A barátnõ nevû élõlény

Bizonyos értelemben igen...
De amúgy meg mindenki! :)

Or not?
<#banplz>

Te, nem a parasztember van arra programozva, hogy szórja a magvakat, mint a begõzölt vetõgép?!! :DDD

Jajjajj
21 évesen óvatosan azzal a házassággal!
Lehet hogy kiélted magad valamennyire...de én azt gondolom 21 évesen még nem teljesen.

És a gyerekkel meg méginkább érdemes vigyázni...
Mert szép és jó...olyan ari ahogy ott mászik, meg gügyög...
De abban a pillanatban a kettõtök közti kapcsolat is megváltozik!
Miért?
Mert ilyen a biológia.
Amíg a férfiak arra vannak programozva, hogy szórják a magvakat, addig a nõk arra, hogy gondoskodjanak az utódról...
Ezt is vedd figyelembe...

Lehet, hogy faszfej vagyok, de te is tudod, hogy igazam van...

faszfaj -.-

...mert a te uborkád olyan felemelõen impozáns látvány lesz majd, hasonló korban...

Majd amikor 30 évesen meglátod annak a csajnak a 37 éves csöcseit, akkor nem fogod ezt gondolni! :D

ez nagyon szomorú helyzet!:(
tele van rengeteg szépséggel is,de sok-sok rosszal is.nálatok tényleg kicsit gond hogy ennyivel fiatalabb vagy mert ennek már tétje is lenne.
amúgy a gyerekrõl meg annyit,hogy gondolom ha ottlenne a dolog hogy gyereket vár tõled nem lenne szíved otthagyni õket...

hajjaj..nálunk is hasonló a helyzet egyébként.

Barátné 28, én 21 éves vagyok. Az elején az én kedvesem is nehezen folgozta fel hogy férj és gyerekvállalás helyett egy kis "csírába" lett szerelmes, de aztán mivel nagyon jól megértettük egymást egy idõ után sikerült teljesen megfeledkeznie a korkülönbségrõl (ami részben köszönhetõ az érett gondolkodásomnak is :P).

Telik-múlik az idõ, egyelõre úgy néz ki még minden rendben, bár most hogy a szokásos kezdeti lángolás helyét kezdi átvenni a szimpla összetartás, kiváncsi leszek mit bír a kapcsolat.
Apró jelek már vannak: pl. a leányzó inkább már nyugodtásgra harmóniára vágyik, én -bár szerencsére 20 éves koromig rendesen kibuliztam/kicsajoztam magamat- ennek ellenére szívesen mozognék nagy tömegekben.

Viszont valamelyik nap meglepõ bejelentést tett szívem csücske: Gyereket szeretne, mert aggódik hogy lassan túl öreg lesz hozzá, és arra gondolt hogy szülhetne egyet tõlem, de mivel nem várja el hogy iylen fiatalon megházasodjak, majd õ felneveli :S

Elég merész ötlet, remélem nem gondolta komolyan. Bár nagyon sajnálom hogy ennyi év van köztünk, szívem szerint elvenném feleségül, de 21 évesen még nem akarok házasodni :(

Persze-persze most mindjárt jöttök azzal hogy lesz jobb, de már elég sok lányt volt alkalmam megismerni, és vele tényleg ritka találkozásunk volt..

Szinte látom magamelõtt a jövõmet: szakítunk, keresgélek tovább, õ megházasodik, én pedig hiába kutakodom életem végéig az utódja után, mindig csak rá fogok vágyni..

Csatlakozom a robotemberhez. Fiatal vagy még. Majd jön 20 másik :)

16 évesen 3-4 év, vagy 40-50 évesen, azért kicsit más...

Demi Moore és Ashton Kutcher közt 15 év van, a csaj javára, szóval nem tudom, hogy mit sír a csajod! <#confused> Ha ilyen nyûgös a csajod, és ez zavarja, akkor biztos a pöcsöd mérete is zavarja! Keress mást!

Gyerek vagy még, mit vártál?! Lesz majd jobb is (meg rosszabb is)... :D

szóval ez az egész úgynéz ki,hogy én vagy 16,5 éves barátnõm meg 19,lassan 20.meglátott engem és szimpatikus voltam neki,megtetszettem neki,elõször csak msnn beszéltünk,és másnap pedig találkoztunk,megismerkedtünk és összejöttünk,szerettük egymást meg minden,csak õ ezt nem tudta magában elrendezni hogy fiatalabb vagyok és ezáltal volt köztünk egy fal,amit nem tudtunk lezúzni.ez miatt a fal miatt énsem tudtam igazán kimautatni érzelmeim és õ sem tudta,nem tudott felválalni és nem tudott úgy szeretni mint ahogy akart.nem tehet róla,nem hibáztatom,mert megpróbálta ,de valahogy nem illettünk egymáshoz,valahogy ez nekünk nem ment.békében váltunk el egymástól és barátok maradunk,tartjuk továbbra is a kapcsolatot egymással,és találkozunk is,de az nagyon érdekes volt hogy mindvégig szépeket mondtunk egymásnak és a végén derült ki hogy mennyire is számítunk egymásnak,és mennyire fontosak vagyunk a másiknak.nem is tudom talán azért is nem vagyok annyira szomorú,mert nem vesztettük el igazán a másikat csak éppen nem vagyunk már úgy együtt,igazából nem is tudom,vagyis csak azért nem mûködött mert a korkülönbség köztünk volt és ez létrehozott egy falat amit nem tudtunk ledönteni...

hát ha akarjátok

Mesélsz?

barátnõ nevû elõlényemmel vége,tegnap szakítottam :|

halvanyan az emlekeim kozt meg ott vannak a regi szep idok emlekei amikor meg buliba jartam es csajokat bolonditottam...

Húha, ezt nem én irtam. Elraboltak az ufo-k az éjszaka, és õk tették. <#idiota>

Én meg egyedül vagyok qrva régóta, most értem haza buliból, és jól éreztem magam. Flörtölgettem, ismerkedtem, és egyéb nyalánkságok. Meg vagyok készülve mint a dög, de leszarom :D

énis kb egy órája balhéztam össze barátnõmmel
eléggé komoly
de nem vagyok szomorú,csak csalódott,mert én mindent megtettem a kapcsolatunkért,de sose volt jó neki semmi,mindig csak szarvagyok ha valamit teszek,nekem elég,megmondtam neki,és azis hogy kajak szarik rám sokszor,hát nekem ennyi elég volt,mondtam neki hogy gondolkozzon el ezen az egészen és tudja mit akar akkor keressen :|

Most szakítottam a "kedvesemmel" kb. egy órája. Kilenc hónpig Õ jelentette nekem az élet értelmét. Együtt éltünk szinte a kezdetektõl, megéltük közösen a mennyországot és a poklot.
Az elmúlt egy óra elég szar. Biztos vagyok benne hogy lesz jobb is. Egyelõre nem tudom hogy miként fogok úrrá lenni magamon hogy ne vegyem fel a telefont hogy visszaédesgesse magát. Eddig megtette, most NAM AKARAOM.

pedig az segíteni fog ha nem találkozol minden nap vele, egy darabig lesz csak rossz, aztán lassan megszokod a hiányát és már nem gondolsz rá annyit.

bár ez se jó hozzá állás,hogy valamit azért nem csinálunk mert félünk az esetleges következményektõl... alaposan gondold át hogy ténylegesen mit akarsz és ha már tudod akkor valósítsd meg.

és ez így igaz...
én még nem döglöttem bele, és talán kibírom év végéig...(ballagás),
az egész évem ráment(rámegy) szinte...pedig érettségizni is kell, és jó eredményt kéne elérnem...
mondjuk érdekes, mert szenvedek amiatt, hogy mindennap látom, ugyanakkor nem akarom, hogy év vége után ne lássam mindennap...:( szar egy helyzet

szerintem is hanyagold inkább,mert ha beleszeretsz teljesen és valami miatt mégse jön össze beledöglesz ha szinte minden nap látod.

anonymouse01:
Sose kezdj osztály belivel sztem! Rossz!Ha nem jön össze rossz érzés lesz melette, egy oszályban lenni vele.Fõleg h lehet h vannak akik majd cseszegetnke miatta (nálunk volt ilyen). Ha összejön az egész jól jönne ki de akor emg az a gond h lehet h nagyno sokat látod találkozol vele és megunod/un (ilyne is volt már egypár nálunk suliba).

Ha osztálytársad akkor nem nehéz beszédet kezdeni vele, mivel már ha úgy vesszük ismer szval ez jó.Menj oda hozzá és sztem vmi tök alap dologról kérdezd meg a véleményét, de inkább akkor ha nincsenek körülöte a bnõi.

elõször is szerintem ha nem akarod elcseszni akkor ha beszélgetsz vele akkor FELEJTSED EL hogy õ tetszik neked! mert ha ekkor odamész hozzá akármirõl beszélgetni akkor nem cseszel el mindent izgalmadban...
legalábbis én így gondolom, és ez be szokott jönni
amikor önmagad vagy és nem szinészkedsz félelmedben hogy nem jössz össze vele

Szevasztok! Látom, itt mindenki profi nõcsábász :D és remélem nekem is tudtok segíteni! :)
Szal az a gond, hogy van egy csaj aki nagyon tetszik és ráadásul egy osztályba járunk. Nem vagyok túl sikeres a nõknél, de ezt nem akarom elkúrni!! Szal segítsetek plíz hogy mit csináljak hogy észrevegyen és valami összejöhessen... Ha valaki használható ötleteket mond, azt nagyon meghálálom!!! :)
Könyörgök segítsetek!!!!!

Jól látod megbízok benne.Na jó egy kicsit gyanakszok....

teljesen reménytelen minden, mindegy mit teszek vagy mondok, nem hisz nekem. a fejébe vette hogy én anyám imádom és ennyi. itt már elveszett minden, én úgyérzem ennél többre nem vagyok képes.majdnem el is felejtettem hogy emellé még elmebetegnek is néz.

Barátnõdnek próbáld bebizonyítani hogy õt választod õt szereted, stb. Menjetek el valahova több idõre kettesben, amint van rá lehetõséged.

Úgyérzem Édesanyáddal kellene tisztáznod a helyzetet.
Röviden és tömören fogalmaztam.

Én nem szeretnék tanácsot adni, mert nem érzem magam elég kompetensnek.
Hasonló helyzetben még csak kicsit sem voltam.

De ahogy ílyen õszintén és félelem nélkül megosztottad velünk a történeted, hát... le a kalappal (és akkor finoman fogalmaztam)

A problémádhoz gyors és olyan megoldást kívánok, amilyet Te szeretnél.

Remélem megoldódik és mindenkinek jó lesz.

Ha fejlemények vannak az ügyben és Te is úgy gondolod hogy megosztod velünk, ne habozz...

ban

Hogyan szerezz könnyen csajt magadnak.
Ezt megéri megnézni.

Teljesen megértem kedvesed, mert eléggé nehéz lehetett neki, hogy kevés idõt töltöttél vele. Én nem vagyok a helyedben, de talán az anyai ágon próbálnék meg változtatni. Természetesen egészségi okok miatt bármikor amikor csak tudsz segíts neki, de talán idõs kora ellenére nem értheti a mostani párkapcsolati elvárásokat. Közel kellene laknotok az õseidhez, amennyire csak lehet és így talán több idõt tudnál tölteni mindkettejük számára. Ha viszont kedvesed és anyud között komoly elentét van, akkor nehezebb a helyzet...

Hali mindenki.

Hosszú story lesz,majdnem Ádámtól és Évátol kezdem. Közel másfél éve megismerkedtem életem szerelmével. Azon a nyáron õ elment a szüleível horvátországba nyaralni 1 hétre,ekkor még csak 1 hete jártunk. Ezen a nyáron anyám is volt horvátországban az unokanõvéremmel, ezután õ úgy döntött hogy elviszi a 80éves öreganyám a tengerhez hogy még életében legalább 1x láthassa azt.Anyámnak és Apámnak elég kevés vezetési tapasztalata van ezért megkértek engem hogy vigyem el õket,ha nem megyek akkor õk se.Egy Suzuki Sedan-unk van ami 5 személynek még csomagok nélkül is kényelmetlen. Telt múlt az idõ és eljött a pillanat mikor be kellett fizetni a nyaralást.Megkérdeztem kedvesem hogy mehetek-e vagy maradjak, és hogy nem fog-e haragudni ha elmegyek? Azt mondta hogy nem fog haragudni,meg hogy õ úgyse kapna szabit 1 hétre (épp akkor váltott munkahelyet).Teljes nyugalommal azt mondam hogy akkor megyek.Elmentem nyaralni az öregekkel (a nyaralás legjobb része számomra a foci vb volt) Anyám már akkor kitalálta hogy mejünk le idén is de hozzuk barátnõm is,Apám mondta hogy õ otthon marad tehát a hely megvolt elvileg. Minden nap küldem neki sms-t vagy felhívtam.Mikor hazajöttem már kicsit más volt a helyzet,nem szeretett annyira mint elõtte. Merthogy vele nem mentem el nyaralni,de a haverjaimmal is lementem 1 hétvégére Somogybabodra (arra gondoltam hogy ha nem kap szabit akkor nem is tudunk elmenni).Mondtam OK menjünk el valahova 2-en, kapott 3 nap szabit és elmentünk 3 napra Hajduszoboszlóra, ahol jól éreztük magunk.Hazafelé menet eszembe jutott hogy mit is mondott anyám gondoltam rákérdezek hogy lenne-e kedve horvátországban velem meg az öregeimel.Azt mondta:-Majd megbeszéljük. Aztán levezettem 120km-t úgy hogy csak pár mondatot beszéltünk,és ezen berágtam mire hazaértünk.Kissé összevesztünk mert õ úgy gondolta hogy én még mindíg anyucit választanám helyette és hogy õ fontosabb nekem.Innentõl kezdve párszor összevesztünk kisebb-nagyobb dolgokon.Ha összevesztünk akkor még mindíg aznap meg is beszélük hogy mi is a baj. Aztán októberben odaköltöztem hozzá és a szüleihez (ugyis ott voltam szinte mindíg).Mentek is a dolgok úgy ahogy menniük kell, jöttek az eggyütt lakásos gondok ilyesmi.Közben anyám porckorongsérvet kapott amit késõbb meg is mütöttek,elõtte el kellett vinnem MRI-re fehérvárra ahova elvittem kedvesem is.Anyám 1-2 naponta felhívott apróbb problémáival (többnyire számítógépes dolgok) és idönként ezek megoldására hazamentem 1-2 órára.Eljött a karácsony és hogy egyikünk szülei se legyenek megsértve kitaláltuk hogy mind a 2 helyen leszünk kicsit.Ide tartozik még hogy 2001-ben meghalt nõvérem autóbalesetben amit anyám a mai napig nem dolgozott fel teljesen. Minden karácsonkor terít neki is az asztalnál,a konyhában van róla pár kép amin egyedül van és olyan is amin a családal vagy velem, rólam 1 olyan kép van amin egyedül vagyok,az is vagy 12 éves (bent a szobában van pár de ez részletkérdés). Tehát vissza a karácsonyi vacsihoz. Beszélgettünk, ettünk,ittunk ilyesmi,átlag karácsonyi összejövetel semmi olyasmi hogy 1 perces néma gyász,vagy hogy emlékezzünk meg azokrol akik nem lehetnek itt velünk.Apám születésnapja a következõ pont a történetben, ez most volt januárban. Kedvesem sütött neki egy torát és vettünk mellé egy karórát ajándékba.Anyám kérdezgetett a tortáról:-Miért édesebb a tetje?Miért van benne rum? stb.Apám ezt mondta:-hosszú évtizedek óta a legszebb születésnapja volt. Majd mindezek után egy problémás szombaton összevesztük.

Õ szerinte az én Anyám utálja õt és mindent megtesz annak érdekében hogy kettéválasszon minket.Õ még a mai napig nem tudta azt feldolgozni hogy hogyan voltam képes elmenni nyaralni anyámékkal.Úgy érzi hogy õ sose fog megfelelni anyámnak,mert hogy szerinte csak a rosszat látja mindenben amit õ tesz.Szerinte anyám engem se szeretett eddig,csak most szeret hogy kedvesemmel éltem.Õ ugy érzi hogy képtelen lenne így élni hogy anyám utálja.

Szerintetek mit tegyek?

Ez egy nagy fasság hogy nem engednek le a szüleid???????
hol tartod a tökeid?? csak el tudsz menni egy hétvégén?!?!?!?
és fõleg most hogy így hozta a szükség...

ugye csak én látom rosszul hogy ilyen vakon megbízol benne? O.o

Ezzel én is így vagyok!EZ ALAPELV!

Szerencsére nem jött össze a szemétnek:).De igazad van le fogom ütni!Kitaposom a belét!

új parfüm kéne? :)

Mer megérzik rajtad, baromira jó orruk van a zilyesmihez! :D

én meg azt már csakazértis :)

Akitõl nem akarok semmi komolyat, az 90%-ban összejön, csak aki tényleg kéne, azzal van nehéz dolgom :D

valaki szerint csak az a csaj foglalt amelyiken fekszenek

még az õsellenségem nõjére se néznéke rá...

elvbõl...

ilyen kor még ha el is veszett minden...akkor is meg kéne tamítani a fickót ara hogy mi a tisztességes játék...

Menj le és üsd amíg mozog!

Jaja<#smile>.

Én azt gondolom, hogyha nem Neked hitt volna, akkor tényleg felejtõs...
De reméljük, hogy minden jó ha a vége jó, és aztán <#law>