Hunter
Mégis megalapozható Atlantisz pusztulása?
Úgy tűnik, létezik olyan hely, ami tudományos szempontokból is megfelel Platón a mesés Atlantisz elsüllyedéséről szóló elbeszélésének.
Marc-André Gutscher, a francia Nyugat-Bretagne Egyetem geológusa részletesen feltérképezte a Gibraltári-szorostól nyugatra, a tenger mélyén meghúzódó Spartel-szigetet, amit egy honfitársa, Jacques Collina-Girard 2001-ben már összefüggésbe hozott az Atlantisz legendájával. A sziget a Cadizi-öbölben fekszik a felszín alatt 60 méterrel, pontosan "Heraklész oszlopainál", azaz a Gibraltári-szorosnál, ahogy azt Platón is állította.
Ptolemaiosz térképének 1513-as kiadása - a zölddel jelzett sziget Atlantisz
Az onnan származó üledékek elemzése kimutatta, hogy egy hatalmas földrengés, illetve az ezt követő szökőár sújtotta a szigetet körülbelül 12000 évvel ezelőtt, nagyjából ugyanabban az időben, mint amire a görög filozófus írásai teszik a város pusztulását. A földtani emlékek szerint ez a térség igen erős 8,5-9 erősségű, ismétlődő földrengéseknek volt kitéve, ami könyörtelen szökőárakat eredményezett 5-15 méter magas hullámokkal.
Annak ellenére, hogy a kutatók több mint 40 különböző helyen keresték már az elsüllyedt szigetet, soha nem sikerült bizonyítékot találni az Atlantisz létezésére, csupán Platón beszámolója említi, ami i.e. 400 környékén íródott. A filozófus szerint két évszázaddal korábban egyiptomi papok beszéltek Szolónnak, egy görög államférfinak egy virágzó civilizációról "Heraklész oszlopain" túl. Amikor Atlantisz lakói bűnössé és dekadenssé váltak az istenek büntetésként "súlyos földrengéseket és áradásokat" zúdítottak rájuk.
Athanasius Kircher térképe 1669-ből
Platón írása szerint egyetlen nap és éjszaka leforgása alatt nyelte el a tenger a szigetet, ami Gutscher szerint a nagy földrengésekhez köthető hirtelen és katasztrofális pusztítás leírása, hasonlóan az 1755-ös nagy lisszaboni földrengéshez, ami 10 méteres magasságba csapó szökőárral végzett pusztítást a dél-ibériai régióban. Az üledékek elemzése arra utal, hogy az 1755-ös földrengéshez hasonló katasztrófák 1500-2000 évente következnek be a Cadizi-öbölben. Egy szokatlanul vastag turbidit, egy durvaszemcsés homok és sár üledék, amit a víz alatti földcsuszamlások zavarnak fel, i.e. 10000 környékére helyezhetők el az időben, ami körülbelül megegyezik Platon beszámolójával.
A turbidit rétegek ezen felül arról is tanúskodnak, hogy az Atlantisz-jelölt elsüllyedését követően nyolc földrengés zajlott le a térségben. Minden egyes földrengés a tengerfenék több méternyi süllyedését eredményezte, mely szerint a Spartel, ami egykor 5x2 kilométeres lehetett, 12000 évvel ezelőtt 40 méterrel magasabban helyezkedett el. Gutscher szerint, ha lakták is, akkor egyszerű halászok alkották a lakosságot, nem pedig egy fejlett bronzkori kultúra, ahogy azt Platón leírta.
1882-es térkép Atlantisz feltételezett elhelyezkedéséről
A múlt hónapban Görögországban megtartott Atlantisz konferencián 24 kritériumot emeltek ki, aminek egy földrajzi területnek meg kell felelnie, hogy az ősi Atlantisz lelőhelyeként tekinthessenek rá. Számos furcsaság között a szigetnek írástudó populációnak kellett otthont adnia fémműves és navigációs képzettségekkel, melegvizű forrásokkal, északi széllel, elefántokkal, valamint elegendő emberrel egy 10000 harci szekérrel és 1200 hajóval rendelkező hadsereghez.
A világon eddig egyetlen feltételezett hely sem felelt meg a 24 követelménynek, ami a Spartelre is vonatkozik. A sziget egyetlen előnye a többi nevezővel szemben, hogy geológiailag megfelelő tulajdonságokkal bír a Platon által leírt katasztrofális pusztulás végbe meneteléhez, azonban úgy tűnik, az Atlantisz továbbra is csupán egy mítosz marad.
Marc-André Gutscher, a francia Nyugat-Bretagne Egyetem geológusa részletesen feltérképezte a Gibraltári-szorostól nyugatra, a tenger mélyén meghúzódó Spartel-szigetet, amit egy honfitársa, Jacques Collina-Girard 2001-ben már összefüggésbe hozott az Atlantisz legendájával. A sziget a Cadizi-öbölben fekszik a felszín alatt 60 méterrel, pontosan "Heraklész oszlopainál", azaz a Gibraltári-szorosnál, ahogy azt Platón is állította.
Ptolemaiosz térképének 1513-as kiadása - a zölddel jelzett sziget Atlantisz
Az onnan származó üledékek elemzése kimutatta, hogy egy hatalmas földrengés, illetve az ezt követő szökőár sújtotta a szigetet körülbelül 12000 évvel ezelőtt, nagyjából ugyanabban az időben, mint amire a görög filozófus írásai teszik a város pusztulását. A földtani emlékek szerint ez a térség igen erős 8,5-9 erősségű, ismétlődő földrengéseknek volt kitéve, ami könyörtelen szökőárakat eredményezett 5-15 méter magas hullámokkal.
Annak ellenére, hogy a kutatók több mint 40 különböző helyen keresték már az elsüllyedt szigetet, soha nem sikerült bizonyítékot találni az Atlantisz létezésére, csupán Platón beszámolója említi, ami i.e. 400 környékén íródott. A filozófus szerint két évszázaddal korábban egyiptomi papok beszéltek Szolónnak, egy görög államférfinak egy virágzó civilizációról "Heraklész oszlopain" túl. Amikor Atlantisz lakói bűnössé és dekadenssé váltak az istenek büntetésként "súlyos földrengéseket és áradásokat" zúdítottak rájuk.
Athanasius Kircher térképe 1669-ből
Platón írása szerint egyetlen nap és éjszaka leforgása alatt nyelte el a tenger a szigetet, ami Gutscher szerint a nagy földrengésekhez köthető hirtelen és katasztrofális pusztítás leírása, hasonlóan az 1755-ös nagy lisszaboni földrengéshez, ami 10 méteres magasságba csapó szökőárral végzett pusztítást a dél-ibériai régióban. Az üledékek elemzése arra utal, hogy az 1755-ös földrengéshez hasonló katasztrófák 1500-2000 évente következnek be a Cadizi-öbölben. Egy szokatlanul vastag turbidit, egy durvaszemcsés homok és sár üledék, amit a víz alatti földcsuszamlások zavarnak fel, i.e. 10000 környékére helyezhetők el az időben, ami körülbelül megegyezik Platon beszámolójával.
A turbidit rétegek ezen felül arról is tanúskodnak, hogy az Atlantisz-jelölt elsüllyedését követően nyolc földrengés zajlott le a térségben. Minden egyes földrengés a tengerfenék több méternyi süllyedését eredményezte, mely szerint a Spartel, ami egykor 5x2 kilométeres lehetett, 12000 évvel ezelőtt 40 méterrel magasabban helyezkedett el. Gutscher szerint, ha lakták is, akkor egyszerű halászok alkották a lakosságot, nem pedig egy fejlett bronzkori kultúra, ahogy azt Platón leírta.
1882-es térkép Atlantisz feltételezett elhelyezkedéséről
A múlt hónapban Görögországban megtartott Atlantisz konferencián 24 kritériumot emeltek ki, aminek egy földrajzi területnek meg kell felelnie, hogy az ősi Atlantisz lelőhelyeként tekinthessenek rá. Számos furcsaság között a szigetnek írástudó populációnak kellett otthont adnia fémműves és navigációs képzettségekkel, melegvizű forrásokkal, északi széllel, elefántokkal, valamint elegendő emberrel egy 10000 harci szekérrel és 1200 hajóval rendelkező hadsereghez.
A világon eddig egyetlen feltételezett hely sem felelt meg a 24 követelménynek, ami a Spartelre is vonatkozik. A sziget egyetlen előnye a többi nevezővel szemben, hogy geológiailag megfelelő tulajdonságokkal bír a Platon által leírt katasztrofális pusztulás végbe meneteléhez, azonban úgy tűnik, az Atlantisz továbbra is csupán egy mítosz marad.
