Szigorúan titkos!

Különösen fontos!

Előzetes tájékoztatás

az 1954. szeptember 13. és 17. között a cskalovi körzet Tockoje falu körzetében erdős, átszegdelt terepen megtartott hadtest támadó gyakorlatról.

A gyakorlat tárgya: lövészhadtest támadása az ellenség előkészített védelme ellen, atombomba valóságos alkalmazásával.

A gyakorlat célja: A résztvevőkkel megismertetni és az e célra kiképzett csapatokkal végrehajtani a hadtest támadását valóságos atombomba alkalmazásával. Tanulmányozni az atombomba hatását az élőerőkre, technikára és védelmi berendezésekre erdős, átszegdelt terepen.

A gyakorlaton részt vettek: Bulganyin, Zsukov, Szokolovszkij, Konyev, Tyimosenko, Bugyonnij, a Szovjetunió marsalljai; a fegyvernemi főmarsallok, a katonai körzetek parancsnokai, a fegyvernemi marsallok és a Szovjet Fegyveres Erők vezető tábornokai és admirálisai, mintegy 250 fő.

Meghívott vendégek: Peng Teh Huai tábornok, a Koreában harcoló Kínai Önkéntes Hadsereg parancsnoka, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 9 fegyvernemi parancsnoka, a népi demokratikus országok honvédelmi miniszterei, vezérkari főnökei, valamint Lengyelország részéről a HM helyettese és a légierő parancsnoka is.

Gyakorlatvezető: Petrov hadseregtábornok, a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Löv. Harckik. Csoportfőnöke.

A gyakorlatot megelőzőleg a gyakorlatvezető vázlatok segítségével részletesen ismertette a gyakorlat elgondolását, a harcmező berendezését, amit az ismertetés után részletesen megtekintettünk a terepen.

A bomba ledobásának tervezett epicentrumától számított 100 km-es körzetben megfigyelést, 50 km-es körzetben pedig méréseket szerveztek meg. 10 km körzetben építményeket, technikát, kísérleti állatokat helyeztek el és a valóságban is berendezték a védőállások egy részét. Így pld.: 46 harckocsit, 152 különböző űrméretű löveget, 44 repülőgépet, 27 aknavetőt, mintegy 200 gépkocsit, 50 vontatót, páncélos szállítókat és 500 kísérleti állatot helyeztek el különböző helyzetekben /a robbanás felé eső lejtőkön, hegymögötti lejtőkön, szabad terepen, védelmi berendezésekben stb/.

A bomba célterületén /a fővédőöv második állásterületén/ egy erődített zászlóalj-védőkörletet építettek ki teljes terjedelemben és árokrendszerrel a mellvéd alatti fedezékektől a legszilárdabb vasbetonból épített óvóhelyig. Itt több ezer mérőműszer és filmfelvevő működött.

A közepes nagyságú, 40 000 tonna trotil-egyenértékű atombombát 9 000 m magasból TU-2-es rep gép dobta le a célterületre. A bomba 300 m-rel a föld felszíne feletti robbanásra volt időzítve és a tervezett céltól 240 m eltéréssel robbant/ a megengedett eltérés 500 m/. A gép vadászok biztosítása mellett Sztálingrád körzetéből indult.

A robbanás idején a támadó és védőcsapatok a robbanás tervezett helyétől 5 km-re fedezékekben tartózkodtak, a technikát beásták.

A vendégek a robbanást egy 11 km-re levő magaslatról nézték végig védőszemüveggel. A légnyomás ereje a sapkákat és az állásponton felállított ismertető táblákat lesodorta, az állásponton kiépített fedezék 3 mm-es plexitüvegből készült ablakát betörte.

A tűzgömb által okozott hő rendkívül gyorsan, körülbelül a fényjelenséggel együtt terjedt. A felhő 20 mp alatt 13 km magasságra emelkedett és 90 km/ó sebességgel távozott el ÉK felé /az általános szélirány ÉK volt/. A tűzgömb 100 km-ről látható és a légnyomás műszer nélkül ugyancsak 100 km-re érezhető volt. A robbanás helyétől 21 km-re lévő Tockoje faluban és a környező táborokban az ablakok egy része betörött, helyenként az ablakok és ajtók keretestől kiszakadtak. Az epicentrum területén az 1 m-re gyakorolt maximális nyomás 40 tonna volt.

A robbantást 130-as csősűrűségű, 25 perces tüzérségi előkészítés követte /a valóságban és éles tüzérségi előkészítést 1,5 km-es szakaszra lőtték/, majd megindult a roham és a speciálisan kiképzett, felszerelt felderítők harckocsikon 90 perc múlva már áthaladtak a II. állás területén az epicentrumtól 500-500 m távolságot tartva.

A robbanás után 24 órával megtekintettük az epicentrum területén berendezett zászlóaljvédő-körletet. A robbanás következtében 2 km-es körzetben a növényzet, erdő, fű teljesen eltűnt /annak ellenére, hogy itt tűz nem volt, mert a keletkezett tüzet a légnyomás azonnal elfojtotta/, a terület teljesen kopár lett, az árkok, még a deszkával burkoltak is, beomlottak, fedezékek bedőltek, az élet teljesen megszűnt; a közepes és nehéz típusú óvóhelyek bejáratai csak némileg rongálódtak meg, belül épek maradtak, sőt egyesekben az ott elhelyezett állatok, bár súlyos fertőzéssel, süketen, vakon, de életben maradtak; a fedett árokszakaszok is viszonylag épségben maradtak.

A hegy mögötti lejtőkön a pusztítás már sokkal kisebb volt, de még itt is derékba tört a robbanás ereje nagy, 1 m átmérőjű fákat, köztük tölgyfákat. Az epicentrumtól számított 1 1/2-2 km és 4 km közötti körzetben az erdő, az avar sok helyen kigyulladt, az erdő tele volt ledőlt fákból alkotott torlaszokkal. A hegy mögötti lejtőkön a technika sokkal kisebb mértékben rongálódott meg, az állatok nagy része is életben maradt, de súlyos mérgezés következtében, amely süketséggel és vaksággal párosult, néhány nap múlva el kellett pusztulniuk.

A robbanás eredményeinek felmérése, fényképezése, a műszerek vizsgálata és ezek alapján a tudományos feldolgozás azonnal megkezdődött.

A robbanás területén a támadó csapatok /g. ho. első lépcsőben, amely hk. ezredet küldött ki evog-ként/ minden következmény nélkül hatoltak át, csak az erdőtüzek és a nagy tömegben lehullott fák csökkentették a támadás ütemét.

A gyakorlat során feltételezetten még három atombomba került ledobásra: 1./ a III. állás áttöréséért vívott harcban, 2./ a II. védőöv menetből való elfoglalásának biztosítására és 3./ a kék fél hadtest második lépcsőjének (g. ho.) ellenlökése biztosítására a támadó piros főerők ellen.

A gyakorlat után Bulganyin elvtárs tartotta az értékelést, amelynek szövegét meg fogjuk kapni, és jelen tájékoztatásban csak jegyzeteim alapján annak főbb kérdésére térek ki.

Az értékelés első része a külpolitikai helyzet részletes elemzése alapján rámutatott arra, hogy bár van némi enyhülés, de a védelmi készültséget nem lehet csökkentenünk, sőt fokoznunk kell. Ezért volt szükség a gyakorlatra, a velejáró nagy felelősség ellenére is, mert meg kellett vizsgálnunk, milyen változásokat jelent és mennyire támasztja alá eddigi harcászati, tervezési és szervezési elveinket az atombomba reális alkalmazása.

A gyakorlat teljes mértékben alátámasztotta az áprilisban tartott magasabb parancsnoki értekezleten kialakult álláspontok helyességét.

Voltak vitás kérdések, amelyekre most konkrét választ kaptunk.

Egyesek szerint pl. nincs elegendő atombomba-készlet, ezért nem is érdemes foglalkozni vele. Nem kétséges, hogy a tudományos fejlődés következtében biztosíthatók a nagy tartalékok.

Mások azon a véleményen voltak, hogy az atomfegyver szükségtelenné teszi a többi fegyverzetet. Ez is helytelen. Abból indulunk ki, hogy az atomfegyvert a főfeladatok megoldására fogják használni, de szükség van az összes fegyverekre és fegyvernemekre is.

Igen fontos kérdés! Hol kell ledobni a bombát? Az áprilisi értekezleten e kérdésben egységes nézet alakult ki, és ez a gyakorlat ezt igazolta. Nyílt terepen már alkalmaztuk, most erdős, átszegdelt terepen kellett kipróbálnunk. /Itt ismertette a fent leírt eredményeket./

Mindez igen jellemző a valószínű hadszíntér szempontjából. Közepesen átszegdelt terep csökkenti a hatást, az erdőtüzek és fatorlaszok csökkentik a támadások ütemét.

Feltétlenül alkalmazni kell a műszaki berendezéseknél a vasbeton elemeket. Ez igen előnyös, ha előregyárthatók. Ezredparancsnoktól felfelé biztosítani kell a vasbeton elemek felhasználásával készült vezetési pontokat.

Fontos kérdésekre derült fény a gyakorlat során:

1./ A főcsapás irányának megválasztása

Hol mérjük a főcsapást? A védelem leggyengébb vagy legerősebb pontján? Egyes elvtársak szerint az atomfegyver alkalmazása miatt nincs okunk a csapást a leggyengédebb ponton mérni. Ezeket a nézeteket elvetettük: az eddigi elveknek megfelelően, változatlanul, a leggyengébb védelmi szakaszokat kell áttörni, az ellenség hátába kell kerülni, be kell keríteni, részekre vágni és részenként megsemmisíteni.

2./ Az erőknek és eszközöknek a döntő irányban való összpontosítása

Ez a feladat a korszerű viszonyok között az eddiginél is sokkal bonyolultabbá vált, jóval nagyobb területen kell végrehajtani. Különösen megnehezítik a korszerű viszonyok az anyagi-technikai ellátást és az álcázást, sokkal fontosabbá lett az utak biztosítása. Most világossá vált az is, hogy az atomtámadást az ellenséggel való közvetlen érintkezésből kell végrehajtani. Az atombombát az ellenség olyan objektumaira kell vetni, amelyek legalább 4-5 km-re vannak tőlünk, és így az atomrobbanás bennünket nem veszélyeztet, vagyis a második állásra.

3./ Az atombomba mennyisége, hány atombombára van szükség az ellenséges védelem áttörésénél?

Egyesek szerint ezredenként 4-6 db kell. Ez persze túlzás. Véleményünk szerint az ellenség védelmének harcászati mélységében 1-2 bomba elég.

A gyakorlaton az atombombát a tüzérségi és légi előkészítés előtt dobtuk le, hogy biztosítsuk a meglepetést.

A védelem mélységében is dobtunk le atombombákat /feltételezetten/. Ennek célja, hogy hatását a támadó csapatok gyors, lendületes előretörésre használják fel, az ellenséget pedig megfosszuk annak lehetőségétől, hogy megerősítse vagy megszállja védelmét.

Az atomcsapások fokozatos alkalmazása megköveteli a csapatok igen feszes, folyamatos vezetését. Arra is vigyázni kell, nehogy saját csapatainkra dobjuk a bombát. Az atom alkalmazása bonyolultabbá teszi a védő és támadó harcot, mint a történelem során bármikor is. Pontos, feszes vezetést, pontos számvetéseket igényel.

Egyes helyeken könnyen veszik az együttműködést és a hadművelet előkészítését. A hadműveletek rövidített előkészítésére törekednek.

A Nagy Honvédő Háború tapasztalatai szerint egy fronthadművelet előkészítésére, átcsoportosításra, a megindulási helyzet előkészítésére, a hadműveleti biztosításra 30-40 nap kell.

Front támadó hadműveletet nem lehet 3-5 nap alatt előkészíteni. Az előkészítés idejét elsősorban a papírmunka csökkentése révén lehet lecsökkenteni. Sok törzs az időt főleg tervezésre használta fel a gyakorlati intézkedések helyett. Rendkívül fontos a jó anyagi előkészítés.

4./ A védőkörletek és támadási sávok kiterjedése

Az áprilisi értekezlet ezt is tisztázta, hadtest támadási sávja 12 km-ig, védelme 25 km-ig terjed.

5./ A megindulási körlet elfoglalásának időpontja

A régi szabályzat szerint a támadás megindulási körletét csak egy éjszakával a támadás előtt foglaltuk el. Most 3-4 éjszakával a támadás előtt.

A hadosztályok és hadtestek második lépcsőjét a támadás előtt két nappal vittük előre a megindulási körletekbe.

6./ A gépesített hadosztály alkalmazása

A gyakorlaton bebizonyosodott, hogy a hadtest első lépcsőjében alkalmazott gépesített hadosztály sokkal hatásosabb. Természetesen, a körülményektől függően ettől el lehet térni.

7./ A tüzérségi támadás kérdése

A tüzérségi előkészítés 25 perces volt. A roham támogatása módszeres tűzösszpontosítással történt.

Ez azért volt előnyös, mert az atomcsapás után idejében tette lehetővé a támadást.

Igen fontos a tüzérség minősége. Az előkészítés ugyan csupán 130-as csősűrűségű volt, de 75%-ban 100 mm-es és ennél nagyobb űrméretű lövegek vettek benne részt, amire még nem volt példa.

A tüzérségi számvetések körül is voltak viták. Egyesek szerint a tüzérség elvesztette a jelentőségét, mások szerint az 50-70 cső elég. Mindkét vélemény helytelen.

A közvetlen irányzásra beállított 19 löveg az összes célt leküzdötte. A tüzérségi előkészítés során minden 100 m-re 18 találat esett.

A sorozatvezető tüzérség teljesen megsemmisítette a célokat és élőerőt. A harckocsik és rohamlövegek céljaik 60%-át semmisítették meg.

Következtetés: A 25 perces előkészítéssel is le lehet küzdeni az ellenség védelmét, ha légi előkészítéssel kapcsoljuk össze.

8./ A csapatok atomvédelme

Igen fontos mozzanatai:

– A helységek berendezése;

– az állások berendezése;

– a műszaki felderítés megszervezése.

A csapatoknál az atomvédelemre való kiképzés a tervek formális összeállításában merül ki. Pedig minél hamarabb meg kell tanítani a csapatokat az atomvédelemre.

A műszaki berendezések 60%-a gépesített eszközökkel készült el. A rendelkezésre álló gépek azonban még nem elégítenek ki bennünket.

A csapatok még le vannak maradva a műszaki munkálatok gyakorlati végrehajtásában. A támadás éjszakáján egész ezredek semmit sem csináltak, holott a megindulási állások berendezését mindvégig folytatni kell.

9./ A gyalogság tevékenysége

Az első állás rohama gyalogságot közvetlenül kísérő harckocsik támogatása mellett, harcrendekben történt. Utána a gyalogságnak páncélos szállítókon kell követnie a harckocsikat. Ilyen feltételek mellett a támadás üteme óránként 4 km, a napi feladat mélysége 30-40 km.

Felmerül a gyalogságot közvetlenül kísérő harckocsik kérdése is. Helytelen, ha a harckocsi alegységeket mereven arra oktatjuk, hogy ne menjenek előre és ne szakadjanak el a gyalogságtól. Amikor leküzdötték a második árkot, a harckocsik előretörtek a 4-500 m-re lévő harmadik árokhoz és azt rohamozták. Ez a helyes.

Az ezred II. lépcsője 2 km, a hadosztály II. lépcsője 3 km-re követte az I. lépcsőt. Ez biztosítja a jó vezetést. Az álláspontokat úgy kell változtatni, hogy a főirányon jól lássuk a csapatok tevékenységét.

Ami az előrevetett osztagot illeti: a gépesített hadosztály harckocsiezredet küldött ki. Ez igen sok esetben hasznos. Az ilyen evog. gyorsan támad, és a főerők jól kihasználhatják az általa ütött rést.

Az ellenlökések kérdése: az elaprózott ellenlökések szerepe kicsi. Jobb, ha a zászlóalj és ezred második lépcsőjét a védelem megerősítésére használjuk fel és manőverezünk vele.

A gépesített hadosztály ellenlökését mindig a konkrét helyzet alapján kell elhatározni. Ha nem vagyunk biztosak az ellenlökés sikerében, inkább szállja meg a második védőövet. Ilyen esetekben esetleg csak a hadsereg vagy a front fog ellenlökést, illetve ellencsapást végrehajtani.

A légierő tevékenységének értékelése

Az atomcsapást a tüzérségi előkészítés előtt hajtottuk végre, ez azonban ne legyen sablon, lehet a tüzérségi előkészítés alatt, sőt esetleg utána is.

A bombavető csapást az atomcsapás után 26 perccel hajtottuk végre 5000 m magasságból /valóságosan, éles bombákkal /.

A célra 688 bombából 583 hullott. Az árkokban 25 telitalálat volt. Az élőerőnek 25%-a semmisült volna meg a bombavetés célját képező századtámpontban. A bombavetés eredményét kiválónak kell értékelni.

Megállapíthatjuk, hogy a MIG-15 „bisz” és a MIG-17 gépeket sikerrel lehet csatarepülőként alkalmazni.

Az atomfegyver alkalmazása megköveteli a csapatok vezetésének megjavítását. A törzsek túl sokat foglalkoznak az okmányokkal és keveset törődnek a csapatokkal. A vezetési pontok megszervezését és áttelepülését is lehet még kifogásolni.

Igen nagy jelentőségű a csapatok rádióval való vezetése. Egy ezredben, a megerősítő eszközökkel együtt kb. 2 000 különféle rádióállomás volt.

A rádióösszeköttetést vezetékes eszközökkel kell dublírozni.

Főkövetkeztetés: Az összes fegyverek együttműködésével kell hatalmas csapást mérni. Az atomfegyver csak akkor növeli erőnket, ha a többi fegyverrel és fegyvernemmel összhangban alkalmazzuk. Védekezni ellene ugyancsak az összes fegyvernemek szoros összhangja, együttműködése esetén lehet hatásosan.

HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 01026/1955-HM Titk. (MN 1955/T-2/2. ő. e.)