Haditechnikai Topic

Rosszul fogalmaztam, 2020 körülre az új típus tendereztetését szeretnék befejezni, a szolgálatba állás 2025-2030 körül kezdõdne.

A váltótípus igényét már 2012 áprilisában kijelentették, hogy az F/A-18E/F/G típusok várható élettartamának végére (ez ~9000 repült óra) már biztosan készen legyen az utód.

Az US NAVY igénye egy olyan repülõgép, amely a CVN-ek fedélzetérõl szálhat fel (tehát CATOBAR), és légifölény, valamint többfeladatú csapásmérésre képes "anti-acces/area denied (A2AD)" küldetésprofiloknál. Az A2AD diplomatikus megfogalmazásban annyit tesz, hogy körkörös lopakodó képességet várnak el, vagyis nem csak az F-35C-nél meglévõ "elsõ napos lopakodó" képességet, amely csak a frontális irányból való lopakodásra helyez hangsúlyt. Szintén elvárás a nagy hatótávolság, és bár nem szerepel a kiírásban, de a megfogalmazás alapján a szupercirkálás is. Fontos megjegyezni, hogy a kiírásban nem szerepel az, hogy személyzettel ellátott gépnek kell lennie. Ez fõleg azért meglepõ, mert kifejezetten AW (Air Warfare) a gép elsõdleges feladata.

A Boeing egy újabb tervet mutogat, amely kacsaszárnyas, függõleges vezérsík nélküli, két hajtómûves típus (a két hajtómû közötti távolság meglehetõsen nagy amúgy). A Boeing elképzelése alapból "opcionálisan" pilóta vezette, tehát kis változtatással eleve akár UCAV verzió is lehetséges.



A Lockheed konkrétumokat még nem közölt, de egy képet õk is mutattak már arról, hogy miként képzelik el a "6. generációs" vadászgépet. Mivel az US NAVY-n túl más nem igényelt ilyesmit, nagy eséllyel ugyanerre a felkérésre akarnak reagálni (bár a képen látható gép látványosan szárazföldi digitális álcázófestéssel rendelkezik), de szemben a Boeing-al õk nem annyira lelkesek egyenlõre még, ami valahol érthetõ, hiszen nekik most az F-35 a fõ prioritás. A képen túl sok markáns pont nincs, viszonylag kicsi az orr, ami meglepõnek tûnik (nagy radar nem fér oda így), illetve a nagyon lapos "V" hátsó vezérsíkok a Northrop féle ATF és JSF tervekhez hasonlít, és amennyire meg lehet állapítani, egyetlen hajtómûvel bír.



Gyakorlatilag az US NAVY egyáltalán nem törekszik arra, hogy homogén gépállománya legyen (igaz az USAF sem, max. csak az USMC), az F-35C eleve csak az F/A-18C/D gépek helyére érkezik, és jön a UCAV lopakodó bombázógép (X-47C utód) valamikor 2020 után, ezek mellett lenne az F/A-18E/F/G és ennek a váltótípusa kellene, hogy a 2020-as évek második felére, vagy a 2030-as évek elejére kiváltsa (függõen attól, mennyit repülnek a Super Hornetek).

Nem. Értem én, hogy ez nekik jó, de attól még sírok, hogy a vadászgépek is olyan egyformák lesznek mint a '90 évektõl kezdve a szgk-k. :-(

> US NAVY az F/A-18E/F váltótípusát is szeretné azért 2020 körülre

Ilyen hamar? Mai mércével elég "fiatal" típus... Bár olvastam olyanokat, hogy nagy bukás a Super Hornet (bár nem reklámozzák), közel sem hozza azokat a képességeket, amiket szántak neki (kicsi a hatósugara a tervezetthez képest, A-6 és F-14B/D-hez képest, légiharc-képességben meg az alap Hornethez képest is visszalépés, bár ez nyilván dogfight-ra vonatkozik csak, és az AIM-9X meg a sisakcélzó "kompenzálja" a rosszabb manõverezõképességet).
Azonkívül miért kéne újabb váltótípus, amikor elvileg ott lesz az F-35C? Vagy már az is kuka, csak még nem vallják be?😊

A teljes rendszernek, nem egyetlen antennának, és elméleti maximális felvétel. Az AN/SPY-3 esetén pont amiatt vakarják az üstöküket, mert az Arliegh Burke Flight III. esetén jelenleg 7,5MW-nál nagyobb elektromos teljesítményt nem tudnak biztosítani, csak ha az egész elektromos rendszer újratervezik.

Errõl volt már szó, ha jól emlékszem.

In particular, ship designers will probably have to upgrade the 440 V grid in the current Arleigh Burkes to a 4,160 V grid to accommodate the 10 MW needed to drive the AMDR.

Ez még egy 2011-es hír, azóta ilyen jellegû új információt nem találtam. :\

A 10 MW az effektív teljesítmény? Mert effelõl erõs kétségeim vannak.

@Molni: Ellenben az új hajókon páncél kb. nuku. Na, annak meg van tömege, még kis mennyiségben is.

Függõen a hajóosztálytól. Egy csatahajón 30-35% volt a páncélzat tömegszázaléka, egy rombolón már ritkán ment 10-12% fölé. Egy további apróságot se hanyagoljunk el: egyes esetekben a páncélzat egyben teherviselõ elem is volt, vagyis maga a hajótest...

A fegyverzet tömege egy ilyen cirkálón azért már tekintélyes. Ezres nagyságrendben gránát a fõ tüzérséghez és a kisegítõ tüzérség + AAA-hez már bõven száz tonna már a lõszer.

Most milyen cirkálóra gondolsz? Egy Prinz Eugen szintû nehézcirkálóra, ami közel 20.000 tonnát nyomott háborús szintû felszereléssel? Ott valóban ez volt a helyzet, hogy csak a lõszerkészletet nézzük (1460db 203mm-es gránát: 178 tonna, plusz a hajtótöltetek még 100 tonna, a 6500db 105mm-es lõszer: 177 tonna, 48000 darab 37mm-es lõszer: 100 tonna, 16000 darab 20mm-es lõszer: 2,1 tonna, 24db torpedó: 36 tonna - Szumma: 593 tonna).

Ehhez képest a ~14000 tonnás Zumwalt hordoz 80db VLS-t (mondjuk számoljunk 8 Tomahawk-al, az 128 tonna), 920db 155m-es gránátot (hajtótöltettel együtt darabjuk ~102kg, vagyis 93,8 tonna összesen) és 4000db 57mm-es lõszert (4000x6.1kg = 24,4 tonna), szumma 246 tonna.

Csak van egy apró gond: egy kiragadott részlet még kevés az üdvösséghez. Ha a másik oldalról akarom nézni, a Prinz Eugen elektromos teljesítménye 2,9MW. A Zumwalt-é 78MW, oké, utóbbinál a meghajtás is ott van a listán, amit ki kell elégíteni, így a Prinz Eugen-nél oda kéne számolni a gõzturbinák 98MW-os teljesítményét is. Csak éppen az elektromos rendszerbe a Prinz Eugen 2,9MW-ot tudott préselni, ebbõl látták el a radarokat, világítást, minden elektromos szerkezetet. A Zumwalt-nál a jelenleg nem tudni, pontosan mi a fészkes fenét csinálnak a radarral, de egy GAO megjegyzés szerint az AN/SPY-3 energiafelvétele több, mint 10MW is lehet, ezért nem lehet például az Arliegh Burke Flight III rombolókra felszerelni. Szóval a Zumwaltnak csak a radarja háromszor több energiát igényel, mint amennyit a Prinz Eugen összesen biztosítani tudott.

A hûtõteljesítménye ekkora lenne egy modern hajónak? Úgy értem, hogy a technikának? Van valami infód, hogy a személyzet számára a klíma és a "mûszaki" klíma igény milyen arányban lehet egymással? Mert a hõcserélõnél tényleg van méret, mert kell a felület...

Lásd fent. Egy radarnál milyen hatásfokkal számolhatunk? Mondjuk 10-20%? Akkor a teljes energián dolgozó radar esetén rögtön van 8MW hõenergia, amit valahogy el kell vezetni a Zumwalt-nál, például...

@Janáj: Nem a tiniket szólom le. Csak nekem szomorú, hogy mondjuk 2030 után lesz a 35,22 és pont. A képet nézve még mondjuk B-52/B-2/B-1.

No és az UCAV-okkal már nem is számolsz csak azért, mert nincs rajtuk pilóta? 😊

Jelenleg hosszú távú tervekben van ugye egy nagy hatótávolságú bombázó tervben, és az US NAVY az F/A-18E/F váltótípusát is szeretné azért 2020 körülre. Hogy lesz-e ezekbõl valami, az persze más kérdés...

De.

És egy turbopropra nem lehet felpakolni ilyet? Mert a LAAR pályázói éppenséggel mind azok.

Tudtommal volt már rá pár példa, anno kicsit jobban belemélyedtem a témába és volt már rá precedens,azt hiszem a Wikipedia valamelyik harci búváros szócikkében fel vannak sorolva.

MAWS = missile approach warning system, IR/UV tartományban mûködõ körkörös lefedésû szenzorok rendszere, a rakéta hajtómûbõl kiáramló forró gázokat érzékeli, MANPAD észlelésére ideális, hogy ne preventíven kellen pazarolni a flare-t.

TGP = targeting pod, ilyen pl. a Sniper, a Panthera vagy a Litening.

Azok mik? 😊

Van az a vicces kép, hogy a 21. sz háborúja mikor egy 30 millás géprõl 100k-s bombát dobsz egy vályogházra. Erre egy F-16-os is jó, de kb egy lear jet is. :-)

@fonak: Persze, hogy már nem kell annyi, de pl afgánoknál szvsz ezeket kellett volna használni, nem B-1 el bombázni. :-) Ahogy olvastam félnek is tõle mint a tûztõl.

Mit értesz AT-6 alatt? Mert ez a Texan, ami iskolagép és nem elég. Ma már egy COIN gépen is alapkövetelmény a MAWS és a TGP.

Az A-10-et az USAF valamiért már rég ki akarta vonni, csak a kongresszus kötelezte, hogy tartsa meg. Igaz, brutális képességei vannak, de elsõsorban a ruszki gépesített áradat ellen találták ki, nem COIN feladatokra, arra eléggé overkill azért, bõven elég lenne arra az AT-6 is.

A-10C gyakran használt LGB-t, tehát ettõl az A-10C nem fog kihalni. Pontosan azért él tovább, mert már autonóm PGM képessége is van.

Ok, a HT-nál. DE meddig. Értem én hogy ez logisztikai álom, hogy kevés gép van, csak fotel okoskaként visszasírom a régi formákat. Pláne, hogy a 22 és 35 nagyon egy kaptafa.

A 10-ek nem tudom meddig maradhatnak, de eltudom képzelni, hogy kihalnak és elkezdenek mindent LGB-vel szórni. :-(

Az A-10-nek nem váltótípusa az F-35, még ha pár félretájékozott ember vagy PR-os ezt próbálta sugallni. Nem véletlenül létezik az A-10C. Majdnem 200 darab marad még a brutális leépítés után is.

Légierõnél igen. A HT-nél akkor lesz még Super Hornet és Growler. Egyébként nem mindig volt típuskavalkád. A II. Vh alatt, ha belegondolsz, akko hány elsõvonalas gép volt pl. a Navy-nél? Hellcat, Avanger, Helldiver és a maradéként megmaradt F4F és Dauntless SDB már 1944-ben is másodvonalas volt. Minden más gép tudtommal marginális volt.

(A Corsair tudtommal nem terjedt el hordozón, túl nagy és nehéz volt.)

Nem a tiniket szólom le. Csak nekem szomorú, hogy mondjuk 2030 után lesz a 35,22 és pont. A képet nézve még mondjuk B-52/B-2/B-1.

Az A-10-et el nem tudom, hogy gondolják, hogy lecserélik. Max ha LGB-vel támadnak mindent. :-)

Attól amphibious, hogy rátették egy buvárra ?
Amugy a James Bond filmeken kivül hány eset volt eddig a hadtörténelemben, mikor buvárok tûzharcba keveredtek ? Mármint viz alatt.
Kicsit ezek a ruszki hadi marketing dolgok hasonlitanak az iráni lopakodóhoz 😛

Ez a felsõ mi ? Kifejlesztették a Phalanxot is ?

ADS amphibious rifle / АДС - Автомат Двухсредный Специальный

Az egyesített lõszereknél, ez benne van a tömegben, Cifu nem véletlenül írt lõszertömeget és nem lövedéktömeget. A nagykaliberû hajótüzérség osztott lõszereknél, meg kb a negyede a kivetõtöltet a gránát tömegének.

TG

A lõszerkészlethez meg annyit, hogy a kivetõtöltetnek is van tömege és komoly térfogata, a gránát tömegénél nagyobb az egy gránátra esõ tömeg, a teljes rendszert nézve.

Így már részben érthetõ, csak és a cirkáló méretû hajót hasonlítottam a cirkálóhoz. A Cleveland osztály van viszonylag közel méretbe egy Ticohoz vagy AB rombolóhoz. A személyzet 1250 vs kb. 300 fõ. Tehát nem kell nagyobb hely, mert ha csak ugyanazon szûkös hely van, akkor is négyszer több már az egy fõre esõ hely. Persze a függõágyakhoz képest ez nem sok. 😊 Ellenben az új hajókon páncél kb. nuku. Na, annak meg van tömege, még kis mennyiségben is.

A fegyverzet tömege egy ilyen cirkálón azért már tekintélyes. Ezres nagyságrendben gránát a fõ tüzérséghez és a kisegítõ tüzérség + AAA-hez már bõven száz tonna már a lõszer.

A hûtõteljesítménye ekkora lenne egy modern hajónak? Úgy értem, hogy a technikának? Van valami infód, hogy a személyzet számára a klíma és a "mûszaki" klíma igény milyen arányban lehet egymással? Mert a hõcserélõnél tényleg van méret, mert kell a felület...

Én talán még azzal egészíteném ki, hogy a tengerállósághoz azért bizonyos méret is szükségeltetik. Illetve kíváncsi lennék, hogy a nagy kûlmérethez hogy idomul a belméret, gondolok itt konkrétan a védelmi terek vastagságára (a kettõs hajófal és hajófenék vastagságára), amik már az elsõ világháborús csathajókon is több méter volt.

TG

Az egyik jelentõs különbség a személyzet élet- és munkakörülményei körül keresendõek. Anno a kisebb hadihajókon sokszor megfelelõ szállás sem volt, még az I. világháborús rombolókon is általános volt az, hogy a legénység függõágyakban aludt a gépek, ágyúk mellett, vagy a folyosón. Ezzel szemben ma már a felszíni hadihajókon elvárás azért, hogy ne legyenek 30-50 fõs körletek, és szintén elvárás az, hogy a személyzetnek legyenek pihenõ-, sõt, rekreációs helységei - ilyesmi ismeretlen fogalom volt még a II. világháború alatt is, akkoriban az étkezõt használták ilyesmire, amikor éppen nem volt étkezés.

A munkakörülményekkel hasonló a helyzet, manapság azért zaj és hõszigetelt már szinte minden fontosabb helység, és a légkondicionált, hûtött-fûtött helységek teljesen magától értetõdõ dolgok. Bármilyen meglepõ, egy II. világháborús átlagos hadihajón a hûtés szó ismeretlen volt, legfeljebb szellõztetésrõl (illetve sokszor annak nem megfelelõ mértékérõl) beszélhetünk. A fûtés sem volt általános, inkább egyes északi tengereken aktív (pl. brit, német, orosz) hadihajókon fordult elõ ilyesmi, és ott se volt túlbonyolítva azért.

Már a technológiai részhez tartozik, de még a személyzetre van kihatással az, hogy sokkal szofisztikáltabb a fedélzeti elektronika, és ehhez jobban képzett, tiszti rendfokozatú kezelõszemélyzet szükséges. Egy I. Világháborús csatahajón a 600-800 fõs személyzetbõl általában 20-30 volt tiszt csupán, vagyis a teljes személyzet kevesebb, mint 5%-a. Egy Arleigh Burke osztályú rombolón 33 tiszt és 248 altiszt valamint tengerész az arány, vagyis már több, mint 10%. A tisztek kaszt pedig nagyobb lakóteret igényel, mint tudjuk... 😊

A következõ jelentõs indok a megváltozott technológia helyigénye. Az I. és még a II. világháború jelentõs részében a felderítõ technológia nem határozta meg olyan iszonyatos szinten a hajót. Ma ott tartunk, hogy kvázi e köré épülnek a hajók. A sok elektronika pedig sok energiát, valamint sok hûtést igényel - ismét sok helyigényû dolgokról van szó.

Már nem tudom hol olvastam, de jó szöveg, hogy amennyi helyet megspóroltak a diesel-motorok és gázturbinák a gõzgépektõl és kazánjaiktól, azt a helyet rögtön belakta az elektronika. 😊

Márpedig a meghajtásnál meg kell jegyezni, hogy a II. világháborús rombolók sebességét tudják a náluk 3-4-5x nehezebb modern kori névrokonaik is. Itt nem is a hajtómû, hanem inkább az üzemanyag a durva mennyiség...

Az elektronikára visszatérve meg kell jegyezni, hogy itt is iszonyatos mennyiségrõl beszélünk már. Különféle felszíni és légi célokat követõ radarok, számtalan rádióberendezés, hogy az elektronoptikai berendezésekrõl és szonárokról ne is beszéljünk. Ehhez képest egy I. világháborús rombolón volt egy árbóckosár, abban egy matróz távcsõvel, és jó esetben a hídon még volt egy távolságmérõ távcsõ...

A fegyverzet megint jelentõs változást jelent. Bármilyen meglepõ a könnyebb, de nagy méretû rakéták és robotrepülõgépek szintén tömegnövekedést okoznak, hiszen jelentõs helyigényük miatt a hajótestet eleve adott méretûre kell építeni, hogy beférjenek.

Szemezgessünk egy kicsit:

Egy Horizont-osztályú romboló még "csak" 7050 tonnás vízkiszorítással bír, cserébe...

48x Aster-30 rakéta, darabja 450kg (21600kg), a VLS konténer további 12000kg
8x TESEO robotrepülõgép, darabja 770kg (6160kg), a konténerjeik egyenként 310kg
3x Oto-Breda 76mm-es SuperRapid, darabja üresen 7,5 tonna (22500kg), hozzá 1200db lõszer, egyenként 12,37kg (14844kg)
2x 20mm-es gépágyú, egyenként 1100kg (2200kg)
2db Torpedó vetõcsõ, és 12db torpedó, ez hasracsapás, legyen most 12000kg

Ezen kívül van még egy helikopter (EH-101: 14500kg)

Szóval csak a fegyverzet ~123 tonna.

Ehhez képest nézzünk egy I. világháborús átlag, 600-700 tonnás rombolót:

Fegyverzet:

3x 3"-os ágyú (~1 tonna darabja), lõszere ~10kg/db, a lõszerkészlet 400-500 körül mozgott (legyen 5 tonna összesen)
6db torpedóvetõcsõ, 1-1 torpedóval, számoljunk 600kg-al, így 3,6 tonna.

Szóval egy elsõ világháborús, romboló vitt ehhez képest 12,6 tonna fegyverzetet...

Ha innen nézzük, akkor a tömegnövekedés arányos - 10x annyi fegyverzet, 10x akkor vízkiszorítás...

Az I. világháborús rombolók modern megfelelõje a kompozit testû (vagyis könnyû anyagokból készülõ) Visby-osztályú korvett. 680 tonnás vízkiszorítással.

Fegyverzet:

1x 57mm-es Mk.3 löveg (14 tonna lõszerrel)
8x RBS-15 hajó elleni rakéta (800kg/db, vagyis 6,4 tonna)
4x 400mm torpedó (650kg/db, 2,6 tonna)

Vagyis a Visby 23 tonnányi fegyverzetet visz magával...

Persze a fenti számokba ezer helyen bele lehet kötni, de egy mértéknek jó, hogy kb. mi áll a hajók méretnövekedése mögött: több fegyverzet, több érzékelõ...

Köszönöm! Megvan a mai olvasnivaló.

EC-121

Az a gép amelyiknek 3db függõleges vezérsíkja van az micsoda? Hátul, "fönt".

A "tinik" és az A-10 kifutása azért még odébb van, jelenleg 2030-ig biztosan számolnak az F-15 és F-16-os állomány legalább egy részével, ez ott is ~40 éves életkort jelent azért...

00:21-nél látható a gép törzsébõl oldalt kinyúlni egy kb. 1 méter hosszú rúd a jobb oldalon. A 2-es motor alatti kerékre "mutat". 00:42-nél viszont a másik oldalon van és 01:20-nál is. Ez a videó szerkesztése miatt van (y tengelyen tükröztek), vagy a valóságban is hol egyik oldalon van, hol a másikon? Mi a funkciója?

A rakétáknak van helyigénye azért. Mondjuk egy Ticonderoga vagy egy Kirov elég sokat visz magával.
Az usákok azért megkezdték a méretcsökkentést is, az LCS-ek azért nem olyan nagyok.

Lehet, hogy már kérdeztem, de mi frászkarikától lettek olyan nagyok és nehezek a mai hajók? A régi hajókon százszámra kellett tárolni a gránátot az ágyúkhoz meg a kivetõ tölteteket. A hajtómûvek pocsék hatásfoka miatt több olaj/szén kellett. A mai elektronika mellett nem hiszem, hogy annak van tömege és helyigénye. Páncélzat ma gyakorlatialg nem létezik a hajókon, akkor meg azért az osztálynak megfelelõ mértékben volt.

Egy második vh-s, háború végi jeki koszos 8-12 ezer tonnnás cirkálók, ha közel kerülnének ezekhez percek alatt rommá lõné õket 6-8 hüvelykes löveggel is.

Hehe, a Buff még 20 év múlva is repülni fog. :-)
Ha kikopnak a "tinik" akkor meg 22-es és 35-ös marad csak. :-(

A nagy állásszögû teszteknél a gépekre fel szoktak szerelni különleges fékernyõt, de ettõl még a szériagépeknél, ha van fékernyõ a mezei is használhaató erre. A kontrollálhatatlan pörgésbõl a gépet kiveheti. A pörgés megszûnte után a viszonylag lassan süllyedõ gép az orrát leadva sebességet gyûrt és kivehetõ a zuhanásból.

0:41-nél.

USA, 1956.

Jogosak az indokok, fõleg Molnié. CSak egy egyszerûen automatizálható dolognak gondoltam, amivel könnyen lehet terhelést levenni a pilótáról.

Átesett gépet ernyõzni?

Nem egyszer fordult elõ, hogy az irányíthatatlan és átesett gépet a fékernyõvel stabilizálta a pilóta. Ha automatikus lenne, akkor ez nem lenne lehetséges. Ezen felül, ha túl késõn teszi le a gépet a pilóta és automatikusan nyit, akkor az átstartolás elég bajos lenne vagy ha a leoldás még gyorsan is menne, a második körre nem lenne fékernyõ. Semmi nem szól az automatizálás mellett.

Gondolom azért nem, amiért pl. a futómû kiengedését sem automatizálják, minek, ha van pilóta, aki elvileg jobban tudja, mikor szeretné.
A fékernyõt nyithatja a pilóta még a levegõben, vagy csak azután, hogy letette a lábát, vagy egyáltalán nem, mert pl. elég hosszú a pálya, hogy megálljon nélküle is.

Érdekes, hogy mûanyag tokkal még senki se csinált AK-t (vagy nem hallottam róla) de van, aki visszatér a forgácsolt tokhoz.

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

Szerintem ez a megoldás a leg"táboribb", legegyszerûbb. Nem tudom, hogy van a többi repülõnél, de nem kizárt az automata sem (de ott is van tutira auto/manual/off üzemmód).

Ugyanaz az helyzet, amikor én írtam az indexnek egy balfasz F-22 cikkre. A kritika hosszabb, mint a kritizált írás...

A BBC cikkében (amit forrásnak használt a hírszerkesztõ) "Flat-top destroyer" néven hivatkoznak rá. Ennek dekódolásához persze tudni kell, hogy a "flat-top" a repülõgép-hordozók szinonimája. 😊

Hát ja ezek a szakszavak megzavarhatják a tájékozatlan újságírót, sokan azt hiszik, hogy a "csatahajó" az csak a "hadihajó" egy szinonimája. 😊
Mondjuk az angol kifejezések is sokakat megzavarhatnak, pl. a "helicopter destroyer" az bizony nem mondjuk egy Stinger rakéta, hanem egy hajó, viszont a "helicopter gunship" az meg egy helikopter (azért inkább az attack helicoptert használják, de egy idõben szerették le "ágyúnaszádozni")

Cifu helyre tette a dolgokat.

Na de ott van a 61551-ben a kép amit @zoltang belinkelt, a torony alatt az a kosár. 😊

A forgózsámoly kifejezést én csak a futómûvel kapcsolatban olvastam eddig (harckocsik témában persze).