18477
Tippek, trükkök a barátnő lelkivilágához, kapcsolatunk fenttartásához.
  • Arch
    #16787
    Egy kapcsolatért mindig küzdeni kell... a megszokás ellen, az ellen, h kihaljon a dolog... persze ez a helyzet már "kicsit" gáz, de azért én is azt mondom, h küzdjön. Aztán legfeljebb lepattan a lány mégeccer :DD
    Bocs Kenyér :)
    De sosem tudni...
  • Arch
    #16786
  • Arch
    #16785
    Ez az... a szerelem, és a fizikai ragaszkodás, vagy nevezd ahogy akarod, két külön dolog!! Ezt nem árt tisztázni.
  • Yeltzin
    #16784
    a pohár félig üres.... de ha félig tele, akkor: "mindkettőben van valami, ami a másikban nincs" ;)
  • Arch
    #16783
    Fogja?? ^^ :P :D
  • Arch
    #16782
    :DDDDDDDDDD
  • Arch
    #16781
    Szerintem is lehet, de akkor mindkettőből hiányzik valami, ami a másikban megvan. Tehát egyik sem az Igazi... már ha van olyan persze...
  • Devil_Gy
    #16780
    Ha már választani kell hogy kit szeressen akkor már régen rossz! Már csak azért is mert ha jön 1 "jobb" akkor majd őt fogja választani helyette. Szal ez 1 kicsit gázos hogy küzdjön meg érte amiért már megküzdött 1* és utána lepattant tőle.
    1 szerűen tényleg csak annyit kell tenni hogy élvezni kell az 1üttlétet. Ha vele van azt ha nincs akkor azt. Mind2nek megvan a maga kis előnye :D
  • bens
    #16779
    én voltam ugyanilyen helyzetben : )

    az idő megold mindent... addig 1 kicsit szar néha, de 2-3 év, és nem is emléxik rá az ember ; )
  • Yeltzin
    #16778
    minél több, annál jobb
  • oaken
    #16777
    SOK - ez mit jelent?
  • oaken
    #16776
    Ha el akarod felejteni ne légy vele!De ha csak ő kell, akkor küzdj megérte, hogy téged válasszon!
  • Yeltzin
    #16775
    SOK mást! :D
  • oaken
    #16774
    Legjobb felejtés, ha keresel mást!Így, hogy vele vagy soha nem fogod elfelejteni, csak ámítod magad!Az meg hogy nem tud dönteni hülyeség, így jó neki azért nem dönt!Tapasztalat.
  • Sir Quno Jedi
    #16773
    És tényleg ?!! [nemszégyenazsőt] :D
  • Yeltzin
    #16772
    nemá.... ezt nem hiszem el

    ne mondd, hogy ha rádállna egy szexi dög, és végignyalná a nyakad, nem akasztanál be neki
  • ZsirosKenyer
    #16771
    áh nekem ez sosem ment.
    most is csak ő vonz szexuálisan, senki más.
  • Yeltzin
    #16770
    jaj megint rosszkor néztél be, a végén tényleg azt fogod hinni, hogy egy füstölgő fax vagyok :D
  • eLviRA
    #16769
    milyen romantikus topik!
  • Yeltzin
    #16768
    dugd meg és dugjál mással is, ne titkold, majd rázizzen a lényegre
  • ZsirosKenyer
    #16767
    ezaz, b*szd el az egészet !
  • Yeltzin
    #16766
    sztem lehet 2-t szeretni
  • ZsirosKenyer
    #16765
    na azért így nem tudnék bánni vele. Tényleg nagyon határozatlan természetű, és érzem hogy nem direkt játszik velem/velünk, ez nem is játék, ő tényleg nem tud dönteni. Tehát nem életcélja hogy tönkretegyen, és szenvedett már miattam is eleget, a barátnői mondták, szóval azért megalázni nem akarom, egyszerűen cska megunni, elfelejteni, megutálni, és kitörölni az életemből, mindezt csendben feltűnés és botrányok nélkül ..
  • Sir Quno Jedi
    #16764
    Lényeg, hogy erőltesd a szexet, vidd el mindenhova ahol te jól érzed magad, ha ott van veled, préselj ki minden kis cseppecskét a kapcsolatból. Légy tahó, élvezd. Nyugodtan átverheted és hazudhatsz is neki a szemébe, hiszen a szitu adott és nem érdemel jobbat ! A végén mikor ki akarod rúgni, kérdd meg a kezét teszem azt, aztán másnap a hideg zuhany: "Nem vagy elég jó neki, jobbat érdemelne, nem vagy biztos magadban, nem ő a hibás, nem érzed a bizalmat, a kisnyúl szőrős és nem borotválkozik stb. ! :DDD
  • ZsirosKenyer
    #16763
    én is valahogy így akarok majd taktikázni.
    Pár hónap elég lesz hogy teljesen kissimerjem ISMÉT, rájöjjek mekkora idióta csaj, és ne csak a jó emlékek maradjanak meg belőle, hanem az hogy egy végtelenül egyszerű lány, aki boldog hogy egyszerre 2 kanja is lehet. Megpróbálom ezalatt a pár hónap alatt végtelenül megunni, ezek után talán emelt fővel tudok távozni, és felejteni. Nehéz lesz, itt nem csak büszkeségről stb-ről van szó, én tényleg nem éreztem ilyen jól magam még csajjal soha, sem Ő előtte, sem utána.
  • Sir Quno Jedi
    #16762
    "csak én és B érekli" Khmmm.. Ja, ez végül is elég is neki...

    Amúgy sztem. nyugodtan vedd magadhoz a kiscsajt, vedd el tőle ami neked jár, élvezd ki amíg lehet, ne izgasson kivel csal meg, az ágyban 1xrre csak veled van, nincs harmadik. Úgyis meg fogja tenni, de addig/közben te is kapsz belőle egy jókora szeletet. Sőt a legjobb módja, hogy végleg kiábrándulj belőle, ha már nem tudsz tőle megszabadulni, mert gyenge vagy hozzá. Addig fog téged csalni és szemétkedni, hogy végül vagy megútálod, vagy nagyon hülye vagy. Akár össze is haverkodhatsz a "másik" szerelmével, hiszen hasonló cipőben jártok. Lényeg, hogy a szerelmed, ha megvan még, átmenjen szertetbe, akkor már meg tudsz tőle szabadulni, márha akarsz...

    Csak arra kell vigyázni nehogy lebabázzon neked közben a szentem, mert akkor b*hatod...

    IMHO !
  • ZsirosKenyer
    #16761
    Na üdv ismét!
    HÚ, hogy rohan az idő. 1-2 hét híján pontosan egy éve lett vége a nagy szerelmemmel, akiről utána hónapok után szenvedtem itt a topicban.
    Éreztem hogy őt nem fogom elfelejteni egyhamar, de hogy pont 1 év kelljen a kiheverésére, na arra azért tényleg nem gondoltam. Pedig most, 11 és fél hónap után végre úgy éreztem hogy új ember lettem. Ezalatt a hosszú idő alatt, olyan ziccereket hagytam ki, hogy utólag visszagondolva legszívesebben fejbelőném magam. Előfordult hogy olyan nők jöttek oda hozzám ismerkedési szándékkal, akikről pár éve mindig is álmodtam.. Egyszerűen lehetőséget adott a sors. De nekem nem kellettek és már rájöttem miért. Ő miatta.
    Sajnos még egy kis időre volt szükségem, de most az utóbbi 2 hónapban kezdtem észrevenni magamon hogy már más csaj is érdekel... VÉGRE!
    CSak hogy az életem úgy látszik nem ilyen egyszerű.
    Innentől annyira sablonos a sztorim hogy rossz belegondolni. Igen, jól gondoljátok, VISSZATÉRT! Ő ...
    Múlt sozmbaton egy csodálatos estét töltöttünk el egymással, és azóta egyszerűen megint felborult az életem, ugyanúgy érzem magam mint 1 éves. Szinte semmit sem ért ez a 12 hónap kűzdelem, ELLENE.

    Mind ez nem elég, kialakult az amit a legjobban utálok a világon, egy szerelmi háromszög :((
    2 srác, és az én nagy Őm. Deszar leírni is. Tehát az a lényeg hogy vegyük B-t(a másik srác) akivel miattam szakított 2 éve az én egyetlenem. Utána együtt voltunk majdnem egy évig, de B folyamatos ostromlásást (amiről én persze nem tudtam) nem bírta, és megcsalt engem.. Már akkor is szóbahozta illetve megkérdezte hogy lehet-e 2 embert szeretni egyszerre szerintem? én azt válaszoltam hogy szeretni talán, de szerelmesnek lenni csak egyetlen emberbe lehet.
    Nos ez a bizonyos szakításunk tavaly novemberben volt. Azóta kb 4-5ször találkoztunk csak, persze éreztem hogy nagyon hiányzom neki, de semmi extra nem történt, pár hét után mindig könnyebb volt. Most viszont ezután a szombat után nem tudom túltenni magam rajta. Persze megpróbáltuk megbeszélni, és arra jutottunk hogy még mindig 2 embert szeret: engem meg a B-t. Jól megszívtam mi? hát szerintem is. Most úgy vagyunk, hogyha akarnám összejönnénk. De annyira látom magam előtt hogy megint be fog következni ami egy éve, és megint meg fog csalni. (ja , egyébként a csaj nem egy ribi,tiszteltem is ezért. 2-3 éve más srácra szó szerint rá se tud nézni, csak én és a B érdekli.)

    Sakk-matt.Voltak gyenge pillanataim mikor a legkönnyebb szituáció megoldásnak az tűnt hogy végzek B-vel, mert akkor ugye megoldódik a dolog.

    Van megoldás szerintetek? És tényleg lehet 2 embert szeretni egyszerre? Szerintem egyenrangúan semmiképpen. Persze lehet hogy csak szeretném, ha így lenne.. Mindenesetre gyanús ez az egész.
  • akos
    #16760

    Ez yoak volt drolyid.
  • Sati84
    #16759
    Ez természetesen így van - én sem arra gondoltam, hogy valaki egyáltalán nem viszonoz, de ha nem viszonoz, akkor tudni kell, hogy miért nem teszi - és itt jutunk el megint oda, hogy nem az anyagi oldalát kell nézni mindig, hanem meg kell ismerni a másikat, törődni vele, energiát fektetni bele, és rájönni, hogy mi miért van nála...
  • Wolwerine
    #16758
    "anyagi oldal". Hát, ha nem is azonnal, de igenis kapjak valamit vissza. Sokan azt tartják, ez önző hozzáállás. De igenis azzal kezdem, hogy ÉN adok valamit. Odafigyelést, törődést, etc. A másik oldal ezt megkapja, valószínű örül neki, jól is esik neki (kinek nem esne jól az ilyesmi). De kapcsolatokról van szó, -ez nem az üdvhadsereg-, szóval elvileg nekem is ugyanezekre van szükségem. Erről szól az egész. Ha nem kapom meg, ha a másik fél az egészet viszonzás nélkül elfogadja, akkor nincs mit keresni ebben a kapcsolatban, akkor bizony csak kihasználnak... Ennyi... (persze kimondani könnyű, de meglépni amit ilyenkor kell)

    Fura mód (ez az én tapasztalatom), akik az önzetlenségről beszélnek, maguk a legritkább esetben azok...

    A többiben tényleg igazad van. Érdemes energiát fektetni egy kapcsolatba, abba hogy megismerd a másikat...
  • rorr
    #16757
    Üdv sporttárs!(látom dolgozol...):)
  • Yeltzin
    #16756
    "De hogy lehet szeretni valakit, akit még nem ismersz?"

    Kurva könnyen, ez nem ismeretek függvénye. Nem azért szerelmes az ember, mert a másik lehajtja a WC deszkát vagy nem csámcsog evés közben. Ez kisugárzás kérdése, úgy is szerelembe eshetsz, hogy még a másik hangját sem hallottad, csak egyszer vetett rád egy pillantást. Nyilván itt még nincs kötődés, meg ilyesmi, de az álmatlan éjszakákhoz már bőven elég.
  • Sati84
    #16755
    21 évemmel én is merem fiatalnak nevezni magam. Vagy ne merjem? :-)))

    Ez a dolog korfüggő lenne? Szerintem alapjában véve nem az, de adott korhoz kissé más szellemi beállítottság tartozik. Sokszor megmosolygom magam, hogy miket írtam én 17 évesen fórumokra, de az alapgondolatok nem változtak, szóval értem magam, hogy mit hogy gondoltam, és nagyrészt egyetértek, csak ma már jóval érettebben fogalmaznék (legalábbis szeretem azt hinni, hogy ma már képes vagyok az érett fogalmazásra :-)).

    Talán Zsuzsánál is ez a helyzet, tehát alapjában jól gondolja ő, amit gondol, csak koránál fogva így fogalmazta meg...
  • Sati84
    #16754
    Mind közül legnehezebb: látni a másikat. De csak annak nehéz, aki nem képes rá alapból. Aki képes rá, annak nem kell megtanítani, aki nem képes rá, annak felesleges.
    Igaz, hogy "mindenkinek vannak gyenge pillanatai", de ha valaki tudja (vagy érzi) a másikról, hogy mi miért van nála, és látja a másikat, akkor nincs probléma. Ez viszont nehéz azoknak is, akik képesek erre, mert végignéznek a világban, és felmerül bennük a "Nem illek én bele ebbe a világba"-érzés (legalábbis bennem fel szokott), ugyanis, ahogy említettem, nem ez az általános a társadalom kb. 90%-ának. Ezért fordul elő az, hogy még az erre képes emberek is tudnak hibázni, akkor viszont a másiknak meg kell értenie, hogy az miért volt... És kezdődik elölről az egész.

    Ahhoz, hogy teljesen kirekesszük az általános erkölcsi szint normáit, ahhoz nagyon mély szinten kéne ismerni önmagunkat, de ettől még eléggé messze vagyok. Azért igyekszem (lásd az aláírásomat)...
  • Sir Quno Jedi
    #16753
    Jól van ő még fiatal, ott még könnyen dobálózik az ember, könnyen jön hogy "örökre" ! :DDD Majd idővel már egyre nehezbb lesz...
  • Sati84
    #16752
    "Ha igazán jó kapcsolatot akarsz SOSE mutasd ki, hogy mennyire szereted a másikat!!!!!!"

    Erre én is reagálnék, ha már itt vagyok: felvetésed az adott kontextusban értelmetlen. Először arról beszélsz, hogy meg kell ismerni az adott embert. De hogy lehet szeretni valakit, akit még nem ismersz? Ha viszont ismered, és tényleg szereted, akkor megintcsak ott tartunk, amit később nagyon jól vetettél fel: önmagadat fogod adni automatikusan (akinél ez nem működik, az álarcot ölt, csak tudnám, minek...), és ha a viselkedésedben benne van, hogy kimutasd, mennyire szereted a másikat, akkor az miért lenne baj...?

    Nem szabad általánosan kimondani, hogy mit csináljunk "mindig", és mit ne csináljunk "sose", mert mindenkinél más, hogy mit csinál és mit nem csinál. Van, aki kimutatja, van, aki nem. Ha tényleg önmagát adja azzal, hogy kimutatja, azt változatlanul nem értem, miért lenne baj...
  • Sir Quno Jedi
    #16751
    Egy bensőséges kapcsolatért (bármilyen jellegű is) meg kell dolgozni, mindenkinek vannak gyenge pillanatai. Nem érdemes magadból kifordulni, de néha meg kell tudni alkudni és kompromisszumokat kötni, 10-ig számolni, miegymás. Csak el kell találni az arányt. AZ emberek ahogy öregszenek egyre különcebbek lesznek és rigolyásabbak, így egyre nehezebb összetartozni. Sok munka, kitartás, nyelés és tolerancia kell ehhez. No meg persze tudni kell őszintén megbocsátani (az nehéz). Könnyű mindent felrúgni és bunkónak lenni, meg önmegvalósítani, nehezebb kitartani és építeni.
  • Sati84
    #16750
    "ha qrvára össze is veszek vele, akkor se fogom sajnálni a rá "vesztegetett" időt."

    Ott a pont! A legtöbben (a mai világban) máshogy nézik a kapcsolatokat, sokan az "anyagi" oldala felől közelítenek, hogy ha én adok, akkor azonnal kapjak is vissza, és pont ugyanannyit, de ha lehet, még többet, mert az egészet azért csinálják, hogy nekik jó legyen, valójában nem törődnek a másikkal.

    Aztán van olyan is, amikor nem képesek energiát fektetni abba, hogy a másikat megismerjék, valóban lássák, hogy a másik kicsoda, hanem kialakítanak a másikról egy képet, amilyennek ők szeretnék látni. Később, ha történik valami, ami miatt a másik már nem olyan, mint amilyennek elképzelték, akkor jönnek a vádaskodások vagy csak szimplán a másképp hozzáállás, önkéntelen tovább bántás, és egyéb, esetleg észrevétlen, de annál szomorúbb dolgok. Mivelhogy nem képesek meglátni már alapból a másik embert rendesen, attól meg aztán pláne nagyon messze vannak, hogy krízishelyzetekben is lássák - hiszen alapból nem is látták.

    Manapság a "trend", az általános erkölcsi szint teljesen olyan, hogy egyszerűen fel sem merül a legtöbb emberben, hogy a másikban egy valódi embert lásson. És minden csatorna (pl. a médiában) teljesen elfogadottnak állítja be, hogy a filmsorozatban a szereplők egyik héten ebbe a szereplőbe, másik héten a másikba "szerelmesek" (attól tudok még plafonra mászni, ahogy ezzel a szóval dobálóznak), és a legtöbb emberben (kb. a társadalom 90%-ában) nincs meg a kritikai szemlélet, hanem mindent befogadnak és integrálnak úgy, ahogy azt hallják. Sosem képesek arra, hogy egy dologra többféle magyarázatot is lehetségesnek tartsanak. A világ viszont nagyon unalmas fekete-fehérben...

    "Azt mondod, gonosz vagy,
    Tudod, hogy nem vagy az,
    Ezt mondják mások is,
    Te meg ha bebizonyítod nekik azt, hogy neked van igazad mégis
    Akkor lettél gonosz."
    (Hiperkarma - Feketepéter)

    Egyébként azt is érdemes megfigyelni, ahogy sokan (szintén az említett kb. 90%) meg sem próbálnak reagálni olyan dolgokra, ami nem illik bele a fekete-fehér világukba. De ez már kicsit más téma...
  • Sati84
    #16749
    Ez nagyon érdekes, meg az is, amit a 16730-ban írsz ("Először a legszemetebb olodaladat mutasd mindenki felé...ha akkor is kellesz, akkor ott már van vmi ziccer!! :DDD"), csak ezt nem ilyen gépiesen kell csinálni, nem lehet így kijelenteni. Az viszont teljesen biztos, hogy senki kedvéért nem érdemes megváltozni, de ezt a "legszemetebb oldal megmutatása"-dolgot csak akkor, ha van is rá ok - ugyanis, ha nincs, akkor ugyanolyan színészkedés, mint a többi, amitől óva intesz itt mindenkit :-))
  • Sné Zsuzsa
    #16748
    Hát ezzel szerintem mindenki tisztában van :)))

    ;)