A barátnõ nevû élõlény

<#wave><#puszis>

Uff!

eh..miért van az hogy hónapokig senki sincsen az ember életében, aztán egyszerre több is lesz..

Már kezdtem belemelegedni az új kapcsolatomba, amely egyébként tényleg harmonikus, nyugodt, és nagyon-nagyon összeillünk a lánnyal. Szinte mintha tényleg õ lenne a lelkem "másik fele".
Mielõtt Õt ismertem volna, volt a munkahelyemen egy másik csaj, aki tényleg egy gyönyörûség, és rendkívül intelligens.
Próbálkoztam is nála, nem keveset, beszélgettünk elhívtam helyekre, de õ mindig nemet mondott. Kicsit mondjuk furcsáltam, hisz néha észrevettem hogy mikor az irodában mászkáltam õ egyfolytában lesett rám, de mikor ránéztem elfordította a fejét gyorsan. A lényeg hogy folyton visszautasított ,ráadásul már az elsõ lépésnél.

Mindeközben feltûnt a színen egy másik hölgy, akivel remek haverok lettünk. Sokat lógtunk együtt munkahelyen kívûl is, nameg bent is. Észrevettem hogy egy idõ után elkezdtünk vonzódni egymás iránt, ahogy az tipikusan lenni szokott ha két ellenkezõ nemû sok idõt tölt el együtt. Ezalatt a régi csajjal már egyre kevesebbet beszéltem, nem vall rám, de kezdtem feladni.. Egyszer aztán odajött hozzám hogy elmegy 4 hétre szabira, és hogy majd találkozunk. Kicsit reménytvesztetten megkérdeztem tõle hogy nicns-e kedve találkozni amíg távol van. Erre hezitált, aztán addig gyõzködtem amíg igent mondott. De mivel nem úgy tûnt mint aki nagyon akar, egyszerûen csak egy baráti talinak fogtam fel.

Szóval elment szabira, ezalatt én 2 hétig egyfolytában a másik csajjal voltam, akivel egyszer elmentünk kocsikázni,aminek az lett a vége hogy megcsókolt, meg midnen féle szépet mondott, úgyhogy nem tudtam neki azt mondani (fõleg a csók után) hogy bocsi, de másra hajtok. Az igazsághoz hozzátartozik hogy iránta is elkezdtem érezni vmit, ami talán a szerelem "elõjátéka".

1 héttel késõbb a szabira ment csaj írt sms-t hogy összefuthatnánk, de -bár örültem neki- visszaírtam hogy nem érek rá. Megint eltelt 1 hét, és visszajött tegnapelõtt a szabiról.. Beszélgettünk legalább 3 órát, és én próbáltam nem úgy nézni rá mint régen, hanem esetleg csak egy "kollegaként".
Minden rendben is ment, de aztán egyszercsak elkezdett közeledni... Én persze távolodtam, amit észre is vett és abbahagyta.
Hazajöttem este, próbáltam kitörölni a fejembõl ami történt, aztán egyszercsak kapok egy sms-t hogy négyszemközt szeretne velem beszélni velem.

Nagy nehezen kinyögte hogy hónapok óta odavan értem, csak azért nem akart velem találkozni, ugyanis a barátja úgy néz ki rákos, és mellette akart maradni a nehéz idõszakban, annak ellenére hogy már annyira nem szereti.(ez tényelg igaz, ugyanis ismerem a srácot) Éppen ezért sem akart találkozni velem, mert tudta hogy belémszeret, és akkor csak szenved -mondta.

Megöleltem, de sajnos el kellett rontanom a pillanatot azzal hogy "nekem van barátnõm". Ekkor persze sírva fakadt, annyira, hogy alig tudtam megvígasztalni.

Szóval most nagy a kavar a fejemben, rengeteget agyaltam ezen az egészen a mai nap, a barátnõm észre is vette rajtam hogy vmi nincs rendben.. (ha így folytatom õt is elveszítem, így a 2 szék közé eshetek)
Tehát lassan el kellene döntenem mit akarok, csak hát ez még rosszabb mint amikor senkim nem volt..

A leírtak alapján úgy tûnhet hogy a csaj tipikus "hülyelány" de ez nem igaz. Hihetetlen egyedi tiszta, szép lelke van. Ilyennel még ti sem találkoztatok tuti..
Szóval az a tanács hogy mondjam meg neki : "vártam rád 3 hónapot bazmeg, most meg te sírsz nekem?" most nem igazán nyerõ..
Nameg nem is várok tanácsokat, úgy is csak az okoskodás menne,meg a bölcsességek amit mindig mindenki tud, de mihelyt elragadnak az érzelmek hirtelen senki sem tartja be a szabályokat..jééé...

Mivel már több mint 1 éve mindig megosztjuk a tapasztalatokat/leírjuk a történéseket, mindössze ezért meséltem el a jelenlegi helyzetemet én is...

Hát az ember néha hagyja magát elcsábítani... Vagy csak nem menekül?<#lookaround>

Hmm... de hát ott tartottunk, hogy szemetek a nõk és, hogy pffúj, pffúj .. :):)

Hát... Én is a nõket kedvelem... <#crazya>

Jajjhát.. a mai világban? :)

Most olvastam... Még jó...

Így van... ezért nem értem, hogy miért jó ezt csinálni.

Arra vágysz, hogy szerethess és szeressenek. Önmagadért... Ebbõl a nézõpontból a taktikázás valahol önáltatás...

<#vigyor><#vigyor><#vigyor>

De tényleg. A nõk többsége sztem is rosszabb, mint a ffiak többsége. Persze kivétel vsz mindenhol van... (talán... remélem... :))

<#eljen>

(mérnem olvasok tovább néha.. akkor nem írnám le, amit egyszer már vki leírt :D )

Nem tudom hányszor írtam már le, vsz mki unja már és blabla-nak tartja, de:
Az, hogy kivel kell taktikázni és kivel nem, az nem attól függ hogy az illetõ ffi vagy nõ, hanem attól, hogy milyen ember...
És még mindig azt mondom, hogy akivel taktikázni kell, az nem az igazi. És ne adja az élet, hogy vki olyannal kezdjen taktikázni - elõzõ kapcsolataiból ezt tanulva - , akinek a taktikázásból lesz elege. (pl. az örökös féltékennyé tevésbõl)
Persze ez szintén emberfüggõ. Biztosan van, aki ezt szereti...

Hát ja... Nem kell máshogy viselkedni, mert õ nem szereti, ha elkényeztetik... Mennyen el vkihez, aki megcsalja, leszarja és csicskáztatja és örüljön a fejének!

Szemét nõk! Meg is jegyzem. Nem is kezdek egyel sem! <#idiota>

<#eljen>

Ez nem egyszerûség ez baromság. Akinek nem kellek úgy, hogy magamat adom és kedvemre kényeztetem, arra valószínûleg nekem sincs abszolúte semmi szükségem. Nem fogom rendszeresen Martensbakanccsal rugdosni a ribit, mer õ attól érez engem féfinek... Ha nem kell a simogatás, mehet máshoz rabszolgaságba, ez így korrekt.

Szerintem is elég idegesítõ hogy folyton taktikázni kell. A nõk folyton a kedvességet, a figyelmet igénylik, de ha már túl sok van belõle nem is kellónk nekik.
Röhejes, de én általában törekszem jófej lenni a barátnõmhöz, de minden héten egy napot direkt a tuskóságnak szentelek, ilyenkor általában találkozom valamelyik csaj haverommal, így aztán a féltékenységében a drága barátnõm megint belémszeret....


Pfff... néha kiábrándítóan egyszerû az emberi természet :(

engem legutóbb azért dobtak ki mert túl "jó" voltam
nem éri meg rendesnek lenni sajnos a legtöbb lánnyal
vele is minden jó volt aztán 1 hónap után ezt közölte velem
mondjuk jó, hogy nem fél év után mondta ezt...
jóban vagyunk azóta is...

úgylátom te igen gyakran akadsz "ilyen" típusú lányokba.
Szerintem keresgélj normálisabb utakon.

lol. nem kicsit szeretne kihasználni...
sosem volt gyomrom az ilyen emberekhez.

<#eljen>

Keresgélek... Akivel komolyabbat akartam, nem mûködött. Így utólag mindkettõnk hibája volt...

Viszont ismét megjelent a "rossz szellemem". Most éppen azt akarta, segítsem át a nyelvvizsgán. Nagyon fontos lenne neki. Rákérdeztem, mi van azzal, ahogy elváltunk /errõl lemaradtatok, elküldött a francba azzal hogy nem lesz köztünk semmi/. Hogy szerelmes voltam belé... És hogy mi lesz, ha megint másképp nézek rá. Az volt a válasz, hogy még akár nézhetek is... Úgy gondolja, majd kezeljük valahogy a dolgot, de arra a három hétre ami a vizsgáig még hátravan, félretennénk az egészet és csak azzal foglalkoznánk... Neki nagyon rossz, hogy éppen engem kellett megkeresnie, de... akár még fizetne is hogy vele foglalkozzam. Hmmm... Ez kajakra hülyének néz...

még mindig szólóban...

Én jelentem megvagyok, a kapcsolatom 2 hét múlva lesz 1 éves.
És még mindig nagyon <#love11>

Az óvatossághoz annyit fûznék hozzá, hogy nálunk is így volt.
Aki már kapott egy-egy nagyon ultra hatalmas pofont az élettõl és emberektõl az bizony nagyon is óvatos, gyanakvó és távolságtartó lesz.

De ez egy idõ után feloldódik és akkor minden(ki) nagyon happy lesz.

TOPIC up!

Ki hogy van mostanában?

Én éppen egy friss kapcsolatban vagyok, eddig úgy tûnik minden jól indul, teljes a harmónia lelkileg-testileg <#love11>

Egy dolog zavar csak egy kicsit, hogy mind a kettõnkön érzem azt a bizonyos "óvatosságot" , ami az évek során belénkivódott. Ejj..milyen egyszerû volt még tizenévesen a szerelem.. Semmi kételkedés, gyanú, csak naív érzelmek <#kacsint>

Ehhe... nem is ismertem. Vajon azért, mert nõ vagyok? :DDD

se vele se nélküle:)

"Tippek, trükkök a barátnõ lelkivilágához, kapcsolatunk fenttartásához."

:-DDDDDDD

egyszer lezuhant egy gép a sivatagban, de volt egy túlélõ férfi. már majdnem szomjan halt, amikor megjelent elõtte a szellem:
- teljesítem egy kívánságodat!
- hála égnek! kérek ide egy autópályát, ami a legközelebbi városba visz, a világ leggyorsabb kocsijával!
- hááát...ez túl nagy kérés. tudod ahoz kell egy csomó aszfalt, meg minden szóval...nem lehetne vmi mást?
- nah, jó. látom itt fogok meghalni. na mindegy, hamár meghalok, ne haljak meg hülyén. tárd fel nekem a nõi lélek titkait!
-hmmm...éésss...hány sávos legyen az az autópálya?

hmm, 1 darabig

Ragaszkodik hozzá? <#vigyor0>

Nem is kell tökéletes. Azzal mit kezdjen az ember?

Furcsa lény a barátnõ. Ha nincs, az a baj, ha van, nem biztos hogy õ a tökéletes...

Mi is volt azzal a nyárra?

:DDDDDDD

:\

hm?

<#wilting>

Én kérek elnézést :D

Há' má' hogyne lenne úgy ahogy ugye! Azt a leborult szivarvégit nekije!

ugye hogy ugye? ;)

Jah, az mán igaz koma...

ezért nem morfondirozok, mert ha igy tennék, akkor bezárnám....

Csak nyitva kell hagyni az atjót résnyire...

hmm, végülis ha valamit akarnak, be tudnak jönni utánunk :D
de én nem orfondirozok :P

Vagy ki se várjuk, hanem beballagunk és rágyújtunk egy pipára, miközben a régi szép idõkön morfondírozunk...

Ne a lábadat tedd ki, lehet hamarabb lesz sikerélményed :DDD

Én is azt várom, de a fiatalok még birnak szaladgálni utánuk. Mi öreg rókák türelmesen kivárjuk, mig ideérnek :DD

Kergesse õket a rossznyavalya! :DDD Meg kell várni míg lejönnek hegyrõl! :DDD

egész jó idõ volt ... kitettem a lábam és elkezdett esni az esõ ... rossz jel <#idiota>