SG.hu·
Az Anthropic kutatója azt állítja, hogy Claude segítségével megoldotta a Riemann-sejtést

Az Anthropic rekordokat döntő tőzsdei bevezetését követően a vállalat egyik kutatója azt mondta, úgy véli, hogy a cég mesterségesintelligencia-szoftverének segítségével megoldott egy híres számelméleti problémát, amely több mint 150 éve foglalkoztatja és állítja komoly kihívás elé a matematikusokat.
Levent Alpöge matematikus pénteken egy bejegyzést tett közzé személyes weboldalán, amelyben azt állítja, hogy sikerült kidolgoznia a Riemann-sejtés bizonyítását. Megosztott egy Lean programozási nyelven írt kódra mutató hivatkozást is, amely elmondása szerint bizonyítékul szolgál arra, hogy sikerrel járt. Alpöge bejegyzése szerint múlt vasárnap este üzenetet küldött Dario Amodeinek, az Anthropic vezérigazgatójának, hogy megkérdezze, miként hozhatná nyilvánosságra az eredményeit. Alpöge „borzalmasnak” nevezte a bejelentés időzítését, de azt mondta: „Egyszerűen nem tudtam volna tovább élni, ha még tovább várok.”
A Riemann-sejtés szerint a prímszámok megjelenése mögött egy rejtett struktúra húzódik meg. Ha az állítólagos eredmény valóban helytálló, akkor az univerzum legmélyebb titkainak területére lépünk. 1859-ből származik, és a Millennium-díjjal kitüntethető matematikai problémák közé tartozik. Az OpenAI és az Anthropic évek óta dolgozik azon, hogy nehéz matematikai és élettudományi problémák megoldásával bizonyítsa legfejlettebb modelljeinek kiemelkedő képességeit. Ha Alpöge munkáját megerősítik, az már a második olyan Millennium-díjprobléma lenne, amelyet esetleg MI segítségével sikerült megoldani. Az OpenAI szeptemberben azt közölte, hogy modelljei megoldást dolgoztak ki a 90 éves Navier-Stokes-problémára.
Andrew Sutherland, a Massachusettsi Műszaki Egyetem vezető kutatója elmondta, hogy saját számítógépén ellenőrizte Alpöge Riemann-sejtéssel kapcsolatos munkáját, és tudomása szerint legalább három másik hivatásos matematikus is elvégezte az ellenőrzést, több különböző rendszeren. Sutherland szerint Alpöge Claude-dal végzett munkája számos olyan matematikus eredményeire épül, akik korábban a Riemann-sejtést tanulmányozták, valamint a matematika formalizálásának területén elért eredményekre is támaszkodik. „Egyszerre vagyok nagyon ideges és nagyon izgatott” a jövőt illetően - mondta Sutherland. Hozzátette, hogy a matematikusokra még évekig tartó munka vár, amíg alaposan megvizsgálják a bizonyítást, és megértik, hogyan lehet alkalmazni. „Ez az ünneplés napja” - jelentette ki Sutherland, miközben elismerte, hogy saját szakterületén is vannak aggodalmak az MI lehetséges hatásaival kapcsolatban, mind a matematikusi hivatásra, mind más munkakörökre nézve.
Noah Giansiracusa, a Bentley Egyetem matematika-docense és a Harvard Egyetem oktatói munkatársa hozzátette, hogy amennyiben a megoldás valóban működik, az nagy jelentőségű eredmény lenne az MI számára. „Úgy tűnik, elég jó esély van arra, hogy a bizonyítás teljesen szilárd és érvényes” - mondta Giansiracusa. Alpöge a probléma bizonyítására tett kísérletének folyamatát „tudatfolyamként kibontakozó kalandozásként” írta le, amelynek során Claude-dal, hihetetlen zavarodottság közepette, megtaláltuk az érvelés összes elemét. Beszámolójából az MI-vel kapcsolatos eufória sem hiányzott: azt írta, hogy a modell „szárnyalt, táncolt és szikrázott a célvonal közelében”. „Claude-dal az elmúlt hónapokban nagyszerűen dolgoztunk együtt, rendkívül sokféle területen, de ezúttal a célvonal közelében Claude messze lehagyott engem” - írta Alpöge.
Ahhoz azonban, hogy mindez valóban jelentsen is valamit, meg kell várnunk, amíg az emberek képesek lesznek megérteni az eredményt, és elmagyarázni azt egymásnak. Alpöge elkötelezte magát amellett, hogy ezen dolgozik. Valószínűleg még jó ideig eltart, amíg a matematikusközösség úgy érzi, hogy teljesen átlátja a bizonyítást, a legtöbben azonban magabiztosnak tűnnek abban, hogy a Leanben formalizált eredmény helytálló lesz. A Lean egy nyílt forráskódú programozási nyelv, amelyet matematikai gondolatok kód formájában történő kifejezésére használnak, lehetővé téve a bizonyítások formális ellenőrzését.
Alpöge esszéjéből úgy tűnik, kissé bűntudata volt amiatt, hogy a bizonyítást anélkül hozta nyilvánosságra, hogy mellékelte volna annak ember számára is érthető magyarázatát. Eközben Ravi Vakil, a Stanford Egyetem professzora és az Amerikai Matematikai Társaság elnöke közzétette az általánosított Riemann-sejtés egyik bizonyítását, amelyet Alessandro Masullo, a Stanford egyik posztdoktori kutatója írt. Vakil megjegyezte, hogy „ez teljes egészében emberi munka, MI nélkül. Az volt a terv, hogy Alessandrót egy évre a Stanfordra hozzuk, hogy csiszolja a szöveget, majd azután jelentsük be az eredményt, hogy elegendő emberrel átnézettük. Most úgy tűnik, az a legjobb, ha a jelenlegi változatot tesszük közzé”.
Mivel a bizonyítást nem fejezték ki Leanben, még túl korai megmondani, hogy helytálló-e, arról nem is beszélve, hogy bárki megértette-e már. A bizonyításához írt rövid bevezetőben Masullo - aki szerint a munka 12 évnyi kutatás eredménye - azt írta: „Ha ennek a munkának egyáltalán van olyan üzenete, amelyet el szeretne juttatni ahhoz a matematikushoz, aki elkeseredett a jelenlegi légkör tempója és hangvétele miatt, akkor az a következő: még mindig itt vagyunk. Nagyon is élünk. Nem megyünk sehová.”
Levent Alpöge matematikus pénteken egy bejegyzést tett közzé személyes weboldalán, amelyben azt állítja, hogy sikerült kidolgoznia a Riemann-sejtés bizonyítását. Megosztott egy Lean programozási nyelven írt kódra mutató hivatkozást is, amely elmondása szerint bizonyítékul szolgál arra, hogy sikerrel járt. Alpöge bejegyzése szerint múlt vasárnap este üzenetet küldött Dario Amodeinek, az Anthropic vezérigazgatójának, hogy megkérdezze, miként hozhatná nyilvánosságra az eredményeit. Alpöge „borzalmasnak” nevezte a bejelentés időzítését, de azt mondta: „Egyszerűen nem tudtam volna tovább élni, ha még tovább várok.”
A Riemann-sejtés szerint a prímszámok megjelenése mögött egy rejtett struktúra húzódik meg. Ha az állítólagos eredmény valóban helytálló, akkor az univerzum legmélyebb titkainak területére lépünk. 1859-ből származik, és a Millennium-díjjal kitüntethető matematikai problémák közé tartozik. Az OpenAI és az Anthropic évek óta dolgozik azon, hogy nehéz matematikai és élettudományi problémák megoldásával bizonyítsa legfejlettebb modelljeinek kiemelkedő képességeit. Ha Alpöge munkáját megerősítik, az már a második olyan Millennium-díjprobléma lenne, amelyet esetleg MI segítségével sikerült megoldani. Az OpenAI szeptemberben azt közölte, hogy modelljei megoldást dolgoztak ki a 90 éves Navier-Stokes-problémára.
Andrew Sutherland, a Massachusettsi Műszaki Egyetem vezető kutatója elmondta, hogy saját számítógépén ellenőrizte Alpöge Riemann-sejtéssel kapcsolatos munkáját, és tudomása szerint legalább három másik hivatásos matematikus is elvégezte az ellenőrzést, több különböző rendszeren. Sutherland szerint Alpöge Claude-dal végzett munkája számos olyan matematikus eredményeire épül, akik korábban a Riemann-sejtést tanulmányozták, valamint a matematika formalizálásának területén elért eredményekre is támaszkodik. „Egyszerre vagyok nagyon ideges és nagyon izgatott” a jövőt illetően - mondta Sutherland. Hozzátette, hogy a matematikusokra még évekig tartó munka vár, amíg alaposan megvizsgálják a bizonyítást, és megértik, hogyan lehet alkalmazni. „Ez az ünneplés napja” - jelentette ki Sutherland, miközben elismerte, hogy saját szakterületén is vannak aggodalmak az MI lehetséges hatásaival kapcsolatban, mind a matematikusi hivatásra, mind más munkakörökre nézve.
Noah Giansiracusa, a Bentley Egyetem matematika-docense és a Harvard Egyetem oktatói munkatársa hozzátette, hogy amennyiben a megoldás valóban működik, az nagy jelentőségű eredmény lenne az MI számára. „Úgy tűnik, elég jó esély van arra, hogy a bizonyítás teljesen szilárd és érvényes” - mondta Giansiracusa. Alpöge a probléma bizonyítására tett kísérletének folyamatát „tudatfolyamként kibontakozó kalandozásként” írta le, amelynek során Claude-dal, hihetetlen zavarodottság közepette, megtaláltuk az érvelés összes elemét. Beszámolójából az MI-vel kapcsolatos eufória sem hiányzott: azt írta, hogy a modell „szárnyalt, táncolt és szikrázott a célvonal közelében”. „Claude-dal az elmúlt hónapokban nagyszerűen dolgoztunk együtt, rendkívül sokféle területen, de ezúttal a célvonal közelében Claude messze lehagyott engem” - írta Alpöge.
Ahhoz azonban, hogy mindez valóban jelentsen is valamit, meg kell várnunk, amíg az emberek képesek lesznek megérteni az eredményt, és elmagyarázni azt egymásnak. Alpöge elkötelezte magát amellett, hogy ezen dolgozik. Valószínűleg még jó ideig eltart, amíg a matematikusközösség úgy érzi, hogy teljesen átlátja a bizonyítást, a legtöbben azonban magabiztosnak tűnnek abban, hogy a Leanben formalizált eredmény helytálló lesz. A Lean egy nyílt forráskódú programozási nyelv, amelyet matematikai gondolatok kód formájában történő kifejezésére használnak, lehetővé téve a bizonyítások formális ellenőrzését.
Alpöge esszéjéből úgy tűnik, kissé bűntudata volt amiatt, hogy a bizonyítást anélkül hozta nyilvánosságra, hogy mellékelte volna annak ember számára is érthető magyarázatát. Eközben Ravi Vakil, a Stanford Egyetem professzora és az Amerikai Matematikai Társaság elnöke közzétette az általánosított Riemann-sejtés egyik bizonyítását, amelyet Alessandro Masullo, a Stanford egyik posztdoktori kutatója írt. Vakil megjegyezte, hogy „ez teljes egészében emberi munka, MI nélkül. Az volt a terv, hogy Alessandrót egy évre a Stanfordra hozzuk, hogy csiszolja a szöveget, majd azután jelentsük be az eredményt, hogy elegendő emberrel átnézettük. Most úgy tűnik, az a legjobb, ha a jelenlegi változatot tesszük közzé”.
Mivel a bizonyítást nem fejezték ki Leanben, még túl korai megmondani, hogy helytálló-e, arról nem is beszélve, hogy bárki megértette-e már. A bizonyításához írt rövid bevezetőben Masullo - aki szerint a munka 12 évnyi kutatás eredménye - azt írta: „Ha ennek a munkának egyáltalán van olyan üzenete, amelyet el szeretne juttatni ahhoz a matematikushoz, aki elkeseredett a jelenlegi légkör tempója és hangvétele miatt, akkor az a következő: még mindig itt vagyunk. Nagyon is élünk. Nem megyünk sehová.”