1578692191.jpg
[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!


Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
  • AldoWinnfield
    #73256
    DJANGO UNCHAINED-ben két irányzat hatása a legjelentősebb: BLAXPLOITATION

    Azt hiszem ez utóbbi irányzattal nem kell különösebben túlmagyarázni a párhuzamokat: a történet elején Django egyszerű rabszolga, aki a fehérek diktálta szabályok szerint él, majd az események során fellázad, elszabadul (Kill white folks, and they pay you for it? What’s not to like?) és a kettévágott finálé második felében szinte már megalázóan egyszerű módon csinálja ki elnyomóit. S ha már a film végét megemlítettem: másodjára sokkal jobban működik az a megoldása Tarantinónak, hogy Django nem egy bombasztikus fegyverpárbajban intézi el a Candie-birtok lakóit. Hiszen gondoljunk bele! Egészen addig a pontig, míg Dr. King Schultz meg nem öli Monsieur Candie-t, s ezzel tulajdonképpen saját magát is, Django az ő szabályai szerint él, a kirobbanó fegyverharcban meg az ő „hibáját” próbálja megoldani, illetve túlélni. Viszont amikor az események szerencsés alakulása során bekerül a bányába tartó kalitkába, akkor…. Akkor előbb észben, beszédben, majd erőben múlja felül a fehéreket. Ott látjuk teljes pompájában, mivé vált Shultz értő kezei alatt. A leggyorsabb fegyver az övé délen… A karakter kiteljesedett, utat vágott magának a világban.

    SPAGETTIWESTERN
    A Spagettiwestern megjelölés már kicsit más lapra tartozik. Egyfelől ez a film Tarantino szerint is „southern”, tehát délen játszódik elsősorban. Másfelől pedig 1858-ban járunk a történet elején, s később is csak kb. egy évvel utána, a klasszikus westernfilmek pedig az amerikai polgárháború után játszódnak. Kisebb csavarokat tehát már itt elhelyezett Q.T. a felállásban, s szerintem a karakterek öltözetei, az egész környezet sokkal kevésbé mocskos, mint ami egy olasz westernben megszokott, illetve dumából is sokkal több van itt, de ez nem meglepő: Tarantinóról beszélünk… Ennek ellenére persze nem mondom azt, hogy ez nem western, és kevés köze van az „italo” megjelöléshez, hiszen a műfaji jegyek igencsak nagy része el van helyezve benne, elég csak a flashbackekre, a karakterekre, a kirobbanó, véres erőszakra, a hirtelen zoomolásokra vagy Morricone és a többiek zenéjére gondolni. (Persze a válogatás elég vegyes, hiszen gengszterrap is szól a jelenetek alatt…) Épp csak figyelni kell azokra a bizonyos kis különbségekre, amelyek meghatározták Q.T. pályáját az elmúlt húsz évben.

    Amit meg állandóan nyomatnak, hogy mi hogyan hatott QT-ra, meg mit honnan "nyúlt": Persze, sok-sok irányzat,film hatott rá, ő meg szépen felidézgeti ezeket. Zenéket is mindig jó érzékkel helyezte el a filmjeiben ( oké, tudom, a rap-betét sokatoknak nem tetszett most, de azért elég nagy fricska ilyen zenét a filmbe belerakni), hogy éppen honnan vette, holtmindegy, a jelenet alatt kell működnie, plusz sokszor teljesen más stílusú jelenet alá rakja bele a zenét, mint az eredeti műben.

    Plusz, QT azért nem csak abból áll, hogy mit honnan kölcsönzött: remek párbeszédeket ír, az erőszak ábrázolása kirívóan egyedi mindig, mostanság a régmúlt történelmi sebeit írja felül, fontos nála a bosszú tematika, a fejezetekkre osztottság, a nem lineáris történetvezetés stb.