Kötelezõk röviden !

Mikszáth - Beszterce Ostromához nem tud valaki jó rövidítést?
Mert amit én találtam az túl tömör :(

pff..
én is aszittem de sikerült
csak hülye fejemmel éjfél körül tanultam :DFDF

Petofi Sanyi

Anyam Tyukja


-Tojsz!Nem tojsz? ANYAD!

pls pls pls vki help !!! ki kell olvasnom Hétfõre Brecht - tõl a Kurázsi mama gyermekei-t... és nemtalálom az elektronikus könyvtárban , pedig mindig onnan töltök le... de nincs... google, viszla nem talált semmit... tehát akinek van vmi infoja errõl a mûrõl az pls írja meg ide, vagy küldjön egy mailt nekem ! bagyon fontos lenne... ha nem akkor megy így jártam :)

Hú, ne mondd már! Ezt mind??? Húúúú! Hát, bele fogsz szakadni.

grat:)

na négyest kaptam rája :D

akkor osztályozza

akkor ötös vagy csak nem kapsz karót?:D

na kaptam rá egy szép karót (ceruzával, mer csak az elsõ kettõt tudtam)de holnam elmondom akkor jóó. :)

próbáltam.. :))

és a többi ?
vagy most tanulod ?

nna :)
ez meg van :))

sok van mi csodálatos
de az embernél nincs semmi csodálatosabb
õ az ki szürke tengeren átkeltéli viharban örvénylõ habokon
s gaiat a magasztos istennõt
zaklatja a megmegújjúlót
és évrõl évre az imbolygó ekevassal
felszántva lovával a földet

jaa.. minnyá neki látok az elsõnek..

Szerintem menni fog!

holnapra kel !!!

Ha jól emlékszem nekem többet kellett

bazzeg
ezt mind mekkel tanulnom

Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Õ az: ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylõ habokon,
S Gaiát, a magasztos istennõt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évrõl évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.

Szárnyas madarak könnyûszivû
Népére, az erdõ vadjaira
Készítik a hurkot,
A sósvizü tengerben lakozó
Halakat hálóval fogja meg
A férfi, ki ésszel él.
Szolgáivá tette okos leleménnyel
A hegyek meg a rétek állatait,
A lobogóhajú paripának és a bikának
Nyakába vetette igáját.

És a beszédet és a széllel
Versenyzõ gondolatot meg a törvényt
Tanulja, a városrendezõt,
Lakhatatlan szirteken
Tûzõ nap forró sugarát s a fagyot
Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
Ha akármi jön, ám a haláltól
Nem tud menekülni,
De gyógyírt a nehéz nyavajákra kigondol.

most már mindegy... épp kopizgattam mikor történt:)

ezt mé ide ?

SZADDAM MÁZZÓ olasz filmrendezõ 1914-1987

Hiresebb filmjei:
Erogén utakon vasalóval - 1967
Lángoló mellek 1-2 - 1970
A vágy szorításában - 1975
Anyai szemek - 1980

(utóbbiért elitélték és nem forgatott több filmet..)

a tanár heébe elfogadnátok ??

Leonardo da Vinci



Biztosan sokan ismeritek Leonardo da Vinci nevét. Egyszemélyben festõ, szobrász és feltaláló volt, mûvei még ma is ezreket gyönyörködtetnek. Talán láttál is már reprodukciókat ké-peirõl. Általában azt szokták mondani, hogy Leonardo egy zseni. Az biztos, hogy egyike volt a legnagyobb géniuszoknak: nem csak magasztos, felülmúlhatatlan festmények festõje volt, hanem zseni mindenben, amibe akár mint mûvész, akár mint tudós fogott bele.
1452-ben született a toscanai Anchianóban Piero da Vinci közjegyzõ fiaként. Már gyerekkorában érdeklõdött mindenféle természeti és mûvészi megnyilatkozás iránt, és ez az érdeklõdés egész életén végigkísérte. Mindezt kivételes szobrászi és festõi ügyességgel egészítette ki. Korának szokásai szerint Andrea del Verocchio, a híres fi-renzei festõ mûhelyébe küldték mûvészetet ta-nulni. Mûvészi tehetsége olyan egyértelmû volt, hogy már 1478-ban megkapta a megbízást élete elsõ munkájára. Hírneve elterjedt szülõföldjének, Toscanának a határain túl is, és néhány év múlva elhagyta Firenzét, hogy Milánóba költözzön Ludovico Sforza udvarába. Polihisztor életet élt: egyben volt festõ, szobrász, építész, mérnök, természettudós, feltaláló, zenész és író. Leonardo a reneszánsz ideálja a "homo universalis" - a mindenhez értõ ember - megtestesítõje. A mûvé-szet és a tudomány szinte minden területén kuta-tott és alkotott. Számos találmánya volt (pl.: ejtõ-ernyõ). Ügyes mérnök volt: tudott erõdöket, ágyúkat, mozsárágyúkat készíteni, csatornákat és hordozható hidakat is tervezett. Mindig olyan dolgokat próbált megalkotni, amelyek továbbfej-lesztették a tudását. Nagyon sok olyan találmá-nya megelõzte korát.
Mint festõ, a legtisztábban valósította meg az itáliai késõ reneszánsz szépségideálját. Megle-het, hogy Leonardo da Vinci a világ legtehetsé-gesebb embere volt, de ránk maradt mûveinek száma viszonylag kevés. Például építészként is nagy hírnévnek örvendett, de valójában soha egyetlen épületet sem emelt. Sõt, egyetlen szobra sem maradt fent. Az utókorra csak rajzai, néhány pompás festménye (kevesebb, mint húsz) és váz-latfüzetei maradtak, de ezek mind bámulatra mél-tó tehetségérõl tanúskodnak.
Leghíresebb képei "Az utolsó vacsora", a "Szik-ás Madonna", a "Mona Lisa" és a "Szent Anna harmadmagával".
"Az utolsó vacsorát" és a "Sziklás Madonnát" a Santa Maria delle Grazie kolostorban festette, Milánóban. Milánó hercegének bukása után, 1501-ben festette meg a "Mona Lisát", a titokzatos és édes mosoly asszonyát.
1519-ben halt meg Franciaországban. Az azóta eltelt évszázadok sem fakították meg e nagyszerû polihisztor nevét, és hírnevét sem. Ha a világ általában vett legkiemelkedõbb alakjait kellene sorba rakni, biztos, hogy Leonardo neve elõkelõ helyen szerepelne a listán.

vagy nem muszájj róla, akár meik korabeli híres fetõ jó lesz :))
lécc, naon nem találok :(

vagy legalább azt mondjátok meg hogy kel írni

huátcsá !
naszal, nem tud vki önéletrajzot boticselirõl ??
holnapra kéne beadnom :((

hú kösz nekem most mentetted meg az életem az Aranyemberrel

amugy ha valakinek kell .doc-ban és nem ilyen trágyán akkor dobjon egy mailt, aztán átküldöm

[email protected]

hájja
a kar az télleg nagy baromság
nekem mára kellet volna oszt majd jövõórán...

Én köszönöm!:)
Rendes volt tõled!

Nekem múlt hétre kellett az Antigoné, el is olvastam delután az Oidipusz királlyal együtt (kb 135 oldal). DE! A KARt mindig kihagytam, úgy is csak pofáznak az istenekrõl csupa érthetetlen dolgot, oszt a fél könyv ezzel megy el és persze a dolgozatban egy büdös szó nem volt a karról :D

én is elolvastam, és nem támadunk!!
na ! :)
csak nem értem hogy miért másoltad be
kérte vki akkor bocs..

mivan? engem támadtok?

bocs hogy segiteni probálok a sok szerencsétlennek
tudjátok én elolvastam az Antigonét
szoval errõl ennyit

ez miér vót jó ??

Nem lenne egyszerûbb inkább külön-külön betömöríteni õket, majd kilinkelni ide? Így csak a betöltõdést lassítod -> modemeseknek halál

MÓRICZ ZSIGMOND
Rokonok


Fõbb szereplõk:
Kopjáss István – Zsarátnok fõügyésze
Szentkálnay Lina - a felesége
Kopjáss Menyhért - a testvére
Kopjáss Albert - a testvére
Kopjáss Adél - a húga
Berci bácsi - a nagybátyja
Lajos bácsi - az édesanyja testvére
Makróczy - a korábbi fõügyészhelyettes
Kardics - a takarékpénztár igazgatója
Kardicsné
Polgármester
Martiny doktor - az ellenzék vezére
Boronkay Feri
Szentkálnay Magdaléna - Kopjáss titkos szerelme
Péterfi doktor - beosztottja

Kopjáss István arra ébredt, hogy a felesége a másik szo-bában telefonált, arról érdeklõdött, hogyan kell elkészíteni a nyulat, hogy neki jólessen. Ez nagyon meghatotta a szívét, felkönyökölt az ágyban, hogy jobban hallja a felesége hang-ját, olyan bizakodó, boldog, mint amilyen már nagyon régen volt. Bizony sokáig tartott a vacsora, amit az este a tisztele-tére rögtönöztek a városházi urak. Tegnap a délelõtti városi közgyûlés fõügyésszé választotta. Nem volt tegnap még em-ber, aki meg merte volna jósolni, hogy nem Makróczy gyõz, aki helyettes fõügyészként már évek óta dirigálta a várost Nyújtózott, és kényelmesebben hevert el az ágyban, s eszé-be sem jutott, hogy felkeljen. Aztán valami dallam suhant át a lelkén, szinte belepirult. Az éjjel egy teljes óra hosszáig húzatta ezt a nótát, és senki se tudta, miért. Magdalénáért, ugyanis valaki megemlítette Boronkay Ferit, s ez elegendõ volt, hogy Boronkayné Szentkálnay Magdalénát idézze fel, hétéves emlék ez a dal.
De ez a mai reggel kellemes volt, átölelte felesége dere-kát, s óvatosan szorította magához, s csodára, az asszony en-gedett. Engedte magát megölelni, s nem féltette a ruháját. Pár perc múlva ágyba hozta a reggelit is, pedig ez csak gye-rekkorában volt szokás, Lina azonban nem tûrte. Aztán el-mesélte, hogyan bukott meg az ellenfele, Makróczy. A vén szamár elszólta magát a közgyûlési terem elõszobájában. Azt mondta zs. v. Olyan volt ez, mint valami gyilkos golyó, ez lõtte le õt. Zs. V ez van ráütve minden bútorára, minden tárgyára, minden marhájának a tomporára: zs. v. azaz Zsarát-nok várósa (tulajdona). De mindenki tudja, hogy a városi gazdálkodásra való célzással ezt úgy szokták mondani, hogy azt teszi, hogy „zsebre váglak". Így mindenki kihúzta a ne-vét a szavazócéduláról, azt mondják, még maga az ispán is. Kopjáss István tanácsnok olyan észrevétlenül élt azon a ta-nácsházán, hogy Makróczy éppen azért egyezett bele, hogy ezt a nevet írják a jelölõlistára harmadiknak. Soha semmibe bele nem keveredett, a neve tiszta maradt. Aztán cigarettára gyújtott, Lina ezért sem szólt, pedig nemigen értékelte a fér-je dohányzását, különösen nem az ágyban.
Majd Lina elszámoltatta a húsz pengõvel, amit a vacsora elõtt kapott „Csak nem zabáltál el húsz pengõt?" - kérdezte közönségesen az asszony, ezt nem igen szerette a feleségé-ben. Aztán bevallotta, hogy cigánnyal húzatta, erre Lina gya-nút fogott, hogy talán nõ is volt a társaságban, de megnyug-tatta Pista, hogy nem. Ekkor elszánta magát, hogy felkel, s új-ra Magdalénára gondolt, mintha nem is Boronkay jött volna be, hanem Magdaléna. Ha nem jut eszébe ez a nõ, akkor nyu-godt, megbízható és boldog ember. Egy-egy év is elmúlik, hogy eszébe jut. Általában a nõk nincsenek rá hatással. Meg van elégedve a feleségével. Minden igényét kielégíti, nem is kíván többet. Okosnak és jónak tartja, s valami nagy lelki bé-kességet tud neki adni, de mintha az emberi szívet az örvény és a veszély vonzaná, már régen figyeli magát, hogy tartalék-ban õriz a lelke mélyén egy ilyen veszélyes álomképet Még szerencse, hogy csak ritkán találkoznak. A két nõ hasonlít, valami családi vonás van bennük közös, de Lina a természe-tes, egyszerû teremtés, Magdaléna pedig a faj kitenyésztett, szinte egzotikus virága. Most újra vérhullámot kapott.
Nagy halom gratuláló levél érkezett, aztán a kezébe akadt Lajos bácsi levele, aki szintén gratulál az egész Kopjáss csa-Iád nevében és Isten áldását kéri, de nem tud eljönni, mert lehullott már róla minden ruha. A fia, Elemér elvégezte a Ze-neakadémiát, de most nincs állása, szegénynek kávéházban kell muzsikálnia. Tudta, hogy feleségének elege van a roko-naiból. Végül elküldte a régi ferencjóskáját, amit már tíz éve kihízott. Kopjáss fél tizenegykor indult el hazulról.
Óvatosan lépkedett, mert minden kapu elõtt át kellett lép-ni egy kifolyót. Még híddal is kevés helyen volt letakarva a szennylé. Be is kell menni innen a fõutakra valamerre. Nem lakhat tovább ebben a félreesõ utcában. Ha lesz csatornázás, ha nem, neki akkor is el kell költöznie. Ahogy kiért a Ferenc körútra, a takaréktár igazgatója köszönt rá, Kardics, aki igen nagy úr volt a városban, a Nagytakarék révén a legnagyobb hatalom, és igen nagy házat vitt. Aztán pillanatok alatt kide-rítették, hogy a felesége révén rokonok, Kopjáss Ferdinánd lánya, Szidónia volt Kardics neje. Bár eszébe jutott, hogy a családi hagyomány szerint Kopjáss Ferdinánd kijátszotta a testvéreit, és zsebre vágta a többiek részét is, de végül rá-hagyta, hogy sógorok. Kardics csütörtök estére meghívta Ist-vánt és feleségét. Az újdonsült fõügyész mosolyogva, s bol-dog megelégedéssel haladt tovább a városháza irányába.
Tizenhét éve jár be a városházára, de ilyen lelkes üdvöz-lésben még sohasem volt része, mint ez alkalommal. Ahogy betoppant, egy újságíró rögtön ott termett a Zsarátnoki Új-ságtól, de a titkár már be is fúrta magát közéjük. Betessékel-te a fogadószobába. Kicsit le is volt forrázva, hogy miért kell annyit várnia. A várakozás õrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat. Talán nincs is nála senki, csak azért várakoztatja, hogy el ne bízza magát. Végül nagy nehezen feltárul a polgármester szobája.
Irataiba mélyedve ült az asztalnál. Bocsánatkéréssel kezd-te István a mondandóját, majd rögtön eldicsekedett, hogy Kardiccsal találkozott, aki egyébként a sógora. Ennek igen megörül a polgármester. Az öregúr olyan típusú ember, aki amíg meg nem szólal a legszellemesebb ember, de amint el-kezd beszélni, a hallgató lehûl, mert várja, csak egyre várja, hogy mit akar, hová akar kilyukadni. A csatornázásról be-széltek, amit fontosnak tartott a fõügyész, de az öregúr sze-rint nagy a költsége, s csak azután következhet az útburko-lás. Aztán arra kéri Kopjásst, hogy ne nagyon szervezze át a jogügyi osztályt. Majd az amerikai kölcsön jött szóba, a Ser-téstenyésztõre kellene fordítania polgármester szerint, de neki rögtön eszébe jutott, hogy ez volt az utóbbi idõk legna-gyobb panamája. Boronkay ellopta a Sertéstenyésztõ egész alaptõkéjét, villát építtetett belõle saját magának, ezért megy most csõdbe a Sertéstenyésztõ.
A másik központi probléma a kisbérletek dolga volt. Eköz-ben Pista úgy tett, mint a gyermek, lesütött fejjel és hízelkedve nézett fel, a polgármester mint a nagybácsi, aki rendre tanítja a gyermekeket, felülrõl becézve. Tízezer kisbérlet volt, s a ter-ményárak hirtelen zuhanása a kisbérlõket a legnagyobb nyo-morba döntötte, ellenben a város nem engedhetett semmit ne-kik, mert akkor veszélyeztetve volt a költségvetés. Csak ebbõl volt a városnak jövedelme. Mint a tanyai iskolák ellenõrzõje jól ismerte ezt a problémát, õ akkor a szegény gyerekek érdekeiért harcolt. Aztán elõadta kedves gondolatát, hogy azt kellene elér-ni, hogy az emberek örömmel adózzanak. Majd arra kérte az öregurat, hogy adja elõ õ a maga álláspontját a kérdésben. Az-tán váratlanul azt mondta, hogy a kecske is jóllakjon, a káposz-ta is megmaradjon. A polgármester elõbb elbámult, még a sze-me is merev lett, aztán harsányan elnevette magát, hisz akkor jó, mondta a nevetése, ha ez egy ilyen kezes bárány. Hiszen ez-zel a fiúval nem lesz semmi baj.
Még negyedóráig beszélgettek az aktuális városi problé-mákról. Akkor a polgármester az újságírót behívatta, s a bal oldali kis szobában összeültette õket, s nagy fejtöréssel és még nagyobb óvatossággal leadta elsõ programját.
A polgármester nagy fogadótermében már ott várakozott a kisbérlõk legnagyobb bujtogatója, Martiny doktor, valamivel fiatalabb ember Kopjássnál, negyvenéves férfi. Az a különös fajta ember volt, akirõl messzirõl látszik, hogy szeret vesze-kedni. Sietett jó elõre felhívni a fõügyész figyelmét bizonyos anomáliákra, s megemlékezett arról is, hogy valaha együtt har-coltak az analfabétizmus, mûveletlenség és a szegénység jár-mában szenvedõ földmûvesekért. Megfogta a parasztok kezét, megszorította, az ügyvédét is, és egyszerûen s egy önkéntelen kis hunyorítással ennyit mondott: „Az a fõ, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon." Elõször elcsodálkoz-tak, de aztán úgy értelmezték, hogy a fõügyész melléjük állt.
A hivatalban mindenki olyan szívélyesen fogadta, hogy már el is felejtette, hogy milyen szorongással érkezett, hogy átvegye Makróczy birodalmát.
Jólesõ érzésekkel indult haza, otthon virág volt az aszta-lon. A gyerekek ujjongtak, s tele voltak hírekkel, hogy az egész iskola tudja a zs. v. esetet. Azt is megtapasztalták a fi-úk, hogy mennyire más érzés a fõügyész gyerekének lenni. Ebéd után összeült Linával, s elmondott neki szóról szóra mindent. Linának eszébe jutott, hogy még nincs is ruhája, Pista biztatta, hogy varrasson gyorsan egyet a varrónõvel. Aztán valódi babkávéból fõtt kávét hozott, ami nagyon jóle-sett, úgy fogta fel, mint a mostani helyzet betetõzését.
Másnap már otthonosan mozgott a hivatalban, referáltatta magának a legsürgõsebb ügyeket. Nagyon meg volt magával elégedve, hogy semmi baklövést nem csinált. A riport az új-ságban nagy feltûnést 'keltett, különösen nagy sikere volt a jelszavának, hogy „a káposzta is megmaradjon, a kecske is jóllakjék", úgy idézték e régi mondást, mintha sohase hallot-ták volna. A másik passzus, amin jót derültek, hogy „adófi-zetésre kell lelkesíteni az embereket". Csak reggel jutott eszébe Pistának, hogy nem korrigálta' a hírlapíró cikkét, de feltûnt neki, hogy valaki a magasabb politikai tanításokat szépen kihúzta, s így maradt egy friss és vicces elõadás az új fõügyész elsõ napjáról. Bizonyára a polgármester avatkozott bele ennyire a nyilatkozatába.
Míg ezen tûnõdött, egy bankember jelentkezett nála. A Nagy-takarék küldte be egyik tisztviselõjét. Valami egyszerû ügyben kellett neki egy aláírás. Valami pörös ügy volt a város és a Taka-rék között. Nem adta meg az aláírást, hogy õ nem jogosult an-nak megadására, de mindez nem volt elég a banktisztviselõnek, mindenáron rá akarta venni Pistát, hogy legyen a bank ügyfele. Azon gondolkodott el, hogy õ ama sose lesz kapható, hogy igaz-ságtalanságokat és jogtalanságot kövessen el.
A polgármester hívatta, s megrótta, hogy nem korrigálta a cikket, s felhívta az egyik részlet visszásságára a figyelmét: mindenki az igazság alapján áll, de ha a joggal és törvénnyel szemben az igazságot hangsúlyozza a fõügyész, esetleg visszatetszést kelthet bizonyos körökben. A polgármesternek ma nem volt jó kedve, nagyon sokat nyargalászott ezen az igazság szón. Aztán rákérdezett arra is, hogy mi van a Taka-rékkal. Kardics telefonált a polgármesternek, hogy Kopjáss megtagadott egy aláírást. Azzal védekezett, hogy még nem ismeri az ügyet, s azt sem, hogy mi a város álláspontja. Ez-után barátságosabbra változott, s a vadászatról beszélgettek.
Kopjáss igencsak elcsodálkozott, hogy Kardics ilyen gyorsan telefonált. Péterfi doktor volt a referense, tõle tudta meg, hogy a Takaréknak volt egy kis bérlete, amelyet to-vábbadott, s ez a bérlõ kivágta a fákat, s a törvénynek és szerzõdésnek nem tett eleget. Nem fásított, hanem kukoricát termelt. A banknak egyáltalán nem volt igaza, tudatosan tér-tek el a szabálytól, s azért kellett a városnak megindítania pert, mert az erdõhivatal utasította. Hogy õk kibújjanak a fe-lelõsség alól, kénytelenek voltak a bankot, s a bank Macská-sit perelni. Aztán telefonon megbeszélték, hogy milyen alá-írásra van szükség, s kiderült, hogy csak egy kisebb horde-rejû dologról van szó. Mosolyogva vette tudomásul Kopjáss, hogy egészen úgy bánik ezzel a vele egykorú tisztviselõvel, mint ahogyan õvele a polgármester.
Néhány nap múlva megjött a belügyminiszter megerõsíté-se. Nagyon meg volt nyugodva. Most már igazán nyeregben van. A polgármester azt mondta, hogy nemsokára fel kell mennie a belügyminiszterhez tisztelegni.
Lina ruhája szerdára elkészült. Felpróbálta, s remekül állt neki. Határozottan megfiatalodott, állandóan dúdolt. Pista szerette otthon kibeszélni magát, Lina okosabb volt, s kritiká-val tudta nézni, amit õ elhamarkodott. A felesége meg a férje alkalmazkodó képességét csodálta, de ettõl a csütörtöki va-csorától nagyon félt, nehogy valamilyen sértést kapjon. Mag-dalénára, az unokanõvérére is sokat gondolt, nagyon rossz hí-re volt a korrekt, tisztességes asszonyok közt. Az urát nem szereti, ellenben hatalmi törekvések vannak benne. Õmiatta építették a nagy fasori villát. Õ iparmûvészeti tervezõ is, mûvész, s a saját tervei szerint hallatlan fényûzéssel beren-dezett villát épített a legmodernebb német stílus szerint. De nincs gyereke, terméketlen, s a gyerekes asszonyok nagy magasságban érzik magukat a meddõk felett. Szerdán dél-után megérkezett Berci bácsi, Pista nagybátyja.
Lina nem különösebben kedvelte, mindig pénzt kunyerált, ha kettesben maradt Pistával, így minél tovább igyekezett a szobában maradni, hogy megkímélje férjét ettõl az inzultus-tól. Lina egy darabig bírta Berci bácsi historizálását, de egy idõ után csak ki kellett mennie. A nagybácsi rögtön kihasz-nálta az alkalmat, s elõadta, hogy Kalácsbánya tulajdonosa lett Köleséren, s milyen jó minõségû szenet lehet ott bányász-ni. Újságpapírba csomagolva hozott is mintadarabot, hogy szakértõkkel megvizsgáltathassa Pista. Minden nagyon jól hangzott, csak egy baj volt, hogy Berci bácsi mondta, s ezért gyanakodva nézegette a fõügyész. Ráadásul elõállt azzal az ötletével is, hogy Zsarátnok városa rendeljen tõle, s felaján-lott rögtön húsz százalékos részesedést. Pista húzódozott, hogy nem akarja a presztízsét üzletszerzésre használni. Ami-kor Lina betoppant, a bácsi rögtön lehalkította a hangját. Az öregúrnak esze ágában sem volt, hogy elmenjen, ott maradt vacsorára. Másnap a reggeli vonattal utazott el, búcsúzóul még meg akarta pumpolni unokaöccsét, de Lina elõrelátóan nem rakott Pista zsebébe pénzt. Amikor hazaért, Lina figyel-meztette, hogy Berci bácsi szavára nem lehet adni.
A napok kezdtek rendes kerékvágásba jönni, hazafelé ta-lálkozott Vadasival, a képviselõvel, aki iskolatársa volt. Meg-lepte, ahogyan a képviselõ az ország helyzetérõl és a minisz-terrõl nyilatkozott. Népnyomor, munkanélküliség, munka-nélküli aratók, harmincezer munkátlan kubikus, ez mind nem létezik a miniszter számára. Mosolyog, hogy az mindig úgy volt, kell szegény embernek is lenni. Pista a miniszterelnököt nem ismerte, csak arcképrõl, s most ez a fesztelen leírás na-gyon megdöbbentette. Találónak érezte, csak azon döbbent meg, hogy egy kormánypárti képviselõ beszél így.

MÓRICZ ZSIGMOND
Rokonok ...folytatás


Otthon nagy izgalom fogadta. Lina megkapta a ruhát a varrónõtõl, és éppen próbálgatta, emiatt ez alkalommal az ebéd késett. Körbeállták, úgy csodálták, hogy milyen szép. Maga Pista sem tudta, hogy ennyire szép asszony a felesége. Aztán eszébe jutott, hogy még nincs kész az ebéd, s ettõl ret-tenetesen ideges lett, újra igazíttatta a ruhát, ami minden vál-toztatás nélkül is pompásan állt neki. Pista a délutáni izgal-mak elõl bemenekült a városházára, s beletemetkezett a munkába. Végre elkövetkezett az indulás ideje, Lina olyan volt, mint egy darab fa, Pista furcsán érezte magát a taxiban a feleségével. Meg sem álltak a Kardics-házig.
Inas nyitott nekik ajtót, s lesegítette a felsõ ruhákat. Kar-dics bácsi személyesen jött elébük. Igen szép társaság volt együtt: egy ügyvéd, Kemény Boldizsár, a tankerületi fõigaz-gató, a prelátus tagjai, a többiek is mind vagy üzleti, vagy hi-vatali hatalmasságok voltak. Pista igyekezett tájékozódni, inkább csak figyelt s arra vigyázott, hogy elég méltósággal üljön. Hirtelen villant át az agyán, hogy Magdaléna is itt lesz, pedig gondolhatott volna rá, hogy Boronkay Feriék is itt szoktak lenni. Ha Magdaléna megjön, akkor igazán két-ségbeejtõ a helyzet, mert kénytelen belátni, hogy jelenlé-tében nem tud uralkodni magán. Végre jelentették, hogy te-rítve az asztal, de szerencsére Magdaléna sehol.
Asztalbontás után külön kis csoportok képzõdtek, és Pis-ta továbbra is el volt választva a feleségétõl. Aztán egy röp-ke pillanatra sikerült egymás mellé kerülniük, hogy odasúg-ja neki: „Te vagy a legszebb. Gyönyörû vagy." Aztán Kar-dics bácsi termett mellettük, s lelkesen dicsérte Linát, sõt megcsípte az arcát és derékon ölelte eközben. Lina nem mert tiltakozni, de húzódozott, megmerevedett és egészen belepi-rosodott. Pistát a gyöngyösi bor nagyon felvillanyozta, s hogy a nagy veszedelem nem következett be, Magdaléna je-lenléte, olyan vidámságot érzett, mint diákkorában.
Kardics bácsi ezt az alkalmat ragadta meg, hogy Pista fi-gyelmébe ajánljon egy villát a villasoron. Pista önkéntelenül nevetett, mert a megszámolt pénzre gondolt, ami a zsebében volt. Lina ugyanis bankjegyeket is adott és ezüstpénzt s nik-kelt is, hogy ne jöjjön zavarba, ha valami történik. De annyit nem, hogy most mindjárt egy villát vehessen belõle a villa-soron. A bankigazgató szerint most kellene vásárolnia, mert ha egy év múlva teszi, akkor felmerül a gyanú, hogy a hiva-talában szedte meg magát. Mindenesetre bogarat tett Pista fülébe. Éjfél elõtt távozott a prelátus, Lina intett, hogy men-jenek õk is, diszkréten elbúcsúztak. Hazafelé Pista agya azon járt, hogy hét-nyolc éve laknak már ebben a házban. Szerette ezt az otthont, de elõre belepirult a gondolatba, hogy ha Kardicsnét látta bejönni hozzájuk. Nehezen tudta elmondani Linának a villavásárlás dolgát, az asszony rögtön megrémült, nehogy valami baj legyen.
Másnap reggel nagyon morózusan és fáradtan ébredtek. Pista nem álmodta meg, hogy mit kell tennie, de úgy érezte, a vonatja be van állítva valami új vágányra, s az most már megy, idegen vonatvezetõ ül a mozdony mellett, s õ utasként megy, kényszerútlevéllel, deportálva valami ismeretlen vi-lág felé.
A hivatalban nem történt semmi baj, megcsinálta az elsõ szerzõdést, amiért ötven pengõt kapott. A polgármester úgy beszélt vele, mintha a fia lett volna. Tanácsot kért tõle, hogy kell neki Kardics bácsit felfognia. Kardics remek ember, a semmibõl teremtette meg a Takarékot, s az ma az Alföld leg-különb bankja. Ha õ valamit jónak talál, azt vakon el kell fo-gadni - vélekedett a polgármester. - Kardics sógorod a leg-nagyobb jóakarattal van hozzád. Úgy érezte magát, mintha valósággal beérkezett volna, mintha már benne volna abban a különös társadalmi szövetségben, amely a várost jelenti, a közéletet, a hatalmat, a valóságot.
Otthon Adélkának, a húgának a levele várta. Már tíz éve nem érintkeztek, rosszul esett Pistának, hogy ezt is felbon-totta Lina. Szörnyû levél volt. Áradt belõle a panasz és az õszinteség. Hogy a házassága nem sikerült, most már kény-telen elmondani, és segítségért fordulnia bátyjához. Sokszor még a betevõ falatjuk sincs meg az öt gyerekével. Lecsapta a levelet, s ökölbe szorult a keze. Elmondta, hogy mennyire sajnálja a húgát, de Lina közölte, hogy õ felelõs a sorsáért. Egyszer hopp, másszor kopp. Valamilyen apróságon össze-zördült Lina és Adél, de Pista már nem is emlékezett rá, ak-kor jobb meggyõzõdése ellenére a felesége pártjára kelt va-lami ügyben, de most õ ezzel nem is kíván vitatkozni, mert csak azt érzi, hogy a húga éhezik a gyerekeivel együtt. Ez-után magához hívta Bercit, hogy adjon fel a postán ötven pengõt, s elõvett az íróasztalfiókjából egy rózsaszínû utal-ványt, megcímezte Adélkának, s ráírt ötven pengõt. Aztán tüntetõen az utalványt az íróasztal sarkán hagyta, hogy Lina ha bejön, lássa. Mintha egy nagyon kínos adósságot fizetett volna ki.
Lina nagyon felháborodott, amikor meglátta. „ Nézze, Pista, maga nagyon veszélyes útra lépett. Ha maga most már fel akarja szedni az összes rokonát, a nagybácsikat, a testvére-ket, az atyafiakat, akkor aztán nem tudom, mi lesz ennek a vé-ge. Most már magából fog élõsködni az egész poloskafaj?" Pista felugrott, mintha kígyó csípte volna meg. Felállott, és a felesége elé lépett. „Magának a Kopjássok poloskafaj? (...) Ötven pengõ miatt maga így elveszti a fejét? Maga adta ne-kem azt az ötven pengõt? A Szentkálnayak segítettek ki en-gem a nyomorból? Abból élek én tizenhat éve, hogy az apád egy nyulat küld, meg egy kosár rohadt almát?" - Pista érezte, hogy nagyon elszaladt a szája, mert nem szerette az apósát, aki lenézte õt, mert nem tud pénzt. keresni, s eltûri, hogy az õ lánya itt cseléd legyen és szakácsné. Az öregúr egyébként is roppant nagy gondot fordít arra, hogy mindig gavallér legyen. Megkötötte a nyakkendõjét, és elment.
A szeme könnyekben égett, és vadul rohant elõre. Kifelé sietett a városból. Nem bírt volna most emberekkel találkoz-ni. Hirtelen reménytelennek látta az életét, s folytatta magá-ban a vitát. Majd eszébe jutott Menyhért, a testvére, be kell hozni Zsarátnokra, a város most építi a Múzeumot, ide kell Menyhértet igazgatónak meghívni. Cikkei jelentek meg, könyvei is. Ásatásoknál dolgozik, jó neve van a Tudomá-nyos Akadémiánál. Azonnal írni fog neki, hogy szerezzen ajánlólevelet nagynevû tanároktól, tudósoktól.
Majd azon kapta magát, hogy a villasoron sétál, valaki üd-vözölte, aztán hirtelen gyökeret vertek a lábai. Egy nõ ment elõtte. Magas, egyenes, karcsú nõ, rendkívül elegáns, vilá-gos színû kosztümben. Az egész nõ rafináltan egyszerû és mégis rafináltan elõkelõ. Jaj! Szentkálnay Magdaléna! Per-cekig lélegzethez sem bírt jutni. Magdaléna egyenes léptek-kel ment. Mintha valami szomorúság lebegne felette. Nem tudta, mit tegyen, ha egy kicsit közelebb ér, mintha forróság csapná meg, ha elmarad, rémület. Most megállott egy kapu elõtt s becsengetett. El kellett mennie mellette, mert ha visz-szafordul, az sokkal feltûnõbb lett volna. Õ mereven kö-szönt. Kalapot emelt, s Magdaléna ránézett, felismerte, visz-szabiccentett. Majd bement a villa kapuján. Különös, szép ház. Lassan ment az erdõig, s akkor visszafordult. Átment a túlsó oldalra, s ahogy jött, jól megnézte a villát. De megijedt, hogy Magdaléna kinéz valamelyik ablakon.
Ahogy lehajtott fõvel ment, valaki odaköszönt neki, egy régi iskolatársa volt Hollaky Jani, akinek rettenetesen kelle-metlen hangja volt. Röviden elõadta élettörténetét, s amikor épp protekciót akart kérni a fõügyésztõl, akkor a kaszinóhoz értek, s kezet nyújtott, majd gyorsan besietett, szegény Jani nem volt bejáratos a kaszinóba, így csalódottan ment tovább. A kaszinóban egy másik iskolatárs csapott le rá, egy õrnagy, akivel a harctéren találkozott legutóbb. Hosszú, mulatságos történeteket adott elõ, majd váratlanul gratulált Pista jöven-dõbeli villájához, a Boronkay-villához, az alispán mesélte az õrnagynak. Kopjáss nagyon meglepõdött, de nem merte ki-mutatni. „- Boronkay Feri bemegy államtitkárnak a föld-mûvelõdésügyibe" - folytatta magyarázatképpen, majd a Sertéstenyésztõ kapcsán elmondta, hogy rettenetesen eláz-tatta õket. Szerinte Makróczy bûne. Pista ettõl egy kicsit megborzongott, mert a saját sorsát látta benne elõrevetítve. Vigyázni kell, hogy valami bûnt ne kövessen el, mert akkor minden szóba bele lehet kapaszkodni. Ezután egy rövid idõ-re még beugrott a hivatalába, ott találta Péterfí doktort, s a véleményét kérdezte a Sertéstenyésztõrõl, a referens el-mondta, hogy valódi panama. Ezután valósággal vágyott ha-za, s elhatározta, hogy megbékíti Linát.
Egész délután ott zsibongott benne a gyötrõ érzés, hogy feleségét megbántotta. Ahogy letette a kabátját, bement a konyhába, ott vasalt Lina, amikor magához ölelte, az asz-szonyból kitört a sírás, de végül sikerült kiengesztelnie. Ek-kor tudta meg, hogy újabb rokon van a háznál, Kati néni, aki mindenáron felajánlotta a segítségét. Aztán keserûen ecse-telte Tákonyi András bácsi sanyarú sorsát Rimavölgyön, s kérte, hogy valami állást szerezzen neki Pista. Aztán a szü-leirõl mesélt. Az apjának kevés volt egy asszony, szerelmes volt Koltaynéba, meg nem csalta a feleségét, de senvedt miatta, csak messzirõl imádta. Pista rohanva ment ki a szo-bából, de a konyhában se tudott megmaradni, ki kellett szel-lõztetnie a fejét.
A hivatalban egész délelõtt a Sertéstenyésztõ aktáit vizs-gálta. Tipikus magyar alapítási ügy. Egy Kaiser nevû bérlõ kibérelte Szentkálnaynak a kisállomás mellett levõ tízholdas tanyáját sertéstelepnek. Ezen 1928-ban óriási vállalkozásba kezdett. Sertéstömegeket és kukoricarengeteget vásárolt össze. Hatalmas hiteleket használt fel, s készpénzzel a zse-bében Amerikába szökött. Az építkezés színvonala kielégítõ, hiszen amerikai rendszerû aklokat és berendezéseket építte-tett. Az öreg Szentkálnay részvénytársaságot alapított, bele-vonta a várost, s a vejét, Boronkay Ferencet tette üzletveze-tõ igazgatónak. Mielõtt az üzem tudott volna produkálni va-lamit, a sertés ára lement, a kukorica ára meg fel. Egyik ámulatból a másikba esett, ahogy a, mérleghamisítás, a ra-vasz elszámolások, a könyvelési manipulációk labirintusába belenézett. Napokon keresztül számolt.
Egy délelõtt hívatta a polgármester, s közölte vele, hogy fel kell utaznia Budapestre, a miniszter másnap reggel ki-lenckor fogadja. A polgármester részletesen és pontonként kidolgozta vele, mit kell mondania, mit kell sejtetnie. A cél az volt, hogy a minisztert a nagy városi kölcsön szükséges-ségérõl meg kell gyõznie. A vonat háromnegyed tizenkettõ-kor indult, az alispánnal utazott együtt. Pista nem volt hoz-zászokva a bérelt szakaszos utazáshoz, kicsit szorongva gondolt rá, hogy a folyosón emberek állnak. Az alispán vit-te be taxin, de a taxit õ fizette. Nem pihent le a hotelben, ha-nem elment Menyhért öccséhez. Egy kis cukrászdában ültek le addig, amíg a miniszterhez mehetett.
Kedvetlen egy viharos nap volt. Egész nap a minisztert hajszolta, most ide küldték, majd oda, míg végre délután hat órakor sikerült a minisztériumban mégis a színe elé kerülni. Visszafelé is az alispán volt az útitársa. A parlamentben alig volt képviselõ, volt úgy, hogy heten maradtak a teremben. Kezdte megérteni, hogy lehet az, hogy az egész ország meg van véve. Mindenki függ valami szálon, valami módon a kormánytól. Õ mint fõügyész annyira szolgája a kormány-nak, hogy egy szabad gondolata nem lehet. Olyan az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne, s marcangolják egymást, és felfalják, akit lehet. Itt senki sem ért alapjában semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, aho-vá nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs. Egy per-cet sem tudott aludni, az alispán bezzeg kellemesen szunyó-kált, csak Zsarátnok közelében ébredt fel. Ekkor Pista el-mondta, hogy szeretné, ha a múzeumigazgatói posztra Menyhért, az öccse kerülne, az alispán szerint nincs akadá-lya, mivel a polgármester nagyon kedveli.
Még ébren volt Lina, amikor hazaért, s büszkén mesélte, hogy a miniszterrel kezelt. Kati néni jelenléte zavarta õket, mindig ott nyüzsgött körülöttük. Mikor kibújt az ágyból reg-gel, arra gondolt: csak ez a Lina volna egy kicsit magasabb koncepciójú... milyen kár, hogy belefúl az örökös fõzéseibe, mosogatásaiba. Reggel ment referálnia polgármesternek. Mindenrõl beszélnie kellett: Nagyon jót mulattak azon, hogy a miniszter punktum rollert visel. Aztán nyílt az ajtó, s belé-pett Kardics, csatlakozott a társasághoz, s úgy nevetgélt a két öreg, mint két diák, s Pista percek alatt be volt avatva mindenbe.
Váratlanul Kardics felajánlotta, hogy kiviszi a villatelep-re, hogy megnézzék a szóban forgó villát. Pista hiába tilta-kozott, hogy a feleségével együtt szeretné megtekinteni, az öreg hajthatatlan volt. Amikor beléptek a villába, nagyon ha-talmasnak érezte. Ellenben Magdaléna nagyon kedves volt, s nagyon magas, magasabb, mint Lina, ez lepte meg a leg-jobban. Pista jó ideig semmit sem hallott abból, amit beszél-tek, csak nézte a termet. Nagyon határozottnak, biztosnak, öntudatosnak találta Magdalénát, ahogyan a falon található festményekrõl beszélt, s megtört a varázs. A kert még káprá-zatosabb volt, mint várta, némán megdöbbenve bámulta.. Ez-után ideiglenes szerzõdést írt alá. A vételárat nagyon kevés-nek találta, az összeg az építési összegnek legfeljebb a felét tehette ki. Kardics bácsi hazavitte, Pista abban a boldog tu-datban ért haza, hogy van már háza, ahová pénteki zsúrra meghívhatja az újdonsült ismerõseit, rokonait. Amikor elbú-csúzott a bankigazgatótól, úgy érezte, hogy úgy áll ott, mint egy komornyik.
A felesége éppen csúnyán veszekedett a cseléddel, Pista ezt nem bírta hallgatni, áthívta a másik szobába, és megkér-te, hogy ne vitatkozzon ilyen közönségesen a lánnyal. Büsz-kén mondta, hogy vett egy házat, de amikor a felesége a szerzõdést kérte, akkor rájött, hogy az Kardics bácsinál ma-radt. Tehát nincs, állapította meg Lina. Aztán kiment, majd kisírt szemmel jött vissza. Az a baj, hogy valakit be akarnak csapni azzal, hogy rátolnak egy pompás házat ingyen - sírt keservesen a felesége, és arról is felvilágosította férjét, hogy a fizetésébõl nem fogja tudni fenntartani a házat, neki is csak abból lesz plusz jövedelme, amibõl másoknak, azaz a váro-séból.
A gazdasági tanácsnoknak adta át Berci bácsi szénjét, aki biztosította róla, hogy a legkedvezõbben fogja referálni. Egyenlõre hetek teltek el, de a panamának a legtávolabbi nyomait sem lelte, s hirtelen most úgy érezte, mintha fekete szálakkal lenne átszõve az egész élete: Eddig is megéltem a magam tiszta, egyszerû életében, ezután is megleszek. Ami-kor belépett a szobába, egy felbontatlan levél várta, Albert öccsétõl érkezett. Teljes nyomorban él a családjával, egy szobás lakásban szoronganak négy gyerekkel, nincs állása, már annyira kétségbeesett, hogy öngyilkos akar lenni. Fájt ezt olvasnia, megnézte, mennyi pénz van a zsebében, s azt feladta neki rögtön. Elment a kaszinóba, a felesége már azon gúnyolódott, hogy talán már kártyázni is fog.
A kaszinóban alig voltak. Martiny doktor szinte odaparan-csolta az asztalhoz, römit játszottak, ebben nagyon erõs volt Pista, s nyert is. Aztán a város ügyeirõl beszélgettek, hogy a minisztériumban közölték, hogy csak jövedelmezõ dologra adnak pénzt: a csatorna, iskolák renoválása nem jövedelme-zõ. A tömegnek nincs semmi befolyása a vállalkozásra és végrehajtásra, s míg egyfelõl be van dobva mint szabad egyén a létbe, másfelõl magára van hagyva.
Zúgó fejjel ment haza. Ezek olyan dolgok, hogy egy em-ber feje nem elég rá, hogy átfogja. Még egy ellenzéki politi-kus legalább kibeszélheti magát, de egy tisztviselõnek hall-gatnia kell. Ahogy hazaért, az asztal felett égett a nagy csil-lár, de annak csak egy körtéje, az alsó. Véletlenül felpillan-tott a lámpára, s mosolygott, eszébe jutott, hogy milyen re-mek csillárok vannak Feri villájában. Büszkén újságolta el a fiúknak, hogy vett egy új házat, azok teljesen felélénkültek a hírre, s aznap nem lehetett velük mit kezdeni. Linának nem újságolta el sem a tíz pengõt, amit öccsének küldött, sem a kártyasikereit.
Lina kétségbeesetten figyelmeztette férjét, s keserû pa- _-nasz fakadt fel belõle: „tudja maga, mi az egy asszonynak, aki felépítette már az életét, egy csapásra kifordulni magá-ból.Amit maga csinál, azt jelenti, hogy mindaz, amit én ed-dig tettem semmiség volt. ... A véletlen kilódította a biztos pozíciójából, a kör, amelybe most került, egészen más, mint az, amelyben eddig élt." Meg van ijedve, hogy a pusztulás felé halad férje, hiszen azoknál az új ismerõsöknél, akiknél vendégeskednek, teljesen mások az anyagi viszonyok, õk képtelenek ezzel lépést tartani. Pista rémülten hallgatta fele-ségének halk és okos szavait. Valóban a lelke mélyén min-denben igazat kellett adnia a feleségének. Õk képtelenek olyan pazar vacsorákat adni a jövedelmébõl. Lina szerint ezek az urak mind olyan pénzbõl élnek, amit nem szokás el-könyvelni azon a címen, amin kapják, hanem hamis címe-ken. Ráadásul a háta mögött ott vannak a szegény rokonok, akiket magával akar cipelni. Annyira nem viheti fel az Isten
a dolgát, hogy az összes testvéreinek ugyanolyan pozíciót biztosítson, mint amilyen magának van.
Próbálta megnyugtatni magát, bár vele maradtak a gyötrõ gondolatok. Mindenesetre Albertnek segít, legalább annyira, hogy élni tudjon, de különösebb terheket nem vesz a nyaká-ba. Elég a maga baja. Már az is gyanús, hogy még eddig egy szót sem hallott a Sertéstenyésztõrõl. Pedig azoknak nagyon éghet a kapcájuk. Legrosszabb esetben felmegy a miniszter-hez, s elõadja neki az egész dolgot. Ki tudja, hátha a polgár-mester is benne van. Nem szokatlan a mai világban egy fegyelmi a polgármester ellen. Lassan kezdett összezsugorod-ni az egész házvételügy a szemében. Különös, soha nem volt évek óta rossz éjszakája. Most viszont nem tudott aludni, s minden éjszakája egyre nyugtalanabb lett. Ha aludt is, nem-sokára felébredt. Tudta, hogy a rendes fizetésébõl még a ka-matot sem bírná fizetni. Hát honnan lesz neki jövedelme? Linának igaza van, ezek már úgy kezelik õt, mintha közülük való tõkepénzes lenne. Másnap reggel gyûrötten és törõdöt-ten ébredt.
Amikor megérkezett, a fõmérnököt, Bisztriczayt faggatta a Sertéstenyésztõrõl. Szerinte az építmények elsõrangúak, csak túl vannak méretezve. Hármasban egész délelõtt az ak-tatömeget tanulmányozták. Borzalmas volt a deficit, aztán kimentek a helyszínre, Harangosra. A sertéstelepen csönd volt, a disznókat már elszállították. Aztán a fõmérnök arról tájékoztatta, hogy útnak indult a köleséri bányából az elsõ két mintavagon, Pista megijedt, mert nem tudta, hogy ez az ügy már ennyire elõrehaladt. Aztán figyelmeztette a fõmér-nököt, hogy Berci bácsi kitûnõ üzletember, de pénzt nem le-het rá bízni, csak a szállított mennyiséget szabad neki kifi-zetni. Õ egyébként sem vállal felelõsséget a szén minõségé-ért, erre Bisztriczay pedig azt válaszolta, hogy akkor nem veszi át, a szerzõdés úgysincs aláírva.
Ahogy a zsebébe nyúlt, egy idegen nõi zsebkendõ akadt a kezébe, idegenül nézte, nem tudta, kié, aztán rájött, hogy Magdalénáé. A benne levõ parfüm, vagy mi, elkezdett mele-gíteni, izgatni, zsibbasztani. A szívére ment valami, az elõb-bi ügy elvesztette jelentõségét. Amikor hazafelé tartott, s be-fordult az utcába, nagyot lélegzett.' Erõt kellett gyûjteni, hogy a felesége szeme elé kerülhessen, s Lina ne vegye ész-re rajta, hogy valami történt. Most bezzeg hálás volt Kati né-ninek a jelenlétéért, mivel nem kellett beszélnie, sõt nem is lehetett, ellenben hallgatni joga volt. Lina el akarta venni a kabátját, hogy eltegye, de Pista olyan ijedt mozdulattal kap-ta el, hogy a felesége elkezdett gyanakodni, hogy mi lehet a zsebében, aztán egy óvatlan pillanatba a nadrágzsebbe csempészte Magdaléna kendõjét. Lina csak kivitte a kabátot és titokban áttanulmányozta, s nagyon megnyugodott, hogy semmi különöset nem talált.
A délutáni alvás után Kardics bácsi hívatta, s a Sertéste-nyésztõrõl beszélgettek, hogy az egy valóságos aranybánya, csak ügyesen kell intézni a dolgát. Ekkor elõvett egy paksa-métát, s kiteregette az aktákat, százezrek röpködtek, váltók-nak egész tömege feküdt a szerzõdés mellett, s rábeszélte Pistát, hogy írja alá, mert ennél jobb üzletet nem lehet csi-nálni a városban. Nagyon csüggedten ült, csak arra vigyá-zott, hogy meg ne látsszék rajta. Kardics folyószámlát nyi-tott Pista számára, amire tizenötezer pengõ kerül, ami termé-szetesen a rendelkezésére áll. Úgy ment el, mint aki elvesz-tette az ártatlanságát. Mikor az utcán találta magát, olyan volt, mint a lány, aki elõször volt legénylakáson, ahová oly hetykén és magabíztában ment, s ahol a kíváncsiság, az aka-ratnak pillanatnyi kikapcsolódása elvette az erejét, s megté-pettnek és rongynak érezte magát. Valami konfliktus volt benne, a régi énje s a mostani közt. Valami belsõ zûrzavar. Egyáltalán nem tudott eligazodni, s ez rémes volt és boldog-talanság.

MÓRICZ ZSIGMOND
Rokonok ...folytatás


Menyhért az egyetlen, akivel beszélni tud, s most minden-áron megnyugvásra volt szüksége. Fantasztikus tervek lo-bogtak fel benne: csatornázás, központi kórház. Olyan gyor-san ment, mintha valami kergette volna, a kaszinóba érkez-ve szórakozottan játszott, vesztett is. Martiny nagy hangon adta elõ, hogy Boronkay Feri villát épített a Sertéstenyésztõ tégláiból. El fogjuk licitálni az ipsét! - s figyelmeztette, hogy nézzen minél hamarabb utána a dolgoknak, mert attól a gazembertõl kitelik, hogy ezt a pár napot fel fogja használ-ni, míg szabad kézbõl eladhatja. A fõügyész elsápadt és hall-gatott A doktor tovább folytatta, együtt vannak az adatok, iratok, feljelentések. Te még nem vagy benne a maffiában, új ember vagy, akit közbizalom emelt az állásába. Ekkor árul-ta el, hogy õ és Kardics rokonok. „No akkor nem is szóltam" - mondta meglepetten Martiny.
Ez így van Magyarországon, kicsi az ország, mindenki rokon. Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilá-ga. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplán-tálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul - állapítot-ták meg közösen, s valóban sikerült egy közös õst találni, méghozzá a nagymamát. Martinyi tréfálkozva felveti, hogy rokoni jusson meg kéne vennie a Boronkay-villát, s igen elcsodálkozott, amikor Pista elmondta, hogy csak egy na-pot késett, mert már õ megvette, így kellemesen eldiskurál-tak. Majd sürgöny jött Menyustól, hogy a kilencórás vonattal jön, s fél tizenkettõre ideér. Linának azt hazudta, hogy esti értekezlet van.
Az öccsével nagyon megörültek egymásnak, végre kibe-szélhette magát õszintén, mintha csak magának mondaná. Menyus minden döntését helyeselte: a házvételt, a magasabb nívójú életet, a Sertéstenyésztõ dolgában tett lépéseket, s ez Pista számára õszinte lelki megnyugvást jelentett. Csak Ber-ci bácsitól intette, benne nem lehet megbízni, bevallotta, hogy a maga húszezrét ki sem engedi fizettetni. Kikísérte az állomásra, s ott az orvossal futott össze, aki szintén szegény rokont vitt ki, s megpróbált protekciót kérni tõle, kocsit ren-delt, de amikor beült a taxiba, rájött, hogy nincs nála pénz, amikor kiszállt, sokáig kotorászott, végül a sofõr is protek-ciót akart kérni tõle. Régen aludt már ilyen jól, nyugodtan jóízûen.
Ahogy beért a hivatalba, a fõmérnök várta, másnap lesz annak a pályázatnak a lezárása, amelyet a város hirdetett egy vashídra, amely a régi rozzant fahíd helyére fog kerülni. A fõügyész élénk érdeklõdést mutatott az ügyben. A másik na-pirendi pont az volt, hogy város Ráczkevey kúriáját készül ajánlani adóhivatalnak a minisztériumnak, amelyet megfele-lõ áron meg is vesz a tulajdonostól. Egy ellenérv merül csak fel, hogy három kilométerre van a várostól, de ez nem jelent-het akadályt, mert millió érv szól mellette: történelmi emlék az épület, a család mindig is nagy pártfogója volt a városnak, s nem utolsó sorban a tulajdonos unokaöccse államtitkár, meg egyébként mindenkinek érdeke fûzõdik ehhez. A fõ-mérnök arra hivatkozva, hogy mivel holnap zárul le a pályá-zat, elkérte a pályázatokat, hogy ne legyen készületlen és tá-jékozatlan, de ezt megtagadja a fõügyész, mivel szabályta-lan. A fõmérnök nagy haraggal vette a kalapját és távozott, mivel szerette volna a statisztikai számításokat is kiíratni, hogy a Holub és Társa céget informálhassa. Aztán behívatta a titkárt, Péterfi doktort, és a Sertéstenyésztõ aktáit kérte. Eközben a polgármester hívatta.
Elõadta Kardics bácsi nagyszabású terveit a Sertéste-nyésztõrõl, aztán a polgármester felszólította, hogy adja át a pályázati anyagokat, õ személyesen vállalja érte a felelõssé-get. Ezután Pista elmondta, hogy Martiny doktor is jól infor-mált az ügyben. A polgármesternek nem nagyon tetszett a dolog, s nem igazán értette, hogy honnan a kapcsolata vele, mire Pista sejtelmesen közölte, hogy rokonok. Nem értette azt sem, hogy mi lehet az ellenzéki politikus célja ezzel, hogy egyszer csak így hirtelen bejelenti, hogy rokonok. A fõmér-nök már várt az iratokra, Pista úgy látta jobbnak, hogy leg-alább megvárakoztatja egy kicsit, s megugráltatta a Sertéste-nyésztõ ügyében, majd elengedte a pályázati anyagokkal, de úgy érezte, mintha tolvajlás történt volna.
Ezután kifaggatta Péterfit, hogy kik a rokonai, de kiderült, hogy erdélyi, s csak pár éve költöztek a városba. Az érdekel-te Pistát, hogy milyen irányban elfogult a referense, de meg-nyugodott, hogy pártatlan. 1921-ben indult a Sertéstenyész-tõ, egy sertéskupec határozta el, s egy részvénytársaságot alapítottak másfélmillió korona alaptõkével, de a pénzzuha-nással tönkrement, ezután jött Kaiser, s õ fújta fel az egészet, de õ is megbukott, s Amerikába szökött. Szentkálnay volt a következõ tulajdonos, a város adott egy földterületet a vál-lalkozásnak, de az a mai napig nincs átírva a nevükre. Az alaptõkéjük növeléséhez a Takarék kölcsönzött újabb össze-geket, s elkezdõdött az építkezés, a Holub és Társát bízták meg. Csak váltókkal tudtak fizetni, de az erõs téli fagyokra való tekintettel az építkezés szünetelt.
Ezután került sor a vállalkozás átszervezésére, új alapokra helyezték, tõzsdei papírokat bocsátottak ki. A város erõsen tá-mogatta, s a részvényárak szépen emelkedtek. A modem ser-téstelep hamarosan felépült, de túlméretezett lett, s nem volt elég disznó, nem lehetett gazdaságosan üzemeltetni, ekkor kezdõdött a leépítés, erre még rátett a kukorica árának emel-kedése, és a sertésvész. A kolera idején a megbetegedett disz-nókat bevitték a Sertéstenyésztõbe, ott kifizették, és leírhatta veszteségnek. Az igazgatóságban érdekeltek: Szentkálnay mellett Boronkay Feri, a veje, Kardics igazgató, Makróczy, az alispán meg a polgármester veje. Ez valósággal a Kellermann Alagútja, melyet regényben kellene megírni.
Egész délelõtt dolgoztak, és senkit sem engedett be magá-hoz, majd újra nekiültek s elölrõl vették át az egészet, s pon-tosan végigmentek a két év történetén. Fél tizenkettõkor eszébe jutott, hogy neki át kell mennie Kardicshoz, s tizen-ötezer pengõ boldog tulajdonosa lesz, de üres zsebbel még-sem mehet. Reggel röstellt Linától kérni, mert magyaráz-kodnia kellett volna Diákként mindig az anyjától kunyerált kis pénzeket, s azután az édes kis feleségét tette meg maga felett anyának és felettes hatóságnak. Rettenetes volt ugyan-akkor, hogy õ ennyire pénz nélkül van. A hivatali szolgát küldte el haza húsz pengõért, amit a felesége el is küldött egy számonkérõ levél kíséretében. Azután a Takarékba tele-fonált, de ott arról értesítették, hogy nincs benn Kardics. Úgy érezte, hogy ez szándékos packázás. Milyen jó, hogy nem épített arra a tizenötezer pengõre. Ezután mozgósította Pétet, hogy nézzen utána minden apró részletnek, menjen el a telekkönyvhöz, s írja ki Szentkálnay teherlapját.
Le s föl járkált, s hallatlan düh és bosszúvágy kezdett benne úrrá lenni. Átsétált az épület túlsó szárnyába, a mér-nöki hivatalba, ahol egy ismeretlen fiatalembert talált, aki jegyzetelgetett s rajzokat készített. Kiderült róla, hogy a Holub és Társának dolgozik, s a pályázatokból készített jegyzeteket. Pista teljesen felháborodott és elzavarta. Ez-után azt szuggerálta magában, hogy õ még semmibe se ke-veredett, még tiszta. Ekkor megjelent a tegnapi taxisofõr, s protekcióért könyörgött, kifizette neki a tegnapi fuvardíját, s dühösen elzavarta, de még elõtte megkérdezte a beadvá-nyának a számát. Más apró ügyek is hevertek az asztalán, a kisbérlõk dolgai, siralmas körülmények között élnek, de a szociális támogatásról a kormány nem volt hajlandó gon-doskodni, nem volt rá pénz. Ekkor érkezett lélekszakadva Péterfi dr., Szentkálnaynak a Sertéstenyésztõ felállítása óta hatszázötvenezer pengõvel szaporodott a betáblázott adós-sága, érthetetlen, hogy a bank ezerkétszáznegyven holdra ennyi új kölcsönt folyósított. Áron felül meg van terhelve az egész vagyon.
Ezalatt Bisztriczay fõmérnök értesült a történtekrõl, elõ-ször a polgármesterhez akart rohanni, mint reggel, de most más volt a helyzet, a fõügyész markában érezte magát, mert a Holub és Társa alkalmazottjának a jelenléte olyan alapot szolgáltatott a fõügyésznek, hogy akár el is távolíthatta a hi-vatalából. Holubhoz rohant, hogy csinálni kell valamit a fõ-ügyésszel, mert a markában van. Az építész teljesen fásult volt teljesen el volt adósodva, Markóczyt, aki az õ embere volt megbuktatták, most itt ez a botrány, ez már túl sok ne-ki, most már okosabb nem pályázni, nem maradt más hátra, csak egy revolvergolyó. Ekkor toppant be váratlanul Kar-dics, Bisztriczay referált a történtekrõl, majd közösen vették a kalapjukat, s elmentek a polgármesterhez.
A polgármesternél épp egy küldöttség volt, de azonnal végzett a kérelmezõkkel, egyszerûen mindent megígért, és melegen kezet rázott a deputáció tagjaival. Kardics bácsi vi-harosan rontott be, a fõmérnök összefoglalta a történteket. A polgármester pár pillanatig a semmibe bámult, majd felka-pott az asztaláról valami barnás vasúti szelvényt: a Bátay Ber-talan-féle köleséri bányaajánlatot. Bisztriczaynak hályog esett le a szemérõl, meg van mentve minden, gyorsan tárcsázott, s megtudta, hogy Berci bácsi valóságos 'príma' salgótarjáni sze-net küldött. Kiderült, hogy már nem elõször próbálkozik így, csak valami rosszféle tufája van. „Borzasztók ezek a rokonok" - jegyezte meg gúnyosan a polgármester. A fõmérnök elment. Kardics nem kis kárörömmel mesélte el, hogy a fõügyésznek sosincs pénz a zsebében, mert a feleségétõl kell zsebpénzt ku-nyerálni, bezzeg az asszonykának hétszázhúsz pengõje van a Takarékban. Még szerencse, hogy ennyire elõvigyázatos volt, s csak egy elõszerzõdés van, s a pénzt még nem utalta át neki. Közben a polgármester hívatta Kopjáss fõügyész urat, akinek karrierjérõl úgy határoztak, hogy ezennel lezárul.
Megérkezett a fõügyész, a polgármester élénk színekkel ecsetelte, hogy a fõmérnök milyen vétséget követett el, s ezt számon fogja kérni, mert Holubék nem is akarnak pályázni. Aztán meghívta vásárnap estére a feleségével együtt Boron-kayék búcsúestjére, ahol egyúttal a felesége is megcsodál-hatja majd jövendõbeli otthonukat.
Pistáékhoz szombaton Berci bácsi állított be, teljes oda-adással beszélt a bányájáról, sõt felvetette, hogy nemcsak a szenet kéne a városnak megvennie, de magát a bányát is. Kati néni, aki egész héten vizitrõl vizitre ment, amikor meg-pillantotta az öregurat, óva intette tõle õket, s Berci bácsi ugyanezt cselekedte. A szénért járó provízió zavarta Pista lelkiismeretét, még eddig sohasem kapott, s most el is hatá-rozta, hogy a köz céljaira fogja fordítani. Szeretné bevonni a város vezetésébe a rokonait, s így megtisztíthatná a közéle-tet. Berci bácsi nagyvonalúan osztogatta tanácsait: „Fiam, a rokont szeretni kell, de vigyázni is kell." Aztán amikor Lina belépett a szobába, lehalkították a hangjukat, s amikor Pista kettesben maradt a feleségével, elmondta a polgármester szí-ves invitálását Boronkayékhoz.
Kellemesen telt a vasárnap este, Magdaléna teljesen elbû-völte, zavarában még a pezsgõt is az ingére löttyintette. Ber-ci bácsi még itt sem hagyta békén õket, itt is pénzt kunyerált. Péterfi bizalmasan a fülébe súgta, hogy a minisztériumba bekérték a Sertéstenyésztõ papírjait, s elképzelhetõ, hogy a polgármester hamarosan hívatni fogja. Pista végre nyereg-ben érezte magát, a titkár már a kártyaszobába tessékelte.
De elõtte Kardics kapta el, s felvetette, hogy aláírhatnák a szerzõdést, most rögtön. Pistának nagyot lobbant a szeme, de aztán lehunyta, hogy bele ne lásson a másik. Úgy látszik, itt van a revizor, Péterfi igazat mondott, hirtelen sürgõs lett. Óvatosan próbált kicsúsznia kezei közül. Majd a bankigaz-gató legnagyobb meglepetésére egyenesen rákérdezett, hogy a miniszteri biztos még ma éjjel visszautazik-e. Pista tovább folytatta a kínos beszélgetést, megemlítette, hogy informáló-dott a belégekrõl, számlákról, s kiderült, hogy mire ment el a pénz. Aztán váratlanul a két öccsét protezsálta be. Kardics szaladt referálni a történtekrõl a kártyaszobába.
Ezután Szentkálnayval beszélt a Sertéstenyésztõrõl, s azt mondta, hogy talán kevés veszteséggel is megúszhatja. Szentkálnay vértódulást kapott, amikor ezt meghallotta. Ezt még eddig senki sem merte neki így megmondani, még cél-zással sem. Tudta õ, de még maga elõtt is takargatta. Aztán gyorsan másra terelte a szót, Pista csak bámult, hogy egy pil-lanat alatt kirázta magából az elõbbi kínlódást. Már tud anekdotázni. A másik szobában hirtelen megpillantotta Mag-dalénát. Behunyta a szemét, és nem nézett rá. A cipõjét néz-te, csak lassan emelte fel a pillantását, a cipõjétõl fel a com-bon végig, a derekán, a mellein, a meztelen karján és magas nyakán, a hajáig... Ahogy emelkedett a tekintete felfelé, úgy emelkedett a vére, mintha a hõmérõt húzná felfelé a tûz. Magdaléna és Pista szeme összeakadt, s végül zavarba jött a nõ. Aztán beszédbe elegyedtek, s Pista felidézte annak a ré-gi bálnak az emlékét, amikor Magdaléna fûzöld ruhában volt, s éppen belemelegedtek a múltidézésbe, amikor az idõs Szentkálnay oldalán megjelent Lina, s egyre azt hajtogatta, hogy ez a villa nem az õ álma. Egy pillanatra az övé volt ez az elérhetetlen nõ.
Kardics jött, Pista elmondta, hogyan képzeli a Sertéste-nyésztõ szanálását, szerinte egy szindikátust kell alakítani, amely megveszi a vállalatot, ez tesz ajánlatot a városnak, s eladják a részvénytöbbséget, mert csak a város tud hitelt sze-rezni. A Takarék igazgatója azonnal a polgármesterhez ro-hant referálni. Ekkor odalépett hozzá Lina, s panaszkodott, hogy milyen hazugnak érzi ezt a világot, amiben van. Mag-daléna miatt szóváltásba keveredtek, s nem gyõzte csitítani a feleségét.
Kardics kifordult a kártyaszobából, de nem volt hajlandó egy szót sem szólni. Így Pista maga ment be a kártyaszobá-ba, ahol tarokkoztak, õ csak kibicelt A polgármester fino-man megrótta õt, s gúnyolta az ellenzékiségét. Most már Kopjáss végképp nem tudta, hogy mit akarnak, övé lesz a ház,, vagy másképp döntöttek. Ezek a kérdések kavarogtak a fejében. Többé már az õ személye nem volt fontos, valami szorongás gyötörte, fenyegetõ veszély.
Magdaléna hûsítõvel kínálta, s leültek beszélgetni, s ismét a hét évvel ezelõtti bál került elõ. Az asszony azt mondta, hogy vannak Don Juanok, s ellen Don Juanok. A Don Juan tûzön-vízen keresztül áthalad, és belesodorja a nõt, míg csak meg nem hódítja... A másik típus viszont néma marad, és év-tizeden át tudja ugyanolyan hõséggel emészteni magát De itt megállt, mert nem akart túl messzire menni. Végül meg-kérdezte, hogy megveszik-e a házat, s õ a polgármesterre hi-vatkozva mondta, hogy talán igen. Aztán a nõ finoman kisik-lott a további társalgás elõl. Aztán Lina jött, hogy menjenek haza, de Kardics tartóztatta õket, nem lehetett elmenniük. Telt múlt az idõ, már hajnalodott, takarítottak, amikor a pol-gármester titkára megjelent, s a társaság szétszéledt.
Reggel idõben ment be a hivatalába, Péterfi azzal a hírrel fogadta, hogy este feltúrták a páncélszekrényét, az éjjel fo-lyamán megvolt a minisztériumi ellenõrzés, a terhelõ iratok, belégek otthon voltak, s így semmilyen terhelõt sem találtak Boronkay Ferire nézve. Most világosodott meg a számára, hogy Kardics miért tartotta vissza, s csak akkor engedték ha-za, amikor már befejezõdött a revízió. Az egyik szekrény al-jában egy revolvert pillantott meg, ekkor hívatta a polgár-mester.
A polgármesteri fogadóterem küldöttséggel volt tele. Két-száz szegény tanyasi állott ott, köztük Mahiny dr., Pista elõ-adta a tanyabokor-rendszer lényegét, sõt a tanyai vasútról is beszélt. Azután hirtelen a polgármester a rokonokra terelte a szót, itt van a Berci bácsi, s hozza a szenét, egyébként eddig is mindig a fõügyész rokona szállította a szenet. Õ azért tud-ta oly régóta megõrizni a pozícióját, mert nem helyezte el a rokonait a vezetésbe. Pista próbálta elhatárolni magát a szénügytõl, de a polgármester ebbõl sem engedett. Majd a Holub és Társa cég került terítékre, Pista nem gyõzött men-tegetõzni, ha a város rendezné a Sertéstenyésztõ dolgát, ak-kor nem menne csõdbe.
A polgármester itt teljesen gúnyos lett, tudta Kopjáss szin-dikátussal kapcsolatos terveit, de a Sertéstenyésztõ megvá-sárlásához is pénz kell, s nem lehet áron alul megszerezni, mint például Boronkayék villáját. Van-e pénze erre, tizenöt-ezer pengõre van kilátása a Takaréknál, s még húszezres té-telre, ez már százezernek az egyharmada, csak egy bibi van, Berci bácsi szene, mert õ igen nagy gyorsasággal szállított.
Megy minden, mint a karikacsapás, a fõügyész úr három elsõrangú tervvel állt elõ - foglalta össze a polgármester gú-nyosan. Elsõ: a bokortanya-rendszer életbeléptetése, hogy a kisbérlõket könnyebb legyen megfogni, zseniális, de nem népszerû, hiszen nem szociális érvekre hivatkozva akarja végrehajtani, hanem anyagiak miatt. A második, hogy Szent-kálnayékat úgy kell megmenteni, hogy az állam vegye õt magához mint például államtitkárt, itt is csak a szempont sántít, a kormány elég bölcs ahhoz, hogy kiválassza megfe-lelõ embert a megfelelõ helyre, de alólról kezdeményezve ez sem népszerû. A harmadik a legkolosszálisabb, egy konzor-cium vegye át bruttó hétszázezer pengõért, mert százezer pengõ a részvénypakett, hatszázezer az átvállalt adósság, s akkor a város nyakába kell sózni, mondjuk egymillióért, ezen mind a három tag száz-százezer pengõt nyer, s a közvé-lemény rögtön panamára gyanakszik. Ráadásul még itt van Berci bácsi szene, akinek csak gyenge tufája van, és Salgó-tarjánból vett két vagonnyi jó minõségût, hogy a gyengét el tudja majd sózni. Pistára mintha az egész roppant ház rásza-kadt volna, egyszerre elvesztette a lélegzetét, s halotti sá-padtság s halálverejték borította be a testét. A polgármester pedig lelkesen ismét a rokonokat emlegette, ekkor hirtelen felugrott, és magánkívül kiáltotta, hogy az éjszaka folyamán betörtek a hivatali szobájába, s feltörték a páncélszekrénye-it. A polgármester hûvösen és megvetõen nézett rá, és közöl-te, hogy a rovancsolás az õ parancsára történt, és a zárakat nem törték fel, mert neki vannak kulcsmásolatai. Arról nem volt szó, hogy bemehetnek a fõügyész szobájába, mondta Pista, de az öregúr rögtön tromfolt, hogy arról sem, hogy Berci bácsi szene nem Kalácsbányából származik, hanem Salgótarjánból. Tehetetlenül ült a nagy fotelben, elveszve, úgy, mint mikor betegen ült az édesanyja ölében, teljesen megsemmisülten. Majd felállt és távozott, mintha idegen lá-bakon járna. Kis idõ múlva Kardics bácsi jött át a másik szo-bából, hogy gratuláljon a polgármesternek. - Én azt hiszem, ha holnap visszajön, akkor igen hasznavehetõ ember lesz, mert nemigen talált olyan embert a pályafutása során, aki ilyen gyorsan beletanult a dolgokba, s azon morfondíroztak, hogy ki lesz az a három tag.
Ebben a pillanatban Péterfi rohant be fejvesztetten a hír-rel: a fõügyész lelõtte magát, orvosért szaladtak, de már ké-sõ volt.

MÓRICZ ZSIGMOND
Árvácska


Szereplõk:
Csöre - Állami Árvácska
Dudás és a felesége - Árvácska nevelõszülei
Kadarcs Pista - szomszéd
Rózsi - Dudásék legkisebb lánya
naccsága az árvamenhelyrõl
Szennyes Ferenc - Árvácska nevelõapja
Zsaba Mári - Árvácska nevelõanyja
öreg takács
Verõ és a felesége - Árvácska nevelõszülei
Diti - Verõék lánya
fiatal házaspár
Dudásék rokonai a faluból
Zsófi - Szennyesék cseléde

Elsõ zsoltár

Hajnal van. Kis tanya a végtelen pusztán. Mesebeli házi-kó, megfeketült nádfedelét sötét moha lepi, gerincét szétrúg-ta a gólya meg a szélvész, fala bármilyen vastag, egyszer csak ráborul a benne lakókra. Ma még boldog a tanya. Itt minden csak szép lehet, csak jó lehet és megelégedett. Em-berállatok õsi lakhelye. Kerítés semerre, nyoma sincs - mi-nek? A legközelebbi tanya is irdatlan távolságban van.
Kislány áll a mezõben, parányi csöppség a roppant ég alatt, két kicsi keze fejével az álmot dörzsöli a szemeibõl, ott áll, ahogy Isten megteremtette, ott áll mezítelen. Még a ma-darak is csak most ébrednek, s mindjárt vígan ficserékelnek, a kis embercsirke duzmaszkodva csak áll, csak áll. Vékony kis barna teste, mint valami kis állat, a harmat hull rá. Sem-mire se gondol, azt se tudja, hogy került ki.
Sovány, száraz asszony lép ki az udvarra. Hat gyerek nyü-zsög ki a törpe ajtón a szabadba, a jó édesanya egyszerre gondozza valamennyit, gondoskodása az elsõ percben any-nyi, hogy rájuk rikolt fáradt, nyöszörgõ hangján: erkölcsi ta-nítás: - Hogy a fene ött vón meg bennetöket. A két nagy fi-únak a nyakában van a tarisznya, s benne ennivaló, mennek a szõlõbe az apjukkal. A kisebbik négy iskolába megy. A leg-kisebb is, akire most adja fel az anyja a jó erõs vászonból ké-szült inget, vállán a pecséttel. De hátulról elõjön a hetedik is, a pucér, az állami, mert a jó édesanya csirkék és malacok mellett még egy állami gyereket is tart a maga hasznára, aki-ért havi nyolc pengõt fizet az állam, tavasszal meg õsszel egy-egy inget, egy pár harisnyát, egy zubbonyt, télire nagy-kendõt, jó erõset gyapjúból és egy pár gyerekbakancsot.
A ruhátlan árva nézi egy darabig a nyüzsgést, aztán rákezdi: Az az én ingem. Kedves anyám, az az én ingem. Kedves anyám az én ingemet teszi rá a Rózsira. - Hallgatsz-e? Nézd csak, hogy visszagyütt, ahelyett, hogy menne munkára a kis disznó." Az iskolába menõ gyerekek viháncolva néznek a kis államira, aki mezítelen áll a tornác elõtt. A gyerekek tejet kap-nak, csak Csöre nem szereti, ez a neve a kis névtelennek, vala-hogy ez ragadt rá. Még mindig duzzog, fáj neki az ing. Kedves anyám a korpás kezével vág egy szelet kenyeret neki, s odaad-ja. Aztán fogja a vesszõt, s kiviszi a Borist legelni.
A múlt héten erre ment Mágócs István, akkor is megállott, amikor õ a tehenet õrizte, és nevetve nézte, hogy pucéron áll a tehén farkánál a kislány. Csalogatta is, de õ elszaladt, ma-ga sem tudta, miért. Neki még sose volt se ruhája, se inge, csak télen, ha már nagyon hideg volt, akkor adják rá azokat a göncöket, amelyek a többirõl levástak. A tehén Kadarcs szekerének ment neki, csalamádé volt rajta. A férfi szintén csalogatta a meztelen kislányt, mézes kenyeret ígért neki. Az csak bámult, azt se tudta, mi a mézes kenyér. Jóformán még nem is tudott beszélni, nem volt kivel, neki odahaza nem volt szabad. Kadarcs nem szólt többet a gyerekhez, látta, hogy nagyon messze kellene utánaszaladni, ha meg akarná fogni. Majd délután a melegbe...
Hát a Boris mintha hozzá akarna dörgölõzni, csak feltúrja õt a nedves ráspolyos orrával, s kisodorja a kezébõl, majd felfal-ta a sós, korpás kenyeret. A kislány keservesen sírva fakadt. Ráadásul a Borcsa belement a szõlõbe, mert a kis Csöre elbá-mészkodott, és a kenyerét siratta, és haragudott a Borisra. A te-hén legázolt egy tõke szõlõt. Nem kell neki, csak legázolja.
Amikor meglátták, hogy mi történt, azzal fenyegették, hogy nem kap vacsorát, s õ visszaszólt, hogy nem is kell, ak-kor úgy megharagudott rá kedves anyám, hogy ebédet se adott neki. Este azért csak odalökte a szelet kenyeret, de Csöre visszautasította, mondván, hogy azt mondták neki, nem kap vacsorát, s õ nem eszik az övékbõl. Erre jól elver-te kedves anyám, s a végén kézcsókkal kellett bocsánatot kérnie.
Más alkalommal nem is a nádas felé ment legeltetni, ha-nem a dinnyeföld felé. Ott látott egy szép dinnyét, levette, jól a földhöz vágta, a dinnye széttört, és akkor ki lehetett en-ni a belét kézzel. De rajtakapta kedves anyám, s elkezdte csépelni: - Hát tolvajt nevelek én belõled? - kiabálta, s meg-fenyegette, hogy megmondja Dudásnak. Ezt Csöre nem na-gyon hitte, mert tudta, hogy a kedves anyja mennyire fél az urától, mert senkit se vert meg annyira durván, mint épp a feleségét. Apjuk éppen a pipájába keresett parazsat, amikor megmondta a felesége Csörét. Bezárták, hogy el ne szökhes-sen, aztán csak azt látták, hogy Dudás kivett a spórból egy darab parazsat, és azt mondta: - Fogd meg a kezét. -Dudásné is meg volt ijedve, de teljesítette a parancsot. Du-dás rátette a parazsat, de Dudásné hamarabb érezte meg a húsán a tûz égetését, és eleresztette a gyerek kezét. Csöre csak ezután érezte, s hangosan elkezdett visítani. Megsajnál-ta az asszony a gyereket, vigasztalta, de még párszor el-mondta, hogy azért nem szabad lopni. A bõröd a tied, de egyebed neked nincsen. - Maguknak van dinnyéjük, nekem meg van ingem - toporzékolt a kislány.

Második zsoltár

Egy héten keresztül nem lehetett hasznát venni a kislány-nak. Mindig fájtak a kis ujjai. Borcsa sajnálta a leginkább, mert nem vitték ki legelni, hanem reggel a fiúk vágtak egy kis csalamádét a tehénnek, kedves anyja pedig azért szidta, mert neki kellett dolgoznia. - Rá se tudok nézni a rohadtra -mondogatta neki. Jöttek a hidegek, egyre jobban szenvedett a ködtõl. Már inkább õ is a mezõre kívánkozott. Csöre meg csak játszogatott a porban a bekötött kézzel, egyszer annyi-ra furdalta a kíváncsiság, hogy elkezdte rágcsálni a rongyot a kezén, nagyon sötét feketés sebek voltak mindegyiken. Kedves anyám éppen akkor pillantott oda, s annyira megha-ragudott, hogy ki is zavarta a mezõre a tehénnel. Boris telje-sen meg volt bolondulva, mindent meg akart kóstolni, futká-rozott össze-vissza. Csöre egyik hóna alatt a kenyerét, a má-sik alatt a vesszõt szorongatta. Így szaladt a tehén után, dél-után kijöttek utána a gyerekek, s mindenáron szõlõre vágy-tak. Fúrtak egy lyukat a kerítés alá és bemásztak, de rajta kapta õket Kadarcs gazda, s elzavarta a többieket, csak Csörét tartotta ott.
Felkapta a férfi a gyereket, dobálta, belefújt a hasába, s azt mondogatta, hogy õ nem Pista bácsi, hanem Rudi bácsi. Egyszer csak velõtrázó sikoltást hallottak. A goromba ember a nagy viháncolásban karóba vágta a gyereket, hogy az vé-res lett rögtön. De nem törõdött vele, ledobta és hazaküldte. Sehol senki, csak egy kismadár tipegett gyalog a nagy tar-lón. Amikor utolérte a többieket, nem tudott a kérdésükre válaszolni, hogy miért véres, csak sírt keservesen. Otthon aztán kedves anyám megnézte, megmosta, bekötötte, még csak egy rossz szót se szólt. Ketten aludtak Rozival a ke-mencekuckóban. Csörének olyan meleg gyûlt a lelkébe, hogy majdnem megszakadt a kis szíve. Hogy mégis szereti õtet a kedves anyám. És valósággal büszke volt, és dédelget te a sebet, pedig sajgott neki a szúrása. Félálomban még hal-lotta, hogy a Kadarcs Pistát szidták. Végül megsimogatta magát, s talán még soha életében ilyen szépen nem aludt el.

Harmadik zsoltár

A hajnalok egyre hûvösebbek, de azt megszokja az ember. A pucér lányka dideregve ment ki a tehénnel napról napra. Csak az a furcsa, azelõtt sohase látta senki, most meg akár-mikor ment a tehén után, mind csak férfiszemmel találkozott. A gyerekekkel lovacskásat játszottak, Csöre után kötötték a kiskocsit, és abba beleültek a gyerekek, neki húzni kellett. És Csöre elkezdett sírni: - Nehezek vattok, nem vagyok én ló. Meg azt is akarta, hogy õt is húzzák, de a többiek kinevették, ki hallott már olyat, hogy a ló beleüljön a szekérbe.
A másik kedvenc játékuk az volt, hogy beleültek a kútba, és leeresztették egymást, egészen a vízig. De Rózsit nem, s este be is árulta õket, jól kikaptak érte. Aztán egy másik al-kalommal, a gyerekek kiszöktek utána, amikor Borist legel-tette, s megfejték a tehenet, mert tejet akartak inni. Csöre nem mondta meg a csodálkozó kedves anyámnak, hogy Bor-csa miért ad kevesebb tejet, mint szokott. Úgy igyekezett mindenkinek kedvében járni, mert csak azt szerette volna, hogy egyforma legyen a többivel. Persze nem lehetett, mert a többi más volt, azoknak volt ruhájuk és cipõjük is. Játékot nem lehet elfelejteni, se a veréseket. Legjobban nem lehet a szenvedéseket.
Amikor kedves anyám a városba ment vásárolni, akkor nem kellett kimenni a tehénnel. Csöre ilyenkor egyedül ne-kilátott, hogy kitakarítsa az egész házat. Mindent letörölge-tett. Amikor hazaért az asszony, ilyenkor körülnézett és megkomolyodott: Van már nekem egy kislányom, aki kita-karít szépen - s megcsókolgatta a kis államit. Csöre varrónõ akart lenni, s titokban ellopta a tût, s babaruhákat varrt.
Sose volt távol a tanyától, akár egy kismalac. A templom-nak még a tornyát se látta hétéves koráig. Egyszer rokonok jöttek szekérrel, azon nagyon elcsodálkozott, hogy rokon is van a világon. Neki nem volt se anyja, se apja, se semmifé-léje, rokona se. Ezt nagyon igazságtalannak találta. Aztán a vendégek arról meséltek, hogy az egyik családnál a kilenc-éves levágta az államit, s lesózta, akár egy disznót. Csöre csak hallgatta, lehet, hogy rá is ez a sors vár, de õ ugyan nem hagyná magát, inkább õ sózná le a Rózsit, aki az õ ruháját hordja.
Aztán a Boris megellett, volt nagy izgatottság. Senki se feküdt le, mindenki ébren maradt, a sok gyerek mind az is-tállóajtóban ácsorgott, nem akart lefeküdni egy se. Kardics Istvánt hívták át, hogy segítsen. Másnap reggel már nagyon szép volt a kis boci, az egyik gyerek még a krumplilevesét is odaadta a kis állatnak. De nem múlt el este veszekedés nél-kül. Kedves apa a mezõn dolgozott, kukoricát törtek, nagyon fáradtan ért haza, s közölte a feleségével, hogy végez vele, s ráfogta a nagykést. Szaladtak mindahányan arra, amerre csak láttak, Dudásné a kazal tetején bújt el. Már késõ volt, s egy kísértet jelent meg az udvaron, s elkezdte ijesztgetni õket. Csörét tolták elõre, hogy szóljon az apjuknak, szegény kislánynak nem volt szabad félnie semmitõl, õ súgta kedves apa fülébe, hogy mi történt. Erre Dudás elõvette a revolve-rét, és belelõtt a kísértetbe, aki elesett, s ott maradt az udva-ron. Reggel amikor végre felébredt, meglelte az elõzõ napi szellemet, s rádöbbent, hogy megölt valakit, s öngyilkos akart lenni. Ijedten szaladtak az asszony után, hogy csinál-jon valamit végre. Végül bement a községházára, s elmond-ta, hogy a gyerekeit védte a lepedõs szomszédtól, Kadarcs Istvántól, mert tényleg szellemnek hitték, végül elengedték.
Csak Csöre tudta, hogy ki volt a szellem, s ezután félõs lett, de annyira, hogy nem mert többé egyedül maradni, folyton szellemet látott mindenfelé. Akkor éjszaka arra ébredt, hogy kedves anyám jajgat, szipog, nyög, nyöszörög: de még kedves apám sem káromkodik, viszi a vödröt, tele vérrel. A gyerekek felébredtek, ácsorogtak, lesték, hogy mi történik. Talán visz-szajött a szellem, az ártott meg szegény asszonynak.

Negyedik zsoltár

Azután a gyerekek mindennap csak elmentek iskolába, Mi az az iskola? Csöre szeretett volna menni. Az valami jó lehet, de nem tudta, mi, mert õ még sohase volt kinn a tanyá-ból. Éppen a szalmazsákot tömték, amikor a naccsága jött az árvaintézettõl, Csöre gyorsan elszökött, mert neki a lelkére kötötték, hogy ilyenkor fusson el. A nagyságától különösen félt kedves anyám. Most számon kérte, hogy miért van a gyerek meztelenül, amikor emiatt már többször figyelmez-tette. Dudásné azzal védekezett, hogy olyan vadóc, hogy nem tûri magán a ruhát. Aztán hivatalos szemlét tartott a szobában, majd közölte, hogy mi a vád ellene. A legkisebb gyerekével egyidõs a kislány, s az idén már iskolába kellett volna adni, elmulasztotta az iskolaköteles idõt. Dudásné azt hazudta, hogy Csöre nagyon beteges, s ráadásul butácska is. Másnapra a nagysága berendelte kilencre a faluba. Most de-rült ki, hogy hivatalosan Állami Árvácskának nevezték el. Kedves anyám nagyon dühös volt, hogy most akarják elven-ni, amikor már hasznát is vehetné.
Dudásné felöltötte azt a fekete ruháját, amiben mindig a faluba ment. Megengedte Csörének, hogy amíg távol van, addig kitakaríthat. A kislány úgy dolgozott, mint egy kis tün-dér, még a padlót is felmázolta, s szépen elmosogatott. Ami-kor hazaért az asszony, igen elcsodálkozott, azt hitte, hogy valamelyik gyereke mosogatott el. Csöre büszke örömmel állt, megdicsérte, s megsajnálta, adott neki enni.
Másnap megfürdette szappanos vízben, ráadta a Rózsi egyik ruháját, s bevitte a faluba. Egész úton szomjas volt. A falu is valami olyan volt, mintha nem lenne igaz. Õ még sohase lá-tott ennyi rengeteg házat egymás mellett. Egy nagy, téglából készült házba mentek be. A kisasszony közölte Dudásnéval, hogy õ most már mehet, de Csöre mind a két kezével úgy be-leragadt a kedves anyám szoknyájába, hogy majdnem lesza-kította. Egy szép babát adtak a kezébe, s mire körülnézett, az asszony már el is tûnt. Egy másik szobába vezették át, ott rengeteg babát látott, s azok nem sírtak, aztán rájött hogy azok nem élõk, háromnak szét is törte a porcelánfejét, s gyorsan eliszkolt a nyitott ajtón át. Fáradtan ment, s egy má-sik faluba ért, õ azt hitte, visszakerült oda ahonnan jött, mert el se tudta képzelni, hogy egynél több falu is létezhet.
Szerencséjére Dudásék rokona talált rá, s amikor megfür-dették, rájöttek, hogy kicsoda, megetették, majd másnap reg-gel szekéren visszavitték Dudásékhoz. Csöre amikor meg-hallotta az ismerõs káromkodást, rögtön otthon érezte ma-gát. Nem is tudom, miféle szerzet, mondta kedves anyám Csörérõl, vékony csontú. Nem vóna rossz gyerek, igyekszik is, de semmit se ér, gyenge.
Másnap a cseléd jött a kislányért, megkötözte, s úgy vitte, de egész úton hadakoztak. Aztán végül megkérdezte Csörét, miért ragaszkodik ennyire kedves anyámhoz, amikor az nem is szereti õt, csak a pénzt, amit azért kapott, hogy tartotta. Aztán megnyugtatta a kislányt, majd kap egy másik kedves anyát, aki ugyanilyen lesz, az is azért veszi magához, hogy pénzt kapjon. Pénzért akárki lesz egy államinak a kedves anyja. Nem értette a kislány ezt, de valami megfagyott ben-ne, és már nem akarta kedvesanyámat.

Ötödik zsoltár

A kislány oda-odalesett az idegen asszonyra, csodálkozva látta, hogy ilyen fiatal, almaképû akar államit venni. Õ addig azt hitte, hogy államit nem is adnak csak aszalodott öregek-nek. Sárgás haja volt, a hangja nagyon éles. - Itt jó helyen leszel fiam, Szennyes néninél, gazdag embereknél leszel, lesz jó ruhád, ennivalód, minden jó lesz, jársz szépen az is-kolába, lesznek könyveid, megtanulsz írni, olvasni. De na-gyon jól viseld magadat - mondta neki a nagysága.
Zsaba Máriéknál nagy tanyaudvar volt, óriási nagy házak, úgy tûnt a kislánynak, egész falu. Megvacsoráztatták, nem igazán lehetett tudni, mi van a lábasban, mind megette, ami benne volt, még a legyeket is, azt hitte, tepertõ. Zsaba Mári bevitte a kis szobába, ahol õ is aludt, aztán hallotta még, hogy Zsófi, a cseléd azt mondja, hogy nem valami váloga-tós, mert még a legyeket is megette. Ebben a pillanatban el-kezdett öklendözni, hányni, s összepiszkította Zsaba Mári ágyát. Ezután Zsófival kellett aludnia. Háromkor hajnalban felrázták, s kihajtatták vele a disznókat a mezõre.
Ott ácsorgott egész délig a tarlón, akkor jött a szomszéd ka-násza, s õ rábízta az állatokat, s elindult kedves anyjához, dél-után megfordult, visszafelé indult, mert nem tudott hova len-ni a nagy erdõben. Amikor hazaért, Zsaba Mári, tejjel kínálta, de amikor a kislány kijelentette, hogy nem szereti, nagyon megharagudott rá, s minden kényesnek elmondta. Iskolába szeretett volna menni, de helyette Szennyesné jól leteremtet-te: - Mégy az anyád icskolájába. Hajtsd ki a disznót
Már ki volt készítve a mosás, mert Zsaba Mári nagyon szeretett mosni, ezt meg kellett szokni, itt örökké mostak, sikáltak. Belemártotta a gyerek fejét a lúgba, s szappan nél-kül jól megmosta neki. Vasárnap is ki kellett hajtani a tehe-net. A kedves anyja sose hozta ki az ebédet, még vasárnap se. A kislánynak az orrába csapott a húsleves szaga, amikor indult reggel, már megérezte a húslevest, a benne fõtt sárga-répával, azt igen nagyon- szerette. Amikor meglátta Zsaba Márit, ugrálni kezdett, táncolni, visítani örömében. De keser-ves csalódás érte, mert a húsleves sehogy se került elõ a cso-magból, hanem csak egy bögre aludttej s egy darab kenyér. Nem mert szólnia kislány, mert még reménykedett, hogy legalább túrós béles lesz a csomagban, de Zsaba Mári már ci-helõdött, még megcsókolta a kislányt, aztán elköszönt.
Este amikor hazaért, nagyon mérges volt, egész nap a hús-levesre gondolt. Durcásan azt mondja, hogy nem fog többet tehenet õrizni neki. Ebédre húsleves volt, sárgarépa benne, s nem adott neki belõle. Meghallotta ezt Szennyes Ferenc, s leszidta a feleségét, hogy ne csapja be azt a gyereket. Még meghallják a szomszédok. Veszekedtek, mint a kutyák, végül Zsaba Mári hozott egy jó darab fõtt húst a levesbõl, meg fõzeléket, Csöre mind megette, s már jó is lett a kedve, s da-lolt. Másnap este már, amikor a kislány hazajött, az asszony két darabban volt. Kisgyereke született, azért volt olyan vas-tag. De ahelyett, hogy el lett volna magával foglalva, sze-gény kislányt szidta, már a férje sem tudta hallgatni, s azt mondta, hogy inkább törõdjön a sajátjával. Csöre megértet-te, csak ezután vár rá kemény világ.

MÓRICZ ZSIGMOND
Árvácska ...folytatás


Hatodik zsoltár

Az öregember az istállóban lakott, onnan ki se jött, csak ha munkára kellett, de ahogy lehetett, már húzódott vissza. Takács volt, csak tönkrement. Szennyesék a földjét mind el-vették, hogy annak fejében eltartják öregkorára, de még en-ni se adtak neki, õ fõzött magának a gané mellett, és mindig csak dolgozott, dolgozott. Zsófika, a cseléd mesélte ezt a kislánynak, s õ is úgy érezte, beszélnie kell, de Zsófi csak hallgatta, s nemigen értette, mit beszél a kislány. Dudáséknál mindenki sovány volt, s Dudásné mindig mezítláb járt. Ab-ban hasonlít a két hely, hogy neki ott se volt szabad beszél-ni, itt se. De Zsaba Mári cipõt viselt, harisnyát, és mindig új tiszta slafrokot vett fel, az ura Szennyes Ferenc sportcipõben járt. Nem spóroltak itt semmin, csak az alkalmazottakon, a süteményt úgy eldugták, hogy még a cseléd sem fért hozzá.
Egyszer látta a nagyságát messzirõl, de õt nem hívta oda, csak Zsaba Márival beszélgetett, biztos az iránt érdeklõdött, hogy mi újság az iskolával. EI is küldte nemsokára az isko-lába. Kosárral kellett mennie, a kosárban túró volt, a karján egy pár nagyon szép jérce. A tanítóné átvette a csirkéket, s megengedte neki, hogy beálljon egy kicsit az iskolába. De a következõ szeptemberben is egy kosárral jelent meg . a tanítóéknál, s így ebben az évben sem küldték iskolába.
Zsaba Mári mindig mosott, az üst alatt mindig égett a tûz, és reggeltõl estig kiabálta: - Pösze, rakj tûzre - közben min-dig szidta, s ahogy a kazán elõtt guggolt, könnyû volt meg-rázni a haját, megpofozni. Ebben az idõben kezdte verni, még eddig nem is bántotta, de most, hogy gyereke volt, mér-gesebb lett. Másnap el is szökött Mári anyjához, Zsaba Apolkához, s panaszkodott, hogy veri a lánya. Nagyon meg-sajnálta a gyereket, adott neki enni, de mivel túl sokat evett, már másnap értesítette a lányát, hogy vigye haza. Ahogy ha-zaértek, kihajtotta a disznókat a mezõre, s este, amikor haza-ért, verést kapott a szökésért a kislány.
Egyre hidegebbre fordult az idõ, s neki a tehenet minden reggel ott kellett legeltetnie az út mentén, mezítláb, s megfa-gyott a sarka. Egész kicsinységekért leszidta Zsaba Mári, s nagyon csúnyán beszélt, még a férje sem tudta hallgatni. Megsajnálta az öregember, s elvitte a templomba, húsvét volt. Nagyon boldog volt, hogy megláthatja a templomot be-lülrõl. Csöre látott mindent: Krisztus testét és a sebeit, s ezen nagyon elcsodálkozott, hogy a királyok királya ilyen sebek-kel fekszik, akkor sírni kell, hogy õ semmi seb nélkül is pa-naszkodik. Ahogy hazafelé tartottak, azt mondja a bácsinak:
Kedves bácsika, én is olyan vagyok, mint a Jézus, mert nekem is az Állam ad sebeket a kezeimre és a fenekemre, mer az Állam adott oda Zsabamárinak, hogy verjen." Erre a kis öreg is elsírta a bánatát, hogy ment tönkre, s került Szennyesékhez. S ahogy felújultak az emlékek, úgy csordult ki a könny a szemébõl, amikor azt Csöre észrevette, csak odasimult hozzá melegen, és megszorította a kezét, és a fe-jét rátette a karjára, mint egy jó kis gyermek.
Aztán meglátták Zsaba Márit, vígan rakta a lábát, ke-mény, vaskos lábain lötyögve ment, úgy vitte a potroháját. -Micsoda gyalázatosság ez, magának már régen otthon kék lenni. ... A fene egye meg a vén trotliját- kiáltott oda nekik, Szennyes Ferenc csak ballagott némán mögötte. Már messze jártak, õk meg még mindig a kilométerkõnél álltak. - Piszok meg Piszokné - mondta az öreg. Ez az én húgom e nagyon kemény szívû, nem csuda, gazdag, mindene megvan, a gaz-dag ember csak arra gondol, péze meglegyék - folytatta. Az-tán két csendõr járt arra, félrehívta õket az öreg, s mondott nekik valamit, az egyik még cukrot is adott a kislánynak.
Zsaba Mári mint egy fúria várta haza Csörét, s leteremtet-te, hogy mit beszélt a csendõrökkel, de azt mondta, hogy nem õ beszélt velük, hanem a bácsika. Aztán Csörének vi-gyáznia kellett Szennyesné gyerekére, s egy pillanatra el-gondolkodott, s egy légy szállt a baba arcára, Zsaba Mári annyira felgerjedt, hogy az olvasóval fejbe vágta a kislányt, majd a szegedi papucsának a sarkos felével püfölte úgy, hogy beszakította a kislány fejét. Csörének a vér mind beleszáradt a hajába, és Zsaba Mári bezárta a cselédszobába, csak este hívta ki, kezébe nyomott egy bögrét. - Vidd annak a másik dögnek, a barátodnak, nem fog többet a csendõrök-nek panaszkodni, ha ezt megissza. A kislány híven elmond-ta, hogy mit mondott Szennyesné. Azt mondta a bácsika, hogy elébb megcsinálja a dolgát, aztán majd megissza.
Másnap nagymosás volt. Zsaba Mári belemosta a kislány fejét a lúgba. Az meg úgy felmarta, hogy tele lett az egész feje sebbel. Az asszony csak úgy szaggatta kifelé a hajat tö-vestõl. Csöre visított, erre úgy szájon törölte Szennyesné, hogy két foga kiesett, s orvoshoz kellett vinni. Az orvosnak azt kellett mondani, hogy a tehén lökte fel. Injekciót adott Csörének, s piros szájöblítõt, amire Zsaba Mári rögtön le is csapott.
A bácsika két-három nap múlva meg is halt. Nem merte megnézni a halottat, de Zsaba Mári ráparancsolt, hogy hoz-za be a bögrét. Az a halott kezében volt, szaladt, hogy elúj-ságolja, mit látott. Az asszony durván visszaküldte a bögré-ért. Az emberek nagyon megbotránkoztak rajta, hogy az is-tállóban adták fel a halotti szentséget, pedig rájuk maradt a takácsház, meg a határban a jó földek. Aztán valamelyik na-pon megjelentek a csendõrök a háznál, azt a hírt hozták, hogy Dudás felakasztotta magát. Zsaba Mári megkérdezte Csörét, hogy mért haragszik rá, s azt felelte, mert beverte az olvasóval a fejét.
Máskor hosszasan kereste a kislányt, aki inkább mene-kült, amikor a nevét hallotta, de nagy sokára kénytelen volt elõjönni. Zsaba Mári kivette a hajából a fésût, s elkezdte fé-sülni a kislány kócos haját, de hiába próbálta a sebre ráfésül-ni, nem sikerült. Közben arról faggatta, hogy mirõl beszél-gettek az öreggel, de megnyugodott, mert semmi értelmeset nem tudott kinyögni, majd a kedves apjáról mesélt, hogy az hogyan játszott vele, s nem mondhatta el a kedves anyjának. Zsaba Mári undorral hallgatta, szerinte ezért lett öngyilkos. Az atyus temetése után Zsaba Márira nem lehetett ráismer-ni. Egész nyáron olyan különös volt.
Amikor eltelt a nyár, nagyon szeretett volna iskolába menni, de Zsaba Mári rá se hederített. Csak a csendõrökrõl faggatta. Majd a kislány varas fejét kapargatta, s arra kérte, hogy mondja azt, hogy koszos volt, s attól lett varas, de õ meggyógyította. Megcsókolta, megölelte a gyereket. Két ke-ze közé vette az arcát, nem tudta, hogy mit csináljon a fejé-vel. Aztán otthagyta. A kicsi a bölcsõben sírt, Csöre egy bög-re tejet és kenyeret kapott, s besurrant, hogy megvigasztalja a kicsit, a kenyeret tejbe áztatta, s így csöpögtette a baba szá-jába, mert úgy tudta, hogy a picik szeretik a tejet. Mikor ezt Zsaba Mári meglátta, nekiesett, hogy meg akarja ölni az õ gyerekét, s elkezdte rugdosni, a férje vette ki a kezébõl a csecsemõt, mert rohamot kapott az asszony, s belülrõl rázár-ta az ajtót. Másnap visszaküldte Árvácskát a községre, s egy sonkát is küldött vele. Este már ott volt a kis Árvácska a nagyságánál. A nagysága azt mondta, hogy Verõné éppen kért egy gyereket, ott jó dolga lesz, mert az iskola mellett la-kik, legalább könnyebben tud iskolába járni.

Hetedik zsoltár

A kislány ellenségesen nézett körül, kis szívében úgy érezte, mintha ellene volna minden a világon. Már megint új apához és új anyához viszik, befogják õt is mint a disznót, mikor hizlalni akarják.
”Ide nézz fatér - mondta a gépészné -, hoztam egy kis államit” A fatér egy nagy hasú, kövér, piszkos ember volt. Ott ült a konyhában, és sós kenyeret evett. Mogorván nézett a feleségére, a kislányra alig pillantott, de a felesége rá se fi-gyelt. A családi apa így szokott beszélni a családi anyával, a kislány tudta, hogy ilyenkor neki mi a dolga, hamar odahú-zódott az ajtóhoz, hogy ha kell, meneküljön, vagy ha kell se-gítsen. A nagysága azt mondta a családról, hogy mûveltek, de sehol se látta a mûveltséget Csöre látta, hogy nem fog is-kolába járni, nem lesz abból semmi. A két ember nem sokat törõdött vele, azok egyszerre beszéltek, nem is sokat ügyel-tek egymásra. Aztán az asszony azt mondta, hogy mától fog-va õk a szülei, és fatérnak és mutérnak kell szólítani õket.
Két napig nem parancsoltak semmit, de aztán hétfõ reggel kiugrasztották az ágyból, s kizavarták disznót legeltetni. Óri-ási hasa volt a disznónak, biztosan malacok vannak benne. Búcsúzóul még a lelkére kötötték, hogy vigyázzon, nehogy kárt okozzon a disznó. Az asszony adott egy nagy kendõt, mivel fújt a szél, s utána vitte az ennivalót, amit direkt neki készített.
A csomagban kenyér volt és sajt, többet kapott, mint má-sutt szokott. Ahogy alkonyodott, a disznó, mintha valaki sú-gott volna a fülébe, hirtelen megfordult, s elkezdett vágtatni hazafelé. Ahogy beértek a faluba, az utcán éppen kint állt a ház elõtt a mutér, meglátta õket, s azt hitte, hogy kergeti, hogy gyorsabban menjen haza a disznó. A konyhában praker-rel jól ellátta a kislány baját. Késõbb megtanulta, hogy kell hazahajtania, csak éppen hadonászni kell elõtte és visszatar-tani.
Aztán már csak a vasúton legeltethette. A sínek mellett csakugyan nagyon szép zöld volt a fû. Egy alkalommal, ahogy ott legeltette a fekete disznót, az állat csak felüti vala-mi neszre a fejét, elkezd szaladni a sínek közt a raktárház fe-lé. De a vonat meg éppen fütyült. Csöre megijedt, hogy még rámegy a vonat a disznóra, a vesszõjével utána futott a sínek közt, ütötte, hogy menjen ki onnan. A mozdonyvezetõ meg-látta, fékezett, aztán valahogy a vonat kilökte õket a sínek közül, félre. Az isten tudja, hogy volt, de a gyerek is, a disz-nó is kiestek balra az állomás felé. Nem történt semmi baj, csak jöttek a csendõrök, fel is írták, az asszonyok kérdezget-ték, hogy nem történt-e nagyobb baj. Aztán a vonat elment, az utasok a csendõrök is. Csöre pedig folytatta a legeltetést. Este pedig hazahajtotta a disznót. Ahogy belépett, rögtön ka-pott egy irtóztató pofont. Utána alaposan elverték, még ku-koricán is kellett térdelnie. A kis Csöre sírt, sírt, mikor elfá-radt, már nem is jajgatott, csak a mutér beszélt szakadatlan, hogy hogy kell a disznóra vigyázni. Pár nap múlva a disznó megfialt. Nem volt amellett senki, se a gépész, se a gépészné. Nem értettek semmit a disznóhoz, csak beszélni, azt nagyon sokat tudtak róla. Három malaca lett. Csöre ma-gában nagyot nevetett, mert õ tudta, hogy kellett annak len-ni tizenegynek is, de biztosan megette a disznó a malacait.
Már december lett, és megérkezett Pestrõl a Diti, Verõék lánya, tizenkét éves, elég csinos szõke lány, csak nagyon nyurga. Csörének igen rossz lett, mert mindig kínozta. Elér-kezett a Mikulás, egyre több dolga lett a kislánynak. Diti ci-põje tele volt minden finomsággal, amennyi csak belefért. Ráadásul még csúfolta is Csörét: - No mi van a tiedbe? hát téged nem szeret a Mikulás? Fuj disznó, minek is szeretne egy ilyen rothadt államit. Zabigyerek. - Büszkén ment be a szobába, pici száját elbiggyesztette, hogy elfojtsa a sírást.
Híres volt a Pátkay malom, Verõék egy-egy fél zsákkal el-sinkófáltak, Verõ bácsinak, a fatérnak senki se tett gyerekko-rába az ujjai hegyére szenet. A kis Csöre nagyon drukkolt, hogy csak rajta ne kapják, mert nemcsak lisztet, hanem amit csak lehetséges volt, azt a malomból loptak el, a szenet is így hozták, amivel fûtöttek. Õ is a szülõkkel azon törte a fejét, hogy mi hiányzik a házból, amit a malom készletébõl lehet-ne pótolni. Együttérzett a szülõkkel, szívósan és elszántan ellenségévé lettek a tulajdonosok.
A dédék nagyon öregek voltak, kilencvenévesek, a ma-lomtulajdonosnak az öreg szülei. Ezek õt nagyon szerették, és mindig daloltatták, táncoltatták és cukrot adtak neki érte, meg lekváros kenyeret. A hátulsó szomszédnak volt egy böl-csõbeli kicsije, lány, és beteg volt mindig. A dédék azt mondták, hogy jobb volna, ha meghalna, neki is, meg a szü-leinek is. Mikor Csöre elment tõlük, ment mindjárt megnéz-ni a kis betegest hogy él-e, s híven elmondta, hogy mit mondtak a kis öregek. A kislány pletykált, no lett is belõle haddelhadd, nagyon megijedtek a gépészék, hogy Csöre pletykás, a fatérnak még vértódulása is lett. Mutér a fõzõka-nállal úgy megverte a kislány száját, hogy vastagon felhó-lyagosodott, úgy megdagadt, hogy három napig nem tudott vele enni. Csöre visított, aztán megértette, hogy attól félnek, hogy kipletykálja az éjszakai szállításokat. Ezen igen fel volt háborodva magában, mert õ azt már százszor megmondhat-ta volna, de azért nem mondta, mert tudta, hogy nem beszél-nivaló. Csak egyre sírt õszintén, hogy õ micsoda hûséggel ragaszkodik hozzájuk, s azok meg nem is tudják.
Aztán elkövetkezett a disznóölés ideje, Csöre tartotta a tá-lat a disznó vérének, iszonyodott, irtózott is tõle, de ki kel-lett mennie. Alig tudta tartani a tálat, mert nagyon siratta a szegény állatot. Mert ez is egy szegény asszony volt, úgy gondolta a kis Csöre, ennek is gyermekei születtek, s most ezek árvák lesznek. Fakanállal kavarta a vért, majd belet kel-lett tisztítania, a tûzrakás is az õ dolga volt. Lélegezni se volt ideje, egész estig folyton volt neki mit csinálni. Csak a disz-nótor gondolata lelkesítette.
Aztán borért szalajtotta a gépész a kocsmába. Ahogy megy az úton, ott állnak a patika elõtt ketten, két idegen. Fi-atal pár volt, fiatal úriember meg fiatal úrinõ, nem ismerte õket, hát rájuk se nézett. Odahívták magukhoz, eleinte nem válaszolt, majd mégis odament, s azok kifaggatták, hogy kik a szülei, hol él, s a kislány válaszai annyira megdöbbentet-ték, hogy cukrot és egy ötpengõst adtak neki, s a fiatalember elvette tõle a nagy üveget és maga vitte. A néni szemében oly sok aggodalom és jóság volt, hogy Árvácska elcsodálko-zott. Aztán elbúcsúztak, de a nõ még egyszer visszanézett. Csöre bement a kocsmába, bort kért, amikor hazaért, el akar-ták küldeni aludni, de õ nem hagyta magát: - Hát a bort én hoztam, disznótort meg nem ehetek? - azzal a mutér telera-kott hurkával, kolbásszal egy szép porcelántányért, annyit tett bele, hogy Csöre kacagott, mikor meglátta. Nem is lehet annyit megenni. Aztán elõadta az ötpengõst, amit kapott, Verõné azt hitte, lopta, és meg akarta verni, de aztán elmond-ta, mi történt, s még a disznótorost sem vette vissza tõle.
Éjjel azt álmodta, hogy megjelent az édesanyja. Nagy, erõs, kövér volt, de egészen olyan volt, mint a tegnapi néni, akinek az ura a pénzt adta. Azt mondta, hogy elviszi magával, köte-let vett elõ, megkötötte, úgy vitte, erre megijedt, s felriadt. Másnap reggel azt beszélték, hogy leltek egy fiatal párt, ön-gyilkosok lettek a kiserdö sarkánál, egy bokorban. Árvácska elment arra, csak a ruhájukat látta, és megismerte, hogy ezek-kel beszélt az este. Õ csak az édesanyját szerette volna még egyszer látni, az anyja erõs volt és nagy, és nem fájt, amikor megkötötte a kezét, de nem tudta, hogy akkor miért riadt fel.
Diti csak azért vitte magával sétálni, hogy az egész falu-nak megmutassa, hogy õ végig az úton cukrot eszik, de nem ad belõle annak, aki a háta megett kullog, és folyton úgy néz fel rá, ahogy a kiskutya néz a gazdájára.
Egyre többet gondolt az édesanyjára, gyakran szólítgatta: - Gyere értem, édes jó anyám - sírt magában, amikor csak el tudott bújni egy-egy sarokba. Máskor meg olyan szavak-kal szidta, ahogy öt szokták. Õ is gyújtott gyertyát halottak napján, csak nem volt sír, ahová tudta volna tenni. De már kedves apám sincsen és Szennyesné sincs, mert egy alka-lommal megjelentek a csendõrök, és Csörét is kifaggatták, hogy halt meg az öreg bácsi, hogy adta neki Zsaba Mária kis csuprot, hogy vigye az atyusnak. Jól értették a csendõrök, és aztán híre jött, hogy kiásták a bácsikát a sírból, s megvizs-gálták, Zsaba Márit felakasztják.
Ekkor jött a karácsony. Diti azt mondta, hogy a kará-csonyfát direkt neki hozza a Jézuska. Árvácska még nem lá-tott karácsonyfát, és nagyon szerette volna látni, Diti azzal dicsekedett, hogy még több ajándékot hoz neki, mint a Mi-kulás, de Árvácskának nem hoz semmit. A piacról a kislány-nak kellett hazacipelnie egy nagy fenyõfát, amit ott vettek pénzért. A fa két napig a kis kamrában volt a pince elõtt. És itt volt neki a kis gyertyácskája is eldugva, amit az édesany-jának kell meggyújtania.
Ünnep elõtt folyton piacra kellett járni, cipelni, és a ház-nál is az a sok sütés, fõzés, mindenféle munka. De nem baj, át volt szellemülve a kislány: ma este jön a Jézuska, és el-hozza az ajándékot. Neki még úgysem hozott senki ajándé-kot, de az édes Jézuska jobb, mint más. Húsvétkor találko-zott vele, akkor fényes palásttal feküdt sebesülten az oltár mellett a fényes úri koporsóban, de karácsonykor kicsi és jó. Bízott benne.
A gépész tízliteres demizsont meg egy másfél literes pa-lackot adott a kezébe, hogy a paraszthoz menjen borért. Na-gyon sötét volt, s messzire kellett mennie, Kecskemét felé. No végre odaért, két nagy kutya ugrott elõ a sötétbõl, na-gyobbak, mint õ, aztán a gazda is elõkerült, teletöltötte a de-mizsont meg az üveget, kételkedett abban, hogy az a pöttöm leányzó elbírja, de aztán útnak bocsátotta mégis. Igen ám, de nehéz volt a tizenegy és fél liter borral megsúlyosbított kosár, minden percben le kellett tennie, váltogatta, cserél-gette a kezét. Aztán meglátta a küszködését egy szomszéd gazda, igen megsajnálta a kislányt, s hazáig elcipelte, de mikor a kapuba értek, a bácsi letette a kosarat, s azt mond-ta: „- Meg ne mondd fiacskám, hogy segítettem, mert újra kikapsz ezektõl a slógeroktól." Igen csodálkoztak, hogy ilyen hamar megjárta.
Szeretett volna bemenni, s megtudni, hogy volt-e már a Jézuska, de hallgatott. Verõné kizavarta az udvarra, hogy ne lábatlankodjon körülötte. Ki kellett mennie az udvarra, s ácsorgott a sötétben. Nagyon szomorú lett, meg a szél is fújt. Lassan kinyitotta a kis kamra ajtaját, bement a szél elõl. Ott megkereste a kis gyertyát, meggyújtotta, és imádkozott az édesanyjához: „ Édesanyám, mondd meg Jézuskának, küldjön nekem valami szép ajándékot, mert nincsen, aki ne-kem adjon, mert én csak egy kis állami vagyok, és nehéz volt a kosár, pedig egy jó ember segített hozni." - mást nem tudott mondani, csak nézte az égõ gyertyát. Kívülrõl kiáltást hallott, õt keresték. Hamar kiment, és a konyhába sietett, de égve hagyta az édesanyja halotti gyertyáját.
Bent azt mondták neki, hogy itt az ideje, hogy megvacso-rázzon, s lefeküdjön. Szegény elkeseredetten szólalt meg: Még énhozzám nem is jött a Jézuska - amikor ezt Diti meg-hallotta, nagyot kacagott, s rögtön eldicsekedett, hogy men-nyi mindent kapott. Akkor valaki kinyitotta az ajtót, s az asz-tal közepén egy csodálatos ezüstfa állt, csupa fehér és csillo-gó tarka szépség. Égtek rajta a villanygyertyák, mert a gé-pész felszerelte villanygyertyákkal, mert nekik ingyen volt. Árvácska elkezdett sírni, s azt mondta: - Még nem láttam -s bement hívás nélkül, sírva állott a fa alatt, csak azt érezte, hogy neki sose lesz ilyenje. Verõné odasietett, s közölte, hogy nem szabad a fenyõfa alatt sírni, s elküldte aludni. De Csöre a sírástól semmit se hallott, akkor a mutér levett egy cukrot a fáról: - No, nesze, neked ezt küldte a Jézuska. - Er-re a kislány szíve megtelt hálával, s nem hallotta, hogy ne-vettek rajta. Egész megkönnyebbült, s már kezdett örülni, hogy hozott neki is valamit a Jézuska. - No most eredj ki az udvarra, járd körül háromszor a kutat, gyere vissza. Akkor teljesedik amit kívánsz. Árvácska azt kívánta, hogy az édes-anyja jöjjön el érte, és vigye el a nagy fényességbe, az égbe. De azért küldték ki, mért már várták a vendégeket, s az asz-talok meg voltak terítve.
Árvácska szót fogadott. Azt hitte, hogy az édesanyja már meg is jelent a nagy fényességben, s a ház ereszét látta, hogy csak úgy lobog és ragyog, mint az igazi karácsonyfa, és szik-rázik is. Nem gondolta, hogy tûz van, de amikor már az egész tetõ égett, odabent a kislány mondani akarta, hogy na-gyon nagy fényesség volt odakint a házon, de rákiáltottak, hogy ne beszéljen ostobaságokat. Azt hitték, csak a szája jár, mert valamit álmodott a csillagok alatt.
Akkor éjjel megindult a hóesés. A fekete karácsony átvál-tozott szép fehér karácsonnyá. Három nap múlva már mind kialudt a tüzes gerenda, s vastagon lepte a hó a törmeléket. Nyoma sem látszott, hogy itt ház állott, és hogy abban em-berek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk, elmúlt a rosszaság és elmúlt a ke-gyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekbõl üszök lett, s a sértegetésekbõl füst és pára.

MIKSZÁTH KÁLMÁN
Beszterce ostroma


Fõbb szereplõk:
Pongrácz István - nedeci vár ura
Donna Estella - cirkuszi trapéztornász
Pamutkay János – ezredes
Holub Mihály - udvari káplán
Pruzsinszky Szaniszló - Pongrácz úr lengyele
Bakra Ferenc - íródeák
Behencry Pál - báró, Pongrácz úr szomszédja
Behencry Károly - a fia, Pongrácz úr udvari orvosa
Trnowszky Péter - méhész
Trnowszky György – orvos
Trnowszky Gáspár - juhokkal gazdálkodott
Trnowszky Apollónia - György leánya
Klivényi József - városi írnok, Apolka gyámja
Tarnóczy Miloszláv - Gáspár fia
Blázy úr - Zsolna polgármestere
Lengeffy - színtársulat igazgatója

Elsõ rész: Estella
A várak lerombolásáról hozott 1715:42 törvénycikkely ér-telmében minden várat le kell romboltatni, de a kastélyok maradhatnak, ennek a kiskapunak köszönhette a nedeci vár a létét, habár egyebekben valódi vár volt bástyákkal, felvo-nóhíddal, toronnyal, tömlöccel, kápolnával, földalatti utak-kal, süllyesztõkkel. Még régi muskétás ágyú is volt hozzá, vagy nyolc darab. Ennek a várnak volt az ura: Pongrácz Ist-ván, aki derék szál ember volt, daliás, feltûnõ piros arccal, hetyke bajusszal, nem volt más hibája csak, hogy az egyik lábára sántított egy kicsit. Vitézi roham alkalmával botlott meg a lova egy sáncban, s eltörte a lábát. Az orvos helyre akarta tenni, de mivel ez olyán nagy fájdalommal járt, úgy maradt a lába. Az asszonyok iránt egyébként sem mutatott valami nagy érdeklõdést.
A legfõbb szórakozása a hadviselés volt. A nedeci várhoz csinos kis uradalom tartozott, annak földjeit, rétjeit kiadta használatra a parasztoknak hadszolgálatok fejében. Vala-hányszor feltûzték a vár fokára a harci zászlót a Pongrácz-címerrel, s megfújták a kürtöt a vártoronyban, a parasztok-nak a várudvarra kellett gyülekezniük, ahol is egyszerre át-alakultak katonákká. A vár fegyverterme tele volt régi vitézi ruhákkal, páncélokkal, jelmezekkel, a Mátyás korabeli feke-te sereg egyenruhájától kezdve le egészen a vasas németig. Ha a gróf gyõzött, Te deum-ot tartottak a várkápolnában, azután pedig áldomás következett, ahová elhívta a környék-beli urakat, akik arra hivatkozva, hogy nincs a várnak úrnõ-je, nem hozták el a feleségüket.
Gondolt aztán egyet Pongrácz úr, szerzett egy hölgyet, méghozzá megvette kemény hatszáz forintért Estellát a cir-kuszigazgatótól. Igaz, hogy nem ártatlan leányzó volt, de Pongrácz gróf céljainak megfelelt. Õ lett a vár asszonya. Így került nedeci várba. A hadjáratoknál mint amazon lovagolt és verekedett a gróf balján. Étkezéseknél az asztalhoz ülõk kezet csókoltak az úrnõnek, elõször is Pongrácz István, lo-vagi módon térdeplõre hajlítva a jobb lábát, utána Pamutkay János, az ezredes következett (voltaképpeni tiszttartó), majd Holub Mihály hadsegéd (udvari káplán), Pongrácz úr lengyele, Pruzsinszky Szaniszló, s végül az íródeák, Bakra Ferenc, aki a hadjáratok történetét jegyezte le szorgalmasan. Kedvenc szórakozásuk volt még Estella nyaktörõ mutatvá-nyait megcsodálnia csontteremben, ahol minden csontból készült.
Estella úgy tett, mintha szerelmes lenne a grófba. Azt gon-dolta magában, hogy - „ez a bolond gróf utoljára is felesé-gül vesz, ha okosan viselem magam." Hogy bolond volt-e, ezt igazán nem volt könnyû eldönteni. Egyszerûen csak nem bírta elviselni a XIX. századot, s ezért inkább visszamene-kült a XVII-be, minden egyébrõl okosan, rendszeresen be-szélt. Olykor undorodott az emberektõl is. Egyébként így élt, mit se törõdve a jelennel.
Nem is történt volna ebben nagyobb változás, ha nem olyan bolond szomszédjai vannak, mint Behenczy Pál báró és a fia, Károly. A Behenczyek roppant gazdagok voltak, s mégis egyszer elfogyott a pénzük. Behenczy Pálnak negy-venéves korára nem maradt egyebe, mint Károly nevû ka-masz fia és a Vág melletti ócska kastély,.uradalom nélkül. Az apa Pesten, a fia Bécsben lumpolt. Behenczynének lehe-tett köszönni, hogy gondoskodott a lump férjérõl és fiáról, öt-ötezer forintnyi életjáradékot hagyott rájuk, de azzal sem tudtak gazdálkodni, tíz-húsz napig tartott. Ilyenkor mindent eladtak, ami még mozdítható volt. Egy alkalommal Károly a harangot adta el, s ezért annyira megharagudott az apja, hogy elkergette a fiút. Károly egyenesen Nedec várába tar-tott, beállított Pongrácz Istvánhoz, aki felfogadta udvari or-vosnak.
Egy nap ahogy a gróf kertjében sétált, egy gyönyörû ró-zsát látott kinyílva az üvegházban. A kertész ragaszkodott hozzá, hogy annak egy királyné keblén kell elhervadnia, Pamutkay ezredes javaslatára elküldték Motesiczky Erzsé-betnek Bardoncára. A kisasszony elfogadta, de a töviseit visszaküldte egy könyv kíséretében, mely Cervantes: Don Quijote de la Mancha-ja volt. A könyv nagy hatást tett a grófra, egész éjjel olvastatta a diákkal. Reggelre búskomor lett, még ebéd elõtt ellovagolt Budetinbe a honvédparancs-nokhoz, hogy lemondja a háborút.
Az ebédnél tósztok hangzottak el, Károly úr a negyedik-ötödik pohár bor után Estella lábait nyomogatta az asztal alatt, Estella egy darabig állta, de aztán felpattant, és meg-rótta Behenczyt. Pamutkay a hasát fogta a nevetéstõl, s meg akarta veregetni tréfásan a fiatalember feje búbját, de egy-szerre megfagyott ereiben a vér a csodálkozástól, látva, hogy Behenczy helye üres. Estella nagyot sikított, mert õ vette legelõbb észre, hogy a föld megnyílott, s elnyelte zaj nélkül Behenczyt székestõl, szalvétástól. Dermesztõ hangu-lat támadt. Pongrácz gróf magyarázatul még hozzátette, hogy így szoktak bánnia Pongráczok azokkal, akik a nõi szemérem ellen vétenek az asztaluknál. Estella óvatosan faggatni kezdte Pongrácz grófot, hogy Károly úr meddig fog ott maradni, de a gróf válasza még inkább megdöbben-tette az asztaltársaságot: amíg le nem fejezi. Ebéd után azon sopánkodott Estella, ha tudta volna, akkor dehogyis szólt volna. Fekete ruhát öltött, s megpróbált közbenjárni az ud-vari orvos érdekében, de eközben boldogan azt gondolta, hogy szerelmes belé ez a bolond gróf, s itt az ideje, hogy be-törjön szerencséje kapuján. A gróf nyakába vetette magát, de az undorral ellökte.
Estella ekkor döntõ lépésre szánta el magát, megkereste Behenczy celláját a föld alatt, ami nem esett nehezére, mert Károly úr iszonyú lármát csinált. A báró megígérte Estellá-nak, hogy bárónévá teszi, csak szabadítsa ki börtönébõl. Estella csak nevetett, de végül arra kérte, hogy várjon türe-lemmel. Belovagolt a falu szélére, s ott egy parasztasszony-nyal ruhát cserélt, majd egy zsák krumplit kért, azzal lóra pattant, s visszanyargalt. Kiürítette a zsákot, s a zsákban csempészte ki a várból a bárót, aki nagyon hálás volt.
Az íródeáknak tûnt fel elõször, hogy Estella már órák óta kilovagolt, s nem tért vissza, idõközben észrevették Behen-czy eltûnését is, Pongrácz a kozákjait küldte ki a felkutatá-sukra, de azok dolgavégezetlenül egyenként szivárogtak vis-sza. A gróf úgy gondolta, hogy kettõs bûnt követett el a lány: megszöktette a rabot: ez hûtlenség és árulás, valamint õ ma-ga is megszökött, annak ellenére, hogy István gróf tulajdo-nában volt. A diák és Szaniszló egy álló hétig kutatták a szö-kevények nyomát, s azzal a hírrel tértek vissza, hogy Besz-tercebányán vannak. Erre levelet küldött a gróf Beszterbá-nya városi vezetésének:
Óvári és Szentmiklósi gróf Pongrácz István, Nedecvár örökös ura, üdvözletét küldi Besztercebánya magisztrátusá-nak! Báró Behencry Károly nevû ifjú Estella nevû, tulajdo-nunkat képezõ leányzóval, kit hatszáz forintért vettünk vala a zsolnai komédiásoktól, megszökvén, tartózkodása Beszterce-bányán vagyon, ennek folytán tehát felszólítjuk a nemes vá-rost, hogy a leányzót haladéktalanul letartóztatván, e levelet átadó megbízott híveinknek (...) kezeibe szolgáltassák: (...)
Gr. Pongrácz Istv. Aztán még egy fenyegetõ passzust is betoldatott: egyéb-ként kõ kövön nem marad Besztercén, mivelhogy a földdel tétetik egyenlõvé. De sajnosa lány nélkül tértek vissza, s az-zal a válasszal, hogy vigye szegény uruk a fejét valami hi-deg zuhany alá, ahelyett, hogy ilyen leveleket irkál. Több se kellett Pongrácz Istvánnak, kiadta a parancsot: mindenki ké-szüljön, köszörüljék a kardokat, tisztogassák ki a fegyvere-ket, az ágyúkat. Reggelre indulnak Beszterce ellen! Egész éjjel folyt a lázas készülõdés, hogy reggel útra kelhessenek. Elöl maga Pongrácz István lépkedett Waterloo nevû fekete angol kancán, Zrínyi-nyakú magyar köntösben, kócsagos kalpaggal, õt követte hadi népe.

Második rész: Kedélyes atyafiak

Élt Zsolna városában egy Trnowszky nevû vaskereskedõ, akinek három fia volt: Péter, György és Gáspár. Az apjuk egy napon pályaválasztásra szorította õket, Péter a méhész-kedést és viaszkereskedelmet választotta, György orvos akart lenni, Gáspár pedig birkatenyésztésre adta a fejét, ab-ban látott fantáziát. Az apa mindegyik fiának háromezer fo-rintot hagyott. Az a fia is meggazdagodott, aki mézzel-vi-asszal dolgozott, s az is, amelyik a birkatartást választotta, és Zsolna város leggazdagabb, legtekintélyesebb polgárai lettek, de rettentõ gyûlölséggel viseltettek egymás iránt. Pé-ter sohasem házasodott meg, arra hivatkozva, hogy õ nem szamár, hogy amit keservesen szerez, azt egy asszony elher-dálja. Gáspár pedig háromszor is megnõsült, abból a meg-fontolásból, hogy az asszony is hozhat valamicskét. A har-madik testvér, aki valóságos szamár volt, orvos lett, de az emberek gyógyítása hálátlan feladat, és nem kifizetõdõ. Amikor meghalt, hagyott maga után egy tizenegy éves ár-vát, Apollóniát.
Apolka gyönyörû lány volt: nemes, ovális arc, édes, szo-morú kifejezéssel, hosszú pilláktól árnyékolt szemei üde, ned-ves fényben kéklettek: A szegény doktor halála után megin-dult a huzavona a két Trnowszky testvér közt, hogy kinek a gyámságába kerüljön a kislány. A temetésen csúnya vita bon-takozott ki Péter és Gáspár között, a végén odáig fajult, hogy még a polgármestert is megfenyegették. Végül összeült a tör-vényszék, s egyikõjüknek sem ítélték, hanem Klivényi József-nek, az írnoknak, akinek felesége Apolka édesanyjával volt rokonságban. Az írnok abban reménykedett, hogy a két nagy-bácsi egymással vetélkedve fogja megajándékozni minden jó-val unokahúgukat, de ehelyett egyáltalán nem törõdtek vele. Nehéz két év következett a kislányra, alig kapott enni, az ösz-szes cselédmunkát vele végeztették.
Egy alkalommal a csizmadia inasa meglátta Trnowszky Pétert, s arra biztatta Apolkát, hogy szaladjon oda hozzá, és csókolja meg a kezét. A kislány szót fogadott, elõször na-gyon meglepte az öregurat a gyerek, de amikor felismerte, becipelte magával a mézeskalácsoshoz, és vett neki egy nagy halom nyalánkságot. Apolka nagyon boldog volt, haza-vitte, de gyámapja szidva a nagybácsi fukarságát felfalta a mézeskalácsát. Ahogy ez az eset Gáspár fülébe jutott, õ sem volt rest, vitte a kis árvát a cipészhez s szabóhoz meg fehér-nemû árushoz, két boltoslegény cipelte haza a holmit. Péter urat bosszantotta, amit öccsérõl hallott, sietett túltenni rajta nagyvonalúságban, aranymíveshez vitte a gyereket, minden-féle drága ékszereket vásárolt neki, Klivényi úr nem kis örö-mére. E fordulat némileg javított a kislány sorsán, de legin-kább a gyámapján.
A polgármester látva a nagybácsik nagylelkû gondoskodá-sát, s másrészrõl hogy az írnok ezt a maga javára. fordítja, kézbe vette újra Apolka sorsát, s rávette a testvéreket, hogy a leánykát vegyék magukhoz, méghozzá egyenlõképpen fel-váltva, mindegyikõjük egy-egy félévig tartsa és nevelje. Bez-zeg lett is ebbõl ismét világraszóló spektákulum. Péter egy professzort hozatott Turócszentmártonból, egy francia leány játszópajtást Genfbõl, selyemruhákat, kalapokat, cipõket Besztercebányáról. Olyan pompában nevelte, mint egy her-cegkisasszonyt. A félév elteltével elzárta a csecsebecséket, amiket vásárolt neki, ráadta a Klivényiéktõl hozott foltos szoknyácskát és rongyos cipõt és maga kísérte el Gáspár há-záig. Gáspár még nagyobb káprázatba hozta a várost, Bécsbõl rendelte a gyermek ruhanemûjét, póni-fogatot vett neki, Deb-recenbõl hozatott nevelõt, aki magyar szellemben nevelte.
A harmadik félévben Péter tovább folytatta a versengést, kerített egy szerecsent, társalkodónõt, divatos ruhákat Pá-rizsból és Turócszentmártonból két nevelõt, aki szláv szelle-met voltak hivatva csepegtetni a kislányba, a magyart meg-utáltatni. Gáspár a következõ félévben gyönyörû nõi fogatot vett. Társalkodónõ, nevelõnõ, két apró inas nyalka huszárru-hában, mind magyarok voltak Apolka szolgálatára rendelve. Kertjében egy kis palotaszerû villát építtetett neki, szökõ-kúttal, körülötte rózsabokrok, pálmák, egzotikus növények. Gáspár Miloszláv nevû fia is otthon vakációzott, õt is szó-rakoztatta a nyüzsgés, mert Apolka kedvéért a környék elõ-kelõ lányai gyakran gyûltek össze náluk. Mindenki kíván-csian figyelte, hogy meddig tart még ez az értelmetlen lici-tálás.
Gáspár nem küldte el Miloszlávot a pétervári egyetemre, inkább otthon tartotta Zsolnán, hogy ismerkedjen némileg a közügyekkel. Apolka és Miloszláv elõbb összebarátkoztak, majd szerelem bontakozott ki közöttük. A kislány nagyon szerette a természetrajzot, a fiú különleges növényeket gyûjtött neki, sõt egy alkalommal egy skarabeust is, amiért cserébe csókot kért. Aztán letelt a félév, amikor Péter embe-rei megérkeztek, hogy elvigyék Apolkát, a kíséret a régi volt, de volt köztük egy angol komornyik nagy pofaszakál-lal és vállig érõ hajjal. Gáspár elbúcsúzott a lánytól, de az nem akart elmenni, végül amikor elindult tántorgó léptek-kel, a fiú hívta vissza. Gáspár semmit sem értett, végül Mi-loszláv bevallotta, hogy szeretné feleségül venni a lányt, er-re az apja hatalmas haragra gerjedt, Apolka pedig elmene-kült. Amikor beszállt a póni-fogatba, utánaszaladt a fiú, és egy találkát beszéltek meg.
Apolka hiába kereste Péter nagybácsit, nem találta sehol, csak az angol komornyik nem akart sehogy sem tágítani, s amikor el akarta küldeni, szólalt meg mennydörgõ hangon, s egy rántással letépte magáról álhaját, fekete pofaszakállát, Péter bácsi állt ott elõtte nem kis rémületére teljes életnagy-ságban, s kiutasította a házából. Szegény kislány kétség-beesetten sírt, nem tehetett egyebet, egy szál kendõ nélkül lépett ki az utcára, rohant Gáspár bácsihoz, de ott is durva el-utasításban volt része. Végsõ kétségbeesésében Klivényiék-hez ment, s elmesélte, hogyan bántak el vele a nagybácsik. És irulva-pirulva azt is bevallotta, hogy Miloszláv az oka. Az írnokék befogadták, sõt a fiúval is találkozott naponta, elválhatatlan jó barátok lettek.
A nyár elején Zsolnára érkezett Lengeffy Elemér kitûnõ színtársulata. Klivényiné már hetek óta betegeskedett. Egy délután fütyörészve, vidáman érkezett haza az írnok, s elújsá-golta, hogy színházba viszi Apolkát, de õ nem akart menni, mert a nénikéjét akarta ápolni, de a gyámapa hajthatatlan volt. Elmesélte, hogy összeismerkedett egy finom úriemberrel, aki feltétlenül találkozni akar a lánnyal. Ez az úriember Behencry Pál volt, Apolka félénken húzódott el tõle. Ott volt a színház-ban Miloszláv is, szünetekben odament és szórakoztatta. Az-tán lebomlott a lány haja, s az írnok élvezettel fogta az ujjai közé. Ez nagyon felbõszítette a fiatalembert, felkapott egy po-harat, és Klivényi arcába vágta, az is nekirontott a másiknak. Ezalatt Behencry báró a budetini honvédparancsnoknak akar-ta Apolkát megmutatni. Ekkor a szomszédasszony kétségbe-esve rohant oda hozzájuk, s lélekszakadva hozta Klivényiné halálhírét, így vége szakadt a verekedésnek.
Ahogy Apolka és gyámapja hazafelé tartottak, Klivényi felajánlotta a nevét a lánynak, aki sírva tépte ki karját és me-nekült el a sötét éjszakába. Rebernyik János, Blázy polgár-mester úr hajdúja vidrafogásra indult az éjjel, õ talált rá ájul-tan a Vág partján. Elvitte a városházára, és a polgármester úr szobájában vetett ágyat Apolkának. A polgármester is hallot-ta a mocorgást és kijött, megmozdult a lelkiismerete, különö-sen, amikor a kislány elkezdett hangosan sírni. Blázy uram odaült hozzá, és a lány õszintén elmondott neki mindent, a becsületes öregúr meg volt hatva és fel volt háborodva.
Lement a piacra, egyszer csak óriási csapat gyerek, asz-szony és ember kezd el futni Budetin felõl a piacnak, õrült lármával és jajveszékeléssel. „Nyakunkon az ellenség!" -kiabálták. A polgármester bosszúsan legyintett, de ím a föl-. kavart porfelhõbõl csakugyan kezdett kibontakozni egy ma-gyar ruhás vitéz, ágaskodó paripán.

MIKSZÁTH KÁLMÁN
Beszterce ostroma ...folytatás


Harmadik rész: A túsz

Pongrácz István gróf érkezett meg serege élén, a látvány lélekemelõ volt és zordon. A honvédparancsnok kérdezte meg a gróftól, hogy mi járatban van, az csak röviden annyit felelt: Beszterce ellen megy. A rokon meginvitálta egy kis pihenõre. Parancsot adott, hogy a had egy darabig maradjon veszteg, s mivelhogy békés városba érkeztek, harácsolni, zsákmányolni tilos. Ezzel kezet fogott a jelenlevõkkel egyenként. Kovács várnagy odasomfordált a budetini pa-rancsnokhoz, és arra kérte, hogy valamilyen módon beszél-je le urát a hadjáratról, mert attól tartott, hogy az egész dí-szes kompániát Budára szállítják az õrültekházába.
Ahogy egyre több sör fogyott, oldódott Pongrác gróf kedve, egészen vidáman kezdte elbeszélni Estella szökését a Behen-czy-fiúval. Ilyen vigadozás közben elmúlt a dél, és megéhez-tek az urak és a katonák. Kiadták a parancsot, hogy fõzzenek gulyást. Ebben a pompás hangulatban kezdte Blázy is, a pa- . rancsnok is nagy diplomáciával rávenni Pongrácz grófot, hogy mondjon le a jóravaló bányaváros lerombolásáról. Végre is egy olyan fehérszemély, mint Estella, nem érdemes arra, hogy egy várúr felcihelõdjék seregével. Nem Estella kell azonban neki, hanem a jogához ragaszkodott ilyen rögeszmésen.
Ezalatt Blázy úr kicsoszogott, és sorra vette a jobb háza-kat, hogy Apolkát ajánlja, s csak estefelé ért vissza dolgavé-gezetlenül a vendéglõbe. Egy helyen sem fogadták be. Ek-kor a parancsnok kihívta Blázyt a mellékszobába. Istvánnak vissza kell fordulnia, de ezt nem teszi, hacsak Beszterce egy hódoló küldöttséget nem meneszt elébe, és nem hoz Estella helyett túsz gyanánt egy másik leányt, hogy az addig nála le-gyen, míg a másikat visszaadják. Azt is kifundálta, hogy Lengeffyék társulatát kellene felkérni Besztercebánya ma-gisztrátusának szerepére, akik kellõ díjazás ellenében elvál-lalnák. Öttagú legyen a küldöttség, a hatodik legyen a túsz, Apolka. Blázy nehéz szívvel, de beleegyezett.
A színészek örömmel vállalták a szerepet, Pruzsinszky tárgyalt velük, valaha õ is vándorszínész volt. Aztán elérke-zett a nagy pillanat, a honvédparancsnok ünnepélyes pózba vágta magát. „Biztos forrásból jelenthetem, hogy Beszterce város táviratilag értesülvén haragodról és hadaid közeledé-sérõl, még azon órában hódoló követséget menesztett elédbe Zsolnára." A küldöttség csupa aggastyánokból állt. Pongrácz gróf lassan, ünnepélyesen bedugta kardját a hüvelyébe, és leszállt a lóról, hogy a hódolati jelvényeket átvegye. Ezután a túszhoz lépett, néhány biztató szót szólt hozzá, hogy ne féljen. Aztán e szavakkal bocsátotta el a küldöttséget: „Vi-gyék a békét és jóakaratomat küldõiknek!" Erre üdvrivalgás tört ki, így indultak vissza. Apolka azon mélázott, hogy mi lesz vele.
Nagy harangzúgás közt vonult be Pongrácz István a nede-ci várba, magával hozván a szép túszt. A gróf a Pongrácz kontesszek szobáit nyittatta ki, virágot vitetett fel. Barokk fénnyel berendezett szûzi szentélyek voltak ezek, hófehér muszlin függönyökkel. István gróf nem gyõzte figyelmeztet-ni cselédeit: „Lábujjhegyen járjatok, ti marhák!" Apolka jó-ízûen evett, azután kijött a folyosóra, és félénken nézegette a komor falakat. Minden olyan idegen volt. István gróf min-dent megtett, hogy minél otthonosabban érezze magát. Szer-zett nyolc egykorú leánykát játszópajtásoknak. A nõi szabó is ott serénykedett három legényével. Így elõbb-utóbb meg-lett Apolka udvara. István gróf most már igazán csendesen éldegélt, a lányka nevelésével bajlódott. Apolka ezalatt gyönyörû, nyúlánk hajadonná fejlõdött. Szépségének híre messze eljutott, túl Trencsén határain. Fi-atal emberek sáskaszámra környékezték a várat, de a gróf féltékenyen õrizte, mint egy nagy gyémántot. Alig lehetett hozzáférni, legfeljebb az ebédnél láthatták egy percre. Senki sem tudta, honnan került a várbaApolka, hol vette Pongráci. Ködbe veszett az igazság fele. Igazi mítosz támadt belõle. Az egyik Ordódy-fiú, huszártiszt, próbálta megkóstoltatni Apolkával a szerelmet. Egy keringõ alatt szerelmet vallott neki, és egy óvatlan pillanatban megcsókolta a vállát. A lány István grófhoz rohant panaszkodni. Ekkor visszaküldte a tán-colók közé Apolkát, de este a lány arra riadt fel, hogy Pongráci grófot sebesülten hozták haza a párbajról, melyre életre-halálra állt ki az Ordódy fiúval a prominens csók miatt.
Rögtön orvost hívtak, Apolka ott sürgölõdött szeretettel a beteg körül, puha kezét csillapítólag a homlokára tette. Este-felé bekövetkezett~a láz, elvesztette az eszméletét, s három hétig hánykolódott élet-halál közt. Apolka híven, ernyedet-lenül ápolta, virrasztott felette, tûrte a szeszélyeit. Ragaszko-dott ehhez a hóbortos emberhez mint jótevõjéhez. A husza-dik napon aztán elmúlt a láz. Túl volt az életveszélyen. Egy alkalommal felvánszorgott az ágyból, s gyenge, ingadozó léptekkel az ajtóhoz botorkált, kinyitotta nesztelenül, és a másik szobában ott látta térdepelni Apolkát Szûz Mária ké-pe elõtt, amint a kezeit összetéve hangosan imádkozik: „...köszönöm neked szívembõl, hogy szegény István gróf-nak már visszaadod az egészségét, (...) jó ember, és én úgy szeretem, mintha tulajdon apám volna." Nagyon megható-dott ezen a gróf, s rögtön fiskálisért küldetett. Nagyon rüeg-ijedt Apolka, félt, hogy mást akar tõle. Ezután István gróf megpróbált szivart kunyerálni a lánytól, végigment a gyere-kes könyörgések minden skáláján, de mégse kapott. S ez az eset, hogy egyetlenegyszer nem gyõzött az akarata, egészen félénkké, szelíddé tette.
Megérkezett a fiskális, Apolka nem kis meglepetésére Trnowszky Miloszlávot látta maga elõtt, csupa láng lett az ar-ca. Dr. Tamóczy Emil köz- és váltó-ügyvéd mutatkozott be, s csak most pillantott Apolkára. Ahogy egymásra néztek, rög-tön kiderült, hogy ismerik egymást. Ekkor közölte Pongráci gróf, hogy mi végre is hívatta az ügyvédet. Apolkát adoptál-ni kívánja, s õsi nevét és vagyonát ráruházni. A lány teljesen meglepõdött ezen, örömében felpattant székérõl, s térdre ve-tette magát a gróf ágyához, úgy csókolta meg a nagy, lelógó kezeit. Ekkor Miloszláv nem kérette magát, megmondta, hogy nemcsak mint ügyvéd jött a várba, hanem mint kérõ. Ezen elõször annyira felháborodott a gróf, hogy torkánál fogva akarta megragadni a fiatalembert, de olyan gyönge volt, hogy visszahanyatlott az ágyába. Bevallották, hogy már régóta szeretik egymást, István gróf gyerekkori szere-lemnek, ostobaságnak, amolyan márciusi hónak tartotta. Miloszláv ragaszkodott a leánykéréshez, a gróf kerek perec visszautasította, s tömlöcbe vettette. Azzal érvelt, hogy Apolka túszként tartózkodik nála. Hiába volt Apolka minden könyörgése, elhurcolták a fiút.
Két másik ügyvédet hozatott Zsolnáról, akik közül az egyik tudott róla, hogy fiatal kollégája már járt a várban, de az nem volt világos, hogy miért nem készült el az adoptálá-si okirat. Ahogy elmenõben voltak a kapu alól, egyszerre va-lami csillámló tárgy pottyant Kurka ügyvéd ölébe. A kis gyûszûbe belegyömöszölve egy keményre összehajtogatott papírdarab került elõ, az alábbi szöveggel: „Tarnóczy Miloszláv börtönbe van vetve, itt ül a várban. Jólelkû embe-rek kéretnek a kiszabadítására."

Negyedik rész: Az éj

Villámgyorsan terjedt el a hír Zsolnán, hogy Tarnóczy Emil fogságban van, a legkülönfélébb kombinációk terjed-tek el. Végül egy pesti lap szellõztette meg az ügyet „Egy oligarcha garázdálkodása" cím alatt. Az ellenzék rögtön in-terpellált, a belügyminiszternek választ kellett adnia, vala-hogy sikerült lecsendesíteni az országházat, de rögtön sür-gönyzött a trencséni fõispánnak, hogy csináljon azonnal va-lamit az üggyel kapcsolatosan. A fõispán levélben szólította fel a grófot, hogy engedje szabadon a fiskálist. Pongrácz gróf egy furcsa hangú választ kanyarított:

„A macska megfogja az egeret ér megeszi, ha akarja, de a lajhár nem fogja meg a macskát, tehát meg sem eszi, ha a -macska nem akarja. Így szól hozzád, Kubicza, a cica. A pró-kátorból nem esztek

IV. Pongrácz István de Óvári et Szent-Miklós "

A fõispán megértette, hogy nem maradt más hátra, egy csa-pat pandúrral kell Nedec ellen mennie. A pandúrok követelték a rab kiadatását, a várbeliek nyolc dühös bikát eresztettek a pan-dúrok közé, akik fejvesztve menekültek. István gróf nyomban haditanácsot hívott össze a fogoly ügyében a címer-terembe. Pamutkay azt indítványozta, hogy már úgyis megvan a gyõze-lem, engedjék szabadon a fiskálist. Erre hatalmas dührohamot kapott a gróf, aztán minden átmenet nélkül zokogásra fakadt.
A káplán úgy tartotta, hogy az elmekór most már napok óta mutatkozik, jelentést kellene tenni a hatóságnál. Pruzsinszky hallani se akart errõl, mi lesz velük akkor, ha a grófot bolondok-házába csukják, épp ellenkezõleg, titkolni kell. Ezután gyorsan váltakoztak a kedélyhangulatok. Volt olyan periódus, hogy visz-szatért élénk szelleme, okosan beszélt és sziporkázó ötleteket eregetett A nemes vármegyét vérig felháborította Pongracz gróf viselkedése. Törvényes úton évekig elhúzódhatott volna a fiatal ügyvéd kiszabadítása, így a budetini honvédparancsnokhoz for-dultak, hogy támadja meg a várat, de neki csak egy katonára volt szüksége, hogy furfangos tervét megvalósítsa, méghozzá egy apró termetûre. Volt ugyanis Budetintõl Nedecig járható föld-alatti út, amelyet ez a Vakarcs nevezetû legény jól ismert, s így erõszak nélkül sikerült megszöktetni a foglyot.
A várbeliek sehogy sem értették, hogyan tûnt el a rab. A gróf állapota napról napra romlott. Hallucinációi voltak, víziói, éjjel nem aludt, fel-felriadt és segítségért kiáltott, néha nap-pal is lefutott az udvarra, egyszer teljesen ruha nélkül. Egy-re fogyott, már nem volt emberi formája. Szánalmas volt rá-nézni. Csendes, nyugodt napjaiban elmerengett, nézett á semmibe, kártyát kevert. Ha Apolka szólt hozzá, mindig mo-solygott és azt mondta: „Kártyáztam az istennel és nyertem." Délutánonként benézett az istállóba, és a lovát kényeztette kockacukorral, a sörényét simogatta. Imádta a mezei virágo-kat. Apolka tekintetétõl mindig megjuhászodott. Egy este azzal futott ki a szobájából, hogy most lopták el a holdat az égrõl Makovnyik és Komár, s arra kérte õket, hogy inkább az értékesebb napot lopják el neki. Több ily jel mutatta a be-avatottak elõtt, hogy a gróf agya még nem mondott fel min-den törvényt. Eközben levél érkezett Blázy uramtól, aki ar-ról értesítette Pongrácz Istvánt, hogy Trnowszky Péter min-den vagyonát Apolkára hagyta, s arra kérte a polgármester, hogy adja ki a lányt. Egyre sürgõsebbé kezdett válni a dolog, hiszen kiszivárogtak a vészjósló tünetek a gróf elmeállapo-táról.
Tarnóczy Emil és Blázy úr még Bécsben a királynál is jár-tak, de ez az emberroncs törvényesen még mindig félelme-tes hatalom volt. Végül ismét a találékony budetini parancs-noknak volt mentõ ötlete. Kerítsék elõ Estellát, és a beszter-cebányai magisztrátus vigye vissza cserébe a túszért. Nem is. volt nehéz kivitelezni, mivel Lengeffy társulatával a környé-ken turnézott, Estellára pedig már igencsak ráunt Behenczy báró. Tarnóczy Emil az öreg Behenczy báróval tárgyalt, aki igen készségesnek mutatkozott az ügyben közvetíteni hat-száz forint kölcsön ellenében. A fia, amikor errõl értesült, el-játszotta, hogy mennyire fel van háborodva, hogy pénzért meg akarják venni az õ megunt szeretõjét, s elviharzott, az apja háta mögött megállapodott a fiatal fiskálissal, s felvette a pénzt, a megcsúnyult Estellát pedig átadta, akit nem gyõz-tek felruházni, hogy méltóképpen nézzen ki.
István gróf éppen kártyázott, amikor a kapuõr felhozta a levelet, elolvasta, sokáig belebámult, aztán a falhoz csapta a kártyákat. „Vesztettem. Fizetek" - mondta, aztán megkeres-te Apolkát, aki éppen játszótársai körében volt. Közölte ve-le, hogy jövõ szombaton eljönnek érte és elviszik, s õ oda fogja adni, mert a hadi regula azt kívánja. „Hát készülj! Szedd össze minden holmidat, rakd be az összes Pongrácz-éksz-ereket a ládádba. Minden a tied, kis hadizsákmánykám". A le-ányka szemeibõl kicsordultak a könnyek, amikor a gróf oda-lépett hozzá és a mellére vonta. Az nagyon fájt neki, hogy Apolka is menni akart, hiába ígérte meg, hogy gyakran meg-látogatja, ez nem vigasztalta.
Másnap másfél öl széles, másfél öl magas diófakoporsót csináltatott magának. Amikor elkészült, felnyergeltetett, és búcsúlátogatást tett a szomszédoknál. Ez azért volt meglepõ, mert már másfél éve ki se mozdult. Szombat hajnalban fel-nyergeltette kedvenc fekete kancáját, s parancsot adott az embereinek, hogy lõjék le. A durranások mindenkit meg-ijesztettek. Aztán elõhozatta a koporsót, melynek a felirata a következõ volt:
ITT ÜL ÓVÁRI ÉS SZENTMIKLÓSI
GR. PONGRÁCZ ISTVÁN
WATERLOO NEVÛ LOVÁN
BÉKE PORAIRA!
Ezt mindenki a gróf újabb szeszélyének gondolta, senki sem hitte, hogy beteg lenne. Hanem amint aztán látták, hogy elkezd az arca lassan átváltozni ónszínûvé, szederjessé, ak-kor szállta meg õket a rémület, Apolka pedig sírva fakadt.
Pongrácz gróf még látta, hogy megérkezett a három kocsi. Az egyikben Estella ült Lengeffyvel, a másodikban a szená-torok, a harmadikban Blázy és Tarnóczy. Pamutkay jelentet-te, hogy ki kell nekik nyitnia kaput, de Apolka semmit se lá-tott, elteltek a szemei könnyekkel. A lapusnyai banda még rázendített halkan a Rákóczy-nótára. „Lóháton akarok lenni a másvilágon" - mondta a gróf. Pamutkay fölé hajolt, kezét a szívére tette, de az nem dobogott többé. „Az utolsó várúr meghalt!" - mondta ünnepélyesen. A káplán imádkozott az áhítatos csöndben.
Hiába csoszogtak-kopogtak ezalatt kinn az idegenek, sen-ki sem vetett rájuk ügyet, senki sem kiáltott, pedig már igen-csak türelmetlenek voltak. Amikor meglátták a halott Pongrácz Istvánt, elcsöndesedtek. Eltemették a grófot, de nem úgy, ahogy, kívánta, híres fekete kancáján ülve, hanem csak gyalogosan és egyedül, ahogy a többi õsök feküsznek a csöndes varini sírboltban. Azt rebesgették, hogy a gróf mér-get ivott. A „Vágvölgyi Lap" adta hírül Apolka és Emil es-küvõjét, még a menyegzõi ruhát is alaposan jellemezték a kíváncsi hölgyolvasók számára.

Mikszáth Kálmán
A Noszty fiú esete Tóth Marival


Szereplõk:
Noszty Ferenc - huszárhadnagy
Noszty Pál - Feri apja, kormánypárti képviselõ
Vilma - Feri húga
Velkovics Rozália - Feri szerelme
Velkovics és felesége - Rozália szülei
Kozsehuba Tivadar-bankár, Rozália kérõje
Stromm Adalbert lovag - Feri felettes tisztje
Kopereczky Izsák Izrael - a takarékpénztár elnöke, Vilma férje
Malinka Kornél - Kopereczky titkára, Feri iskolatársa
Bubenyik - Kopereczky fortélyos komornyikja
Tóth Mihály - amerikai magyar milliomos
Tóth Mari - a lánya
Máli néni - Feri nagynénje

Abban az idõben nyalka huszárezredet vezényeltek Tren-csénbe, jó dolga volt a fehérnépnek, mert még a szeplõs asz-szonyoknak is jócskán akadt udvarlója. De valamennyi tiszt közt a legszebb fiú volt Noszty Ferenc huszárhadnagy: vi-dám, könnyelmû, eleven, pompás lovas, jó vívó, jó táncos és nagy kártyás. A szerelemben roppant szerencsés, nem úgy a kártyában, s az udvarlás is elég költséges szórakozás, így folyton pénzzavarban volt. Otthonról pedig nemigen számít-hatott anyagi támogatásra apjától, Noszty Pál kormánypárti képviselõtõl, aki ugyan pallosjoggal rendelkezett, de a fizeté-sét is már elõre lefoglalták. Noszty Feri ideálja Velkovics Ro-zália volt, a polgármester lánya. Az idilljüket Velkovicsné is támogatta.
A gond ott kezdõdött, hogy már elígérték Rozáliát Kozse-huba Tivadarnak, a gazdag bankárnak, akit maguk között Nagy Szamárnak hívtak, mert többek közt volt neki egy Nagy Szamár nevû jövedelmezõ vendéglõje. Már éppen az eljegyzés került napirendre, amikor jött Noszty egy huszár- vágással, s meghódította a kisasszony szívét, aki ezután egy-re húzta-halasztotta a nagy eseményt. Az öreg Velkovicsnak számtalan érve volt az ellen, hogy Noszty Ferihez adja a lá-nyát: katolikus, nemes, szegény, lump, de el tudta õt is bû-völni néhány kedves szavával. Az asszonyok miatt egyéb-ként sem merte volna elriasztani.
A huszárhadnagy állandó pénzzavarral küzdött, nagyvona-lúan szórta a pénzt, s már annyira el volt adósodva, hogy tíz-forintos kölcsönökért folyamodott a kamerádjaihoz. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Velkovicsék után szeretett volna utazni Rajecba, a kis fürdõvárosba, de egy fityingje sem volt. Egy váratlan ötlettel ellenfeléhez, Kozsehubához fordult kölcsönért, aki elõször rettentõen meglepõdött, de aztán furfangos ideája támadt, hogyan üthetné ki vetélytár-sát a nyeregbõl. Ezerforintos váltót íratott alá, s jótállóként Stromm Adalbert lovag nevét hamisíttatta alá, majd három hónap határidõt adott a váltó kiegyenlítésére.
Vidáman telt a nyár, Feri nem is gondolt a váltóra, csak ahogy közeledett október 10-e, a váltó határideje, esett egyre inkább kétségbe, végül apjához fordul segítségért. Annyira el- keseredett hangú volt a levél, hogy nemcsak apja utazott Tren- csénbe, hanem vele tartott Vilma is, Feri húga. Amikor kide- rült a végsõ kétségbeesés oka, este összetalálkoztak Kope- reczky Izsák Izraellel, aki elsõ látásra beleszeretett Vilmába.
A báró különös nevének furcsa története van. Valaha Ko-pereczky Károly huszárfõhadnagy beleszeretett egy zsidó le-ányzóba, akinek gyermeke született tõle, Móric. Amikor az apja meghalt, rá maradtak a magyarországi birtokok, s úgy végrendelkezett, hogy vagyonának kamatait a Kopereczky nemzetségnek csak azok a leszármazottjai kaphassák meg, akik az Izrael Izsák nevet kapták. Ahogy egyre inkább sze-gényedett a nemzetség, úgy egyre többen lettek Izrael Izsá-kok. Ez a báró a takarékpénztár igazgatója volt, s a legidõ-sebb sarja a családnak, azaz az örökség várományosa.
Ezért örült meg az öreg Noszty a véletlen találkozásnak a báróval, hiszen éppen azon törte a fejét,. hogy honnan tudna kölcsönt szerezni, hogy rendezze Feri tartozását. Másnap örömmel kereste fel Kopereczkyt, s kétezer forintot kért köl-csön, amit meg is kapott egy feltétellel, hogy zálogba oda kellett adnia azt a medaliont, amely Vilma arcképét tartal-mazta, s ha nem tudják visszafizetni fél éven belül, akkor az eredetit kell odaadniuk. Jót mulattak a nem mindennapi köl-csönügyleten.
Kozsehuba alig várta, hogy leszámoljon ellenfelével, így délben már megjelent Stromm ezredes úrnál a váltóval, de a legnagyobb meglepetésére az szó nélkül kifizette a váltón feltüntetett összeget, s készségesen elismerte, hogy az õ alá-írása szerepel rajta. Amikor Kozsehubától Nosztyék meg-tudták, hogy mi történt, a képviselõ úr minden erejét bevet-ve indult, hogy elintézze a példátlan esetet. Végül sikerült elsimítania botrányt, de Feri egészségügyi panaszokra hi-vatkozva kénytelen volt leszereltetni magát, s á katonaság kötelékeit elhagyni. Aztán elutaztak Trencsénbõl. Velkovics kisasszony nagyon el volt keseredve, szintúgy a hitelezõik, de nem lehetett mást tenni.
A kapcsolatot tartották a báróval, s mivel kiegyenlíteni nem tudták a kétezer forintos tartozást, a takarékpénztár el-nöke eljött a zálogtárgy eredetijéért. Feleségül nem merte kérni, mert a családi hagyomány szerint az egyik õse azért vetette bele magát a Vág vízébe, mert kosarat kapott egy if-jú hölgytõl, azóta igencsak megfontolják, hogy megkockáz-tassák a visszautasítást. Nem volt a Nosztyak ellenére ez a házasság, de egy kicsit hagyták kéretni magukat, mielõtt igent mondott volna Vilma.
Az esküvõ után a képviselõ úr elhatározta, hogy valami-lyen módon kárpótolja vejét az elmaradt hozományért, már kifundálta a módját is. Kineveztette Bontó vármegye fõis-pánjává, a miniszterelnöknek sem volt ellenvetése, hiszen Noszty Pál iskolatársa volt Az apósnak csak egyetlen kikö-tése volt, hogy veje segítse Noszty Feri hódítását Bontóvá-ron. Egy gazdag amerikai lányát szemelte ki magának az ifjú bonviván. A báró Pesten megkapta a megbízást, s a minisz-terelnök arra kérte, hogy amikor már rendezõdtek a viszo-nyok, numerikusan is értesítse. A kulcsot majd elküldi neki.
Kopereczkyt Noszty Feri is elkísérte, és segített felkészülni a fõispáni beiktatásra. Elõször is szerzett egy titkárt neki Ma-linka Kornél személyében, aki neki régi jó embere: iskolatár-sa, katonatársa, s a báró elõtt Vilma udvarlója. Amikor Vilma férjhez ment, búskomor lett. A legsürgõsebb feladat a beikta-tási beszéd megírása volt, már a második variációt olvasta fel az újdonsült titkár, de Kopereczkynek egyik sem nyerte el a tetszését, s újabbat kellett alkotnia. A titkár elkeseredésében elõvadászott egy harminc évvel korábbi beszédet, s azt adta oda a fõispánnak, hogy memorizálja a hazafelé vezetõ úton. Abban reménykedett, hogy az senkinek sem fog feltûnni.
Noszty Pál levele várta õket otthon, amelyben részletes helyzetjelentést tesz a Bontó megyei eseményekrõl. Nagy felzúdulást váltott ki az ottaniakból, hogy Trencsénbõl ne-veznek ki fõispánt föléjük. Valamint kétezer forintot kér a vejétõl. Titkárát elszállásoltatja a vendégszobában, amely sok kényelmet kínál: békamuzsikát, valamint nyugalmas pi-henést, feltéve ha kellõ mennyiségû macska is tartózkodik ott az egerek jelenlétének ellensúlyozására. Bubenyik, a bá-ró komornyikja nagyon élelmes volt, szép kis üzletet csinált abból, hogy elterjesztette, hogy a kertben kincsek vannak el-ásva, s nem kis pénzt voltak hajlandók a parasztok kifizetni, hogy megengedje nekik a kincskeresést.
Nem kis gondot jelentett Kopereczky számára a kétezer fo-rint, ugyanis csak a fõkötõõrök közremûködésével tudott vol-na pénzhez jutni. A családi hagyomány az Anjouk korából õr-zött egy húsz gyönggyel ékesített fõkötõt, a gyöngyök száma azonban egyre inkább csökkent, mígnem már csak négy ma-radt, ekkor a báró édesanyja két idõs hölgyre bízta a fõkötõ megmaradt ékességeinek megõrzését, mert a legenda szerint, ha azok teljesen elfogynak, akkor a Kopereczky famíliának is vége. Így a hölgyek elszántan õrizték a családi ereklyéket.
A furfangos komornyikra bízták, hogy oldja meg a nehéz helyzetet, és szerezzen meg egy darabot. Cselhez folyamo-dott, becsapta a hölgyeket azzal a mesével, hogy Malinka elõtt nem jelent akadályt a vasláda, mivel õ egy olyan cso-daszerszám tulajdonosa, hogy nem gond számára a vasláda kinyitása. A két fõkötõõr annyira megrémült, hogy inkább két gyöngyöt ajánlottak fel, csak hogy megtarthassák hivata-lukat, mivel Bubenyik még azt is elhíresztelte, hogy a báró úrnak mind a négyre szüksége lenne, s így inkább kettõt hagytak veszni.
Másnap már alig várta a titkár, hogy a báróné megjelen-jen, s láthassa Vilmát, de sehogy se akart kijönni, végül nem mindennapi gondolata támadt. Kõmûvesek dolgoztak a kas-télyon, a kapu fölé új címert raktak fel, az õ csigájukon hú-zatta fel magát Vilma szobájának ablaka elé, ezzel nem kis meglepetést okozva az asszonynak, aki éppen fésülködött, ugyanis a tükörben pillantotta meg régi szerelmének képét. Az elsõ döbbenet után, hiszen azt hitte, hogy kísértetet Iát, sikerült felocsúdnia, de a férfi számára nyilvánvalóvá vált, hogy Vilma még mindig vonzódik hozzá.
Kopereczky elkeseredetten kereste a kulcsot égen-földön, a kísérõlevelet megkapta, de hol a kulcs, ez volt a kulcsprob-lémája. Útnak indultak Bontó megyébe Bontóvárra, de hírét vették, hogy a megyeszékhelyen már nagyon készülnek a fõ-ispán beiktatására: szétszedték a diadalkaput, záptojásokat gyûjtöttek a tiszteletükre. Az igaz, hogy a közgyûlési terem-ben már ott lesznek a Nosztyak, de hogyan fognak eljutni odáig. Nem maradt más hátra Malinka Rekettyésnél leszál-lította fõnökét a vonatról, avval az ürüggyel, hogy Tóth Mi-hály és vadásztársasága üdvözölni szeretné az új fõispánt, s így sikerült a vonatcsatlakozásról is lemaradni, s csak más-nap érkeztek Bontóvárra.
Nagy volt a sürgés-forgás a városban, a báró ellenlábasa, Topsich gróf is megérkezett. Aztán nem kis feltûnést keltve egy fehér kocsiból, egy varázslatos szépségû kisasszony lé-pett ki, a karzatra vitték mutogatni. Tóth Mihály fölvásárol-ta az összes záptojást a botrány megelõzésére. A fõispán szo-báiban már ott várták a Nosztyak. Poltáry mondta az üdvöz-lõ beszédet, nincs az a kávédaráló gépezet, melyet õ felül ne múlna, ha egyszer kinyitja frázisainak zsilipjét. Sürgönyt ka-pott a báró a belügyminisztertõl, és számjegyekkel volt ér-telmetlenné téve. Nem tudta Noszty felolvasni, s kérte a kul-csot, mire Kopereczky közölte, hogy elveszett, s hívjanak la-katost, erre kipukkadt a többiekbõl a nevetés. Szegény báró beismerte, hogy nem valami nagy agyi kapacitással van megáldva. Hatalmas káosszal, hangzavarral indult a beikta-tás, Poltáry már azt hitte, hogy a beszédére se kerül sor, de végül sikerült elmondani. Malinka ereiben megfagyott a vér, ugyanis ugyanazt a harminc éves beszédet adta elõ, amelyet õ is szóról szóra bemagoltatott a fõispánnal. Kopereczkyt nemigen zsenírozta, hogy elõtte ugyanaz a beszéd már el-hangzott, teljes átérzéssel újra elmondta, de nem tört ki bot-rány, épp ellenkezõleg, hatalmas sikert aratott vele, mert mindenki azt hitte, hogy parodizálja az elõtte szólót, s bámu-latba ejtette a hallgatóságot a szónok memóriája, ahogyan szóról szóra visszaadta az elõtte szóló mondatait.
Noszty Feri eközben Tóth Marit kereste, meg akarta néz-ni a gazdag, egymillió forint hozománnyal rendelkezõ leányzót. Tóth Mihály, az édesapja Amerikában gazdagodott meg. Ahogy így informálódott a lányról, azt is megtudta, hogy a lány már nagyon sok kérõt utasított vissza, mert attól fél, hogy minden udvarló a hozományára és a vagyonra uta-zik; s nem õt, hanem a pénzt szeretik. Feri szerette volna, ha bemutatják a lánynak, de aztán rájött, hogy nem olyan sür-gõs ez a bemutatkozás.
Nagy ceremóniával megtörtént Kopereczky beiktatása, s nagy nehezen a bõröndbõl elõkerül a kulcs is, aminek a se-gítségével megfejtették a belügyminiszter sürgönyét. Abban arról értesítették, hogy meghalt a legidõsebb Kopereczky Iz-rael Izsák, s így a fõispán örökölte az évi negyvenezer forin-tos járadékot. Az öreg Noszty nagyon örült, s gratulált a ve-jének, elérkezettnek látta az idõt, hogy most már Feri sorsát is eligazítsák, s arra kérte, hogy neveztesse ki fõszolgabíró-nak. A Tóth Mari meghódítására vonatkozó haditerv kidol-gozására Homlódynét, Máli nénit kérik meg a férje közvetí-tésével.
Harmincöt évvel történetünk elõtt élt Pesten egy Nagy Ist-ván nevû tajtékpipametszõ, az õ egyik legénye volt történe-tünkbeli Tóth Mihály, s neki volt két jó barátja: Velkovics György és Stromm Adalbert, no ezek elhatározták, hogy köl-csönösen segíteni fogják egymást. Velkovics volt, aki elõ-ször megfelezte az örökségét Tóthtal, majd Tóth támogatta õt Amerikából. Velkovics késõbb nemességet is vásárolt ma-gának, s úgy felvitte az isten a dolgát, hogy Trencsén város polgármestere lett. Tóth is megnõsült, körbeutazta a világot, majd New Yorkban telepedett le, s vállalkozásba kezdett. Elõbb tajtékpipákat próbált eladni, majd az igazi üzleti sikert a sóskifli sütés hozta meg, milliomos lett. Az édesapja teme-tésére látogatott haza, s akkor nézte meg a szõlõt, amit örö-költ a Somlyó-hegyen, s ez annyira elnyerte a tetszését, hogy azóta minden szüretet itt töltött.

Mikszáth Kálmán
A Noszty fiú esete Tóth Marival ...folytatás


Az idei szüreten egy új vadász jelent meg a Somlyó-völgyben, Noszty Feri öltött álruhát, hogy észrevétlenül te-repszemlét tarthasson, finoman Tóthékról informálódott. Egyszer csak megpillantotta a lányt, ahogy a vincellér kuny-hójába osontak be a szolgálóval. Nagyon óvatosan surrantak be, nehogy bárki észrevegye õket. Feri elõször arra gyanako-dott, hogy titkos találkára siet, de amikor együtt kiléptek az ajtón, s a két fiatal lány ruhát cserélt, kiderült, hogy a szüreti bálra mentek, amelyet a fiatal iparosok szerveztek. Feri rögtön kitalálta, hogy mi volt Mari álöltözetének a célja, s igyekezett a maga hasznára fordítani ezt. A lány nyomába eredt. Mari egyébként már megbánta a kalandot, túl sokáig kellett állnia a többi lány közt, éppen amikor a visszavonu-lás módozatán töprengett a hamupipõke, egyszerre csak a sor elõtt termett a vadász, s félreérthetetlenül feléje intett a kezével. Õ észre sem vette, a bal szomszédja hívta fel rá a fi-gyelmét. Egész teste megremegett, minden vér az arcába szökkent, s nagy boldogság fogta el. Mari járatlan volt a csárdásban, nem tudott olyan trükkökkel incselkedni, mint a többi táncos, a kopogósnál Feri átkapta a lány derekát két kézzel, s föl-fölemelgette. Majd a tánc végén elkérte a lány rózsáját. Aztán magára hagyta egy kicsit, majd újra táncra perdültek. Ekkor váratlanul ismerõs arcot fedezett fel a for-gatagban, Velkovics Rozáliáét, igen elcsodálkozott, hogy mit keres ott. Nincs mit tennie, mint minél elõbb el kellett il-lanni, nehogy lebukjon.
Valóban Velkovics Rozália volt, és nincs benne semmi ör-döngösség, mivel Velkovics György uram és családja min-den évben Somlyón töltött néhány napot. Trencsénben ez a becses, ez imponál. Híre fut az egész környéken: Velkovi-csék szüretre mennek, de véletlenül egy nappal hamarabb érkeztek, mert az egyik nagynéni, akinél szerettek volna megszállni, temetésre ment. Tóth uramék nagyon örültek a vendégeknek. Derûs látvány volt, amint ott ültek hosszú évek múltán megint együtt a szõlõbeli villa mestergerendás, fehérre meszelt falú nagyszobájában. Róza tavalyi udvarló-jára tett csípõs megjegyzést az öreg Velkovics.
Ezalatt Róza felfedezte Mari szobalányát a kisasszony ru-hájában, kifaggatta a lányt a történtekrõl, s az töredelmesen bevallotta, hogy az úrnõje parancsolta a ruhacserét, s õ kény-telen volt engedelmeskedni. Levette a kalapját, s így nem volt annyira feltûnõ jelenség, ahogy barátnõjét, Marit keres-te. Ekkor a négyeshez készülõdtek, de szegény Mari hiába várta táncosát, az eltûnt. Ráadásul a szervezõk is keresték, s így kiderült a kínos eset, szegény szeretett volna láthatatlan-ná válni. A körülállók színes történetet találtak ki a titokza-tos idegenrõl. Azt állították, hogy Patkó volt, a híres betyár. Sok asszony csak amiatt sopánkodott, hogy nem sikerült jobban szemrevételezniük. Aztán szegény Tóth Mari tudo-mására is hozták az invenciójukat, amin a leányzó nagyon megdöbbent. Ezután gyorsan hazafelé indultak, s szerencsé-re éppen idõben sikerült a ruhacserét megejteni Klárival, a szobalánnyal, így nem derült ki a turpisság. Este a lányok a lovagjaikról meséltek elalvásig.
Mari ezután nagyon megváltozott, feltûnõen kereste a ma-gányt. Még Rózát is elkerülte, órákig elõgyelgett egyedül a szõlõben, töprengve, ábrándozva, lesve az égen úszó felhõ-ket, vajon hova mennek, minek mennek, ki küldi õket? Tóthné asszony nagy sopánkodással panaszkodott fûnek-fá-nak, a doktornak, az ispánnénak: Mari nagy változáson ment át, az a szilaj, akaratos gyermek most olyan szelíd, jó, mint egy bárány. A doktor azt mondta, hogy a szomorúság ellen nem tud medicinát.
Kopereczky hozzálátott, hogy beváltsa az öreg Nosztynak tett ígéretét, nem kis energiájába telt elintézni, hogy Ferit vá-lasszák meg szolgabírónak. Az ifjabb Nosztynak tisztelgõ látogatásokat kellett tennie a környék elõkelõségeinél, s meg kellett szerettenie magát. A sorban az elsõ Palojtayék vol-tak, akik még a ház asszonyának születésnapjára is meginvi-tálták.
Szokás volt, hogy a fiatalok korcsolyát hoztak magukkal a mulatságra, mivel a kert alatt ott volt a befagyott Mammut-szem (így hívják a tavat), óriás ezüst karika, melyen csodás élvezet siklani. Odaállítják a partra a cigányt, s a zene hang-jainál folyik a mulatság, míg csak be nem sötétedik. Feri megállt a jégtábla szélén, és az összképben gyönyörködött, amikor látja, hogy egy mellette elsuhanó hölgy elesett a fel-karcolt, szinte porzó tükörlapon. Odasietett, és a kezét nyúj-totta, hogy felemelje, s csók akkor nézett lovagjára a leány, s teljesen összerezzent, az arcából kiszökött a vér. Feri is csak most ismerte fel Tóth Marit. Sokáig eltöprengett azon a hasonlóságon, ami a vadász és e fiatalember között volt, még a hangja is. Aztán meglehet, hogy az egész beteges kép-zelõdés, beteges érzékek, homályos álmok ûznek vele csalfa játékot, hiszen bemutatkozott, s Noszty Ferencnek mondta magát Aztán késõbb is a Nosztyakról beszélgettek, s Mari megtudta, hogy a fõispánné is Noszty lány, sõt arról is szó esett, hogy a család teljesen tönkrement
Feri direkt nem csatlakozott a fiatalokhoz, pedig tudta, hogy Mari köztük van. Tudott az idegeinek parancsolni, hi-
140
szen elsõrendû játékos volt. Úgy érezte, kedvezõbb számára, ha visszatartja magát, s nem közeledik szembeszökõ módon a leányzóhoz. Inkább kinn maradt az asszonyok között, s ka-tonahistóriákkal mulattatta Fruzina mamát és környezetét. Csak késõbb mondta meg Marinak, hogy emlékezteti õt egy lányra. Majd Feri visszament a vénemberek közé, egykedvû, közömbös arccal, mint egy diplomata, s ha a cselszövõ Máli néni látná most, bizonyosan elégedetten cirógatná meg az or-cáit. Mari pedig a fiatalság szobájába nyitott be, de egyik sem volt ott lelkileg, ahol a testével. Feri nagy unszolásra volt haj-landó elmesélni a somlyói szüreti emlékeit, s vallotta be, hogy azt a lányt, akit akkor megtáncoltatott, égre földre kere-si, már újsághirdetést is adott fel, hogy megtalálja, mert bi-zony feleségül venné. Mari azt kérte tõle, hogy egyszer alka-lomadtán mutassa meg neki azokat az újságokat.
Tóth Mihály uram kórházat alapított a birtokain, mert va-gyona egy részét valami jó célra szánta. Az Isten iránta való jósága megtermékenyítette az õ szívének jóságát is. Az örök-lött vagyon rendszerint gõggel jár, a szerzett vagyon bizo-nyos alázatossággal, bizonyos bocsánatkérés-félével az em-beriség iránt, amely elõl a tejfölt leszedte. A kórházat Szent Sebestyén-pihenõháznak nevezte el, mert az ispotály szó el-lenszenves azon a vidéken. Csakhamar felvirágzott a kórház, tele lett betegekkel és szimulánsokkal, s a nép is belátta Tóth Mihály áldozatkészségét, számos jellel mutatta ki iránta sze-retetét és nagyrabecsülését, úgyhogy az úr, akinek csak az volt a célja, hogy Lázároknak és ügyefogyottaknak vigaszta-lást nyújtson, önmagának szerezte a legnagyobb vigasztalást és gyönyörûséget.
Egy nap beállított hozzájuk Noszty Feri, s amikor Mari megpillantotta, majd kiugrott a bõrébõl. Bevezették a sza-lonba, majd diszkréten átnyújtotta az újságokat Marinak, az-tán csakhamar felkelt és búcsúzott. Amikor Tóthék magukra maradtak, a házaspár megállapította, hogy milyen szép fia-talember a szolgabíró, csak Mari nem nyilvánított véleményt a szülei elõtt, hanem a szobájába sietett, s mohón olvasni kezdte a cikkeket.
Ezután megtelt élettel a Tóth-ház, udvarlók lepték el, Mari nem bújt el elõlük többé, nyájasan beszélgetett, tréfálkozott velük. A széptevõkbõl hamarosan udvarlók leltek. A követke-zõ héten nagyon szívesen fogadták Ferit nemcsak az öregek, de Mari is. Csak Noszty Ferivel foglalkozott, a többiekkel kurtán bánt el. Tóth uram rokonszenve is fokozódott iránta, mert örömmel látta, hogy az új szolgabíró milyen lelkiismere-tesen tölti be hivatalát. Aztán egyre nyilvánvalóbbá vált mind-annyiuk számára, hogy az udvarlók közül Feri felé húz a le-ányzó szíve. Tóth Mihály olyannyira a bizalmára érdemesítet-te, hogy a Szent Sebestyénben az õ számára fenntartott szoba kulcsát a fiatal szolgabíró rendelkezésére bocsátotta. Aztán ar-ról is szó esett, hogy Feri Trencsénben katonáskodott, amire Tóth uram igencsak felkapta a fejét, s két jó barátja felõl ér-deklõdött. Feri nagyon zavarba jött, amikor a Velkovics és Stromm Adalbert neveket meghallotta. Tóth Mihály ekkor el-határozta, hogy utánanéz Feri múltjának Trencsénben.
Feri sógora és apja közösen arra az elhatározásra jutnak, hogy nem szabad tovább halogatni, vegye el feleségül Tóth Marit, ugyanis Pesten nagy mulatozásokat csap, szenvedé-lyes kártyás, s egy vándortársulat primadonnájának csapja a szelet nagy lelkesedéssel, nehogy még botrány legyen abból, ha kitudódik a dorbézolása. Kopereczkynek is kezd egyre inkább a terhére lenni az állandó kölcsönkéréseivel, végül feltételül köti ki, hogy kérje meg a lány kezét. Nemsokára kitûnõ alkalom kínálkozik a terv kivitelezéséhez, Tóth uram meghívja Rekettyésre rókalesre, a szolgálót fegyverért sza-lajtja Ferinek. Ahogy egy rókalyuk elõtt álldogál, s egy ró-kacsaládot figyel, elébe toppan Mari ugyanabban a ruhában, amit a somlyói szüretkor viselt. Most már együtt nézik a ró-kákat, majd összebújnak, Feri megcsókolja, s megkéri a lány kezét, aki igent is mond.
A lánykérést titokban kellett volna tartani, de a Noszty csa-lád minden tagja értesült róla. Feri elszánta magát, hogy Tóth uramtól is megkérje a lánya kezét, de a legnagyobb meglepe-tésére nem találta otthon, csak a felesége fogadta azzal a hír-rel, hogy Trencsénbe utazott, hogy ügyeit elrendezze. Teltek-múltak a hetek, de Tóth Mihálynak sehogy sem akaródzott ha-zajönni. Kopereczky már az állomásfõnököt rendelte maga elé mindennap, hogy jelentse, megérkezett-e már. De amikor visszatért, a fõispánt kereste fel nyomban, s mindenféle ma-gyarázat nélkül arra kérte, hogy meg ne jelenjenek nála Marit megkérni, mert az biztos, hogy kosarat kapnak.
Ez a váratlan fordulat nagyon felbolygatta a Noszty famí-liát, s összedugták a fejüket, hogy mit csináljanak. A két fõ cselszövõ: Vilma és Máli néni volt Ferivel együtt. Az ifjú szolgabíró levélben nyújtotta be a lemondását, s kérte áthe-lyezését más vármegyébe, s Malinkát jelölte meg utódjának. Hamarosan egy jótékonysági bál. jó alkalmat nyújtott haditer-vük megvalósításához, nem törõdhettek bele ilyen könnyen a vereségbe. Vilma felkérte Marit, hogy vegyen részt az élõ-kép bemutatásában. Marinak szüksége is volt már egy kis változatosságra, mivel nagyon megviselték az események, csak egy bökkenõ volt, apja még mindig Trencsénben tartóz-kodott, s így nem tudta a családból senki sem elkísérni, vé-gül Máli néni vállalkozott.
Mindennek december 20-án kellett eldõlnie. Kegyetlen hideg idõ volt e napon. Malinka befagyva találta az ablako-kat, a fõispánné azon aggódott, hogyha a Gyík befagy, át-húzhatja a számításaikat, ezért a szolgabíró Voglányba ma-gához rendelte a hivatalába az útbiztost, hogy készítsen je-lentést, majd kiadta a rendeletet. Ma este, amint besötétedik, szedjék fel a rekettyési hidat, úgy, hogy az éjszaka során jár-hatatlan legyen, korán reggel ismét rakják össze, s egypár pallódeszkával még erõsítsék is meg, mert így követeli a közigazgatás érdeke. Malinkának Tóthéknál is a tiszteletét kellett tennie terepszemle céljából. A hírek szerint Tóth Mi-hály csak a következõ napon érkezik, addig Igali uram hur-colkodott át hozzájuk, hogy legyen férfi a háznál.
Máli néni hintaja idõben gördült be Mariért az udvarra, az élõkép fõpróbája volt, s Homlódyné elõre megnyugtatta Tóthnét, hogy ne aggódjon, ha a vártnál kicsit késõbb érkez-nének, még lesz egy kis vacsora is. Mire Bontóvárra értek, este lett, a megyeház udvara tele volt hintókkal, az ablakok ki voltak világítva, nyilván mindenki összefutott. Sokáig tar-tott, míg eligazodtak, de meg kell adni, sikerült, mert Kope-reczky viharos tetszésnyilvánításban tört ki. Amikor össze-hasonlította a festménnyel az elébe táruló élõképet, a felesé-géhez szaladt, s egy csókot nyomott a szájára. Aztán a fény-képész levette így õket, s egy váratlan csók is elcsattant a pillanatnyi sötétben, nagyot szisszent Vilma, s egy óvatlan pillanatban szóvá is tette Malinka.tapintatlanságát.
Noszty Feri hiába próbált Mari mellé settenkedni, csak a vacsora elõtti jókívánságok közepette sikerült elkapnia a lány, s néhány szót intéznie hozzá, de az kitért elõle. Hom-lódyné lépett Mari mellé, s az indulást sürgette, rosszul érzi magát, erre hivatkozott, s közölte, hogy idehívja rögtön Nosz-ty Ferit, ami igen megdöbbentette a leányzót, a szemöldök-íve egyetlen hangos kérdés volt. Erre Homlódyné finoman megsimította a fejét, s elmagyarázta, hogy Ferinek dolga van Voglányban a férjével, ezért utazik velük.
Nagyon kínosan telt az út, ha egyet zökkent a kocsi, Feri térde összeért Mari lábával, kikerülhetetlen volt, bármennyi-re is összehúzódott szegényke a sarokban, csak az volt a baj, hogy kevés volt a kátyú. Máli' néni egész úton nyöszörgött, Voglány közelében közölte, hogy begörcsölt, s nem tud to-vábbmenni, orvosra van szüksége. Mari ott akart maradni, hogy ápolja a nénit, de az ragaszkodott hozzá, hogy Feri kí-sérje haza. Így történt, hogy kettesben maradtak a kocsiban. Feri hiába próbált társalgást kezdeményezni, a lány egy-két szóval elvágta a folytatást. Útközben, ahogy a rekettyési híd hoz értek, nagy tûzre lettek figyelmesek, már azt hitték úton-állók, de csak azért világították ki, hogy figyelmeztessék az útonlevõket, hogy a hidat javítják, s átmenetileg felszedték.
Mari megijedt, úgy érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került, Feri hiába akarta megmagyarázni, elõször nem engedte, majd megfogta a kezét, s elmondta, hogy Mezernyére viszi, ott a kórházban tölti az éjt, olyan, mintha hazamenne, hiszen fenn van tartva ott egy szoba az apjának. Erre megnyugodott szegény leányzó, de közben kicsordul-tak a könnyei, Ferit a lelkiismeret szorongatta, szeretett vol-na világgá futni.
Éjfél után két óra tájban zörgette fel Szent Sebestyénnel szemben az orvost, s elküldték Máli nénihez. A doktor kinyi-totta a szobát, kioktatta Marit, hogyan zárkózzon be, s elin-dult az éjszakába Elbúcsúzott a lány Feritõl, s elment, de nem juthatott messzire, a találékony néhai színész elõvette a megfelelõ kellékeket, s nem telt bele egy perc, átalakította Nosztyt öregemberré, parókát húzott a fejre, álszakállt ra-gasztott az állára, egy ócska köpönyeget terített rá. Kisvár-tatva meghúzta a kórház csengõjét. Egy idõs asszony dugta ki a fejét. Pillanatok alatt a bizalmába férkõzött, s már belül is volt, befeküdt a számára kijelölt ágyba, s várta, hogy el-csöndesedjen a ház. Aztán lerángatta magáról az álruhát, s nesztelenül felment. A Tóth Mihálytól kapott kulcs segítsé-gével megfordította a mennyezeten lévõ zárat, s óvatosan ki-nyitotta, hogy ne csapjon zajt. A szíve hangosan vert. Hatá-rozott, sõt dacos léptekkel közelített az ágyhoz. Majd észre-vette a fellette lévõ csengettyûzsinórt, gyorsan elvágta, s ke-zébe vette a lány kezét, s úgy ébresztgette õt, akinek elsõ mozdulata a rémületé volt, a második a szeméremé.
Mari rémülten próbálta kizavarni a szobából, s amikor lát-ta, hogy nem megy, az ablakpárkányra mászott, s azzal fe-nyegetõzött, hogy kiugrik az ablakon. Aztán Feri elkezdte magyarázni, hogy tisztességesek a szándékai, õ nem akar semmi mást, csak formailag kompromittálni, hogy Tóth Mi-hály uram kénytelen legyen hozzáadni Marit. Addig-addig beszélt Feri, hogy Mari is beleegyezett, s már a házasságot tervezgették. Pázmán doktor talált rájuk, majd Igali bácsi je-lent meg, s Mari nyájas csacsogással közölte vele, hogy õt most kompromittálták. Az öregúr hatalmas haragra gerjedt, s Nosztyt kereste, de annak már csak a hûlt helyét találta.
Gyorsan, mint a villámlás, úgy futotta be a vármegyét a hír. Örömmel rágódtak, csámcsogtak az eseten, sõt még egy újságcikk is hírül adta a történetet „Csavaros ésszel kifundált szerelmi kaland" címen. Tóth Mihály tehetetlennek érezte magát, a közvélemény várta már, hogy bejelentsék az eskü-võt, de az apa hajthatatlan volt. A szokással ellentétben azon a véleményen volt, hogy nem elég, hogy elvették a lánya be-csületét, adja még oda a hozományát, fiatalságát is, szó sem lehet róla. Inkább felajánlotta a szomszédnak a birtokát jutá nyos áron megvételre, s azt tervezte, hogy elutaznak, nem engedi ennek a lump, hazudozó, megbízhatatlan fráternek adni egyetlen gyermekét.
Senki sem akarta megérteni az okoskodását, az otthona sem volt a régi, romokban hevert. A felesége azon az állás-ponton volt, mint a közvélemény, s a házasságot sürgette. Vé-gül magához hívta Tóth Mihály a lányát, s megkérdezte egye-nesen, szereti-e ezt a gazembert, s amikor azt felelte, hogy igen, akkor még egy kérdést intézett hozzá, hozzámenne-e akkor is, ha kiderülne, hogy ez az egész felhajtás csakis azért történt, hogy a hozományát megszerezzék, erre azt válaszolta Mari, hogy nem. Ezután Tóth uram még inkább ragaszkodott a véleményéhez, de amikor a felesége mérget kért az orvos-tól, megingott, s levelet küldött Ferinek, hogy beleegyezik a házasságba. De egyúttal nyomozásba kezdett a somlyói szü-reten történtekkel kapcsolatban, s magas jutalmat ígért annak, aki bármilyen dokumentummal tud szolgálni errõl.
A tavasz közeledtével, egy nap levél érkezett Pápáról, amely Noszty Feri levélfogalmazványát tartalmazta, amely-ben arról számol be, hogyan halad Mari meghódításával, s hogyan játszotta ki a lányt. Aztán elérkezett a menyegzõ nap-ja. A Noszty család tagjai elégedetten érkeztek a fényûzõbb-nél fényûzõbb hintókon Tóthékhoz, már együtt volt a díszes kompánia, csak a menyasszony hiányzott, s amikor a võle-gény végül az örömapát kérdezte, Tóth uram egész egyszerû-en bevallotta, hogy a lánya elutazott. Mintha leforrázták vol-na a családot, hatalmas szégyen volt, Feri éppen Tóth Mi-hálynak készült rontani, amikor az ajtóban váratlanul megje-lent Stromm Adalbert ezredes, s az ifjabb Noszty menekülés-re fogta a dolgot. Szétszéledt az esküvõi vendégsereg.
Egy kocsiban üldögélt Feri, s azon morfondírozott, hogy elég nagy a világ, és van benne elég lány. Szebbnél szebbek, édesebbek. A hozományok se vesztek még ki. Ej, csak egészség legyen és egy kis tûrhetõ kányajárás.

MADÁCH IMRE
Az ember tragédiája



Fõbb szereplõk:
Az Úr
Lucifer - fõangyal, a tagadás szelleme
Ádám
Éva

Elsõ szín: a mennyekben

Az Úr dicstõl környezetten ül trónján, az angyalok serege lelkesen magasztalja. „Dicsõség a magasban Istenünk, /Di-csérje õt a föld és a nagy ég, " Az Úr elégedetten tekint kör-be: „Be van fejezve a nagy mû, igen. /A gép forog, az alkotó pihen. / Év-milliókig e jár tengelyén, / Míg egy kerékfogát újítani kell. " A fõangyalok egyenként fejezik ki hódolatukat, s egyenként leborulnak: Gábor, Mihály, Rafael. Egyedül Lu-cifer nem követi példájukat, sõt cinikusan bírálja: „Mi tessék rajta? Hogy nehány anyag más-más tulajdonokkal felruház-va, / Miket elõbb, hogysem nyilatkozának, / Nem is sejtettél bennök, úgy lehet, / Vagy, ha igen, másítni nincs erõd, /... Az-tán mi végre az egész teremtés? / Dicsõségedre írtál költe-ményt, / Beléhelyezted egy rossz gépezetbe, / És meg nem únod véges-végtelen, / Hogy az a nóta mindig úgy megyen. " Aztán még rosszmájúan hozzáteszi: „Méltó-e ilyen aggas-tyánhoz e / Játék melyen csak gyermekszív hevülhet. " S vé-gül az „összhangzó értelmet" hiányolja. Az Urat felháborítja Lucifer bírálata, úgy érzi, csak dicséret illeti. Lucifer vállal-ja, hogy az õ lénye a tagadás, s rámutat az angyalok karára, akik ha kell, ha nem, úgyis dicshimnuszt zengenek. Lucifer a lét polaritására hívj a fel az Úrfigyelmét: „ Te anyagot szültél, én tért nyerék, / Az élet mellett ott van a halál, /A boldogság-nál a lehangolás, /A fénynél árnyék, kétség és remény. / Ott állok látod, hol te, mindenütt. " Az Úr haragjában számûzi Lucifert, de a bukott fõangyal részét követeli a teremtésbõl. „Legyen amint kívánod. / Tekints a földre, Éden fái közt / E két sudar fát a kellõ közepén / Megátkozom, aztán tiéd le-gyen. " Lucifer gúnyosan mondja: „Hol a tagadás lábát meg-veti, / Világodat meg fogja dönteni. "

Második szín: a Paradicsomban

Középen a tudás és az öröklét fái. Ádám és Éva jönnek, sokféle állat veszi õket körül. Az ég nyílt kapuján glória su-gárzik elõ, s angyali karok halk harmóniája hallik. Ádám és Éva örömmel élvezik az életet, s hálásak az Úrnak a sok-sok adományért, amit nekik juttat. Ádám megpillantja az egyik almafát, s megkéri Évát, hogy szakítson neki egyet, de ekkor megszólal az Úr hangja, s figyelmezteti õket, hogy bármely fa gyümölcseibõl ehetnek, csak arról a két fáról nem. Ádám meglepõdik a komoly figyelmeztetésen, Éva azon gondolko-dik el, hogy miért szebb az a két fa gyümölcse, de lepihen-nek a lugasba. Ádám és Éva lágy enyelgésben beszélgetnek.
Lucifer undorral hallgatja õket, nem könnyû elszánnia magát, hogy munkához lásson, mivel kétségek gyötrik, hogy a tudás nagyravágyásával le tudja-e gyõzni õket, mert Ádámnak és Évának van egy közös mentsvára: a szeretet. Megjelenésével megijeszti õket, de aztán Évát bókkal, Ádá-mot, pedig büszkeségén keresztül hódítja meg. S nem nyug-szik addig, amíg kételyt nem ébreszt bennük az Úr iránt. Mi-ért tûrik el az Úr gyámkodását? Jobb nekik tudás nélkül ten-getni életüket? Ennyire kényelmesek, hogy terhes önlábu-kon állni? Teljesen megszédíti õket. De Lucifernek ez nem elég, elmondja, hogy a két fa, amitõl eltiltotta õket az Úr: a tudás és a halhatatlanság fája. Éva háborodik fel elõször, mi-ért tiltja el alkotójuk e két fától. Ádám fél a büntetéstõl, de párja rögtön meg is találja a megoldást: „Miért büntetne? -Hisz, ha az utat / Kitûzte, melyen hogy menjünk, kívánja / Egyúttal olyanná is alkotott, / Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon. (...) Ha meg a bûn szintén tervében áll, / Mint a vihar verõfényes napok közt, l Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong, / Mint ezt, mivel éltetve melegít?" Lucifer old-ja fel a dilemmát: „A tett halála az okoskodás. " S Éva sza-kít, a tudás fájának gyümölcsét elõbb Éva, majd Ádám ízle-li meg. A halhatatlanság fájáról már nem sikerül szedni, egy Cherub lángoló karddal az útjukat állja. S megszólal az Úr: „Ádám, Ádám! Elhagytál engemet, / Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban. " Megijednek, de Ádám büszkén távo-zik, az angyalok kara szomorúan énekel.

Harmadik szín: a paradicsomon kívül

Ádám kis kalibát épít, cövekeket ver le kerítésül, Éva lu-gast csinál. Próbálják megteremteni a maguk kis paradicso-mát, Lucifer lelkesen a családról, a magántulajdon jelentõsé-gérõl elmélkedik, s elõrevetíti a jövõ társadalmát. Ádám elé-gedett, azután, hogy Isten elhagyta, büszkén saját magában bízik. Éva büszke, hogy õ az emberiség szülõanyja. Ádám tudásra szomjazik, Éva is a jövõt szeretné megtudni, vajon nõi bája megmarad-e. Ádám türelmetlen: „Könnyû neked beszélni tûrelemrõl, / Elõtted egy öröklét van kitárva, /De én az élet fájából nem ettem, / Arasznyi lét, mi sietésre int. " Lucifer megnyugtatja: „Nem az idõ halad, mi változunk, / Egy század, egy nap szinte egyre megy / Ne félj, betöltöd cé-lodat te is. " Ezután bûbájt bocsájt rájuk, bevezeti a kalibá-ba, és ott elszunnyadnak.

Negyedik szín: Egyiptomban

Ádám mint fiatal Fáraó, a trónon ül. Lucifer mint minisz-tere, tiszteletteljes távolban fényes kísérettel. A háttérben rabszolgák egy gúla építésén fáradoznak, korbáccsal tartják fenn a rendet. A fáraó elégedetten szemléli, hogyan épül a monumentális mû: „itt e mûvel, melyet alkotok, / Azt tartom, hogy megleltem az utat, / Mely a valódi nagysághoz vezet. ...5 évezredekre hirdeti nevem. " De az ifjú uralkodó boldog-talan. Ám a boldogság szerinte ez nem is fontos, a dicsõség sokkal lényegesebb.
A dolgozó rabszolgák közül az egyiket annyira megverik a felügyelõk, hogy jajveszékelve a csarnokba fut, s lerogy a trón elõtt, és segítségért esedezik. A munkások közül Éva mint a rabszolga felesége jelenik meg, és fájdalmas sikoltás-sal a férjére borul. Betódulnak a felügyelõk, de Ádám nem hagyja, hogy elhurcolják õket, ám a férfi már haldoklik. Éva könyörög férjének, hogy ne haljon meg, de a férfi keserve-sen teszi fel a kérdést, minek éljen, hogy egy gúlához nap mint nap követ hordjon. „Milljók egy miatt. " - jajdul fel. Ádámot teljesen felzaklatja az élmény. Az asszony siratja férjét, Lucifer számára csak szám, Évának a világ. Ki fogja õt szeretni ezután? Ádám maga mellé emeli, de a rabszolga-nõ egyre csak a rabok jajgatását hallja, s nem tud megfeled-kezni róluk. A fiatal uralkodónak rá kell döbbennie, hogy mások szenvedései által nem lehet boldog, félbehagyatja az építkezést, s felszabadítja a rabszolgákat.
Az idõ pusztító erejérõl elmélkedik Lucifer, mely nem kí-mél alkotásokat, hírnevet. Ádám olyan világba vágyakozik, ahol a köz érdekei érvényesülnek, s nem az egyéni, dõre becsvágy irányítja a világot.

Ötödik szín: Athén

A köztéren rongyos nép ácsorog, a szavazatukat árulják, s várják, hátha akad rá vevõ. Éva mint Lucia, Miltiadész had-vezér felesége fiával, Kimónnal, több szolgáló kíséretében áldozati tárgyakat visznek a templomba. Áldozatot készül-nek bemutatni, hogy Miltiadész épségben térjen haza. Két demagóg azzal vádolja, a hadvezért, hogy eladta a hont, „Lemnoszt be bírta venni egy csapással, /S most veszteg áll Pharosznál. Megfizették. " Lucia a templomból hallja, hogy valakit elítélnek. „Szivem mindig szorúl, ha éhezõ nép / Itéletét látom nagyok felett. " - mondja fiának. Eközben a nép halálra ítélte Miltiadészt.
Lucifer apró csínyt eszel ki, s hírnökként jelenti be a nagy hadvezér megérkezését, aki értesült a lázongásról, s most had-dal jön. Eközben felesége és a kisfia a templomból kilépnek, s a nép túszul akarja ejteni õket, de visszamenekülnek a szen-télybe. Ádám mint Miltiadész érkezik, sebesülten, elé járul a nép és a demagógok, s könyörögnek. A hadvezér nem tudja mire vélni a történteket, hiszen õ azért jött, hogy visszaadja a hatalmat, amit a néptõl kapott, feloszlatja a sereget. A dema-gógok megvádolják, hogy gyávaságból emlegeti sebesülését, valójában áruló, azért futamodott meg a perzsák elõl. Éva menteni akarja férjét, s ezért ráveszi, hogy kövesse õket a templomba, s szidalmazza a népet: „Csak láncot érdemel e csõcselék, / Mely érzi, hogy te születél urául. " Ádám nem hi-báztatja a népet, „Az nem hibás, annak természete, l Hogy a nyomor szolgává bélyegezze ". Aláveti magát a nép ítéletének.

Hatodik szín: Róma

Nyílt csarnok, istenszobrokkal, díszedényekkel, melyben illatok égnek, kilátás az Appenninekre. Középen terített asz-tal három lecticával, Ádám mint Sergiolus, Lucifer mint Milo, Catullus, mind megannyi kéjenc, Éva mint Júlia, Hip-pia és Cluvia kéjhölgyek ledéren vannak öltözve. Dõzsöl-nek, élvezik az életet. Egy emelvényen gladiátorok harcol-nak, rabszolgák parancsra készen állnak, a fuvolások. zenél-nek. Alkonyodik. Ádám fogad, hogy nem a piros szalagos gladiátor gyõz, s tétül Júliát teszi, s nyer.
A halott gladiátor holttestét elviszik. Ádám arról vall, hogy a kéj, a gyönyör után vágyakozik folyton. Lucifer gya-nakszik, megkéri Hippiát, hogy nyalja meg az ajkát, nincs-e méreg rajta. Hippia énekelni kezd, a szerelemrõl, borról: „Borral, szerelemmel / Eltelni sosem kell, / Minden pohár-nak l Más a zamatja, l S a mámor, az édes mámor, l Mint horpadt sírokat a nap, l Létünk bearanyozza... " - a perc gyönyöreinek élvezetét dicsõíti. Majd Cluvia mutatja meg, hogy mi tud, a múlt nagy hõseirõl énekel gúnyosan, a régi erények már nem értékek a számukra, csak a pillanatnyi má-mor, mely érzékeiket elzsibbasztja, köti le õket. Majd a gyö-nyör édességétõl megcsömörlött Ádám elküldi a zenészeket, s odakintrõl jajgatás hallatszik.
Lucifer magyarázza meg, hogy mi zajlik: „Nehány õrül-tet most feszítenek fel, / Testvériségrõl, jogról álmodókat. " A városban dögvész is pusztít, Catullus hiába próbálja el-vonni a figyelmüket, Ádám szomorúan elmereng. Ekkor temetési menet vonul el fáklyákkal és jajveszékelõ nõkkel. A hangulat teljesen elkomorult. A halottat nyílt koporsóban hozzák be, s az asztalra teszik, kísérete a háttérben marad. Lucifer ráköszön: „holnap nekem, ma néked!", majd arra biztatja Hippiát, hogy csókolja meg a halottat, és lopja ki szájából az obulust. A lány megcsókolja, ekkor a kíséretbõl kilép Péter apostol, s rákiált: „Megállj, a döghalált szivod magadba. " Mindnyájan visszarettennek. Az apostol ezután a kéj és mámor csömörérõl beszél, hiába ad pillanatnyi ki-elégülést, a régi istenek már nem segítenek. Hippia haldok-lik átkozódva, nagyon egyedül érzi magát, Péter vigasztalja: „Majd gyámolítlak én és a nagy Isten, / A szent szeretet örök Istene ", s megkereszteli. Elkomorulnak, értelmetlen-nek érzik létüket, s mindannyiuk közös vágya, hogy az el-korcsosult világ helyett, szülessen egy jobb, ahol a szeretet a legfõbb érték és parancs. Ádám lelkesül az új tanért, melynek „virága a lovag-erény lesz, /Költészete az oltár oldalán /A jelmagasztosult nõi ideál. "

Hetedik szín: Konstantinápoly

A piacon polgárok õgyelegnek. Középen a patriarcha pa-lotája, jobbra apácazárda, balra liget. Ádám mint Tankréd, férfikorban lévõ lovag, Lucifer a fegyvernöke, az Ázsiából visszatérõ keresztes hadak élén halad. Este van. A lovag meglepõdve tapasztalja, hogy a város polgárai hogyan hú-zódnak el tõlük, s nem érti, miért. Félnek a fosztogatástól, az asszonyaik meggyalázásától, hiába van a katonák ruháján a kereszt, ez nem akadályozza meg õket, hogy kegyetlenked-jenek, raboljanak. Ádám seregével a ligetben táborozik le. Az a néhány polgár, aki mégis elõmerészkedik, arról érdek-lõdik, hogy miben hisz: a Homousionban vagy a Homoiusi-onban. Ádám nem érti az egészet.
A patriárcha jelenik meg, Ádám segítséget kér tõle, mivel a város polgárai nem fogadják be õket, de az egyházfõ fon-tosabb elfoglaltságra hivatkozva nem hajlandó foglalkozni velük. Nem külhonban van az ellenség, hanem körülöttük, s tûzzel-vassal irtani kell az eretnekeket: nõt, aggot, gyerme-ket. Ádám megpróbálja rávenni az egyik agg eretneket, hogy adja fel azt az i-t, de az dühösen ûzi el. Az eretnekek karban énekelnek, a barátok karban közbevágnak az éneknek. Ádám döbbenten áll, Lucifer gúnyosan figyelmezteti: „Mit állsz oly szótlan, mondd, mit borzadasz? / Tragédiának né-zed? Nézd legott / Komédiának s múlattatni fog. " Lucifer szerint, ha gyõz egy eszme, akkor elsilányul a megvalósulás során. Az eretnekeket máglyahalálra ítélik.
Éva mint Izóra s Heléne, annak komornája, sikoltva me-nekülnek, néhány keresztes üldözi õket, az erényükre akar-nak törni. Ádám megmenti õket üldözõiktõl, akik gyorsan eloldalognak. Heléne meséli el, hogy egy kis sétát akartak tenni, amikor üldözõbe vették a keresztesek. Ádám szere-lemre lobban a szép Izóra iránt, de a szépséges hölgy zárdá-ba készül vonulni, hiába kér tõle zálogot a lovag, de az csak egy szalag. Tankréd bekíséri a zárdába.

Nyolcadik szín: Prága

Ádám mint Kepler, a csillagász Prágában a császári ud-varban él, Lucifer mint Kepler famulusa. Éva mint Borbála, Kepler neje az udvarhölgyek közt sétál. Rudolf császár arra kéri a csillagászt, hogy készítse el a horoszkópját, majd fi-gyelmezteti, hogy rossz hír kering róla az udvarban, hogy az új tanok híve lett, s ráadásul édesanyja is boszorkányság vádjával börtönben ül. A gyanú árnyéka azért vetül rá, mivel olyan kitartóan próbálja anyját megmenteni. Óvatosságra in-ti az uralkodó.
Éva lelkesen fogadja az udvaroncok bókjait, akik idõjós-lást, horoszkópot rendelnek Keplertõl. Éva pénzt kér, Ádám szemrehányóan mondja, hogy minden fillérjét már odaadta neki, de Borbála tovább folytatja, hogy õ nem szégyenkezik az öltözéke miatt. Ádám elkeseredetten rója fel az asszony-nak, hogy.nap mint nap õmiatta váltja aprópénzre a tudását, s készít idõjóslást, horoszkópot, ami miatt önmaga elõtt szé-gyenkezik. Éva tovább folytatja a szemrehányást. Ádám még elkeseredettebb: „Oh nõ, ha te meg bírnál érteni, / Ha volna lelked oly rokon velem, / Minõnek elsõ csókodnál hivém, / Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd % Kívül a boldogságot körömön / Nem hordanál mindent, mi benned édes / Világ elé s mindent, mi keserû, / Nem tartanál fel há-zi tûzhelyednek - Oh nõ, mi végtelen szerettelek " - Éva meghatottan megsimogatja, s engeszteli. Aztán a lugashoz ér, s egy udvaronc elébe toppan, szerelmi légyottra várta epedve az asszonyt.
Lucifer, Kepler famulusa bort ad Ádámnak, hogy enyhül-jön bánata. Ádám olyan korról ábrándozik, amely feloldja a rideg közönyt, s telve van tetterõvel, „Szemébe néz az el-avult lomoknak, / Bíróul lép fel, büntet és emel. " Közben az udvaronc azon gondolkodik, hogy Borbála az övé lehetne, ha a halál elszólítná férjét váratlanul, de az asszony kétség-beesetten utasítja vissza. Ádám tántorogva az erkély szélére lép, s tovább álmodozik a jövõrõl, s ekkor a Marseillaise dal-lama hallatszik, s kezdetét veszi az álom az álomban.

MADÁCH IMRE
Az ember tragédiája ...folytatás


Kilencedik szín: Párizs

A helyszín Párizs, a Gréve-piaca, a tér közepén egy guil-lotine-emelvény, s rajta egy nyaktiló, mellette Lucifer áll mint bakó. Ádám mint Danton az emelvény szélérõl a tö-megnek szónokol: „Egyenlõség, testvériség, szabadság!" Eközben rongyos újonchad jelenik meg. Danton lelkesen biztatja a népet, amely legyõzhetetlen. Ekkor néhány sans-culotte egy ifjú márkit és Évát mint az ifjú nemes testvérét hurcolja az állvány elé. Danton rokonszenvez velük és meg akarja menteni õket, de a márki nem engedi. Ezután Évához fordul, de az büszkén felajánlja a fejét a bakónak. Ádám be-vallja, hogy mennyire szenved e sok vérontástól, mennyire egyedül van, s bevallja érzéseit neki, de Éva visszautasítja: „nem érthetjük meg így egymást soha. "
A néptömeg véres fegyverekkel, lándzsákkal néhány vé-res fõt hurcolva, vadul visszatér. Egy sans-culotte egy elra-bolt gyûrût nyújt át Dantonnak, s közben leszúrja Évát, de õ ekkor új alakban jelenik meg mint rongyos, felgerjedt pórnõ bontakozik ki a tömegbõl, és egyik kezében tõrrel, másikban egy véres fejjel Dantonhoz rohan, hogy felajánlja magát, s méltatlankodik, hogy a nagy ember nem foglalkozik vele. Beleborzong a látványba, a két nõ hasonlatosságába. Ezalatt Robespierre, Saint-Just és más konventtagok jönnek, s rög-tönzött emelvényre állnak, s Dantont megvádolják, hogy a nemesek cinkosa, hazaáruló, zsarnok uralomra tör. Hiába akar válaszolni a vádakra, beléfojtják a szót, s végül önként lép az emelvényre, és hajtja nyaktiló alá a fejét.

Tizedik szín: Prága

A helyszín visszaváltozik olyanná, mint a nyolcadik szín-ben volt. Ádám ismét Kepler, az íróasztalra hajtott fõvel, s mellette Lucifer áll, aki csendesen megjegyzi, hogy ezúttal elmarad a nyakazás. Ádám felébred, s nem tudja elõször, hol van, aztán fájdalmas számára a felismerés, hogy újra a régi korban van, s lelkesen idézi álmát: „Mi nagyszerû kép tárult jel szememnek! / Vak, aki Isten szikráját nem érti, / Ha vér-rel és sárral volt is befenve. " Eközben Éva kerül elõ a lugas-ból, csalódott, az udvaronc csúnyán búcsúzott tõle.
Lucifer bejelenti, hogy Kepler tanítványai türelmetlenül várják mesterüket, égnek a tudásszomjtól. Ádám azt mondja tanítványának: „A bölcselet csupán költészete / Azoknak, mik-rõl még nincsen fogalmunk " A kor nagyjait az utókor nem csodálja majd. Kepler arra biztatja az ifjút, hogy vesse tûzre a régi tanokat, mert ezek hordozzák a múlt századok hibáit, elõ-ítéletül az új világba, akadályozzák, abban hogy elõbbre jus-son. Majd megkéri Lucifert, hogy röpítse új világba.

Tizenegyedik szín: London

A Tower és a Temze közt vásár van. Tarka sokaság hul-lámzik, zajong. Ádám mint idõsebb férfiú Luciferrel a Tower egyik bástyáján áll. Ádám lelkesen szemléli a forga-tagot, úgy érzi, végre azt látja, amire mindig is vágyakozott. Lucifer arra figyelmezteti, hogy onnan föntrõl minden sok-kal szebbnek látszik, de Ádám felháborodik e gúnyolódáson, s tovább gyönyörködik benne. Végre eltûntek a múlt kísér-tetei, „Szabad versenytér nyílt a kebelnek, " közjólét. Luci-fer hiába próbálja meggyõzni, Ádám lelkesen rajong.
Mindketten lemennek a Tower belsejébe, s csakhamar munkásnak öltözve lépnek ki annak kapuján, elvegyülnek a tömegben. A bábjátékosok éppen Ádám és Éva történetét mutatják be, de kigúnyolják, s mulat a közönség. S bárhová mennek, mindenütt azt tapasztalják, hogy a pénz a legfõbb érték, vele minden megvásárolható. Semmi sem az, aminek látszik, minden hamis, a kocsmáros savanyú bort szolgál fel vendégeinek. A munkások a gépeket kárhoztatják, mert el-vesztik a munkájukat miattuk. A koldusok egymással vesze-kednek a helyért. A zene se mûvészet többé, csak a részegek mulatozására szolgál.
Ekkor lép ki a templomból Éva mint polgárlány, imakönyv-vel s bokrétával a kezében anyjával együtt. Ádám ahogy meg-pillantja, felébred benne a szerelem. „Minõ méltóság, milyen szûz-erény, / Megközelítni nem merem. " Egy ifjú ezalatt sze-rényen Évához lép, s egy mézeskalács-szívet nyújt át neki. Biztatják a fiatalembert, hogy látogassa meg õket, de amikor elmegy, az anya azt a tanácsot adja lányának, hogy a másik hódolóját se riassza el. Ádám megpróbál szóba elegyedni ve-lük, de az anya durván elzavarja, ekkor Éva egy cigányasz-szonyhoz lép, aki minden szépet és jót megígér neki. Lucifer Ádámra mutat, hogy jósoljon neki is, de az korántsem oly biz-tató, mint az elõbbi jövendölés. Ádám kéri a lányt, hogy ne utasítsa vissza ilyen egyszerûen, az anyja közbelép, és azzal fenyegetõzik, hogy rendõrt hív. „Oh szent költészet, eltünél-e hát /E prózai világból már egészen? "- sóhajt fel kiábrándul-tan Ádám. Ekkor négy diák jön, akik még lelkesednek, a sza badba vágynak, Ádám abban reménykedik, hogy õk jobbak, mint a felnõttek, de Lucifer megmutatja õket felnõttként, s Ádám újra csalódott. Közben a cigányasszony ott ólálkodik körülöttük, s amikor ezt Lucifer észreveszi, Mylordnak szólít-ja Ádámot, az öregasszony rögtön biztatni kezdi, hogy szerel-me nem is reménytelen.
Egy nyegle élet-elixírt árul, Ádám felháborodva hallgatja. Eközben a cigányasszony közbenjár Évánál s anyjánál Ádám érdekében, akik mihelyt megtudják, hogy gazdag úr, sokkal nagyobb rokonszenvvel viseltetnek irányába. Ádám ékszereket ajándékoz Évának. Ezalatt egy elítéltet hoznak taligán, a nép tolong utána, Éva is lelkesen csatlakozni akar a tömeghez, hogy le ne maradjon az akasztásról. Az elítélt feleségét elcsábította a gyáros fia, s leszúrta az ifjút. Ezalatt a Towerhez érnek, melynek az egyik fülkéjében szentkép áll, ide tûzi csokrát Éva, s az hirtelen elhervad, s a lány nyaká-ról, karjáról az ékszerek gyíkokká változva leperegnek. Ádámék eltûnnek. „Kutyáknak harca ez egy konc felett. / Én társaságot kívánok helyette, / Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt, / Közös erõvel összemûködik; / Minõt a tudomány eszmél magának / És melynek rendén értelem virraszt. "
A vásártér helyén középütt egy sír tátong, s a tömeg kö-rültáncolja, majd szólnak egy-két mondatot, s belevetik ma-gukat egymás után: a bábjátékos, kocsmáros, kisleány, ci-gányasszony, Lovel, munkás, tanuló, katona, kéjhölgy, el-ítélt, nyegle. Éva diadallal átlépi: „Szerelem, költészet s ifjú-ság / Nemtõje tár utat örök honomba"- s fátyolát, palástját a sírba ejtve, dicsõülten felemelkedik.

Tizenkettedik szín: falanszter

U alakra épült falanszter, a két szárny földszintje nyílt oszlopos csarnokot képez. A jobb oldali csarnokban mozgás-ban levõ kerekes gépek között munkások dolgoznak, a bal oldaliban a legkülönfélébb természettudományi tárgyak, mechanikai eszközök, csillagászati, kémiai mûszerek, s egyéb különlegességek múzeumában egy tudós mûködik. Mindnyájan egyforma ruhát viselnek. Ádám és Lucifer az udvar közepén bukkannak fel. Lucifer néhány szóban bemu-tatja ezt az új világot. Megszûnt a haza fogalma, közcél felé tart az ember. Ádám sajnálja, hogy a haza fogalma nem lé-tezik, de telve van optimizmussal: „Aztán vezess, hogy lel-kem kéjelegjen /A boldogságban, melyet annyi harcra / Jól érdemelt díjul kapott az ember. " Lucifer és Ádám felölti a falanszteri egyenruhát, s így folytatják útjukat.
Egy tudóst szólítanak meg, azzal az ürüggyel, hogy ta-nulni jöttek hozzá, mivel hallottak róla. A tudós az iránt ér-deklõdik, hogy milyen szakterülettel foglalkoznak, Ádám azt feleli, hogy az egészet szeretnék átlátni, a tudós nem helyesli ezt, Lucifer siet a segítségére. A tudós megmutatja nekik a múzeumot, amelynek tárgyai kitömött állatok: ló, kutya, ökör, oroszlán, tigris, õz már mind kihalt fajok, csak azok élnek, amelyek hasznosak az ember számára, s nem pótolhatók: a birka és a disznó. Azután ásványokat mutat: széndarabot, amit már a légbõl szúr a tudomány, vasat, ami azóta elfogyott, alumíniumot és aranyat. Ezután a növé-nyek bemutatására kerül sor, Lucifer és Ádám megcsodál-hatták az utolsó rózsát, ami a földön nyílt, haszontalan vi-rág volt. A szellem virága, a költészet is ilyen haszontalan, két mûvet említ: Homérosz és Tacitus munkáit, amelyeket azóta a tudomány már régen megcáfolt. E mûveket csak a hatvan év feletti tudósoknak szabad olvasniuk, mert ez mé-reg. A dajkák egyenletekrõl beszélnek a gyerekekkel. Az-tán szörnyülködve mutatja be az ágyút, majd festményeket. Minden alá van rendelve a célszerûség elvének, a gépek végeznek minden munkát. Ádám csalódott a tudományban, nincs élet, mert nincs egyéniség. A tudós hosszas okfejtés-be kezd, hogy hajdanán az õsök ráértek regényes hipotézi-seket gyártani, de az õ koruknak már nincs erre ideje, négy-ezer év múlva ki fog hûlni a nap, s nem lesznek többé nö-vények, már csak négyezer évük van rá, hogy pótolják a napot.
Csengetés hallatszik, véget ért a munka, hosszú sorban férfiak jönnek, másikban nõk, néhány közülük gyerekkel, így jön Éva is. Az udvaron kört képeznek, egy aggastyán elõlép, s megbünteti a szabálysértõket: elsõként Luthert, mert mértéktelenül fûtötte a kazánt, nem kap ebédet, majd Cassiust, mert ok nélkül verekedést szított, gyógyítani fog-ják, amíg meg nem szelídül, Platónt, aki annyira belemerült az álomképeibe, hogy a rábízott marha kárba veszett, borsón kell térdepelnie, a hetvenkettediket, Michelangelót, aki ren-detlenül hagyta a mûhelyet, nem élvezheti a napot. Ezután az aggastyán két gyerek koponyaalkatát vizsgálja meg. Ádám beleszeret Évába. A tudós idõközben eldöntötte a gye-rekek sorsát, az egyik orvos, a másik pásztor lesz, el akarják szakítani Évától a gyerekét, de õ nem engedi. Ádám megvé-di Évát, de az aggastyán leértékeli a család intézményét. Lu-cifer fékezi le az indulatait. Ekkor felajánlják Évát és a má-sik nõt, ki szeretné magának, Ádám jelentkezik, de a tudós szerint: „Rajongó férfi és idegbeteg nõ: / Korcs nemzedéket szûl, ez nem helyes pár. " Ádám megöleli Évát, már éppen gyógykezelésre akarják õket vinni, amikor Lucifer kimenti, s tovább utaznak az álomban.

Tizenharmadik szín: ûr

Az ûr. A Föld egy szelete látszik, mindig egyre kisebb lesz, mígnem már csak csillagnak látszik, Ádám immár öreg, Lu-ciferrel repül. Ádám kétségbeesetten kérdezi Lucifert, hogy hová mennek. „A csillagok megettünk elmaradnak, / S nem látok célt, nem érzek akadályt. / Szerelem és küzdés nélkül mit ér /A lét? Hideg borzongat, Lucifer!" A Föld szellemének szava állítja meg õket, de Ádám repül tovább. „Ádám, Ádám, a végsõ perc közelg: / Térj vissza, a földön naggyá lehetsz, / Míg, hogyha a mindenség gyûrûjébõl / Léted kité-ped, el nem tûri Isten, / Hogy megközelítsd õt - s elront ki-csínyül. " Tovább repülnek, majd Ádám egy sikoltással megmerevül, Lucifer kacag, azt hiszi, gyõzött, s eltaszítja. A Föld szellemének szavára magához tér, s kéri Lucifert, hogy vezesse vissza a földre. „A célt, tudom, még százszor el nem érem. / Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is? /A cél, megszünte a dicsõ csatának, /A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga. " Lucifer megpróbál ké-telyeket támasztani Ádámban, de õ eltökélt, vissza a földre, új csatára.

Tizennegyedik szín: hóval és jéggel borított, hegyes vidék

Hóval és jéggel borított, hegyes, fátlan vidék, az elõtérben néhány korcs nyír, boróka és kúszófenyõ-bokor között esz-kimó viskó. Ádám mint aggastyán bottal jön lefelé a he-gyekbõl Luciferrel. Ádámnak nem tetszik a táj, a végtelen hómezõ. Arra kéri Lucifert, hogy olyan vidékre vigye, ahol pálmafák virulnak, a nap szépen süt. Lucifer tájékoztatja, hogy az egyenlítõ vidékén járnak, a tudomány nem gyõzött végzetén, a nap kihûlt. Ádám kiábrándultan tekint körbe, azt hiszi, hogy már nincs ember a földön, de egy eszkimó bújik ki a kunyhójából, fókavadászatra készül. Ádám döbbenten kérdezi: „E korcs alak, e torzkép volna-é / Nagyságomnak bitor örököse? " Az eszkimó ahogy megpillantja õket, azt hi-szi, hogy Isteneket lát, s fél, hátha nem jóindulatúak, vissza akar menni a kunyhójába. Lucifer megszólítja, s õ leborul elõtte, s megígéri, hogy az elsõ fókát neki áldozza, csak ne bántsa. Azt hiszi, hogy Ádám és Lucifer mérgesek, mert éhe-sek. Lucifer pedig épp az ellenkezõjét állítja „mert nem éhes, épp azért haragszik " Ádámhoz fordul: „Okoskodásod /A jóllakotté, míg itt társadé / Éhes gyomornak filozófiája. "
Az eszkimó elmeséli, hogy a szomszédait már agyonverte, de hasztalan „Mindig kerûlnek újak. s oly kevés /A fóka faj' ; s megkéri õket, ha istenek, tegyenek arról, hogy legyen több fóka és kevesebb ember. Ádám menekülni akar, de Lucifer a kunyhó felé vonja, s az ajtót berúgja, bent Éva mint az esz-kimó felesége. Ádám mereven bámul a küszöbön állva, s el-borzad Éva látványától, aki a nyakába borul, így üdvözli a vendégét. Ádám rémülten bontakozik ki az ölelésbõl, s kéri Lucifert, hogy menjenek. Itt ér véget Ádám álma.

Tizenötödik szín: pálmafás vidék

Ádám ismét ifjú, még álomittasan lép ki a kunyhóból, s álmélkodva néz körül. Éva bent szunnyad, Lucifer középen áll, Ádám megtört, de Lucifer hiába akarja bebizonyítani, hogy csak eszközök a végzet kezében, Ádám hisz a szabad akaratban, ezért mondott le a paradicsomról. Sokat tanult az álomképekbõl, kiábrándult, s úgy érzi minden tõle függ, s ekkor egy szirt felé halad: „Megállj! Mi eszme villant meg fejemben - / Dacolhatok még, Isten, véled is. / (...) Elõttem e szirt, és alatta mély: / Egy ugrás, mint utolsó felvonás... / S azt mondom: vége a komédiának. " Éva kilép a kunyhó-ból. Lucifer elégedett, immár gyõztesnek érzi magát. Éva aggódva figyeli, s utánaszól, bevallja, hogy gyermeket vár. Ádám térdre esik: „ Uram, legyõztél. Im porban vagyok, / Nélküled, ellened hiába vívok: / Eme j vagy sújts, kitárom keblemet. " Lucifer csalódottan átkozza s gúnyolja, de ekkor megjelenik az Úr dicsõülten.
Ádám keservesen panaszolja, hogy rettentõ látomások gyötrik, s nem tudja eldönteni, hogy mi a való belõle. „Megy-é elõbbre majdan fajzatom, / Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen, / Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad, /S a körbõl, melyben jár, nem bír kitörni? / Van-é ju-talma a nemes kebelnek / Melyet kigúnyol vérhullásaért /A kislelkû tömeg?" Az Úr nem ad megnyugtató választ, csak kitér elõle. Lucifer gúnyosan jegyzi meg: „Miért is kezdtem emberrel nagyot, / Ki sárból, napsugárból összegyúrva / Tu-dásra törpe és vakságra nagy " Az Úr biztatja Ádámot: „Karod erõs - szived emekedett: / Végtelen a tér, mely mun-kára hív, / S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd / Szünetlen mely visszaint s emel, / Csak azt kövesd! " Éva mindig segí-teni fogja, s vele lesz. S az Úr utolsó szavai biztatóak: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!"

LEV TOLSZTOJ
Ivan Iljics halála


Fõbb szereplõk:
Ivan Iljics Golovin - törvényszéki bíró
Praszkovja Fjodorovna Golovina - a felesége
Lizenyka - a leánya
Vászja - a fia
Fjodor Petrovics - a lánya jövendõbelije
Pjotr Ivanovics - Ivan Iljics legjobb barátja
Fjodor Vasziljevics - másik jó barátja
Schwarz - hivatalnok
F. Sz. Iljin - Ivan Iljics befolyásos barátja
Geraszim - a felszolgáló inas
Pjotr - a lakáj
orvosok


A bíróság nagy épületében az egyik ügy tárgyalásának a szünetében Pjotr Ivanovics felfedezett egy gyászjelentést az újságban, mely tudtul adta, hogy Ivan Iljics meghalt:

PRASZKOVJA FJODOROVNA GOLOVINA
MEGTÖRT SZÍVVEL TUDATJA
HOZZÁTARTOZÓIVAL ÉS ISMERÕSEIVEL,
HOGY SZERETETT FÉRJE,
IVAN ILJICS GOLOVIN, TÖRVÉNYSZÉKI BÍRÓ,
1882. FEBRUÁR 4-ÉN ELHUNYT.
TEMETÉS PÉNTEKEN, DÉLI EGY ÓRAKOR

A jelenlevõk valamennyien Ivan Iljics kartársai voltak, mindegyikük elsõ gondolata az volt, hogy milyen hatással le-het ez a haláleset saját rangjukra, elõléptetésükre. Eltekintve attól, hogy e haláleset mindannyiukban reményeket keltett, ahogy lenni szokott, örültek, hogy a másik halt meg, s nem õk.
Pjotr Ivanovics és Fjodor Vasziljevics álltak a legközelebb a megboldogulthoz. Pjotr Ivanovics osztálytársa volt a jog-tudományi iskolában, és lekötelezettjének érezhette magát. Ebédnél közölte feleségével Ivan Iljics elhalálozását, és a sógor áthelyezésének felmerülõ lehetõségét. Ebéd után nem feküdt le, hanem felvette frakkját, és elindult Ivan Iljicsék-hez. Ahogy odaért, egyik hivatali kollégájába, Schwarzba ütközött. Jelet adott, hogy meg akarja beszélni, hogy hol fognak aznap este vintezni.
Pjotr Ivanovics belépett a halottas szobába, nem tudta, hogy ilyenkor mit szokás tenni, csak egyvalamiben volt biz-tos, hogy keresztet vetni tanácsos, de hogy eközben meg kell-e hajolni, ez már kérdéses volt. Amikor Geraszim, Ivan Iljics felszolgáló inasa könnyû léptekkel elhaladt mellette, és valamit szórt a padlóra, ennek látványára Pjotr Ivanovics or-rát megcsapta az oszló hulla szaga. A halott úgy feküdt, ahogy a halottak szoktak, halott módra súlyosan elnehezül-ve, dermedt tagjai belemélyedtek a koporsó derékaljába. Ahogy ott állt, maga sem tudta, miért, de rossz érzés fogta el, megfordult és az ajtóhoz indult. Schwarz a másik szobá-ban várt rá, ahogy egy pillantást vetett rá, azonnal felfrissült. Odasúgta neki, hogy Fjodor Vasziljevicsnél fognak össze-jönni kártyázni.
De Pjotr Ivanovicsnak aznap este az volt megírva a sors könyvébe, hogy ne vintezzen, ugyanis a szobából kilépett Praszkovja Fjodorovna alacsony, kövérkés alakja, s amikor felismerte Pjotr Ivanovicsot, odalépett hozzá, megragadta a kezét, s elhívta magával. Pjotr Ivanovics a karját nyújtotta, és megindultak befelé, az özvegy lakosztálya felé, elhalad-tak Schwarz mellett, aki a szemével bánatosan intett Pjotr Ivanovicsnak. Az asszony cigarettával és hellyel kínálta. El-mesélte, hogy az utolsó három napon milyen sokat szenve-dett férje, megállás nélkül üvöltött a fájdalomtól, ráadásul eszméleténél volt az utolsó pillanatig. Noha Pjotr Ivanovics bántóan tudatában volt annak, hogy õ is, az özvegy is komé-diázik, mégis megrendítette a gondolat, hogy az az ember, akit olyan jól ismert, eleinte vidám iskolás gyermekként, utóbb felnõtt kolléga- és kártyapartnerként, ilyen iszonyato-san szenvedett. Ezután Ivan Iljics elmúlásának részletei fe-lõl érdeklõdött, mintha a halál olyan esemény lett volna, ami csak Ivan Iljiccsel történhet meg, vele semmi esetre sem. Az özvegy ezután a tárgyra tért, már elég jól informált volt, hogy mennyi pénzt tud kihúzni a kormányból a halál-eset folytán, de arra volt kíváncsi, hátha van még mód, hogy többet csikarjon ki, amirõl õ nem tud. Amikor nyilvánvaló-vá vált, hogy Pjotr Ivanovics nem tud segíteni, azon törte a fejét, hogyan szabadulhatna meg a férfi társaságától. Pjotr Ivanovics észrevette és elköszönt
Elmenõben még néhány ismerõst pillantott meg, akik a gyászszertartásra érkeztek: Ivan Iljics lányát és udvarlóját, kis gimnazista fiát, aki megdöbbentõen hasonlított az apjára. Amikor kilépett a házból, fellélegzett, és elment a kártya-partnereihez ötödiknek.
Ivan Iljics élete egyszerû, mindennapi és iszonyú volt. Negyvenöt éves korában halt meg, törvényszéki bírói rang-ban. Apja köztisztviselõ volt, mindenféle minisztériumok-ban szolgált, de alkalmatlan volt bármilyen hivatal betölté-sére, de elég ügyes volt, hogy fiktív pozíciókat szerezzen magas fizetéssel. Hárman voltak testvérek. Ivan Iljics a kö-zépsõ volt, a legidõsebb ugyanolyan pályát futott be, mint az apja, a legkisebb nem állta meg a helyét az életben, a vasút-nál szolgált. Ivan Iljics volt a család szeme fénye. Nem volt talpnyaló, de fiatalkorától fogva vonzódott a magas állású, elõkelõ emberekhez, elsajátította modorukat, világnézetü-ket, és barátait is körükbõl választotta. A gyerrnekkor és az ifjúság szokásos szenvedélyei nemigen hagytak nyomot benne. Végigpróbált mindent, de csak bizonyos határokon belül.
' Elsõ állását apja szerezte, a kormányzó különleges meg-bízatású tisztviselõje lett. Szolgált, szépen haladt elõre a pá-lyán, ugyanakkor kellemesen, ildomosan szórakozott. Ez-után vizsgálóbírói állást kapott egy másik kormányzóság-ban, új kapcsolatokat kellett kialakítania. Éppolyan kifogás-talan vizsgálóbírónak bizonyult, mint amilyen kifogástalan volt különleges megbízatású hivatalnokrnak. Sohasem élt vissza hivatalával, sõt igyekezett enyhíteni hatalma meg-nyilvánulásán. Ügyesen elhárított magától minden olyan kö-rülményt, ami nem tartozott szorosan véve szolgálatához. Ivan Iljics az elsõk egyike volt, akik a gyakorlatban kidol-gozták az 1864. évi törvények alkalmazását.
Ezután új szolgálati helyre került vizsgálóbírói minõség-ben, rendkívül kellemesen alakult az élete, a fizetése is ma-gasabb lett, ekkor vált kedvenc szórakozásává a kártya. Már két éve szolgált ezen a helyen, amikor Praszkovja Fjodorov-na Mihellel megismerkedett. A legvonzóbb, legokosabb, leg-ragyogóbb lány volt. Estélyek vége felé egyszer-egyszer fel-kérte Praszkovja Fjodorovnát, és fõként e táncokkal nyerte meg a szívét. A leány belészeretett. Aztán egy alkalommal feltette magának a kérdést, miért ne vehetné feleségül, hiszen jó nemesi családból származik, szemrevaló, kis vagyonkája is van. Önmagának is jót tett, amikor ilyen feleséget szerzett, s egyben a magas állású személyek is helyeselték.
Maga az esküvõ és a házasélet elsõ ideje hitvesi gyengéd-séggel, új bútorral kellemesen telt. De a felesége állapotossá-gának elsõ hónapjaitól kezdve valami új, váratlan mozzanat keletkezett. Az asszony oktalanul féltékenykedett, csúnya je-leneteket rendezett. Eleinte megpróbált elsiklani felesége hangulatai felett, majd körülnézett, milyen eszközökkel vé-dekezhetne. A hivatal volt az egyetlen, ami imponált Prasz-kovja Fjodorovnának. A szolgálatból folyó kötelezettségek-kel harcolt felesége ellen. A gyermek születésével nõtt az a szükséglete, hogy családján kívül ilyen független világot biz-tosítson magának. Végül kidolgozta a házasélet módszerét. A házasságtól csak azt követelte, amit az adni tudott, vagyis a házi koszt meg az ágy örömeit, s legfõképpen a külsõ for-máknak a közvélemény által megkövetelt illendõségét. A zsémbelés elõl visszavonult a maga külön, elkerített hivatali világába, és ott kereste örömét.
Megbecsülték mint lelkiismeretes hivatalnokot, három év múlva elõléptették ügyészhelyettessé. Egymás után jöttek a gyerekek, felesége zsémbesebb lett, de mûködött a házas-életre kidolgozott módszere. Hét év után kinevezték állam-ügyésznek egy másik kormányzóság székhelyére. Elfogyott a pénzük, hiába volt több Ivan Iljics fizetése, minden drá-gább volt, s ráadásul két gyermekük meghalt, és a családi élet is nyomasztóbbá vált. Ivan Iljics egyre kevesebb idõt töltött családja körében. Eltelt újabb hét év, a lányuk tizen-hat éves lett, még egy gyerekük meghalt, már csak egy gim-nazista fiuk maradt.
Így telt el házaséletük tizenhét esztendeje, aztán elkövet-kezett Ivan Iljics életének legnehezebb éve: 1880. A várako-zásai ellenére mást neveztek ki bírósági elnöknek, dühében mindenkivel összeveszett. A fizetésébõl nem tudtak megél-ni, nyáron szabadságot vett ki, és takarékosság célból felesé-gével falura mentek nyaralni, Praszkovja Fjodorova öccsé-hez. Aztán egy nap elhatározta, hogy felutazik Pétervárra, s ha törik, ha szakad, ötezer rubeles állást szerez. A szerencse mellé szegõdött már a vonaton, összetalálkozott régi jó is-merõsével, F. Sz. Iljinnel, aki arról tájékoztatta, hogy nagy változások fognak történni a minisztériumban, s õ azért uta-zik Pétervárra. Megígérte Iván Iljicsnek, hogy támogatni fogja õt.
Most, amikor minden olyan szerencsésen alakult, amikor közös volt a céljuk, és kevés idõt töltöttek együtt, a házastár-sak olyan szép egyetértésben éltek, mint házasságuk legelsõ évében, és azóta sem. Egyedül utazott föl. Hamarosan nagy-szerû lakást is talált, pontosan olyat, amilyenrõl Praszkovja Fjodorovnával ábrándoztak. Már elõre örült, hogy mit fog szólni ehhez a családja. Olcsón vásárolt mindenféle holmit, ami elõkelõ színezetet adott az egész lakásnak. Még tárgya-lás közben is voltak szórakozott percei, elgondolkodott, hogy milyen drapériát tegyen a függönyökre. Nekiállt bútort tologatni, függönyöket felaggatni. Egyszer fellépett egy kis hágcsóra, hogy egy ügyetlen kárpitosnak megmutassa, mi-lyen redõkbe fektesse a függönyt, rosszul lépett, és leesett a hágcsóról, de az utolsó pillanatban megkapaszkodott, és csak az oldalát verte be az ablakkilincsbe. Egy ideig sajgott a helye, de hamarosan elmúlt. Minden gyönyörûen sikerült, olyan volt a lakás, mint általában a nem nagyon gazdag em-bereké, akik mindenáron a gazdagokhoz akarnak hasonlíta-ni. A leveleiben szándékosan rosszabbnak tüntette fel, hogy amikor majd meglátják, annál nagyobb legyen az elragadta-tásuk. A nõk összecsapták a kezüket a meglepetéstõl, Ivan Il-jics úszott a boldogságban.
Egészében véve úgy folyt Ivan Iljics élete, ahogyan hite szerint folynia kellett: könnyedén, kellemesen és illendõen. Hivatalában arra ügyelt, hogy az emberekkel semmiféle kapcsolatot sem létesítsen, csakis hivatalosat. A legnagyobb mértékben értett hozzá, hogy elkülönítse a hivatalos részt, és ne keverje össze igazi életével. Nemcsak könnyedén, kelle-mesen és illendõ módon intézte hivatalos ügyeit, hanem va-lósággal mûvészien. Néha egy-egy könyvet is a kezébe vett, amelyrõl mindenki beszélt, de legfõbb szórakozása az volt, ha intim kis ebédekre hívhatott elõkelõ társadalmi állású hölgyeket és urakat. Egyszer még estélyt is adott. A hivatali örömök Ivan Iljics becsvágyát elégítették ki, a társadalmi örömök pedig hiúságát, de igazi örömeit a zöld asztalnál, a vintben találta. Azután jólesett megvacsorázni és meginni egy pohár bort, az még jobb volt, ha nyert is egy kicsit, ak-kor derûs és kiegyensúlyozott lelkiállapotban tért aludni. Ki-tûnõ társaságuk volt, lerázták magukról a röstellni való ro-konokat és ismerõsöket, ráadásul az elõkelõ, fiatal vizsgáló-bíró, Petriscsev komolyan udvarolt Lizenykának.
Valamennyien egészségesek voltak, csak Ivan Iljics pa-naszkodott, hogy rossz a szája íze, és a hasa bal oldalán va-lamit érez. Ez a fájdalom fokozódott és állandósult. Rossz-kedve is erõsödött, és lassacskán felborította a Golovin csa-lád életének könnyed és illedelmes egyensúlyát. Sûrûsödtek a jelenetek, s most már nem alaptalanul panaszkodott Praszkovja Fjodorovna férje nehéz természetére, hiszen bár-milyen probléma merült fel, mindenért a feleségét hibáztat ta. Az asszony minél jobban sajnálta magát, annál inkább gyûlölte a férjét. A halálát kívánta, de mégse, hiszen akkor megszûnik a fizetése, s ez még inkább férje ellen tüzelte. Vé-gül õ tanácsolta Ivan Iljicsnek, hogy forduljon orvoshoz a bajával.
Minden szakasztott úgy volt, mint a bíróságon. Ahogy Ivan Iljics nagyképûsködött a vádlottakkal, úgy nagyképûs-ködött vele a hírneves orvos. Egyetlen kérdés foglalkoztatta Ivan Iljicset, hogy veszélyes-e a baja, de ez az orvos szem-pontjából fölösleges kérdés volt. Ivan Iljics életérõl szó sem volt, a vita a vándorvese, idült hurut, vakbélgyulladás közt folyt. Megérezte, hogy rosszul áll az ügye, az orvosnak és mindenki másnak ez nyilván mindegy, de neki annál keser-vesebb, erõsen megsajnálta magát. Ezután az utcán és min-denhol szomorúság vette körül. Fõfoglalkozása lett, hogy pontosan követte az orvos elõírásait, s ezután semmi sem ér-dekelte jobban, mint az emberek betegsége, egészsége.
A fájdalom nem enyhült, de erõvel magára kényszerítette, hogy azt higgye, javult. A legapróbb rendellenességek ki-hozták a sodrából, s egyre inkább megbetegítették, de nem tudott uralkodni magán. Ugyanabban a hónapban felkeresett egy másik orvost, az másfajta betegséget állapított meg, de hiába vette be ennek is a gyógyszereit, a szája íze egyre job-ban elváltozott, úgy érezte, mintha undorító bûz áradna be-lõle, étvágya, ereje egyre fogyott. A felesége bizonyos állás-pontot dolgozott ki férje betegségével szemben, s megma-radt ezen nézeten, tekintet nélkül arra, hogy mit mondott Ivan Iljics. Szerinte képtelen rá, hogy pontosan megtartsa az orvos elõírásait, mint más normális ember. Sõt azzal fenye-gette, hogy sosem gyógyul meg így.
Kollegái hol úgy néztek rá, mint akinek a helye hamaro-san megürül, hol meg hirtelen jóindulatú élcelõdésben törtek ki, és csúfolták hipochondriája miatt. Már a kártyában sem volt a régi, képtelen volt kirakni a szlemmet.
Így telt el egy hónap, kettõ, újév elõtt feljött a városba a sógora, s amikor fölemelte a fejét Ivan Iljics léptei hallatára, egy másodpercig szótlanul meredt rá. Ez a pillantás mindent elárult a számára. Aztán fültanúja volt, amikor sógora azt mondta Praszkovja Fjodorovnának, hogy ez az ember halott, nézze meg a szemét, semmi fénye. Ekkor kereste fel Pjotr Ivanovics orvosbarátját. A doktor szerint a vakbelében van valami: Nem kell egyéb, mint fokozni az egyik szerv életere-jét, csökkenteni a másiknak a mûködését, akkor az a valami felszívódik Új reményekkel tért haza, az oldalára feküdt, s érezte, hogy a vakbél gyógyul, felszívódik, de egyszer csak megérezte újra a jól ismert, sajgó fájdalmat és a szájában a fertelmes ízt. Nem a vakbélrõl, nem a vesérõl van itt szó, ha-nem az életrõl és.:. halálról. „Ha én nem leszek, mi lesz? Nem lesz semmi. De hát hol leszek, ha nem leszek többé? Ez a halál? Nem, nem akarok meghalni" - morfondírozott ma-gányosan. Rettenetesen fájt, hogy a többiek nem vesznek tu-domást az õ szenvedésérõl.

LEV TOLSZTOJ
Ivan Iljics halála ...folytatás


Ivan Iljics tudta, hogy haldoklik, és kétségbe volt esve. A szillogizmus példáját, melyet Kiesewetter Logikájában tanult: Kaj ember, az ember halandó, tehát Kaj halandó -világéletében csupán Kajra nézve tekintette érvényesnek. Az nem lehet, hogy neki is meg kell halnia - igyekezett el-hessegetni magától a gondolatot. Utolsó idejét javarészt ezekkel a próbálkozásokkal töltötte. Elhatározta, hogy csak a hivatallal fog törõdni, de beleszólt a fájdalom. Társa döb-benten vették észre, hogy Ivan Iljics, ez a ragyogó elme, ho-gyan zavarodik bele a tárgyalásba, hibát hibára halmoz. Az-zal a lesújtó tudattal ment haza, hogy már nem úgy van, mint régen, bírói hivatása nem takarja el elõle azt, amirõl nem akar tudni, bírói kötelességeivel sem képes Tõle szabadulni.
Azt nem igazán lehetett eldönteni, hogyan, de lépésrõl lé-pésre úgy történt, hogy Ivan Iljics betegségének harmadik hónapjában már csak olyan szempontból volt fontos min-denki számára, hogy mikor szabadítja meg az élõket a teher-tõl, amelyet léte a számukra jelent. Egyre kevesebbet aludt, ópiumot adtak neki, és már morfiuminjekciókat is. De ez sem könnyített rajta.
Székeléséhez is külön berendezés kellett, és minden alka-lom gyötrelem volt. Bántotta a tisztátalanság, az illetlenség, a szag, és fõként a tudat, hogy mindebben egy másik sze-mélynek is részt kell vennie. Mégis ebben a mozzanatban je-lentkezett Ivan Iljics vigasztalása. Ez úgy történt, hogy az edényt utána mindig Geraszim hordta ki. Geraszim, a fel-szolgáló inas tiszta, makkegészséges, fiatal parasztlegény volt, örökké jókedvû, derûs. Egyszer feltápászkodott az edényrõl, de nem volt ereje felhúzni a nadrágját, egy párná-zott karosszékbe roskadt, és iszonyodva nézett le mezítelen, szörnyûségesen lefogyott combjaira. Akkor lépett be a fiú, az életörömét visszafojtotta, nehogy megbántsa vele a bete-get. Ivan Iljics megszólította, s azt mondta, hogy ez a dolog bizonyosan neki nagyon kellemetlen, de Geraszim meg-nyugtatta, hogy egy betegnek nagyon szívesen megteszi. Az-tán megkérte a fiút, hogy tegye rá a székre a lábát, de ami-kor a levegõben tartotta, úgy érezte, mintha enyhültek volna a fájdalmai, s megkérte, hogy ha nem kellemetlen neki, ak-kor tegye a vállára a lábát Attól a naptól kezdve néha behív-ta Geraszimot, megkérte, tegye a vállára a lábát, s eközben elbeszélgettek. A fiú szívesen, könnyen, egyszerûen és jósá-gosan teljesítette ezeket a szolgálatokat, amivel nagyon meghatotta Ivan Iljicset. Egészség, erõ, életkedv mindenki másban sértette, csak Geraszimban nem.
A másik hatalmas gyötrelem, Ivan Iljics számára a hazug-ság volt, amiben mindenki egyformán részt vett. Szörnyû és felháborító volt Csak egy hajszál választotta el, hogy oda ne kiáltsa nekik: „Ne hazudjatok tovább, ti is tudjátok, és én is tudom, hogy meghalok, legalább ne hazudjatok!" De sosem volt hozzá bátorsága. Egyedül csak Geraszim értette meg a helyzetét, csak õ sajnálta.
Reggel volt, ez csak abban nyilvánult meg, hogy Gera-szim elment, s helyette jött Pjotr, a lakáj, eloltotta a gyertyát, s elhúzta a függönyöket. Rendbe akarta tenni a szobát, s Ivan Iljics csak útban volt neki. Ivan Iljics nem szeretett egyedül lenni, s ezért mindenféle ürügyet kitalált, csak hogy ott maradjon Pjotr. Elkezdte inni a teáját, s rátört ugyanaz a jól is-mert fájdalom. Egy-két óra így telt el, aztán megérkezett az orvos. Ivan Iljics ránézett a doktorra, és a szemében ez a kér-dés volt: „Hát sose hagyod abba a hazugságot? Nem szé-gyelled magad?" De az orvos nem akarta megérteni a kér-dést. Komoly arccal megvizsgálta.
Ekkor Praszkovja Fjodorovna jelent meg, s közölte, hogy felkért egy másik orvost konzíliumra. Ivan Iljics a szíve mé-lyébõl gyûlöletet érzett felesége iránt. A feleségének beteg-ségével kapcsolatos véleménye mit sem változott. Eljátssza, hogy mindent a férjéért tesz, pedig csakis önmagáért aggó-dik. Aztán késõbb megjelent a híres doktor, megint meg-vizsgálták, és aztán nagyképû megbeszélést folytattak elõt-te. A híres orvos komoly, de nem lemondó arccal búcsúzott. És Ivan Iljics bátortalan kérdésére, hogy van-e kilátás a gyógyulásra, azt válaszolta, hogy nem kezeskedhet semmi-ért. Ekkor injekciót kapott, s kezdett esteledni, amikor be-hozták az ebédjét.
Hét óra tájt Praszkovja Fjodorovna jött be elegánsan, es-télyi ruhába öltözve. Sarah Bernhardt vendégszerepelt a vá-rosban, páholyt béreltek, maga Ivan Iljics ragaszkodott hoz-zá, hogy elmenjenek. Most azonban megfeledkezett errõl, sértette felesége cifra öltözéke, de ezt eltitkolta. Liza és jö-vendõbelije is bejöttek, s mögöttük beosont a kis gimnazista is. Mindig sajnálta a fiát, úgy tetszett, Geraszimon kívül csak Vaszja érti.
Késõ éjszaka megjött a felesége, s rábeszélte, hogy ve-gyen be ópiumot, hogy enyhüljön a szenvedése. Hajnali há-rom óráig gyötrelmes kábulatban feküdt. Úgy rémlett, ször-nyû fájdalmak közepette gyömöszölik befelé egy szûk, mély, fekete zsákba, egyre mélyebben, és nem tudják egé-szen bedugni, és ez a folyamat rettenetes szenvedésekkel jár. Õ fél, és be akar zuhanni a zsákba, vergõdik és segít. Egyszer csak elszakad a zsák, õ lezuhan, és fölébred. Ki-küldte Geraszimot, s aztán sírva fakadt, s egy belsõ hangra figyelt, ami azt kérdezte, hogy mit kíván, s a válasz ez volt, ugyanúgy élni, mint azelõtt, szépen, kellemesen. Aztán visz-szakérdez ez a hang: hát hogy éltél, s ekkor felelevenítette kellemes élete legszebb perceit. Most egészen más színben tûnt fel elõtte, kivéve gyerekkorának elsõ élményeit. „Talán nem úgy éltem, ahogy kellett volna - hasított elméjébe a sej-telem. - De hogyan lehetséges ez, amikor mindent úgy csi-náltam, ahogyan kell?"
Eltelt újabb két hét, Ivan Iljics már nem kelt föl a dívány-ról. Magányának utolsó idejében, ebben a szörnyû egyedül-létben, amelyben arccal a pamlag hátának fordulva feküdt, elhagyatottan a népes város közepette, nagyszámú ismerõsé-nek és családjának közepette már csak a múltban élt. Egy-más után idézte fel múltjának képeit. Mindig a közelmúlttal kezdõdött, és úgy haladt a legtávolabbi emlékek, gyermekkor felé, és ott megállapodott. Úgy szökött vissza a gyermekkor-ba, ahogyan erõsödött a betegsége. Az élet az egyre növekvõ szenvedések sorát jelentette. Ellenszegülni lehetetlen.
Így telt el két hét. Ez alatt az idõ alatt örvendetes esemény következett be, amelyet Ivan Iljics meg a felesége nagyon kí-vántak: Petriscsev hivatalosan megkérte leányuk kezét. Este történt, de Ivan Iljics állapota történetesen épp azon az éjsza-kán erõsen rosszabbra fordult. Nyögött, és kimeredõ szemmel bámult maga elé. Ivan Iljics szemében gyûlölet csillant, s ami-kor azt felesége észrevette, abbahagyta a mondatát. „Az is-ten szerelméért, hagyj nyugodtan meghalni" - mondta Prasz-kovja Fjodorovnának. Amikor a lánya a hogyléte felõl érdek-lõdött, annyit felelt, hogy hamarosan megszabadítja mindany-nyiukat terhes jelenlététõl. A szokott idõben jött az orvos, Ivan Iljics igennel, nemmel felelgetett neki, le nem vette róla dü-hödt tekintetét, és a végén azt mondta: - Úgyis tudja, hogy nem tud segíteni, hagyjon békén.
Szörnyûek voltak a fizikai szenvedései, de még a fizikai szenvedéseinél is elviselhetetlenebb volt erkölcsi szenvedé-se, és ez volt a legnagyobb gyötrelem. Ez onnan eredt, aho-gyan aznap éjjel ránézett Geraszim álmos, jóindulatú, széles arcára, hirtelen eszébe jutott: „És hátha az egész életem, tu-datos életem csakugyan nem az volt, aminek lennie kellett volna?" Eszébe jutott: hátha az az ellenkezés, ami néha fel-támadt benne az ellen, amit a legmagasabb állású személyi-ségek helyesnek tartanak, az az alig-alig moccanó lázongás, amelyet nyomban elfojtott magában... hátha az volt az igazi, és mind a többi nem az volt, aminek lennie kellett volna Megpróbálta önmaga elõtt védelmébe venni, de egyszerre rádöbbent mindannak értéktelenségére, amit védelmez. És nem volt már mit védelmeznie. „De ha ez így van - gondol-ta -, ha abban a tudatban kell elmennem a földrõl, hogy el-herdáltam mindent, ami rám bízatott, és már nincs idõm hely-rehozni, akkor mi legyen?" Hanyatt fordult, és egészen új szemszögbõl kezdte vizsgálni az életét. Amikor reggel meg-látta feleségét, lányát és az orvost, valamennyiüket gyûlölte.
Praszkovja Fjodorovna papért küldött, a tiszteletes meg-gyóntatta, Ivan Iljics úgy érezte, a kételyei némiképp eny-hültek, s így a szenvedései is, újra felcsillant a remény, élni akart. Amikor a felesége bejött, s próbálta megnyugtatni fér-jét, Ivan Iljics megértette: „nem az, ami kellett volna. Min-den, amiben éltél és élsz: hazugság volt, csalás, amely elta-karta elõled az életet és halált:" Mihelyt ezt végiggondolta, feltámadt benne a gyûlölet, a gyûlölettel együtt a tûrhetetlen fizikai szenvedés. - Menjetek, menjetek, hagyjatok magam-ra! - hasra fordult, és felordított.
Attól a perctõl fogva kezdõdött az a három napig tartó üvöltés, amely olyan szörnyû volt, hogy két zárt ajtó mögül sem lehetett borzadás nélkül hallgatni. Abban a percben, amikor a feleségének válaszolt, rádöbbent, hogy elveszett, nincs visszaút, eljött a vég, a visszavonhatatlan vég, és két-sége nem oldódott fel, megmaradt kétségnek. Ebben a há-rom napban megszûnt számára az idõ, abban a fekete zsák-ban kapálódzott, amelybe egy láthatatlan, legyõzhetetlen erõ gyömöszölte. Abban, hogy belebújjon, az a tudat akadályoz-ta, hogy az élete jó volt.
„Igen, mindez nem az volt, ami kellett - gondolta -, de nem baj. Meg lehet tenni azt is, ami kell. Mi az, ami kell?" - kérdezte, és hirtelen elcsendesedett. Ez a harmadik nap vé-gén történt, egy órával a halála elõtt. Ugyanakkor a kis gim-nazista halkan belopózott apjához, és megállt az ágya mel-lett. A haldokló kétségbeesetten hadonászott. Keze véletle-nül a kis gimnazista fejére hullott. A fiú megragadta, ajkához szorította, és sírva fakadt.
Ivan Iljics pedig ugyanakkor nagyot zuhant, meglátta a fényt, és megvilágosodott elõtte, hogy élete nem az volt, aminek lennie kellett volna, de ezt még helyre lehet hozni. Ekkor megérezte, hogy valaki csókolgatja a kezét. Kinyitot-ta a szemét, és megpillantotta a fiát. Megesett a szíve rajta. Akkor odalépett a felesége. Ránézett. Az asszony nyitott szájjal, kétségbeesett arccal bámult rá, orrán, orcáján le nem törölt könnyek ültek. Õt is megsajnálta. „Igen, kínzom õket - gondolta. - Sajnálnak engem, de megkönnyebbülnek, ha már nem leszek." Meg akarta mondani, de nem volt ereje hozzá. „Egyébként minek beszélni, cselekedni kell" - gon-dolta. A szemével intett a feleségének, fiára mutatott, és így szólt: - Vidd ki... sajnálom... téged is... - Még azt akarta hozzátenni: „bocsáss meg", de ehelyett azt mondta : - Bo-csáss el! - és nem lévén már ereje, hogy kijavítsa, csak le-gyintett, abban a tudatban, hogy akinek meg kell értenie, úgyis megérti. És egyszerre megvilágosodott elõtte, hogy mi volt az, ami addig kínozta, és érthetetlen volt: sajnálja õket, úgy kell intéznie, hogy nekik ne fájjon. Meg kell szabadíta-ni õket, s magának is meg kell szabadulnia ezektõl a szenve-désektõl. Kereste régi, megszokott halálfélelmét, és nem lel-te sehol.
Az õ számára mindez egy másodperc alatt ment végbe, és ennek a másodpercnek a tartalma már nem változott. A kö-rülötte levõk számára azonban haláltusája még két óra hosz-szat folytatódott. Mellében valami zakatolt, elcsigázott teste rázkódott, remegett. Azután egyre ritkult a hörgés meg a za-katolás. Beszívta a levegõt, a sóhajtás közepén elakadt, ki-nyújtózott és meghalt.

Jókai MóR
Az aranyember


Fõbb szereplõk:
Tímár Mihály - az arany ember
Tímea - Ali Csorbadzsi lánya
Athalie - Brazovics Athanáz lánya
Noémi
Ali Csorbadzsi
Krisztyán Tódor
Brazovics Athanáz
Zófia asszony - Brazovics felesége
Teréza asszony - Noémi anyja
Kacsuka fõhadnagy
Fabula János
Dódi - Noémi és Tímár kisfia

A Vaskapu félelmetes sziklái közt hömpölyög erõs sodrás-sal a Duna. A Szent Borbála nevû hajót, Brazovics Athanáz tulajdonát két tapasztalt hajós: Tímár Mihály hajóbiztos és Fabula János kormányos irányítja. A hajónak két utasa van: Trikalisz Euthym, a tízezer mérõ búzarakomány tulajdonosa és leánya, a tizenhárom éves Tímea. Kétféle veszély fenye-gette a hajót: egy dunai malom tart a sebes árban feléjük, melyet a nagy vihar szakított le láncáról, a másik egy török ágyúnaszád. Éppen sikerül túlélni az egyik veszedelmet, s az elszabadult malmot megfékezni, ráadásul még egy fehér ci-cát is megmenteni, amikor felbukkan a török huszonnégy evezõs. Tímár Mihály egy salto mortaléval menti meg a ha-jót. A Pedigrada sziklaszigetet két ágban folyja körül a Du-na. A szerb part felõli ág az, amely a teherszállító hajók szá-mára biztonságos, kényelmes és olcsó, a román part menté-ben a parti sziklák hosszában egy oly keskeny árok van vág-va, hogy egy hajó éppen elfér, de itt csak ökrökkel lehet von-tatni; ráadásul nagyon veszélyes. Van egy kis átjárás a szerb partról a romániai part sziklacsatornájába, ez utóbbi csator-nát egész hosszában folytonos sziklapad zárja el a nagy Du-nától. Erre felé vették útjukat, így mire a török naszád ide-ért, csak a malom roncsait találták meg, s azt hitték, hogy a Szent Borbála süllyedt el, s nem üldözték tovább.
Orsovánál vámvizsgálat következett, de Tímár Mihály itt is ügyesen boldogul, az õrség embereit megvesztegeti, akik kiadják a bizonyítványt, hogy a papírok rendben találtattak. Még egy levelet is rábíztak, amely bizonyos Kacsuka úrnak szólt: „Sógor! Ajánlom e levél átadóját különös figyelmed-be. Ez egy arany ember!" - még kegyesen a hajóbiztos vál-lát is megveregette, s hozzátette, hogy nem fogja megbánni. Aztán a négy vámvizsgáló elhagyta a hajót. Így a Szent Bor-bála nyugodtan folytathatta az útját.
A Morava torkolatán túl találtak egy magányos szigetet, nem tudtak tovább menni, mert a szél nem segítette útjukat, így le kellett horgonyozni, s olyan helyet keresni, ahová el lehet rejtõzni a kíváncsi szemek elõl. Gyönyörû sziget volt: a partot egész hosszában a vörös fûz törpe bokrai lepték be, beljebb haladva óriási füzek és jegenyék voltak. Majd Tí-már megpillantott egy rendezett kis kertet, ami maga volt a paradicsom, kb. öt-hat holdra terjedõ, telis-teli gyümölcs-fákkal, amelyek csak úgy roskadoztak finom terhüktõl. Va-rázslatos virágoskert jelezte, hogy asszonyok is laknak itt. Milyen anyagból épült a ház, megfejthetetlen volt, mivel sûrûn be volt futtatva dél felõl szõlõvel. Egy nagy fekete kutya ügyelt a ház biztonságára, de Tímár Mihályt még ar-ra sem méltatta., hogy felálljon. A ház asszonya arra kérte a hajóbiztost, hogy nyugodtan lépje át, mivel a jó embereket sosem bántja.
Tereza asszony rövid ismerkedés után vacsorára invitálta a hajó utasait. Noémi, a gazdasszony lánya gyümölcsöt cserélt lisztért a hajósokkal. Tímea és Noémi nem tudtak egymással beszélni, de Narcissza, a fehér macska ott volt kettejük közt. Noémi haragudott a macskájára, hogy ilyen könnyen hûtlen lett hozzá, egy kis pofont adott neki, mire az felszaladt a fá-ra. A két lány úgy tekintett e percben egymásra, mintha álomszerû sejtelmet láttak volna, megérezték, hogy „õk va-laha egymás sorsának rejtelmes intézõi lesznek, hogy lesz közöttük valami közös, vagy öröm, vagy fájdalom, és talán sohasem fognak arról többet tudni, mint egy elfeledett álom-ról, hogy õk okozták azt egymásnak." Tímea Noéminek egy arany karperecet ajándékozott, de ekkor Almira, a kutya va-dul ugatni kezdett. Krisztyán Tódor jelent meg, durva, erõ-szakos fráter, aki Noémi jegyeseként mutatkozott be. Miután mindenki lefeküdt, s a ház elcsöndesedett, hallotta Tímár a padláson, hogy Tereza asszony és Krisztyán Tódor vitatkoz-nak, a férfi pénzt követel az asszonytól, de az nem tud adni, Tódor az arany karpereccel beéri és távozik. Tímár fölkel, de mire lejön, a kutya már szabadon sétál, s az idegen sincs itt. Tereza úgy érzi, magyarázattal tartozik Tímárnak, s elmesé-li, hogy ki ez a faragatlan idegen.
Tizenkét évvel ezelõtt Tereza asszony Pancsován élt férjé-vel, akit Belovárynak hívtak. Egy kislányuk született. Férje városi hivatalnok volt, szép háza, gyönyörû gyümölcsös-kertje, szántóföldjei voltak. Igen kedves barátja volt Krisz-tyán Maxim, ennek fia Tódor, aki este zaklatta õket, ekkor még csak tizenhárom éves volt. Gyakran eltréfálkoztak azon, hogy ha majd felnõnek a gyerekek, akkor összeháza-sítják õket. Krisztyán kereskedõ volt, de helyben ülõ, s csak vaktában kockáztatott, szerencséje volt, mindig nyert. Állan-dó megrendelõje Brazovics Athanáz komáromi nagykeres-kedõ volt. Tavasszal mindig nagy összeget hitelezett neki, s mivel nem volt nagy vagyona, kezesre volt szüksége. Tereza férje vállalta. Az 1816. év rettenetes volt, az esõs nyár miatt alig maradt termés. Maxim nem bírt a szerzõdésnek megfe-lelni, összeszedett minél több készpénzt, és megszökött Pan-csováról, hátrahagyta a fiát is. Ekkor megjelent Brazovics Athanáz, aki követelte a pénzét a kezesektõl, s nem elégedett meg az eredeti összeg visszafizetésével, hanem annak ötszö-rösét kérte. Teljesen tönkrementek, férje keresztüllõtte a szí-vét, a pap nem volt hajlandó eltemetni. Egyedül maradt Te-reza, végigment kétszer-háromszor a Duna-parton, s bele akarta vetni magát a folyóba, amikor valaki megfogta hátul-ról a ruháját, és visszarántotta, Almira, a kutya volt. Aztán eszébe jutott, hogy a férje milyen sokat mesélt egy kis szi-getrõl, melyet ötven év alatt a Duna az Osztrova-sziget mel-letti nádasban épített, ide járt vadászni. Elhatározta, hogy egy kis paradicsomot fog építeni. Azóta itt él lányával, bol-dog, nincs pénze, mégis gazdagnak érzi magát.
Krisztyán Tódor világcsavargó, tízféle nyelven beszél, kémkedik a törököknek, osztrákoknak, oroszoknak, vala-mennyinek szolgál, becsapja mindegyiket. Rossz-szívû em-ber, azzal zsarolja õket, hogy feljelenti az osztrák kormány-nál is és a török kormánynál is. Egy szavába kerül, hogy mindazt, amit Tereza a pusztaszigeten tizenkét évi keserves fáradsággal létrehozott, semmivé tegye. Majd azt a sejtését is megosztja Tímárral, hogy ma is vagy miatta, vagy a má-sik idegen úr miatt jött a szigetre, s távozott ilyen hirtelen. Reggel, amikor Trikalisz Euthym értesül róla, hogy a tegna-pi úr már elment, nagyon gondterhelt lett. Tímár mindent megköszönt, s elmentek.
Estefelé járt már az idõ, mindenki nyugovóra tért, Trika-lisz Euthym hívatta Tímárt. Elmondta, hogy mérget vett be, csak egy órája van arra, hogy végrendelkezést tegyen, Tí-meának is mákonyt adott, hogy ne ébredjen fel. Bevallotta, hogy a valódi neve Ali Csorbadzsi, khazniar Isztambulban. Új vezetés került hatalomra, s a régit kivégzik, így került rá is a sor, szükségük volt a pénzére. Õ megelõzte õket, s in-kább vagyonával és leányával elmenekült. Tegnap este Tó-dorban ráismert egy török kémre, aki valószínûleg szintén felismerte, ezért vett be mérget, s megígértette Tímárral, hogy mindent megtesz, amit kér. Hajós szokás szerint, ahol legmélyebb a Duna, oda bocsássák le a koporsóját, a hajót vezérelje okosan Komáromba, viselje gondját Tímeának, kis szekrényben átnyújtja vagyonát készpénzben, ezer aranyat. Tímeát vigye el Brazovics Athanázhoz, aki rokona a felesé-ge révén, s kérje meg õket, hogy fogadják be mint lányukat. Brazovics Athanáz személyesen legyen jelen, amikor kiürí-tik a zsákokat, aztán sejtelmes utalást tett a „vörös félhold-rá", de hirtelen eszébe jut, hogy odaadja az ellenmérget, hogy Tímeát felélessze, aztán utolsó szavaiban is a vörös fél-holdat emlegeti.
Tímár a lányhoz siet, és beadja az ellenszérumot, elgyö-nyörködik a lány alabástrom szépségében, s amikor észreve-szi, hogy éledezik, gyorsan magára hagyja. Tímár világosan értette, hogy mi volt a szándéka Ali Csorbadzsinak a hajós szokás szerinti temetéssel, de ez nem ment simán, furfango-san szerzett igazolást az esperestõl, hogy nem hajlandó fel-szentelve eltemetni, majd a pancsovaiak nem engedték, hogy a környékükön temessék el a felszenteletlen halottat, inkább az éj leple alatt a koporsót jól megpakolták kövekkel, és a Dunába hajították. Tímár Mihály sem volt rest, igazolást kért tõlük, hogy Trikalisz Euthym holttestét, õk dobták a Du-nába. Ezalatt Tímea ideglázat kapott apja halálhírére, Tímár ápolta titokban.
Magyar területen már sokkal nagyobb nyugalomban utaz-tak tovább, Tímárt csak egyre az a gondolat foglalkoztatta, hogy Ali miért emlegette a vörös félholdat, s vajon mért bú-zát vásárolt. Komárom közelében történt, hogy a hajó várat-lanul tõkére futott, léket kapott, és elkezdett süllyedni. Csak nehezen sikerült kimenteni Tímeát, s a kincses ládikát.
Este nyolc óra tájban érkeztek meg Komáromba, Brazo-vics Athanáz házába, amely kétszintes volt, az elsõ szinten egy kávéház volt berendezve a helybéli kereskedõknek, s az emeleten lakott a család. Tímár tudta, hogy Brazovics ilyen-kor a kávéházban tartózkodik, ezért Tímeát a hölgyekhez ve-zette be. Zofia asszony, a házigazda felesége cselédlányból lett úrnõ, de sok régi szokását megõrizte, s amikor meghal-lotta, hogy valaki nyitotta az ajtót, a vendég elé sietett. Ru-hája úgy állt rajta, mintha úrnõjétõl kapta volna, haja mindig egy kissé rendezetlen volt. Tímea kezet csókolt neki, mire õ összevissza csókolta, Athalie, a lánya azonban hideg és tá-volságtartó volt, eltûrte a lány kézcsókját. Vele volt udvarló-ja, Kacsuka fõhadnagy is, aki nagyon illedelmesen üdvözöl-te az ifjú hölgyet.
Brazovics a kávéházban az újságot olvasva fedezte fel az Ali Csorbadzsi sikeres menekülésérõl szóló híradást, ráadá-sul az õ hajóján, a Szent Borbála fedélzetén, így nagy volt a meglepetése, amikor bejelentették, hogy Tímár egy ifjú hölggyel érkezett meg hozzájuk. Amikor meglátta a lányt, megcsókolta, s apja felõl érdeklõdött, amikor pedig kiderült, hogy meghalt, s a vagyonát és lányát az õ gondjaira bízta, ak-kor nagyon elérzékenyült, de amikor Tímár kénytelen volt bevallani, hogy a búza a Duna fenekén van, rettenetes harag-ra gerjedt. Tímár azt tanácsolta, hogy árverezzék el a búzát. Tímea iránti szeretete is alábbhagyott, amikor kiderült, hogy csak ezer arany a vagyona, azon tanakodtak a feleségével, hogy most mit kezdjenek a lánnyal. Szegény nem értette, mi történik körülötte, mivel nem értette a nyelvet, csak Kacsuka volt hozzá illedelmes, ami nagyon meghatotta a szívét. Tímár ezután találkozott a fõhadnaggyal a kávéházban, és átnyújtot-ta a levelet, amit rábíztak. Kacsuka azt a tanácsot adta, hogy süttessen kenyeret az ázott gabonából, s azt adja el. Tímár nem lelkesedett eleinte az ötletért, de Tímea kedvéért ráállt.
Tímár elunta a garasozást, s tízezer forintért megvette az ázott búzát. Mindenki azt hitte róla, hogy bolond, mit fog kezdeni az értéktelen portékával. Beköltözött a kabinba, és hozzálátott a nehéz munkához. Elnézte napestig, hogy egyik zsákot a másik után hogy támogatják a kabin falához. Min-den zsáknak egyforma bélyege volt. Késõ délutánig folyt így a munka. S amint a holdnak háttal fordulva, a víz alól kihú-zott zsákokat számlálja, ismét megjelenik elõtte a vörös hold. Ezúttal a vörös félhold, egy zsák oldalára festve. Hir-telen megértette a haldokló utolsó mondatát, felvágta a zsá-kot, s egy hosszúkás bõrzacskó esett a lábai elé, lakat volt rajta. Milliónyi érték tárult a szeme elé: gyûrûk, zafírok, smaragdok stb. Kábultan ült le, kié ez a mérhetetlen kincs. Úgy okoskodott, hogy a gabonával együtt megvette, ha visz-szaadná a lánynak, akkor az meggazdagodna, és sohasem le-hetne reménye, hogy az övé lesz. Inkább õ legyen gazdag, s a leány szegény. Hanem amint egészen sötét lett, egy hang belül ezt a szót súgta fülébe: „Tolvaj vagy!"
A komáromi hadsereg-összpontosítás után Tímár egyszer-re tehetõs ember lett, házat vett a komáromi kereskedõk vá-rosrészében, a Rác utcában. Ezt senki sem találta különös-nek. Hogy mennyit nyert az üzleten, azt nem lehetett tudni, csak azt, hogy felvitte az isten a dolgát. Most már Zófia asz-szony is szívesen látta a házban, sõt odasúgta lányának, hogy nem árt kedveskednie Tímárnak, de az durván rendre-utasította az anyját. Vacsora végén, amikor egyedül marad-tak a házigazdával, az élénken érdeklõdött, hogyan tett szert ilyen hirtelen nagy vagyonra. Tímár megjátszotta, hogy ré-szeg, s elmondta, hogy a nedves búzából süttetett kenyér, amit a katonáknak adott el, a titka a meggazdagodásának. Brazovics azonnal vizsgálatot kért ebben az ügyben, de az derült ki, hogy Tímár az egész ázott hajóterhet szétosztotta a molnároknak, a földészeknek, gyárosoknak, s hogy egy kanál-nyi abból a katonák számára készült kenyérbe ment volna, szó sem volt. Ekkor úgy döntött, hogy ezért a meghurcoltatásért neki elégtétel jár. Felment Bécsbe, és vásárolt magának neme-si címet: Levetinczy Tímár Mihály lett belõle.
A Brazovics-kávéházban minden este dühös jelenetek folytak az egybegyûlt gabonakereskedõk közt. Ez a hirtelen meggazdagodott Tímár minden kereskedõt letipor. Ugyan-akkor a nemesi nevéhez nemesi tetteket is tudott csatolni: a város szegényei számára kórházat alapított. Minden szegé-nyen segített. Mindenki azt mondta róla: arany ember. Csak egy hang belülrõl, az érezte ennek az ellenkezõjét.
Brazovics úr a kávéja mellett elõkereste cukornádbotját, s összevissza hadonászott vele, s azt mondta, ha szembe talál-kozik Tímár Mihállyal, nem fogja kímélni, de mit ad Isten, aznap össze is futott vele, de a dühös ígéretéhez képest csak a kezét nyújtva üdvözölte. Athalie lenézte, Zófia gyûlölte Tí-márt. Idõközben Tímea megtanult magyarul, egy kicsit ide-genes volt a kiejtése, s nem minden szónak ismerte a helyes használatát, de ügyesen elboldogult. Athalie jól járt vele, ál-landóan bolondot ûzött belõle: régi ruháit ajándékozta neki, maskarát csinált belõle. Kivált férfiak elõtt szerette gúny tár-gyává tenni Tímeát, még võlegényét is arra biztatta, hogy bolondítsa el egy kicsit, kezdjen neki udvarolni. Egyszer azt mondta neki, hogy megkérte Kacsuka kapitány a kezét. Ez a „tréfája" sikerült a legjobban, Tímea szokatlanul komoly lett erre, Athalie az egész háznépet beavatta. Rábeszélte a kis-lányt, hogy keresztelkedjen meg. Tímea teljesen komolyan vette, mert úgy gondolta, hogy a szegény magyar katona-tiszthez ki illenék más jobban, mint egy éppen olyan sze-gény leánya egy török katonának. Az újabb tréfa az volt, hogy kitûzték a menyegzõ dátumát, s ez alkalomból magá-nak a menyasszonynak kell saját kezûleg kihímeznie a ruhá-ját. Tímea gyönyörûen tudott hímezni, odaadták neki Athalie menyasszonyruháját, hogy varrjon rá oly pompás hímet, amilyenre otthon tanították. Valóban remekmû készült ujjai alatt. Kis bolond! Tímár látta ezt mind.
Kacsuka, amikor megkérte Brazovics úr leánya kezét, igen õszintén feltárta elõtte a sorsát. Neki jól kell házasod-nia. Athanáz úr a lánya mennyegzõjének napján százezer fo-rintot ígért készpénzben hozományul. Aztán mégis meggon-dolta magát, s szerette volna csökkenteni az összeget. De amikor látta, hogy ez nem megy, eszébe jutott egy mentõ öt-let. Õ úgyis gyûlöli ezt a Tímárt, vajon nem volna-e jó, ha inkább hozzá adná a lányát. Egy délután egyenest nekisze-gezte a kérdést, hogy minek jár olyan gyakran a házukba, de Athanáz úr legnagyobb megrökönyödésére Tímár közölte, hogy csakis Tímea miatt, mert az apjának megígérte, hogy nyomon fogja kísérni az életét, hogyan bánnak vele. Sajnos nagyon cudarul, átkozott gúnyt ûznek szegény gyermekbõl. Megmérgezik lelkét egész életére. Ezután Tímár sarkon for-dult, s becsapta maga mögött az ajtót. Még távozóban elkö-szönt Tímeától.
Tímárról széltében-hosszában elterjedt, hogy arany em-ber, bármihez nyúl, minden arannyá változik a kezében. Így történt, hogy mindenkinek szemet szúrt, hogy valami közön-séges bort termõ szõlõvidéken vásárolt tízholdas birtokot. Brazovics azt hitte, hogy helyes nyomra akadt, megrohanta Kacsukát, hogy minél több részletet tudjon meg. Aztán kide-rült, hogy Komárom erõdítéseit akarja a kormány kiépíteni, s az állam ki akarja sajátítania környezõ birtokokat, a leg-utolsó vételár kétszeresét hajlandóak kifizetni a kisajátítás során. Tímár ezúttal ravaszkodott, az igaz volt, hogy a kor-mány elszánta magát a várerõdítés kiterjesztésére, csak még az nem volt világos, hogy hol fogja kezdeni, mert harmincévi munkáról van szó. Ha pedig nem egyszerre fognak a munká-latokhoz, teljesen felesleges minden birtokot kisajátítani a környéken, elég egyelõre csak kettõt, s ezt Tímár az öreg Fa-bulának szánta, aki nem gyõzött hálálkodni jótevõjének.
Három nappal az esküvõ elõtt elkészült a menyasszonyru-ha, gyerekes örömmel fogadta Time, amikor megpillantotta. A szolgálólány, aki öltöztette, az ajkát harapta, hogy el ne nevesse magát. Athalie azt parancsolta a szolgálóknak, hogy a menyegzõ napján sokáig hagyják Tímeát aludni, még a függönyöket is elhúzatta. Közeledett a templomba indulás idõpontja, csak ketten hiányoztak az esküvõi mulatságról: Tímeát nem sürgette senki, annál inkább az örömapa érkezé-sét. Brazovics Athanáz a várba kocsizott a kormányzóhoz, még korán reggel. Mindenki nyugtalannak látszott,. csak a võlegény nem.
Reggel, ahogy Athanáz úr megérkezett, a kormányzó nem várakoztatta sokáig, rögtön közölte vele, hogy 18-20 évig eltart, mire az õ birtokát államosítják, addig várhat az utal-ványokra. Egy szót sem tudott szólni, a bizonyosra várt százezer forint odavan, s mennyi még.