A barátnő nevű élőlény

Azért nem vagyok Én sem egy arany ember. Szavakkal nagyon tudok bántani ám. De ez van.
"Sajna" nemtom mással elképzelni az életemet. Megpróbáltam, de nem megy. Õ az a Nõ, akire szükségem van, úgy érzem.
Azt tûröm el, ami ahhoz kéne, hogy visszakapjam. De mégsem......

"Úgy mondta,mintha akarná,de vmiért mégsem teszi.Tehát olyan titokzatosan."-tudod,hogy hány nõ tudja megjátszani a fájdalmat,és mennyi ember tudja erõltetni a sírást stb.-ez az egyének lelkivilágától és természetétõl is függ...:-( És az a ciki,hogy én is nõ vagyok és pont én mondok ilyet neked...pedig nekem a nõket kellene védenem.(de ez a véleményem,a nõk még aljasabbak tudnak lenni bizonyos téren,mint a férfiak,habár a férfiakat sem kell sajnálni...:-))

Lacika,ez a fellélegzés nevetségesen hangzik.Melletted akar fellélegezni (?),amikor szinte majdnem mindent eltûrtél neki?Neked nem kellene úgy mond fellélegezni ezek után a pofonok után?<#fejvakaras><#conf><#confused>

Ebben igazad van...

Nem gondolkodik egy kicsit sokat? Mert ez már tényleg a szánalmasság határait suvickolja.
Azt azért csodálom, hogy ennyi "pofon" után is kitartassz mellette. Nem gondolod, hogy jobbat érdemelesz? Egy olyan csajszit, aki veled is törõdik, nem csak a saját kicsinyes lelkivilágával van elfoglalva. Legyél és merj boldog lenni vazze 😊

nem az anyósról van szó, hanem addig szeretné érezni, hogy elengedtem, hogy tudjon fellélegezni, gondolkozni.

úgy mondta, mintha akarná, de valamiért mégsem teszi. Tehát olyan titokzatosan.

Lacika,ha Õ téged igazán szeret akkor nem anyuci engedélyét kéri,hogy veled legyen.Nem akarásnak nyögés a vége...Azért drukkolok neked,de mégis márc.13-ra anyós megbocsájtja neked azt,amit beszóltál az exednek...?-gondolkodj ezen 1 kicsit! :-)

Szia(sztok)!Ne ezen törd a buksid,mert csak bezizulsz tõle.<#ejnye1> A megszokás pedig nagy ÚR...Az viszont,amivel a hölgy szolgált neked magyarázatul az kevés 1 biztos kapcsolat kialakításához és megtartásához...viszont ahhoz,hogy a másik félnek fájdalmat okozzon éppen elegendõ sztem...<#rinya><#falbav><#szomoru1>Erre pedig sztem senkinek nincs szüksége...Tudom az ember -általában- a saját hibájából tanul ,ez van.

Hogy megérts, egy szakítás? története nõi szemmel (ahogy a csaj mesélte/meséli).

Tehát. Kb. 1.5 éve együtt voltak/vannak. Jegyesek. Rengeteg gondja van a sráccal. Együtt élnek, de minden a csajra hárul, fõz, mos, vasal, és mostanában el is tartja. Beszélgetni nemigen beszélgetnek. A srác nem egy IQ-bajnok, ez tény. Már az ágyban sem igen teljesít. Kiszolgáltatja magát, ráadásul kamionos (ha éppen dolgozik), úgyhogy ritkán látják egymást.

A csaj kijelentései, ugyanis szoktunk dumálni (eléggé szókimondó a szentem)

Jóval a szakítás elõtt:

-bármikor lecserélném (mikor pedzegettem, csak hümmögött)
-egy csomószor mondtam neki, hogy változzon meg, de csak a vállát vonogatja
-megfenyegettem, hogy elhagyom, de nem történt semmi

A szakítás közben:

-megtörtént, vége
-nem szólt rá semmit, csak tudomásul vette
-csak ennyit érek neki?
-én nem fogok könyörögni
-most már csak ki kell bírnom, hogy fel ne hívjam
-úgy hiányzik, hogy nincs velem
-mostanában ugyan nemigen volt semmi, de rossz hogy nincs kihez hozzábújnom
-elõveszem a plüssmacimat
-annyira összeszoktunk, már nem kell ügyelnem arra, hogy mit mondok, vagy mit csinálok elõtte
-most kezdjek egy újjal?
-most hívott, azt mondja eljön a cuccaiért, másról nem is beszéltünk

A szakítás után/ahol most tart:

-visszajött a cuccaiért, nemigen beszéltünk semmirõl, csak ott maradt
-lefeküdtünk aludni (semmi nem volt), de olyan jó volt vele
-nem tudom, most mi van
-talán könnyebb lenne, ha volna valakim (ezt megint nekem mondta, de nem vettem komolyan)

Valentin-nap. Megkérdeztem, vettél-e neki ajándékot. ?nem vettem, nem is érdemli meg, tõle meg amúgy se kapok?

Olyan aranyosan tanácstalan. Komolyan kedvelem. De hogy szereti-e vagy csak a megszokás? Meg is mondtam neki, hogy az a szakítás már az elején bizonytalannak tûnt.

Hogy miért nem vagytok együtt. Tudni kellene, hogy hogyan mondta.

Nah, kis szünet után én is visszajöttem. Qrvára hiányoztam, mi? <#vigyor>
Nah látom zajlik itt az élet, mindenki el van havazva a nõi lelkek boncolgatásában. 😊 Pici kitartás és itt a tavasz, hátha belobban a szerelem szikrája, a tavasz elsõ virágaival eggyütt és majd lesz la múr 😊

Nõi fronton nekem most szép idõm van (hála az égnek). Párommal 5.én voltunk egy évesek. <#vigyor3>

Mit ki hozott szóba?

Elõbb-utóbb belejövök.

Ki hozta szóba? Mert a nõket ismerve ez vagy felkérés táncra, vagy megerõsítést vár, hogy szakíthasson.

Szmájlikat a Mehet! gomb alatti linkre klikkelve érhetsz el. Ott van fejvakarós is: <#fejvakaras>

Nagyon jó kérdés. Amíg akarok tõle valamit, addig barátok se leszünk. Az ilyesmi vagy kialakul, vagy nem.

Magamtól? (beszerzek egy fejvakarós smileyt) Egyenlõre nemigen tudom, hogy mit akarok. Ja igen. Némi változást. Még egyszer nem akarok ilyen érzelmi csapdába beleesni. Persze nem ez az elsõ...

nem én hívtam tegnap sem. néha mikor összefutunk, odajön beszélgetni. ennyi

És mire vársz...?
Mit akarhatsz tõle...?? Magadtól mit akarsz!

Szóval egyenlõre várok. Nem keresem, a munkán kívül nem is találkozom vele (ez menni fog, mert megígérte) Egyébként is kezdett terhes lenni a dolog. Alig tudtam átmenni a féléves vizsgákon (idén államvizsgázom), és a munkahelyemen is kezdtek furcsán nézni. Volt aki biztatott, volt aki kinevetett? Ilyen árat nem akarok fizetni. Fõleg mert tényleg elszúrtam, ha lehetett is volna valami. Elkövettem a nagykönyvben leírt összes hibát. Akkor mit akarhatok tõle? A barátságra kíváncsi leszek, mert ??. ismerem.

?Lacika? Kicsit hasonló a helyzetünk. Te is csak õt akarod. Õ mit akar? Ne csak azt nézd, hogy mit mond. Keresi-e a társaságod? Felhív? Vagy csak te hívod és örülsz, ha felveszi? Ez a része ismerõs lenne.<#smile>

Szivesen! 😊)

Kösz.

Aham....

(Használd az üzenet fejlécében található válasz gombot, ha válaszolsz valaki hozzászólására - így követhetõbb marad a diskurzus.)

Az a gáz, hogy tudom, hogy így van. Mindenkinek meg akar felelni, csak utána magának. Olyan, mint Én.

Arra rájöttem, hogy tényleg nem akart semmit. Illetve amit akart, már megkapta. Kellett valaki, aki meghallgatja (nemigen fogadták el a stílusa miatt), akihez rohanhat, aki segít ha bajban van.

Õszintén elmondtam róla a véleményem (sajnos itt megint beleestem abba a csapdába, hogy magamról is?). Úgyhogy megegyeztünk némi próbaidõben. Mindkettõnknek. Ha barátként viselkedik, (persze én is) akkor azok leszünk.

És te mindezek után...?

A lányok zöme sokkal szenzuálisabb, mint a hapsik - könnyebben pengetik a lelki húrokat, nyilván könnyebben is tájékozódnak, kevésbé egyértelmû jelekbõl is képesek levonni a tényeket.

Amúgy én is beszéltem a leányzóval. Elmondta, hogy soha nem akart semmit. Sõt, bocsánatot is kért, ha olyat tett volna, amit esetleg félreérthettem. Ez elég korrekt volt.

Elég sok mindenrõl beszélgettünk. Elég õszintén. Azt mondta, ezt a "barátságot" tényleg komolyan gondolta, de észrevette, hogy még mindig másként nézek rá. És ha fordítva lenne, õ is barátként közeledne, de közben remélne mást is. Hogy pontosan mi tûnt fel neki, nem tudom, ugyanis mint említettem a gondjain kívül nemigen találkoztunk...

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Ha a lány nem áll kötélnek, akkor még ott az anyós.

Én nem venném ezt a szülei-unrulZ dolgot. Csak ismételni tudom tegnapi önmagam: ha szeretne, tûzönvízen át. Ellenkezõ esetben viszont - pusztán önigazolsát keres/ad arra, hogy miért NEM!

Gyóntatópap. Amit az tudhat a nõkrõl... Csak hát semmit a kéznek.

jah, ha a szülei azt mondanák minden oké, talán már jövõ héten velem lenne. Ezt így nem mondta ki, de ez jött le. Részletezte, hogy holnap ugye Valentin nap, és Õ egyedül lesz, meg megy színházba az anyukájával, stb.
"Azt tudom, hogy nagyon tudsz szeretni" Ezt mondta. Ha kellek neki, akkor mi a rákért kell elengednem, meg szarakodni össze-vissza??????!!!
Mer' az anyja nyûgös, és olyan, mint egy sértõdõs hülye picsa?! A tököm kivan! <#nemtudom><#merges3>
De Én amúgy szeretem exanyósomat, nem kell félreérteni a leírtakat.

Fejlemények: ma hajnalban beszélgettünk az exemmel. Az jött le a beszélgetésben, hogy az igazi ok, ami miatt nem vagyunk együtt, hogy a szülei haraxanak rám, ugyanis volt egy jelenet, amikor kiakadtam, és ez nekik mennyire rosszul esett. Most azt kérte, hogy egy hónapra engedjem el úgy, hogy nem tudunk egymásról semmit, majd márc 13-án beszélünk talán. Hogy ennk mi értelme van, Én azt nem tudom. Továbbá tisztában van vele, hogy bármikor lehetne barátnõm, de nem kell egyik sem. Az utóbbi 3 hét azzal telt, hogy kerestem. 11-bõl 1 sem jött be. Ez pedig elég rossz arány. Pedig mindegyik szép volt, meg aranyos, csak valahogy hiányzott belõlük valami. Vagy inkább belõlem. Na mindegy. Ezek után nemtom, hogy hímringyó legyek-e, vagy inkább szerzetes? 😛

Na jó reggelt!

Na jó reggelt! 😊

Nem bántottál meg. Tényleg jót nevettem. És segített. Fõleg mert nõi szemmel nézed az egészet. Az õszinteség sose fáj.

Ne haragudj nem akartalak megbántani,csak a véleményem mondtam el.Lehet,hogy segített lehet ,hogy nem.Sajnálom,hogy nem jött össze az egész,de 1 ilyen nõ nem érdemli meg,hogy 1 percet is elb*** az életedbõl olyanra,aki csak bohócnak néz és kihasználja jóindulatúságodat...:-) Jó éjt!<#integet2>

"krisztike" Kösz az õszinte véleményt. Nagyon tetszett...

Sõt amit én írtam, kívülrõl nézve az is annyira szórakoztató.

Közben lementem egy kicsit a térképrõl. Megjött a válasz a kérdésemre. Soha nem is akart semmit tõlem... És szereti a barátját. Viszont felvezettem neki a kérdést, hogy akkor mit akar? Szépen, tételesen (a csettintesz, én ugrom szó szerint szerepelt benne).Ja és hogy ez nem lesz mindig így... Vagy változol, vagy megoldod a gondjaidat magad. Sok minden belefér 1800 betûbe... Kíváncsi vagyok a válaszra.

A végén pedig megkértem, hogy mutassa meg, amit írtam, a barátjának. Nem fogja. Túlságosan igaz és túlságosan személyes.

Viszont szert tettem egy barátra. Nem rá célzok, hanem az egyik kollégára, aki elsõnek szólt, hogy nem lesz ez így jó. Hogy még nézni is rossz.

Hát öszintén,nem ill. nem igen láttam még ekkora f***t,mint TE.Én is nõ vagyok,de nem szabd ennyire megalázkodni 1 ember elõtt még akkor sem,ha bele vagy zúgva...<#ejnye1><#guluszem1><#zavart1> Ne csinálj bohócot magadból!!!

jaja..;-)

Azért hogy 1szerre többen is tudják olvasni...<#idiota>

Dunántúli vagyok. Egyébként így belegondolva a barátját is dróton rángatja.

Eléggé fiúsítva van. Nálunk a stílus nagyon durva a csajokkal szemben. Van aki tudja kezelni, van aki nem. Legalábbis ha beszólnak valami igazán vulgárisat egy csajnak, az ne ugorjon a pasas ölébe. Vagy ha beszélnek vele a barátságról (ez ma volt), akkor a srác ne ölelje át és tartsa közben a kezét a fenekén... Ha ilyenekre hívom fel a figyelmét, az a válasz, hogy "ez csak téged zavar"

Apropó. Egyik se én voltam, valahogy bunkó dolognak tartom.

Bocs. Ez összejött. Valaki kimoderálhatná a nagy részét. Egyébként úgy kezdõdött a dolog, hogy az elején tett kijelentéseket. "Egyéjszakás kalandra senkivel se jövök össze" "Ha úgy fordulna, te elvennél?" "Ha nem lenne barátom, akkor te lennél az" "Csak azért nem jönnék össze veled, mert egy helyen dolgozunk" "Neked nem ilyen barátnõre van szükséged" Plusz

Ma ott tartottunk, hogy elmondta, a barátjának feltûnt valami, és hazafelé a két srác olyan dolgokat mondott, amik rosszul estek neki. És hogy beszélni akar velem. Mondtam, beszéljünk. Most nem jó, de tudja hogy mit fog mondani. Ez megint munka után volt, amikor ugye nem volt ideje rám. Azért sörözni eljött a haverokkal...

Úgyhogy kapott egy ultimátumot (még nem reagált rá), hogy hétfõig gondolkozzon, õ hogy kívánja folytatni. Na most a reakcióra várok.

Egy kérdés: láttatok már ekkora ........ mint én?

Mellesleg: szegedi vagy, vagy szeged-környéki?

LOL!

Azzal védekezik, hogy a barátja félreértené a veled való találkákat - de az már smafu a barátocskájának, hogy hullarészegre issza magát két kollegájával. Nonszensz!

Amúgy szerintem ezt a menetet már ott elbuktad, hogy ennyire odaadod magad neki. Dróton rángathat téged, és õ ezt meg is teszi. Sõt, visszaél vele. Õ csettint, te ugrasz.

Én az ilyen nõt kerülném, mint a leprást. Sry!
Nem hogy társnak, még barátnak, sõt... havernak sem.

????
miért küldted el 8szor?

Kösz. Eredetileg a név helyére akartam rakni...

Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)

Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.

Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.

Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.

A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.

Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.

Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.

Kösz. Eredetileg a név helyére akartam rakni...

Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)

Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.

Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.

Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.

A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.

Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.

Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.

Kösz. Eredetileg a név helyére akartam rakni...

Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)

Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.

Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.

Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.

A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.

Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.

Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.

Kösz. Eredetileg a név helyére akartam rakni...

Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)

Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.

Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.

Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.

A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.

Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.

Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.

Kösz. Eredetileg a név helyére akartam rakni...

Nem vagyok az a típus, aki ajtóstól ront a házba. Nem zaklatom. Nem vagyok bunkó. Azért bocsátom ezt elõre, mert ugye az SMS-ekre nem válaszol (csak ritkán), viszont nem mondja hogy ne írjak. Ha ki kell nyitni a száját, akkor megteszi, úgyhogy szólna. Azt a találkozást végül is sikerült összehozni, de érdekesen sült el. Szóval három hét után eszébe jutottam. (kicsit pedzegettem, hogy azért most szerdán 18.00-kor kíváncsi lehetne rám, ha már annyiszor rohantam miatta.)

Elfelejtettem mondani, hogy azért közben sikerült még egy ügyben kirántanom a sz*r-ból, bár ez jóval enyhébb volt.

Szóval csörög a telefonom, este 18.05.-kor. Már más dolgom volt, mert ugye nem szólt elõre hogy mit döntött. A leányzó a szokásos bajban vagyok hangján közli, hogy részeg (nagyon súlyos volt), és nincs ereje hazamenni. Azért hozzáteszem, hogy ritkán iszik. Kérdés: mi baj van? Azt mondta, "ha te azt tudnád" A programom átszerveztem, és megindultam elé. Egyébként másodállásban is dolgozik, ott sikerült a melósokkal iszogatnia.

Kiemeltem a két srác közül (elsõ reakcióm az volt, hogy õk itatják, úgyhogy mélyen a szemébe néztem mindkettõnek, erre elhúztak...). Kis segítséggel sikerült felöltöznie.

A balhé után amúgy már megegyeztünk, hogy csak barátság lesz köztünk, én azt mondtam neki hogy szeretnék néha magamról is mesélni, elmondani ha valami bánt (tudjátok, ilyen egy barát, amúgy meg magáról mesél, róla többet tudok, mint az igazi barátja), szeretnék néha találkozni vele. Na ez a találkozás húzódott három hétig.

Végre beszélgettünk. A kocsiban mondja, hogy dél körül beszélgetett az anyjával, mesélt rólam és arról, hogy azért nem szertne találkozni velem, mert esetleg a Gábor (a barátja) félreérti. Az édesanyja azt mondta neki (bölcs asszony), hogy a srácnak nem kell mindenrõl tudnia. Idáig jutottunk, amikor a barátja megcsörögte azzal, hogy bejön érte (amúgy egy faluban lakik). Jó, összefutottunk vele. Persze csodálkozott, hogy a barátnõje a kocsimból szállt ki. Na mindegy, felvetettem, hogy igyunk meg egy sört. Erre a leányzó összeszedte az elõbbi két emberkét, és velük együtt elmentünk sörözni.

Úgyhogy a nagy beszélgetés vége az lett, hogy ültem a barátjával szemben, beszélgettünk, plussz a munkatársaival, akiket ugye az elõbb még majdnem megvertem (mielõtt elítélnétek nem vagyok kötekedõ típus, nagyon régen verekedtem utoljára, csak ugye a szerelem). Pár szót azért tudtam vele váltani, közötte volt a jótanács, amit kaptam: "d*gj meg minden nõt, akit tudsz, utána gondolhatsz komoly kapcsolatra". Utána pályára állt és eltûnt valahova, én meg maradtam a három pasassal.