SG.hu·
Extra hosszú nyaka volt egy ősi tengeri lénynek
230 millió évvel ezelőtt egy bizarr tengeri hüllő testhosszának közel kétszeresére nyúló nyakával ejtette el áldozatait. A halak csupán apró fejét láthatták a homályos vízben, és amikor kellő közelségbe kerültek hozzá, az állat hirtelen kitágította félelmetes torkát és beszippantotta az ebédet.
A Dinocephalosaurus elképesztő nyakhosszúságára akkor derült fény, amikor Kínában egy majdnem teljes csontvázat sikerült kiásnia Chun Linek, a pekingi Gerinces Őslénytani és Antropológiai Intézet kutatójának. A hossz meglepetésként érte a tudósokat is, mivel korábban csupán egy megkövesedett koponya alapján ismerték az őshüllőt. A Dinocephalosaurus egy kevésbé ismert csoporthoz, a protoroszauruszokhoz tartozik, melyek először 250 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és feltehetőleg a dinoszauruszok őseivel állhattak rokonságban.
Olivier Rieppel, a chicagói Természettörténelmi Múzeum paleontológusa maga is részt vett a feltárásban, és elmondása szerint először azt hitte, hogy kis teste miatt a csontváz egy hosszúnyakú plezioszauruszé. Miután azonban közelebbről szemügyre vették, kiderült, hogy ez a leghosszabb nyakú protoroszaurusz, amit valaha találtak. Több más protoroszaurusz is elnyújtott nyakkal rendelkezett, azonban ezek a fajok földi életet éltek, így nyakuk nem nőtt olyan elképesztően hosszúra, mint vízi társuké. Az egyetlen kivétel a kétéltű Tanystropheus volt, aminek 12 nyakcsigolyája voltv, azonban ez is kevesebb, mint fele a Dinocephalosaurus nyakméretének, ami 25 csigolyából állt, miközben a modern emlősöknek, még a zsiráfnak is csupán hét nyakcsigolyája van.
A kutatócsoport harmadik tagja, Mike LaBarbera két érdekességet fedezett fel a Dinocephalosaurus tanulmányozása közben. A nyak bordaszerű csontjainak különleges elrendezése - amennyiben feltevése helytálló - azt jelenti, hogy az izmok összehúzódása gyorsan kiegyenesíthette a nyakat és egyben kitágította a torok szöveteket is, ami szívó hatást eredményezett. Ez tette lehetővé a fej előrelendülésével a víz beszippantását és az útjába kerülő hal lenyelését, még mielőtt az észlelhette volna a mozgást és elmenekülhetett volna. Egyes halak és teknősök ma is hasonló stratégiát alkalmaznak szájüregük kitágításával.
LaBarbera szerint ezen felül a hosszú nyak remekül alkalmazható volt a homályos vízben, mert elrejtette a protoroszaurusz testét. "A hüllő feje kicsi volt, így ha egy hal perspektívájából nézzük, akkor egy vele azonos méretű lényt láthattunk, mire pedig rájöttünk valódi méreteire, addigra már régen eleséggé váltunk" - mondta.
A Dinocephalosaurus elképesztő nyakhosszúságára akkor derült fény, amikor Kínában egy majdnem teljes csontvázat sikerült kiásnia Chun Linek, a pekingi Gerinces Őslénytani és Antropológiai Intézet kutatójának. A hossz meglepetésként érte a tudósokat is, mivel korábban csupán egy megkövesedett koponya alapján ismerték az őshüllőt. A Dinocephalosaurus egy kevésbé ismert csoporthoz, a protoroszauruszokhoz tartozik, melyek először 250 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és feltehetőleg a dinoszauruszok őseivel állhattak rokonságban.
Olivier Rieppel, a chicagói Természettörténelmi Múzeum paleontológusa maga is részt vett a feltárásban, és elmondása szerint először azt hitte, hogy kis teste miatt a csontváz egy hosszúnyakú plezioszauruszé. Miután azonban közelebbről szemügyre vették, kiderült, hogy ez a leghosszabb nyakú protoroszaurusz, amit valaha találtak. Több más protoroszaurusz is elnyújtott nyakkal rendelkezett, azonban ezek a fajok földi életet éltek, így nyakuk nem nőtt olyan elképesztően hosszúra, mint vízi társuké. Az egyetlen kivétel a kétéltű Tanystropheus volt, aminek 12 nyakcsigolyája voltv, azonban ez is kevesebb, mint fele a Dinocephalosaurus nyakméretének, ami 25 csigolyából állt, miközben a modern emlősöknek, még a zsiráfnak is csupán hét nyakcsigolyája van.
A kutatócsoport harmadik tagja, Mike LaBarbera két érdekességet fedezett fel a Dinocephalosaurus tanulmányozása közben. A nyak bordaszerű csontjainak különleges elrendezése - amennyiben feltevése helytálló - azt jelenti, hogy az izmok összehúzódása gyorsan kiegyenesíthette a nyakat és egyben kitágította a torok szöveteket is, ami szívó hatást eredményezett. Ez tette lehetővé a fej előrelendülésével a víz beszippantását és az útjába kerülő hal lenyelését, még mielőtt az észlelhette volna a mozgást és elmenekülhetett volna. Egyes halak és teknősök ma is hasonló stratégiát alkalmaznak szájüregük kitágításával. LaBarbera szerint ezen felül a hosszú nyak remekül alkalmazható volt a homályos vízben, mert elrejtette a protoroszaurusz testét. "A hüllő feje kicsi volt, így ha egy hal perspektívájából nézzük, akkor egy vele azonos méretű lényt láthattunk, mire pedig rájöttünk valódi méreteire, addigra már régen eleséggé váltunk" - mondta.
