Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #6190
    Akkor egy kicsit előre kell menni. Magyarország az 1930-as években Olaszországtól vásárolt Aslando kisharckocsikat (szám szerint 65db-ot9, amelyek mindössze géppuskafegyverzettel rendelkeztek. Mivel az 1930-as évek végén nyilvánvaló vált, hogy a Honvédség felszerelése nem felel meg semilyen szinten egy esetleges háborúban, ezért körülnéztek a "piacon", hogy milyen könnyű harckocsit tudnak beszerezni. Végül Svédországtól megvették a Landsverk L-60B könnyű harckocsi licencgyártási jogát és a Ganz illetve a MÁVAG kezdte el gyártani ezen harckocsikat, majd 1938-ben rendszerbe is állították 38M Toldi néven, fő fegyverzete egy 20mm-es páncéltörő puska volt (ez már ekkor is elégtelen fegyverzet volt). A hadsereg közben páncéltörő és légvédelmi feladatkörben is kereset egy megfelelő járművet, és az L-60 alapján készült Landsverk L-62 önjáró légvédelmi ágyú alapján építették meg a Nimród-nak keresztelt magyar változatot. Az alváza annyiból különbözött a Toldi-étól, hogy fél méterrel hosszabb volt, és 5 futógörgője volt, de ezek valamivel kissebbek voltak, mint a Toldié. A torony az L-62-esétől némileg eltért, de ahoz hasonlóan felülről nyitott kiképzésű lett. A fő fegyverzete a svéd eredetihez hasonlóan egy Bofors 40mm-es, L/60-as csőhosszúságú gépágyú lett, ezt már 1936 óta licencben gyártották itthon, sőt, az eredetileg hadihajókon alkalmazott gépágyúból magyar kérésre csináltak tábori változatott a svédek, amely aztán nagy siker lett: a 36M jelű vontatott gépágyút több ország számára is gyártotta a MÁVAG. 40M Nimród néven 1940-ben állították csapatszolgálatba, kezdetben mint páncélvadász és csapatlégvédelmi feladatkörben. Személyzete 6 főből állt, ebből öt a toronyban foglalt helyet. A torony kiképzése gyártási problémákat okozott, a mintegy két méter átmérőjű, hátrafele elnyúlóan, fölfele pedig kúposan volt kiképezve, és hegesztéssel állították össze, és a bonyolult alakkal meggyűlt a MÁVAG szakembereinek a baja. A 36M 40mm-es gépágyú 3500 méteres magasságig és mintegy 4500 méteres ferde távolságig volt hatásos, a légvédelmi lövedékek 11 másodperces időzítővel rendelkeztek, így függölegesen fölefele lőve őket mintegy 4000 méteres magasságban maguktól felrobbantak (erre azért volt szükség, hogy a célt el nem találó lövedékek nehogy a baráti egységekre hullva okozzanak kárt). A csőtorkolati sebessége 850m/s volt, ami akkoriban igen jó értéknek számított, gyakorlati tűzgyorsasága 100-120 lövés/perc. A töltést töltőlécekkel oldották meg, ezek 4-4 lőszer tartalmaztak, és a zár fölötti adagolólécek közé kellett tenni őket. Folyamatos tüzelésénél két ember csak azzal foglalkozott, hogy biztosítsa az állandó lőszerutánpótlást a löveg számára.
    A torziós-lengőkaros felfüggesztés (noha az L-60 harckocsi tesztjein az egyik legjobban dicsért pontja volt a járműnek) rengeteg problémát okozott, mivel a 10 és fél tonnás önjáró gépágyú számára már alulméretezett volt (az L-60 mindössze 6.8 tonna volt, a Toldi I. már 8.5 tonna, a Nimród pedig a már említett 10.5 tonna).
    A Nimród hamar összetűzéseket okozott a magyar katonai vezetésben, mert a légvédelmi parancsnokság és a szárazföldi parancsnokság is saját magának követelte őket. Az első időkben a szárazföldi parancsnokság alá tartoztak, de mikor bevetésre kerültek Szovjetúnióban, hamar kiderült, hogy csak a könnyű szovjet harckocsik (pl. T-40) ellen használható páncélvadászként, a közepes (pl. T-34) és a nehéz (pl. KV-1) harckocsik ellen teljesen tehetettlen. Ezután lassan, 1943-44-ben átvezényelték a páncélos és gyalogos csapatok légvedelmére, és ebben a feladatkörben végig helyt állt. A gépágyúhoz 150db lőszert vitt magával, a személyzet pedig 2-3db 39M Géppisztolyal volt még felszerelve önvédelemre.
    Két szériát gyártottak belőle, az első széria még Büssing benzin-motoros volt, a második széria mág Ganz gyártmányú erőforrást kapott.
    Az egyik Nimród alvázon elkészítettek egy páncélzott betegszállító járművet, ezt 43M Lehel néven vették jegyzékbe, de csak ez az egy prototipus készült belőle.

    40M Nimród főbb adatai:

    Legénység: 6 fő
    Tömege: 10.5 tonna
    Hossz: 5.32 m
    Szélesség: 2.30 m
    Magasság: 2.80 m
    Motor: 8 hengeres,155 lóerős Büssing vagy GANZ VIII. VGT 107 benzin motor
    Sebessége műúton: 50 km/h
    Sebessége terepen: 37km/h
    Hatótávolság: 225 km
    Páncélzat: 6-13 mm
    Fegyverzet: 1 db 40 mm-es 36M Bofors légvédelmi gépágyú 150db lőszerrel