Felszakította új rakétáját a NASA

A sikeres teszt végrehajtásával egy időben az SLS sorozatgyártásáról is döntöttek.

A magáncégek, valamint a többi nagyhatalom hasonló törekvései mellett nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a NASA is készül az újabb komoly lépésekre, többek között a Holdra való visszatérésre. Most fontos teszten esett át az új rakéta, amelynek sorozatgyártása is elindulhat, a Boeing jóvoltából.

Az amerikai űrügynökség első embere számolt be egy rövid bejegyzésben arról, hogy az SLS sikeres teszten esett át a kilövőálláson. Ezen kísérlet során arra voltak kíváncsiak a szakemberek, hogy a hatalmas mennyiségű üzemanyagot hordozni hivatott test mekkora hatásnak áll ellen, illetve hol húzódik meg a tűréshatár. A tartály ezúttal persze üres volt, a folyékony hidrogén hiányzott innen, viszont a hidraulikus dugattyúk segítségével kifejtett nyomás (a méretes testen végrehajtott csavarás, illetve húzás) eredményeként eljutottak arra a pontra, ahol a burkolat megrepedt, majd pedig hatalmas robajjal felszakadt. A pontos adatokat persze érzékelők tucatjaival rögzítették a kísérlet alatt, ez pedig később nagyon hasznos lesz majd, amikor élesben kell bizonyítaniuk. A közlemény szerint a fellövés alatt várható terhelés mintegy 260 százalékánál szakadt el a cérna, ami az előzetesen várt szint 3 százalékán belül van, itt pedig nem tapasztaltak korai repedéseket, illetve töréseket.

A NASA eközben megkötötte a megállapodást a Boeing illetékeseivel, amelynek értelmében hamarosan elindulhat az SLS sorozatgyártása. Nagy példányszámra persze itt nem gondolhatunk, mindössze arról van szó, hogy a 2024-ig betervezett 3 példányt már biztosan legyártják, ezzel pedig a darabonkénti költség is csökkenni fog. Ez utóbbit egyébként Jim Brindestine egy interjúban 1,6 milliárdra becsülte, a második példány legyártásával ez azonban nagyot eshet, végül pedig elérhetik a 800-900 millió dolláros szintet. Maga a típus egyébként éppen 2024-ben esne át egy nagyobb változtatáson, amíg ugyanis az első 3 példány a Block 1 változaton alapulna, az ezt követő rakéták már a Block 1B névre keresztelt dizájnra épülnének, egy komolyabb felső fokozattal (Exploration Upper Stage, EUS), ami legénységet és nagyobb rakományt szállítana még messzebbre.

Az EUS tehát az Artemis-4 küldetéssel debütálna, itt a távlati célok között szerepel a Gateway-állomáshoz szükséges komponensek helyszínre juttatása, illetve az integrált Human Lander System és az Orion-kapszula felhasználása.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • llax #5
    Annak is a tesztelésre épült példányát.
    Mindezeken túl, a cikkben emlegetett repedések-törések (elmaradása) nem erre a tesztre vonatkoznak, hanem azokra a tesztekre, amivel korábban nyüstölték ugyanezt a tartályt. (üzemi nagyságú terhelés, de többszörös idővel)
    Ez majdnem egy hónapja történt...
    Mindeközben az 1. fokozatot, egy repülésre épült ugyanilyen tartállyal, mostanra már nagyrészt összeszerelték. (ami szintén nem friss, de legalább ennyire fontos információ - ha már egyszer az SLS-ről írnak...)
  • saxus #4
    Ezt a cikket már megint ki írta? Nem a kilövőálláson, hanem egy erre épített tesztpadon. Ráadásul nem egy komplett rakátét, csak egy hidrogén tankot, mint a legnagyobb komponens.
  • BSOD64 #3
    gondolom google translate
  • tom_pika #2
    Vigasztaljon, hogy nem vagy ezzel egyedül.
  • dzsagon #1
    Nem értem a főcímet.