SG.hu·
Újra sebességrekordot döntött az X-43A
A NASA X-43A kísérleti repülőgépe kedden újra besüvített a rekordok könyvébe, demonstrálva, hogy egy légbeszívásos hajtómű képes a hangsebesség közel tízszeresének elérésére.
A torlósugár-hajtóműves kísérleti gép forradalmi erőforrása az előzetes adatok szerint sikeresen működött 9,8 Machon, vagyis óránkénti 11 200 kilométeres sebességen, miközben több mint 36 ezer méteres magasságon repült. A nagy kockázatú, ám nagy megtérülést ígérő repülést eredetileg november 15-re tervezték egy Csendes-óceán feletti zárt légtérben Los Angelestől északnyugatra. A repülés az utolsó és leggyorsabb volt azon három pilóta nélküli próbarepülésből, mely a NASA Hyper-X Program keretein belül zajlott. A program célja a rakétahajtóművek alternatívájának felkutatása, ami alkalmas az űr eléréséhez.
A B-52B alján a fehér Pegasus gyorsítórakéta, melynek orrán a fekete repülő az X-43A
"Ez a repülés fontos mérföldkő és jelentős lépés egy olyan gyorsító előállításában, ami a nagy és fontos rakományok jövőbeli feljuttatásának megbízható, biztonságos és költségkímélő lehetőségét rejti magában" - mondta a NASA vezetője, Sean O'Keefe. "Ezek a fejlesztések mind az űrkutatás, mind a kereskedelmi repülési technikák terén segítik előre jutásunkat."
A szuperszonikus égésű torlósugár-hajtóművek, a scramjetek repülőgépszerűbb működést, azaz nagyobb rugalmasságot és biztonságot ígérnek az ultra nagy sebességű repülések során, mind a légkörben, mind a földkörüli pálya első szakaszán. A scramjet előnye abban rejlik, hogy amint 4 Mach körüli sebességre gyorsul - amit elvégezhet egy hagyományos sugárhajtómű vagy egy gyorsító rakéta - hiperszonikus sebességgel repülhet, ami akár a 15 Machot is elérheti, anélkül, hogy nehéz oxigéntartályokat kellene magával cipelnie, ami a rakétáknál elengedhetetlen.
A Pegasus rakéta leválása a B52-es aljáról
A hajtóműben nicsenek mozgó alkatrészek. Összesűríti a rajta keresztülhaladó levegőt, így jön létre az égés. A scramjet egy másik előnye, hogy le lehet fojtani, így repülése jobban hasonlít egy repülőgépére, míg a rakéták működésük során végig teljes tolóerőt fejtenek ki.
"Kivételes munkát végzett a Langley-Dryden csapat, valamint a Jármú Rendszerek Program csapata" - mondta a NASA űrrepülési kutatásokért felelős helyettes igazgatója, J. Victor Lebacqz. "A repülés jól példázza milyen teljesítményre vagyunk képesek, ha vállaljuk a kockázatot és közösen küzdünk egy adott célért."
A repülést az X-43A műszereiben adódott hiba elhárítása miatt kellett egy nappal elhalasztani, ezért csak kedden kelt útjára a módosított Pegasus gyorsítóhoz csatolt X-43A egy B-52B hordozó repülőgép szárnya alatt az Edwards Légitámaszponton elhelyezkedő Dryden Repüléskutató Központból. A gyorsítót és a kísérleti gépet 13 200 méteres magasságon engedte el a B-52B, innen a Pegasus repítette tovább az X-43A-t a kívánt magasságára és sebességére. Amikor ezt elérték, az X-43A levált a gyorsítóról és rövid repülése alatt közel 10 Mach sebességre gyorsult fel.
A scramjet hajtómű mindössze 10 másodpercre kapcsolt be. Ezután a gép siklórepülésben ereszkedett, mialatt a mérnökök a gép 10 Mach körüli sebességen történő repülési karakterisztikáiról gyűjtöttek adatokat. A gép repülése végén a terveknek megfelelően az óceánba zuhant, ahol magára hagyták.
Az X-43A a földi szerelésnél
A Hyper-X programot a NASA Langley Kutató Központja és a Dryden közösen vezeti, és a NASA Űrrepülési Kutatások Direktóriuma felügyeli őket. A gépet és hajtóművét az ATK-GASL (korábban Microcraft Inc.) építette, míg a fedélzeti rendszerek hővédelméről a Boeing Phantom Works gondoskodott. A gyorsító egy Pegasus rakéta módosított első fokozata volt, amit az Orbital Sciences Corporation épített.
A torlósugár-hajtóműves kísérleti gép forradalmi erőforrása az előzetes adatok szerint sikeresen működött 9,8 Machon, vagyis óránkénti 11 200 kilométeres sebességen, miközben több mint 36 ezer méteres magasságon repült. A nagy kockázatú, ám nagy megtérülést ígérő repülést eredetileg november 15-re tervezték egy Csendes-óceán feletti zárt légtérben Los Angelestől északnyugatra. A repülés az utolsó és leggyorsabb volt azon három pilóta nélküli próbarepülésből, mely a NASA Hyper-X Program keretein belül zajlott. A program célja a rakétahajtóművek alternatívájának felkutatása, ami alkalmas az űr eléréséhez.
A B-52B alján a fehér Pegasus gyorsítórakéta, melynek orrán a fekete repülő az X-43A
"Ez a repülés fontos mérföldkő és jelentős lépés egy olyan gyorsító előállításában, ami a nagy és fontos rakományok jövőbeli feljuttatásának megbízható, biztonságos és költségkímélő lehetőségét rejti magában" - mondta a NASA vezetője, Sean O'Keefe. "Ezek a fejlesztések mind az űrkutatás, mind a kereskedelmi repülési technikák terén segítik előre jutásunkat."
A szuperszonikus égésű torlósugár-hajtóművek, a scramjetek repülőgépszerűbb működést, azaz nagyobb rugalmasságot és biztonságot ígérnek az ultra nagy sebességű repülések során, mind a légkörben, mind a földkörüli pálya első szakaszán. A scramjet előnye abban rejlik, hogy amint 4 Mach körüli sebességre gyorsul - amit elvégezhet egy hagyományos sugárhajtómű vagy egy gyorsító rakéta - hiperszonikus sebességgel repülhet, ami akár a 15 Machot is elérheti, anélkül, hogy nehéz oxigéntartályokat kellene magával cipelnie, ami a rakétáknál elengedhetetlen.
A Pegasus rakéta leválása a B52-es aljáról
A hajtóműben nicsenek mozgó alkatrészek. Összesűríti a rajta keresztülhaladó levegőt, így jön létre az égés. A scramjet egy másik előnye, hogy le lehet fojtani, így repülése jobban hasonlít egy repülőgépére, míg a rakéták működésük során végig teljes tolóerőt fejtenek ki.
"Kivételes munkát végzett a Langley-Dryden csapat, valamint a Jármú Rendszerek Program csapata" - mondta a NASA űrrepülési kutatásokért felelős helyettes igazgatója, J. Victor Lebacqz. "A repülés jól példázza milyen teljesítményre vagyunk képesek, ha vállaljuk a kockázatot és közösen küzdünk egy adott célért."
 Ennyit látni 10 Machnál |
A scramjet hajtómű mindössze 10 másodpercre kapcsolt be. Ezután a gép siklórepülésben ereszkedett, mialatt a mérnökök a gép 10 Mach körüli sebességen történő repülési karakterisztikáiról gyűjtöttek adatokat. A gép repülése végén a terveknek megfelelően az óceánba zuhant, ahol magára hagyták.
Az X-43A a földi szerelésnél
A Hyper-X programot a NASA Langley Kutató Központja és a Dryden közösen vezeti, és a NASA Űrrepülési Kutatások Direktóriuma felügyeli őket. A gépet és hajtóművét az ATK-GASL (korábban Microcraft Inc.) építette, míg a fedélzeti rendszerek hővédelméről a Boeing Phantom Works gondoskodott. A gyorsító egy Pegasus rakéta módosított első fokozata volt, amit az Orbital Sciences Corporation épített.