A barátnő nevű élőlény

ezaz, b*szd el az egészet ! <#mf2>

sztem lehet 2-t szeretni

na azért így nem tudnék bánni vele. Tényleg nagyon határozatlan természetû, és érzem hogy nem direkt játszik velem/velünk, ez nem is játék, õ tényleg nem tud dönteni. Tehát nem életcélja hogy tönkretegyen, és szenvedett már miattam is eleget, a barátnõi mondták, szóval azért megalázni nem akarom, egyszerûen cska megunni, elfelejteni, megutálni, és kitörölni az életembõl, mindezt csendben feltûnés és botrányok nélkül ..

Lényeg, hogy erõltesd a szexet, vidd el mindenhova ahol te jól érzed magad, ha ott van veled, préselj ki minden kis cseppecskét a kapcsolatból. Légy tahó, élvezd. Nyugodtan átverheted és hazudhatsz is neki a szemébe, hiszen a szitu adott és nem érdemel jobbat ! A végén mikor ki akarod rúgni, kérdd meg a kezét teszem azt, aztán másnap a hideg zuhany: "Nem vagy elég jó neki, jobbat érdemelne, nem vagy biztos magadban, nem õ a hibás, nem érzed a bizalmat, a kisnyúl szõrõs és nem borotválkozik stb. ! 😄DD

én is valahogy így akarok majd taktikázni.
Pár hónap elég lesz hogy teljesen kissimerjem ISMÉT, rájöjjek mekkora idióta csaj, és ne csak a jó emlékek maradjanak meg belõle, hanem az hogy egy végtelenül egyszerû lány, aki boldog hogy egyszerre 2 kanja is lehet. Megpróbálom ezalatt a pár hónap alatt végtelenül megunni, ezek után talán emelt fõvel tudok távozni, és felejteni. Nehéz lesz, itt nem csak büszkeségrõl stb-rõl van szó, én tényleg nem éreztem ilyen jól magam még csajjal soha, sem Õ elõtte, sem utána.

"csak én és B érekli" Khmmm.. Ja, ez végül is elég is neki...

Amúgy sztem. nyugodtan vedd magadhoz a kiscsajt, vedd el tõle ami neked jár, élvezd ki amíg lehet, ne izgasson kivel csal meg, az ágyban 1xrre csak veled van, nincs harmadik. Úgyis meg fogja tenni, de addig/közben te is kapsz belõle egy jókora szeletet. Sõt a legjobb módja, hogy végleg kiábrándulj belõle, ha már nem tudsz tõle megszabadulni, mert gyenge vagy hozzá. Addig fog téged csalni és szemétkedni, hogy végül vagy megútálod, vagy nagyon hülye vagy. Akár össze is haverkodhatsz a "másik" szerelmével, hiszen hasonló cipõben jártok. Lényeg, hogy a szerelmed, ha megvan még, átmenjen szertetbe, akkor már meg tudsz tõle szabadulni, márha akarsz...

Csak arra kell vigyázni nehogy lebabázzon neked közben a szentem, mert akkor b*hatod...

IMHO !

Na üdv ismét!
HÚ, hogy rohan az idõ. 1-2 hét híján pontosan egy éve lett vége a nagy szerelmemmel, akirõl utána hónapok után szenvedtem itt a topicban.
Éreztem hogy õt nem fogom elfelejteni egyhamar, de hogy pont 1 év kelljen a kiheverésére, na arra azért tényleg nem gondoltam. Pedig most, 11 és fél hónap után végre úgy éreztem hogy új ember lettem. Ezalatt a hosszú idõ alatt, olyan ziccereket hagytam ki, hogy utólag visszagondolva legszívesebben fejbelõném magam. Elõfordult hogy olyan nõk jöttek oda hozzám ismerkedési szándékkal, akikrõl pár éve mindig is álmodtam.. Egyszerûen lehetõséget adott a sors. De nekem nem kellettek és már rájöttem miért. Õ miatta.
Sajnos még egy kis idõre volt szükségem, de most az utóbbi 2 hónapban kezdtem észrevenni magamon hogy már más csaj is érdekel... VÉGRE!
CSak hogy az életem úgy látszik nem ilyen egyszerû.
Innentõl annyira sablonos a sztorim hogy rossz belegondolni. Igen, jól gondoljátok, VISSZATÉRT! Õ ...
Múlt sozmbaton egy csodálatos estét töltöttünk el egymással, és azóta egyszerûen megint felborult az életem, ugyanúgy érzem magam mint 1 éves. Szinte semmit sem ért ez a 12 hónap kûzdelem, ELLENE.

Mind ez nem elég, kialakult az amit a legjobban utálok a világon, egy szerelmi háromszög 😞(
2 srác, és az én nagy Õm. Deszar leírni is. Tehát az a lényeg hogy vegyük B-t(a másik srác) akivel miattam szakított 2 éve az én egyetlenem. Utána együtt voltunk majdnem egy évig, de B folyamatos ostromlásást (amirõl én persze nem tudtam) nem bírta, és megcsalt engem.. Már akkor is szóbahozta illetve megkérdezte hogy lehet-e 2 embert szeretni egyszerre szerintem? én azt válaszoltam hogy szeretni talán, de szerelmesnek lenni csak egyetlen emberbe lehet.
Nos ez a bizonyos szakításunk tavaly novemberben volt. Azóta kb 4-5ször találkoztunk csak, persze éreztem hogy nagyon hiányzom neki, de semmi extra nem történt, pár hét után mindig könnyebb volt. Most viszont ezután a szombat után nem tudom túltenni magam rajta. Persze megpróbáltuk megbeszélni, és arra jutottunk hogy még mindig 2 embert szeret: engem meg a B-t. Jól megszívtam mi? hát szerintem is. Most úgy vagyunk, hogyha akarnám összejönnénk. De annyira látom magam elõtt hogy megint be fog következni ami egy éve, és megint meg fog csalni. (ja , egyébként a csaj nem egy ribi,tiszteltem is ezért. 2-3 éve más srácra szó szerint rá se tud nézni, csak én és a B érdekli.)

Sakk-matt.Voltak gyenge pillanataim mikor a legkönnyebb szituáció megoldásnak az tûnt hogy végzek B-vel, mert akkor ugye megoldódik a dolog.

Van megoldás szerintetek? És tényleg lehet 2 embert szeretni egyszerre? Szerintem egyenrangúan semmiképpen. Persze lehet hogy csak szeretném, ha így lenne.. Mindenesetre gyanús ez az egész.

<#eljen>
Ez yoak volt drolyid.

Ez természetesen így van - én sem arra gondoltam, hogy valaki egyáltalán nem viszonoz, de ha nem viszonoz, akkor tudni kell, hogy miért nem teszi - és itt jutunk el megint oda, hogy nem az anyagi oldalát kell nézni mindig, hanem meg kell ismerni a másikat, törõdni vele, energiát fektetni bele, és rájönni, hogy mi miért van nála...

"anyagi oldal". Hát, ha nem is azonnal, de igenis kapjak valamit vissza. Sokan azt tartják, ez önzõ hozzáállás. De igenis azzal kezdem, hogy ÉN adok valamit. Odafigyelést, törõdést, etc. A másik oldal ezt megkapja, valószínû örül neki, jól is esik neki (kinek nem esne jól az ilyesmi). De kapcsolatokról van szó, -ez nem az üdvhadsereg-, szóval elvileg nekem is ugyanezekre van szükségem. Errõl szól az egész. Ha nem kapom meg, ha a másik fél az egészet viszonzás nélkül elfogadja, akkor nincs mit keresni ebben a kapcsolatban, akkor bizony csak kihasználnak... Ennyi... (persze kimondani könnyû, de meglépni amit ilyenkor kell<#smile><#smile><#smile>)

Fura mód (ez az én tapasztalatom), akik az önzetlenségrõl beszélnek, maguk a legritkább esetben azok...

A többiben tényleg igazad van. Érdemes energiát fektetni egy kapcsolatba, abba hogy megismerd a másikat...

Üdv sporttárs!(látom dolgozol...)😊

"De hogy lehet szeretni valakit, akit még nem ismersz?"

Kurva könnyen, ez nem ismeretek függvénye. Nem azért szerelmes az ember, mert a másik lehajtja a WC deszkát vagy nem csámcsog evés közben. Ez kisugárzás kérdése, úgy is szerelembe eshetsz, hogy még a másik hangját sem hallottad, csak egyszer vetett rád egy pillantást. Nyilván itt még nincs kötõdés, meg ilyesmi, de az álmatlan éjszakákhoz már bõven elég.

21 évemmel én is merem fiatalnak nevezni magam. Vagy ne merjem? :-)))

Ez a dolog korfüggõ lenne? Szerintem alapjában véve nem az, de adott korhoz kissé más szellemi beállítottság tartozik. Sokszor megmosolygom magam, hogy miket írtam én 17 évesen fórumokra, de az alapgondolatok nem változtak, szóval értem magam, hogy mit hogy gondoltam, és nagyrészt egyetértek, csak ma már jóval érettebben fogalmaznék (legalábbis szeretem azt hinni, hogy ma már képes vagyok az érett fogalmazásra :-)).

Talán Zsuzsánál is ez a helyzet, tehát alapjában jól gondolja õ, amit gondol, csak koránál fogva így fogalmazta meg...

Mind közül legnehezebb: látni a másikat. De csak annak nehéz, aki nem képes rá alapból. Aki képes rá, annak nem kell megtanítani, aki nem képes rá, annak felesleges.
Igaz, hogy "mindenkinek vannak gyenge pillanatai", de ha valaki tudja (vagy érzi) a másikról, hogy mi miért van nála, és látja a másikat, akkor nincs probléma. Ez viszont nehéz azoknak is, akik képesek erre, mert végignéznek a világban, és felmerül bennük a "Nem illek én bele ebbe a világba"-érzés (legalábbis bennem fel szokott), ugyanis, ahogy említettem, nem ez az általános a társadalom kb. 90%-ának. Ezért fordul elõ az, hogy még az erre képes emberek is tudnak hibázni, akkor viszont a másiknak meg kell értenie, hogy az miért volt... És kezdõdik elölrõl az egész.

Ahhoz, hogy teljesen kirekesszük az általános erkölcsi szint normáit, ahhoz nagyon mély szinten kéne ismerni önmagunkat, de ettõl még eléggé messze vagyok. Azért igyekszem (lásd az aláírásomat)...

Jól van õ még fiatal, ott még könnyen dobálózik az ember, könnyen jön hogy "örökre" ! 😄DD Majd idõvel már egyre nehezbb lesz...

"Ha igazán jó kapcsolatot akarsz SOSE mutasd ki, hogy mennyire szereted a másikat!!!!!!"

Erre én is reagálnék, ha már itt vagyok: felvetésed az adott kontextusban értelmetlen. Elõször arról beszélsz, hogy meg kell ismerni az adott embert. De hogy lehet szeretni valakit, akit még nem ismersz? Ha viszont ismered, és tényleg szereted, akkor megintcsak ott tartunk, amit késõbb nagyon jól vetettél fel: önmagadat fogod adni automatikusan (akinél ez nem mûködik, az álarcot ölt, csak tudnám, minek...), és ha a viselkedésedben benne van, hogy kimutasd, mennyire szereted a másikat, akkor az miért lenne baj...?

Nem szabad általánosan kimondani, hogy mit csináljunk "mindig", és mit ne csináljunk "sose", mert mindenkinél más, hogy mit csinál és mit nem csinál. Van, aki kimutatja, van, aki nem. Ha tényleg önmagát adja azzal, hogy kimutatja, azt változatlanul nem értem, miért lenne baj...

Egy bensõséges kapcsolatért (bármilyen jellegû is) meg kell dolgozni, mindenkinek vannak gyenge pillanatai. Nem érdemes magadból kifordulni, de néha meg kell tudni alkudni és kompromisszumokat kötni, 10-ig számolni, miegymás. Csak el kell találni az arányt. AZ emberek ahogy öregszenek egyre különcebbek lesznek és rigolyásabbak, így egyre nehezebb összetartozni. Sok munka, kitartás, nyelés és tolerancia kell ehhez. No meg persze tudni kell õszintén megbocsátani (az nehéz). Könnyû mindent felrúgni és bunkónak lenni, meg önmegvalósítani, nehezebb kitartani és építeni.

"ha qrvára össze is veszek vele, akkor se fogom sajnálni a rá "vesztegetett" idõt."

Ott a pont! A legtöbben (a mai világban) máshogy nézik a kapcsolatokat, sokan az "anyagi" oldala felõl közelítenek, hogy ha én adok, akkor azonnal kapjak is vissza, és pont ugyanannyit, de ha lehet, még többet, mert az egészet azért csinálják, hogy nekik jó legyen, valójában nem törõdnek a másikkal.

Aztán van olyan is, amikor nem képesek energiát fektetni abba, hogy a másikat megismerjék, valóban lássák, hogy a másik kicsoda, hanem kialakítanak a másikról egy képet, amilyennek õk szeretnék látni. Késõbb, ha történik valami, ami miatt a másik már nem olyan, mint amilyennek elképzelték, akkor jönnek a vádaskodások vagy csak szimplán a másképp hozzáállás, önkéntelen tovább bántás, és egyéb, esetleg észrevétlen, de annál szomorúbb dolgok. Mivelhogy nem képesek meglátni már alapból a másik embert rendesen, attól meg aztán pláne nagyon messze vannak, hogy krízishelyzetekben is lássák - hiszen alapból nem is látták.

Manapság a "trend", az általános erkölcsi szint teljesen olyan, hogy egyszerûen fel sem merül a legtöbb emberben, hogy a másikban egy valódi embert lásson. És minden csatorna (pl. a médiában) teljesen elfogadottnak állítja be, hogy a filmsorozatban a szereplõk egyik héten ebbe a szereplõbe, másik héten a másikba "szerelmesek" (attól tudok még plafonra mászni, ahogy ezzel a szóval dobálóznak), és a legtöbb emberben (kb. a társadalom 90%-ában) nincs meg a kritikai szemlélet, hanem mindent befogadnak és integrálnak úgy, ahogy azt hallják. Sosem képesek arra, hogy egy dologra többféle magyarázatot is lehetségesnek tartsanak. A világ viszont nagyon unalmas fekete-fehérben...

"Azt mondod, gonosz vagy,
Tudod, hogy nem vagy az,
Ezt mondják mások is,
Te meg ha bebizonyítod nekik azt, hogy neked van igazad mégis
Akkor lettél gonosz."
(Hiperkarma - Feketepéter)

Egyébként azt is érdemes megfigyelni, ahogy sokan (szintén az említett kb. 90%) meg sem próbálnak reagálni olyan dolgokra, ami nem illik bele a fekete-fehér világukba. De ez már kicsit más téma...

Ez nagyon érdekes, meg az is, amit a 16730-ban írsz ("Elõször a legszemetebb olodaladat mutasd mindenki felé...ha akkor is kellesz, akkor ott már van vmi ziccer!! 😄DD"), csak ezt nem ilyen gépiesen kell csinálni, nem lehet így kijelenteni. Az viszont teljesen biztos, hogy senki kedvéért nem érdemes megváltozni, de ezt a "legszemetebb oldal megmutatása"-dolgot csak akkor, ha van is rá ok - ugyanis, ha nincs, akkor ugyanolyan színészkedés, mint a többi, amitõl óva intesz itt mindenkit :-))

Hát ezzel szerintem mindenki tisztában van 😊))

😉

Kikérem magamnak...

nem csak itt, drága 😊 OTT is 😊

Itt mindenki de okos...

itt vki vagy Miki?

Itt mki deokos... 😊

Köcce drága! 😊

Annak is a kezdete. Kellemes, élményekkel teli utat kívánok!! 😊

Nem hiába vagyok 18 éves. A változások kora.

Ja és még annyit akartam monbdani, hogy én is így vagyok a kedvesemmel, semmi sem kötelezõ se neki, se nekem. Így a legjobb.

jóvan kiscsaj, de láttam én má falon pókot 😉)

Nem lépek mellé, nem teszek semmi rosszat, semmi jót, csak figyelek. Figyelem a világot és van, amin átesek, de tudatosan figyelem a világot,. nbem csak a maszlagot veszem észre! 😊

Na ez a lényeg!! Én is vmi ilyesmit próbáltam lefesteni!! Nem kell változni senki miatt, nem kell színészkedni! 😊

hát akkor bocs, az elsõbõl nem ez jött le

a falakon a lényeg, ha az van, minden van 😊

Kezdem érteni mire akarsz kilyukadni, de ez nem rózsaszín köd, nincs semmi magasrepkedés. Barinõm is megélt pár pofáraesést, én is. Ösztönös és tudatos falakat felhúztuk mind a ketten.
Tisztában vagyok mit veszíthetek/nyerhetek, de bárhogy is alakul, úgy akarok majd visszagondolni, hogy egy boldog szakaszom volt, nem pedig valami jól sikerült színészi alakításom. Na és ebben szerintem nincs semmi álmodozás, ha qrvára össze is veszek vele, akkor se fogom sajnálni a rá "vesztegetett" idõt.

Ja én nem félistennõt látok benne, mível a stílusom se olyan romatikus, még virágot se kapott tõlem. Napuff, mekkora gyökér vagyok, de egyszerûen nem erölködtem soha, nem kell sohasem kicsónakázni a szóbából a nyál miatt. Szeretlek szó sem jutott el oda, hogy olyan "szép az idõ" mondanivalója legyen.
Ilyen vagyok, így kellettem neki, ezért mondom hogy se így se úgy nem színészkedtem soha egy csajért sem, mert nem érnek annyit az emberek.

akkor jó, csak ha mellé lépnél, legyen vki, aki visszarángat

Szivecském...én azon vagyok! 😉

ez mekkora kulcsmondat

IGAZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Elõször a legszemetebb olodaladat mutasd mindenki felé...ha akkor is kellesz, akkor ott már van vmi ziccer!! 😄DD

pacsi, pajti... csak maradj is a jó úton 😉

Ponytyosan!!!


Ésszel és nem érzelemmel!! Ill. azzal is, de nem csak azzal!!! Én okos nõ vagyok és nem egy kihasználhatós, naív kiccsaj 😄D

nem puffog, helyesel (ha van egy kis esze) 😄

Hmm....nos...én eddig magamat adtam, álarc nélkül és rohadtul meguntam, hogy mindig kihasználtak :/

Most is magamat adom, kimutatom, hogy szeretem a másikat, de nem esek senkitõl sem hanyatt...ennyi

Majd, ha egyszer szép, okos és 30 fölött leszek, akkor majd teljesen kinyillok és nagyon önmagam leszek, de addig nem nyáladzzok senkiért. Ha kellek kellek, ha nem nem.

nem mûboldogság az, ha egy kis ész is van az életedben, nem csak érzelmek

mindig arra gondolj, hogy HA ELÉRTED A CÉLT, már nincs tovább.... ebbõl következik, hogy soha ne lépd át a vonalat, ha még "futni" szeretnél


aki nem érti, annak szívesen lefordítom magyarra (a beteljesedés a kapcsolat végét jelenti)

Ha azért menne tönkre a dolog, mert neki más irány kell, én nem állok az útjába, de azt is kõbe vésheted, hogy a büdös életbe nem fogok mûboldogsában élni, ilyen szinten.
Persze nem ringatom magam álomvilágba, csak egy valamit tudok, akárhogy is csinálod, sohasem tudod tökéletesen csinálni a dolgaid. Hát akkor úgy csinálom ahogy nekem tetszik és ennyi.

Pf...
😄D

<#eljen>

gáz, azt hittem, 16-18

akkor ez van, majd benõ nekik is 😊

lassan kezdj el nagyon óvatos lenni, mert akár kõbe vésem neked, hogy ennek nem lesz jó vége

ha túl jó minden, a csajod meg fogja unni, és megy a kérdõjelek után más irányba

25-26

de még ez sem biztos 😄