M.A.G.U.S.

téked van:|

Nah mai nappal megszereztem az új MAGUS törvénykönyvet, elsõ benyomásra tök ugyanaz mint az ET, csak új kiadásban, tehát egyelõre nagyon nem nyerte el a tetszésemet. De még hátravan 300 oldal 😉

vagy ha ügyes lenne a KM, akkor a játékost félrehívva elbeszélgetett volna vele, mint Darton, s titkos szolgájává fogadta volna..adva lenne 1 rakat kaland, küldik, melyre Darton küldi õt..

A dartonita áldozati szertartás során át szokták vágni a nyakat egy varjúszárnyat mintázó áldozati tõrrel. Szóval emberünk azután biztosan nem kelt volna fel. Attól, hogy valaki tetszhalál állapotában van, még simán meg lehet ölni.
Ráadásul szerintem a nagy tréfamesterhez nagyon is illett volna ez a poén. A kari a tetszhalálba menekül a számonkérés elõl. Azt hiszi ezzel megússza a dolgot, erre feláldozzák. Mi lenne annál méltóbb büntetés egy templomot meggyalázó ember számára, minthogy Dartont kell szolgálnia a túlvilágon?
Ha Darton igazán vicces kedvében lett volna, akkor ha vissza is küldi emberünket, valószínûleg élõholttá változtatva tette volna ezt. Na az tényleg egy vicces dolog lett volna, ahogy emberünk anélkül, hogy tisztában lenne zombi voltával besétált volna a városba.

Igazán szemét KM-ként valószínûleg éppen a saját társaival állítottam volna szembe. Ráadásul ez remek eszköz lett volna arra, hogy az amúgy heroic fantasy szerepjátékba egy jó adag horrort lehessen vegyíteni.

passz amikor felkelt 1 koporsóban volt és fel volt dagadva a nyaka
és mindenki arról beszélt a templomba h darton nem fogadta el a lelket amit kûldtek neki
na vajon miért😊

Ilyenbe néha még a legjobb mesélõk is beleesnek. El lehet nézni 1-2 ilyet, nemde 😉

sztem ez tipikusan az az eset, mikor érdekes dolgokat megenged a mesélõ, s maga sincs teljesen képben

Azért egy halotti szertartás és egy áldozat között különbség van.
Ha a haverod tetszhalott kariját feláldozták, akkor az már soha többet nem kelt volna fel.
Persze lehet, hogy csak én gondolom így. ;o)

A Fallout egy rika kivétel. Sajnos a többség alig valamivel több mint egy hack&slash. :o/
Néha én is szoktam játszani pótszerként crpg-vel, de ilyenkor is állandóan azt érzem, hogy szép, meg jó, de valahogy nem az igazi, valami mindig hiányzik. Mmorpg-kel is próbálkoztam, de arra még hamarabb ráuntam.
Viszont egy-egy ilyen ráunás általában lökést ad ahhoz, hogy a saját projektjeimmel foglalkozzak.

Igen 😛

tök mind1
tudod mirõl van szó és kész😞

moláris... loál 😄
Ez inkább a kémiára jellemzõ <#hehe>

Hallottál már munka-morálról? Esetleg lehet egy városban rossz a morál...

u.i. a templomból el akarta lopni darton szimbólumát XD

am. az átok az asztrálját rombolta napont 1et vett le 16-os volt most már csak 13 az én jóvoltamból
a kaland végére volt 1 lvl upom és az a smucik fasz meg 20 arany fejében akarta nekem megtanítani a pszy MF-ot

na szal így volt:
mivel haver karija áltólag élõholt vadász
bement a necropoliszba és egyszer csak az árnyéka tetstet öltött
azzal próbált harcolni de nem sikerûlt
erre bemenekûlt 1 templomba beengedi a pap beszélgetnek NYUGODTAM semmi konfliktus nem volt, a pap elkisérte volna vmi lakhelyre ahol este lehet erre lemaradt a paptól kirúgta a templom ajtaját kiment az árny megint ûldözte + most már a papok is
megint bemenekûlt abba a templomba volt 1 papnõ az oltárnál leállt vele beszélgetni és kérdi:
papnõ:
-miért van itt?
haver:
élõholtat ölni.
papnõ:
és miért?
haver:
mert utálom õket

erre a papnõ elkedet ordibálni vele h mit képzel...
erre haver fogja és tecchalál diszciplinát használtam
ugye a papok azt hitték h halot és feláldozták de mivel nem volt halott ezt a lelke nem jutott el az istenhez
végülis 1 koporóban ébredt ott mászkált bejött 2 pap bebújt 1 asztal alá ami takarásban volt 1ik elment a másikat leütötte erre betoppant aki elment megátkozta jött 1 démon kinyírta a papot 😮
beszélt vmi havernak démonúl és csak 1 valamit értett belõle 1 evet
az a név pedig azé akit én stabilizáltam a batáron (sötét varázsló)
és elmen haver is kiment...

az 1ik paptól kapott de azt megölte vmi démon :|
végülis haver elment az uwelitákhoz volt 1 tárgyalása elég hamar de mivel dartoninták és õ sem csináltam különösebben semmi negatival ezért 50 arany fejéban vették le róla az atkot aminek persze a felét én fizettem -.-
végülis úgy sikarûlt a templomot megszentségteleníteni h 1 árny ûldözte és úgy ment be de a többirõl már õ tehet

"29-es erõsségû átkot mondtak rá és megszentségtelenített egy darton templomot"


és vagy mert ?

és esetén nem lesz hosszú életü

mert esetén eltom képzelni milyen átkot kapott a sötét humor nagymesterétõl 😛

uhhh tegnap 22-tõl ma 6-ig játszottunk végre megint összeültünk
akkora szívás volt
éppen visszatértem toronból 1ik ismerõshöz amikor jon 1 kobra h el kell intézni 1 melót, a meló h be kellett mennem az erigowi szegénynegyedbe és elkapni 1 faszit.
nos megvan a háza bevágon az ajtót megkeressük és csak a nevünk kérdezte de ugye állnaet használtünk erre meg felordít "Meghaltolk" és csinált maga köré villámpáncél és meg engem is megrázott na erre berágtam 5m-rõl nekirohamoztam és és csupán csak 90-el ütöttem túl. az megdöglött de megint meg is rázott. erre kaparás hallunk a pince felöl és elkezdünk kifutni, kitör a pincébõl 11 zombi kutya 4 a haver után ment, 7felém csak 4 leszakadt mert találtak mást.
nos egy ideig menekûltem elõlük majd azzal a 3al elkezdtem harcolni, ritka szarokat dobáltam de a végéra bejöttek a jók és meghaltak, csakhogy a maradék 4 megint megjelent.ezekkel már nem harcoltam mer 59fp-bõl már csak 6 volt
elkezdek futni amennyire tudok és láttam 1 batárt és ki ült rakta? a haver mert ügye õ vmilyen mágikus membránt nyomott rám és tudta h nagy bajban vagyok nos nagy nehezen beugrottam a batárba de túl lassú volt meg a zombik is 130km/h-al tudtak szaladni. nos felugráltak a kocsira és a varázló haver elsõre túl ütötték minden 0-ra ment mert am. is csak 5ÉPje volt, a km alkalmazta a moláris szobájt (vagy mit) mind1 10 körig ha nem stabilizálja vki meghal.a batáron még volt 1 bárd de az nem tudott kötözni.
1 zombi felugrott a tetõre és pedig dupla 0-val felszakítottam a kocsi tetõt a kis dög meghalt
stabilizáltam a varázslót erre 1 zombira nem figyeltünk és elkezdte ölni a lovat a ló elesett a batár felborúlt 6-ból lett 2 fp a haver megintcsak halálszélén állt és akkor beugrott a szakácsunk (aki melleseleg toroni iker<#idiota>)kinyírta a maradék dögöket és hazamentünk...

mellékesen a másik ismerõs pedig úgy döntött h bemegy a nekropoliszba öldökölni csak úgy jött ki onnan h 29-es erõsségû átkot mondtak rá és megszentségtelenített egy darton templomot

röviden ennyi

Hát mivel könyves ismerõs, éshát ajjjaj 😄

Asszem ráficcenek (pedig a fehér könyvet megjelenés ELÕTT kaptam meg anno emlékszem <#hehe>)

Játékegyensúly= teljesen egyetértek Gabo-val. Ennyi. Akinek van agya, szinte bármit meg tud oldani.
Egyedül az a gond, hogy a számítógépes játékokat így be-stikázod.
Pl.: Fallout kettõ: egy templomból kéne kijutnod, mint kiválasztott és ahhoz hogy kijuss, meg kell verekedned egy társaddal. Az emberek túlnyomó többsége 'jólvan legyen' megküzd, ám vannak akik lebeszélik errõl. Ezért is jár a pont.

Nah ennek örülök. Mostanában kapok pénzt, úgyhogy ha hagytok nekem, lehet bepróbálok egy könyvet 😄

hát..így elnézve az rpg.hu fórumára írt kommenteket, lehet jobban jár az ember, ha fogja a szabálykönyveket és gyúr belõlük magának valami saját használható rendszert...

hoppáré..


vki már megvette esetleg ?

Játékegyensúly...

Emlékszem, hogy a M.A.G.U.S. minden kiadása/javítása/kiegészítése után újból és újból elkezdõdött a játékegyensúly miatti hörgés. ("Ez vagy az a karakter milyen tápos, a többihez képest...") Meg persze más játékoknál is elõ-elõ jön a téma.
Pedig nem biztos, hogy akkora feneket kell kerekíteni a dolognak, mint sokan azt tették és teszik.
Erre akkor ébredtem rá, mikor a Kult rpg-vel foglalkozgattam. Modern nagyvárosi horrorként az egyes karaktertípusok a társadalom elég erõsen különbözõ rétegeibõl is kikerülhettek, ráadásul a képzettségeik is erõsen eltérhettek egymástól. Amíg a dúsgazdag cégtulajdonos aranyifjú lazán profi testõrséget bérelhet magának, addig a hajléktalan csóringer jó esetben egy csõdarabbal vagy késsel tud felfegyverkezni. Az egyetemista valószínûleg egy egyszerû ökölpárbajban is alulmaradna és a lõfegyverekkel is inkább csak magában tenne kárt, ezzel szemben a veterán tengerészgyalogos egy valódi túlélõ- és gyilkológép. Ebbõl egy dolog adódik, mégpedig az, hogy az egyes karakterek bizonyos helyzetekben komoly elõnyben lesznek a többiekkel szemben.

Ez a legtöbb játékos esetében elõbb-utóbb felhozza a kérdést, hogy akkor hol az egyensúly? A válasz az, hogy nincs!
Nincs is rá szükség. A való életben is erõsen eltérnek egymástól az emberek lehetõségei. A dolog lényege az, hogy egy adott problémára mindenkinek meg kell találnia a saját megoldását. Egy fenyegetéssel szemben a céges a fogdmegjei mögé fog bújni (míg rá nem jön, hogy sem azok és sem a pénze nem ér semmit (o😉, a csöves pedig megpróbál a helyi bandánál vagy éppen a környék valamelyik templománál segítséget kérni... (És ezek csak egy-egy lehetõséget jelentettek az ezernyi másik közül.)

Ez az alapvetõ különbség a számítógépes és a hagyományos szerepjátékok között. A számítógépes változatnál általában csak egyetlen helyes megoldás van (legyakni bármi áron az ellenfelet), míg az asztali változatban a szerep kijátszásával is megoldható a probléma.
Azt hiszem azok, akik a játékegyensúly miatt problémáznak hajlamosak megfeledkezni errõl. Nem gondolkoznak elég nyitottan ahhoz, hogy felismerjék a kínálkozó lehetõségeket.
Persze ha egy rendszer a tapasztalati pontokkal a leölt ellenfelekért ad jutalmat és nem hangsúlyosan a szerepjátszásért, akkor nincs is min csodálkozni. Az elõbbi esetében ha megfutamodik a karakter, akkor nem fog fejlõdni, míg az utóbbi esetében a megfutamodás egy teljesen elfogadható alternatíva, ha ez a szerep eljátszásából adódik.

Ha valakit untat a gondolat menés, szóljon! Minden esetre szerintem érdemes ilyen jellegû játéktechnikai témákat is boncolgatni idõnként...

én személy szerint mindkettõt szeretem

Izlés kérdése.
Nekem jobban bejön ez a fajta megközelítés. Ha belegondolsz a való életben sem varázsütésre fejlõdik az ember tudása, hanem szépen apránként, fokozatosan.
Persze ahogy lejebb is írtam, ez sem tökéletes megoldás önmagában.
Nehezebb egymással összemérni a karakterek tudását. Nehezebb a "játékegyensúlyt" fenntartani. (Amúgy ez a játékegyensúly kérdés is egy baromság, de errõl majd inkább holnap...)

van olyan ismerõsöm, aki nem szereti a ponteloszlást, mert nem látszik annyira, hogy fejlõdne a karija..

Egy kis elméleti fejtegetés...

No igen, ez egy kellemetlen hátulütõje a szintlépés alapú fejlõdést használó rendszereknek.
A fejlõdés túlságosan ugrásszerûen megy végbe, hiányoznak a fokozatok az egyes jártasságok ismeretében. (Nem tudja / Af / Mf) Illetve nehéz lekezelni a kalandok közötti holtidõben lévõ gyakorlást, tanulást. (Mivel kell fizetnie ezért a játékosnak, kell-e érte fizetnie, illetve ez mennyire része a szintlépéseknek...?)

A pont elosztásos rendszerek esetében az egyes kalandok után a fejlõdés pontok közvetlenül felhasználhatóak a kaland során igénybevett képzettségek fejlesztéséhez. A fejlõdés sokkal egyenletesebb, és kisebbek a lépésközök is az egyes tudásszintek között. Illetve a kalandok közötti idõszakra is félre lehet tenni a pontokat az új képzettségek megtanulásához.
A fejlõdés pontokat értelemszerûen az új varázslatok kifejlesztésére, felépítésére is fel lehet használni. Ha a karakter rögtönözni kényszerül egy új varázslatot akkor meg lehet nehezíteni a képzettség próbáját, vagy meg lehet emelni a mana költséget. Ha a fejlõdés pontjait felhasználva "begyakorolja" a varázslatot, akkor legközelebb már nincsenek ilyen korlátozások a használatára. Bõvíti az eszköztárát. Persze a többi karakter ugyan akkor más képzettségekben valószínûleg el fog húzni mellette. Na, ezt kiegyensúlyozni egy mûvészet. (De miért van erre szükség? Nincs olyan szabály, ami eleve lekezeli ezt a kérdést valamilyen szinten?)

Az a kérdés, hogy mennyire akarja az ember megnehezíteni a saját és a játékosai életét. Mind a két rendszernél, hacsak a szabályok eleve nem tartalmaznak valamilyen megoldást a kérdésre, a KM feladata lekezelni a problémát. Ez pedig így-vagy-úgy többlet számolgatással, adminisztrációval jár, ergo bonyolítja a játékot. Azt meg nem igazán szeressük...

szivesen mennék, csak messze van Bp...

az a személyes aura védelme miatt kilökõdne sztem, mielött anyagiasul..

meg ami még halálos lehet, csak jó idõzítés kell hozzá, hogy egy kõre légiességet mondunk, majd úgy dobunk meg valakit, hogy mikor lejár a varázslat, éppen a testében tartózkodjon a kõ, mert mikor viiszaalakul az emberkébõl lejön egy adagnyi ÉP

jó idõzítéssel az ellenfél nem takarítja le, 100°-os elemi hõnél gyorsan vályogtégla lesz

szerintem kétujjnyi földet simán letakarítasz magadról, de igen, így lehet ezeket kombózni 😄

mármint a kétujjnyi sárréteg megteremtéséig írták, utána saját fantázia

meg ami jó mozaikvarázslat lehet, az amit már említettek a könyvben, vízaurát küldünk valakire, aztán egy õsföldet csóva formában, majd elemi hõvel, csóva vagy aura formában rákövítjük a jó kétujjnyi sárréteget. Garantáltan nem fog elmozdulni onnan jópár körig.

de ha simán láthatatlanná teszed, akkor nem tudja a fantomharcos megfogni, mert átsiklik a kezén

Minek mithrillt rakni a kardba, hogy láthatatlanná tedd? nem egyszerûbb a kardot úgy ahogy van eltüntetni? valahogy nem értem.
Amúgy meg nem, van egy Harc vakon módosító, azt kell használni.

régi rendszerben könnyebb megoldani a láthatatlan überharcost..csak egy bárd kell hozzá meg egy mesterfoku pszihasználat körkörös látással

mert akkor ha mithrillt raknak a markolatára a kardnak, akkor láthatatlanná tehetõ, és a fantomharcosnak odaadható. Így nem csak az embert nem látják, és nem tudják megütni, hanem nem látják azt, hogy az ütés merrõl jön, így min.70-80-nal leszedi a VÉ-t, vagy akár alapból nullázza

sztem nem, lévén mágikus...úgy tudom, az abbitacél az, ami nem mágikus, s így az a legkeményebb nem-mágikus fém

mithrill változtatható láthatatlanná? mert a mágikus tárgyakról tudom, hogy nem, d ea mithrill nem mágikus, mégis a 4. anyagcsoportba tartozik

ETK elõtti idõböl származik sztem, most nincs elõttem, valami "kézikönyv kalandozóknak, és útmutató kalandmestereknek"

még mielött további értetlenkedés lenne.. a dnd = d&d = dungeons and dragons ... a modernkori szerepjátékok "atyja"..

Hasznos a szerepjátékot szabálykönyvvel, más néven az ELSÕ TÖRVÉNYKÖNYVvel kezdeni, ugyanis az tartalmazza a játék alapjait a világ leírásától a varázslatokig. Na hajrá olvasni. A másik, "keményfedelû, hosszúcímû zöld könyvem"nek is biztos van címe, próbáld leírni, és inkább hagyd az ET utánra az olvasgatását.

...nálunk volt olyan, hogy dnd-ben..


szal nyugi..mágusba nem kell...

hát nekem keményfedelû, hosszúcímû zöld könyvem van, meg a neten most találtam meg az ETK-t, amirõl szintén tudom, hogy zöld, és teljesen új dolgok is vannak benne.

Attól függ. Melyik rendszerrõl van szó? A Zöld vagy a Fehér könyv szerint?
A zöldben már mindet ismeri a legelejétõl kezdve, a fehérben nem. Az más kérdés, hogy hiába ismeri, ha nincs elég manája elcastolni az adott varázslatot.

de most nem az volt az elõbb, h ha kikerült az iskolából, akkor tudja a mozaikokat, és abból már megcsinál mindent amit akar?

Arra értette, hogy ha kalandot visztek, közben nem tud visszamenni a tanonc a toronyba, ahol tanult, hogy új varázslatokat tudjon megtanulni. -->varázskönyvébe átmásolja. (lényegében csak a szinesítés, hogy átmásolja a könyvbe, magyarul megtanulja)

De lényegében semmit nem kell tenni, szintet lépsz és megtanulod a varázslatot. Más kérdés, hogy ez eléggé tönkreteheti a játék élményét, hogy csata közben hirtelen megtanulod a Tûzvihart, és levágsz mindenkit. Kicsit irreális elképzelni is. Ezért van az, hogy miután szintet lépsz, (foramlitás!) visszamész a tanítódhoz, aki tovább tanít téged, új dolgokat tanít. Ez abban nyilvánul meg, hogy pl két kaland között a KM megengedi, hogy okés, megtehetted, megtanultad.

mi ez a könyvébe átmásolás? mégis kell vmit csinálni a tanuláshoz?

hát attól függ.. ha olyan kalandmodulok vannak, melyek relatíve rövidebb ideig tartanak, és 1-1 kaland közt van idejük, akkor a köztes idõben megtanulhatja a dolgot..ha életutat játszik az ember, és gyakorlatilag folytonos a történet, akkor bizony a mesélõnek figyelmet kell szentelnie arra, hogy hol vagy kitõl és mikor tud tanulni a karakter.. (nálunk volt olyan, hogy dnd-ben 7-8 mesélésnyi idõ alatt léptünk 3 szintet, és bizony szerencsétlen varázsló hiába kapott volna elvileg új varázslatokat, nem volt semmi olyan lehetõsége, hogy új varázslatokhoz férhessen hozzá, s másolhassa át a varázskönyvébe