18477
Tippek, trükkök a barátnő lelkivilágához, kapcsolatunk fenttartásához.
-
Axl Rose #17635 Ilyen nekem is volt.
4 év után talált magának mást és kipöckölt...
Ki érti ezt
-
#17634
Nekem sok szabadságra van szüxégem, és a barátomnak is. Három éve élünk így, boldogan. Soha semmi prblémánk nincs. Soha nem veszekedtünk. Ha pedig mindig együtt lennénk, veszekednénk egyfolytában. Próbáltuk, hogy egy hétig megállás nélkül együtt voltunk, és a végére már örültünk, hogy kimehetünk egyedül pisilni.
Én effektíve szeretem a magányt, jól megvagyok vele 6 napig. A barátom pedig a haverjait szereti, ő is elvan velük 6 napig. Aztán, az a három nap, amit együtt töltünk, mesés.
-
#17633
A szokásos, nemde: hú de szép életem vab, hú de jó kis családom van, hú de jó melóm van, hú de faszán megbecsülnek, hú de gazdag vagyok, HÚÚÚÚ de jól megvagyok egyedül is! :DDD Tudod, önhipnózis! :D -
DecenS #17632 gondolom a #17628-ban leírtakat :D -
husi007 #17631 nálad mit jelent az alaplitánia?? -
#17630
Jó a dilidokid! :D Látom az alaplitániát már szépen betanultad! :DDD -
husi007 #17629 jó van na -
husi007 #17628 eszem ágában sincs.Okom se lenne rá,már nem érzek iránta semmit,bár most már nagyon nehezen tudok megbízni bárkiben is.
Van egy csodás lányom,jó állásom saját kéróm,és saját életem. -
DecenS #17627 nem kérdés volt. vazze...
csak egy "költői" válasz... a költői kérdésedre. vazze... -
#17626
Ugyan, majd csak megoldja valahogy. Csak vissza ne fogadd semmiképp! Légy erős! -
husi007 #17625 Szerinted??? A farka vazze -
DecenS #17624 a szerelmes "micsoda"... :) -
husi007 #17623 Szerintem ő is jól érezte magát a kapcsolatunkban,semmi jelét nem adta az ellenkezőének.Én ezt úgy látom,hogy egyszerűen szerelmes lett a "micsodája" és az után ment nem az esze után.
De most mindent "elvesztett".Se barátnő,se én se gyerek.Egyedül otthon magányosan.Vajon mi volt jobb? -
DecenS #17622 hát... erre nem nagyon lehet mit mondani.
(de azért: biztos, hogy a volt férjed is olyan gömbölyűnek érezte a kapcsolatot, mint ahogy te leírtad alább?) -
#17621
Ez így szokott menni. Persze fordítva is. -
husi007 #17620 én öt évig voltam a volt férjemmel együtt,sohasem veszekedtünk,mindent meg tudtunk beszélni,a szexuális életünk is szuperul müködött,született egy gyönyörű kislányunk,mégis elhagyott egy nálánál 15 évvel idősebb nőért.Pedig még azt sem lehet mondani hogy a szülés után meghíztam volna és kiszeretett belőlem.Ugyanúgy néztem ki szülés után mint előtte.
Addig amíg én édesanyámat eltemettem magyarországon,(mert németországban mentem férjhez),addig ő kihasználva azt a pár napot elvitte a gyereket és kipakolta alakást,és eltünt.3 hónapomba telt míg bírósági úton megszereztem a lányom és hazaszöktem vele m.o.-ra tavaly júliusban. -
DecenS #17619 szerintem meg némi empátiával és a másikra való odafigyeléssel megoldható a problémák nagy része... csak az emberek túlnyomó része túlzottan el van foglalva saját magával.
az én véleményem az, hogy ha az ember kellő ön- és emberismerettel rendelkezik, már a kapcsolat elején észre lehet venni, hogy összeillenek-e vagy sem.. (és amennyiben nem, akkor tán nem szalad el másfél év kvázi hiába, de hogy valóban hiába volt-e, az kérdéses lehet: mindenből lehet tanulni). ha meg minden helyénvalónak tűnik, akkor a kapcsolat és a nagy K-betűs élet folyása közben lehet korrigálni a félresikerült dolgokat a fent említett ön- és emberismerettel...
de hát az emberek zöme nem így működik - pláne ebben az országban.
Ego, ego über alles! -
husi007 #17618 Valószínűleg igazad van.Legyen akkor mindenki homokos ?????Talán úgy béke lesz? -
DecenS #17617 épp azért! :) -
husi007 #17616 Miért van az fiúk,hogy ugyanúgy gondolkodtok a nőkről mint mi a pasikról,és mégsem értünk szót????? -
#17615
Hülyeség. Nem lehetsz csak TE a hibás, főleg, hogy a nő sokkal tapasztaltabb etéren, ráadásul már anya. Neki így is nagyon jó volt egy ideig. Szép volt, jó volt, vége van, viszlát! -
#17614
Olyan nehéz dolog ez nekem mert ez az első olyan igazán komolyabb kapcsolat. Elötte csak futó pár hónapos dolgok voltak. Lehet, hogy én is megalkuvóbb lettem és belementem olyanba ami nem is igazán kellett volna? Talán én se voltam elég szerelmes, de úgy éreztem már kell valami ami tartósabb.
Tanuló pénznek jó volt a dolog remélem sikerült is okosodnom ebből. Sok olyan apróság volt amit tisztán láttam másoktól, hogy elkövetik és én tudtam, hogy ezt el akarom kerülni, de beleestem ebbe a hibába.
Próbáltam nagyon ennek a kapcsolatnak élni és elhanyagoltam a haverokat meg pár elfoglalatosságot ami anno érdekelt.
Most tényleg úgy érzem, hogy én vagyok az oka mindennek. Nagy a bűntudatom, de lehet, hogy nem minden kapcsolat ilyen és én fogtam ki egy nehéz esetet. Remélem lesz lehetőségem arra, hogy megváltozzon ez a pesszimista önmagamat hibáztató véleményem. -
#17613
Örüljél, ha olcsón megszabadulsz tőle, én azt mondom! Ennek még sajna nincs vége, még szívhatsz az ügyben, de ha szerencséd van megúszod... -
Cmdr #17612 Igen, már én is találkoztam olyan lánnyal, aki szó szerint akarta, hogy kemény legyek vele, és űssem meg ha hisztis, alázzam, mert attól érzi magát nőnek... ment is sunyiba azonnal! Kurva furi dolgok ezek, és egyre több nőnél ez tapasztalható! Ha kedves vagy, elkényeszteted, akkor 100%, hogy elöbb utobb egy alkoholista drogos pasival megcsal...
Véleményem szerint, ha elolvasod a hsz-ed második, és haradik mondatát, akkor elmondhatod magadról, hogy iszonyatosan szerencsés vagy, hogy így alakult! -
#17611
Nos én is úgy érzem, hogy nem csak én vagyok a ludas. A páromnak annyi munkája és barátja volt, hogy nem tudom fejben tartani már.
Volt kapcsolata a gyerek apjával, de utánna az apa öccsével és volt egy másik ember is aki elöttem volt. Munka terén is már fél éve mondogatta, hogy unja az 1 éves munkáját ahol végül is megismerkedtünk.
Én már egy ideje éreztem, hogy ez nagyon fura. Ő is úgy érzi, hogy hibás mert nem tud megállapodni, de azt mindketten tudomásul vettük, hogy az emberek 26-27 évesen már nem nagyon tudnak megváltozni. Ő egy határozott egyén és a döntéseit kiharcolja vagy eléri bárhogy. Én megalkuvóbb vagyok és ha valami nem tetszett akkor is belementem mert nem akartam önző lenni és mégis a közös életben alkalmazkodni kell egymáshoz. Talán ez volt a baj, hogy nem voltam kemény. Saját bevallása szerint biztos az hiányzik neki, hogy egy nagy vas csővel jól beleverjék a fejébe, hogy ez nem jó amit művel. Lehet, hogy nem is én lettem volna az igazi. Úgy érezte, hogy ha ő nem szed fel és nem akar bármit az elmúlt 1,5 év alatt akkor semmi se lett volna. Ebben részben igazat tudok adni neki, de úgy látom az ilyen dolgok nem 1,5 év után jönnek elő csak úgy. Ezeket már korábban is meg lehet beszélni. Lehet, hogy szerencsétlen volt az események összejátszása. Ő már kezdett megunni és jött a szakdolgozata is. Ha fél évvel korábban jön ez a gondoljuk át dolog akkor talán máshogy kezeltük volna.
Most keresek egy albérletet és próbálok újra bulizni meg nyitott szemmel járni mert azért az elmúlt időszakban ez nem volt meg. Nehéz lesz főleg mert Szegeden a szülők nagyon szeretnék, hogy hazaköltözzek. Én viszont azt szeretném, hogy kicsit szálljanak le rólam mert nem akarok a kicsi fiú lenni. Szeretném a saját döntéseim hibáit is megízlelni és talpraállni.
A párommal azon is viccelődtünk, hogy mi lesz ha majd én szerzek egy Zsuzsit vagy ő egy Palit akkor nem tudjuk ugye hazahozni mert hát együtt lakunk. Ezek után nekem volt a legnagyobb meglepetés, hogy rosszul érintette a költözési szándékom. Én úgy éreztem ez a pár hónapos együtt lakunk de semmi plusz semmire se vezet. Egyikőnk se tud más irányba kibontakozni együtt meg szerintem már nem volt jövőnk.
Szerintem ha már olyan kérdések felmerülnek, hogy más személyiségek vagyunk és kurvára nincsenek közös dolgaink már nem érdemes azon gondolkozni, hogy azért mégis próbáljuk. Mert ezek olyan alap dolgok amit nem lehet elnyomni és nem egy kiegyensúlyozott boldog kapcsolat alapjai.
Szerintem elértük azt az időt mikor a nagy szerelemből megszokott szeretet lett és ez már nem volt elég. -
Cmdr #17610 Hát igen, ez elég szomorú történet! Szerintem, ha jót akarsz magadnak, soha ne tervezz komolyan egy olyan lánnyal akinek van gyereke, mert nem véletlenül van egyedül(mint a te példádból is látható)! Képzeld el, ha neked is szült volna egy gyereket, és utána mondta volna ezt! Ne feltétlen csak magadban keresd a hibát, mert úgy látom ezt teszed! Annyi jó csaj van, ne legyél szomorú! -
#17609
Mi most megyünk külön. Úgy tűnik én voltam a fasz és az intő jeleket nem vettem észre vagy a jelzéseit.
Másfél éve vagyunk együtt fél évig külön Szeged-Budapest. Hétvégén utazgatás. Akkor minden este telefonáltunk és hétvégeken vagy én mentem vagy ő jött. Fél év után feljöttem Pestre a melóban megbeszéltem, hogy helyezzenek át mert úgy voltam vele, hogy együtt kell laknunk ahhoz, hogy kiderüljön tényleg milyen a másik. Mindketten már 26 évesek voltunk és komoly kapcsolatot akartunk főleg, hogy a páromnak van egy gyereke előző kapcsolatból. Ha nem költözünk össze talán még fél évig ment volna a dolog, de ilyen idősen nem lehet játszadozni sokáig. Persze az idős az idézőjeles, de mégis más mint mikor 18-22 éves az ember és csak a buli van meg a suli.
Terveztünk sok dolgok (eljegyzés, telek, gyerek) bár én úgy éreztem, hogy egy év együtlakásnak el kell telnie ahhoz, hogy bármi konkrétat cselekedjünk. Sajnos ezt lehet, hogy ez én nem tettem nyílvánvalóvá és úgy tűnhetett, hogy teljesen leálltam a kettőnk kapcsolatában. Talán el is kényelmesedtem.
A lényeg, hogy egy hónapja úgy érezte párom, hogy ő nem hajt tovább és leáll ami számomra úgy jött át, hogy nem áll szóba velem bármit teszek vagy mondok az kritikus megjegyzésekkel illeti. Éreztem, hogy ez nem jó, de talán elaltattam magam azzal, hogy munkahelyi gondok és szakdolgozat készítés miatt türelmetlen és ideges. 2 hét után előjöttem a dologgal és akkor mondta, hogy úgy érzi nem vagyunk egymásnak valók nem tudja mi a baj elég sok a különbség köztünk és úgy érzi mintha csak barátság lenne közöttünk nem érez semmi plusz felőlem.
Azután egy hétre rá újra beszéltünk és akkor abban maradtunk, hogy a családot kímélve fenntartjuk a látszatot, de azért már kifele kacsintgatunk és gondolkozunk a dolgokon. Semmi konkrét időt nem határoztunk meg akár több hónapig is el tudtuk volna képzelni.
Én azonban úgy éreztem ezek után már nem várhatok túl sokat és tegnap bejelentettem, hogy elköltözök tőlük május folyamán. Ez nagyon meglepetésként érte a párom mert azt remélte pár hónapig még elleszünk, de azért közölte az anyjával a hírt mert hát együtt laktunk.
Este elmondta, hogy nem számított ilyenre és szerinte ez egy héttel a megbeszélés után elég dutva hátbatámadás. Úgy érzem talán csak a szakdolgozat miatt is volt idegesebb és azt remélte amíg azzal elkészül kihúzzuk egymás mellett és akkor megjavulnak a dolgok?
Lehet, hogy én vagyok a hibás mert most kellett volna kitartanom mellette amikor ilyen nehéz időszakban van.
Én úgy éreztem, hogy már nem akar velem semmit kezdeni. Kedveskedtem ajándékkal virággal, de nem volt túl meghatva hívtam koncertre egyebekre azt mondta szerinte nekünk nem kellene ilyen programokat közösen csinálnunk és amúgy is szakdolgozatot készít.
Most nagyon ideges vagyok és úgy érzem én vagyok a szemét. A gyerek is megkedvelt és most el kell válnunk.
Mikor kérdeztem a párom, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom vagy mi hiányzott azt mondta ki kellett volna nyitnom a szemem és látni nem csak nézni.
Biztos igaza van nekem ez volt az első tartós összeköltözős kapcsolatom és biztos rosszul kezeltem a dolgokat. Most keresem az albérletem mert hát Budapesten akarok maradni nem mehetek vissza Szegedre meg nincs is kedvem. -
Cmdr #17608 Ez nagyon jó, imádom amikor a "megunás" meg a "nem jó, ha egy pár egyfolytában egymás nyakán lóg" dologgal mentegetőznek az emberek! :)) Ha valaki igazán szereti a másikat, akkor ilyenek nincsenek! Én is mondtam ezt már lánynak, de csak azért, mert nem szívesen voltam vele... ha nekem valaki ilyet mondana, azonnal tudnám, hogy mi a helyzet, szerintem ez totál egyértelmű! De én drukkolok nektek! -
#17607
Hidd el, nincs semmi gond az érzelmeinkkel, csak egymás megunásának elkekülése érdekében kell egy kis szabadság... Sztem nagyon nem jó, ha egy pár egyfolytában egymás nyakán lóg. Ok, egy ideig jó, de aztán... Tudom milyen. És elég lesz majd házzasság után egyfolytában együtt lenni, nem? -
Cmdr #17606 Jó nagy lehet a szerelem! :( -
#17605
Mi is így vagyunk a barátommal. Ő miskolci, én pesti, és minden hétvégén utazgatuk. Sztem ez nagyon jó, mert megvan mindkettőnknek a maga kis élete, és van miről beszélni. És van egy kis szabadságunk is... Mert mi már csak olyanok vagyunk, akiknek kell. 
-
DecenS #17604 250 km nem kevés... de ha yol tudom, ic-vel 2,5 óra. nem a világ.
ha történetesen mindketten bp-iek lennétek, és teszem azt, ő a 16. kerületben lakna, te meg a 20.-ikban, akkor is utazgatnátok ennyit...
nincs lehetetlen, csak tehetetlen. mi a párommal másfél éve utazgatunk (sopron-bp 240km...) és még nem haltunk bele :D -
#17603
kifejezetten jó...
egyszer volt egy film a spektrumon a mérges pókokról...hasonló stílusú volt...és az uccsó mondat kifejezetten bíztató volt... " ...jó éjszakát! "
dE amúyg szerintem ez annyira mégsem tartozik a topik témájához...vagy tévedek?
-
#17602
Nicsak az én helyzetemben is debrecen és pest...csak itt Ő az idősebb...
amúgy szerintem az a kapcsolat ami távkapcsból indúl az azért erősebb kötődést alakít ki, ha komolyan gondolják...
Mindezeken túl én is éppen érettségire "készülök"
Van egy fizikaverseny (Károly Ireneusz tanulmányi verseny) amire csak azért jelentkeztem mert a második fordulója DB-ben lesz :)
Na meg fizikusnak készülök mindemellett...de akkoris tegan sikerült megcsinálnunk az uccsó pillanatban haverral, zárás után 5 percel adtuk fel a postán :) -
#17601
3 év hidd el semmi!én 17 vagyok a barátnőm meg 19 és már együtt vagyunk egy fél éve minden jól működik hiába vagok fiatalabb még is ő a fél attól h megcsalom pedig nem adok rá okat...annyira jó vele csak az zavar h nem bizik meg bennem és sose adtam rá okot nem tudom mi lehet a baj...úgy ismertük meg egymsát h az egyik haverom az én nevemmel volt bejelntkezve myvipre és nem vette észre így írt egy kommentárt a képei alá aztán már irta is az sms-t a jelenlgi a barátnőm...szóval olyan igazi szerelmenek indult -
Axl Rose #17599 Nekem is "távkapcsolatom van", de Ő ide jár Pestre suliba, levelezőre. Kb 1,5-2 hetente talizunk.
Főleg úgy működik a dolog, hogy közös a cél.
Közös lakás Pesten, letelepedés, stb...
Szóval kitartás, és hajrá-hajrá...
-
#17598
A 3 ev korkulonbseg abszolut nem gaz, mivel a tortenetedbol az jon le, hogy szellemileg van annyira erett a lany, hogy megertsetek egymast. Ami szerintem nagyon necces a dologban, az a tavolsag. Egy 15 eves lanyt szvsz joval kevesbe engednek ilyen tavon rendszeresen utazgatni, mint egy idosebbet. Nyaron meg csak-csak, de iskolaidoben joval kemenyebb dio egy ilyen helyzet (vagy csak nekem vannak rossz tapasztalataim). Amirol meg szinten eleg kellemetlen beszelni, az az utazgatas anyagi vonzata, sajnos amig a szuloktol fugg valaki anyagilag, addig ilyenekkel konnyen szabalyozhato. Mindezektol fuggetlenul mukodhet a dolog, de ne keszulj konnyu menetre, a tavolsag eleg sok mindenbe beleszol kozvetetten (megint csak tapasztalat). Mindenesetre ha belevagsz a dologba, akkor hajra :] -
#17597
távkapcsolat :) 18+ -
#17596
:))
Köszi a véleményt! -
#17595
Hali!
Nekem egy 220 km-es távkapcsolatom van 5 hónapja. Mi is neten ismerkedtünk meg, és csak később taliztunk, egészen véletlenül :P (rokonlátogatáson voltam :) ) és mi is szenvedünk a táv miatt, de kibírjuk :P
szal sok sikert! és jó sok kitartást
/mellesleg ha érettségizel, akkor részvétem. én is ugyanebben a cipőben járok/