hagyományos" (nem PESA/AESA) radarok esetében csak így megoldható a célra vezetés.

A maga idejében ez a képesség is igen elõremutató volt, de ehhez szükség volt az AIM-54-re is. Tudniillik az AN/AWG-9 és AN/APG-71 nem lenne képes 6 darab AIM-7 Sparrowot rávezetni hat különbözõ célra, mindössze egyetlen célra több Sparrowot. Ez amúgy minden "hagyományos" radarnál igaz a Sparrow/R-27 szerû félaktív rakétáknál. A több cél leküzdése ezeknél a hagyományos (kitérített antennás) radaroknál csak az AIM-120 és R-77 illetve persze az AIM-54 típusú rakétáknál opció, ahol a rakéta a célrávezetést a saját radarjával végzi, és az indító géptõl a céladatokat csak azért kapja, hogy tudja, merre kell a célpontját keresni.

Az AN/APG-71 egy digitális téren javított változat, az egész tûzvezetõ rendszert és a radar számítógépét lecserélték egy nagyobb teljesítményûre, amely részben az F-15-ös AN/APG-70-esébõl származik. Elviekben a radar teljesítménye nem nõtt, de a feldolgozás javulása miatt az érzékenység teljesen más kategória lett, így például elviekben már akár 370km-rõl is képes lehet a radar egy nagy RCS értékû célt észlelni (elviekben lehetne akár 740km-re is, de ez a gyakorlatban nem valósul meg), illetve két F-14D az adatkapcsolatnak hála összedolgozhat. Gyakorlatilag tehát jobb zavarszûrés, pontosabb megjelenítés, a földháttér által okozott zavaró jelek jobb szûrése és a megbízhatóbb mûködés az, amit az AN/APG-71 nyújt az AN/AWG-9-hez képest.

Az AN/APG-68 esetén egy egész családról beszélünk, az elsõ verzió ugye csak egy cél sebességét tudta megadni, amúgy csak a géphez viszonyított távolságát és irányát adhatta meg (ez a Sidewinder-hez bõven elég persze). Aztán jött a Sparrow rávezetés képessége, de csak egy cél rávezetésével (arra viszont lehetett akár több rakétát is indítani). A követhetõ célok száma az AN/APG-68(v)5 esetében 10, de itt nem csak távolság és irány, hanem sebességmeghatározásra is képes (vagyis itt máris jobb, mint az AN/AWG-9) és már két célra tud rávezeti AIM-120 AMRAAM-ot (Sparrow-ot továbbra is csak egy ellen!). Az AN/APG-68(v)9-nél a Scan-while-track (keresés miközben X mennyiségû célt követ) módban már 4 célra rakétát rávezetni (egy bizonyos szögön belül, errõl nincs több infóm, de felteszem 30-40°-nál nagyobb szögtartomány nem valószínû). Hogy mennyit képes kijelezi, itt szvsz már több tucat, de ellentmondó információkat találtam.

Az AN/APG-73 egyszerre 14 célt tud követni (sebességadattal) és kettõ ellen rakétát vezeti (ismét csak AIM-120-al). Az AN/APG-79 már AESA radar, így azon túl, hogy 4 cél ellen képes rakétát rávezetni, már nincs megkötés abban, hogy milyen szögtartományon belül kell lenniük.

Az AN/APG-63 családnál az elsõ verzió 20 célt tudott megjeleníteni, de csak egyetlen egy ellen Sparrowot vezeti (illetve egy célnak a sebességét tudta követni). A PSP proceszorral megtámogatott gépek (1979-tõl) már két célra tudtak rakétát vezetni, egy szûk (5°-körüli?) tartományon belül (viszont ezt a képességet én hivatalos helyen nem láttam megerõsítve...), és a megjeleníthetõ célok számában nem volt korlátozás. A (v)1 verzió jobb zavarszûrést és sokkal jobb megbízhatóságot kapott, 14 célt tud követni, és 6-ra AIM-120-ast rávezetni (viszont szûk tartományban). A (v)2 és (v)3 verzió már AESA antennás, a célok akár tág szögtartományban is lehetnek, és a célkövetés terén 20 feletti adatokkal bír.

A Szu-27 család eredeti N001 radarja elég szegényes képességekkel bír, Egyszerre csak egy célra lehet rakétát indítani, és nem képes több cél sebességadatait is megállapítani. Az N001-es késõbbi változatai már digitális számítógépekkel e téren javítottak, és a követett célok száma elõször 8, majd 24 lett, de R-27-est továbbra is csak egy célpontra tud rávezetni.
Az N011 "Barsz" radar 13 célt tud már követni, és kettõ ellen R-77-est rávezetni, R-27R esetén egy cél marad. A Szu-30MKI-ba került N011M radarnál ez 15 cél követés, 4 ellen R-77 rávezetésre módosult. A Szu-30MKK esetében Zsuk-27 radar került beépítésre, ez elviekben "több célt követni képes" radar, de nincs R-77 rávezetési képessége, és feltehetõen csak egy célra képes R-27R-t rávezetni. A csúcs a Szu-27 családban az Irbisz-E, amely 30 célt képes követni, 8 ellen R-77-est rávezeti, ha szükséges, illetve két külön célra R-27R-t.

Átlagos vagy picit átlag feletti. Az orosz gépeket lerszámatíva mindig komoly 4+(+) gép képes legalább négy cél szimultán leküzdésére, de egyes F-15C gépeknél egy 8 cél is lehet.

A 24 követett és megjelenített korlátot soha nem tudtam értelmezni. N+1 írás tele van azzal, hogy a radar hány célt képes követni és kijelezni. Még a legmodernebbeknél is 20-30 gépet írnak.

Eleve azt nem értem, hogy a rendszer mi alapján dönti el, hogy mit nem jelenít meg és azt, hogy ha a képességei határához ér, akkor hogyan rostál. Miért nem értem? Hát azért, mert a Sivatagi Vihar után több olyan beszámolót is lehetett olvasni, ahol F-15C (és asszem Hornet) pilóták nyilvatkozták, hogy a radar szkópon 35-40 cél is ki volt jelezve...

F-14 radarjának (AN/AWG-9) az elhíresült 24 követett (18 megjelenített), és 6 egyszerre "kijelölt/leküzdhetõ" cél képessége mennyire számít ma is bivalyerõsen egyedinek?

A "D" változat radarjának (AN/APG-71) a gyakorlatban milyen különbségei voltak az alaptípuséval szemben?

Vannak infók hasonló mutatók (követhetõ + megjeleníthetõ célok és szimultán célleküzdési képességek) kapcsán más gépek radarjairól/avionikájáról?
(e.g.: AN/APG-68 , AN/APG-73 , AN/APG-79 , AN/APG-63 család , N001 Mjecs család )

Belenéztem :-) és az elsõ fejezetig jutottam el, onnantól hülyeség. Az operációkutatás, ami a haditechnika része (cask az elméleti), nem egy okkult tudomány:
Wiki

Ráadásul minden rendes iskolában tanítják is.

Szóval érdemes utánanézni, mielõtt minden maszlagot bevesz az ember.

A légiharcba bonyolódás nem választás kérdése. Ha jön az ellen és nem tudsz elmenekülni...

A Sivatagi Vihar alatt is teljes vagy majdnem teljes légiharcfegyverzettel repültek egy ideig az csapásmérõ Sasok.

A küldetésprofiltól függ erõsen, és az F-15E azért nem jó példa, mert õ aligha fog légiharcba bonyolódni, valószínûleg lesz mellette (vagy legalábbis a közelben) F-15C, F-16C/D, F-22A, aki megvédje. Ellenben a Szu-30MK* szériából szinte csak a kínai Szu-30MKK/MK2 gépek azok, amelyek hasonlóan az F-15E-hez specifikus támadófeladattal bírnak, és nem klasszikus multi-role gépek. Magyarul egy kínai Szu-30MKK/MK2 aligha fog légifölény feladatot kapni. Az F-15E dolga, hogy a földi célokat kiiktassa, a Szu-30MKK/MK2 feladata az ellenséges flottacsoportok leküzdése.

Szóval a max. belsõ üzemanyag-mennyiséget szerintem akkor használnák ki, ha csapásmérõ küldetésbe indulnak, nagy távolságra, ha On-call CAS, illetve BARCAP, HVCAP, stb. "védõ" feladatuk van. De elõre tervezett CAS, Intercept, stb. feladatoknál kétlem, hogy kihasználnák a lehetõséget, csak annyi üzemanyagot töltenek, amellyel biztonságosan végre lehet hajtani a feladatot...

Ha az F-15E-re aggatnak a jenkik még két 600 gallonos pótost - aminek CFT-vel 1500 fonttal nagyobb a belsõ kapacitása, mint bármelyik Szu-27/30/35 gépnek - akkor szerinem élesben, ha kell, akkor bizony megtankolnák az orosz vasakat.

Ha nem így tennék, akkor a marhaságot erõltették. Mert mi a frászkarikának építesz meg egy akkora sárkányt a plusz tömeggel, ami lehetõvé teszi a nagyobb mennyiségû - térfogatú - keró befogadását? Csak holt terhet cipelne a gép folyamatosan... Békeidõben is holtteher, de legalább a plusz kerót nem cipeli, ami szintén növelné adott esetben a gép fogyasztását.

Típus: üres tömeg / max. felszállótömeg / max. belsõ üzemanyag-mennyiség kg / liter (normál)

Szu-27PU/Szu-30: 17,700kg / 30,450kg / 9400kg / 11,975 liter (normál: 5270kg?)
Szu-30M/MK: 17,700 / 34,500kg / 9,400 kg / 11,975 liter (normál: 5,270 kg)
Szu-30MKI/MKM: 18,400 kg / 34,500kg / 10,000 kg / 12,780 liter (normál: 5,450 kg?)
Szu-30MKK: 18,400kg / 34,500kg / 9,640 kg / 12,280 liter (normál: 5,450kg?)
Szu-30MK2: 18,400kg / 34,500kg / 9,720 kg / 12,380 liter (normál: 5,450kg?)

Üres tömeg esetén a Szu-27PU/Szu-30 esetéig 17,700kg az általánosan megadott tömeg, a Szu-30MK esetében hol 17,700kg, hol 18,400kg. A Szu-30MK* variánsoknál pedig 18,400kg. Figyelembe véve, hogy más-más radar és fedélzeti elektronika van ezeknél, én kétségbe vonom az adat helyességét, de sajnos nincs pontosabb.

Max. felszálló tömeg terén a szitu úgy néz ki, hogy az MK/MKI/MKK/MKM/MK2 egyaránt 34,500kg maximális felszállótömeggel rendelkezik, de van egy 38,000kg-os (MKK: 38,800kg) "limit", amíg el lehet menni.

A max. belsõ üzemanyag mennyiséget nem nagyon szokták kihasználni békeidõben, jellemzõen a cirka 50% körüli "normál" üzemanyag mennyiséggel indulnak. Hogy mennyire lenne "normális" harci körülmények között kihasználni a belsõ üzemanyag-mennyiséget, az egy jó kérdés. A hatalmas belsõ tartályok miatt a lehetõség megvan, de értelemszerûen plusz 4 tonna üzemanyag a gép teljesítményét is erõsen befolyásolja.

Kb. 200-250J a hazai 18millis.

Nemzetközi:
LINK1
LINK2

Annyit azért tudni kell, hogy a gömb alakú gumilövedékek mozgási energiája 10m-enként a kétharmadára-felére csökken.

Ha esetleg arra vagy kíváncsi, akkor egy Kesernye 18-as gumis 3-5m-rõl (megfelelõ riasztótölténnyel) olyasmi erõs, mint egy magyar rendõrségi 10-15m-rõl.

Azt nem tudjátok véletlenül hogy a rendõrség által használt gumilövedékes fegyver hány joule-os?

A Szu-30M, MK és az abból leszáramzott MKI, MKK és MKA gépeknél mi a helyzet az üres tömeg és tüzelõanyag mennyiséggel?

Ennek megint mi köze a topi témájához..? Semmi... Látom nem bírsz meglenni a napi konteó/NWO adagod nélkül...

Miért nem mész abba a topikba, ahol erre a maszlagra vevõk...?

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

csak merem remélni, hogy a jelenlévõk közül senki nem gondolja okosabbnak vagy tájékozottabanak magát a szerzõnél (pontosabban õt már meggyilkolták). persze ez is elképzelhetõ, a cáfolatokat várom akkor privátban, a topic tisztaságának a megõrzése végett. ez is haditechnika, csak kicsit más szemszögbõl :

http://ebredezes.hu/a-csendes-haboru-nema-fegyverei/

http://htka.hu/2013/06/19/harckocsi-elado-kiarusitasba-kezd-a-honvedseg/

Alapvetõen igen. A kérdés leginkább az, hogy az általad felépített szkenárióban miféle MiG-29-esek is kerülnek be. Ha a VVS féle légierõ, akkor ott tudjuk, hogy ~50 gépet adtak át a MiG-29Sz-bõl, ezek "púpos" változatok voltak, de a púp a Gardenyia ECM számára szolgál otthonként, így a lent említett +76 liter üzemanyagról beszélhetünk mindenképpen, és az elsõ leszállított MiG-29Sz-eket kivéve már a LERX-ben tárolt további +240 litert is megkapták (vagyis 4616 liter a belsõ üza). Van törzs alatti pót, de a szárnyak alatt csak 3-3 függesztési pont, a belsõk viszont immár "nedvesek", és itt is vihet pótot. A radar a fejlesztett "Topáz", 10 cél követés, 2-re rávezetés (R-27T/R-77, utóbbi viszont inkább csak az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején realizálódott, addig legfeljebb mutatóba voltak R-77-esek az orosz légierõben). A felszállótömeg maximuma pedig 19'500kg (hogy a plusz 500kg-ot megadod-e neki, már rajtad áll).

Ha viszont export gépekrõl beszélünk, akkor teljesen a tied a döntés. Lehet "púptalan", ECM nélküli verzió, Topáz radarral és R-77-el. Lehet púpos ECM-el, és 4300, 4376 vagy 4616 literes belsõ üzemanyag mennyiség.

Tehát, ha egy szimulátorhoz akarom modellezni õket, akkor lényegben az én választásom az, hogy mit akarod modellezni, mert nem volt kialakult koncepció?

Oké, összesítjük mit tudunk róla... (semmit 😄)

-A mûszer tetején a felirat: МАНЕВР (manõver)
-A mûszernek csak két (egy sárga és egy piros) mutatója van, tehát nem valószínû, hogy három értéket mutat.
-Alatta a bal oldali kapcsoló állásai: ВВЕРХ (fel) - 0 - ВНИЗ (le)
-Alatta kapcsoló: КОНТР МВ (Irányítás (MB?))
-E mellett kontrollámpa: РЕЖ РВ (PB(?) mód)
-Aztán jobb oldalt egy választó (100-200-300-400 és >600): ЗШЕЛОНБ (echelon, vonalban?)

Én továbbra is csak tippelni tudok. Szerintem a mélyrepüléshez szükséges robotpilóta-beállításokat láthatjuk itt.

Szerintem a gépágyú a legkevésbé fontos egy nagy-sebességû frontbombázónál, szóval szvsz az biztos "kilõve".

Azért tippelek ezekre, mert ugye az alacsony repülés a fõ profil, szvsz jó, ha a hozzá kapcsolódó infók kvázi szem elõtt vannak (gondolom a régi HUD-on max egy kezdetles szálkereszt van ala F-111) -- azért avarszinten, 1000 km/h közben lehet nem elõnyös ezekért az infókért a panel legalját sasolni. Meg a számozás is szerintem erre ad okot...

De lehet, hogy valami hasonló a funkció, mint ami a mig-21 konzolján van (kép) -- bármi is legyen annak a feladata (valami a radarral kapcsolatos?)

BTW, az, hogy már van arra külön mûszer nekem nem jelent semmit. A Buccaneer (de facto hasonló feladatkör) fülkéjében csak 3 külön sebességmérõ-mûszer van <#vigyor2> (+1 ha a HUD-ot is beleszámítjuk -- tudtommal 300-600 csomó között mutatja, mondjuk elég elemi módon). Izé, a redundancia a harci gépeknél elõnyös tulajdonság.

@Buren: Csak tippelni tudok, de bennem erõs a gyanú, hogy a gépágyúhoz tartozik. Ugye állásszög/szárnynyilazás és magasság nem valószínû, hisz ezekhez van külön-külön mûszer.

@Molni: A MiG-29Sz és SzM "elviekben" mind púpos. A kulcszó az elviekben. Mert valójában az SzE változatból készült púp nélküli is, ami a MiG-29B változattal megegyezõ belsõ üzemanyag-mennyiséggel bír. Itt van a gond, ugyanis az Sz/SzD/SzM valójában nem valósult meg, készült több proto példány, de szinte mind B átépítés. Egyes protok nem kaptak új szárnyat, nem kaptak "púpot", viszont ott volt a jobb radar és a javított képesség. Ilyen "öszvér" a perui MiG-29N, amit sokszor MiG-29SzE-nek írnak, ez is ilyen "púptalan" export Sz, de ráadásul csak 6 függesztési ponttal a szárnyak alatt (mint a B változatnál).

Szóval igen, maga "púposság" nem határozta meg azt, hogy ez most Sz vagy SzM. Egy teljesen "B"-nek kinézõ "Sz" is megkaphatta elviekben a jobb radart.

Ebbõl fakad amúgy a belsõ tüzelõanyag-kapacitás problémája is. A fõbb esetek:

-Mint a "B" esetében, 3200 kg/4300 liter belsõ üzemanyag (púptalan)
-Volt olyan, ami púpos, de detto 3200kg/4300 liter üzemanyagot vihetett, itt az avionika került a púpba.
-Volt olyan, ami áttervezett elsõ belsõ üzemanyagcellás, ez 4376 literes belsõ üzemanyag-mennyiséget vitt, az áldozat a lõszerkészlet a gépágyúhoz, 30db-al kevesebbet vitt (150 vs. 120 lõszer). Ez az SzD verzióknál jelent meg, de az SzE/SzM esetében is sokszor találkozni ezekkel az adatokkal.
-Volt olyan MiG-29Sz (a kései változatok, illetve a VVSz-nek leszállított példányok), ahol a LERX-be el lett helyezve további 240 liter üzemanyag, így az össz. üzemanyag mennyiség 4616 liter.
-Egyes helyeken (szerintem hibásan) 4540kg-os, sõt, 4980kg belsõ üzemanyag mennyiséget említenek. Ezek szinte biztos, hogy a késõbbi MiG-29M változatokkal keverik már.

Cifu, A MiG-29Sz vagy Szm változatok azok púposak vagy nem púposak lettek volna? Vagy mindkét sárkánnyal elképzelhetõ volt a megálmodott avionikai csomag és minden más?

Még az orosz srcáok, akiket megkérdeztem sem azonos adatokat adtak meg a belsõ tüzelõanyag kapacitásra...

Sziasztok!

Klasszikus Szu-24 fejmagasságú kijelzõ konzolján a három "szalag-mûszer" miket mutat?



Nem látszik a képen, de a számok:
1. sorban -- 0....5....10....15....20
2. sorban -- 0....30....45....80
3. sorban -- 0....250....500....750....1000

Állásszög/Szárnynyilazás/Radar-magasság?

Sajnos erre én is azt tudom mondani, hogy nagyon félresiklott az egész már az alapoktól. Ha a P-51 korában akarunk meghatározó gépet, akkor az inkább a He-280 (elsõ gázturbinás vadászgép) vagy a Me-262 (elsõ gázturbinás vadászgép, amit sorozatban gyártottak). Az F-15/F-16-ig legalább egy, de inkább két lépcsõt is kihagytunk. Az egyik az F-86/Mystére/MiG-15, a másik a MiG-21/F-4/Mirage-III és -5/Harrier. Az F-15 vs. F-16 vita megint almák és körték esete, mindkettõt lehet méltatni a másikkal szemben.

Ha már annyira mérföldköveket keresel a vadászgépek között, akkor szerintem sokkal inkább:
-Fokker Eindecker
-I-16
-Me 262
-F-4 Phantom II
-F-15
-F-22

TG

Igen 1943-ban az volt, de továbbra is a Zero 1941-es gyártmány, az 1941 végi 1942-eleji állapotokról beszélünk. Valahogy nem érzem fairnek, hogy egy 1941-es konstrukciót hasonlítod össze a háború végi csúcsvadásszal.

Mellesleg nem vagyok meggyõzõdve, hogy a Mustang olyan jól muzsikált volna fordított helyzetben, ha vele kellet volna megvédeni egy légteret egy támadó légierõvel szemben. Ne feledd a német vadászoknak azzal a dilemmával kellet megküzdeniük, hogy ha bombázók elleni erõs fegyverzettel látják el akkor a vadászgépek kimanõverezik, de a ha vadászgépek ellen optimalizálják a mozgékonyságot, akkor a fegyverzetük mit sem ér a fõ célpontjuk a bombázók ellen. A Mustang fegyverzete is leginkább a vadászok legyõzésére volt elegendõ, ha nekik is négymotoros német bombázókat kellett volna legyõzni London felett akkor nagy valószínûséggel ma csak egy lábjegyzet lenne.

TG

Csak az érdekesség kedvéért: az amerikaiak által szintén lesajnált és ócskának titulált Buffalók a finneknél jól beváltak és imádták õket.

2db F4F 1 db Zero ellen (Thatch-féle háló).

Fordítsuk meg: 1db Mustang vs. 2db Fw190D9. Szerinted?

Mondom KORABELI szinten.

Fegyverzet... hmmm... Midwaynél tudtak volna mirõl mesélni a pl. TBD-sek, ha hazamentek volna...
De ugyanitt potyogtak a USN vadászok is, a közismerten erõs (hajófedélzeti üzemeltetés miatt) felépítésük ellenére is.

Gondolom ismered EZT az oldalt, annak is a 3. táblázatát.
Ne közvetlenül a Zero-Mustang összehasonlítást nézd, hanem pl. a Buffalo (F4F is) az A6M2-höz képest.
A Mustangot hasonlítsd a Hayatéhoz...

Egyébként gyengébb szerkezetû / páncélozatlan fülkéjû gépek ellen a pilótafülke elé szerelt géppuska különösen hatásos, elsõsorban a pontossága révén.

Páncélzat: részben jogos, részben nem. A Zerót NEM a késõbbi amerikai gépek ellen tervezték.

Már 1943 végén elavult volt az akkori Zero, amint kiismerték gyengét. Még a leasjnált Wildcattel is fel tudták venni a harcot ellene.