MTI
DNS-vizsgálattal igazolták az inkák eredetével kapcsolatos legendákat
A hajdani inka uralkodók ma élő leszármazottainak genetikai vizsgálatával igazolták perui kutatók, hogy az amerikai kontinens legnagyobb prehispán civilizációjának eredetével kapcsolatos két legenda, amelyek közül az egyik a perui Puno megyében lévő Titicaca-tó környékét, a másik a perui Cuzcóban lévő Pacaritambo barlangot tartja az inkák származási helyének, igaz és kapcsolódik is egymáshoz.
A limai Universidad de San Martín de Porres kutatói, Ricardo Fujita és Jose Sandoval az inka kultúrától megbabonázva döntöttek úgy, hogy utána járnak az ősi indián civilizáció eredetét övező történeteknek. A témáját tekintve egyedülállónak számító tanulmányuk célja annak kiderítése volt, hogy az inkák eredete egyetlen, vagy esetleg több patriarchára vezethető-e vissza - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. A vizsgált legendák egyike szerint az inkák egy szerelmes pártól származnak a Titicaca-tó környékéről, míg a másik történet szerint az első inkák az Ayar testvérek voltak, akik a Pacaritambo barlangból jöttek elő.
A kutatók több mint háromezer perui, bolíviai és ecuadori őslakostól vett DNS-mintát vetettek össze az inkák azon leszármazottainak genetikai adataival, akik még ma is Cuzcóban, valamint a Titicaca-tó környéki településeken élnek. A leszármazottak családfájának rekonstruálását követően a kutatók végül 200 olyan embert azonosítottak Cuzco déli részéről, valamint Bolívia északi területeiről, akik genetikai azonosságokat mutatnak a hajdani inka nemességgel. "Három éven át vizsgáltuk a leszármazottak genetikai adatait, és most már megerősíthetjük, hogy az inka civilizáció eredetét övező két legenda összekapcsolódik egymással" - mondta Fujita. Hozzátette: "arra a következtetésre jutottunk, hogy az inka birodalom nemessége két ágról, a Titicaca-tó és a Cuzco környékéről származik".
Ricardo Fujita
A kutatók munkájának azonban még koránt sincs vége, ugyanis még messzebbre vissza akarnak tekinteni a múltba, hogy "a lehető legpontosabb képet alkothassák meg a legjelentősebb prehispán civilizáció eredetéről". Ehhez viszont már ősi leletekből, például múmiákból vett DNS-mintákra lenne szükségük. Ez azonban meglehetősen nagy kihívást jelent, ugyanis az 1532-ben érkezett spanyol hódítók elpusztították az inka múmiákat, amikor kereszténységre akarták áttéríteni a helyieket. A kutatók ezért most olyan területek után kutatnak, ahol az inkák közvetlen leszármazottai nyugszanak. A mostani tanulmány előzetes eredményeit a Molecular Genetics and Genomics című folyóiratban közölték.
A mai Argentína nyugati felétől egészen Kolumbia déli részéig terjedő Inka Birodalom közigazgatási, politikai és katonai központja Cuzco volt. Az inkák több mint kétszáz évig uralkodtak a területen a spanyol hódítók 16. századi megérkezése előtt. A birodalomhoz tartozott a mai Peru területén található Machu Picchu romváros is, amely a világörökség része.
A limai Universidad de San Martín de Porres kutatói, Ricardo Fujita és Jose Sandoval az inka kultúrától megbabonázva döntöttek úgy, hogy utána járnak az ősi indián civilizáció eredetét övező történeteknek. A témáját tekintve egyedülállónak számító tanulmányuk célja annak kiderítése volt, hogy az inkák eredete egyetlen, vagy esetleg több patriarchára vezethető-e vissza - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. A vizsgált legendák egyike szerint az inkák egy szerelmes pártól származnak a Titicaca-tó környékéről, míg a másik történet szerint az első inkák az Ayar testvérek voltak, akik a Pacaritambo barlangból jöttek elő.
A kutatók több mint háromezer perui, bolíviai és ecuadori őslakostól vett DNS-mintát vetettek össze az inkák azon leszármazottainak genetikai adataival, akik még ma is Cuzcóban, valamint a Titicaca-tó környéki településeken élnek. A leszármazottak családfájának rekonstruálását követően a kutatók végül 200 olyan embert azonosítottak Cuzco déli részéről, valamint Bolívia északi területeiről, akik genetikai azonosságokat mutatnak a hajdani inka nemességgel. "Három éven át vizsgáltuk a leszármazottak genetikai adatait, és most már megerősíthetjük, hogy az inka civilizáció eredetét övező két legenda összekapcsolódik egymással" - mondta Fujita. Hozzátette: "arra a következtetésre jutottunk, hogy az inka birodalom nemessége két ágról, a Titicaca-tó és a Cuzco környékéről származik".
Ricardo Fujita
A kutatók munkájának azonban még koránt sincs vége, ugyanis még messzebbre vissza akarnak tekinteni a múltba, hogy "a lehető legpontosabb képet alkothassák meg a legjelentősebb prehispán civilizáció eredetéről". Ehhez viszont már ősi leletekből, például múmiákból vett DNS-mintákra lenne szükségük. Ez azonban meglehetősen nagy kihívást jelent, ugyanis az 1532-ben érkezett spanyol hódítók elpusztították az inka múmiákat, amikor kereszténységre akarták áttéríteni a helyieket. A kutatók ezért most olyan területek után kutatnak, ahol az inkák közvetlen leszármazottai nyugszanak. A mostani tanulmány előzetes eredményeit a Molecular Genetics and Genomics című folyóiratban közölték.
A mai Argentína nyugati felétől egészen Kolumbia déli részéig terjedő Inka Birodalom közigazgatási, politikai és katonai központja Cuzco volt. Az inkák több mint kétszáz évig uralkodtak a területen a spanyol hódítók 16. századi megérkezése előtt. A birodalomhoz tartozott a mai Peru területén található Machu Picchu romváros is, amely a világörökség része.