19 éve rendezik meg a Maryland Egyetemen azt a klinikopatológiai konferenciát, ami történelmi személyiségek rejtélyes haláleseteit vizsgálja és igyekszik diagnózissal alátámasztott magyarázatot adni.

Az idei főszereplőt 1924. január 21-én, este 6 óra 50 perckor, néhány hónappal 54. születésnapja előtt hirtelen érte a halál. A páciens a szovjet totalitárius állam megalapítója, Vlagyimir Iljics Lenin (született Uljanov), akinek halála okaként agyvérzést jelölt meg az akkori hivatalos jelentés, az őt kezelő 27 orvos közül azonban csak 8 írta alá a boncolási jegyzőkönyv ezen megállapítását, így nem csoda hogy számtalan összeesküvés elméletet szült az eset.

Miért kapott végzetes agyvérzést ilyen fiatalon? Lehetett még valami, ami hozzájárult a halálához a történelemkönyvekben leírtakon túl? - tették fel a kérdést a konferencia előadói is. Két szakértőt kértek fel a rejtély megoldására, egyikük dr. Harry Vinters a UCLA neurológus és idegkórtan professzora, másikuk Lev Lurie, orosz történész.

Elsőként Vinters professzor ismertetett néhány tényt Lenin orvosi- és családtörténetéről. Csecsemőként Lenin feje annyira nagy volt, hogy gyakran hanyatt esett, volt hogy fejjel zuhant a padlóra. Felnőttként a kor gyakori betegségeitől tífusztól, fogfájástól, influenzától és egy fájdalmas bőrbetegségtől, az orbánctól szenvedett. A ránehezedő stressz hatására álmatlanság, migrének és mellkasi fájdalom is kialakult nála. 38 éves korában egy merénylet során két lövés érte, mindkettő egész életére a testében maradt. Az egyik lövedék miután átlyukasztotta a tüdejét, beékelődött a kulcscsontjába, a másik a nyakában maradt, mivel túl közel helyezkedett el a gerincéhez, hogy a kor orvosi technikájával biztonságosan eltávolíthassák. Édesapja ugyancsak korán, 54 éves korában hunyt el, halálának okaként agyvérzést állapítottak meg, ugyanakkor egy másik betegségtől is szenvedett, ami tífuszos láz lehetett. Hét testvérének többsége is fiatalon hunyt el, ketten még gyermekkorukban, egyik öccse 19 évesen tífuszban, míg egyetlen bátyját 21 évesen kivégezték III. Sándor cár elleni merényletben való részvételéért. Három testvére közül, akik túlélték a fiatalkort, egyik húgával 71 éves korában sztrók, másik húgával 59 évesen szívinfarktus, öccsével pedig 69 évesen szívgörcs végzett.

Lenint a halála előtti két évben három sztrók gyengítette, a diagnózis felállításában az időszak több prominens orvosa is részt vett, melyek elég változatosak voltak az idegi kimerültségtől, a testében maradt két lövedék által okozott ólom mérgezésen át az agyérelmeszesedésig, illetve megtalálható az "endarteritis luetica" kifejezés is a szakvéleményekben. Vinters professzor szerint utóbbi a meningovaszkuláris szifiliszre, az agyhártyagyulladás egy idült formájára utal, ami elvékonyítja a vércsatornák belső falát. Erre azonban a boncolás nem talált bizonyítékot és Lenin szifilisz tesztje is állítólag negatív volt, ennek ellenére az akkor elterjedt szifilisz elleni kezelést, arzén tartalmú injekciókat is kapott. Életének utolsó napjaiban és óráiban súlyos görcsrohamokat szenvedett. A boncolás az agyhoz vezető artériák szinte teljes elzáródását, elvékonyodását állapította meg,

Leninnél azonban nem voltak jelen az agyvérzés hagyományos kockázati tényezői. Nem volt kezeletlen magas vérnyomása, nem dohányzott és nem is engedte, hogy jelenlétében dohányozzanak. Italt is csak alkalmanként fogyasztott és rendszeresen tornászott, emellett fertőzést vagy tumort sem találtak az agyában. Ezek fényében különösen érdekes a kérdés, vajon mi okozta a végzetes agyvérzést?

Vinters professzor szerint a nyomok az Uljanov család genetikai örökségéhez vezetnek. Három testvére, akik túlélték húszas éveiket, mind érrendszeri rendellenességekkel küzdöttek, apja halála is nagyban hasonlított Leninéhez. Vinters úgy véli Leninnek örökletes hajlama volt szélsőségesen magas koleszterin szintek kialakulására, ami súlyos csapásokat mérhetett a vércsatornáira, a stresszel párosítva pedig egyenes utat biztosíthatott a sztróknak. Az utolsó napok és órák görcsrohamai azonban zavarba ejtők és történelmileg is jelentősek lehetnek, ezek ugyanis egyrészt szokatlanok egy sztrókot szenvedőnél, másrészt szinte bármilyen méreg okozhat ilyen tüneteket, tette hozzá Vinters.

Lev Lurie a mérgezéses elmélet támogatója, véleménye szerint Sztálin így állította félre Lenint az útjából, hogy átvehesse a hatalmat a Szovjetunió felett. Lurie szerint az 1920-as évek elejének kommunista Oroszországát a maffiaszerű ármánykodás jellemezte. 1921-ben Lenin betegségről panaszkodott, állapota 1924-es haláláig folyamatosan romlott. "Álmatlanságra és rettenetes fejfájásokra panaszkodott. Nem tudott írni, nem akart dolgozni" - magyarázta Lurie, hozzátéve, hogy Sztálin eltávolításán munkálkodott.

Sztálin, aki jól tudta mire készül Lenin, 1923-ban egy szigorúan titkos feljegyzést küldött a Politbüronak, az SzKP KB végrehajtó szervének, melyben azt állította, hogy Lenin maga kérte, hogy szabadítsák meg szenvedéseitől. "Március 17-én, szombaton a legnagyobb titokban Krupszkaja elvtársnő (Lenin felesége) azt mondta nekem 'Vlagyimir Iljics kéri Sztálint', név szerint hogy én, Sztálin vállaljam fel egy dózis kálium-cianid beszerzését és beadását Leninnek. Nem tudtam visszautasítani a kérést és kijelentettem: 'Szeretném Vlagyimir Iljicset megnyugtatni, hogy amikor szükséges habozás nélkül teljesítem a kérését'" Ugyanakkor Sztálin a Politbürónak küldött jelentésben hozzátette, hogy nem képes a kérés teljesítésére: "Nincs erőm Iljics kérésének teljesítéséhez és vissza kell utasítanom ezt a feladatot, akármilyen humánus és szükséges lenne, ezért teszem meg ezt a jelentést a Politbüró tagjainak"

Lurie szerint a könyörtelenségéről közismert Sztálin a fenti bizonygatás ellenére is megmérgezhette Lenint. Vinters a magas koleszterint okolja Lenin haláláért, amellett azonban nem tud ő sem szó nélkül elmenni, hogy bár akkoriban már végeztek toxikológiai vizsgálatokat Oroszországban, Lenin szöveteinek vizsgálatánál nem kértek ilyen elemzést.

A rejtély tehát nem oldódott meg, az azonban bizonyos, hogy a mai koleszterin csökkentő gyógyszerekkel még 20-25 évet élhetett volna, tette hozzá Vinters, feltéve, hogy nem gyilkosság áldozata lett. "A történelem egészen másként alakult volna" - összegzett a professzor.