SG.hu·
Lenyomta a szkanderező robotokat a tinilány
A hús és a vér győzött az első ember gép elleni erőcsatán, egy szkander bajnokságon, amit a robotok és az emberek között rendeztek meg Kaliforniában. A bajnok egy Panna Felsen nevű 17 éves lány lett, aki mindhárom robotkart másodpercek alatt legyőzte.
Mint arról már másfél éve beszámoltunk, a versenyt Yoseph Bar-Cohen, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa hívta életre a polimeralapú mesterséges izomzatok fejlesztésének ösztönzése érdekében. Célja elmondása szerint az volt, hogy tökéletesítse a meglévő aktuátorokat, azaz izmokat, melyeket a művégtagokban és a robotokban alkalmaznak. A három, versenyben résztvevő robotkarban működő aktuátorok az elektroaktív polimer (EAP) néven ismert anyagcsoporthoz tartoznak. Ezek olyan műanyagok, melyek elektromosság vagy kémiai anyagok hatására képesek alakjuk változtatására.
A végcél egy olyan mesterséges izomzat létrehozása, ami legyőzi a világ legerősebb emberét, mondta Bar-Cohen, jelenleg azonban beérték egy kisebb kihívással is, amit a némileg törékenyebb Panna képviselt. Annak ellenére, hogy nem igazán mondható erősnek, nem áll mögötte különösebb edzésmunka, sem technikai tudás, 24 másodperc alatt diadalmaskodott az első kar, az új-mexikói Environmental Robots Inc. által kifejlesztett gépezet felett. Panna annyira felbuzdult sikerén, hogy a másodikat négy, a harmadikat három másodperc alatt nyomta le, betartva a szkanderezés szabályait. A három robotfejlesztő csapat jelenleg a kudarc okait vizsgálja.
Bar-Cohen először 1999-ben állt elő a megmérettetés ötletével, azonban akkor úgy gondolta, hogy a technikának még évtizedekre lenne szüksége, hogy felvegye a versenyt az emberekkel, amit teljes mértékben igazolt a mostani összecsapás. A kudarc mindazonáltal nem vetheti vissza az EAP mesterséges izmok fejlődését, mivel nagy szükség van a jelenlegi korlátokon való túllépésre.
Az elektromos motorok nem elég erősek, míg a hidraulikák és pneumatikák túl nehezek a robotokban vagy a művégtagokban történő alkalmazáshoz. Ezzel szemben az EAP könnyű, csendes és képes a biológiai izmokhoz hasonló működésre. A három robotépítő csapat - melyből kettő amerikai és egy svájci - mind különböző EAP-típusokat vetettek be karjaikban.
A Virginia Tech csoport három sorozat kémiai működtetésű izomzatot alkalmazott, amit sósav késztetett összehúzódásra. A verseny után kiderült, hogy a technika csupán néhány perccel a mérkőzés lefújása után kezdett el működni. A másik két csapat, a Svájci Szövetségi Anyag Kísérleti és Kutatási Laboratórium és a már említett Environmental Robotics Inc. elektromossággal stimulálta mesterséges izmait, a siker azonban itt is elmaradt.
Mint arról már másfél éve beszámoltunk, a versenyt Yoseph Bar-Cohen, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa hívta életre a polimeralapú mesterséges izomzatok fejlesztésének ösztönzése érdekében. Célja elmondása szerint az volt, hogy tökéletesítse a meglévő aktuátorokat, azaz izmokat, melyeket a művégtagokban és a robotokban alkalmaznak. A három, versenyben résztvevő robotkarban működő aktuátorok az elektroaktív polimer (EAP) néven ismert anyagcsoporthoz tartoznak. Ezek olyan műanyagok, melyek elektromosság vagy kémiai anyagok hatására képesek alakjuk változtatására.
A végcél egy olyan mesterséges izomzat létrehozása, ami legyőzi a világ legerősebb emberét, mondta Bar-Cohen, jelenleg azonban beérték egy kisebb kihívással is, amit a némileg törékenyebb Panna képviselt. Annak ellenére, hogy nem igazán mondható erősnek, nem áll mögötte különösebb edzésmunka, sem technikai tudás, 24 másodperc alatt diadalmaskodott az első kar, az új-mexikói Environmental Robots Inc. által kifejlesztett gépezet felett. Panna annyira felbuzdult sikerén, hogy a másodikat négy, a harmadikat három másodperc alatt nyomta le, betartva a szkanderezés szabályait. A három robotfejlesztő csapat jelenleg a kudarc okait vizsgálja.
Bar-Cohen először 1999-ben állt elő a megmérettetés ötletével, azonban akkor úgy gondolta, hogy a technikának még évtizedekre lenne szüksége, hogy felvegye a versenyt az emberekkel, amit teljes mértékben igazolt a mostani összecsapás. A kudarc mindazonáltal nem vetheti vissza az EAP mesterséges izmok fejlődését, mivel nagy szükség van a jelenlegi korlátokon való túllépésre.
Az elektromos motorok nem elég erősek, míg a hidraulikák és pneumatikák túl nehezek a robotokban vagy a művégtagokban történő alkalmazáshoz. Ezzel szemben az EAP könnyű, csendes és képes a biológiai izmokhoz hasonló működésre. A három robotépítő csapat - melyből kettő amerikai és egy svájci - mind különböző EAP-típusokat vetettek be karjaikban.
A Virginia Tech csoport három sorozat kémiai működtetésű izomzatot alkalmazott, amit sósav késztetett összehúzódásra. A verseny után kiderült, hogy a technika csupán néhány perccel a mérkőzés lefújása után kezdett el működni. A másik két csapat, a Svájci Szövetségi Anyag Kísérleti és Kutatási Laboratórium és a már említett Environmental Robotics Inc. elektromossággal stimulálta mesterséges izmait, a siker azonban itt is elmaradt.