Filmek, amiket most láttunk...
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#8362
Tom, hogy kicsit késõn, de tegnap néztem meg elõszõr a Volt egyszer egy vadnyugat-ot.
Hát ez valami baszottúl király film!!!
10/10
Hát ez valami baszottúl király film!!!
10/10
One Ring to rule them all, One Ring to find them, One Ring to bring them all... and in the darkness bind them.
#8361
tegnap megnéztem DVD-n a kapj el ha tudsz c. filmet (már láttam ezelõtt), hihetetlen a film, az 1ik kedvenc filmem, ha fel kellene állítanom a saját top10-es listámat, ez a film biztos helyet kapna rajta
#8360
Viszont az a durva, hogy emlékeim szerint sok-sok évvel ezelõtt volt szokás a teltház, még a multiplexek létezése elõtti idõszakban. (leszámítva néhány megafilm premierjét), viszont a Kontroll-on magyar film létére full tele volt a terem szombaton.
kurvanyu jó-johánzon!!44
#8359
Nekem az nem tetszett, hogy az elején marhajó poénok, meg ötletek voltak (Gestápó-s fazonok, a metro jelvény, stb) De aztán lett egy váltás, ami nem volt olyan szerencsés a filmnek, mivel kicsit unalmas volt, hogy lelassultak az események.
#8358
A mûvészfilm az egy olyan kategória nálad mint az akció vagy a vígjáték?
Nem, de ebben a filmben egyben van minden.
Nem, de ebben a filmben egyben van minden.
ISMÉT ÍROM A BLOGOM: http://sodi.freeblog.hu !!! Off-shore az, ha kevesebb pénzed jut megélhetési szülők kezei közé. A sátán legnagyobb hazugsága, hogy tagadja önmaga létezését.
#8357
Szerintem meg semmi ilyen baj nem volt a kontrollal. Tény, hogy hullámzott a film hangulata, de ezt nem emelném ki annyira, mint egy-két kritikus, és kritikák elolvasása után véleményt mondó mozinézõ. Szórakoztató film volt, ha nem végig a humor, akkor épp a stílusbeli váltás hozott újat az adott pillanatban, a nagyon profi képvilág, és a jó zene végigment az egész filmen. Lényegesen élvezhetõbb darab, mint az Oscar-díjra jelölt (
) Rengeteg.
) Rengeteg.kurvanyu jó-johánzon!!44
#8356
Igen, az összkép számít.
De egy szar vágás ki tud zökkenteni még a legjobb film élvezetébõl is.
Ne érts félre, én nem szoktam FIGYELNI egy film vágásait, csak azt veszem észre, ha a vágás SZAR.
Mert akkor kizökkent az élvezetbõl.
De egy szar vágás ki tud zökkenteni még a legjobb film élvezetébõl is.
Ne érts félre, én nem szoktam FIGYELNI egy film vágásait, csak azt veszem észre, ha a vágás SZAR.
Mert akkor kizökkent az élvezetbõl.
"Az amatörnek 100-ból 99 fotója sikerül. A profinak 100-ból csak EGY!"
#8355
Ja és ettõl függetlenül nekem is tetszett 1-2 swarci meg stallone film, de nem rakom egy szintre egy Blöffel, vagy egy HETEDIKkel. Egyszerüen nem olyan kategóriájú filmek, hogy egy lapon lehetne õket emliteni ezekkel a filmekkel.
"Az amatörnek 100-ból 99 fotója sikerül. A profinak 100-ból csak EGY!"
#8354
A mûvészfilm az egy olyan kategória nálad mint az akció vagy a vígjáték?
Érdekes....
Érdekes....
"Az amatörnek 100-ból 99 fotója sikerül. A profinak 100-ból csak EGY!"
#8353
Csak próbálok rávilágitani az objektivitásra mint fogalom.
Elfogadom ha tetszik egy film, de csak annyit kell tenned, hogy belegondolsz, hogy a múlt héten látott film aminek 10-et adtál annál ez a film jobban tetszett vagy sem.
Ennyi.
Vagy esetleg emlékezz vissza hogy a legutóbbi HASONLÓ hategóriájú filmnél amit láttál jobb volt vagy sem.
Ha igen miért? Ha nem miért?
Ennyi.
Ezután pontozz. Ha ez nem megy, felesleges pontoznod, vágod?
Tényleg nem basztatlak, építõ jellegü a kritikám. Vagy megfogadod, vagy nem, nekem nem lesz se jobb se rosszabb, max te tanulsz belõle.
A minap amúgy olvastam tõled egy objektív kritikát. Meg is lepõdtem, szal tudsz Te, csak nem akarsz!
Elfogadom ha tetszik egy film, de csak annyit kell tenned, hogy belegondolsz, hogy a múlt héten látott film aminek 10-et adtál annál ez a film jobban tetszett vagy sem.
Ennyi.
Vagy esetleg emlékezz vissza hogy a legutóbbi HASONLÓ hategóriájú filmnél amit láttál jobb volt vagy sem.
Ha igen miért? Ha nem miért?
Ennyi.
Ezután pontozz. Ha ez nem megy, felesleges pontoznod, vágod?
Tényleg nem basztatlak, építõ jellegü a kritikám. Vagy megfogadod, vagy nem, nekem nem lesz se jobb se rosszabb, max te tanulsz belõle.
A minap amúgy olvastam tõled egy objektív kritikát. Meg is lepõdtem, szal tudsz Te, csak nem akarsz!
"Az amatörnek 100-ból 99 fotója sikerül. A profinak 100-ból csak EGY!"
#8352
nemanyáztam
"Az amatörnek 100-ból 99 fotója sikerül. A profinak 100-ból csak EGY!"
#8351
nemo nyomában... 😊 ehhe.. aranyos kis okosság.. sajna a szinkron nem tetszett annyira.. bár a teknõs magyarhangja cool😊))))))))) a kõ egy csapatbol annak a hülye göndörhaju csávonak a hangja😊)))) zsír volt na😊 mármint a magyarhang.. a mese meg ari volt.. nem a legjobb de azé ari volt...shrek jobban tetszett
#8350
Na megnézem a Kontrollt.
A vígjáték elemek nagyon szórakoztatóak benne, de sajnos én is nagyon erõsen éreztem, hogy mire gondoltak egyéb kritikák írói, amikor azt mondták, hogy kevereg a filmben minden fajta mûfaj.
Még hagyján, hogy keveredik, de minden fajta átmenet nélkül vannak ezek a váltások a vicces részek, az akciók, és a társadalmi drámás beszélgetések között. Én ez rettenetesen zavaró.
Az embert megfog egy hangulat, majd azt se tudja egy perc múlva, hogy hova lett, és ez elég szar érzés.
Azzal nem érzek egyet (valami mondta), hogy bármikor is unalmassá válna, unalom nélkül végig lehet nézni, csak hát jobb lenne, ha vagy vígjáték lenne, vagy kemény dráma.
Mert ez így egy mûvészfilm, amibe csak azért raktak mókás részeket, hogy az elõzetesben ezeket reklámozni lehessen, és erre bemenjen a nép a moziba.
De ettõl függetlenül tök jó film 😊
A vígjáték elemek nagyon szórakoztatóak benne, de sajnos én is nagyon erõsen éreztem, hogy mire gondoltak egyéb kritikák írói, amikor azt mondták, hogy kevereg a filmben minden fajta mûfaj.
Még hagyján, hogy keveredik, de minden fajta átmenet nélkül vannak ezek a váltások a vicces részek, az akciók, és a társadalmi drámás beszélgetések között. Én ez rettenetesen zavaró.
Az embert megfog egy hangulat, majd azt se tudja egy perc múlva, hogy hova lett, és ez elég szar érzés.
Azzal nem érzek egyet (valami mondta), hogy bármikor is unalmassá válna, unalom nélkül végig lehet nézni, csak hát jobb lenne, ha vagy vígjáték lenne, vagy kemény dráma.
Mert ez így egy mûvészfilm, amibe csak azért raktak mókás részeket, hogy az elõzetesben ezeket reklámozni lehessen, és erre bemenjen a nép a moziba.
De ettõl függetlenül tök jó film 😊
ISMÉT ÍROM A BLOGOM: http://sodi.freeblog.hu !!! Off-shore az, ha kevesebb pénzed jut megélhetési szülők kezei közé. A sátán legnagyobb hazugsága, hogy tagadja önmaga létezését.
#8349
deniro ezzel a filmel futott be, akkor már csak jó lehet 😛 már majdnem mind1ik deniro filmet lattam, kiveve 1-2, pl Angyalszívet se lattam 😞(
#8348
meg a Brazil kéne DVD-n, na megyek alszok, majd holnap irogatok bye, jo8 
#8347
Azt en se es mindeki dicseri vazz..
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8346
😊)
#8345
a taxi sofõr megvan valakinek? kéne nekem az a film 😊 még nem láttam
#8344
Hey de en ma' egyszer megmondtam hogy midnen felm elott megnezem ki rendezte mert nekem magas a Lynch fele alkotas 😊
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8343
ja valami ilyesmi. a csaj azthiszi hogy sikeres, és jó élete van, közben meg nem 
#8342
akkor' ma a Mullholland Dirve is ugyanez csak ott a csaj kepzel el mindent? 😊
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8341
az a lényeg hogy a fickó elmebeteg, és az egészet képzeli ami körülötte történik...
#8340
😄
#8339
Aha most ma' tisztan ertem.
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8338
hát nem... nem hasonlítanám össze, mivel az acéllövedék sokkal nagyobb film 😊
#8337
Acéllövedék
Hát, nem egy Ryan közlegény megmentése...
Hát, nem egy Ryan közlegény megmentése...
#8336
"A címül választott idézet Noam Chomsky Mondattani szerkezetek címû könyvébõl való. A nyelvtanilag helyes azonban nem azonosítható azzal, hogy “jelentést hordozó" vagy “értelmes" - írja a világhírû professzor, - a példamondat képtelen, bár mondattanilag helytálló. Így érzünk a Lost Highway megtekintése után is. A film formailag tökéletes, van eleje, közepe és vége, elmesélhetõ története - ám az értelmezhetõség kritériumának makacsul ellenáll.
Kíséreljük meg feltárni az ábrázolt világot. A film két részbõl áll. Az elsõ hõse Fred Madison, aki azt gyanítja, hogy mialatt õ esténként egy klubban szaxofonozik, felesége megcsalja. A cselekmény akkor kap lendületet, amikor névtelenül küldött videókazettákat találnak az ajtójuk elõtt. Ezeken az otthonuk látható kívülrõl, késõbb belülrõl, az utolsón pedig az asszony feldarabolt holtteste. A férjet gyilkosság vádjával letartóztatják, s egy reggel új emberként, fiatal autószerelõként ébred fel cellájában. A második rész középpontjában ez a fiú, Pete Dayton áll. Viszonya lesz a helyi gengszterfõnök barátnõjével, akit ugyanaz a színésznõ játszik, mint aki a meggyilkolt feleséget alakította. A film végén megismétlõdik a személyiség transzformációja, Pete-bõl újra Fred lesz, s megöli felesége szeretõjét, a gengszterfõnököt.
A nem lineáris cselekmény, a tér-idõ kategóriák felbontása miatt a film hátat fordít a hagyományos megközelítésnek, a két történetet nem tekinthetjük egyaránt valóságosnak. “A magam módján szeretek emlékezni, nem feltétlenül úgy, ahogy történt" - mondja a zenész. Ezért a második történetet felfoghatjuk Fred álmának, tudattalanja látomásszerû kivetülésének Fred tudata a fiú és a férfi harcának színtere, a pszichológiai kettõsség itt fizikai kettõsséggé válik - ezt kiemelendõ, a két szerepet két színész játssza. Az amnéziában szenvedõ, magánzárkájában feleszmélõ Pete az ártatlanság és naivság szimbóluma, míg vele szemben Fred a tapasztaltságot, a romlottságot képviseli. Hasonlóságukat jelzi, hogy Pete ugyanúgy áll a tükör elõtt, éppúgy lép be a folyosók fenyegetõ sötétjébe, mint Fred. Nem bírja hallgatni az ismerõsnek tûnõ szaxofon hangját, s értetlenül áll a gyilkosság felvillanó képeivel szemben - a történet folyamán a fiún fokozatosan úrrá lesz Fred erõteljesebb személyisége. A rendezõ két filmtörténeti tradíciót játszat egymásba. Az egyik Bunuel A vágy titokzatos tárgya címû filmje, amelyben két nõ játszotta ugyanazt a szerepet, a másik a horror egyik õsi patentjének, a kettõs én motívumának beemelése a filmbe.
A férfiak megmérettetésének bírája, ahogy az Lynch-nél szokás, most is a Nõ lesz. Fred házassága válságban van, erre utalnak kiüresedett beszélgetéseik és kétségbeesett szeretkezésük, amelyben a nõ végig passzív marad. A feleség, Renee fekete hajú, látszatra a férfinak kiszolgáltatott, kissé unatkozó házi cicus benyomását kelti. Titokban azonban egy gengszterfõnök és egy pornófilm készítõ barátnõje. Valódi énje elevenedik meg a második részben, amikor stilizáltan, szõkére festve egy Cadillac-bõl lép elénk, hogy elcsábítsa a tinédzser Pete-t. A szexualitás két archetípusa jelenik meg; a sötét hajú nõ az ártatlanság megtestesítõje, míg a szõke a szexualitás mély örvényeibe magával ragadó végzet asszonya. Mintául mindjárt itt van Hitchcock Vertigója. Pete ellenállhatatlanul sodródik vesztébe, a folyamat egy éjszakai, félbeszakított coitusban éri el tetõpontját. A femme fatale, a végzet asszonya nem birtokolható, õt senki sem kaphatja meg. Ez a felismerés a felnõtté válás pillanata a fiú számára, túl vagyunk a csábításon és bûnbeesésen. Pete immár tapasztalt férfiként, újra Fredként tér magához, hogy beteljesítse sorsát, kivégezze feleségét és annak szeretõjét. Ölnek, ha nem ölelnek...A film második részében a két nõ együtt látható egy fotón, a végén a szõke eltûnik róla - a fénykép realitásában a tudatvilágnak nincs helye. Ha ez így van, akkor hogy kerül át a tudattalanban megölt pornófilm készítõ holtteste a valóságos világba? Lehet, hogy a film elsõ felét sem foghatjuk fel valóságosként?
A filmet egyesek pszichogén fúgaként jellemezték, olyan “lelki menekülésként", amelyben az egyén feladja világát, családját - mindent magából és maga körül, hogy más egyéniséget vehessen fel. A gondolatmenetet követve az egész filmet felfoghatnánk úgy, mint ami csak Fred tudatában zajlik le, s az eseményeket ennek a lélekvesztésnek különbözõ stációiként szemlélhetnénk. Modellként vehetõ Ken Russell 1980-as filmje, az Altered States (Alternatív állapotok). Ennek hõse egy kísérlet következtében különbözõ lelki és fizikai állapotokba kerül, melyekben saját bensõ vágyaival és félelmeivel szembesülve végül megtalálja önmagát. A Lost Highway mintha ellenkezõ folyamatot mutatna, amelyben a hõs, Fred elveszíti önmagát. A filmben talán a Gonosz megtestesítõjeként megjelenik egy idegen, aki egyre inkább hatalmába keríti a zenészt, s a végén már közösen végzik ki a gengsztert. Egy gyufa fellobbanó lángja, a tûzbe boruló tengerparti ház, a vörös színekben izzó szoba, mind a Rossz sátáni szimbolikáját erõsítik. A nézõ azonban továbbra sem tud mit kezdeni a fekete-fehér videofelvételek és a színes jelenetek egymásba játszásával - s a dualitás, a világok, a szereplõk, a színészek megkettõzése állandó zavar forrása. De ha a történet nem több, mint Fred privát lelki naplója, melynek hátterében a féltékenység áll,- akkor minden tétjét veszti, a vérbõl, a Gonoszból, az emberi sorsból csak egy lelki beteg hatásos sormintái lesznek.
Még jó néhány lehetõséget felsorolhatnánk, ám mindannyiszor összezavarodnánk, ellentmondásokba ütköznénk. Úgy tûnik, a Lost Highway az alapos és következetes elemzésnek ellenáll. Bunuel vagy Robbe-Grillet, de Lynch korábbi munkái megfelelnek ennek a kritériumnak. A film olyan, mint egy sokkoló kirakósjáték, ahonnét elloptak bizonyos darabokat, ezért a teljes képet már sosem sikerül összeállítanunk. Hiányzik belõle a szintetizáló erõ, egy gondolati vagy érzelmi vezérfonal, amely egységbe foglalná az egészet. Izgalmasan kezdõdik, ám a feleslegesen túlbonyolított második részben elveszítjük érdeklõdésünket - lényegében minden lényegtelen marad.
Van ennek a történetnek egy megnevezhetetlen, fehér bohóc arcú szereplõje is, akinek a Twin Peaks törpéje lehet a modellje, s akivel Fred egy estélyen találkozik. Kettejük párbeszéde elkülönül környezetüktõl, a külvilág hangban és képben is megszûnik számukra. A bohóc számos alkalommal visszatér még Fred vízióiban, felesége alakjában, s többször feltûnik a késõbbiekben is. Ki õ? Talán a végzet manifesztációja, akinek szabad átjárása van a különbözõ világok között, aki a megfelelõ pillanatban nyomja Fred kezébe a kést. Talán a megszemélyesített sors, ami félrehajtott függönyök mögül leselkedik ránk (Kék bársony), s videofelvétellel bizonyítja a gengszternek, miért is kell meghalnia. Talán a bennünk lévõ destruktív, pusztító ösztön. Esetleg mind egyszerre, esetleg egyik sem?
De már hallani is a Lynch rajongók ütemes skandálását. Nem kell mindent megmagyarázni! Ez támadás a mûalkotás közvetlen élvezhetõségével szemben. Az intellektualizáló szemlélet szükségképpen a mûvészet rangvesztésével jár. Helyette dõljünk hátra székünkben, s adjuk át magunkat a képek és hangok szabad áramlásának, merüljünk el egy kétségtelenül szuggesztív világba. Örüljünk a lélekvándorlás, a végzetes körforgás hatásnövelõ effektusainak. Ez egy pszichoanalitikus utazás, ezoterikus lidércnyomás, pszichogén fúga (sic!) - így beszélnek.
A kritikus hibája lenne, hogy megpróbál értelmet keresni? Hiányoznék belõle a mûvészettel szembeni alázat, ha a lila füstfelhõk kergetésében nem kíván részt venni?
A Lost Highway mûfaját tekintve modern film noir, melynek ihletõje között ott találjuk az 1945-ös Detour-t. A mindennapok ötvözése a horrorral, a hétköznapok sablonjainak felbomlása és átalakulása rémálommá, a gonosz felnagyított ábrázolása, a femme fatale figurája, a vágy és a vér fenyegetõ jelenléte Lynch és a mûfaj egyaránt kedvelt kellékei. A film nagy ötlete a pszichikai kettõsség fizikaivá válása. De bizonyára emlékeznek még a Zelig sírnivalóan kacagtató történetére, akinek rabbivá változása oly meggyõzõre sikeredett, hogy egyesek legszívesebben deportálták volna õt. Woody Allen-nél persze nem volt misztikum és szent õrület. Veszített Lynch a humorából is, már csak a rendõrök és bûnözõk bemutatásának pillanataiban mosolyodunk el. Mintha túlságosan komolyan venné önmagát. Hol van már a Veszett a világ ironikus tündérmeséje, az Eraserhead (Radírfej) fekete komédiája. A végzetes és sötét hangvétel alól csak egyetlen jelenet kivétel, amikor az andalító zenét hallgató Pete egy nyugágyban fekve pihen, körülötte fürdõmedence, gyerekjátékok, kutya - a kisvárosi békesség jelképei, a Kék bársony ironikus hangulata.
Lynch sûrûn idéz magától, de míg ezek a korábbiakban a történetek szövetébõl nõttek ki, addig most az anyagtól eloldottan, magukban lebegnek. A rendezõ megpróbál öntörvényû alkotást létrehozni, de csak az önplágiumig jut el. A Kék bársonyban emlékezetes az éjszakai száguldás és az útvesztõ metafórája, a kamera néha ráközelít Isabella Rossellini vörös ajkára, amely csaknem elnyel bennünket. Ez egyszerre jelenthette a szenvedést és a szenvedélyt, az alámerülést a lélek legbensõbb útjaiba. - A Lost Highway-ben is felhasználtatik ez a plán, amikor a szõke nõ, majd a gengszter telefonon beszélnek a fiúval, - a hatást ezáltal a film noir stilisztikai játékává fokozva le. A naplemente vöröslõ színei vagy a sivatagban, reflektorfények elõtt divatos és bombasztikus zenére szeretkezõk képei olykor átlépik a giccs határát. Lynch egykor újszerû filmnyelvi megoldásai megmerevedni látszanak, az együtthangzásból az egymás melletti hangok disszonanciája lett.
Az igazság az, hogy magam is Lynch rajongó volnék. 1985-ben az Elefántember kapcsán az elsõk között írhattam e kivételes tehetségû alkotóról. A nálunk nem vetített Eraserhead-et és a Kék bársonyt szürrealista remekmûveknek tartom, s a Veszett a világ Cannes-i nagydíjához sem férhet kétség. Ám ezen a pályán is akadtak mélyrepülések, a Dûne vagy a Tûz, jöjj velem! Készséggel hajlandó vagyok elismerni, hogy a Lost Highway jobb, mint ez utóbbiak, hogy összetéveszthetetlenül egyéni stílusa van, hogy a félelem, a szex és erõszak erõteljes képei következtében a mû második felében sem unatkozunk. Kimagaslóan jó a hanganyaga, a visszhangok és suttogások, a korábbról már ismert hangrobbanások szinte megbénítják a nézõt. A Lost Highway-t azonban nem a tucatfilmekhez kell mérnünk, hanem szerzõjének életmûvén belül kell szemlélnünk. S egy Lynch formátumú rendezõ nem engedheti meg magának, hogy középszerû legyen.
Ki maga? - kérdezik a filmben a bohócarcú férfitól. Lehet egy ember egyszerre két helyen ? Válaszok helyett csak sátáni kacagást vagy sejtelmes hallgatásokat kapunk, ami önmagában még nem lenne baj. A Lost Highway-t azonban nem az elhallgatás beszédes és többértelmû csendjei jellemzik, - ezek inkább a fáradtság semmitmondó csendjei.
"
Kíséreljük meg feltárni az ábrázolt világot. A film két részbõl áll. Az elsõ hõse Fred Madison, aki azt gyanítja, hogy mialatt õ esténként egy klubban szaxofonozik, felesége megcsalja. A cselekmény akkor kap lendületet, amikor névtelenül küldött videókazettákat találnak az ajtójuk elõtt. Ezeken az otthonuk látható kívülrõl, késõbb belülrõl, az utolsón pedig az asszony feldarabolt holtteste. A férjet gyilkosság vádjával letartóztatják, s egy reggel új emberként, fiatal autószerelõként ébred fel cellájában. A második rész középpontjában ez a fiú, Pete Dayton áll. Viszonya lesz a helyi gengszterfõnök barátnõjével, akit ugyanaz a színésznõ játszik, mint aki a meggyilkolt feleséget alakította. A film végén megismétlõdik a személyiség transzformációja, Pete-bõl újra Fred lesz, s megöli felesége szeretõjét, a gengszterfõnököt.
A nem lineáris cselekmény, a tér-idõ kategóriák felbontása miatt a film hátat fordít a hagyományos megközelítésnek, a két történetet nem tekinthetjük egyaránt valóságosnak. “A magam módján szeretek emlékezni, nem feltétlenül úgy, ahogy történt" - mondja a zenész. Ezért a második történetet felfoghatjuk Fred álmának, tudattalanja látomásszerû kivetülésének Fred tudata a fiú és a férfi harcának színtere, a pszichológiai kettõsség itt fizikai kettõsséggé válik - ezt kiemelendõ, a két szerepet két színész játssza. Az amnéziában szenvedõ, magánzárkájában feleszmélõ Pete az ártatlanság és naivság szimbóluma, míg vele szemben Fred a tapasztaltságot, a romlottságot képviseli. Hasonlóságukat jelzi, hogy Pete ugyanúgy áll a tükör elõtt, éppúgy lép be a folyosók fenyegetõ sötétjébe, mint Fred. Nem bírja hallgatni az ismerõsnek tûnõ szaxofon hangját, s értetlenül áll a gyilkosság felvillanó képeivel szemben - a történet folyamán a fiún fokozatosan úrrá lesz Fred erõteljesebb személyisége. A rendezõ két filmtörténeti tradíciót játszat egymásba. Az egyik Bunuel A vágy titokzatos tárgya címû filmje, amelyben két nõ játszotta ugyanazt a szerepet, a másik a horror egyik õsi patentjének, a kettõs én motívumának beemelése a filmbe.
A férfiak megmérettetésének bírája, ahogy az Lynch-nél szokás, most is a Nõ lesz. Fred házassága válságban van, erre utalnak kiüresedett beszélgetéseik és kétségbeesett szeretkezésük, amelyben a nõ végig passzív marad. A feleség, Renee fekete hajú, látszatra a férfinak kiszolgáltatott, kissé unatkozó házi cicus benyomását kelti. Titokban azonban egy gengszterfõnök és egy pornófilm készítõ barátnõje. Valódi énje elevenedik meg a második részben, amikor stilizáltan, szõkére festve egy Cadillac-bõl lép elénk, hogy elcsábítsa a tinédzser Pete-t. A szexualitás két archetípusa jelenik meg; a sötét hajú nõ az ártatlanság megtestesítõje, míg a szõke a szexualitás mély örvényeibe magával ragadó végzet asszonya. Mintául mindjárt itt van Hitchcock Vertigója. Pete ellenállhatatlanul sodródik vesztébe, a folyamat egy éjszakai, félbeszakított coitusban éri el tetõpontját. A femme fatale, a végzet asszonya nem birtokolható, õt senki sem kaphatja meg. Ez a felismerés a felnõtté válás pillanata a fiú számára, túl vagyunk a csábításon és bûnbeesésen. Pete immár tapasztalt férfiként, újra Fredként tér magához, hogy beteljesítse sorsát, kivégezze feleségét és annak szeretõjét. Ölnek, ha nem ölelnek...A film második részében a két nõ együtt látható egy fotón, a végén a szõke eltûnik róla - a fénykép realitásában a tudatvilágnak nincs helye. Ha ez így van, akkor hogy kerül át a tudattalanban megölt pornófilm készítõ holtteste a valóságos világba? Lehet, hogy a film elsõ felét sem foghatjuk fel valóságosként?
A filmet egyesek pszichogén fúgaként jellemezték, olyan “lelki menekülésként", amelyben az egyén feladja világát, családját - mindent magából és maga körül, hogy más egyéniséget vehessen fel. A gondolatmenetet követve az egész filmet felfoghatnánk úgy, mint ami csak Fred tudatában zajlik le, s az eseményeket ennek a lélekvesztésnek különbözõ stációiként szemlélhetnénk. Modellként vehetõ Ken Russell 1980-as filmje, az Altered States (Alternatív állapotok). Ennek hõse egy kísérlet következtében különbözõ lelki és fizikai állapotokba kerül, melyekben saját bensõ vágyaival és félelmeivel szembesülve végül megtalálja önmagát. A Lost Highway mintha ellenkezõ folyamatot mutatna, amelyben a hõs, Fred elveszíti önmagát. A filmben talán a Gonosz megtestesítõjeként megjelenik egy idegen, aki egyre inkább hatalmába keríti a zenészt, s a végén már közösen végzik ki a gengsztert. Egy gyufa fellobbanó lángja, a tûzbe boruló tengerparti ház, a vörös színekben izzó szoba, mind a Rossz sátáni szimbolikáját erõsítik. A nézõ azonban továbbra sem tud mit kezdeni a fekete-fehér videofelvételek és a színes jelenetek egymásba játszásával - s a dualitás, a világok, a szereplõk, a színészek megkettõzése állandó zavar forrása. De ha a történet nem több, mint Fred privát lelki naplója, melynek hátterében a féltékenység áll,- akkor minden tétjét veszti, a vérbõl, a Gonoszból, az emberi sorsból csak egy lelki beteg hatásos sormintái lesznek.
Még jó néhány lehetõséget felsorolhatnánk, ám mindannyiszor összezavarodnánk, ellentmondásokba ütköznénk. Úgy tûnik, a Lost Highway az alapos és következetes elemzésnek ellenáll. Bunuel vagy Robbe-Grillet, de Lynch korábbi munkái megfelelnek ennek a kritériumnak. A film olyan, mint egy sokkoló kirakósjáték, ahonnét elloptak bizonyos darabokat, ezért a teljes képet már sosem sikerül összeállítanunk. Hiányzik belõle a szintetizáló erõ, egy gondolati vagy érzelmi vezérfonal, amely egységbe foglalná az egészet. Izgalmasan kezdõdik, ám a feleslegesen túlbonyolított második részben elveszítjük érdeklõdésünket - lényegében minden lényegtelen marad.
Van ennek a történetnek egy megnevezhetetlen, fehér bohóc arcú szereplõje is, akinek a Twin Peaks törpéje lehet a modellje, s akivel Fred egy estélyen találkozik. Kettejük párbeszéde elkülönül környezetüktõl, a külvilág hangban és képben is megszûnik számukra. A bohóc számos alkalommal visszatér még Fred vízióiban, felesége alakjában, s többször feltûnik a késõbbiekben is. Ki õ? Talán a végzet manifesztációja, akinek szabad átjárása van a különbözõ világok között, aki a megfelelõ pillanatban nyomja Fred kezébe a kést. Talán a megszemélyesített sors, ami félrehajtott függönyök mögül leselkedik ránk (Kék bársony), s videofelvétellel bizonyítja a gengszternek, miért is kell meghalnia. Talán a bennünk lévõ destruktív, pusztító ösztön. Esetleg mind egyszerre, esetleg egyik sem?
De már hallani is a Lynch rajongók ütemes skandálását. Nem kell mindent megmagyarázni! Ez támadás a mûalkotás közvetlen élvezhetõségével szemben. Az intellektualizáló szemlélet szükségképpen a mûvészet rangvesztésével jár. Helyette dõljünk hátra székünkben, s adjuk át magunkat a képek és hangok szabad áramlásának, merüljünk el egy kétségtelenül szuggesztív világba. Örüljünk a lélekvándorlás, a végzetes körforgás hatásnövelõ effektusainak. Ez egy pszichoanalitikus utazás, ezoterikus lidércnyomás, pszichogén fúga (sic!) - így beszélnek.
A kritikus hibája lenne, hogy megpróbál értelmet keresni? Hiányoznék belõle a mûvészettel szembeni alázat, ha a lila füstfelhõk kergetésében nem kíván részt venni?
A Lost Highway mûfaját tekintve modern film noir, melynek ihletõje között ott találjuk az 1945-ös Detour-t. A mindennapok ötvözése a horrorral, a hétköznapok sablonjainak felbomlása és átalakulása rémálommá, a gonosz felnagyított ábrázolása, a femme fatale figurája, a vágy és a vér fenyegetõ jelenléte Lynch és a mûfaj egyaránt kedvelt kellékei. A film nagy ötlete a pszichikai kettõsség fizikaivá válása. De bizonyára emlékeznek még a Zelig sírnivalóan kacagtató történetére, akinek rabbivá változása oly meggyõzõre sikeredett, hogy egyesek legszívesebben deportálták volna õt. Woody Allen-nél persze nem volt misztikum és szent õrület. Veszített Lynch a humorából is, már csak a rendõrök és bûnözõk bemutatásának pillanataiban mosolyodunk el. Mintha túlságosan komolyan venné önmagát. Hol van már a Veszett a világ ironikus tündérmeséje, az Eraserhead (Radírfej) fekete komédiája. A végzetes és sötét hangvétel alól csak egyetlen jelenet kivétel, amikor az andalító zenét hallgató Pete egy nyugágyban fekve pihen, körülötte fürdõmedence, gyerekjátékok, kutya - a kisvárosi békesség jelképei, a Kék bársony ironikus hangulata.
Lynch sûrûn idéz magától, de míg ezek a korábbiakban a történetek szövetébõl nõttek ki, addig most az anyagtól eloldottan, magukban lebegnek. A rendezõ megpróbál öntörvényû alkotást létrehozni, de csak az önplágiumig jut el. A Kék bársonyban emlékezetes az éjszakai száguldás és az útvesztõ metafórája, a kamera néha ráközelít Isabella Rossellini vörös ajkára, amely csaknem elnyel bennünket. Ez egyszerre jelenthette a szenvedést és a szenvedélyt, az alámerülést a lélek legbensõbb útjaiba. - A Lost Highway-ben is felhasználtatik ez a plán, amikor a szõke nõ, majd a gengszter telefonon beszélnek a fiúval, - a hatást ezáltal a film noir stilisztikai játékává fokozva le. A naplemente vöröslõ színei vagy a sivatagban, reflektorfények elõtt divatos és bombasztikus zenére szeretkezõk képei olykor átlépik a giccs határát. Lynch egykor újszerû filmnyelvi megoldásai megmerevedni látszanak, az együtthangzásból az egymás melletti hangok disszonanciája lett.
Az igazság az, hogy magam is Lynch rajongó volnék. 1985-ben az Elefántember kapcsán az elsõk között írhattam e kivételes tehetségû alkotóról. A nálunk nem vetített Eraserhead-et és a Kék bársonyt szürrealista remekmûveknek tartom, s a Veszett a világ Cannes-i nagydíjához sem férhet kétség. Ám ezen a pályán is akadtak mélyrepülések, a Dûne vagy a Tûz, jöjj velem! Készséggel hajlandó vagyok elismerni, hogy a Lost Highway jobb, mint ez utóbbiak, hogy összetéveszthetetlenül egyéni stílusa van, hogy a félelem, a szex és erõszak erõteljes képei következtében a mû második felében sem unatkozunk. Kimagaslóan jó a hanganyaga, a visszhangok és suttogások, a korábbról már ismert hangrobbanások szinte megbénítják a nézõt. A Lost Highway-t azonban nem a tucatfilmekhez kell mérnünk, hanem szerzõjének életmûvén belül kell szemlélnünk. S egy Lynch formátumú rendezõ nem engedheti meg magának, hogy középszerû legyen.
Ki maga? - kérdezik a filmben a bohócarcú férfitól. Lehet egy ember egyszerre két helyen ? Válaszok helyett csak sátáni kacagást vagy sejtelmes hallgatásokat kapunk, ami önmagában még nem lenne baj. A Lost Highway-t azonban nem az elhallgatás beszédes és többértelmû csendjei jellemzik, - ezek inkább a fáradtság semmitmondó csendjei.
"
#8335
akko rid ma' le mirol is szolt 😊
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8334
elõször csak nagyjából értettem a dolgot, de aztán olvastam egy elemzést róla 😊))
#8333
De.😊
A medve nem játék.
#8332
Lost highway? na akkor meseld el te mit ertettel belole mert engem az elso 5 percben es az utso jelenet kicsit oszekavart 😊
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8331
pl a pókember a világ egyik legszarabb filmje... számomra élvezhetetlen.
egyedül azon röhögtünk a bátyámmal, mikor a feliratot iró srác a film végére belerakott a szövegbe pár poént (gondolom õ is szenvedett már a vége felé)
egyedül azon röhögtünk a bátyámmal, mikor a feliratot iró srác a film végére belerakott a szövegbe pár poént (gondolom õ is szenvedett már a vége felé)
#8330
az számit hogy hogy összességében mit gondolsz a filmrõl, nem az hogy hogy van vágva 😊)
#8329
swarci meg stalone filmek jóóók 😊))
#8328
+ most lattam eloszor a lost highwayt, meg a karácsonyi lidércnyomást
#8327
Jacky Brown
#8326
Jo figyej en nem mondom hogy ertek hozza de mindekinek megvan a maga izlese. blasta leanyazott mert szeretem a regi Swarci es Stalone muvikat. De hat ez van nekem nagyon teccet egy jo par darab. Masik topikban folyik a vita a Disney mesekrol es igy tovabb. Szerintem fogadjatok el igy ahogy vagyok es ha nem teccik nem kell anyazni mert hulyen erzem mar magam oszinten 
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8325
Na ez 10/10 !!!
\"És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják,hogy én vagyok az Úr,ha bosszúmat állom rajtok.\" Ezékiel 25, 17
#8324
Hadde bogaram en engem mesze nem erdekel a szinesz operator vagas cucc 😊 Baszotul nem erdekel 😊
En a 10/10 et akkor adom ha en ugy jovok ki a mozibol hogy "hu baze mekorra film" erted?
Nem vagyok film kritikus es nincs is kedvem elemezni egy filmet. Elmondom hogy szerintem mi nem volt jo es mi volt jo 😊
En a 10/10 et akkor adom ha en ugy jovok ki a mozibol hogy "hu baze mekorra film" erted?
Nem vagyok film kritikus es nincs is kedvem elemezni egy filmet. Elmondom hogy szerintem mi nem volt jo es mi volt jo 😊
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8323
Sephi, még mindig nem érted!
Nekem szinte soha nem azzal van/volt a bajom, hogy neked mi tetszik és mi nem!
Nekem az ÉRTÉKRENDEDEEL votl bajom!
Ahogy értékelsz egy filmet, az a gáz! Nem vagy objektív! Nem tudsz kategórián belül viszonyítani. Ez a gond.
És nem bántó szándékkal írom ezt most, hanem okító szándékkal, biz' Isten!
Próbálj meg néha a dolgok mögé nézni, és meglátni egy-egy film, színész, operatõr, vágás, rendezés NEGATÍVUMAIT is! Ezeket tekintsd át magadban, és azután értékelj egy filmet 10-es listán!
Vagy tudodmit? Értékled 100-as listán! Az azért könnyebb.
Na ennyi.
Nekem szinte soha nem azzal van/volt a bajom, hogy neked mi tetszik és mi nem!
Nekem az ÉRTÉKRENDEDEEL votl bajom!
Ahogy értékelsz egy filmet, az a gáz! Nem vagy objektív! Nem tudsz kategórián belül viszonyítani. Ez a gond.
És nem bántó szándékkal írom ezt most, hanem okító szándékkal, biz' Isten!
Próbálj meg néha a dolgok mögé nézni, és meglátni egy-egy film, színész, operatõr, vágás, rendezés NEGATÍVUMAIT is! Ezeket tekintsd át magadban, és azután értékelj egy filmet 10-es listán!
Vagy tudodmit? Értékled 100-as listán! Az azért könnyebb.
Na ennyi.
"Az amatörnek 100-ból 99 fotója sikerül. A profinak 100-ból csak EGY!"
#8322
O hogy szopodna' meg te is 😊)))))))))
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8321
Látod ez például nem tetszik neki 😊
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – > ¯\_(ツ)_/¯
#8320
Szopja' le 😊
Na es aztan ha nekem teccik az me' baj?
Szerintem akkor is jo film😊
A Time Changer-t meg ne nezzetek meg soha! komolyan! Ez a film a delutani hittanoran kell berakni mert ott erdekes.
Osze probaltak kevereni a hitvallast az idoutazassal de egy nagy barosmag lett belole! Broaaf...
Na es aztan ha nekem teccik az me' baj?
Szerintem akkor is jo film😊
A Time Changer-t meg ne nezzetek meg soha! komolyan! Ez a film a delutani hittanoran kell berakni mert ott erdekes.
Osze probaltak kevereni a hitvallast az idoutazassal de egy nagy barosmag lett belole! Broaaf...
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8319
lol...
지금은 소녀시대 앞으로도 소녀시대 영원히 소녀시대 SONE
#8318
lb=kb
"Az amatörnek 100-ból 99 fotója sikerül. A profinak 100-ból csak EGY!"
#8317
De még van az évbõl 1,5 hónap, ezalatt lb. 10 sokkalsokkalezalegjobb filmet fogsz megnézni.
(ahogy ismerlek)
(ahogy ismerlek)
"Az amatörnek 100-ból 99 fotója sikerül. A profinak 100-ból csak EGY!"
#8316
De komolyan nagyon fasza! Megeri megnezni!
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8315
Attol meg hoghy 10/10 adtam az azt jelenti hogy teccet a film. Ez 11/10 na jol van ?😊
C.W. - A talk about E3: \"It\'s nice too see that Sony and Microsoft finally got their own Wii emulator!\"
#8313
a tesó az jo film?
#8312
Ma megnéztem a Kontroll-t.
Az eleje meglepõen jó volt, szinte percenként eldurrant egy-egy jó poén. Aztán egyrejobban elvonttá vált a film, majd már szinte dögunalmassa. 😞 Örültem volna, ha egy olyan filmet csináltak volna végig, mint amilyen az eleje volt. Zenéje is jó volt az elején. Tisztára mintha két külön rendezõ írta csinálta volna.
Az eleje meglepõen jó volt, szinte percenként eldurrant egy-egy jó poén. Aztán egyrejobban elvonttá vált a film, majd már szinte dögunalmassa. 😞 Örültem volna, ha egy olyan filmet csináltak volna végig, mint amilyen az eleje volt. Zenéje is jó volt az elején. Tisztára mintha két külön rendezõ írta csinálta volna.