95113
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#6196
mire sikerült oda jutnunk hozzá lemerült a gépem csak 1-2 képet tudtam csinálni :( -
Ren #6195 Ha mar Nimrod :) Tavaly tavasszal en is korbefotoztam ezt a peldanyt, amikor fent volt a varban. Itt vannak a kepek: http://chardonnay.math.bme.hu/~kajon/gallery/nimrod -
Yetike #6194 Ehhez milyen codec kell ? Nekem 2-t nem játszik le. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#6193
Fogalmazás terén (továbbra) sem vagyok épp toppon, de ez most így sikerült. -
#6192
Nagyon jó kis videók, de valahogy továbbra sem érzem túl meggyőzönek az F/A-22 manőverezőképességét...
A külső tartályoknál meg csak bámultam ki a fejemből bambán: ez meg egyáltalán hogy jutott eszükbe?!? -
#6191
-
#6190
Akkor egy kicsit előre kell menni. Magyarország az 1930-as években Olaszországtól vásárolt Aslando kisharckocsikat (szám szerint 65db-ot9, amelyek mindössze géppuskafegyverzettel rendelkeztek. Mivel az 1930-as évek végén nyilvánvaló vált, hogy a Honvédség felszerelése nem felel meg semilyen szinten egy esetleges háborúban, ezért körülnéztek a "piacon", hogy milyen könnyű harckocsit tudnak beszerezni. Végül Svédországtól megvették a Landsverk L-60B könnyű harckocsi licencgyártási jogát és a Ganz illetve a MÁVAG kezdte el gyártani ezen harckocsikat, majd 1938-ben rendszerbe is állították 38M Toldi néven, fő fegyverzete egy 20mm-es páncéltörő puska volt (ez már ekkor is elégtelen fegyverzet volt). A hadsereg közben páncéltörő és légvédelmi feladatkörben is kereset egy megfelelő járművet, és az L-60 alapján készült Landsverk L-62 önjáró légvédelmi ágyú alapján építették meg a Nimród-nak keresztelt magyar változatot. Az alváza annyiból különbözött a Toldi-étól, hogy fél méterrel hosszabb volt, és 5 futógörgője volt, de ezek valamivel kissebbek voltak, mint a Toldié. A torony az L-62-esétől némileg eltért, de ahoz hasonlóan felülről nyitott kiképzésű lett. A fő fegyverzete a svéd eredetihez hasonlóan egy Bofors 40mm-es, L/60-as csőhosszúságú gépágyú lett, ezt már 1936 óta licencben gyártották itthon, sőt, az eredetileg hadihajókon alkalmazott gépágyúból magyar kérésre csináltak tábori változatott a svédek, amely aztán nagy siker lett: a 36M jelű vontatott gépágyút több ország számára is gyártotta a MÁVAG. 40M Nimród néven 1940-ben állították csapatszolgálatba, kezdetben mint páncélvadász és csapatlégvédelmi feladatkörben. Személyzete 6 főből állt, ebből öt a toronyban foglalt helyet. A torony kiképzése gyártási problémákat okozott, a mintegy két méter átmérőjű, hátrafele elnyúlóan, fölfele pedig kúposan volt kiképezve, és hegesztéssel állították össze, és a bonyolult alakkal meggyűlt a MÁVAG szakembereinek a baja. A 36M 40mm-es gépágyú 3500 méteres magasságig és mintegy 4500 méteres ferde távolságig volt hatásos, a légvédelmi lövedékek 11 másodperces időzítővel rendelkeztek, így függölegesen fölefele lőve őket mintegy 4000 méteres magasságban maguktól felrobbantak (erre azért volt szükség, hogy a célt el nem találó lövedékek nehogy a baráti egységekre hullva okozzanak kárt). A csőtorkolati sebessége 850m/s volt, ami akkoriban igen jó értéknek számított, gyakorlati tűzgyorsasága 100-120 lövés/perc. A töltést töltőlécekkel oldották meg, ezek 4-4 lőszer tartalmaztak, és a zár fölötti adagolólécek közé kellett tenni őket. Folyamatos tüzelésénél két ember csak azzal foglalkozott, hogy biztosítsa az állandó lőszerutánpótlást a löveg számára.
A torziós-lengőkaros felfüggesztés (noha az L-60 harckocsi tesztjein az egyik legjobban dicsért pontja volt a járműnek) rengeteg problémát okozott, mivel a 10 és fél tonnás önjáró gépágyú számára már alulméretezett volt (az L-60 mindössze 6.8 tonna volt, a Toldi I. már 8.5 tonna, a Nimród pedig a már említett 10.5 tonna).
A Nimród hamar összetűzéseket okozott a magyar katonai vezetésben, mert a légvédelmi parancsnokság és a szárazföldi parancsnokság is saját magának követelte őket. Az első időkben a szárazföldi parancsnokság alá tartoztak, de mikor bevetésre kerültek Szovjetúnióban, hamar kiderült, hogy csak a könnyű szovjet harckocsik (pl. T-40) ellen használható páncélvadászként, a közepes (pl. T-34) és a nehéz (pl. KV-1) harckocsik ellen teljesen tehetettlen. Ezután lassan, 1943-44-ben átvezényelték a páncélos és gyalogos csapatok légvedelmére, és ebben a feladatkörben végig helyt állt. A gépágyúhoz 150db lőszert vitt magával, a személyzet pedig 2-3db 39M Géppisztolyal volt még felszerelve önvédelemre.
Két szériát gyártottak belőle, az első széria még Büssing benzin-motoros volt, a második széria mág Ganz gyártmányú erőforrást kapott.
Az egyik Nimród alvázon elkészítettek egy páncélzott betegszállító járművet, ezt 43M Lehel néven vették jegyzékbe, de csak ez az egy prototipus készült belőle.
40M Nimród főbb adatai:
Legénység: 6 fő
Tömege: 10.5 tonna
Hossz: 5.32 m
Szélesség: 2.30 m
Magasság: 2.80 m
Motor: 8 hengeres,155 lóerős Büssing vagy GANZ VIII. VGT 107 benzin motor
Sebessége műúton: 50 km/h
Sebessége terepen: 37km/h
Hatótávolság: 225 km
Páncélzat: 6-13 mm
Fegyverzet: 1 db 40 mm-es 36M Bofors légvédelmi gépágyú 150db lőszerrel
-
antijedi #6189 
-
#6188
lol -
#6187
Nyeheheee 
-
#6186
kaphatnánk egy leírást Cifu? a képet tegnap csináltam. -
Skyflash #6185 Nem működnek a linkek...
Innenlehet leszedni a videókat.
Remélem, ez már működik... -
Skyflash #6184 Néhány videó:
F-22 Tesztvideó (70MB)
AIM-9X teszt
B2 JDAM teszt -
#6183
Ja, én. :) -
#6182
Valaki régebben linkelt egy lassított videot is. Annyira nem látszik a működés, de jól néz ki :)
AK - 47 -
#6181
Azt hiszem ezt az animációt lelopikálom, mert sokkal egyértelműbben mutatja be az AK működését (és mert amúgy sem találtam sehol normális AK-47 metszetrajzot. :)). -
#6180
Volt időm a munkahelyen éppen, és amúgy is már felmerült egy alapvető dolgokat tisztázó írás igénye... Bár sok dolog mér így is hátravan (pl. alapvető ballisztika és társai). Szóval gondoltam nekiállok ennek.
Amúgy eredetileg a következő adag BOP cikk HTML formázása volt a terv, de ez most csúszott két napot. :) -
#6179
Huh... 
Ha unatkozol szólj és bármikor kérdezek valamit! 
[mert rendes]
És köszi mégegyszer! -
#6178
A cikk tökéletes! köszi! -
#6177
Ez még ide tartozhat, bár már régebben linkeltem:
AK-47 animáció -
antijedi #6176 elöbb let kitéve mint du 10 szal :P -
#6175
Igen. :) -
#6174
De. 10 óta??? 
-
#6173
Jah, sajnos a szöveg végső revizionálása teljesen elmaradt, mert kb. fél órája lettem kész az egésszel, és már eléggé kivagyok (kissebb-nagyobb megszakításokkal de. 10 óta íródott...). Szóval sajnos lehet benne pár ilyen szépség... :)) -
#6172
De, hétfő körül állok neki a következő adagot átteni HTML-re. -
#6171
Ezekről már annyiszor keresgéltem, de soha nem találtam ilyen átfogó leírást
Annyi még, hogy a tárból nem a fegyver ürül ki, hanem a lőszer :) -
neuro #6170 cifu ezeket a bopra is felkellene tenni nem? :) -
#6169
Namost ami a géppisztoly/gépkarabély/géppuska részeket illeti, kicsivel összetettebb a kép, főleg, hogy ha részegységek részletesebben is érdekelnek. Már csak abból kifolyólag, hogy többféle reteszelési és működési elv létezik...
Működési elvek
Itt arról lesz szó, hogy milyen módszerrel biztosítják a fegyver működéséhez szükséges energiát.
Tömegzár: A cső ennél a reteszelési megoldásnál mereven van a tokhoz rögzítve, az előre-hátra mozgó zártömb zárja a csőfart, és csak a helyretolórugó szorítja oda. Lövés közben a zár tömegének tehetettlensége tartja zárva a csőfart, lövéskor a fellépő erők csak akkor győzik le a zár tehetettlenségét, amikor a lövedék már elhagyta a csőtorkolatott. Ebből fakadóan a zár tömegének és a helyrertoló rugó erejének az adott lőszerhez kell megfelelőnek lennie, hiszen ha túl nehéz a zár, akkor a lövéskor nem mozog kellő mértékben hátra, ha viszont túl könnyű, akkor idő elött hátramozdul, és a lőporgázok hátrafele is távozhatnak. A tömegzár legnagyobb előnye az egyszerű szerkezet, ami miatt elterjedt a géppisztolyok esetén (pl. Suomi, PSS, Vz.61 Skorpió, UZI, Mac-10, stb.). De szinte csak ott, ugyanis a zár tömege hatványozottan nő a lőszer energiájával, és egy köztes vagy puska lőszer esetén már akár több tíz kg-os zártömbre lenne szükség.
A reteszeletlen tömegzár elvi működése
Rövid csőhátrasiklásos rendszer: Ennél a megoldásnál a cső és a zár reteszelve van a lövés pillanatában, majd együtt mozognak hátra pár milimétert, ekkora a lövedék már elhagyta a csőtorkolatott, a cső megáll, a reteszelés kiold, a zár pedig tovább mozog hátra elvégezve az ürítést és majd előre mozogva a töltést. Pisztolyoknál használják főleg ezt az elvet, sorozatlövő fegyverhez csak elvétve, mivel az, hogy a cső nincs rögzítve a tokhoz, befolyásolja a találati pontosságot - negatív irányban. De ilyen módszert használ pl. az MG42 géppuska.
Gázvételes rendszer: Ennél a megoldásnál a cső és zártömb reteszelve van, tehát fizikailag össze van kapcsolva a lövés pillanatában, majd a zárvezető mozgatja a zártömböt hátra. A csövön egy kis furat található, a gázátömlő furat, amelyen keresztül a lőporgázok energiáját használják fel a fegyver működtetésére. A a gáz müködteti a zárvezetőt, amely csak akkor engedi a kireteszelést, amikor a csövet már elhagyta a lövedék.
Késleltetett tömegzár: Itt a zár és csőfar nincs összekötve egymással, de valamilyen szerkezet (pl. görgők) nem hagyja, hogy a zár rögtön elmozduljon a lövés pillanatában, a fellépő energiát a hátra mozdulni akaró töltényhüvely a zárnak, az pedig a késleltető szerkezetnek adja, a késleltető szerkezet általában a tehetettlenséget használja ki, hogy csak akkor tegye lehetővé a zár hátra való mozgását, amikor a lövedék már elhagyta a csövet.
Reteszelési módszerek
A hagyományos tömegzáron kívűl minden más működési elvnél szükség van a csőfar és a zártömb rögzítésére, reteszelésére, most ezen megoldások következnek:
Forgózár: A záron reteszelőszemölcsök vannak, amelyek a tok belső részén kiképzett fészkeikbe illeszkednek nyugalmi helyzetben, és a zártömböt a csőfarhoz rögzítik. Lövéskor a zárszerkezett hátra mozdulna a reakcióerőktől, de a zártömb vezetőszemölcse a zárvezetőbe mart horonyba kapaszkodik, és a hosszirányú mozgást forgómozgássá alakítja. Ez a leggyakoribb reteszelési eljárás a gázvételes működtetésű fegyvereknél. Ilyet használ pl. az AK-47/74 és a AR-15/M16/M4 család is.
Billenőzár: Egy viszonylag ritkán alkalmazott megoldás, a zártömb hátrafele tud lebilleni, és a tok egy megerősített részéhez csatlakozik. Ilyen reteszelést használ pl. az FN FAL.
Ékzár: A zárszerkezet része egy ékalakú kiképzésű, és a tok hornyai kapaszkodik, így zárja össze a csőfart és a zártömböt. A kinetikai energiát a zárkeret közli az ékkel, a lövéskor (gázvételes módon működtetve) hátrafele mozog a zárkeret, kiemelve az éket a hornyokból, lehetővé téve a zártömb hátra való mozgását. Bonyolult módszer, csak a csehek használták az M58 gépkarabélyban.
Görgőzár: A késleltett tömegzáras fegyvereknél használják, a zártömböt zárt helyzetben két görgő szorítja a csőfarhoz, a görgők ekkor kiképzett hornyaikba feszülnek be. Lövéskor a hüvely a zártömbnek, az pedig a görgőknek továbbítja az energiát, a görgők pedig a zárvezetőnek. A zárvezető mozgását csak a helyretoló rugó lassítja, de ez is elég, hogy addig ne engedje a görgőket kiszabadulni, amíg a lövedék el nem hagyja a csövet. Ekkor a görgők végre kiugranak a fészkükből, lehetővé téve, hogy a zártömb hátra mozogva kireteszeljen. Ezt a reteszelést használja a CETME ill. a HK G3 gépkarabély, a HK MP5 géppisztolycsalád illetve az MG42, de az, eltérően többitől, a már említett módon rövid csőhátrasiklásos elvet használ működésekor.
A HK G3 zárszerkezetének főbb részei és működése
Emelőkaros zár: A zárat és a zárvezetőt egy emelőkar kapcsolja össze, és nyugalmi állapotban a tok egy keresztirányú kiképzésén pihen. Lövéskor a kar megakadályozza, hogy a zár egyből hátra mozogjon, az átvett energiát a zárvezetőbe továbbítja, és amire az elmozdul, már a lövedék elhagyta a csőtorkolatot. Ritkán használt megoldás, de ilyen használt a II. Világháborús magyar M39 és M43 géppisztoly, valamint a francia FAMAS gépkarabély.
Most következne a részegységek illetve a működés bemutatása. Namost ez apróbb akadályba ütközik: egyszerűen nem találtam olyan képsorozatot, mint amilyen anno a pisztoly esetén, noha órákon át kerestem a neten. Úgyhogy kénytelen vagyok a hagyományos metszeti rajzokat használni, és a többit aláírni. Ha valakinek van esetleg megfelelő metszeti ábrája egy géppisztolyról vagy gépkarabélyról, akkor azt befogom, és kibővítve újra berakom ezt a hozzászólást.
Az AK-47 és családja esetén a működtetés a következő képpen működik:
AKM-47
A fegyverbe helyezezzük be a töltött tárat, ehez a tár kampóját a tok nyúlványa mögé kell illeszteni, majd a tárat hátrafele húzva a tárrögzító megfogja a tárat. A tűzváltó kart állítsuk egyes vagy sorozatlövésre, és a felhúzókart ütközésig húzzuk hátra (ez egyben felhúzza a kakast is), majd engedjük el, az előre mozgó zárszerkezet a tárból az első lőszert a csőbe tolja. Ezzel csőre töltöttük a fegyvert. Nyugalmi helyzetben a zártömb a hossztengelye körül jobbra van elfordulva, rögzítőszemölcse a tok hornyaiba kapaszkodva reteszelik a fegyvert. Elsütéskor az elsütőbillentyű elhúzásával felszabadul a kakas, amely ráüt az ütőszegre, amely előre mozogva ráüt a lőszer csappantyújára, elsütve a lőszert. A keletkező lőporgázok a lövedéket előre kényszerítik a csőben, a cső ormózata pedig az előre való mozgás közben forgó mozgásra kényszerítik. Amikor a lövedék elhagyja a gázátömlő furatot, a lőporgázok egy része ezen keresztül a gázhengerbe jut, és hátrafele mozgatja a gázdugatyút, az pedig a zárkeretet. Ekkor (ugyanúgy, ahogy a felhúzókar hátrahúzásakor) a zárkeret vezetőhornya elforgatja a zártömböt a hossztengelye körül ballra, amely miatt a reteszelőszemölcsök kiszabadulnak fészkeikből. A zár így már hátra tud mozogni, a hüvelyvonó karma kihúzza a töltényűrből a hüvelyt, majd ahogy mozog tovább hátra, a hüvely a tok erre a célra kialakított nyúlványába ütközik, és a függöleges tengelye körül forogva kivetődik. A zár eközben hátra mozogva felhúzza ismét a kakast, majd a helyretoló rugó által elindul előre, a tárból a következő lőszert a töltényűrbe tolva, majd a zárkeret vezetőhornya a zártömböt jobbra forgatja, így a reteszelőszemölcsök a fészkeikbe feszülnek. Sorozatlövésre állított fegyvernél a zárkeret előre mozogva oldja a kakasakasztót, és a kakas újra felszabadul, kiváltva a következő lövést, egészen addig, amíg az elsütőbillentyűt el nem engedjük, amelyel a kakasakasztó végleg megfogja a kakast. Egyes lövésnél a kakast csak az elsütőbillentyű elengedésével és újbóli meghúzásával lehet felszabadítani, és így a lövést kiváltani. Amikor a tárból kiürül a fegyver, a zár nem akad meg hátul, tehát a katona csak onnan tudja, hogy üres a fegyvere, hogy hiába húzza az elsütőbillentyűt, a fegyvere néma marad.
M16/M4 használata:
Az M16A4 főbb részei
Az M16A2 belső felépítése.
Első blikkre az alapvető működést tekintve nincs nagy különbség az AK széria és az AR-10/15 ill. M16/M4 széria között. Mindkettőnél gázvételes rendszerű, forgózáras reteszelésű megoldást alkalmaztak. A fő különbség az, hogy míg az AK esetén a lőporgázok energiáját egy gázdugatyún keresztül közvetítik a zárvezetőhöz (Ak esetén a zárkerethez), addig a Eugene Stoner a lőporgázokat közvetlenül a zárvezetőhöz vezette. Ez az M16/M4 megbízhatóságának egyik sarokpontja, ugyanis a lőporgázokban lévő szennyeződések egyenesen a zárszerkezetbe jutthatnak, míg Kalasnyikov fegyverében ez nem fordulhat elő.
A fegyverbe behelyezzük a tárat, a felhúzókart hátra húzva, majd előre engedve a fegyvert csőre töltjük. Nyugalmi helyzetben a zár nyolcs reteszelőszemölcse a tok hornyaiba illeszkedik, és reteszeli a zárt. Az elsütőbillentyű elhúzásakor a kakas felszabadul, ráüt az ütőszegre, amely a csappantyúra ütve kiválta a lövést. A felszabaduló lőporgázok a lőszert előre kényszerítik, amikor a lövedék elhagyja a gázátömlő furatot, a lőporgáz egy része a gázhengerbe, és azon keresztül közvetlen a zárvezetőhöz jut, és hátrafelé mozdítja azt. A zárvezető mintegy 10 mm-et még hátramozdul, és csak ekkor fordítja el a zárvezetőn lévő horony a zártömb forditócsapját, és vele az egész zártömböt. A forgással a zártömb reteszelőszemölcsei elhagyják a fészkeiket, és a zártömb ezután a zárvezetővel együtt immár szabadon mozog hátra, eközben a hüvelykivető kihúzza a hüvelyt a töltényűrből és amikor eléri a hüvelykivető nyílást, a hüvely jobbra kirepül. A hátramozgó zár egyben felhúzza a kakast, amelyet a kakaskésleltető vagy a kioldó-emelő kakasakasztója fog meg. A zár hátul a lökéscsillapítónak ütközik, ezután a helyretoló rugó előre tolja, és a zár a tárból a következő lőszert a töltényűrbe tolja. A zárvezető az előre mozgás végén a zártömb fordítócsapját forgásra kényszeríti, így a zár reteszelőszemölcsei ismét a fészkeikbe feszülnek, reteszelve a fegyvert. Sorozatlövésre (vagy rögzített sorozatra) állított tűzváltó ál és elhúzott elsütőbillentyűnél a kakast az előre mozgó zárvezető újra felszabadítja, így újra kiváltódik a lövés. Rögzített sorozatnál egy lövésszámláló a harmadik lövés után rögzíti a kakast, és az újabb lövéskiváltáshoz az elsütőbillentyűt előre kell engedni és újra meghúzni.
A fegyvernél még szót érdemel a zármozgató gomb, ami a tok jobb oldalán, hátul található. Ez arra szolgál, hogy ha a csőre töltés valamiért nem sikerült, akkor ezt a gombot előre nyomva lehet a zárt előre mozgatni - ez az M16A1-nél jelent meg, a közismert korai Vietnami baklövés után.
Még egy dolgott említettél, hogy a csőszájfék micsoda. Nos a csőszájfék a csőtorkolatnál található, és az a feladata, hogy a lőporgázok egy részének irányát megváltoztatva azok energiáját arra használja fel, hogy a fegyver visszarugását csökkentse. A másik csőtorkolaton előforduló eszköz a lángrejtő, amely a torkolattüzet hivatott elrejteni többé-kevésbé (az orosz AK-74 család gépkarabélyain egy tágulási kamra jelent meg, amely hasonló célt szolgál). -
#6168
csináltam képeket Nimródról majd holnap feltöltöm :) -
Doma #6167 - Mitörtént?
- Láttam!
- Mitláttál?
- Azt! Láttam!
-
#6166
-
#6165
Thx! -
#6164
LOL -
Yetike #6163 
Szép fogás. :P -
#6162
Kezdjük a Gatlingal:
A XIX.század közepéig számtalan próbálkozás volt a lőfegyverek tűzgyorsaságának növelésére, de egyetlen megoldás sem volt igazán működőképes (ne feledjük, hogy ekkor kezdtek csak megjelenni a fémből készült hüvelyek!), a legjobb megoldás még mindig az volt, hogy több fegyvercsövet összefogtak, és egyenként megtöltötték, majd elsütötték őket.
1862-ben, Indiana államban Richard Gatling szabadalmaztott egy olyan megoldást, amelyel áthidalhatta ezt a problémát. Elvének lényege az, hogy több (általában 6-10db) csövet egy forgó tengelyre szerelnek, minden csőnek saját, kombinált zár- és elsütőszerkezete volt, amelyeket a forgás közben hornyokkal ellátott dob működtettet. Az tengelyt egy fogaskerékáttétellel hajtották meg, kézzel. Ahogy a cső forgott, először egy lőszer pottyant a zárba, ahogy forgott tovább a fegyver, először a zárt a helyére tolta a dob, miközben egy kiképzett horony a zár végén lévő karmantyút elkapta, és felhúzta (a zárban az ütőszeget egy rugó kényszerítette előre, az ütőszeg végén volt ez a bizonyos karmantyú, így a rugó ellenében húzta fel azt a horony). Ahogy forgott tovább, a horony végén a karmantyú kiszabadult, és az ütőszeget a rugó előre kényszerítette, az pedig elsütötte a lőszert. Tovább forogva a zárszerkezet hátra mozgott, kihúzva, majd kidobva az üres hüvelyt, így készen állt, hogy az egész előröl kezdje. A működési elv egyik nagy előnye, hogy teljesen működésbiztos: ha a lőszer valamiért nem is sült el, az nem befolyásolta a működését, hanem szépen kivetette azt. A lőszert a gravitáció segítségével, felülről adagolták.
Gatling javított változatra vonatkozó szabadalmi rajza, 1965-ből.
Alul jobbra látható a zárszerkezet.
Egy CGI kép a belső felépítésről.
Az első fegyver .58 kaliberes, papírhüvelyes, peremesgyújtású lőszert tüzelt, de a papírhüvely sok problémát okozott. Ettől függetlenül a fegyver akkoriban döbbenetes, 200 lövés/perc elméleti tűzgyorsasággal rendelkezett. 1867-ben Gatling fémhüvelyes lőszerre tervezte át a fegyvert, és ezt a változatott az amerikai hadsereg is megvásárolta, 50db .50 kaliberes (12,7mm), illetve 50db 1 hüvelykes (25,4mm) változatban. A fegyvereket fakerekes állványra helyezték, és a harctérre lovak segítségével jutatták el. 1870-ben Gatling saját céget alapított (Gatling Gun Company néven) a fegyverek gyártására, és jól ment a bolt, nemcsak az amerikai hadsereg, de az európai országok is vásároltak a fegyverből, többek között széles körben elterjedt az angol fegyveres erőknél. A fejlesztések nem álltak le, többek között kifejlesztettek egy dobtárat, amelybe 400 lőszer fért, illetve javítottak a tűzgyorsaságon (1882-ben már 1200 lövés/perc elméleti tűzgyorsaságot is elérték) és a megbízhatóságon is. A Gatling-fegyver diadalmenetét Hiram Maxim állította meg, amikor 1885-ben az angol hadseregnek bemutatta teljesen önműködő géppuskáját.
Egy 1883-ban gyártott Gatling-fegyver.
A XIX.sz végén, XX.sz. elején a Maxim-géppuska teljesen kiszorította a Gatling-fegyvert, 1911-ben az amerikai hadsereg is kivonta őket. Ezek után a működési elv csipkerózsika álmát aludta, egészen 1946-ig, amikor a második világháború tapasztalatai alapján a légierő igényt tartott egy, a korábbi fegyvereknél nagyobb tűzgyorsaságú eszközre, mivel belátták, hogy az akkor álltalánosan használt 6db .50 kaliberes géppuska nem volt ideális megoldás (az amerikai sugárhajtású vadászgépek még az 1950-es években is ilyen fegyverzetett kaptak!). A General Electric kapta a megbízást, melyet "Project Vulcan"-ra kereszteltek. 1950-ben készültek el az első próbaverzióval, amely még .60 kaliberes volt, később 20mm-es és 27mm-es változat is elkészült, és a légierő kemény tesztelésnek vetették alá, majd 1956-ban rendszeresítették M61 'Vulcan' néven mind a légierőnél, mind a hadseregnél. Az M61 működési alapelve azonos a Gatling alapelvével, de a meghajtást hidraulikus vagy elektromotor illetve repülőgép esetén egy torlónyomással által megforgatott turbina biztosíthatja. Tűzgyorsasága állítható, a két beállítás 6000 illetve 4000 lövés/perc.
M61A1
A Vulcan igen sikeresnek bizonyult, és több hasznos tulajdonsággal is rendelkezett. Egyfelől a már említett megbízhatóság, miszerint egy besült lőszer nem akasztja meg a fegyver működését, másfelől a fegyver élettartama is nagyobb, hiszen ha egy fegyvercsőből 10.000 lövést lehet leadni, mielött cserére szorulna, a Gatling fegyver esetén ez a cső számával szorzandó, tehát egy 6 csövű változat 60.000 lövést adhat le, mielött cserélni kellene. A másik előnye szintén a csövek megnövekedett számából következik: a csövek hőfelvétele is kontrolálható, hiszen 6000 lövés/perc tűzgyorsaság mellett is csak 1000 lövés jut percenként 1-1 csőre. Persze hátrányai is akadnak, elsősorban az, hogy bonyolult a felépítése és a karbantartása (és ebből fakadóan az ára), valamint a nagy tömeg. 1960-ban felmerült, hogy készüljön egy kissebb méretű változat, a helikopterek illetve a kissebb repülőgépek számára. Az M61 csökkentett méretű változata az akkori szabvány kézifegyver-lőszert, a 7,62x51mm NATO tüzelte, és M134 'Minigun' néven állt rendszerbe 1962-ben.
M134
M134
Az M134 hamar bevetésre került Vietnam felett, ahol a helikopterek fegyverzetében hamarosan kiváltotta az M60 géppuskát. Az UH-1, OH-6, OH-58, majd az AH-1 gépeken megjelent gatling-géppuska jól helyt állt a harctéren, és mind a mai napig az amerikai katonai szállítóhelikopterek fő fegyvere. A helikoptereken jellemzően egy 2000 lőszert befogadó lőszertároló "eteti" az M134-et.
M134 főbb adatok
Lőszer: 7.62x51 mm NATO
Csövek száma: 6
Tűzgyorsaság: 3000 - 6000 lövés/perc
Tömege: 18.8 kg
Működési mód: Elektromotor
Hossza: 801 mm
Csőhossz: 559 mm
Csőtorkolati sebesség: 869 m/s
Visszarugási erő: 120 kg
A hadsereg még az 1970-es években igényt formált az M134 egy könnyebb változatára, amely az új 5.56x45mm NATO lőszert tüzelte volna, és a gyalogos egységek tűztámogatására szerették volna használni, akár az M2 nehézgéppuska helyett. Ennek a tervnek az XM214 'Microgun' vagy 'Mini-Minigun' lett a végeredménye, ez 12,25kg-ot nyomott, és egy háromlábú állványra szerelve lehetett vele tűzelni, tűzgyorsasága pedig 400-4000 között volt változtatható. A fegyvert két katona szállíthatta volna, és 1000 lőszerrel együtt a teljes rendszer 38.6kg-ot nyomott. A hadsereg végül nem tartott igényt a fegyverre.
A Gatling-géppuskánál nem lehet elmenni amellett, hogy Hollywood is "rátalált" a fegyverre. Az első bemutatkozása az 1987-es 'Predator' c. filmben volt, ahol egy erősen átalakított M134-et használt Jesse Ventura szinész/wrestling birkózó (jelenleg pedig Minnesota állam kormányzója). Ez át lett alakítva direkt a film céljaira, hogy vaktöltényel is működhessen. A 4kW-os elektromotort a szinész nadrája alatt elvezett elektromos kábel látte el árammal, és védőmellényt viselt a repkedő hüvelyek miatt. A Termiátor második részében ugyan ez a fegyver szerepelt immár Arnold Schwarzenegger (immár szintén kormányzó) kezében. A filmek által sugaltakkal ellentétben, az M134 nem alkalmas semilyen szinten kézifegyvernek. A tömege üresen is kb. 19kg, emellett még el kellene látni árammal, ami ilyen szinten akumulátorokat jelenthet (számoljunk 10kg-al, bár ez erősen optimista becslés) és lőszerrel (1000db 7.62x51mm NATO lőszer tömege durván 17kg, ehez még jön a heveder és a lőszertároló tömege, legyen mondjuk összesen 25kg), az egész hóbelevanc nyom úgy 54kg-ot, optimista becslésem alapján. Hát bizony nem árt, ha minimum olyan fizikummal rendelkezünk, mint Jesse és Arnold fénykorában, ha ezt szeretnénk cipelni. A gond azonban akkor kezdődik, ha lőni is szeretnénk vele. Az M134 ugyanis mintegy 120kg-os (~1200 Newton) visszarugással rendelkezik. Namost ezt azonban már senki sem fogja meg a valóságban...
A végére két kép a 'Predator'-ból:
-
#6161
Jó, akkor majd éjszaka feltöltöm a képeket a fegyverekről. :) -
neuro #6160 majd intézek ftp-t és elküldöm a logint -
#6159
Hát gond sajnos... Az alapot még megértem (ugy ahogy), de ezt már nem. 
-
Yetike #6158 
forrás : fegyver.org
Megjegyzés az elemzéshez : Felhoz kb 50 ezer hibát, hogy ezt meg ezt elcseszték a fegyveren meg ez se jó meg az se. A végére pedig oda szúrja, hogyha ezeket kijavítanák, akkor jobb csúzli lenne, mint az MP5. Aha.
-
#6157
Ha adsz valahova helyet feltötlöm őket, csak nem tudom hova feltölteni őket zipben...