SG.hu·
Fényvisszaverő anyagok polipbőrből
Új, minden eddiginél hatékonyabb fényvisszaverő anyagok születhetnek a polip bőrének molekulái segítségével, melyek egy nap akár a dinamikus álcázást is lehetővé tehetik.
A polipok és tintahalak a vízi világ nagy álcázómesterei. Kifinomult, a fényviszonyokhoz alkalmazkodó bőrük remek védelmet nyújt a ragadozók hada ellen. Ezt a képességet vizsgálta meg az USA Massachusetts állambeli Tengerbiológiai Laboratóriumának kutatócsoportja Roger Hanlon vezetésével, akik végül egy eddig ismeretlen, példátlan tulajdonságokkal rendelkező fehérje-kombinációra bukkantak.
A kutatók észlelése szerint a polip bőrének az úgynevezett leukofor sejtekből felépülő alsó rétege átlátszó, színtelen, fényvisszaverő fehérjéket tartalmaz, ami Hanlon szerint igen különös az állatvilágban. Ennél is furcsább a fenti fényvisszaverési képesség hatékonysága, a vizsgálatok szerint ugyanis bármilyen szögből ráeső, bármilyen hullámhosszal rendelkező fényt képes visszatükrözni. A fehérjékből álló anyag - a vízi lények esetében a bőr - a vízben fehér fényben fehérnek a kékes fényben kéknek tűnik, sőt a sejtek az uralkodó fény erejéhez is alkalmazkodnak, így segítve gazdáikat a környezetbe való beleolvadásban.
A tintahalakon elvégzett részletesebb vizsgálatok bebizonyították, hogy a bőr egyes részein fokozottabb a fényvisszaverés, amit a leukoforok felett elhelyezkedő sima lemezkék, az iridoforok erősítenek fel. A legfényesebb hatás úgy érhető el, ha a két sejttípus száma megegyezik az adott területen.
A lemezkék kiemelik a fehérség fényerejét, bár az ezt létrehozó mechanizmussal még nincsenek tisztában a kutatók, mivel a sejtek rendkívül összetettek, ezért további vizsgálatokat igényelnek, nyilatkozott Hanlon a Nature magazinnak.
Az egyetlen eddig ismert fényvisszaverő protein a reflektin, melyet genetikailag teljes egészében szekvenáltak. A szakértők szerint Hanlon munkája azt tükrözi, hogy a leukofor is feltehetően a reflektin egy típusa. Ha sikerül optikai tulajdonságaikat mélyrehatóan megismerni, akkor igen sokrétű alkalmazásai lehetnek, jóval több, mint amire a polip használja azokat.
A zoológus Hanlon úgy véli, anyagtudós kollégái számtalan területen tudják majd kamatoztatni felfedezését. A példátlan fényvisszaverőképességű összetevőknek köszönhetően jobb optikai szálakat lehet majd konstruálni, de valószínűleg a hadsereg számára sem érdektelen a kutatás, mivel ők "mindig szerettek a fénnyel játszani", összegzett Hanlon.
A polipok és tintahalak a vízi világ nagy álcázómesterei. Kifinomult, a fényviszonyokhoz alkalmazkodó bőrük remek védelmet nyújt a ragadozók hada ellen. Ezt a képességet vizsgálta meg az USA Massachusetts állambeli Tengerbiológiai Laboratóriumának kutatócsoportja Roger Hanlon vezetésével, akik végül egy eddig ismeretlen, példátlan tulajdonságokkal rendelkező fehérje-kombinációra bukkantak.A kutatók észlelése szerint a polip bőrének az úgynevezett leukofor sejtekből felépülő alsó rétege átlátszó, színtelen, fényvisszaverő fehérjéket tartalmaz, ami Hanlon szerint igen különös az állatvilágban. Ennél is furcsább a fenti fényvisszaverési képesség hatékonysága, a vizsgálatok szerint ugyanis bármilyen szögből ráeső, bármilyen hullámhosszal rendelkező fényt képes visszatükrözni. A fehérjékből álló anyag - a vízi lények esetében a bőr - a vízben fehér fényben fehérnek a kékes fényben kéknek tűnik, sőt a sejtek az uralkodó fény erejéhez is alkalmazkodnak, így segítve gazdáikat a környezetbe való beleolvadásban.
A tintahalakon elvégzett részletesebb vizsgálatok bebizonyították, hogy a bőr egyes részein fokozottabb a fényvisszaverés, amit a leukoforok felett elhelyezkedő sima lemezkék, az iridoforok erősítenek fel. A legfényesebb hatás úgy érhető el, ha a két sejttípus száma megegyezik az adott területen.
A lemezkék kiemelik a fehérség fényerejét, bár az ezt létrehozó mechanizmussal még nincsenek tisztában a kutatók, mivel a sejtek rendkívül összetettek, ezért további vizsgálatokat igényelnek, nyilatkozott Hanlon a Nature magazinnak.Az egyetlen eddig ismert fényvisszaverő protein a reflektin, melyet genetikailag teljes egészében szekvenáltak. A szakértők szerint Hanlon munkája azt tükrözi, hogy a leukofor is feltehetően a reflektin egy típusa. Ha sikerül optikai tulajdonságaikat mélyrehatóan megismerni, akkor igen sokrétű alkalmazásai lehetnek, jóval több, mint amire a polip használja azokat.
A zoológus Hanlon úgy véli, anyagtudós kollégái számtalan területen tudják majd kamatoztatni felfedezését. A példátlan fényvisszaverőképességű összetevőknek köszönhetően jobb optikai szálakat lehet majd konstruálni, de valószínűleg a hadsereg számára sem érdektelen a kutatás, mivel ők "mindig szerettek a fénnyel játszani", összegzett Hanlon.