106865
[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#73288
Mondjuk felesleges azzal vitatkozni, aki azon akad fenn, hogy klisés a sztori, sok a vér, és sok a lopott, nem a jelenethez illő zene egy TARANTINO filmben. -
#73287
Túl hosszú, NYÚLÁS vagy NEM? :) -
AldoWinnfield #73286 Épp te mondtad, hogy a spagettiwesternnek megvannak a kialakult stílusjegyei (a western amúgy is egy viszonylag kötött műfaj), aztán meg kliséket emlegetsz?
Egyszeri szórakozásba, színészi játékba nem kötök bele, az egyéni vélemény, az enyém amúgy is tökéletesen eltér ettől :D -
#73285
Nem attol lesz a hozzaszolas hiteles, mert te itt arrol csacsogsz.
A zene olyan szerves resze a filmnek, amik mar onalloan is pluszt adnak egy filmhez. Raadasul ha valaki egy mar mindenteren etalonnak es magas szintu muveszi munkanak latja az emberek tobbsege, plusz munka nelkul elonyoket elvez vele. -
#73284
Szóval tényleg szart ömlik a szádból... -
AldoWinnfield #73283 IDÉZNÉK a szakdolzozatomból a témában. Szerintem érdemes elolvasni (Nem azért, mert az én szakdogám egy részlete, csak témába vág)
Kubiszyn Viktor a Filmvilágban megjelent cikke8 szerint a francia új hullám rendezői voltak az elsők, köztük is leginkább Godard, akik filmjeikbe stíluselemeket, vagy konkrét jeleneteket, párbeszédeket vettek át más művekből.
Az új hullám a filmeket nem önálló alkotásokként fogta fel, hanem úgy értelmezte azokat, mint egymásra utaló és egymással kapcsolatban álló műveket. Az új hullám szerint minden beállításban, minden snittben ott vannak azok a filmek, amelyeket a rendező már látott, amikor saját művét készítette. Így lehettek egyes jelenetek tiszteletadások, mint Truffaut Négyszáz csapás című filmjének egyes részei, és lehettek filmek egy egész műfaj megidézései, mint Godard Kifulladásig című klasszikusa. Az ilyen alkotói felfogás végpontja a Nouvelle vague, amelyben minden egyes jelenet újraforgatása, megidézése egy korábbi új hullámos filmben látható jelenetnek. Tarantino imádja Godard filmjeit, s maga is csinált hasonlót Kill Bill című filmjével. 9
A szerzőiség és az eredetiség kérdése visszatérő probléma elitkulturális vitákban, de megoldás egyelőre nincs rá. Tarantino olyan módszert alkalmaz, ami az elitkultúrában már régóta ismert, használt technika. Kubiszyn Viktor szerint azonban van egy nagy különbség Quentin Tarantino és a posztmodern irodalom között: míg utóbbiban a szerző „intellektualizálóan önreflexív”, addig Tarantino
természetes, ösztönös módon alkot, s örül annak, hogy ami másnál működött, nála is működik.
Az önreflexió, a film filmiségének tudatosítása a nézővel modernista, vagy posztmodern jelenség, s Tarantino előszeretettel használja, de ez nem jelenti azt, hogy ne létezett volna már korábban is. A nagy vonatrablás című 1903-as filmben
egy banda az erdőben vív tűzpárbajt a rend őreivel, s végül mind meghalnak. Ám a jelenet végén a vezér hirtelen a kamera elé áll, ránk, nézőkre néz, majd farkasszemet nézünk coltjával, ami eldördül. Meghaltunk, mi nézők is. A jelenség nem teljesen új tehát, de igazából csak a francia újhullám óta van jelen.
A posztmodern intertextualitás jegyében Tarantino minden filmjében több
másikra építkezik, és még többre utal, s mikor éppen nem teszi, akkor akár teljesen direkten is jelzi jelenlétét. A Kill Bill filmekben azt a játékot játszotta, hogy egészen a második rész durván kétharmadáig kisípolta a főszereplő nevét,
jelezve, ez egy film, én vagyok a rendező, és játszok veled, nézővel. Később, a Halálbiztos egyik jelenetében Stuntman Mike nemes egyszerűséggel kikacsint a nézőre, jelezve neki, hogy figyelj, most jön az akció a duma után. S jön tényleg,
autók törnek, emberek halnak, felpörög a tempó.
A stiláris/filmnyelvi öntükrözés mellett létezik tartalmi önreflexió is. Ilyenkor a történet a filmkészítés körül forog, vagy a médiumok közti kapcsolatok kerülnek egy alkotás középpontjába. A tartalmi önreflexió tovább osztható közvetett és
szimbolikus kapcsolatokra. Előbbinél a filmnézés sajátos értelmezése jelenhet meg, utóbbinál pedig a film társmédiumai kaphatnak szerepet, például amikor egy színpadi darab létrejöttének fázisait követhetjük végig. Itt sem kell messzire
menni, hogy példát találjunk: Tarantino eddigi utolsó filmjében, a Becstelen Brigantyk című alkotásban Shosanna, a fiatal mozitulajdonos lány, akinek családját kiirtották a nácik úgy áll bosszút rajtuk, hogy filmet készít.10 Az elkészült alkotást akkor játssza le a moziteremben ülő náci vezérkarnak, amikor barátja éppen meggyújtja a vászon mögé rejtett, különösen gyúlékony nitrát Tehát Tarantino, a rendező és forgatókönyvíró szimbolikusan elégeti a náci vezérkart egy filmben, aminek ezen jelenete egy moziban játszódik,
amelyben éppen filmet vetítenek, és filmtekercsek égetik el a nácikat.
Az önreflexivitás harmadik fajtája, a szimbolikus/allegorikus reflexivitás a műfaji filmek szempontjából a legérdekesebb, hiszen ezeknél a zsánereknél nem a néző
elidegenítése a cél, hanem ennek ellenkezője, hogy be legyen vonva a cselekményvilágba: a szimbolikus önreflexió már a hollywoodi műfajokban is gyakori, ezeknek során valamilyen szinten tudatosul a nézőben, hogy filmet lát, de ez inkább játékos, az azonosulást segítő gesztusként értelmeződik. 11 Tarantino újított ott, hogy filmjeiben a tömegkulturális szemetet, a legrosszabb kliséket, a gyengébb zsánerfilmek fordulatait alkalmazza, ezekre építi alkotásait.
Norman Byson, a Harvard professzora írta a következő idézetet: „Mikor a
magasművészet és a popkultúra viszonyáról esik szó, művészettörténészek hosszú
ideje kötik magukat egy bizonyos fabulához, amit az ’erő alulról jön’ tézisének hívhatunk. Több mint elegendő történeti példával igazolhatjuk ezt. Az ancien régime Franciaországában vagy harminc évig dermedten stagnált a festészet, mikor, hirtelen, Watteau mutatott fel egy új ábrázolásmódot. Hogyan? Az „erő
alulról jön” magyarázat szerint Watteau munkássága újrahangszerelte a festészet addigra elernyedt művészetét a populáris kultúra legéletesebb és legrobusztusabb akkori jelenségével – a vulgáris és dörzsölt commedia dell’arte-val, a luxuscikkek
robbanásszerű terjedésével, a watteau-i fêtes champetres mögött álló
maszkarádok divatjával. Az ilyen időszakokban láthatjuk egy Caravaggio, egy
David, egy Warhol felemelkedését.” 12
Tarantino volt az, aki a Ponyvaregény sikerével megtestesítette az alulról jövő erőt. Ő volt az, aki felmutatott valamit, amivel megreformálta a filmhez való
hozzáállást, azóta pedig őt utánozzák többen is. A korábbi művekből való
építkezés, az önreflexió tobzódása azonban nem lenne elég, hogy nagy rendezőt tisztelhessünk a személyében. Ahhoz további kiemelkedő rendezői stílusjegyekre is szükség van. -
#73282
Nem attól az egy daltól lesz jó a film, hanem attól ahogyan amikor ő azt a filmbe helyezi. Világos hogy nem ez emeli magasságokba a filmet. Ezt senki nem vitatja, amit vitatok az az hogy nyúlás vagy sem :) -
#73281
De latom jol eszed... :D -
#73280
Nyilván a hang semmit nem ad hozzá a színészethez :) -
#73279
A film nem extra kiemelkedo mu. Egyszeri szorakozas, klisekkel nehol eroltetett poenokkal es egyaltalan nem kiemelkedo szineszi jatekkal.
A film tulhype-olt es inkabb a 6.5-7-es kategoriaba tartozik.
A +pontokat a rendezo neve hozza, a masok altal komponalt zenei remekmuvek es nem maga a film nivoja. -
#73278
Charlie Chaplin néma filmekben játszott.
Akkor ezek szerint Ő nem is (volt) színész?
Talán rosszul hiszem, de a színészet inkább a mimika művészete. -
#73277
Kár hogy csak te hajtogatod itt a szarod egyedül.... -
#73276
Erolkodsz latod megint, pedig te belenyultal es a szar amit emlegettel mas miatt igaz, mert ellenkezik a szemleleteddel. :D -
#73275
Nem ezt ugy hivjak szemellenzo es butasag. -
#73274
ha gyerekesen viccelni akarnék akkor azt mondtam volna: te ezzel a NYÚLÁS témával jól mellé NYÚLTÁL kedves jakuza :D -
#73273
Eselteg probald az Aidat ideidezni, hatha az is felcsendul neha egy filmben, de fogadom nem Verdi osszes muvet hasznaljak fel mint zenei montazs a film ala. :D. -
#73272
"masok sikeres munkajanak elorozasa es felhasznalasa"
ott tévedsz, hogy Tarantino nem lop, hanem tisztelegni próbál a korábbi alkotások előtt. a különbség leginkább a mentalitásban van. (én se szeretem egyébként Tarantinót, de a Django felvállalható film lett, amin jól szórakoztam.) -
#73271
ez nem terelés, ezt úgy hívják, TÚLZÁS :D -
#73270
A 2pac nóta is lopás vagy csak a filmzene amit kifejezetten egy filmhez irtak, az a lopás? -
#73269
Megint csak a tereles. Ki mondta hogy rakas szar ? Elmed szulemenyei ezek a "jaj most utom el a valosag elet egy buta gyerekes viccel"
Senki nem mondta hogy szar, hanem azt, hogy tulertekelt es a kozepesnel nem sokkal jobb. -
AldoWinnfield #73268 Sántít a példa, ugyanis attól, hogy újra felhasználja QT, még nem veszi el a másik filmből, az adott szám attól még ottmarad és nem esik bántódása...
De ennyi erővel minden számot csak egyszer lehet felhasználni, és ha valaki felhasználta az Örömódát, akkor ahhoz más már hozzá sem érhet, ugye? -
#73267
Még azért ezt tegyük tisztába: tehát filmzenét venni mástól az lopás, de filmcimet, könyvcimet azt lehet használni akkor igaz? -
#73266
Nem várom tőle ugyanazt, de ha filmet nézek akkor inkább az eredeti filmet nézem meg. Kíváncsi vagyok a színészek játékára, mert az ugye a hangból is derül ki. -
#73265
A nem csak mas munkajanak a felhasznalasa, sajat uj zenek nelkul .:D
Terelhetsz te akarhogyan, johetsz a szo egyezessel es a blodnek hangzo nem lopta el Franco Nerot gyerekes marhasaggal, attol meg bizony szellemi munka befektetese nelkul masok sikeres munkajanak elorozasa es felhasznalasa es ez meg csak kozel sem hasonlithato ossze, hogy valaki egy szot, szint vagy mar mastol hallott utcai viccet probal egyszer-egyszer beleplantalnia az alkotasaba nehanapjan. -
#73264
Tehát nyúlás az ha készítek egy majdhogynem REMAKE-t egy adott kor filmjéből, stilusábol, amit világosan ki is jelentek, és felhasználom az adott kor filmzenéit, értem már. Hallod, most már értemmi a bajod. Így már egy nagy rakás szar a Django unchained. hát komolyan, hogy gondolhatta hogy beleteszi egy másik film zenéjét, és nem irat egyet saját magának, pofátlan rendező ez a tarantino.. -
#73263
Mire adjak neked választ? Mondom hogy nem nyúlás :D -
#73262
Na igen lefestem en is feher szinure az automat a sajat festekemmel az lopas, ellenben ha az autodbol kiveszem az uleseket es belecsavarozom, az mar eleg mas nem de ? :D -
#73261
Uristen es megmagyarazza. Oreg ha en leirok egy szot a szovegben ami ketezer mas szoban szerepel az lopas ? :D
Ellenben az ha masok zeneit felhasznalom es azokat teszem bele a filmembe, amik szrvers reszei egy filmnek, azok azok. :D -
#73260
úristen csak célzás volt mivel ott is elég világos ruhákat hordott -
#73259
Nagyon erolkodsz te ezzel a terelessel.
DE valaszt meg nem tudtal adni, csak a blodseget hajtogatni.
-
#73258
neeem, a zene lopás az mááás, az hogy a két film címe ugyanaz az teljesen más megint :D -
hagyimiklos #73257 Ha már poénost szeretnél mondani, legalább felismernéd a színeket. 
Vagy kevered a lova színével?
A zenelopás meg nem egyenlő az emlegetett, kibúvókeresésekkel, hogy ki milyen színű ruhát vesz fel, vagy éppen egy szó megegyezik a címben.
-
AldoWinnfield #73256 DJANGO UNCHAINED-ben két irányzat hatása a legjelentősebb: BLAXPLOITATION
Azt hiszem ez utóbbi irányzattal nem kell különösebben túlmagyarázni a párhuzamokat: a történet elején Django egyszerű rabszolga, aki a fehérek diktálta szabályok szerint él, majd az események során fellázad, elszabadul (Kill white folks, and they pay you for it? What’s not to like?) és a kettévágott finálé második felében szinte már megalázóan egyszerű módon csinálja ki elnyomóit. S ha már a film végét megemlítettem: másodjára sokkal jobban működik az a megoldása Tarantinónak, hogy Django nem egy bombasztikus fegyverpárbajban intézi el a Candie-birtok lakóit. Hiszen gondoljunk bele! Egészen addig a pontig, míg Dr. King Schultz meg nem öli Monsieur Candie-t, s ezzel tulajdonképpen saját magát is, Django az ő szabályai szerint él, a kirobbanó fegyverharcban meg az ő „hibáját” próbálja megoldani, illetve túlélni. Viszont amikor az események szerencsés alakulása során bekerül a bányába tartó kalitkába, akkor…. Akkor előbb észben, beszédben, majd erőben múlja felül a fehéreket. Ott látjuk teljes pompájában, mivé vált Shultz értő kezei alatt. A leggyorsabb fegyver az övé délen… A karakter kiteljesedett, utat vágott magának a világban.
SPAGETTIWESTERN
A Spagettiwestern megjelölés már kicsit más lapra tartozik. Egyfelől ez a film Tarantino szerint is „southern”, tehát délen játszódik elsősorban. Másfelől pedig 1858-ban járunk a történet elején, s később is csak kb. egy évvel utána, a klasszikus westernfilmek pedig az amerikai polgárháború után játszódnak. Kisebb csavarokat tehát már itt elhelyezett Q.T. a felállásban, s szerintem a karakterek öltözetei, az egész környezet sokkal kevésbé mocskos, mint ami egy olasz westernben megszokott, illetve dumából is sokkal több van itt, de ez nem meglepő: Tarantinóról beszélünk… Ennek ellenére persze nem mondom azt, hogy ez nem western, és kevés köze van az „italo” megjelöléshez, hiszen a műfaji jegyek igencsak nagy része el van helyezve benne, elég csak a flashbackekre, a karakterekre, a kirobbanó, véres erőszakra, a hirtelen zoomolásokra vagy Morricone és a többiek zenéjére gondolni. (Persze a válogatás elég vegyes, hiszen gengszterrap is szól a jelenetek alatt…) Épp csak figyelni kell azokra a bizonyos kis különbségekre, amelyek meghatározták Q.T. pályáját az elmúlt húsz évben.
Amit meg állandóan nyomatnak, hogy mi hogyan hatott QT-ra, meg mit honnan "nyúlt": Persze, sok-sok irányzat,film hatott rá, ő meg szépen felidézgeti ezeket. Zenéket is mindig jó érzékkel helyezte el a filmjeiben ( oké, tudom, a rap-betét sokatoknak nem tetszett most, de azért elég nagy fricska ilyen zenét a filmbe belerakni), hogy éppen honnan vette, holtmindegy, a jelenet alatt kell működnie, plusz sokszor teljesen más stílusú jelenet alá rakja bele a zenét, mint az eredeti műben.
Plusz, QT azért nem csak abból áll, hogy mit honnan kölcsönzött: remek párbeszédeket ír, az erőszak ábrázolása kirívóan egyedi mindig, mostanság a régmúlt történelmi sebeit írja felül, fontos nála a bosszú tematika, a fejezetekkre osztottság, a nem lineáris történetvezetés stb. -
#73255
Ezeket én írtam volna? Tévedsz. Én csupán nyúlásról beszélek, ami sajnos nem történt meg, akárhogy is akarod :) -
#73254
Franco-t is lenyúlta, mérges is nagyon
![]()
-
#73253
Csak terelsz. Nem arrol van szo hogy nem tunt volna fel valakinek, hanem azzal peldalozni, hogy mi viszi a filmet es beleirni, hogy a tortenet nem egy nagy szam de a zeneviszi a filmet meg a szereplok alakitasa. :D
Hat kerem akkor hogyan is van ez ? :DDDD Fogadom az ilyen kritikusoknak, ha Uwe Boll rendezte volna ezt a fiilmet, mindjart szar lenne.
De nem egy Tarantino rendezte es ettol jo a film, mikor semmi nincs benne, amivel egy mai modern film nem rendelkezik. Egy True Grit jobb film ennel, pedig en az originalt tobbre tartottam annal. -
#73252
LOL -
#73251
Don Johnson fehér ruháját is ellopta a Miami Vice-ból 
![]()
-
#73250
nem számolt az SG-s közösséggel akiknek be fog ugrani hogy már hallották valahol a Two mules for sister sara-t :DD -
#73249
mondjuk egy dal nem éppen jó példa, aláírom, de remélem érted..
