Gyurkity Péter
Új földtörténeti kort jellemez a műanyagözön
Erre figyelmeztetnek a kutatók, akik a hulladék felhalmozódását emelik ki.
A műanyag szemét problematikájáról számos alkalommal írtunk már, itt elsősorban az óceánok felszínén lebegő, valamint a mélyebb rétegekben is megtalálható hulladékhegyek szerepelnek a híradásokban, viszont a jelek szerint még a csapvízben és a palackolt vízben is komoly mennyiségben található mikroműanyag, így ezt mi is napi szinten fogyasztjuk. Egyes kutatók szerint a felhalmozódás már önmagában jelzi egy új földtörténeti kor kezdetét.
A napokban tettek közzé egy friss tanulmányt, amely a Scripps Institution of Oceanography hajójának segítségével vett üledékmintára épül, ez azonban szépen megmutatja, hogy az elmúlt évtizedekben milyen mértékben halmozódott fel a műanyag hulladék. Bár az eredetileg 2010-ben vett minta egészen 1834-ig megy vissza az időben, a műanyag jelenléte és annak mindennapokban történő alkalmazása igazán csak 1945, vagyis a második világháború után vált komollyá, hiszen ekkor futott fel a gyártás volumene, ez pedig szépen kirajzolódik a mintából kapott eredményeken. Egyértelmű a felhalmozódás növekedése, amit jól jellemez, hogy a mennyiség minden 15 évben megduplázódott.
Érdekesség, hogy itt nem a sokszor emlegetett mikroműanyagok jelenlétét sorolják az első helyre, hanem a ruházatban használt rostokat, amelyek a teljes mennyiség 67,5 százalékát teszik ki. Ez egyben tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen amíg (törvényi szabályozás és a szokások módosítása révén) visszaszoríthatjuk a különböző eszközök, így például a műanyag szívószálak használatát, a ruházati elemek betiltása jóval erősebb ellenállásba ütközne. A kutatók szerint napjainkban évente 4,8 és 12,7 millió metrikus tonna közötti műanyag hulladék kerül az óceánokba, ami különösen a parti régiók vizeit sújtja erősen – itt pedig az állatvilágra gyakorolt káros hatást nem is vették figyelembe.
A trend a csapat tagjai szerint egyben a többek által javasolt új földtörténeti kor, az antropocén kezdetét is jól jelzi, hiszen a jövő régészei és geológusai komoly mennyiségben bukkannak majd ilyen hulladékra a ma lerakódó rétegekben. Kérdéses, hogy ezt milyen módszerekkel tudjuk megakadályozni, vagy akár a káros hatásokat mérsékelni, erről ugyanis eddig szó sincs.
A műanyag szemét problematikájáról számos alkalommal írtunk már, itt elsősorban az óceánok felszínén lebegő, valamint a mélyebb rétegekben is megtalálható hulladékhegyek szerepelnek a híradásokban, viszont a jelek szerint még a csapvízben és a palackolt vízben is komoly mennyiségben található mikroműanyag, így ezt mi is napi szinten fogyasztjuk. Egyes kutatók szerint a felhalmozódás már önmagában jelzi egy új földtörténeti kor kezdetét.
A napokban tettek közzé egy friss tanulmányt, amely a Scripps Institution of Oceanography hajójának segítségével vett üledékmintára épül, ez azonban szépen megmutatja, hogy az elmúlt évtizedekben milyen mértékben halmozódott fel a műanyag hulladék. Bár az eredetileg 2010-ben vett minta egészen 1834-ig megy vissza az időben, a műanyag jelenléte és annak mindennapokban történő alkalmazása igazán csak 1945, vagyis a második világháború után vált komollyá, hiszen ekkor futott fel a gyártás volumene, ez pedig szépen kirajzolódik a mintából kapott eredményeken. Egyértelmű a felhalmozódás növekedése, amit jól jellemez, hogy a mennyiség minden 15 évben megduplázódott.
Érdekesség, hogy itt nem a sokszor emlegetett mikroműanyagok jelenlétét sorolják az első helyre, hanem a ruházatban használt rostokat, amelyek a teljes mennyiség 67,5 százalékát teszik ki. Ez egyben tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen amíg (törvényi szabályozás és a szokások módosítása révén) visszaszoríthatjuk a különböző eszközök, így például a műanyag szívószálak használatát, a ruházati elemek betiltása jóval erősebb ellenállásba ütközne. A kutatók szerint napjainkban évente 4,8 és 12,7 millió metrikus tonna közötti műanyag hulladék kerül az óceánokba, ami különösen a parti régiók vizeit sújtja erősen – itt pedig az állatvilágra gyakorolt káros hatást nem is vették figyelembe.
A trend a csapat tagjai szerint egyben a többek által javasolt új földtörténeti kor, az antropocén kezdetét is jól jelzi, hiszen a jövő régészei és geológusai komoly mennyiségben bukkannak majd ilyen hulladékra a ma lerakódó rétegekben. Kérdéses, hogy ezt milyen módszerekkel tudjuk megakadályozni, vagy akár a káros hatásokat mérsékelni, erről ugyanis eddig szó sincs.
