Gyurkity Péter
Sokkal idősebbek a Tejútrendszer egyes részei
2 milliárd éves az eltérés a legöregebb részeknél, amelyek nem sokkal az Ősrobbanás után jöttek létre.
Az Európai Űrügynökség a Gaia-teleszkópra alapozva alakította ki azon részletes adatbázist, amely csaknem másfél milliárd megfigyelésre épül, és bár ennek végleges változatát csak az idei évben teszik majd elérhetővé, az előzetes példányt már többen felhasználták saját munkájukban. Most egy ilyen munkát, valamint annak eredményét vehetjük szemügyre, egy friss tanulmányban.
A napokban a Max Planck Intézet kutatói a Gaia Early Data Release 3 (EDR3) adataira, valamint a kínai Large Sky Area Multi-Object Fiber Spectroscopic Telescope (LAMOST) megfigyeléseire építették anyagukat, durván negyedmillió csillag pontosabb korát határozva meg. Az általuk elérhetővé tett közleményben arról olvashatunk, hogy a Gaia révén 20-40 százalékról alig néhány százalékpontra csökkent a bizonytalansági intervallum, így jobban meghatározható a Tejútrendszer, valamint annak részeinek pontos kora. Ez utóbbi kapcsán komoly meglepetés érte őket, hiszen egyértelművé vált, hogy galaxisunk egyes részei 2 milliárd évvel öregebbek a korábban véltnél, ezek pedig alig 0,8 milliárd évvel az Ősrobbanást követően jöhettek létre.
A vörös óriássá válást megelőző fázisban járó csillagok kielemzésével arra mutattak rá, hogy a Tejútrendszer vastagabb, jóval kevesebb csillagot tartalmazó korongjának egyes pontjain már ekkor beindulhatott a csillagképződés, a folyamat azonban a Gaia-Sausage-Enceladus névre keresztelt törpegalaxis beolvadásával kapott egy nagy lökést. A vastagabb korong ezután is tovább járt ezen az úton, egészen 6 milliárd évvel az Ősrobbanás utánig, amikor is kifogyott az ehhez szükséges gáz. Korábban, az egybeolvadás 2018-as kimutatásáig, a csillagászok csak sejtették, hogy a korong körüli halo kialakulása előtt is jelent volt már saját galaxisunk, most azonban jobb képet kaptunk annak születéséről és létrejöttéről.
A jövőben a James Webb révén egészülhet ki meglévő tudásunk, ez utóbbi ugyanis többek között a Tejútrendszerhez hasonló galaxisokra vadászik majd, a Gaia-adatbázis végleges változata pedig júniusban jelenik meg, további adatokkal, amelyek számos eltérő tanulmányban működhetnek majd közre.
Az Európai Űrügynökség a Gaia-teleszkópra alapozva alakította ki azon részletes adatbázist, amely csaknem másfél milliárd megfigyelésre épül, és bár ennek végleges változatát csak az idei évben teszik majd elérhetővé, az előzetes példányt már többen felhasználták saját munkájukban. Most egy ilyen munkát, valamint annak eredményét vehetjük szemügyre, egy friss tanulmányban.
A napokban a Max Planck Intézet kutatói a Gaia Early Data Release 3 (EDR3) adataira, valamint a kínai Large Sky Area Multi-Object Fiber Spectroscopic Telescope (LAMOST) megfigyeléseire építették anyagukat, durván negyedmillió csillag pontosabb korát határozva meg. Az általuk elérhetővé tett közleményben arról olvashatunk, hogy a Gaia révén 20-40 százalékról alig néhány százalékpontra csökkent a bizonytalansági intervallum, így jobban meghatározható a Tejútrendszer, valamint annak részeinek pontos kora. Ez utóbbi kapcsán komoly meglepetés érte őket, hiszen egyértelművé vált, hogy galaxisunk egyes részei 2 milliárd évvel öregebbek a korábban véltnél, ezek pedig alig 0,8 milliárd évvel az Ősrobbanást követően jöhettek létre.
A vörös óriássá válást megelőző fázisban járó csillagok kielemzésével arra mutattak rá, hogy a Tejútrendszer vastagabb, jóval kevesebb csillagot tartalmazó korongjának egyes pontjain már ekkor beindulhatott a csillagképződés, a folyamat azonban a Gaia-Sausage-Enceladus névre keresztelt törpegalaxis beolvadásával kapott egy nagy lökést. A vastagabb korong ezután is tovább járt ezen az úton, egészen 6 milliárd évvel az Ősrobbanás utánig, amikor is kifogyott az ehhez szükséges gáz. Korábban, az egybeolvadás 2018-as kimutatásáig, a csillagászok csak sejtették, hogy a korong körüli halo kialakulása előtt is jelent volt már saját galaxisunk, most azonban jobb képet kaptunk annak születéséről és létrejöttéről.
A jövőben a James Webb révén egészülhet ki meglévő tudásunk, ez utóbbi ugyanis többek között a Tejútrendszerhez hasonló galaxisokra vadászik majd, a Gaia-adatbázis végleges változata pedig júniusban jelenik meg, további adatokkal, amelyek számos eltérő tanulmányban működhetnek majd közre.