Filmek, amiket most láttunk...

Szeretem QT filmjeit, a adott korszakról meg végképp, mégis csalódás volt nekem ez a film, mint a két nézõpontból: mint történelmi bizonyság, mint rendezõi munkásság.
Igaz nekem a G.I. Joe: The Rise of Cobra is csak egy bárgyú akció film volt, a Transformersek meg egyenesen selejtes végbélkúpok, más meg itt lelkendezett rajta )))

Egy Tarantino kedvelõ jobban különbséget tud tenni egy jó és egy rossz Tarantino film között (nekem is megy), mint aki eleve MINDET szarnak tartja alapból, akár látatlanul is.

SPOILER

Bazeg, konkretan 2 darabb fegyveres or volt az egesz epuletben, azok is
Hittler szobaja elott. Erted mar mire mondom?

Eleve hypeolva ult be ra, mert Tarantino a kedvenc es neki meg az is tetszik tole, ha belebarnaz a WC-be.
Mi a kulonbseg ? Semmi.

Figyelem! aki érzékeny a nemzetgyalázásra az ne olvassa tovább)))...

Mihai Viteazul

szóval a románoknak is van afféle Tenkes kapitány meg Kõszívû ember fiai féle nagyvolumenû történelmi filmje: a fentnevezett Mihai Viteazul
Több román kolléga volt a nokiánál amíg ott serénykedtem, most meglátogatot egy, így kihasználtam és beállítottam szinkrontolmácsolási üzemmódra....
Azt kell hogy mondjam hogy tényleg mint a valós megtörtént eseményekbõl tudjuk, teli van csatajelenetekkel, intrikával, árulással,hazaszeretettel,satöbbi mint az amúgyis efféle heroizáló filmekben.
Mihai egy rövid idõben egyesítette a három fejedelemséget (moldávia,havaselve,erdély), persze se a magyaroknak se a lengyeleknek, se a törököknek, se a bécsi udvarnak nem tetszett egy feltörekvõ új hatalom. Alá is vágtak becsülettel, aztán Basta õt is meggyilkoltatta mint a jó emlékezetû Báthory Andrást.
Elég hiteles lett a kor bemutatása, semmi dákóromán elmélet meg ilyen hülyeség, már amennyire a kollága tolmácsolásában megértettem. Jó történelmi film, már annak maki ért románul....

Eleve prekoncepcióval ült be rá, ha nem tudta volna ki rendezte, lehet, még tetszett is volna neki, de legalábbis nem húzza le ennyire.

"de ha mégis, hát akkor sem fogja azt mondani rá, hogy JÓ!"

Már tegnap is mondtam, hogy használd a szemed arra amiért ott van!!!!

Részemrõl ennyi, nem vitázom tovább.

Jah es meg valami a masik kifogasod is marhasag, mert a srac nem szereti a Tarantinot meg is megnezte. Tehat a borivos hasonlatod is igencsak santit.

"Lófaszt ugyanaz a helyzet." Pedig pontosan ugyanolyan.

Vegul is akkor valoban nincs olyan, hogy az en kertem a legzoldebb, az en p*cs*m a legnagyobb, az en ruham a legszebb. Vegul is jah ha valaki elfogult azzal amit szeret, akkor az nem ugyanaz mint ha elfogult lenne azzal szemben amit nem szeret. Itt latszodik a szemellenzo es a kettos merce. Mind a ket oldal ugyanolyan. Egyik kutya, masik eb.

Szegény apám (Isten nyugosztalja) kiskoromban kivitt a meccseire az amatõr ligában. Õ bazi lelkes volt és jól is játszott, de én kb. lefontam a lábamat és rámjött a sikongató lábrázás, mert azzal még sem sérthettem meg az õsömet, hogy könyvet veszek elõ és olvasgatok, míg õk rúgják a bõrt, viszont a meccs nézésénél és unalmasabb dolgot el senem tudok képzelni (talán a pecázás, apám pecázni is mindig elvitt, de míg õ nyerte a díjakat én meg kurvára sajnáltam szegény halakat (pláne meg sem eszem õketm)). 😄DD

Ez pont így van. Én pl. teszem azt zsigerbõl telibeutálom a sportjátékokat, így kb. egyikrõl sem tudnék véleményt mondani (Fifa 90210 😄), merthogy nem ismerem õket és NEM IS AKAROM megismerni õket jobban. 😄 Magát a game kategóriát nem csipázom úgy egyben, kölün-külön nyilván nem tudnék rosszabb, vagy jobb elemeket kiemelni közülük (ojektíve pláne nem).

Lófaszt ugyanaz a helyzet.
Aki utálja a bort az elé oda lehet tenni bármilyen überkirály bort, dunszt sem fogja megkóstolni, de ha mégis, hát akkor sem fogja azt mondani rá, hogy JÓ!
Aki szereti, az viszont képes különbséget tenni szar, közepes, jó és legjobb között.

De látom nem érted, semmi baj nincs, elõfordul az ilyesmi netszerte!
Napá

Nem kell a blabla, ha te leszolsz mast hogy elfogult, mikozben kinyilvanitod, hogy Tarantinot talan le is spangliznad, ha megtehetned, kb ugyanaz a helyzet az elfogultsag kerdesevel szemben.

És ha már kimásoltad abból a kommentembõl a részletet, másoljuk már ide az egész bekezdést is, úgy lesz teljes, ha nem baj!

"Én se járok mûvészmozikba, (a hideg kiráz az oda járó emberektõl is) nekem Tarantino, Boyle, Richie, (és talán Scott) jelentik a filmezés mûvészetét, viszont nem is fikázom egyik mûvészben látható filmet se, egyszerûen konstatáltam, hogy nem nekem készítik Õket (najó, néha 1-1 film jó a mûvészben is)"

(mellesleg 2004 óta már nem egyszer jártam a mûvészben, legutóbb a Plasztik szerelem c. filmet néztem ott)

Te sem vagy komplett bazmeg, 2004-es kommentet visszakeresel???
Remélem vagy 10 percet elvett a kis életedbõl <#mf2>

Amúgy igazad van, hibáztam, kösz a javítást, a helyes szó a KOMPETENS lett volna. Az objektivitás nem ide való, sry.

De lefordíthatom magyarra is, ha netán még kedved lenne kötekedni:
Marci kritikája lófaszt sem ér, ha olyan dologról ír amit ELEVE nem szeret.
Én sem szeretem a pl. a focit, nem is megyek el egy meccsre sem, hogy utána jöhessek kritizálni, hogy milyen fostartály egy játék ez...

Nemtom érthetõ-e a dolog?!

"Én se járok mûvészmozikba, (a hideg kiráz az oda járó emberektõl is) nekem Tarantino, Boyle, Richie, (és talán Scott) jelentik a filmezés "

Innentol kezdve nem objektiv a kritikad neked sem, ha igy nezzuk: Blasta 2004. máj. 16. 08:55 | #12912

"Nem szeretem Tarantinot"

Innentõl nem túl objektív a "kritikád", meg is spórolhattad volna. <#wave>

jövök egy kólával, már azt hittem velem van baj)))

OFF
Moovie újra ingyenes
ON

Inglorious Basterds:

Tesommal neztuk meg egy amerikai moziban. Nem szeretem Tarantinot, de kaptunk ket ingyen jegyet, es beultunk ra. Hiba volt....

Ilyen egy szar, unalmas filmet, en mar regen lattam. Kozepes szineszi jatekkal. Viszont azt el kell ismernem, hogy a szinte ismeretlen Christopher Waltz lejatszott mindenkit a filmben. Zsenialis a figura. Jateka hasonlitott Tim Roth-era. A parbeszedjei baromi jok voltak. De sajnos meg o sem mentette meg a filmet. Egy gyenge szar volt. Tarantino meg megint agyon lesz hypeolva, mert osszehozott egy szandekosan szar filmet, ami trendive teszi.

4/10

Inglourious Basterds

...egyelõre fogalmam nincs,...lehet, hogy fasza film volt 😄...meglesem még egyszer, meglátjuk...

The Trap

Nehéz a prémvadászok élete a kietlen északon, ahol megvannak az életben maradás törvényei, és egy kis hiba is végzetes lehet....
Két emberrõl szól ez a szívbemarkolóan szép történet, szerelemmel és drámával, csodaszép kanadai tájakon.
Vadon szava és Farley Mowat filmjeit kedvelõinek tetszeni fog.

hát jah... idén még mindig a watchmen a némberván nálam, de ennek is ott a helye mellette

Neger csavo megis kiment es senki sem volt ott...

IB-ben egy dolog zavart.

Spoiler (katt a megjelenítéshez)

Na nehogy mar ott van Hittler a szinhazban es nincsen csak KETTO darabb or az ajtaja elott... egesz szinhazban ugy setalgattalk ezek ahogy akartak... haggyuk mar...

Az ilyen is ritka

terminator 4:

tetszett, korrektül megállja a helyét az elsõ és második rész mellett.
örülök hogy mostmár közeledünk a "jövõhöz", és jó volt az emberi ellenállók szemszögébõl is látni a cselekményt, nem csak az idõutazós múltban harcolunk végre.
a cgi arnie, meg amikor conor "elejtett" egy olyan motoros terminátort, közben ugye a terminator 2 zenéje a "you could be mine" szólt, ez külön tetszett...szóval ezek az apró "easter eggek" hozták a hangulatot is😊
marcus karaktere és "mellékszála" pedig érdekes, az utolsó akciójelenetben úgy éreztem magam mintha valami mérkõzésen drukkolnék az embereknek😄
persze volt néhány lapos üresjárat a filmben, ami szerintem nem kellett volna. csak így tovább, várom az új részeket.

8/10

Kösz a dicséretet, de a blogot 13-an írjuk, igaz, ebbõl inkább 4-5 ember az , aki ténylegesen aktív.😊

Jó érzéssel, és kielégült bosszúvággyal.
De az elsõ 10 percben tudni fogod, mivel nem zsákbamacska, hanem megtörtént eseményt dolgozz fel.
+ bónuszban láthatunk 88mil német löveget amint oda pörköl)))

"Elképzelem ahogy hazaérek, ledöntöm az asszonyt, majd nyílik az ajtó és TE OTT ÁLLSZ EGY FÉNYKÉPEZÕGÉPPEL"

😄DDDDDDD

Ez mélyen depresszív, vagy a végén azért jóérzéssel lehet lefeküdni aludni?

Amúgy ha már szóba kerültek a VH-s filmek, a Memphis Belle-t ajánlom, egyik kedvencem 😊

Fighting....10/3 egy loszar..a csavo verekedni se tud

Igen kösz a reagálást, olvastam is a blogodon.
(rendszeres olvasód vagyok, ha némely kritikával nem is értek egyet - no ez sem fizetett bók)))

Miracle at St. Anna

Csak sikerült a kedvemre tenni és találtam magamnak való WWII filmet mely a Band of brothers által kitaposott úton halad.
Filmekben már végig jártuk az összes frontot, a finnektõl afrikáig, most az itáliai harctéren a sor.
A film az amerikai hadsereg 92., csak feketékbõl álló alakulatának történetét mutatja be, akik 1944-ben egy toszkán falukban estek csapdába.
- A James McBride regényébõl készülõ film középpontjában a Sant'Anna di Stazzemánál végrehajtott mészárlás áll: 1944. augusztus 12-én ugyanis az SS helyi alakulatai 560 falusit és menekültet (fõként nõket, gyerekeket és idõseket) végeztek ki, majd a testeket elégették. -
Az elsõ félórában máris kapunk egy sokat sejtetõ gyilkosságot és láthatjuk amint a németek tõrbe csalnak és halomra lõnek egy amerikai századot. A négy megmenekült katona egy közeli falucskába menekül amelyet a németek már kiürítettek.
Árulás, rasszizmus, gyilkosság, viszály, és amit csak egy háború nyújthat....
Tömegmészárlás bemutatásakor szerencsére az öncélú és szadista jelenetektõl valamelyest megkímélnek minket, de azért láthatjuk a náci harci gépezetet még mûködésben, bármennyire is demoralizálódott ez a hadsereg.
A vége érzelmesre sikeredett, leggyen pár csepp könnyünk az áldozatok emlékére.

És nem fizetett kritika 😄DD

Drag me to Hell-hez: konkrétan a kecskés-táncos jelenet volt nagyon cool, vagy a már említett gusztustalanságok is remek poénforrást adtak, ebben a filmben számomra biztosan. Mondjuk azt azért hozzátenném, hogy eléggé nagy horrorfan vagyok, szóval minden kis apróságot értékelni tudok, fõleg, ami szakít a mai trendekkel, és nem a realizmust akarja eladni százhuszonnegyedszerre is.

Basterds:
Errõl írtam (egyébként a Hell-rõl is, de mindegy)
'Ha filmet akarsz csinálni, hát csináld! Tegyél rá, hogy nincs pénzed, vagy hogy éppen nem megfelelõ alkalom! Kifogásokat bármikor gyárthatsz, de filmet csak akkor, ha megvan hozzá az ihleted!"- vallja Quentin Tarantino. Az Inglourious Basterds forgatókönyvén 10 évig dolgozott, míg végül tavaly a sorozatévadnyi hosszúságúra nyújtott szkriptet átdolgozta, megkurtította, átírta, és belekezdett a forgatásba. A film ezek után rekordsebességgel készült el, és a végeredményt látva világossá vált, hogy a nagy sietség nem ment a minõség rovására. Tarantino-t elkapta az ihlet, az Inglourious Basterds egy érdekes felépítésû, feszültséggel és minõségi dialógokkal teli mozi, amelyben az erõszak csak idõnként helyezõdik elõtérbe, de akkor kegyetlen hatást tud vele elérni a rendezõ.

'You haven-t seen a war, until you've seen it through the eyes of Quentin Tarantino"- hangzott a reklámszöveg, és az elõzetesek által sugalltakból körülbelül ennyi bizonyult igaznak. Az Inglourious Basterds a vártakkal ellentétben (már ha valaki még ezt gondolta két elõzetes beszámolóm után:Elsõ rész, Második rész) nem a Lt. Aldo Raine vezette brigantyk skalpolófesztiváljára összpontosít, bár fontos szerepet kapnak a történésekben. Az 5 fejezetre tagolt film elsõ része mintegy felvezetõként szolgál és elõrevetíti a konzekvensen végigvitt stíluselemeket. A nyitó jelenet Shosanna szerencsés megmenekülésének történetét meséli el a 'Zsidóvadász"-nak nevezett Hans Landa ezredes karmai közül. A második részben a címszereplõk tevékenysége kerül elõtérbe, és csak a harmadiktól indul be az igazi sztori, amely az Operation Kino hadmûvelet végrehajtására, azaz a német hadsereg elitjének kiírtására, valamint a francia mozitulajdonossá vált lány bosszújára koncentrál. A két szál, bár számos ponton hatással van egymásra, nem ér össze, amolyan kettõ az egyben filmélmény garantálva. Érdekes szerkezettel rendelkezik az Inglourious Basterds: az eposznyi méretûre duzzadt sztorit végül is érdekes kihagyásos módszerrel jelenteti meg Tarantino, ráadásul úgy, hogy az egyes szálakat képes akár fél óráig is hanyagolni. Az események ezúttal nagyrészt idõrendben láthatóak, bár néhány jól elhelyezett, remekül kihasznált flashback megtöri a lineáris elbeszélést. A nagy ugrásokkal haladó történet tele van apró meglepetésekkel, a szereplõk egyikének sincs biztosítva az élete, de mindegyikük motivációja érthetõ, kidolgozott: leszámítva Landa-t, az intrikus, eszes, kegyetlen, néhol bohóc német ezredest, akit pont a kiszámíthatatlansága emel emlékezetes, kultgyanús figurává.

A brigantyk idõnként elõretörõ brutalitása ellenére a Basterds dialógközpontú film, ahol a fontos dolgok többnyire az asztalnál, társalgás közben dõlnek el. Ezek a párbeszédek soha sem unalmasak vagy öncélúak, de a Tarantino-féle filmes dumák, a pörgõ nyelvvel elõadott mozis monológok nem hiányoznak. A náci lepte Franciaországban, az európai nyelvkavarodásban a legtöbb ilyen jelenet tele van lassan felépített, végletekig húzott feszültséggel. Nem véletlen, hogy igazán azok a szereplõk vannak hatásra az eseményekre, akik sajátjukon kívül egy másik nyelven is képesek beszélni, s pont azok kerülnek bajba, akik nem tudnak valamely idegen ország szavajárása szerint kommunikálni. A filmben négy nemzet nyelve kerül elõtérbe, így csak azok tudják megérteni felirat nélkül teljes egészében, akik angolul, olaszul, franciául és németül is kitûnõen beszélnek. Tarantino-tól merész húzás ez, de ügyesen játszik rá erre a sajátos európai jellegzetességre, poénforrásként ugyanúgy szerepeltetve, mint fontos történeti elemként.

Azt már ugye említeni sem kell, hogy a realizmust is nagyban fokozza ez az apró tényezõ, amely egyébként nem kenyere a filmnek. Itt elsõsorban a megváltoztatott törtélemre gondolok, de azok a kis túlzások, amelyek minden Tarantino által dirigált moziban mûködtek, itt is teret kapnak, egyszerre groteszk, véres és abszurd képet alkotva az alternatív múlt-béli második világháborúról. A karakterek jellemvonásai egy csöppnyit eltúlzottak, a színészek játéka egy hangyányit hatásvadász, a véres jelenetek kellõen naturalisták ahhoz, hogy tudjuk, Tarantino világában járunk, ahol azok a bizonyos kis különbségek számítanak. És hogy mi nem számít? Azok a felhangok, amik végigkísérték a film elkészültét és bemutatását, mely szerint ez csak egy újabb, 'jó amerikaik, szegény zsidók, gonosz nácik"-féle 'tipikus" alkotás. Az Inglourious Basterds más, mert a történelmi alapokat csak kiindulópontnak szánja a minõségi, erõteljes szórakoztatáshoz. Nem egyszerûsíti le a tényeket, nem foglalkozik a múlttal, nem kenyere a politizálás, az állásfoglalás. Csak szemben álló felek vannak, és egyikük sem jobb a másiknál. Emberek harcolnak emberekkel, nem archetípusok.

Mint azt a bevezetõben megírtam, az erõszak csak idõnként nyer teret a vásznon, de akkor mellbevágó élményekkel gazdagodhat a nézõ. Aldo Raine-k skalpolásait totálban mutatva bármelyik gore rendezõ elismerõen csettinthet Tarantino-nak, aki ennek ellenére viszonylag visszafogta magát. A világháború nem leányálom, így persze a véres szcénáknak is megvan a maga funkciója, és amikor a párbeszédek alatt felgyülemlett idegesség kiárad a mozivászonra a pisztolypárbajok képében, na az valami zseniális. Szegény nézõ, amikor már mondaná, hogy 'váó, de jól néz ki!", csak akkor jön rá, hogy nem tud beszélni, mert annyira visszafogta a lélegzetét, és sürgõs utánpótlásra szorul az életfunkciók fenntartásának érdekében.

A színészgárda minden egyes tagját megilleti a dicséret, de különösképpen magát a rendezõt és a castinggal foglalkozókat, mert összeszedték Európából azokat az embereket, akik az ismeretlenségbõl elõtörve képesek új színt vinni a Basterds-be: Mélaine Laurent gyönyörû szemeivel és visszafogott, tetszetõs játékával már most nagy kedvencemmé avanzsált, és Christoph Waltz Oscar díjában is reménykedem. Nem tudok gyenge pontot említeni, talán csak Brad Pitt karaktere lehetett volna erõteljesebb, de így is kacagtatóan karikatúraszerû figura a tenessee-i akcentussal rendelkezõ Lt. Aldo Raine.

A hagyományosan erõs Tarantino-féle sountrack most is jelen van, de leginkább a film jeleneteibe illesztve ütnek a számok, mintsem önnön magukba. Morricone Rabbia E Tarantillaja a stáblista alatt telitalálat, de Bowie 'Putting out the Fire-ja a legnagyobb dobás zenei téren.

Talán nem mondok nagyot azzal, hogy ha kijelentem: sokan féltettük Tarantino-t, (mi, fanatikusok) hogy nem válik-e nevetségessé az általa képviselt irányvonal egy második világháborús filmben. Emberünk azonban úgy gondolta, hogy nem õ igazodik a háborúhoz, hanem az igazodjon hozzá, a végeredmény meg egy igazi, hamisíthatatlan Tarantino mozi lett, amelyet vétek lenne kihagyni.

Szóval, bírom QT-t illetve a stílusát, de ez szerintem még tõle is szokatlan volt egy kicsit. Meg két és fél órás filmen ritkán szórakozom ilyen jól.

Hát akkor úgy fest az ország másik felében is vannak ilyen emberek, mert itt is volt egy tag az utcában, és hasonló eseményeket élt túl, csak a végén a betegség vitte el, nem halszálka.

Én kérdeztem konkrétan hogy a Drag me to Hell melyk jeleneténél nevettél jóízût, már csak hitetlenség okán érdekelne))))

....hát még nem írta le senki hogy mitõl zseniális vagy milyen benyomásokra nagyszerû a QT filmje. Ha olyan nagyszerû lenne nem csak egy-eyg szóban vetnék ide hogy jó, hanem lelkendeznének róla....((((
Valamint nálad mitõl zseniális a QT film Real13?
( Fizetett tollnokokon kivül kevés kritikát olvastam ami elájult a film nagyszerûségétõl. Természetesen dicsérni dicsérték, de ez inkább QT-nak szólt mint a filmnek )

Nem idézgetek, de kérdés volt Drag me to Hell témában: az Evil dead-eket persze, hogy láttam, mindhármat többször is, alap.
A Drag me to Hell-en tényleg sokat nevettem, rengeteg volt benne a groteszk, abszurd elem, illetve Raimi stílusa mindig is nagyon megfogott. A film látszatra valóban közhelyes, de véleményem szerint inkább sokkalta inkább paródiajelleggel, mintsem ötlethiány miatt.

Basterds meg szvsz zseniális.

<#szomoru1>

Joel Coen - Miller's Crossing 1990

Egyedi hangulatával megfogott ez a 30-as években játszódó amerikai bandaháborúkról szóló szösszenet. Máshoz nem fogható könnyedség, feszültségkeltés, vágás/kamerakezelés, hangulathoz passzoló színvilág fogadott és kísért a filmben végig, izgalmas klasszikusra komponált zenével ( Carter Burwell -

link ) ragadta el az agyat, majd a képek összerakása után a szívet is. Csillagos és ajánlott, alternatívája a 90-es évek maffiafilmjei mellet, egy keresztapai korból.

hát jó..értem...
a kutyaszorítóban-t láttam párszor, megunhatatlan.
de jelen esetben maradok a piszkos 12-nél)))

Baszki, Õ kérdezett engem, csak nézel ki a fejedbõl???

Magyarazd meg, hogy neki tetszik a film. Nem ertem, hogy mit erolkodsz.

Ja és a több szálom futó történetre:

KÉT szálon futott a sztori, nem több szálon. Ennyit pedig rém egyszerû követni, össze sem kuszálódott soha, minden tiszta volt és érthetõ. Nekem 😊

Nézd, egy olyan film, ami nem veszi komlyan a történelmet, komikus szereplõk garmadájával van tele, nincs benne mûanyag divatos CGI, remek (hangsúlyozom REMEK) alakításokat látunk és olyan dialógusokat kapunk amilyeneket ebben a filmben, egyértelmûen rajongást tud csak kiváltani nálam.

Eszembe sem jutott, hogy a történelmi hûséget kritizáljam. A zenék? Remekek voltak, olyanok, amilyeneket T-tól megszoktunk már. Ebben egyszerûen nem tud hibázni a srác.

De még én is megakarom nézni egyszer, mert annyira jól szórakoztam rajta 😊