SG.hu·
Csökkenthető a térhajtómű energiaszükséglete
Újra előkerült a térhajtómű, a fénysebességnél gyorsabb utazási koncepciója, ami állítólag mégsem annyira irreális, mint azt sokan gondolják.
A Start Trek kapcsán ismerté vált térhajtómű a tér-idő manipulálásával mozgatja az űrhajót, kihasználva a fizika törvényeinek egyik kiskapuját. Egy valódi térhajtómű koncepcióját még 1994-ben vetette fel Miguel Alcubierre, mexikói fizikus, a későbbi számítások azonban arról tanúskodtak, hogy egy ilyen eszköz energiaszükséglete egyszerűen lehetetlenné teszi a megvalósítást. Fizikusok egy csoportja azonban azt állítja, hogy némi változtatással életképessé tehető az Alcubierre által felvázolt koncepció, ezzel vissza hozva az ötletet a sci-fiből a tudomány világába. "Van remény" - nyilatkozott Harold White, a NASA Johnson Űrrepülő Központjának fizikusa a csillagközi űrrepülés kihívásait boncolgató 100 Éves Csillaghajó Szimpóziumon.
Alcubierre térhajtóműve egy amerikai focilabda alakú űrhajóból és egy körülötte forgó hatalmas, egzotikus anyagból készült gyűrűből áll. Utóbbi idézné elő a tér-idő görbületet, a csillaghajó előtt összehúzva, mögötte pedig kitágítva a teret. Eközben maga a hajó az egyenletes tér-idő egy buborékjában helyezkedne el, így a benne ülőknek, illetve magának a járműnek úgy tűnne, hogy meg sem mozdultak, ami igaz is, hiszen a tér-idő mozog.
"Az űrben mindent lekorlátoz a fény sebessége" - magyarázta Richard Obousy, az Icarus Interstellar, egy tudósokat és mérnököket tömörítő non-profit csoport elnöke, ami elkötelezte magát a csillagközi űrrepülés kutatása mellett. "Az igazán csodálatos dolog, hogy a tér-időt, az űr szövetét nem korlátozza a fénysebesség"
Elvileg ez a tér-idő mozgás egyszer már megtörtént, pontosan az áhított sebességtartományban. Több modell is arra utal, hogy az ősrobbanást követő gyors felfúvódási időszakban a tér-idő a fény sebességénél gyorsabb ütemben tágult. Ennek fényében a koncepcióval az űrhajó elvileg a fénysebesség tízszeresét érhetné el anélkül, hogy megsértené a kozmikus sebességhatárt. A gond csupán az, hogy az eddigi tanulmányok szerint ennek eléréséhez legalább a Jupiter bolygó tömeg-energiájával egyenlő energiamennyiségre lenne szükség.
Nemrég azonban White elkezdte vizsgálni, mi történne, ha a viszonylag lapos gyűrűt egy jóval kerekebb tórusz alakra változtatnák. Számításai szerint ebben az esetben a térhajtómű ellátásához egy űrhajónyi tömeg is elegendő lenne, sőt a tér-idő buborék optimalizálásával még ennél is tovább csökkenthető az energiaszükséglet, fedezte fel White. "A ma bemutatott felfedezések a kivitelezhetetlenből valószerűvé tették a térhajtóművet, ami megérdemli a további kutatásokat" - mondta White a SPACE.com-nak. "A további energiacsökkentés, amit a buborék intenzitásának oszcillálásával valósíthatnánk meg egy érdekes feltevés, amit vizsgálunk a laboratóriumban"
White és kollégái a térhajtómű egy kicsinyített változatával kísérleteznek. Elkészítették az általuk White-Juday Mező Interferométernek nevezett eszközt a Johnson Űrközpontban, lényegében megalkotva egy lézer interferométert, ami a tér-idő görbülések mikroszkopikus változatait vizsgálja. A csoport szeretnénk megtudni, hogy képesek-e egy nagyon parányi buborékot létrehozni, megzavarni a tér-időt. Ha igen, akkor csak idő és energia kérdése a buborék felnagyítása, véli White.
Több tudós szorít White csapatának, sokan vallják ugyanis, hogy akár a legelrugaszkodottabbnak hangzó ötletekre is szükség lehet, ha az emberiség komolyan gondolja a csillagközi utazást. "Ha valaha is egy igazi űrutazó civilizációvá szeretnénk válni, akkor egy kicsit másként kell gondolkodnunk, egy kicsit merésznek kell lennünk" - összegzett Obousy.
A Start Trek kapcsán ismerté vált térhajtómű a tér-idő manipulálásával mozgatja az űrhajót, kihasználva a fizika törvényeinek egyik kiskapuját. Egy valódi térhajtómű koncepcióját még 1994-ben vetette fel Miguel Alcubierre, mexikói fizikus, a későbbi számítások azonban arról tanúskodtak, hogy egy ilyen eszköz energiaszükséglete egyszerűen lehetetlenné teszi a megvalósítást. Fizikusok egy csoportja azonban azt állítja, hogy némi változtatással életképessé tehető az Alcubierre által felvázolt koncepció, ezzel vissza hozva az ötletet a sci-fiből a tudomány világába. "Van remény" - nyilatkozott Harold White, a NASA Johnson Űrrepülő Központjának fizikusa a csillagközi űrrepülés kihívásait boncolgató 100 Éves Csillaghajó Szimpóziumon.
Alcubierre térhajtóműve egy amerikai focilabda alakú űrhajóból és egy körülötte forgó hatalmas, egzotikus anyagból készült gyűrűből áll. Utóbbi idézné elő a tér-idő görbületet, a csillaghajó előtt összehúzva, mögötte pedig kitágítva a teret. Eközben maga a hajó az egyenletes tér-idő egy buborékjában helyezkedne el, így a benne ülőknek, illetve magának a járműnek úgy tűnne, hogy meg sem mozdultak, ami igaz is, hiszen a tér-idő mozog."Az űrben mindent lekorlátoz a fény sebessége" - magyarázta Richard Obousy, az Icarus Interstellar, egy tudósokat és mérnököket tömörítő non-profit csoport elnöke, ami elkötelezte magát a csillagközi űrrepülés kutatása mellett. "Az igazán csodálatos dolog, hogy a tér-időt, az űr szövetét nem korlátozza a fénysebesség"
Elvileg ez a tér-idő mozgás egyszer már megtörtént, pontosan az áhított sebességtartományban. Több modell is arra utal, hogy az ősrobbanást követő gyors felfúvódási időszakban a tér-idő a fény sebességénél gyorsabb ütemben tágult. Ennek fényében a koncepcióval az űrhajó elvileg a fénysebesség tízszeresét érhetné el anélkül, hogy megsértené a kozmikus sebességhatárt. A gond csupán az, hogy az eddigi tanulmányok szerint ennek eléréséhez legalább a Jupiter bolygó tömeg-energiájával egyenlő energiamennyiségre lenne szükség.
Nemrég azonban White elkezdte vizsgálni, mi történne, ha a viszonylag lapos gyűrűt egy jóval kerekebb tórusz alakra változtatnák. Számításai szerint ebben az esetben a térhajtómű ellátásához egy űrhajónyi tömeg is elegendő lenne, sőt a tér-idő buborék optimalizálásával még ennél is tovább csökkenthető az energiaszükséglet, fedezte fel White. "A ma bemutatott felfedezések a kivitelezhetetlenből valószerűvé tették a térhajtóművet, ami megérdemli a további kutatásokat" - mondta White a SPACE.com-nak. "A további energiacsökkentés, amit a buborék intenzitásának oszcillálásával valósíthatnánk meg egy érdekes feltevés, amit vizsgálunk a laboratóriumban"
White és kollégái a térhajtómű egy kicsinyített változatával kísérleteznek. Elkészítették az általuk White-Juday Mező Interferométernek nevezett eszközt a Johnson Űrközpontban, lényegében megalkotva egy lézer interferométert, ami a tér-idő görbülések mikroszkopikus változatait vizsgálja. A csoport szeretnénk megtudni, hogy képesek-e egy nagyon parányi buborékot létrehozni, megzavarni a tér-időt. Ha igen, akkor csak idő és energia kérdése a buborék felnagyítása, véli White.
Több tudós szorít White csapatának, sokan vallják ugyanis, hogy akár a legelrugaszkodottabbnak hangzó ötletekre is szükség lehet, ha az emberiség komolyan gondolja a csillagközi utazást. "Ha valaha is egy igazi űrutazó civilizációvá szeretnénk válni, akkor egy kicsit másként kell gondolkodnunk, egy kicsit merésznek kell lennünk" - összegzett Obousy.
