A barátnő nevű élőlény

Õõõ... aha. 😊))

Bocs

Ezt még azé' lehetne fokozni... Pl: Szent Péter mondta, hogy nyomás vissza az ágyra, ne álljátok el a kaput a felvételizõk elõl, és kicsit csendesebben legyetek, mert a fõnök nem hallja tõletek a gyónásokat...

NAGYON jó volt. Így jó

Részleteket!!!

Az a baj, hogy ez elég hullámzó. Most jól érzem magam nagyon. Mondjuk a tegnap este... szóval jó volt 😉)))

Sajnos nem. 😞

😊
Gratula! Megnyugodtál?

Köszviszont !

Viszont 😊

Megtörpént... Mondtam neki, hogy nem vagyok biztos benne, hogy hogy is szeret engem. Mert azt tudom, hogy szeret, csak azt nem, hogy szerelmes-e... Azt mondta szerelemmel szeret. Ennek a dolognak volt elõzménye, ami hosszú lenne és igen Breki, azért vannak dolgok, amiket ide nem írok be 😊

Na sziasztok. Egyelõre nagyon jól indul a hét. Mindenkinek kellemes napot, és sok boldog percet kívánok a Kedvese mellett.

Én nem bánkódok, meg semmi ilyesmi. Csak még úgy néz ki, van remény helyrehozni a dolgokat. És azon vagyok, hogy ez sikerüljön is. Ha meg nem, akkor keresgetek másfelé.

Lacus:
😞 az gebasss, persze van esély erre is, de szerintem csak akkor van ilyen ha már nincs szükségetek egymásra. Eddig tartott az életetek kereztezõdése, a tapasztalatok átadása a másiknak.
Sajnálatos a dolog akkor, ha te még úgy érezted kaphatsz abból a barátságból v. szerelembõl, nekem is ilyen volt az utcsó szerelmem, de már szerencsére vége van a bánkódásnak régen... Remélem neked is.

Jó neked. Én egyszerre csalódtam mindkettõben.

hi mindenki 😊

Csacsi:
Ezek szerint sikerûlt 😊 örülök sok sikert továbbra is.

Csupa barátos és barátnés forumozó 😊

Arch:
Nekem is a legfontosabb a társ! semmi és senki nem elõzhette meg (amíg volt😉) az életemben, és ez valszínû így is fog maradni. Bár már évek óta vannak igazán jó barátaim és míg barátnõben csalatkoztam, addig barátban még soha...

Hm. Soxor én is olyan vagyok, mint a barátod. Nem mindíg tudom kimutatni, amit érzek.

csak nekünk

Már semmit. 😊 Mikor megkérdezték se tudtam semmit mondani, most sem tudok. 😊 Csak a véleményetekre voltam kiváncsi.

😊 Jó ilyet is hallani 😊 /látni/ Sok sikert és boldogságot 😊

TAbuk nálunk sincsenek. És se az orvosomnak se a Szüleimnek nem beszélek a gondjaimról. 😊

A bizonytalanság a legrosszabb dolog a világon. Ezért is sztem ültesd le, és beszéljétek meg. Magától nem fog megoldódni.

Hát, ha ilyen, akkor így kell elfogadni.
#3922: Akkor én átlag alatti vagyok. 😞 (van autóm, de a fontossági sorrendben egy tárgy nem elõzhet meg egy embert)
Mit fogsz válaszolni? 😊)

Hát én, mint ifjú házas, nem régen estem át ezeken a dolgokon.
Májusban volt az esküvõnk, 8 éve ismerjük egymást, 4 évet szorosabb kötelékben éltünk, egy fedél alatt kettecskén.
Valahogy megérik az elhatározás az emberben, az elõzõ kapcsolataimban nem érett meg, volt amelyiket pont azért hagytam ott, mert sem a kapcsolat elején, sem az idõ múlásával nem éreztem, hogy igen , én vele szeretném leélni az életemet.
A párommal más volt a helyzet, barátok voltunk megismerkedésünk óta, és amikor ez mélyebb lett, kicsit aggódtam, hogy vajon komolyabban is összeillünk-e.
De úgy fél-egy év után nem voltak kétségeim (azt hiszem neki sem, eddig tartott, amíg ismerkedtünk a másikkal, és amíg dekódoltuk a jelrendszereket 😊.
Sok mindent csináltunk közösen az elmúlt 4 évben, sulit, munkát, voltak jó napjaink, láttuk padlón a másikat....
Nem azt mondom, hogy kiszámítható a jövõ, és nem lehet semmi gond, de megvan bennem és benne is az elhatározás, hogy megoldjuk közösen. Persze az ember változik az élete során, de azért én bízom benne, hogy nem ellenkezõ irányba fogunk változni, amúgy nagy adag szerencse kérdése az egész.
Én optimista vagyok 😊)

Tudod mit birok benne ? Hogy bármit, és tényleg bármit meg lehet vele beszélni, nincsenek tabuk, csakis nyílt lapok . Mondják, hogy az ember az orvosában, vagy a szüleiben bízik meg legjobban, és mondja el a lehetõ legszemélyesebb dolgait, nekem õ az . Az igaz, hogy ennyi idõ után már ha akarnék se tudnék eltitkolni semmit, a szemem állásából, a nézésembõl tudja, ha titkolok valamit, vagy hogy mire gondolok .

Igen. Van. És továbbra is irigyellek. 😊

(Nem azért, mert Neked barátNÕd van!! 😊 Mert biztosak vagytok magatokban és egymásban.)

Lehet, hogy számított rá, de én ha számítok is valamire, akkor is hatalmas vigyorokkal tudom fogadni a dolgot, mert akkor is örülök neki.
Nem jött azóta szóba. De úgy tûnik, Õ ilyen típus.

3922 - mi a baj? Átlagos pasi. 😊) (legalábbis ezeket tekintve.)

Nem is gondolkodtam rajta, hogy férjhez menjek. 😊)) Még pár évig nem szeretnék. Csak kérdezték tõlem, hogy mibõl tudom, hogy vki az igazi-e, és ezért merült fel a dolog.

Jójó . Ok .

De hát neked is van barátod ...

Találtál vkit akit szerethetsz és aki téged is szeret és biztosak vagytok magatokban és egymásban. És boldog vagy.

#3920: nem tudom. Lehet, hogy csak nyugodt gyerek. Lehet, hogy azért nem látszik rajta, hogy örül, mert számított az ajándékra?
#3921: nem figyelt rá? Nem hozta szóba azóta?
#3922:
#3925: Nana! Még nem. 23 éves vagy, bõven ráérsz ezen filózni.
Folyt. köv.

Én is.

Irigyellek.

Épp ezek miatt nem értem, hogy lehet vkikre rámondani, hogy igen, az Õ hülyeségeit _mindig_ ki fogom bírni... én nem megyek férjhez

Nekem meg a barátomnak az az egyik baja velem, hogy nem csacsogok. Ill. csak nagyon ritkán. (ezt se tudom mér 😊)

Én nem élek együtt a barátommal, de azt tudom így is, hogy nem _mindig_ (azért ez már vmi😊) hajtja vissza a WCülõkét (amúgy nemtom. Ez engem nem zavar.), a törülközõt/fürdõköpenyt használat után nem rakja a helyére, nemcsak hogy utál, hanem soha nem is mosogat (eddig kétszer láttam, de azt inkább nevezzük öblögetésnek és azt is enyhe undorral csinálta 😊), szertehagyja a szennyest, kupiban szeret élni, és az autóját bármelyik nõnél jobban szereti. (Lehet, hogy a gépét is, de ebben még nem vagyok biztos... mer most jött egy laptop )

Így konkrétan nem kérdeztem rá, de említettem már neki. nemtom mennyire figyelt rá.

Romantikusnak mondja magát, nem kell úgy vonszolni egy lightosabb filmre ami mondjuk egy kapcsolatról szól, Sõt ez egyik (vagy A kedvenc) filmje is egy szerelmi háromszögrõl szól. Nincs baja azzal, ha bármikor odabújok hozzá, társaságban, akármi, és Õ is megteszi. Szó sincs nyáladzásról 😊) Csak... elkezdtem 4x de egyik leírás sem jó... nem tudom leírni. 😞 mindegy. Valami olyasmi, hogy... azt a bizonyos "lángot" nem érezteti velem. hogy Õ is érzi. De ebbe ugyanúgy beletartozik - ami ennyire azért nem zavar -, hogy pl. ajándékoknak sem úgy örül, hogy... hogy az nagyon látszódna. Tudom, hogy örül neki, mert pl régóta szeretett volna vmit, csak nem tudta megszerezni és megkapja és... és vhogy nem az a kitörõ öröm. Szóval valahogy másban sem igazán ilyen.

Lehetséges, de azért jobban örülnék, ha ennyi gond sem lenne. Na mind1...elméletileg csodás hétnek nézek elébe....csak ne lássa, hogy most is a laptop elõtt ülök, és "dolgozom" 😊)

Ugye, hogy lehetséges ?

Szerintem csak tisztánlátó akarsz maradni, nekem már rég nem megy . 😊

Hát én most úgy érzem magam, mintha IDDQD-t használnék, mert mindenen túltesszük magunkat kedvessel, de még így is izgalmasak a dolgok. 😊)

😊
Lehet, h csak én vok pesszimista. Vagy irigy.
IDDQD: LOL!!!

Ne fújd fel ennyire, azokat a "negatívumokat" csak azért mondtam, hogy ne csak jót mondjak, de ezek annyira apróságok, hogy szinte csak ilyenkor jönnek elõ, ha le kell írni, egyébként fel se tûnnek . 😊
Az a fél meg szülõktõl külön, elõtte is együtt laktunk, csak szülõi házban, igaz nem igazán van különbség, mintha ott le lettek volna ...
Szóval félre ne értsd, ezek nem olyan dolgok, amikbõl elefántot kéne csinálni, hisz eltörpülnek a sok jó közt, észre sem vesszük õket . Engem nem zavar, ha elsózza a kaját, sokat beszél, vagy széthagyja a szennyest, hisz ezek nélkül tök unalmas lenne az élet, így legalább van mit csiszolni, javítani, vagy egyáltalán csinálni, az életben nincs IDDQD . 😊

Nem kötekedni akarok, de:

"fél éve külön lakunk szülõktõl"
"sokszor azért idegesítõ"
"õ tipikus minden lében kanál, állandóan menni, menni, nem marad a seggén 10 percig, ráadásul bulizós, pörgõs is, én meg pont az ellentéte, otthonülõs, max romantikus vacsorás, mozizós, TV-nézõs típus vagyok .
De hát kompromisszumok ..."

Fél év. A tartós együttélés sztem 3-4 év. De inkább 5. A húzósabb problémák lassan alakulnak ki, és idõvel egyre nehezebb lesz tolerálni a másikat. Ha ezek nem olyan idegesítõ dolgok, vagy nem kell megerõszakolni a természetedet, hogy elfogadd, akkor nem lesz gond (ne is legyen). De tartsd észben, hogy a másik félnek is gondot jelenthetnek a te dolgaid.
Ja, és ez utóbbi nem csak Tuvoknak ment.

Ha vmire rámegy a kapcsolatunk, az nem ez lesz, mi ezt meg tudtuk / tudjuk oldani, néha megyünk buliba, de nem sokat, így mindkettõnknek jó, vagy épp mehetünk külön is, bár az ritka .

Hát ami azt illeti fél éve külön lakunk szülõktõl .