SG.hu·
Védelem nélkül túlélni az űr viszontagságait
Egy kísérletsorozat szerint vannak olyan mikroorganizmusok, amik képesek hosszú időn át, védelem nélkül túlélni a világűr barátságtalan közegét, hitelt adva a pánspermia elméletének.
A Nemzetközi Űrállomáson elvégzett kísérletek célja az volt, hogy kiderítsék, vajon a földi bakteriális "stopposok" elég szívósak-e az űr túléléséhez, beszennyezve más bolygókat. Ez azért fontos, mert egy másik, az élet lehetőségét felvető égitesten landoló űrhajó nem lépheti túl az általa hordozható mikrobai élet maximálisan megengedhető szintjét, amit a különböző életformák túlélését célzó tanulmányok alapján állapítottak meg. "Ha csökkenteni akarjuk az elfogadható szinteket, a tisztaság egyik fokmérőjét, akkor fel kell tételeznünk, hogy az életformák nem élik túl a zord űrbeli körülményeket" - magyarázta Kasthuri J. Venkateswaran, a NASA munkatársa. A feltevés azonban nem feltétlenül állja meg a helyét, egyes mikrobák ugyanis szívósabbak, mint sokan gondolták.
Venkateswaran eredményei szerint a Bacillis pumilus SAFR-032 különösen ellenálló az űrjárművek tisztítására használt technikákkal - például az UV sugárzással és a peroxidos kezeléssel - szemben. Egy nemrég lezajlott kísérletben a Bacillis pumilus SAFR-032 spóráit 18 hónapon át tárolták az űrállomás külsején elhelyezett, úgynevezett Európai Műszaki Kitettségi Létesítményben (EuTEF). "Szerettük volna látni, mi történik valós űrkörnyezetben. Az EuTEF pedig megadta ezt a lehetőséget" - mondta Venkateswaran. "Meglepetésünkre, több spóra túlélte a 18 hónapot."
Kiderült, hogy a túlélők magasabb protein koncentrációval rendelkeztek, ami hozzájárult az UV ellenálláshoz. Egy másik kísérletben sejtszintű organizmusokat helyeztek el az EuTEF-ben másfél évre, tovább tesztelve a kőzet-benépesítő organizmusok egyik bolygóról a másikra történő vándorlása, a litopánspermia elméletét. Az elmélet szerint egy becsapódás hatására kilökődő kőzetek organizmusokat szállítanak egy másik bolygóra, átadva általuk az életet.
Ehhez a vizsgálathoz a kutatók olyan organizmusokat választottak ki, melyek a Földön köztudottan képesek a szélsőséges környezetekhez való alkalmazkodásra. Több életformáról is kiderült, hogy nem csak a Föld, de a világűr nehézségeivel is képesek dacolni. A litopánspermiához évezredekre, -milliókra lehet szükség, vagyis jóval több időre, mint a kísérletek időtartama, az eredmények azonban elsőként bizonyítják ezeknek az organizmusoknak a szívósságát az űrben, valamint a lehetőséget, mely szerint az űrutazó kőzetek képesek életet szállítani a bolygók között.
A Nemzetközi Űrállomáson elvégzett kísérletek célja az volt, hogy kiderítsék, vajon a földi bakteriális "stopposok" elég szívósak-e az űr túléléséhez, beszennyezve más bolygókat. Ez azért fontos, mert egy másik, az élet lehetőségét felvető égitesten landoló űrhajó nem lépheti túl az általa hordozható mikrobai élet maximálisan megengedhető szintjét, amit a különböző életformák túlélését célzó tanulmányok alapján állapítottak meg. "Ha csökkenteni akarjuk az elfogadható szinteket, a tisztaság egyik fokmérőjét, akkor fel kell tételeznünk, hogy az életformák nem élik túl a zord űrbeli körülményeket" - magyarázta Kasthuri J. Venkateswaran, a NASA munkatársa. A feltevés azonban nem feltétlenül állja meg a helyét, egyes mikrobák ugyanis szívósabbak, mint sokan gondolták.
Venkateswaran eredményei szerint a Bacillis pumilus SAFR-032 különösen ellenálló az űrjárművek tisztítására használt technikákkal - például az UV sugárzással és a peroxidos kezeléssel - szemben. Egy nemrég lezajlott kísérletben a Bacillis pumilus SAFR-032 spóráit 18 hónapon át tárolták az űrállomás külsején elhelyezett, úgynevezett Európai Műszaki Kitettségi Létesítményben (EuTEF). "Szerettük volna látni, mi történik valós űrkörnyezetben. Az EuTEF pedig megadta ezt a lehetőséget" - mondta Venkateswaran. "Meglepetésünkre, több spóra túlélte a 18 hónapot."Kiderült, hogy a túlélők magasabb protein koncentrációval rendelkeztek, ami hozzájárult az UV ellenálláshoz. Egy másik kísérletben sejtszintű organizmusokat helyeztek el az EuTEF-ben másfél évre, tovább tesztelve a kőzet-benépesítő organizmusok egyik bolygóról a másikra történő vándorlása, a litopánspermia elméletét. Az elmélet szerint egy becsapódás hatására kilökődő kőzetek organizmusokat szállítanak egy másik bolygóra, átadva általuk az életet.
Ehhez a vizsgálathoz a kutatók olyan organizmusokat választottak ki, melyek a Földön köztudottan képesek a szélsőséges környezetekhez való alkalmazkodásra. Több életformáról is kiderült, hogy nem csak a Föld, de a világűr nehézségeivel is képesek dacolni. A litopánspermiához évezredekre, -milliókra lehet szükség, vagyis jóval több időre, mint a kísérletek időtartama, az eredmények azonban elsőként bizonyítják ezeknek az organizmusoknak a szívósságát az űrben, valamint a lehetőséget, mely szerint az űrutazó kőzetek képesek életet szállítani a bolygók között.