Gyurkity Péter
Hiányoznak a nagy kráterek a Ceresről
A kutatók egyelőre találgatnak, de már két lehetséges magyarázat is van.
A Ceres törpebolygó már hónapok óta találgatásokra ad okot a kutatók körében, hiszen a felszínről feltűnő módon hiányoznak a nagyobb becsapódások nyomai. A szakemberek egyetértenek abban, hogy az égitest élete során egészen biztosan találkozott egyéb nagy objektumokkal, ezek a becsapódások azonban idővel eltűntek a felszínről.
A Dawn-küldetés hivatalos weboldalán írnak részletesen az eddig megszületett két lehetséges magyarázatról, amelyek egyrészt a Ceres belső aktivitására, másrészt pedig a szerkezet összetételére építenek. Itt megtudhatjuk, hogy kisebb és fiatalabb kráterből bőven akad a felszínen, a nagyobb, régebbi nyomok azonban hiányoznak, márpedig 4,5 milliárd év alatt mindenképpen sor került ilyen nagyobb ütközésekre. A 280 kilométernél nagyobb átmérőjű krátereknek a számítógépes modellek alapján ott kellene lenniük, itt akár 400 kilométeres példányokat is találhatnánk, ami még akkor is így lenne, ha a Ceres esetleg valóban a Neptunusz környékén jött létre, és csak később vándorolt át az aszteroida-övbe.
A szakemberek a Dawn űrszonda képei alapján már tudják, hogy három nagyobb bemélyedés is akad a felszínen, ezek akár 800 kilométer szélesek is lehetnek, számos fiatalabb kráterrel. Ezek jó eséllyel a régebbi és jóval nagyobb becsapódások lenyomatai, de előfordulhat, hogy a felső rétegekben lévő jég és só miatt (amelyek ősi fagyott óceánok maradványai lehetnek) idővel kisimult a felszín, míg a másik elmélet szerint a korábbi időszakok jégvulkánjai szinte teljesen eltüntették a nyomokat.
Mindez szöges ellentétben áll a Vesta felszínével. A másik, Dawn által megfigyelt törpebolygó ugyan alig feleekkora, felszínén azonban egy 500 kilométer átmérőjű krátert is megfigyeltek, ami egyben egy nagyobb darabot is kiszakíthatott az objektumból – úgy tűnik, a Vesta esetében hiányoztak a fenti folyamatok és az aktivitás.
A Ceres törpebolygó már hónapok óta találgatásokra ad okot a kutatók körében, hiszen a felszínről feltűnő módon hiányoznak a nagyobb becsapódások nyomai. A szakemberek egyetértenek abban, hogy az égitest élete során egészen biztosan találkozott egyéb nagy objektumokkal, ezek a becsapódások azonban idővel eltűntek a felszínről.
A Dawn-küldetés hivatalos weboldalán írnak részletesen az eddig megszületett két lehetséges magyarázatról, amelyek egyrészt a Ceres belső aktivitására, másrészt pedig a szerkezet összetételére építenek. Itt megtudhatjuk, hogy kisebb és fiatalabb kráterből bőven akad a felszínen, a nagyobb, régebbi nyomok azonban hiányoznak, márpedig 4,5 milliárd év alatt mindenképpen sor került ilyen nagyobb ütközésekre. A 280 kilométernél nagyobb átmérőjű krátereknek a számítógépes modellek alapján ott kellene lenniük, itt akár 400 kilométeres példányokat is találhatnánk, ami még akkor is így lenne, ha a Ceres esetleg valóban a Neptunusz környékén jött létre, és csak később vándorolt át az aszteroida-övbe.
A szakemberek a Dawn űrszonda képei alapján már tudják, hogy három nagyobb bemélyedés is akad a felszínen, ezek akár 800 kilométer szélesek is lehetnek, számos fiatalabb kráterrel. Ezek jó eséllyel a régebbi és jóval nagyobb becsapódások lenyomatai, de előfordulhat, hogy a felső rétegekben lévő jég és só miatt (amelyek ősi fagyott óceánok maradványai lehetnek) idővel kisimult a felszín, míg a másik elmélet szerint a korábbi időszakok jégvulkánjai szinte teljesen eltüntették a nyomokat.
Mindez szöges ellentétben áll a Vesta felszínével. A másik, Dawn által megfigyelt törpebolygó ugyan alig feleekkora, felszínén azonban egy 500 kilométer átmérőjű krátert is megfigyeltek, ami egyben egy nagyobb darabot is kiszakíthatott az objektumból – úgy tűnik, a Vesta esetében hiányoztak a fenti folyamatok és az aktivitás.