Hunter
Soha nem lesz vizes a nanotextil
A 40 nanométer szélességű szálak tüskés szerkezete felerősíti az amúgy is magas kémiai víztaszítást, és egy bevonatot alkotva meggátolja a vízcseppek átszivárgását.
Svájci kémikusok elkészítették a világ legvízállóbb anyagát. A kutatás vezetője, Stefan Seeger beszámolója szerint az új anyag poliészter rostokból készült, amit több millió parányi szilikon szál borít. A nanoszálaknak köszönhetően a víz gömb alakú cseppekben megáll a tökéletesen vízszintbe helyezett anyagon, melyek mindössze 2 fokos döntés hatására akár az üveggolyók, legurulnak róla. Egy vízsugár úgy verődik vissza az anyagról, hogy még csak nyomot sem hagy.
Az egyedülálló víztaszító képesség a 40 nanométer szélességű szálak tüskés szerkezetének tudható be, ami felerősíti az amúgy is magas kémiai víztaszítást, és egy bevonatot alkotva meggátolja a vízcseppek átszivárgását az alatta nyugvó poliészterbe.
"A hidrofób felületi kémia és a bevonat nanoszerkezetének kombinációja minden eddiginél hatékonyabb víztaszító hatást biztosít" - magyarázta Seeger a New Scientist magazinnak. "A víz megül a nanoszálak tetején, mint egy fakír a szöges ágyon."
Hasonló kombináció felelős a nagy hatékonyságú víztaszítás több természetes példájáért, mint a lótusz levél felszínéért. A szilikon nanoszálak további adottsága, hogy foglyul ejtik a levegőt, és egy állandó légréteget hoznak létre a szálak között. Hasonló rétegeket - úgynevezett plasztronokat - használnak egyes rovarok és pókok a víz alatti lélegzéshez. Ez a finom levegőréteg biztosítja, hogy a víz soha nem lép kontaktusba a poliészter anyaggal. Akár két hónapon át is áztathatjuk a vízben, mégis tökéletesen száraz marad.
Mindezek mellett a plasztron réteg az előzetes kísérletek tanúsága szerint képes a víz ellenállásának 20 százalék körüli csökkentésére. Seeger szerint ez az úszósport számára lehet rendkívül érdekes, azaz az anyag bemutatkozása a sportruházat gyártásban alighanem újabb csúcsdöntésekben fog megtestesülni.
A nanobevonatot egy egylépéses eljárással állították elő, amiben a szilikon gáz formájában csapódik le a poliészter rostokra, létrehozva a nanoszálakat. A bevonat más textíliákra is felvihető, legyen az gyapjú, műselyem vagy pamut, bár a legjobb hatásfokot jelenleg a poliészterrel sikerült elérni. A kísérletek az új bevonat tartósságát is felmérték. Az eredmények szerint a legtöbb víztaszító bevonattal szemben jobban viseli az erőteles súrolást, bár egy hétköznapi mosó-centrifuga programot aligha élne túl.
Svájci kémikusok elkészítették a világ legvízállóbb anyagát. A kutatás vezetője, Stefan Seeger beszámolója szerint az új anyag poliészter rostokból készült, amit több millió parányi szilikon szál borít. A nanoszálaknak köszönhetően a víz gömb alakú cseppekben megáll a tökéletesen vízszintbe helyezett anyagon, melyek mindössze 2 fokos döntés hatására akár az üveggolyók, legurulnak róla. Egy vízsugár úgy verődik vissza az anyagról, hogy még csak nyomot sem hagy.
Az egyedülálló víztaszító képesség a 40 nanométer szélességű szálak tüskés szerkezetének tudható be, ami felerősíti az amúgy is magas kémiai víztaszítást, és egy bevonatot alkotva meggátolja a vízcseppek átszivárgását az alatta nyugvó poliészterbe.
"A hidrofób felületi kémia és a bevonat nanoszerkezetének kombinációja minden eddiginél hatékonyabb víztaszító hatást biztosít" - magyarázta Seeger a New Scientist magazinnak. "A víz megül a nanoszálak tetején, mint egy fakír a szöges ágyon."Hasonló kombináció felelős a nagy hatékonyságú víztaszítás több természetes példájáért, mint a lótusz levél felszínéért. A szilikon nanoszálak további adottsága, hogy foglyul ejtik a levegőt, és egy állandó légréteget hoznak létre a szálak között. Hasonló rétegeket - úgynevezett plasztronokat - használnak egyes rovarok és pókok a víz alatti lélegzéshez. Ez a finom levegőréteg biztosítja, hogy a víz soha nem lép kontaktusba a poliészter anyaggal. Akár két hónapon át is áztathatjuk a vízben, mégis tökéletesen száraz marad. Mindezek mellett a plasztron réteg az előzetes kísérletek tanúsága szerint képes a víz ellenállásának 20 százalék körüli csökkentésére. Seeger szerint ez az úszósport számára lehet rendkívül érdekes, azaz az anyag bemutatkozása a sportruházat gyártásban alighanem újabb csúcsdöntésekben fog megtestesülni.
A nanobevonatot egy egylépéses eljárással állították elő, amiben a szilikon gáz formájában csapódik le a poliészter rostokra, létrehozva a nanoszálakat. A bevonat más textíliákra is felvihető, legyen az gyapjú, műselyem vagy pamut, bár a legjobb hatásfokot jelenleg a poliészterrel sikerült elérni. A kísérletek az új bevonat tartósságát is felmérték. Az eredmények szerint a legtöbb víztaszító bevonattal szemben jobban viseli az erőteles súrolást, bár egy hétköznapi mosó-centrifuga programot aligha élne túl.
