A barátnő nevű élőlény
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#11868
Kösz. Eredetileg a név helyére akartam rakni...
Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)
Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.
Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.
Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.
A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.
Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.
Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.
Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)
Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.
Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.
Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.
A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.
Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.
Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.
\"A valóban cselekvök számára önmagukon kívül nincs más mérce!\" MWO: Kartal
#11867
Kösz. Eredetileg a név helyére akartam rakni...
Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)
Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.
Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.
Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.
A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.
Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.
Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.
Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)
Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.
Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.
Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.
A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.
Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.
Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.
\"A valóban cselekvök számára önmagukon kívül nincs más mérce!\" MWO: Kartal
#11866
Kösz. Eredetileg a név helyére akartam rakni...
Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)
Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.
Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.
Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.
A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.
Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.
Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.
Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)
Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.
Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.
Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.
A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.
Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.
Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.
\"A valóban cselekvök számára önmagukon kívül nincs más mérce!\" MWO: Kartal
#11865
neharagudj, d egy véleménnyel vok ákossa!
Sztem csak hihasznál...
Tett valaha bmilyen célzást, h érdekeled te?
Vagy viszozta már a kedvességed?
Egyébként megérné neked egy olyan ember mellett lenned,a ki állandóan bajban van?
Sztema barátjának is bõven elege lehet már belõle4
Türelmes fazon lehet!
Neked lenne hozzá türelmed?
Ez objektíven próbáld átgondolni, mert most elfogult vagy, de mi lenne, ha már 2 éve együtt lennétek, s már vagy az ezredik balhéját csinálná?
Akkor is szeretnéd és segítenéd?
Jól gondolod át!
Sztem csak hihasznál...
Tett valaha bmilyen célzást, h érdekeled te?
Vagy viszozta már a kedvességed?
Egyébként megérné neked egy olyan ember mellett lenned,a ki állandóan bajban van?
Sztema barátjának is bõven elege lehet már belõle4
Türelmes fazon lehet!
Neked lenne hozzá türelmed?
Ez objektíven próbáld átgondolni, mert most elfogult vagy, de mi lenne, ha már 2 éve együtt lennétek, s már vagy az ezredik balhéját csinálná?
Akkor is szeretnéd és segítenéd?
Jól gondolod át!
Lehet, h a Mennyország jó hely, de a Pokolban több az ismerős... Már előző életemben sem hittem a reinkarnációban...
#11864
Kihasznál. És ahogy lejött nekem: a legcsekélyebb mértékben sem viszonozza az önzetlenséged.
Szerintem felejtõs...
Szerintem felejtõs...
#11863
Na szóval. Az események még zajlanak... Próbáltam rávenni, hogy idõnként beszéljünk másról is. Speciel rájöttem, hogy ha nem akarom teljesen elveszíteni, bizonyos dolgokról le kell mondanom. (na jó volt némi önzés is benne, ugyanis nagyon rossz nélküle.) Szóval sosem ért rá(m). Ezt azért hangsúlyozom, mert pl. a múlt héten nyolcszor találkoztunk. Így zajlott le: figyelj, megejthetnénk azt a beszélgetést ma este? Ha ráérsz, meló elõtt összefuthatnánk (én szabadságon voltam). Válasz: ugyan már. Két éjszakás között?
Persze csörgött a telefonom, és az említett idõben (amikor ugye nem ért rá) berohantam a céghez megnyugtatni, ugyanis szabályosan pánikba esett. Úgyhogy üldögéltünk, beszéltem vele, még hazudtam is neki (csakis azért hogy megnyugodjon, õszintén szólva vannak még buktatók). Ez megismétlõdött nyolcszor. Na jó, nem mindig én rohantam, idõnként õ keresett meg.
Voltam annyira korrekt, hogy egyetlen alkalommal sem hoztam szóba, amit akartam. Folyt. köv.
Persze csörgött a telefonom, és az említett idõben (amikor ugye nem ért rá) berohantam a céghez megnyugtatni, ugyanis szabályosan pánikba esett. Úgyhogy üldögéltünk, beszéltem vele, még hazudtam is neki (csakis azért hogy megnyugodjon, õszintén szólva vannak még buktatók). Ez megismétlõdött nyolcszor. Na jó, nem mindig én rohantam, idõnként õ keresett meg.
Voltam annyira korrekt, hogy egyetlen alkalommal sem hoztam szóba, amit akartam. Folyt. köv.
\"A valóban cselekvök számára önmagukon kívül nincs más mérce!\" MWO: Kartal
#11862
Várom a folytatást.
A kép beszúrásának az a módja, hogy a Hozzászólás ablak alatti
A kép beszúrásának az a módja, hogy a Hozzászólás ablak alatti
#11861
Van folytatás is, egyébként hogy csináltad?
\"A valóban cselekvök számára önmagukon kívül nincs más mérce!\" MWO: Kartal
#11860
A kép lemaradt. Szóval kifogtam a létezõ legrosszabb párosítást. Barát/munkatárs/és nincs egyedül...
Egy igazán életvidám csajról van szó. Kicsit alacsony, kicsit duci, de hát istenem. Láttunk már ilyet. Felelõtlen, meggondolatlan, elõbb cselekszik, azután gondolkodom típus. Nem láttam még hozzá hasonlót, aki ilyen intenzitással keverné magát bajba. Ha bajt mondok, akkor B A J-ra gondolok, elképzelni sem tudjátok hogy mire nem képes... Ilyenkor persze hozzám rohan, a nap bármely szakában, legyen akár éjjel kettõ.
Egy példa. Képes volt otthagyni a retiküljét felügyelet nélkül egy kocsmában (meló után beugrott pár haverral, én sajnos késtem negyed órát.) Persze lenyúlták a pénztárcáját. Mit tesz ilyenkor egy nõ. Na õ rárontott az egyetlen szóba jöhetõ fazonra (nála is volt a tárca), aki egyébként kétszer akkora mint õ, ráadásul régebben elég jónevû bokszoló volt. A srácok kissé lemaradva követték, õ gyorsan megrugdosta az embert, kapott is egy tanítani való jobb horgot a szeme alá. Sajnos nem voltam ott, de ez volt az a pont hogy úgy döntöttem, beleszeretek.
Más. A legtöbb bajba meló közben keveri magát. Elég kényes helyen dolgozunk, úgyhogy ha nálunk keveredik bajba az ember, akkor az igazán súlyos következményekkel jár. Például egyszer sikeresen rárontott egy fazonra (egyébként az ürgének komoly mentális zavarai vannak), persze ki az aki odarohant... Hát én. Na az ember lehorzsolta a könyökét, úgyhogy simán összekent vérrel engem és õt is. Hogyne derült volna ki, hogy AIDS-es. 6 hét múlva kézenfogva irány az ÁNTSZ, hál istennek az eredmény negatív lett. Itt már poénkodtam, ha esetleg gond lenne, elveszem feleségül...
Nem ez a kettõ balhéja volt. Átlag havonta egyszer csinál valami olyasmit, ami ha velem történne, rég elvitt volna az infarktus.
Lehet hogy ezt szeretem benne igazán. Hogy mindig bajba kerül. A múltkor már rákérdezett...
Szóval próbálkoztam kicsit nála. Az elsõ reakció: hogy képzeled. Ha ilyeneket mondasz, barátok se lehetünk. Felhúzta az orrát és úgymond "távolságot tartott". Ez akkor nagyon rosszul esett. Nem is beszéltünk, ha kérdeztem valamit, nem válaszolt, ha poénkodtam valamin, megsértõdött. A következõ lépés az volt, hogy sikerült elkövetnie élete legnagyobb balhéját (szerinte a legnagyobb, ugyanis volt egy, amirõl nem fogta fel hogy mivé fajulhatott volna, ha valaki nem fedezi). Ezért csak kirúghatják. Tehát csörgött a telefonom. Természetesen gondolkodás nélkül ugrottam. Szépen feljött hozzám a lakásomba (a barátjával együtt, aki ugye tudott arról hogy elõtte próbálkoztam) és beszélgettünk. Persze nem arról, ami engem érdekelt volna, eszembe sem jutott, hogy kihasználjam a helyzetét/helyzetüket.
Egy igazán életvidám csajról van szó. Kicsit alacsony, kicsit duci, de hát istenem. Láttunk már ilyet. Felelõtlen, meggondolatlan, elõbb cselekszik, azután gondolkodom típus. Nem láttam még hozzá hasonlót, aki ilyen intenzitással keverné magát bajba. Ha bajt mondok, akkor B A J-ra gondolok, elképzelni sem tudjátok hogy mire nem képes... Ilyenkor persze hozzám rohan, a nap bármely szakában, legyen akár éjjel kettõ.
Egy példa. Képes volt otthagyni a retiküljét felügyelet nélkül egy kocsmában (meló után beugrott pár haverral, én sajnos késtem negyed órát.) Persze lenyúlták a pénztárcáját. Mit tesz ilyenkor egy nõ. Na õ rárontott az egyetlen szóba jöhetõ fazonra (nála is volt a tárca), aki egyébként kétszer akkora mint õ, ráadásul régebben elég jónevû bokszoló volt. A srácok kissé lemaradva követték, õ gyorsan megrugdosta az embert, kapott is egy tanítani való jobb horgot a szeme alá. Sajnos nem voltam ott, de ez volt az a pont hogy úgy döntöttem, beleszeretek.
Más. A legtöbb bajba meló közben keveri magát. Elég kényes helyen dolgozunk, úgyhogy ha nálunk keveredik bajba az ember, akkor az igazán súlyos következményekkel jár. Például egyszer sikeresen rárontott egy fazonra (egyébként az ürgének komoly mentális zavarai vannak), persze ki az aki odarohant... Hát én. Na az ember lehorzsolta a könyökét, úgyhogy simán összekent vérrel engem és õt is. Hogyne derült volna ki, hogy AIDS-es. 6 hét múlva kézenfogva irány az ÁNTSZ, hál istennek az eredmény negatív lett. Itt már poénkodtam, ha esetleg gond lenne, elveszem feleségül...
Nem ez a kettõ balhéja volt. Átlag havonta egyszer csinál valami olyasmit, ami ha velem történne, rég elvitt volna az infarktus.
Lehet hogy ezt szeretem benne igazán. Hogy mindig bajba kerül. A múltkor már rákérdezett...
Szóval próbálkoztam kicsit nála. Az elsõ reakció: hogy képzeled. Ha ilyeneket mondasz, barátok se lehetünk. Felhúzta az orrát és úgymond "távolságot tartott". Ez akkor nagyon rosszul esett. Nem is beszéltünk, ha kérdeztem valamit, nem válaszolt, ha poénkodtam valamin, megsértõdött. A következõ lépés az volt, hogy sikerült elkövetnie élete legnagyobb balhéját (szerinte a legnagyobb, ugyanis volt egy, amirõl nem fogta fel hogy mivé fajulhatott volna, ha valaki nem fedezi). Ezért csak kirúghatják. Tehát csörgött a telefonom. Természetesen gondolkodás nélkül ugrottam. Szépen feljött hozzám a lakásomba (a barátjával együtt, aki ugye tudott arról hogy elõtte próbálkoztam) és beszélgettünk. Persze nem arról, ami engem érdekelt volna, eszembe sem jutott, hogy kihasználjam a helyzetét/helyzetüket.
\"A valóban cselekvök számára önmagukon kívül nincs más mérce!\" MWO: Kartal
#11859
Szióka köszöntelek,köszöntünk Téged!Örülünk neked és várjuk hozzászolásaidat! :-)))
#11858
Szia Wolwerine! <#wave>
#11857
csak annyira "semlegesnek tûnt a hangod". 😊
asszittem, tudtomon kívül valami rosszfát tettem a tûzre. 😛
Jól esik pici szívemnek eme sorokat olvasni 😊
asszittem, tudtomon kívül valami rosszfát tettem a tûzre. 😛
Jól esik pici szívemnek eme sorokat olvasni 😊
#11856
Nincs rossz kedvem és milyen is vagyok...? :-D Lacika,a kedvenceim között lebegsz,hogy gondolhatod azt,hogy bármi bajom is lenne veled?
#11855
Szia,
érdeklõdéssel várjuk a hozzászólásod! 😊
A képet így gondoltad?
érdeklõdéssel várjuk a hozzászólásod! 😊
A képet így gondoltad?
#11854
üdvözlünk a mi kis "családunkban" 😊
várjuk a témát 😛
várjuk a témát 😛
#11853
<#worship><#taps>
#11852
Sziasztok! Most regisztráltam és ez az elsõ hozzászólásom. Értelmes társaságnak tûntök, úgyhogy rendszeresen megjelennék itt. Ja igen. Van egy érdekes problémám (tudjátok a szokásos, NÕ). Majd felvezetem. Érdekelne hogy mi a véleményetek.
\"A valóban cselekvök számára önmagukon kívül nincs más mérce!\" MWO: Kartal
#11851
Miért kéne egyeztetni? Úgy gondolom, az az ideális, ha az ember tisztában van azzal, hogy önmagánál hol a határ. Mi az, amit el tud viselni egy másik embertõl, és mi az, amit nem. Ezen nincs mit egyeztetni: ezt egyszerûen le kell fikszálni, meg kell beszélni. Egymással. És ha mindketten tisztában vannak egymás határaival és kompromisszumkészségével, akkor hajrá... vagy nem. De az biztos!
#11850
jah, amúgy rossz kedved van, vagy csak velem vagy most ilyen?
#11849
ezt magadtól kell megkérdezni. Én rájöttem, hogy érdemes lenne ésszerû keretek között, de ugye két ember kell az ilyesmihez.
#11848
Elõtte beszélgettem egy picit az exemmel. Az jól esett, így jó kedvem volt egész este. Na meg a félrészeg haverok poénjain is lehetett mosolyofni néha. 😊
#11847
itt véletlenül maradt le a smiley? Mert ha nem, akkor nem értem, miért baj ez.
#11846
Ákos, csak éppen ezt nagyon nehéz egyeztetni...
#11845
Itt kezdõdnek a nézet eltérések...
#11844
Arch: kellene... 😄
Kén-e vagy?! 😄😄
Kén-e vagy?! 😄😄
#11843
Akos: kéne??
#11842
Épp ezért: mindenkinek önmagához mérten kéne megítélnie/eldöntenie, hogy meddig enged, és mettõl nem...
#11841
Kriszti: igen, csak van, hogy a két embernél máshol van a határ...
#11840
Jó kérdés:de nem lehet mindig,mindent lenyelni eltûrni mert akkor a másik nem fogja tudni,hogy hol az a bizonyos határ...
#11839
Jó duma...és te csak vigyorogtál egész éccaka,mint a rohadt alma?Történt is valami?
#11838
És ezt közzé mered tenni?
#11837
És kérdés, hogy érdemes-e mindig engedni... ?
#11836
ezért írtam, hogy elvileg valakinek mindíg engedni kell. csak az a gáz, ha mindíg ugyanannak kell engedni
#11835
?akkor meg lehet csinálni elvileg.?
Ott a kulcsszó: elvileg...
Csak ha két ember makacs, önfejü, akkor... szóval van, hogy nem megy, akárhogy akarják is.
Ott a kulcsszó: elvileg...
Csak ha két ember makacs, önfejü, akkor... szóval van, hogy nem megy, akárhogy akarják is.
#11834
mos'mé'?! hosszú volt az éccaka 😊
elmentünk a haverokkal picit szórakozni. mondjuk én voltam a sofõr, mint általában, de azért elvoltam. ittam sok kék-szürke dobozos energiaitalt, mert a sárga üvegest azt utálom, így egész jól elszórakoztam. Na de ez nem is ide tartozik.
Ha a szerelem elmúlik, utána is mûködhet a dolog, csak meg kell tanulni tolerálni a másik "hülyeségeit". Nehéz dolog, de ha tudjuk, hogy fontos a másik, és szükség van rá, akkor meg lehet csinálni elvileg.
elmentünk a haverokkal picit szórakozni. mondjuk én voltam a sofõr, mint általában, de azért elvoltam. ittam sok kék-szürke dobozos energiaitalt, mert a sárga üvegest azt utálom, így egész jól elszórakoztam. Na de ez nem is ide tartozik.
Ha a szerelem elmúlik, utána is mûködhet a dolog, csak meg kell tanulni tolerálni a másik "hülyeségeit". Nehéz dolog, de ha tudjuk, hogy fontos a másik, és szükség van rá, akkor meg lehet csinálni elvileg.
#11833
Akos: Jó, mindegy.
#11832
neked hamupipõke P
#11831
háj! ez kinek? 😛
#11830
és még reklámozza is P
#11829
Egy szóval sem állítottam az ellenkezõjét...
#11828
és próbáljátok megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. 😛
amúgy jó reggelt mindenkinek! épp most keltem, még az ágyból írok 😊
amúgy jó reggelt mindenkinek! épp most keltem, még az ágyból írok 😊
#11827
De a szerelem utáni ?szeretet? és a baráti szeretet az nagyon más...
#11826
Nem. Amíg szerelmesek egymásba, addig turbék van, és lenyelik a dolgokat, amik a másikban nem tetszenek stb.
Aztán amikor elmúlik a szerelem, na akkor kezdõdik az öldöklés... de akkor meg már nem a szerelem dönti õket nyomorba... stb.
Aztán amikor elmúlik a szerelem, na akkor kezdõdik az öldöklés... de akkor meg már nem a szerelem dönti õket nyomorba... stb.
#11825
Nem tudom... bisztosss. Nem lényeg...
#11824
Attól függ kinek mesélsz.Sztem 1 nõnek is ilyen akkor,ha te ezt így gondolod...nem?:-)
#11823
Szia!Van benne vmi...
#11822
Mert. 😊
Mert van olyan, hogy nagyon szereti egymást két ember, de nem illenek össze. A természetük nagyon más, az elvárásaik, akármi. És csak ölik egymást. Barátokként tök jó lenne nekik, de így, hogy szerelmesek...
Mert van olyan, hogy nagyon szereti egymást két ember, de nem illenek össze. A természetük nagyon más, az elvárásaik, akármi. És csak ölik egymást. Barátokként tök jó lenne nekik, de így, hogy szerelmesek...
#11821
Miért...?
#11820
Ehh... a vitatkoznék a 11784re ment.
A vele menés meg Petyusnak...
A vele menés meg Petyusnak...
#11819
Nem tudsz/akarsz vele menni?