SG.hu·
Tesztelték a világ legerősebb ionhajtóművét
Újabb lépést tett előre az ionhajtómű koncepció, egy kicsinyített prototípus elérte a 200 kilowattos határt. A hajtómű fejlesztője szerint, ha sikerül tökéletesíteniük a technikát, egy Mars-utazás 39 napra rövidülne le. Ennél azonban vannak jóval közelebbi tervek is, ugyanis ha minden a tervek szerint halad, öt éven belül ionhajtóművek tartják majd pályán a Nemzetközi Űrállomást (ISS), ami jó alap lenne az emberi Mars-expedíciókhoz.
A texasi Ad Astra Rocket Company 2005 óta tökéletesítgeti VASIMR (Változtatható Impulzussűrűségű Mágnesplazma Rakéta) elnevezésű hajtóművét, ami rádióhullámokkal hevíti, vagyis ionizálja az üzemanyagául szolgáló argongázt, melynek hatására forró plazma keletkezik. Ezt mágneses mezők lövellik ki a hajtóműből, tolóerőt generálva az ellenkező irányba. A hajtóanyag kilövellése jóval nagyobb sebességgel történik, mint a hagyományos hajtóműveknél, ami nagyobb gyorsulást eredményez az elfogyasztott üzemanyag kilogrammjaira levetítve.
A cég tervei szerint az űrállomást egy 200 kilowattos VASIMR hajtóművel látnák el, ami időnként begyújtva visszaterelné az ISS-t meghatározott pályájára. (Az állomás magassága a légköri súrlódás hatására fokozatosan csökken.) Az Ad Astra először üzemeltette a fenti hajtómű egy kicsinyített prototípusát maximális teljesítményen. A VX-200 hajtómű 201 kilowatton működött egy vákuumkamrában, első alkalommal lépve át a 200 kilowattos határt.
"Jelenleg ez a világ legerősebb plazmarakétája" - mondta Franklin Chang-Diaz, egykori NASA-asztronauta, a cég vezetője. A versenytársak elég messze vannak, a sorban a NASA 50 kilowattos Hall segédrakétája következik, ami elektromosan töltött atomok, azaz ionok gyorsításán alapul, viszont az űrügynökség a költségvetési megszorítások miatt 2005 óta nem fejleszti.
Az Ad Astra és a NASA között nemrég egyesség született egy 200 kilowattos VASIMR hajtómű tesztelési lehetőségéről az űrállomáson 2013-ban. A cég két űrvállalkozással, a SpaceX-szel és az Orbital Scienceszel is kapcsolatban áll a hajtómű feljuttatását illetően.
Ha a teszt sikerrel zárul, akkor 2014-től a hajtóművet rendszeresen használhatják az ISS pályakorrekcióihoz, amit jelenleg az állomáshoz csatlakozó űrhajók, köztük az orosz és európai teherhajók hajtóműveinek beindításával oldanak meg.
A hagyományos hajtóművekkel azonban ezekhez a manőverekhez évente 7,5 tonna hajtóanyagra van szükség, míg a VASIMR ugyanerre a feladatra mindössze 0,3 tonna argont használna el, tette hozzá Chang-Diaz. Hangsúlyozta, hogy megoldásukkal több millió dollárt spórolhatnának az űrügynökségek évente, tekintve egy-egy tonna anyag űrbe juttatásának költségeit. Az ISS-en végzett szolgálataikért járó díjazást hajtómű technológiájuk fejlesztésére fordítanák, amivel egy napon lehetővé válna egy emberi Mars-expedíció kiszolgálása, nyilatkozta a veterán űrhajós a New Scientistnek.
Egy 10-20 megawattos VASIMR hajtómű 39 nap alatt juttatna el egy űrhajót a vörös bolygóhoz. Ez jelentős előrelépés a hagyományos hajtóművekkel szerelt rakéták által elérhető hat hónapos menetidőhöz viszonyítva. A rövidebb utazás lecsökkentené az űrhajósok sugárterhelését, ami a jelenlegi kutatások szerint a legnagyobb gátja egy bolygóközi utazásnak, különös tekintettel arra, hogy a jelek szerint az elkövetkező évtizedekben ez a sugárzási szint kifejezetten magasnak ígérkezik.
A texasi Ad Astra Rocket Company 2005 óta tökéletesítgeti VASIMR (Változtatható Impulzussűrűségű Mágnesplazma Rakéta) elnevezésű hajtóművét, ami rádióhullámokkal hevíti, vagyis ionizálja az üzemanyagául szolgáló argongázt, melynek hatására forró plazma keletkezik. Ezt mágneses mezők lövellik ki a hajtóműből, tolóerőt generálva az ellenkező irányba. A hajtóanyag kilövellése jóval nagyobb sebességgel történik, mint a hagyományos hajtóműveknél, ami nagyobb gyorsulást eredményez az elfogyasztott üzemanyag kilogrammjaira levetítve.
A cég tervei szerint az űrállomást egy 200 kilowattos VASIMR hajtóművel látnák el, ami időnként begyújtva visszaterelné az ISS-t meghatározott pályájára. (Az állomás magassága a légköri súrlódás hatására fokozatosan csökken.) Az Ad Astra először üzemeltette a fenti hajtómű egy kicsinyített prototípusát maximális teljesítményen. A VX-200 hajtómű 201 kilowatton működött egy vákuumkamrában, első alkalommal lépve át a 200 kilowattos határt.
"Jelenleg ez a világ legerősebb plazmarakétája" - mondta Franklin Chang-Diaz, egykori NASA-asztronauta, a cég vezetője. A versenytársak elég messze vannak, a sorban a NASA 50 kilowattos Hall segédrakétája következik, ami elektromosan töltött atomok, azaz ionok gyorsításán alapul, viszont az űrügynökség a költségvetési megszorítások miatt 2005 óta nem fejleszti.
Az Ad Astra és a NASA között nemrég egyesség született egy 200 kilowattos VASIMR hajtómű tesztelési lehetőségéről az űrállomáson 2013-ban. A cég két űrvállalkozással, a SpaceX-szel és az Orbital Scienceszel is kapcsolatban áll a hajtómű feljuttatását illetően.
Ha a teszt sikerrel zárul, akkor 2014-től a hajtóművet rendszeresen használhatják az ISS pályakorrekcióihoz, amit jelenleg az állomáshoz csatlakozó űrhajók, köztük az orosz és európai teherhajók hajtóműveinek beindításával oldanak meg. A hagyományos hajtóművekkel azonban ezekhez a manőverekhez évente 7,5 tonna hajtóanyagra van szükség, míg a VASIMR ugyanerre a feladatra mindössze 0,3 tonna argont használna el, tette hozzá Chang-Diaz. Hangsúlyozta, hogy megoldásukkal több millió dollárt spórolhatnának az űrügynökségek évente, tekintve egy-egy tonna anyag űrbe juttatásának költségeit. Az ISS-en végzett szolgálataikért járó díjazást hajtómű technológiájuk fejlesztésére fordítanák, amivel egy napon lehetővé válna egy emberi Mars-expedíció kiszolgálása, nyilatkozta a veterán űrhajós a New Scientistnek.
Egy 10-20 megawattos VASIMR hajtómű 39 nap alatt juttatna el egy űrhajót a vörös bolygóhoz. Ez jelentős előrelépés a hagyományos hajtóművekkel szerelt rakéták által elérhető hat hónapos menetidőhöz viszonyítva. A rövidebb utazás lecsökkentené az űrhajósok sugárterhelését, ami a jelenlegi kutatások szerint a legnagyobb gátja egy bolygóközi utazásnak, különös tekintettel arra, hogy a jelek szerint az elkövetkező évtizedekben ez a sugárzási szint kifejezetten magasnak ígérkezik.