SG.hu·
Alakot ölt a SensorCraft
Az Egyesült Államos Légiereje (USAF) úgy döntött eljött az ideje ennek a kritikus átmenetnek az egyik legígéretesebb új generációs projektjében, az úgy nevezett SensorCraft tervezetben. Az elkövetkező években a Légierő célul tűzte maga elé a fejlett technológiai demonstrátorok első sorozatának elindítását, melyekről azt tartják, hogy új sémákat fog bevezetni a repülőgép tervezésben.
A repülőgép tervezés világában szinte minden gyönyörűen fest papíron, a tervek életképessége csak akkor válik bizonyossá, amikor a rajzasztal és a számítógépes animációk átkerülnek a gyártó és összeszerelő műhelyekbe. A SensorCraft, ahogy neve is mutatja, fejlett szenzorok, kommunikációs kapcsolatok, repülőgép és meghajtási elemek technológiai portfoliója, melyeket a Légierő Kutató Laboratóriuma (AFRL) tanulmányoz azzal a céllal, hogy egy minden eddiginél hatékonyabb felderítő, megfigyelő robotrepülő platformhoz jussanak. Radarok, kamerák, elektronikus lehallgató eszközök és adatkapcsolatok integrált elegyével az új gépek jóval hosszabb időt tölthetnek a jövő hadszínterei felett, akár 20.000 méteres magasságban is. Innen a célpontokról szinte bármilyen adatot valós időben képesek átadni, ami az olyan célpontoknál létfontosságú, ahol minden másodperc számít, például a ballisztikus és cirkáló rakéták valamint a nagy sebességekre képes járművek esetében.
Az AFRL célja a technológiák olyan ütemben történő fejlesztése, hogy a USAF 2009 és 2013 között elindíthassa repülőgép programját és 2017-re már éles helyzetekben is bevethetővé tegyék az új gépeket.
Az új tervezési sémák zászlaja alatt a laboratórium szenzor-centrikus megközelítést határozott el, mely szerint a mérnökök először az érzékelők optimális összetételét alakítják ki, majd köré építenek egy légi járművet, olyan eszközöket ágyazva a szárnyakba és a géptörzsbe, mint például a radarnyílások. Ezzel elkerülhetik azokat a súly és aerodinamikai problémákat, melyet a szenzorok okozhatnak, ha már egy kész repülőgépre kell felpakolászni azokat, érvelnek a fejlesztők.
Az eredeti gyémánt alak a 360 fokos érzékelési szög érdekében
A program vezetői eredetileg egy rombusz alakú konfigurációban képzelték el a SensorCraft jégijárművet, mellyel a nyílásokat kívánták maximalizálni, lehetővé téve a 360 fokos érzékelő lefedést. Mindazonáltal az AFRL több új terven dolgozik, ami a hajtóműveken dolgozó csoport rábeszélésének köszönhető. A "legalapvetőbb" lehetőség a B-2 lopakodó bombázó szárnykialakítását továbbvinni, melyen, ha elől, hátul, valamint jobb és baloldalon elhelyezik az érzékelők számára a réseket, akkor, bár nem a rombusz alakzat stílusában, de elérhető a 360 fokos lefedettség.
Nagyrészt az U2 koppintása a legszélesebb változat
A legszélesebb változatot egy vitorlázószerű konstrukció adja, ami hasonló az U-2 felderítő repülőgéphez, mely 50-60 órát is képes a levegőben eltölteni egy-egy küldetés során. Ez az elképzelés egy Boeing 747-esnek is becsületére váló 60 méteres szárnyfesztávot, 4.500 kilogrammos súlyt és rakományként elsősorban a hosszú repüléshez szükséges benzintartályokat jelenti.
A repülőgép tervezés világában szinte minden gyönyörűen fest papíron, a tervek életképessége csak akkor válik bizonyossá, amikor a rajzasztal és a számítógépes animációk átkerülnek a gyártó és összeszerelő műhelyekbe. A SensorCraft, ahogy neve is mutatja, fejlett szenzorok, kommunikációs kapcsolatok, repülőgép és meghajtási elemek technológiai portfoliója, melyeket a Légierő Kutató Laboratóriuma (AFRL) tanulmányoz azzal a céllal, hogy egy minden eddiginél hatékonyabb felderítő, megfigyelő robotrepülő platformhoz jussanak. Radarok, kamerák, elektronikus lehallgató eszközök és adatkapcsolatok integrált elegyével az új gépek jóval hosszabb időt tölthetnek a jövő hadszínterei felett, akár 20.000 méteres magasságban is. Innen a célpontokról szinte bármilyen adatot valós időben képesek átadni, ami az olyan célpontoknál létfontosságú, ahol minden másodperc számít, például a ballisztikus és cirkáló rakéták valamint a nagy sebességekre képes járművek esetében.
Az AFRL célja a technológiák olyan ütemben történő fejlesztése, hogy a USAF 2009 és 2013 között elindíthassa repülőgép programját és 2017-re már éles helyzetekben is bevethetővé tegyék az új gépeket.
Az új tervezési sémák zászlaja alatt a laboratórium szenzor-centrikus megközelítést határozott el, mely szerint a mérnökök először az érzékelők optimális összetételét alakítják ki, majd köré építenek egy légi járművet, olyan eszközöket ágyazva a szárnyakba és a géptörzsbe, mint például a radarnyílások. Ezzel elkerülhetik azokat a súly és aerodinamikai problémákat, melyet a szenzorok okozhatnak, ha már egy kész repülőgépre kell felpakolászni azokat, érvelnek a fejlesztők.
Az eredeti gyémánt alak a 360 fokos érzékelési szög érdekében
A program vezetői eredetileg egy rombusz alakú konfigurációban képzelték el a SensorCraft jégijárművet, mellyel a nyílásokat kívánták maximalizálni, lehetővé téve a 360 fokos érzékelő lefedést. Mindazonáltal az AFRL több új terven dolgozik, ami a hajtóműveken dolgozó csoport rábeszélésének köszönhető. A "legalapvetőbb" lehetőség a B-2 lopakodó bombázó szárnykialakítását továbbvinni, melyen, ha elől, hátul, valamint jobb és baloldalon elhelyezik az érzékelők számára a réseket, akkor, bár nem a rombusz alakzat stílusában, de elérhető a 360 fokos lefedettség.
Nagyrészt az U2 koppintása a legszélesebb változat
A legszélesebb változatot egy vitorlázószerű konstrukció adja, ami hasonló az U-2 felderítő repülőgéphez, mely 50-60 órát is képes a levegőben eltölteni egy-egy küldetés során. Ez az elképzelés egy Boeing 747-esnek is becsületére váló 60 méteres szárnyfesztávot, 4.500 kilogrammos súlyt és rakományként elsősorban a hosszú repüléshez szükséges benzintartályokat jelenti.