SG.hu·
A kozmikus sugárzás szab határt az űrutazás hosszának
Könnyen lehet, hogy egy Mars-utazás során a kozmikus sugárzásnak kitett űrutazók akár bele is halhatnak az elszenvedett dózisba, figyelmeztetnek a szakértők.
Az asztronautákat olyan erős kozmikus sugárzás érheti, hogy a számítások szerint minden tizedik halálos daganatos megbetegedéshez vezethet, de ezen felül nagy a kockázata a szem hályogosodásának, a nemzőképesség elvesztésének, illetve a jövendő utódaik genetikai hibáinak, sorolja az Egyesült Államok Szövetségi Repülési Hivatalának (FAA) tanulmánya.
A kozmikus sugárzás a világűrből és a Nap fellobbanásaiból származik és az utóbbi időben igen komoly gátló tényezőként tekintenek rá az űrutazást illetően, Keran O'Brien, az Észak-Arizona Egyetem űrfizikusa szerint nem sok esély van a leküzdésére. Egy erős, jókora védőpajzsokkal ellátott űrhajó megépítése talán orvosolhatná a problémát, azonban számításai szerint ez is legfeljebb 75 millió kilométeres távolságig nyújtana védelmet, ami nagyjából a Föld-Nap távolság fele, így az emberiség jó esetben is csak a Marsra vagy a Vénuszra juthatna el, a Jupiter vagy a Szaturnusz rendszerbe nincs igazán esélye épségben megérkezni.
Az FAA Polgári Űrrepülés-gyógyászati Intézete - mellyel O'Brien is együttműködik - azt a sugárzási dózist vizsgálta meg, amit egy ember egy 2,7 éves Mars utazás során szedhet össze. Ez a periódus egy oda-vissza utazást, valamint egy évnyi Marson tartózkodást foglal magában. A tanulmány becslése szerint az ember dózisa igen magas értéket, 2,26 sievertet ütne meg. Ez elegendő arra, hogy 10% legyen a 25 és 34 év közötti férfiaknál és 17% ugyanezen korosztály nőtagjainak életük során a rák kialakulására. Ez a kockázat jóval magasabb az Egyesült Államok Nemzeti Sugárvédelmi és Mérési Tanácsa által egy űrhajós pályafutására maximálisan ajánlott 3%-nál.
Az idősebbek esetében a kockázat alacsonyabb, mivel a ráknak kevesebb ideje van a kialakulásra, azonban a nőknél mindig is nagyobb esélye volt a daganatos megbetegedéseknek, mivel tovább élnek és hajlamosabbak az emlő- és a petefészekrákra. A tanulmány szerint a kozmikus sugárzás megnöveli a szemhályog kockázatát is, mitöbb a férfiaknál átmenetileg a nemzőképesség is csökkenhet, valamint azzal is számolniuk kell a Marsra utazóknak, hogy jövendő gyermekeik egészsége is megsínyli az expedíciót.
Az FAA tanulmányának elsőszámú szerzője, Wallace Friedberg rámutat egy másik munkájára is, mely szerint a kozmikus sugárzás nehéz atommagjai súlyos agykárosodást okoztak egereknél, ami emlékezetvesztéshez vezetett, tehát ennek a kockázatával is lehet számolni.
Az űrhajók pajzsainak fokozása víz, hidrogén vagy műanyagok alkalmazásával bizonyos mértékű védettséget nyújthatna az űrhajósok számára, ennek azonban szintén gátat szabhat az űrjármű súlyhatára, illetve a tervezésbeli sajátosságai. Egy másik lehetőség a sugárzás csökkentésére az űrhajók sebességének növelése, illetve a sugárzás káros hatásait csökkentő gyógyszerek vagy ételek alkalmazása. Persze van, aki ennél is radikálisabb módszereket szeretne, ami nagyjából a teleportálást foglalja magában, azonban a jelenlegi technikákat és az emberi űrrepülés színvonalát figyelembe véve még az űrhajó sebességnövelése is elég futurisztikusnak tűnik.
Az asztronautákat olyan erős kozmikus sugárzás érheti, hogy a számítások szerint minden tizedik halálos daganatos megbetegedéshez vezethet, de ezen felül nagy a kockázata a szem hályogosodásának, a nemzőképesség elvesztésének, illetve a jövendő utódaik genetikai hibáinak, sorolja az Egyesült Államok Szövetségi Repülési Hivatalának (FAA) tanulmánya.
A kozmikus sugárzás a világűrből és a Nap fellobbanásaiból származik és az utóbbi időben igen komoly gátló tényezőként tekintenek rá az űrutazást illetően, Keran O'Brien, az Észak-Arizona Egyetem űrfizikusa szerint nem sok esély van a leküzdésére. Egy erős, jókora védőpajzsokkal ellátott űrhajó megépítése talán orvosolhatná a problémát, azonban számításai szerint ez is legfeljebb 75 millió kilométeres távolságig nyújtana védelmet, ami nagyjából a Föld-Nap távolság fele, így az emberiség jó esetben is csak a Marsra vagy a Vénuszra juthatna el, a Jupiter vagy a Szaturnusz rendszerbe nincs igazán esélye épségben megérkezni.
Az FAA Polgári Űrrepülés-gyógyászati Intézete - mellyel O'Brien is együttműködik - azt a sugárzási dózist vizsgálta meg, amit egy ember egy 2,7 éves Mars utazás során szedhet össze. Ez a periódus egy oda-vissza utazást, valamint egy évnyi Marson tartózkodást foglal magában. A tanulmány becslése szerint az ember dózisa igen magas értéket, 2,26 sievertet ütne meg. Ez elegendő arra, hogy 10% legyen a 25 és 34 év közötti férfiaknál és 17% ugyanezen korosztály nőtagjainak életük során a rák kialakulására. Ez a kockázat jóval magasabb az Egyesült Államok Nemzeti Sugárvédelmi és Mérési Tanácsa által egy űrhajós pályafutására maximálisan ajánlott 3%-nál.
Az idősebbek esetében a kockázat alacsonyabb, mivel a ráknak kevesebb ideje van a kialakulásra, azonban a nőknél mindig is nagyobb esélye volt a daganatos megbetegedéseknek, mivel tovább élnek és hajlamosabbak az emlő- és a petefészekrákra. A tanulmány szerint a kozmikus sugárzás megnöveli a szemhályog kockázatát is, mitöbb a férfiaknál átmenetileg a nemzőképesség is csökkenhet, valamint azzal is számolniuk kell a Marsra utazóknak, hogy jövendő gyermekeik egészsége is megsínyli az expedíciót.
Az FAA tanulmányának elsőszámú szerzője, Wallace Friedberg rámutat egy másik munkájára is, mely szerint a kozmikus sugárzás nehéz atommagjai súlyos agykárosodást okoztak egereknél, ami emlékezetvesztéshez vezetett, tehát ennek a kockázatával is lehet számolni.
Az űrhajók pajzsainak fokozása víz, hidrogén vagy műanyagok alkalmazásával bizonyos mértékű védettséget nyújthatna az űrhajósok számára, ennek azonban szintén gátat szabhat az űrjármű súlyhatára, illetve a tervezésbeli sajátosságai. Egy másik lehetőség a sugárzás csökkentésére az űrhajók sebességének növelése, illetve a sugárzás káros hatásait csökkentő gyógyszerek vagy ételek alkalmazása. Persze van, aki ennél is radikálisabb módszereket szeretne, ami nagyjából a teleportálást foglalja magában, azonban a jelenlegi technikákat és az emberi űrrepülés színvonalát figyelembe véve még az űrhajó sebességnövelése is elég futurisztikusnak tűnik.