Mafia 2

A Xenos kompatibilis tesszellátor

A fenti bekezdésbõl már kitalálható, hogy a PC-s játékok grafikai fejlõdését inkább a konzolok képességei fogják meghatározni a közeljövõben. Ez persze messze nem azt jelenti, hogy a DirectX 10 és a 10.1-es API egyes újításait senki sem fogja használni, viszont a költségek kímélése érdekében a többség nem fog élni ezzel a lehetõséggel. Innentõl kezdve érdemes a Microsoft Xbox 360 és a Sony PlayStation 3 képességeinek az irányából vizsgálni a PC jövõjét. A Sony rendszere eléggé kötetlen lehetõségeket teremt hat darab, egyéni igényeknek megfelelõen felhasználható SPE magjának köszönhetõen. A fejlesztõk képzeletének csak a teljesítmény szab határt. Meglehetõsen nehéz megmondani, hogy a programozók a PlayStation 3 exkluzív programoknál milyen csapásokon közlekednek majd, de alapvetõen ez a PC szempontjából szerencsénkre teljesen irreleváns=lényegtelen.

Az Xbox 360-nak viszont sokkal kötöttebb lehetõségeket rejt a hardvere, ami elõrevetíti a fejlesztõk lehetõségeit a használható eljárások tekintetében. A Microsoft gépének egyik adu ásza az Xenos nevû grafikus processzorban megbúvó, úgynevezett programozható tesszellátor. Ez az egység az elsõ lépésben az eredeti modell poligonjait kisebbekre bontja fel, majd a Displacement Map segítségével pozicionálja a vertexeket. A programozható megnevezés is innen ered, a vertexek helyét egyénileg lehet definiálni. Maga az egység azonban a beégetett, fix funkciós algoritmusok alapján bontja fel a felületet. A tesszelláció maximum tizenötszörös lehet. Ez azt jelent, hogy egy tetszõleges modellt az eredeti állapothoz képpest tizenötször lehet tesszellálni. Példával szemléltetve a dolgot, az egyik legegyszerûbb beépített algoritmus segítségével egy háromszög alakú patchet fel lehet bontani úgy, hogy oldalainak felezõpontjait összekötjük. Ennek köszönhetõen máris négy háromszög keletkezett. A Xenos GPU ezt a folyamatot tizenötször tudja egymás után végrehajtani. Könnyen ki lehet találni, hogy ez az egység számtalan erõforrást szabadít fel az Xbox 360 központi processzoráról és memóriájáról, mivel a rendszer erõforrásait az alacsony részletességû modell terheli. Emellett a fejlesztés is könnyebb, hiszen elég az alacsony részletességû tárgyakat elkészíteni, amit a tesszellátor majd a megfelelõ minõségi szintre javít.

Multiplatform fejlesztés esetén nagy valószínûséggel az Xbox 360 képességeinek feleltetik majd meg a játékot a programozók, így a tesszellációs egység használata reális fejlõdési irányt sejtet. A PlayStation 3 sem probléma, mert befoghatók az SPE magok tesszellálni, vagy el is készíthetõk a magas poligonszámú modellek. A PC helyzete már közel sem ilyen rózsás. Ha a projekthez csak alacsony poligonszámú modellek készültek, akkor pusztán a PC-s port végett nem fognak annyi erõforrást befektetni, amennyi szükséges a jobban kidolgozott tárgyak használatáért, ellenben a Radeon HD2000/HD3000/HD4000-es széria rendelkezik Xenos-kompatibilis tesszellátorral, így azok használata lehetséges.

A DirectX 11 kompatibilis tesszellátor

A szélesebb látókör kedvéért rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy a Xenosban és a DirectX 11-ben használt tesszellátor nem kompatibilis egymással. A Xenos tesszellátora logikai szinten rögtön az Input Assembler mögött helyezkedik el. A rendszer használatához direkten kell címezni az egységet. A PC-n is hasonlóan kell majd eljárni a megfelelõ eredmény elérése érdekében, mivel csak az AMD rendelkezik kompatibilis kártyákkal, így nem szükségesek egyéni rutinok az optimalizált mûködéshez. A DirectX 11-ben viszont egy masszívan felépített struktúra kapott helyett. Ez a rendszer három, szorosan összefüggõ logikai szintre osztható: Hull Shader, Tesszellátor, Domain Shader. A Hull Shader szintjére érkeznek meg a feldolgozásra váró adatok. Itt lesz beállítva a testekre vonatkozó tesszellálás mértéke, illetve kijelölésre kerül az elõre beépített módok közül a fejlesztõ által kiválasztott algoritmus. Ezután az adatok patchként lesznek továbbítva a fix funkciós tesszellátorba. A patchek tulajdonképpen vertex tömbök, amiket az adott objektum geometriai vázának szétszeletelésével lehet elõállítani. Nagyon fontos azonban, hogy ezek nem jelentenek szükségszerûen poligonokat. Egy példával élve három vertex képezhet egy olyan a térbeli alakzatot is, ami tulajdonképpen két szakasz. Ezeket is tökéletesen lehet tesszellálni. A Hull Shader ezen kívül minden patchhez megjelöl egy kontroll pontot, amely a Domain Shader szakaszban kerül majd felhasználásra. A második szinten a tesszellátor elvégzi az utasításoknak megfelelõen a feladatát, és az úgynevezett területi pontokat a harmadik szintre irányítja, amibõl a Domain Shader a displacement map, a kontrollpont és a tesszellációs mérték segítségével kialakítja a végleges felületet.



A DirectX 11 tesszellátora egy tökéletes kiterjesztése a Xenosban helyet foglaló egységnek. Minden változtatás csak az elõnyére vált, emellett a tesszelláció maximális mértéke már akár hatvannégyszeres is lehet. Megjegyzendõ azonban, hogy hagyományos értelemben még mindig nem programozható a rendszer, így a fejlesztõk nem kapták meg az egyénileg definiált tesszellációs algoritmusok kreálásának a lehetõségét.