A barátnõ nevû élõlény

Nemrég itt vagy egy másik topikban volt valaki, aki szintén változtatni akart. Az lett a nóta vége, hogy a változáshoz vezetõ út nem az õ stílusa, ha azt csinálná az nem õ lenne. S maradt ott ahol volt.

Ez velem pont így nem történt!
Épp ezért jöttem ide, úgy érzem, tartozom valami köszönöm-féleséggel.

De mivel így illik, elõbb írok pár sort is:
Az elmúlt hónapban valahogyan mégis megtörtént, mondhatni inkább létrejött a változás.
Sokkalta felszabadultabb, bátrabb és határozottabb lettem,
és persze egy boldogabb ember is.
Így nyolcadik osztály végén örömmel jelenthetem ki, lezártam életem elsõ fejezetét.
Lezártam.
Nem azért zártam le, mert menekülnöm kell a múltam elõl, a nagy hibáimtól. Inkább úgy, mint egy képeskönyvet. Tele emlékekkel.

Új fejezetet nyitok, mivel egy új ember lettem.
És nem nehéz, hosszadalmas változások árán.
Csupán egy kis elhatározás kellett, mivel elég volt rendbe rakni az értékrendemet és a hozzáállásomat bizonyos dolgokhoz.
Rendeztem a múltamat és elõkészítettem a jövõmet.
Most lehetõségek egész tárháza áll rendelkezésemre.
Úgy érzem, a szerelmet, mint érzést hanyagolom kicsit.
Szabadabb az élet, ha a lány csak barát, hiszen egyikõjükért hagynom kéne a többit. Lehet furcsán hangzik, de ez a kor ezzel jár!

Többek közt, kibékültem a volt barátnõmmel is. Szerintem még barátok is lehetünk, de tovább nem megyek. Minek még egyszer elrontani?

Jöhet a 'köszönöm' része a dolognak. Nem fogom kétszer, esetleg nagy/dõlt/félkövér/bármilyen betûkkel írni. A hangsúlya a fenti sorokból kellene származzon:

Köszönöm, mindenkinek!


Viszont jobb csapatjátékos, az nem lettem. Egyszer az is eljön!
Ezt csak azért, mert nem éppen fenékig tejföl az élet.
És jövõ héten vizsgák!Teringettét, hogy elírdogáltam az idõt!

'Nem muszáj mindent olyan komolyan venni.'

Probléma megoldva!

Nemrég itt vagy egy másik topikban volt valaki, aki szintén változtatni akart. Az lett a nóta vége, hogy a változáshoz vezetõ út nem az õ stílusa, ha azt csinálná az nem õ lenne. S maradt ott ahol volt.

"Ez személyiségem teljes változását jelentené, ami nem abból áll, hogy: Mától nem gondolkodom s kész. Hiszen a mostani stílusom több mint egy évtized alatt vált ilyenné, nem egydélutános móka fenekestõl fordítani föl ezt. Hogyan állhatnék neki?"

A te világod, te döntöd el, mit engedsz be és mit nem. Azt viszont hiába fogod várni a világtól, hogy tartsa veled az iramot. :) Ahogy látom, ez neked arról szól, hogy kedved volna már kilépni a komfortzónádból, de mégsem érzed elég elszántnak magad hozzá.

Amúgy meg (mert most nem bírom megállni) ki mondta, hogy ízig-vérig meg kell változnod azért, hogy élvezhesd az életet? :) Nem muszáj mindent olyan komolyan venni.

Szóval.........reménytelen......

Szóval magányos farkas. Magányos farkasként aligha fogod tudni kivenni a részed abból az életbõl amit leírtál. És fõleg ha együttmûködni is képtelen vagy.

Nem várom el senkitõl, hogy bedurrantsa az egyetlen és legjobb megoldást. Ezt már a legelsõ hozzászólásomban is leírtam. Egyszerûen lehetetlen anélkül,hogy tökéletesen ismernétek.
Viszont minden kis alkatrész fellelésével közelebb kerülök a mûködõ gépezethez.

A következõ reagálásom majd este lesz, most megyek valahová és kezdek valamit magammal...

'Ebben az esetben szép lassan kell változtatnod ;)
Hogy hogyan, arra nem igazán lehet válaszolni a cél konkretizálása nélkül.'
Jogos.


'Esetleg keress táborokat, csapatépítõ tréningeket és egyéb ilyesmiket ahol nagy valószínûséggel kerülhetsz egy (tevékeny) közösségbe olyan emberekkel, amilyen te is szeretnél lenni.
Cserediák program jut még az eszembe. Határon túli magyarokhoz is mehetsz ilyen tekintetben (Románia pl).'
Csapatépítés? WTF? Nálam nagyobb magányos farkas nincs a környéken. Hidd el sokan próbálkoztak már ez ügyben segíteni, de teljességgel reménytelen. Én egy csapatban, az erõviszonyok szerint vagy diktátor (itt:erõszakos vezetõ) vagy a vezetõre nem hallgató utolsó kis kolonc szerepét töltöm be.
A vicc az, hogy épp erdélyi vagyok. :)Cserediák program meg nem mûködik kis falvak iskoláiban. Persze ezeket te nem tudhattad, tehát no offense.

'Namost ilyenkor az szokott következni, hogy a kérdezõ elmondja ezekre a tippekre külön külön az alapos kifogásokat, hogy neki épp miért nem teccik. És ezzel marad ott ahol van. Pedig élni kell(ene) az egyik iránnyal, mert kicsit rossz irányba haladni is sokkal jobb, mint egy helyben maradni, tépelõdni. Aztán ha idõvel adódik jobb terv, akkor lehet menet közben változtatni.'
Ez viszont meglepett. Mivel mind az olvasással-válaszadással bekezdésenként haladtam idáig. Persze a lényeg adott: valamiféle erõteljes változást kell indítványozzak. Az, hogy a fenti két tipped nem visz elõre, lényegtelen. Én kell megtaláljam ezt az alkalmat, és meg is fogom találni (mert meg akarom találni). Nem fogok a vázolt hibába esni.

'Ezen felül neked még talán idegen dolgot akarsz elsajátítani.'
Így, ebben a formájában nem értem mit jelent ez. Kihagyhattál egy állítmányt, rosszul ragozhattál valamit, vagy túl értetlen vagyok ilyen szintû bölcsességekhez.
A verset még párszor átolvasom. Az nem olvasd-és-írd téma.

Ha bármilyen szintû gúnyt észlelsz, az csupán a véletlen/kontextus mûve. Nem célom.

Pedig ha nem változtatsz ezen akkor nem is fogod soha megélni azokat a dolgokat amit szeretnél. 15 évesen a személyiséged még nem alakult ki hidd el. Rengeteg minden fog még érni az életben, egyetem, munka stb, amik komolyan át fogják majd formálni a világszemléletedet.
A lánnyal kapcsolatosan meg annyi, hogy ha tetszik és többet akarsz tõle akkor tedd meg. Ezen nincs mit morfondírozni sem gondolkodni. Ez az életednek nem az a része ahol jó ha lassú döntést hozol meg mert egy idõ után el fog fogyni a lehetõség és lehet, hogy egy éltre meg fogod bánni (saját tapasztalat). Tetszik vagy sem az életben döntéseket kell hoznunk még akkor is ha úgy érezzük, hogy ezt nem szeretnénk megtenni. Szóval ne várj.

Ebben az esetben szép lassan kell változtatnod ;)
Hogy hogyan, arra nem igazán lehet válaszolni a cél konkretizálása nélkül.

Esetleg keress táborokat, csapatépítõ tréningeket és egyéb ilyesmiket ahol nagy valószínûséggel kerülhetsz egy (tevékeny) közösségbe olyan emberekkel, amilyen te is szeretnél lenni.
Cserediák program jut még az eszembe. Határon túli magyarokhoz is mehetsz ilyen tekintetben (Románia pl).

Namost ilyenkor az szokott következni, hogy a kérdezõ elmondja ezekre a tippekre külön külön az alapos kifogásokat, hogy neki épp miért nem teccik. És ezzel marad ott ahol van. Pedig élni kell(ene) az egyik iránnyal, mert kicsit rossz irányba haladni is sokkal jobb, mint egy helyben maradni, tépelõdni. Aztán ha idõvel adódik jobb terv, akkor lehet menet közben változtatni.

Ezen felül neked még talán idegen dolgot akarsz elsajátítani.
S az idegen, kezdetben mindenképp idegenen hat, még ha szeretnéd is.

"Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,
sok nép városait, s eszejárását kitanulta,
s tengeren is sok erõs gyötrelmet tûrt a szivében,"

Végül is igen. Így kéne. De ezt csak leírni könnyû.
Ez személyiségem teljes változását jelentené, ami nem abból áll, hogy: Mától nem gondolkodom s kész. Hiszen a mostani stílusom több mint egy évtized alatt vált ilyenné, nem egydélutános móka fenekestõl fordítani föl ezt. Hogyan állhatnék neki?

Illetve van mód rá, hogy a mostani lassúságommal kövessek el valamit?

Az én fölgyorsulásom csak egy mód. Miért nem mûködhetne ez vica-versa. Például fölgyorsíthatnék magam körül mindent.
Bár ennek csak logikailag látom értelmét. Nem tudom, hogy lehetne életbe hozni egy ilyet.

Mindenesetre köszönöm mindhármatok válaszát.

Ehhez hozzátenném, hogy sokan ha falba ütköznek, csak mint a csiga visszahúzódnak, s úgy is maradnak aztán hátralévõ életükre.

Arról nem is beszélve, hogy ha falba ütközik, akkor még elõtte a világ. 15 éves.

Ha jól értem, nem arról van szó, hogy nem tudsz lépni - inkább nem mersz ("azonnal"). Erre egy jótanácsot tudnék adni: ha már érzed, hogy többet akarsz a "lassú biztos" világodon kívül, akkor már nincs min gondolkodnod tovább. Meg akarod ragadni a napot, hát ragadd meg. :) Ha érted és érzed is, amit szeretnél, akkor már csak a tett van hátra.

Szeretek körülírni dolgokat, de remélem ezúttal nem bonyolítottam túlzottan el. :)

Tanácsért jöttem!

Lekopogom, nincs önbizalomhiányom és tájparaszt sem vagyok.
Tehát nem napjaink tömegbetegségeiben szenvedek.

Lehet, hogy furán hangzik, de túl lassú vagyok a kapcsolatok kialakításában. Nemtõl függetlenül (nyilván fiúkkal csak barátság). Nem is próbálom a kettõt szétválasztani. Igaz, merõben eltérõ dolgok, de a homokszem ugyanott került a gépezetbe:
15 éves tinédzser lennék. Ilyenkor tomboljuk ki magunkat egy egész életre. Pörögnek egy események, sodor az ár, ismerõs?
Viszont én ebbõl kimaradni látszom, lassan építek ki komolyabb kapcsolatokat.
Jelenleg is alakul valami, már több mint egy éve. Nyilvánvaló, hogy szeretjük egymást, mégsem haladunk. Rengeteg idõt töltünk együtt, még csók sem volt. Nem egy félreértelmezett fiú-lány barátságról van szó!
Tudom, hogy nekem kellene lépnem, fõleg, mivel a lány is hasonló cipõben jár.
De egyszerûen nem megy, egy belsõ erõ nem enged egyrõl kettõre. Jelen állásban halálomig ellennék vele ezen a szinten. Valahogy úgy érzem magam, mint az Ox doktor ötleté-ben (Verne).
De én 15 éves vagyok, jól tudom mivel jár ez. Sajnos azt is tudom, épp mirõl maradok le. Mivel a napokban ütött fel a vágy a fejemben: pöröghetnék.
De nem tudok hogy kezdjek neki, egyszerûen idegen ez a világ, ahová vágyom.
De én VÁGYOM!
Jelenleg úgymond teljes biztonságban érezhetem magam. Lassan járj, tovább élsz...DE NEM MOST! EZ NEM AZ A KOR! Pörögni akarok: hagynám a biztosat a bizonytalanért. Megélnék jót-rosszat, örömet-bánatot. Tehát élnék!
Nem akarom elmulasztani ezt a kort.
Lépnem kell, ez biztos. De merre? Hogyan, ha nem tudok lépni?

Tudom nem egyszerû kérdés, nem is bízom a jó válaszban, igazából. Valahogy lehetetlennek tûnik a változás. A lehetetlen meg vonz (kit nem?).

:D menj a ... :D

alreged?:D

pont a szülinapomon hagyta abban :/ :D

Nekem ez sosem ment, két okból sem. Egyrészt olyan emberrel nehéz bunkóznom, aki nem érdemelte ki (még :)), másrészt ha eljutottam idáig, akkor onnantól kezdve mindig game over volt, ami utólag visszagondolva nekem (is) a legjobb, mert nem bírnám elviselni a másik társaságát. :) Összegezve, van, akinek jól áll a bunkózás (tudod, a "külsõ ráhatás"), míg másnak csak ellenszenvet ad. :\ A legjobb, ha az ember úgy tesz, ahogy önmagnak(!) a legjobb, és nem mástól teszi függõvé a boldogságát, hanem élvezi magát az életet (ami a tízezres csekkek befizetése után, szûkös tárcával a legédesebb :)).

Nem-e? :P

köszi :)

jo a blogod

nem vagytok ti olyan gonosz fiúk :)

Nem mindig:)

Elég ijesztõ a cím :O

remélem a hozzászólások nem nõgyûlölõk :)

Ez a taktika valóban mûködhet de csínján kell bánni vele, sõt egy idõ után vissza is üthet.Ugyhogy csak mértékkel

bye<#ejnye1><#integet2>

Üdvözlet mindenkinek!
Szeretném felhívi a figyelmeteket, hogy a http://polls.cosmosnet.eu szavazó portálon lehet válaszolni Kérdés Nõkhöz:
http://polls.cosmosnet.eu/?page_id=111
Kérdés Férfiakhoz : http://polls.cosmosnet.eu/?page_id=119
kérõívekre , többek között , baránõ , baráttal kapcsolatosan , aki nem akar szavazni a kérdések alatti "Eredmény" linkre kattintva magtekintheti az összesített válaszokat.
Jó szavazást!

Ez az idézet nagyon jól látja mi a helyzet. Én is ezt mondtam, csak egyszerûbben.
A bunkó parasztság azért jó, mert mint minden, az univerzum is egy egyenleten alapszik. Ha te valakivel bunkó vagy, akkor az több szeretettel akar téged visszacsábítani és ez tulajdonképpen egy egyenlet is már önmagában, ha jobban belegondolsz. És akár hiszed akár nem, többségi esetben be is jön! Am ha ezt már csak akkor alkalmazod mikor összejöttél az illetõvel, halmozottan érvényes. Csajozni meg úgy kell, hogy nem törõdöm vagy. Ha neki kell harcolni érted, vagy úgy érzi nehezen megkapható vagy, akkor jobban fog akarni. Szeretik az emberek a kihívást= mindenki idióta mazochista és szereti szopatni magát:D És erre is érvényes az egyenlet. Amennyire te nem akarod majd, õ annyira fog akarni.

Jaja álneves <#kocsog> vagyok. :D

Egyébként nem az esetemhez kapcsolódóan, de olvastam egy bejegyzést ami az én esetemre is igaz lehet:
"Átmeneti idõszaknak, idõeltöltésnek jó voltál, de míg téged nagyon megfogott a lány, addig te õt nem. Jó volt neki, hogy van pluszprogram (ha kevés a barátnõje, vagy azok épp nem érnek rá). Havernak jó voltál akivel vált 1-2 csókot minimális érzelmek alapján. Viszont jött a herceg fehér lovon, aki jobban bejött neki (vagyányabb, vagy helyesebb, vagy jobb a stílusa, vagy jobb a humora, vagy jobb a megjelenése, stb. stb. - ami vagy amik vonzobbá teszik a másikat)."


Egyébként én is optimista vagyok és próbálom a pozitív hozzáállásom megõrizni, de ha sokat vagyok a rossz oldalán az adott szervnek csalódott leszek és az nem jó. :D Kezdem azt gondolni tényleg bunkó parasztnak kell lenni mert az a menõ.

Én alapvetõen pozitív gondolkodású vagyok, sõt gyakran naiv is, de a nõkkel szemben erõs pesszimizmust érzek mindig magamban. De még sose csalódtam a nõk viselkedésében, szóval nem változtatok a hozzáállásomon.
Am nem is tudtam hogy van álreged<#zavart1>

A következtetésed valószínûleg igaz és ezzel kell megbékélnem. Keresni kell egy másik csajt nincs mese.

Az manapság a Happy End kategória. Na de ne legyünk ilyen romantikusak:D

A vége lehet anal rape is, szal.....

Hát ez a meleg barát kategória, attól függetlenül hogy tisztában van vele, h nem vagy az. Manapság az ilyenbõl max barátság lesz vagy plátói szerelem számodra, ha nem keresel helyette valaki mást. Nem úgy mint a szerelmes filmekbe, hogy majd a film végre össze jösztök. Itt nincs film vége és ez a mocskos, igazságtalan és rideg való világ...

Érdekesen alakult a szombat, mert találkoztunk és a tervezett program helyett ami az lett volna, hogy megtanítok neki egy programot csak beszélgettünk. Azaz õ beszélt és kicsit úgy éreztem többet is elmondott mint amit elsõre akart szinte megnyílt. Nem tudom ezzel mit kezdjek, ha szenvedni fogok biztos megoldom. Ha valaki új csaj jön a képbe nem leszek tétlen. Oldalt megtölthetnék a találkozás tanulságaival, de kár lenne. Nem egyszerû lány azt tény és tudja is magáról teljesen tisztán. Elmesélte félelmeit és vágyait. Érdekes...

Ez a tipikusan az a helyzet mikor beszélgetni jó vagy meg meghallgatni a bánatát de komolyabb soha nem lesz. Ne légy te az aki mindig ott vagy neki. Kurva gyorsan lépj le. Van elég nõ. Hidd el buli az élet és rövid is. Nincs idõd arra hogy szenvedj egy olyan nõ után aki nem érdemel meg :)

Zárd le, én is lezártam. Nem beszélünk, azóta fokozatosan javul a lelki világom. Nem szemelt ki mást, csak már belefáradtunk egymásba, feszült volt a hangulat és már azon is veszekedtünk ha nem azt mondtuk amit a másik hallani akart. Azaz nem számított már a másik véleménye sem.

Ja bukós csak azt nem tudom mit tegyek. A héten is beszéltünk párszor telefonon és megállapítottuk, hogy soha nem bírjuk letenni akkor a telefont mikor elköszönünk. stb... bla bla
Egyik csak barátom azt mondta erre a szenvedésre amit mûvelünk, hogy valószínû jófej meg hasznos vagyok és nem akar elveszíteni, de komolyan se akar tõlem semmit. Oltogat olykor mikor érzi, hogy kicsit kezdenék eltávolodni egyébként meg mással kavar. Most azon gondolkozom, hogy lezárok mindenféle kapcsolatot és mondom neki, hogy inkább ne keressük egymást, mert nekem ez nem megy így.

Egyébként tényleg bullshit az a videós reakció. Csak kifogás és lehet kiszemelt másvalakit akivel kavarni akar.

<#eljen>

Ne aggódj én ezzel tisztába vagyok, csak kedves flémkeltõ 89-es kollégának akartam demonstrálni az igazam.

Még az ajtócsapkodás és a duzzogás is nevetséges... Gyerek még az a picsa. Már bocs.

Ez a vidi volt az. Sztem poénos és több embernek is tetszett. Ok, valamilyen szintem megértem, de erre ráhúzni egy szakítást, azért egy kicsit túlzás. Még egy ajtócsapkodás, meg duzzogás belefért volna.

akkor micsoda?

Kurvára leszartam volna haver, mert nem a mellek voltak a lényegek, de mind1...

te örülnél ha õ meg egy álló faszú sofõrt linkelt volna?

Benéztem az 5ször szakítottam részt. :|

nõkben értelmet keresni felesleges, mert nincsen bennük se logika se értelem.... :D kb errõl most eszembe jutott hogy amikor anyámat megkérdezem hogy mit mondtak az okmányirodában?, erre meg az a válasza hogy majdnem elkésett... -.-"<#idiota><#banplz>

5 éve???? Ez honnan jött?:D 8 hónapról volt szó. Am egy csaj ismerõsöm azt mondta, hogy valamilyen szinten megérti a vidis reakciót. Mondjuk erre mondtam, hogy nem értem a nõket...