SG.hu·
Visszafordíthatatlannak tűnik az éghajlatváltozás
Az üvegházgázok emelkedő koncentrációja súlyosabb következményekkel járhat, mint azt korábban gondoltuk, figyelmeztet egy átfogó tudományos jelentés, amit a brit kormány tett közzé.
A jelentés szerint nagyon kicsi az esély arra, hogy a gázkibocsátást a veszélyes szintek alatt lehessen tartani. Az egyik fő aggály Grönland jégtakarójának olvadása, ami az elkövetkező évezredben 7 méterrel emeli meg a tengerszintet. A hatások a szegény országokat érintik majd a legdrasztikusabban. A Veszélyes Éghajlatváltozás Elkerülése című jelentés a Brit Meteorológiai Hivatal által 2005 februárjában megrendezett konferencián a tudósok által előadott bizonyítékokra épül.
Azt próbálták megválaszolni, hogy mi az a légkörben felgyülemlett üvegházgáz szint, ami már túl sok, illetve milyen lehetőségek vannak egy ilyen szint elérésének elkerülésére. A jelentés előszavát maga Tony Blair miniszterelnök írta, melyben kifejti, hogy mára már egyértelművé vált, hogy az üvegház-hatást erősítő gázok kibocsátása tarthatatlan arányú globális felmelegedést okoz.
A vörössel jelzett terület a nyári olvadások terjedésének ütemét mutatja az elmúlt 10 évben
Margaret Beckett környezetvédelmi államtitkár a BBC-nek adott interjújában elmondta, a jelentés bizonyára sokak számára megdöbbenést fog okozni, különösen az a tény, hogy egy olyan fordulóponton állunk, ahonnan már lehet, hogy nincs visszaút. Kiemelte, hogy itt nem öt perc, hanem évszázadok alatt lezajló történésekről van szó, a hangsúly azonban a visszafordíthatatlanságon van.
A jelentés különböző hőmérséklet növekedési szintek hatásait veszi végig. Az Európai Unió célkitűzése megakadályozni, hogy a globális átlagos hőmérséklet 2 Celsius-foknál többel emelkedjen. Ez azonban a tanulmány szerint már túl magas lehet: már két fok plusz is elegendő a grönlandi jégtakaró olvadásának kiváltásához, ami nagy hatással lesz a tengerszintekre. A teljes folyamat lezajlásához - a megjósolt 7 méteres emelkedéshez - 1000 évre van szükség.
A kockázat lényegesen emelkedni fog két fok alatt is, feltehetően sok állat- és növényfaj kihalását, éhínséget és vízhiányt idézve elő, különösen a fejlődő országokban, írja a jelentés. A kormány felkérte a tudósokat, hogy számítsák ki, mely üvegház-hatású gázok koncentrációja elegendő ezeknek a veszélyes hőmérséklet-emelkedéseknek az előidézéséhez. Jelenleg a légkör körülbelül 380 ppm (parts per million, darab per 1 millió részecske) szén-dioxidot tartalmaz, ami az ipari forradalom előtt 275 ppm-en állt.
A jelentés szerint az EU által meghatározott kétfokos cél eléréséhez a szintet 450 ppm alatt kell stabilizálni. Erre a brit kormány fő tudományos tanácsadója, Sir David King nem sok esélyt lát, szerinte tíz éven belül elérjük a 400 ppm-et, az országok pedig nem fogják leállítani erőműveiket elvágva a lakosság energia ellátását a probléma kezelése érdekében.
Természetesen akadnak olyanok is, akik kevésbé borúlátók, mint például Myles Allen, az Oxfordi Egyetem légköri fizikusa. Szerinte fokozatosan lehetne csökkenteni a károsanyag-kibocsátást - a folyamatot a cigarettáról való leszokáshoz hasonlította -, illetve fenntartani egy biztonságos szén-dioxid-kibocsátási szintet, ami még nem borítja fel a környezetet. Ezen felül persze vannak technológiai lehetőségek is a veszélyes üvegházgáz-koncentráció elkerülésére, hogy szót ejtsünk a mennyi mellett a konferencia másik kérdéséről, a hogyanról is. A tisztább energiaforrásoknak azonban gátat szab az anyagi érdekeltség, a változással szembeni idegenkedés és maga a probléma felismerésének hiánya, ezért valljuk be, a derűlátásnak nincs túl sok létjogosultsága.
A jelentés szerint nagyon kicsi az esély arra, hogy a gázkibocsátást a veszélyes szintek alatt lehessen tartani. Az egyik fő aggály Grönland jégtakarójának olvadása, ami az elkövetkező évezredben 7 méterrel emeli meg a tengerszintet. A hatások a szegény országokat érintik majd a legdrasztikusabban. A Veszélyes Éghajlatváltozás Elkerülése című jelentés a Brit Meteorológiai Hivatal által 2005 februárjában megrendezett konferencián a tudósok által előadott bizonyítékokra épül.
Azt próbálták megválaszolni, hogy mi az a légkörben felgyülemlett üvegházgáz szint, ami már túl sok, illetve milyen lehetőségek vannak egy ilyen szint elérésének elkerülésére. A jelentés előszavát maga Tony Blair miniszterelnök írta, melyben kifejti, hogy mára már egyértelművé vált, hogy az üvegház-hatást erősítő gázok kibocsátása tarthatatlan arányú globális felmelegedést okoz.
A vörössel jelzett terület a nyári olvadások terjedésének ütemét mutatja az elmúlt 10 évben
Margaret Beckett környezetvédelmi államtitkár a BBC-nek adott interjújában elmondta, a jelentés bizonyára sokak számára megdöbbenést fog okozni, különösen az a tény, hogy egy olyan fordulóponton állunk, ahonnan már lehet, hogy nincs visszaút. Kiemelte, hogy itt nem öt perc, hanem évszázadok alatt lezajló történésekről van szó, a hangsúly azonban a visszafordíthatatlanságon van.
A jelentés különböző hőmérséklet növekedési szintek hatásait veszi végig. Az Európai Unió célkitűzése megakadályozni, hogy a globális átlagos hőmérséklet 2 Celsius-foknál többel emelkedjen. Ez azonban a tanulmány szerint már túl magas lehet: már két fok plusz is elegendő a grönlandi jégtakaró olvadásának kiváltásához, ami nagy hatással lesz a tengerszintekre. A teljes folyamat lezajlásához - a megjósolt 7 méteres emelkedéshez - 1000 évre van szükség.
A kockázat lényegesen emelkedni fog két fok alatt is, feltehetően sok állat- és növényfaj kihalását, éhínséget és vízhiányt idézve elő, különösen a fejlődő országokban, írja a jelentés. A kormány felkérte a tudósokat, hogy számítsák ki, mely üvegház-hatású gázok koncentrációja elegendő ezeknek a veszélyes hőmérséklet-emelkedéseknek az előidézéséhez. Jelenleg a légkör körülbelül 380 ppm (parts per million, darab per 1 millió részecske) szén-dioxidot tartalmaz, ami az ipari forradalom előtt 275 ppm-en állt. A jelentés szerint az EU által meghatározott kétfokos cél eléréséhez a szintet 450 ppm alatt kell stabilizálni. Erre a brit kormány fő tudományos tanácsadója, Sir David King nem sok esélyt lát, szerinte tíz éven belül elérjük a 400 ppm-et, az országok pedig nem fogják leállítani erőműveiket elvágva a lakosság energia ellátását a probléma kezelése érdekében.
Természetesen akadnak olyanok is, akik kevésbé borúlátók, mint például Myles Allen, az Oxfordi Egyetem légköri fizikusa. Szerinte fokozatosan lehetne csökkenteni a károsanyag-kibocsátást - a folyamatot a cigarettáról való leszokáshoz hasonlította -, illetve fenntartani egy biztonságos szén-dioxid-kibocsátási szintet, ami még nem borítja fel a környezetet. Ezen felül persze vannak technológiai lehetőségek is a veszélyes üvegházgáz-koncentráció elkerülésére, hogy szót ejtsünk a mennyi mellett a konferencia másik kérdéséről, a hogyanról is. A tisztább energiaforrásoknak azonban gátat szab az anyagi érdekeltség, a változással szembeni idegenkedés és maga a probléma felismerésének hiánya, ezért valljuk be, a derűlátásnak nincs túl sok létjogosultsága.