SG.hu·
A tömegpusztítás középkori fegyverei
A középkori puskapor összetevői majdnem olyan hatékony elegyet képeztek, mint mai megfelelőik, közel azonos tűzerőt képviselve, ami megmagyarázza, hogyan válhatott a brit flotta a világ egyik legnagyobb haderejévé.
Robert Smith a Királyi Fegyvertár Konzervatóriumának vezetője egy Manchesterben tartott tudományos konferencián számolt be arról a puskaporról, amit 14. századi ősi receptek alapján állított elő.
"A puskapor egy elképesztő, furcsa és bizarr anyag" - nyilatkozott Smith az ausztrál ABC Science Online-nak. Kollégáival a semmiből alkotta újra a puskaport, ami alapvetően kén, faszén és salétrom keveréke. Nyers ként termeltek ki Izland hegyeiből, majd égerfából faszenet égettek. A harmadik alapanyagot, a salétromot az istállók trágyájából nyerték ki.
A középkori puskaport egy Loshult puska másolatába töltötték, ami egy 14. századi kisméretű, ágyúszerű svéd lőfegyver. Az újonnan készült puskapor 945 méterre repített egy ólom golyót, (másodpercenként 200 méteres sebességgel), ami nincs messze a kereskedelemben ma kapható puskapor 1100 méteres távolságától. A régi receptek szerint az összekevert port "le kell döngölni", azaz nyomás alá kell helyezni legalább 20 órára, de inkább 30 óra javallott. Azonban egész rövid előkészítési idővel is meglepő eredményeket értek el Smith munkatársai.
"Ez a leegyszerűsített por rendkívül hatékony" - mondta Smith. "Ami megdöbbentett, ha összekeverjük ezeket az egyszerű alapanyagokat és öt percre állni hagyjuk, úgy sül el, mint egy rakéta."
A csapat nagyobb fegyvereket is megtöltött a kezdetleges puskaporral, majd vastag fából készült falra irányították, a tenger hajóinak kilövését szimulálva. A kövekkel megtöltött ágyúk öklömnyi méretű lyukakat ütöttek a fán, míg a fémgolyók saját méretüknél is nagyobb lyukakat vágtak a falba. A következő lépés a hozzávalók különböző arányban történő keverése, hogy újra alkossák azt a módot, ahogy a középkor embere igyekezett növelni a por hatékonyságát a megjelenést követő évszázadokban (például a szemcsés granulátum jóval erősebb a finomra őrőlt változatnál).
"A háború fejlődésében mindig jelen van egy támadás és védekezés közötti verseny" - magyarázta Smith. "Ismerve milyen hatékonyak voltak ezek a fegyverek, információkhoz juthatunk, hogyan döntöttek az emberek a várak megtervezéséről, a háborúk megvívásáról és a hajók megépítéséről. Összességében az ok, amiért Anglia nagyhatalmi pozícióba jutott, az nagyban a haditengerészetnek köszönhető.
Robert Smith a Királyi Fegyvertár Konzervatóriumának vezetője egy Manchesterben tartott tudományos konferencián számolt be arról a puskaporról, amit 14. századi ősi receptek alapján állított elő.
"A puskapor egy elképesztő, furcsa és bizarr anyag" - nyilatkozott Smith az ausztrál ABC Science Online-nak. Kollégáival a semmiből alkotta újra a puskaport, ami alapvetően kén, faszén és salétrom keveréke. Nyers ként termeltek ki Izland hegyeiből, majd égerfából faszenet égettek. A harmadik alapanyagot, a salétromot az istállók trágyájából nyerték ki.
A középkori puskaport egy Loshult puska másolatába töltötték, ami egy 14. századi kisméretű, ágyúszerű svéd lőfegyver. Az újonnan készült puskapor 945 méterre repített egy ólom golyót, (másodpercenként 200 méteres sebességgel), ami nincs messze a kereskedelemben ma kapható puskapor 1100 méteres távolságától. A régi receptek szerint az összekevert port "le kell döngölni", azaz nyomás alá kell helyezni legalább 20 órára, de inkább 30 óra javallott. Azonban egész rövid előkészítési idővel is meglepő eredményeket értek el Smith munkatársai. "Ez a leegyszerűsített por rendkívül hatékony" - mondta Smith. "Ami megdöbbentett, ha összekeverjük ezeket az egyszerű alapanyagokat és öt percre állni hagyjuk, úgy sül el, mint egy rakéta."
A csapat nagyobb fegyvereket is megtöltött a kezdetleges puskaporral, majd vastag fából készült falra irányították, a tenger hajóinak kilövését szimulálva. A kövekkel megtöltött ágyúk öklömnyi méretű lyukakat ütöttek a fán, míg a fémgolyók saját méretüknél is nagyobb lyukakat vágtak a falba. A következő lépés a hozzávalók különböző arányban történő keverése, hogy újra alkossák azt a módot, ahogy a középkor embere igyekezett növelni a por hatékonyságát a megjelenést követő évszázadokban (például a szemcsés granulátum jóval erősebb a finomra őrőlt változatnál)."A háború fejlődésében mindig jelen van egy támadás és védekezés közötti verseny" - magyarázta Smith. "Ismerve milyen hatékonyak voltak ezek a fegyverek, információkhoz juthatunk, hogyan döntöttek az emberek a várak megtervezéséről, a háborúk megvívásáról és a hajók megépítéséről. Összességében az ok, amiért Anglia nagyhatalmi pozícióba jutott, az nagyban a haditengerészetnek köszönhető.