18477
Tippek, trükkök a barátnő lelkivilágához, kapcsolatunk fenttartásához.
  • Arch
    #11948
    Nekem félig van... :))) De akkor is kimarad. Remélem.
    Volt egy elég gyanus mondata, ezért megkérdeztem, hogy ugye tartjuk ezt a jó szokásunkat, hogy nem valentinnapozunk, mire közölte, hogy "nagyjából:)"
    Most ilyenkor mi van?
  • Lacika 79
    #11947
    Nem értem, miért lenne különb ez a nap, mint a többi. A virágárusoknak biztos jobb, de ha Én szeretek valakit, akkor tőlem lehet akármilyen nap. Ez nem jelenti azt, hogy nem lepném meg a Drágámat valamivel, de mivel nincs, ez így most kimarad. :)
  • Breki33
    #11946
    bocsi

    de tisztára mint egy szónok a vállalati taggyűlésen
  • Vlala #11945
    Elérkeztünk a szerelmesek legszebb ünnepéhez!
    Itt a Valentin-nap, amikor minden egy kicsivel szebb.
    Egy picit közelebb bújunk kedvesünkhöz. Egy picit forróbb, szenvedélyesebb a csók, egy picit jobban szorítjuk a kezét annak, aki a legfontosabb számunkra. Egy kicsivel jobban ki szeretnénk mutatni a világnak, hogy összetartozunk, és egy kicsit jobban érezzük, hogy megtaláltuk az élet értelmét, semmi sem választhat el bennünket.
    Minden egy kicsit szebb, mint az év 364 további napján.
    De csak egy kicsit, mert a szerelem nem naphoz kötött, a szerelmeseknek az év minden napja ünnep, amelyet együtt töltenek.
    A legszeb ajándék Kedvesednek - Te magad vagy.
  • Lacika 79
    #11944
    :D
  • Arch
    #11943
    Hátttőő... valamiben biztos egyetértek veled is :)))))
  • Arch
    #11942
    Köszi, viszont! :)
  • Arch
    #11941
    "Elegem van belőle."

    Elég hamar eljutottál idáig. :)
    Kár, hogy nem érzem igazán erősnek benned ezt az érzést...
  • Lacika 79
    #11940
    Velem is? :P
  • Lacika 79
    #11939
    Biztos így van, de mostani állás szerintem ennek az esély a nullával egyenlő
  • Arch
    #11938
    "de ez a véleményem,a nők még aljasabbak tudnak lenni bizonyos téren,mint a férfiak,habár a férfiakat sem kell sajnálni...:-))"

    Én nemtom, ma mkivel csak egyetérteni tudok :))
  • Arch
    #11937
  • Arch
    #11936
    Grat! :)
  • Arch
    #11935
    "Főleg mert tényleg elszúrtam, ha lehetett is volna valami. Elkövettem a nagykönyvben leírt összes hibát. Akkor mit akarhatok tőle?"

    Ha akár egy kicsit is akarna tőled vmit, akkor lehetne. És az nem azon múlik sztem, hogy az, ahogy Te közeledtél felé milyen volt. Nem is igazán értem mire gondolsz, mit szúrtál el...
  • Arch
    #11934
    Akossal tökéletesen egyetértek. (#11890)
  • Breki33
    #11933




  • Breki33
    #11932
    Boldog Valentin napot minden boldog boldogtalannak.

  • Faki
    #11931
    "Olyat találtam az utóbbi hetekben, aki(k)nek kellenék így, ahogy vagyok. De ez a hülye természetem nem engedi, hogy az övé(ké) legyek "
    Ugye milyen szemét ez az élet? :)) Nade hidd el van olyan lány a világon, aki kellene neked és el is tud fogadni olyannak amilyen vagy. Csak kevés az ilyen csaj... naja...
  • Glpetyus
    #11930
    Jóreggelt
  • Lacika 79
    #11929
    Majd lesz valahogy, Én már csak ezt tudom mondani. Olyat találtam az utóbbi hetekben, aki(k)nek kellenék így, ahogy vagyok. De ez a hülye természetem nem engedi, hogy az övé(ké) legyek.
    Jah, és mondjatok sok okosat, mer az jó! :)
    Jóccakát mindenkinek!
  • Wolwerine
    #11928


    Nem mindíg jön össze... És fogalmaztam elég érthetően. Tőlem kért kölcsön, hogy meg tudja adni.
  • Wolwerine
    #11927
    Izé. Szerintem volt egy kis félreértés. Akibe szerelmes vagyok (egyre kevésbé) és az, aki úgymond szakítani akar a barátjával, két különböző lány. Őt csak kedvelem. Persze el tudnák vele képzelni többet is, mert értelmes csaj (igazi egyéniség), de nem ráz meg, ha nem jön össze. Ráadásul nem rohan hozzám minden hülyeség miatt, csak dumálni szoktunk. Akkor alakult így, amikor közöltem vele, hogy "Ha egyszer kirúgod a srácot, szívesen összejönnék veled, de ha nem, akkor nem kepesztek utánad. Ha kell valami, úgyis kinyitod a szád." Ehhez azért ismernetek kellene őt. Nála nyíltabban senki sem fogalmaz. Azóta perfekt vagyok a fejleményekből, mindent elmesél. Nem tudom, hogy lesz-e valami, de biztos hogy sokkal jobban járnék vele.

    Más. A délelőtt ugye beszéltem a másikkal, akibe sajnos szerelmes vagyok. Elmondtam magamról mindent. Mi az, amiben bizonytalan vagyok, miért szeretném, ha legalább barátok lennénk. Az, hogy érte mit tettem (a nagy részét nem merem leírni), szerinte csak annyi volt, hogy néha tanácsot adtam. Azt, hogy hányszor rohant hozzám sírva, hányszor oldottam meg a gondjait, teljesen elfelejtette. Soha, senkinek nem nyíltam meg így. Pl. tudom, hogy soha nem jövünk össze, de szükségem van rád. Az egyik fülén be, a másikon ki. Ugye próbaidőben egyeztünk meg. Felhívtam rá a figyelmét, hogy ez rá is vonatkozik.

    Délután háromszor hívott. Mit mondtál rólunk x.y-nak. Semmit. A következő megint egy hülye kérdés volt (a választ a délelőtt már a kifejtettem). Utoljára megkérdezte, elújságoltam-e a srácoknak hogy kért kölcsön némi lóvét (tudom, hogy hülye vagyok). Egyébként ez úgy történt, hogy előzőleg megkeresett egy uzsorást (kivételesen megkérdezett előtte és mondtam neki, hogy eszébe ne jusson), aki miután nem tudott fizetni, mondta hogy nem gond, kap két hetet, de 25.000-el többet kér vissza. Még nem adta vissza... ITT szakadt el a cérna. "Mi a fenét képzelsz te rólam?" Néhány keresetlen szó és leraktam a telefont.

    Persze visszahívott. Kétszer. Plusz egy SMS, hogy szeretne tiszta lapokkal kezdeni. Elnézést kért, hogy ilyeneket feltételezett rólam. És szeretne igazán megismerni. És most már örül, hogy holnap együtt leszünk (csak meló). Közben azért megkapta: "Láttál már embert így megalázkodni?""Nem szerepelsz a terveimben. Talán egyszer, barátként" Nem igazán fogta fel, miért beszélek így.

    Az egyértelmű, hogy soha nem jövünk össze. Barátként volt alkalma, hogy bizonyítson. Mindig így beszél, ha bajban van. Ez kitart talán egy napig. Magamról pedig elmondtam már neki mindent. Szóval kíváncsi vagyok. Csakhogy nem bízom meg benne. Elegem van belőle.

    Ja igen. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Késő este tudok csak írni, majd tudósítok. És remélem a többi hozzászólásom már rövidebb lesz...
    http://images.google.co.hu/images?q=tbn:IiaY1TTxXVsJ:www.2099.it/public/images/reviews/wolwerine.jpg
  • Faki
    #11926
    Jóccakát! Meg szép álmokat
  • Faki
    #11925
    Sem mi, sem ő nem látja objektíven a dolgokat(szerintem). Ő azért nem mert szerelmes, mi meg nem ismerjük rendesen a dolgokat. Nade ha mondunk okasakat, hátha segítünk neki :)
  • krisztike
    #11924
    Jó éjt!
  • krisztike
    #11923
    Van ebben is valami csak én nőként gondoltam át a helyzetet.Az a kérdés,hogy ezek után úgy akar ugrálni,ahogy a leányzó fütyül...?Mert akkor ez minden csak nem közös élet,nem saját magát adja a lovag és állandóan a megfelelő szavak (és időpont) között kel válogatni.De neki kell eldönteni,hogy mit akar mert az Ő magánéletéről van szó.Pontosan mi ezt nem tudjuk átértékelni...:-)
  • Faki
    #11922
    Igen, én is aszondom, az a jó ha egy csajsziért küzdeni kell. Nade ez milyen küzdelem? Tegyük fel visszatornászod magad: nap mint nap produkálni fogod magad, hogy a lelkivilágát nehogy egy picit is megsértsd, mert maratoni gondolkodás fogja követni. Nem fogod tundni önmagad adni, mert egyből megdobál kakival, hogy milyen szemét ember vagy.
    Nade, mivan ha van olyan csajszi ezen a kicsi bolygón, aki úgy tudna szeretni amilyen vagy. Jó/rossz tulajdonságaiddal együtt?!
    Nagy a tét, szar az ügy :)
  • krisztike
    #11921
    Nem vagy egyedül,sztem szavakkal minden ember tud bántani,csak valakit érzékenyebben érinti... Ebbe a hölgybe beleestél,mint vak ló a gödörbe,de ha az,amit leírtál igaz talán magadba is bele kellene nézned 1 kicsit...:-)Alkalmazkodni,de nem túl sokat engedni ,mert elszalad a ló vele.
  • Lacika 79
    #11920
  • Lacika 79
    #11919
    Ha túl sokat törődik velem, megunom. Jobban szeretem az olyan Nőt, akiért harcolni kell. Utálom, ha csak úgy elém tesznek mindent. Talán ez a baj velem, nem tudom értékelni a jót.
  • Lacika 79
    #11918
    Azért nem vagyok Én sem egy arany ember. Szavakkal nagyon tudok bántani ám. De ez van.
    "Sajna" nemtom mással elképzelni az életemet. Megpróbáltam, de nem megy. Ő az a Nő, akire szükségem van, úgy érzem.
    Azt tűröm el, ami ahhoz kéne, hogy visszakapjam. De mégsem......
  • krisztike
    #11917
    "Úgy mondta,mintha akarná,de vmiért mégsem teszi.Tehát olyan titokzatosan."-tudod,hogy hány nő tudja megjátszani a fájdalmat,és mennyi ember tudja erőltetni a sírást stb.-ez az egyének lelkivilágától és természetétől is függ...:-( És az a ciki,hogy én is nő vagyok és pont én mondok ilyet neked...pedig nekem a nőket kellene védenem.(de ez a véleményem,a nők még aljasabbak tudnak lenni bizonyos téren,mint a férfiak,habár a férfiakat sem kell sajnálni...:-))
  • krisztike
    #11916
    Lacika,ez a fellélegzés nevetségesen hangzik.Melletted akar fellélegezni (?),amikor szinte majdnem mindent eltűrtél neki?Neked nem kellene úgy mond fellélegezni ezek után a pofonok után?
  • krisztike
    #11915
    Ebben igazad van...
  • Faki
    #11914
    Nem gondolkodik egy kicsit sokat? Mert ez már tényleg a szánalmasság határait suvickolja.
    Azt azért csodálom, hogy ennyi "pofon" után is kitartassz mellette. Nem gondolod, hogy jobbat érdemelesz? Egy olyan csajszit, aki veled is törődik, nem csak a saját kicsinyes lelkivilágával van elfoglalva. Legyél és merj boldog lenni vazze :)
  • Lacika 79
    #11913
    nem az anyósról van szó, hanem addig szeretné érezni, hogy elengedtem, hogy tudjon fellélegezni, gondolkozni.
  • Lacika 79
    #11912
    úgy mondta, mintha akarná, de valamiért mégsem teszi. Tehát olyan titokzatosan.
  • krisztike
    #11911
    Lacika,ha Ő téged igazán szeret akkor nem anyuci engedélyét kéri,hogy veled legyen.Nem akarásnak nyögés a vége...Azért drukkolok neked,de mégis márc.13-ra anyós megbocsájtja neked azt,amit beszóltál az exednek...?-gondolkodj ezen 1 kicsit! :-)
  • krisztike
    #11910
    Szia(sztok)!Ne ezen törd a buksid,mert csak bezizulsz tőle. A megszokás pedig nagy ÚR...Az viszont,amivel a hölgy szolgált neked magyarázatul az kevés 1 biztos kapcsolat kialakításához és megtartásához...viszont ahhoz,hogy a másik félnek fájdalmat okozzon éppen elegendő sztem...Erre pedig sztem senkinek nincs szüksége...Tudom az ember -általában- a saját hibájából tanul ,ez van.
  • Wolwerine
    #11909
    Hogy megérts, egy szakítás? története női szemmel (ahogy a csaj mesélte/meséli).

    Tehát. Kb. 1.5 éve együtt voltak/vannak. Jegyesek. Rengeteg gondja van a sráccal. Együtt élnek, de minden a csajra hárul, főz, mos, vasal, és mostanában el is tartja. Beszélgetni nemigen beszélgetnek. A srác nem egy IQ-bajnok, ez tény. Már az ágyban sem igen teljesít. Kiszolgáltatja magát, ráadásul kamionos (ha éppen dolgozik), úgyhogy ritkán látják egymást.

    A csaj kijelentései, ugyanis szoktunk dumálni (eléggé szókimondó a szentem)

    Jóval a szakítás előtt:

    -bármikor lecserélném (mikor pedzegettem, csak hümmögött)
    -egy csomószor mondtam neki, hogy változzon meg, de csak a vállát vonogatja
    -megfenyegettem, hogy elhagyom, de nem történt semmi

    A szakítás közben:

    -megtörtént, vége
    -nem szólt rá semmit, csak tudomásul vette
    -csak ennyit érek neki?
    -én nem fogok könyörögni
    -most már csak ki kell bírnom, hogy fel ne hívjam
    -úgy hiányzik, hogy nincs velem
    -mostanában ugyan nemigen volt semmi, de rossz hogy nincs kihez hozzábújnom
    -előveszem a plüssmacimat
    -annyira összeszoktunk, már nem kell ügyelnem arra, hogy mit mondok, vagy mit csinálok előtte
    -most kezdjek egy újjal?
    -most hívott, azt mondja eljön a cuccaiért, másról nem is beszéltünk

    A szakítás után/ahol most tart:

    -visszajött a cuccaiért, nemigen beszéltünk semmiről, csak ott maradt
    -lefeküdtünk aludni (semmi nem volt), de olyan jó volt vele
    -nem tudom, most mi van
    -talán könnyebb lenne, ha volna valakim (ezt megint nekem mondta, de nem vettem komolyan)

    Valentin-nap. Megkérdeztem, vettél-e neki ajándékot. ?nem vettem, nem is érdemli meg, tőle meg amúgy se kapok?

    Olyan aranyosan tanácstalan. Komolyan kedvelem. De hogy szereti-e vagy csak a megszokás? Meg is mondtam neki, hogy az a szakítás már az elején bizonytalannak tűnt.