SG.hu·
Amikor az ózonlyuk bezárul...
Jelentősen befolyásolja majd bolygónk éghajlatát az ózonlyuk 21. század második felére prognosztizált bezárulása, állítják a folyamatot tanulmányozó klimatológusok.
A klorofluorokarbon (CFC) használatát betiltó Montreali Egyezménynek köszönhetően a déli sarkvidék fölött kialakult ózonkiürülés erőteljesen lelassult és a várakozások szerint teljes egészében visszafordul, ami egyben a déli félteke éghajlati változásait is a visszájukra fordíthatja, állítják a Columbia Egyetem tudósai. "Eredményeink arra utalnak, hogy a sztratoszféra ózonrétege fontos szerepet tölt be a déli félteke éghajlatváltozásában, és nagyobb figyelmet kell fordítani a beintegrálására a következő IPCC modellekbe" - nyilatkozott a tanulmányt vezető Seok-Woo Son, a Columbia Föld Intézetének kutatója.
A kutatók két éghajlati modellsorozat eredményeit vetették össze, az első az IPCC (Kormányközi Éghajlatváltozási Bizottság) Negyedik Értékelési Jelentésében használt, amit 2007 végén adtak ki és igen nagy vihart kavart, mivel a globális folyamatok zömét visszafordíthatatlannak nyilvánította, bár olyan hangok is voltak, melyek szerint a helyzet a jelentésben felvázoltnál is súlyosabb. A másik tanulmány az Ózon-kiürülés Tudományos Értékelése, amit 2006-ban tett közzé a Meteorológiai Világszervezet, ez azt jövendöli, hogy hamarosan eltűnik a Föld ózonpajzsán éktelenkedő hatalmas lyuk. Son szerint a legtöbb IPCC modell nem veszi figyelembe az ózonréteg várható gyógyulását és a folyamat éghajlatra gyakorolt lehetséges hatásait, pedig a 2006-os kémiai-éghajlati modellek azt jövendölik, hogy az Antarktisz felett tátongó lyuk a század második felében teljes egészében eltűnik, aminek jelentős hatásai lesznek a Föld klímájára, beleértve a felszíni hőmérsékleteket, a viharsávok elhelyezkedését, a száraz területek kiterjedését, a tengerek jégmennyiségét és az óceáni körforgást.
Son a Science magazinban írta le a lehetséges következményeket, kiemelve, hogy az elmúlt évtizedekben a déli félteke troposzférájának szelei a növekvő üvegházgázok és a csökkenő ózon hatására felgyorsultak és közelebb kerültek a Déli-sarkhoz. Ez az eltolódás sok tekintetben hatással van az egész Föld éghajlatára, az IPCC modellek szerint ezen a téren nem következik be változás. Ezzel szemben a kémiai-éghajlati modellek előrejelzései azt mutatják, hogy az ózonpajzs gyógyulásával a nagy magasságú szelek lelassulhatnak és elmozdulhatnak az egyenlítő irányába, jó eséllyel visszafordítva a félteke éghajlat-változási tendenciáját.
"Minket is meglepett, hogy az ózonlyuk bezárulása ilyen jelentős hatásokat gyakorolhat a globális éghajlatra, ami elsősorban annak tudható be, hogy a sztratoszféra ózonját nem tekintették számottevő szereplőnek az éghajlati rendszer modellezésében" - mondta a kutatásban szintén résztvevő Lorenzo M. Polvani, aki most Sonnal közösen igyekszik a lehető legtöbb fórumon felhívni a figyelmet az újabb kutatások szükségességére, melyek egyrészt igazolhatják eredményeiket, másrészt segíthetnek megismerni az ózonpajzs helyreállásának következményeit.
A klorofluorokarbon (CFC) használatát betiltó Montreali Egyezménynek köszönhetően a déli sarkvidék fölött kialakult ózonkiürülés erőteljesen lelassult és a várakozások szerint teljes egészében visszafordul, ami egyben a déli félteke éghajlati változásait is a visszájukra fordíthatja, állítják a Columbia Egyetem tudósai. "Eredményeink arra utalnak, hogy a sztratoszféra ózonrétege fontos szerepet tölt be a déli félteke éghajlatváltozásában, és nagyobb figyelmet kell fordítani a beintegrálására a következő IPCC modellekbe" - nyilatkozott a tanulmányt vezető Seok-Woo Son, a Columbia Föld Intézetének kutatója.
A kutatók két éghajlati modellsorozat eredményeit vetették össze, az első az IPCC (Kormányközi Éghajlatváltozási Bizottság) Negyedik Értékelési Jelentésében használt, amit 2007 végén adtak ki és igen nagy vihart kavart, mivel a globális folyamatok zömét visszafordíthatatlannak nyilvánította, bár olyan hangok is voltak, melyek szerint a helyzet a jelentésben felvázoltnál is súlyosabb. A másik tanulmány az Ózon-kiürülés Tudományos Értékelése, amit 2006-ban tett közzé a Meteorológiai Világszervezet, ez azt jövendöli, hogy hamarosan eltűnik a Föld ózonpajzsán éktelenkedő hatalmas lyuk. Son szerint a legtöbb IPCC modell nem veszi figyelembe az ózonréteg várható gyógyulását és a folyamat éghajlatra gyakorolt lehetséges hatásait, pedig a 2006-os kémiai-éghajlati modellek azt jövendölik, hogy az Antarktisz felett tátongó lyuk a század második felében teljes egészében eltűnik, aminek jelentős hatásai lesznek a Föld klímájára, beleértve a felszíni hőmérsékleteket, a viharsávok elhelyezkedését, a száraz területek kiterjedését, a tengerek jégmennyiségét és az óceáni körforgást.Son a Science magazinban írta le a lehetséges következményeket, kiemelve, hogy az elmúlt évtizedekben a déli félteke troposzférájának szelei a növekvő üvegházgázok és a csökkenő ózon hatására felgyorsultak és közelebb kerültek a Déli-sarkhoz. Ez az eltolódás sok tekintetben hatással van az egész Föld éghajlatára, az IPCC modellek szerint ezen a téren nem következik be változás. Ezzel szemben a kémiai-éghajlati modellek előrejelzései azt mutatják, hogy az ózonpajzs gyógyulásával a nagy magasságú szelek lelassulhatnak és elmozdulhatnak az egyenlítő irányába, jó eséllyel visszafordítva a félteke éghajlat-változási tendenciáját.
"Minket is meglepett, hogy az ózonlyuk bezárulása ilyen jelentős hatásokat gyakorolhat a globális éghajlatra, ami elsősorban annak tudható be, hogy a sztratoszféra ózonját nem tekintették számottevő szereplőnek az éghajlati rendszer modellezésében" - mondta a kutatásban szintén résztvevő Lorenzo M. Polvani, aki most Sonnal közösen igyekszik a lehető legtöbb fórumon felhívni a figyelmet az újabb kutatások szükségességére, melyek egyrészt igazolhatják eredményeiket, másrészt segíthetnek megismerni az ózonpajzs helyreállásának következményeit.